Varázsdoboz

Ha sminkről van szó, akkor nagyon kísérletezgető típus vagyok. Szeretek játszani a színekkel, új technikákat kipróbálni, festeni az arcomra, és kiélni a kreatív énemet. Ám ha a rohanós hétköznapokról van szó, akkor a régi, jól bevált sminkrutinomat alkalmazom, amelyet 10 perc alatt el tudok készíteni. Idővel rájöttem, melyek azok a technikák, amelyek kiemelik az arcom előnyös vonásait, háttérbe szorítják az elrejtenivalót, és amely magabiztosságot ad. Ezt hoztam ma el nektek.

A sminkgyártó programommal Nicole Richie arcán kísérleteztem. 

Elsőként primert használok a bőrömre, hiszen így a sminkem még nagy melegben is egész nap az arcomon marad – ezzel elkerülhető, hogy ne kelljen folyton a mosdóba rohangálnom. Ezután felviszek az arcomra egy bőrszínemmel megegyező alapozót, vagy BB krémet, vékony rétegben, alaposan eldolgozva – ezzel kiegyenlítem az arcom színét, megszűnik a pirosság és egészséges, üde hatást kölcsönzök neki. Korrektorral eltüntetem az esetleges bőrhibákat, ha szükséges, ám engem nem zavar, ha átüt néhány piros pötty az alapozón, hiszen a természetesség jegyében bevállalom, hogy az én bőröm is megsínyli a hormonális változásokat, valamint az időjárást – nincs ezzel semmi baj. Pirosítót nem szoktam használni, ellenben a kontúrozás elengedhetetlen része a napi sminkrutinomnak. Néhány sötétebb árnyalattal lecsalom az arcomról az éles vonalakat, mélyítem a színt az arccsontom alatt. Ezután az egészet egy porpúderrel fixálom.

A szemöldököm megformázása után rátérek a szem sminkelésére. Azért lesz nagyon egyszerű, mert gyakorlatilag egyetlen, cicás tusvonalat húzok a felső szempilláim tövébe, ezzel el is készül a make up lényegi része. Ha több időm van, akkor a szemhéjamra bőrszínű, selyemfényű szemhéjpúdert viszek fel, ha még több időm, akkor pedig a mélyítővonalat is árnyalom (ez esetben a púderrel a szemhéjamat nem fixálom, hiszen ezután a por állagú festék nem fog megtapadni) – bár ez ritkán fordul elő.

Most eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol kétféleképpen variálható a smink. A kevesebb néha több elvét követve amennyiben vékony tusvonallal dolgozom, és a szempilláimat csak a felső pillasorban festem ki, akkor belefér egy intenzívebb rúzs használata, hiszen a visszafogott szemsminkhez ez nagyon mutatós és rendkívül dukál. Kedvencem a Catrice egyik korallszínű árnyalata, amely matt hatást ad az ajkaknak (ezáltal tartósabbá is válik). 

Ha úgy döntök, hogy az alsó szempillatövekbe is húzok egy kevésbé erőteljes, elmaszatolt kontúrvonalat (tussal, vagy szemceruzával), akkor ügyelek arra, hogy az ajkaim ne legyenek túl hangsúlyosak. Ilyenkor vagy egy egyszerű ajakbalzsamot használok, vagy egy teljesen nude árnyalatú rúzst, amely egyrészt divatos, másrészt kisebb eséllyel kenődik el, vagy színezi be a fogakat. Általában a hangulatom határozza meg, éppen melyik változatot alkalmazom – ám mindkettőről elmondható, hogy megállja a helyét a hétköznapokon, illetve némi gyakorlással 10 perc alatt könnyedén elkészíthető.

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy elsőként értesülj a legfrissebb bejegyzésekről.

Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy a Varázsdoboz kezdi kinőni azt a szellemiséget, amelyben az elején nekiálltam blogolni. A növekvő olvasótábor (sziasztok!) és a felkérések hatására elkezdtem egyfajta felelősséget vállalni – egyrészt a blog tartalmával kapcsolatban, másrészt felétek egyaránt. Ezért úgy döntöttem, a továbbiakban egy kicsit más szemszögből közelítem meg az írást. Sokat gondolkodtam az esetleges (és szükséges) változásokon, ez az oka többek között annak is, hogy az utóbbi időben nem voltam kiemelkedően aktív. De itt vagyok, figyelek, csak közben folyamatosan dolgozik a kreatív központom.

A blogot abban a szellemben indítottam, hogy az életben mennyire fontos a harmónia és az egyensúly keresése – legyen szó munkáról, kapcsolatokról, vagy háztartásról. Ennek szellemében születtek meg a cikkeim is – ahogyan azt a Vallatószék interjújában is írtam -, és ehhez a jövőben is szeretném tartani magam. Emellett, hogy egy kicsit átláthatóbb rendszerben tudjak csapongani, mindenki megtalálja számára a megfelelő olvasnivalót, ezért létrehoztam egy jóval átláthatóbb menürendszert, amelyet már most is elérhettek.

Valamint a blogon helyet kap egy új rovat, a Hétzárta, ahol a héten történt események hatására fogok adott témákról elmélkedni. Ez egy teljesen spontán, előkészületek nélküli sorozat lesz, így remélem, kicsit jobban megismerjük egymást, és szeretném, ha egy jól működő kis közösséget hoznánk létre. 

Ha tetszett amit olvastál, nyomj egy Like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről.

A Vallatószék egy olyan sorozat, amelynek kapcsán minden héten kedden megismerkedhetünk egy bloggerral. A program keretében a jelentkezők kiválaszthatnak egy számukra szimpatikus bloggert, akiket a számukra kézenfekvő és érdekes kérdésekkel meginterjúvolhatnak.

Ezen a héten én voltam az interjúalany, melyet a Pink Dust blog bloggerinája készített velem. Ezúton is szeretném megköszönni a megtiszteltetést, leírhatatlan érzés számomra, hogy a Cafeblog írói közül rám esett a választása. Az interjút ide kattintva érhetitek el, itt pedig benézhettek Alexandra blogjára is.

Ugye te is hallottad már, amikor a felnőttek azt mondogatják, hogy “ezek a mai fiatalok”, vagy “bezzeg a mi időnkben” – függetlenül attól, hogy te éppen hányadik évedben jársz. Úgy gondoltam, hogy az üres találgatások helyett lehúzom a leplet és megmutatom a valóságot néhány “kínos” kérdésben, amely gyakorta vitákat szül – néhány lelkes, 13-17 éves lelkes lány volt a segítségemre, akik elárulják az igazat a “mai fiatalokról”.

Az előző részben az igaz szerelem, a jó szex, a családi fészekből való kirepülés és a szülői ellentmondással kapcsolatos kérdéseket veséztük ki lelkes interjúalanyaimmal. Most egy picit mélyebbre ástam és a fiatalkori terhességről, a szülőkkel való kapcsolatról, illetve az irigységről faggattam őket.

Tini mamik – avagy fiatalon teherbe esni. Mit tennél, ha egy korodbeli gyermeket vállalna? Milyen kérdések fogalmazódnának meg benned, hogyan reagálnál a kialakult helyzetre?

“Igazából én nem ítélném el, de normálisnak sem tartanám. Persze, mindenki életében vannak hibák, és önhibáján kívül is becsúszhat ez… De ha nincs meg neki az a családi és anyagi háttér ami kell egy gyermekneveléshez, nem tartom jó ötletnek.”

“Támogatnám, ahogyan tudom, de nagyon meglepne vele és talán kicsit kevesebb tiszteletet mutatnék iránta.”

“Ez az élet része. Szerelmesek leszünk majd egy új életet adunk a miénkbol. Igaz, hogy fiatal, de ez az ő döntése és én ebbe nem szólhatok bele.”

“Attól függ, milyen körülmények között lett terhes. Ha például megerőszakolásról van szó, vagy egyéb rossz ok miatt, akkor persze, segíteném és normálisnak venném – azonban ha csak egy hülye hiba eredménye lenne, azt hiszem egy kicsit el is ítélném, ha nem is említeném ezt meg neki.”

“Az első gondolatom mindenképpen az, hogy az gáz. Persze igen, más szemmel fogok ránézni, amikor én még az első csókomon sem voltam túl, hogy ez talán egy korai lépés volt, de nem ítélem el. Egyszerűen elfogadom. Rég megfogadtam, hogy nem ítélek el másokat, mert fogalmam sincs, mi volt a háttérben, miért csinálta, vagy hogyan gondolkodik. A második gondolatom mindenképpen az lenne, hogy talán megerőszakolták, vagy valami súlyos dolog történt. A végső gondoloatom pedig az, hogy nagyon szurkolok neki, mert ha én kerülnék ilyen helyzetbe, akkor azt nem könnyen viselném.”

“Ha tanácsot kérne tőlem, vagy csak szeretné, hogy meghallgassam, én szívesen segítenék neki.”

“Elítélem.”

“Nem szeretek beleszólni mások dolgába, tehát ha ő ezt nem tartja “gáznak” akkor nem ítélem el.”

“Volt már ilyen, ám nem terhes lett, hanem apa. Nem ítéltük el, gratuláltunk neki, mivel ő sokkal idősebb volt, de szerintem amúgy sem ítéltem volna el. Nem az én dolgom, úgy cseszi el a fiatalságát, ahogy akarja. Szerintem nem ilyenkor kell teherbe esni.”

“Valószínűleg nem társalgom vele többet…”

“Az attól függ, mennyire ismerem a dolgom hátterét. Ha tudom, hogy nem azért esett teherbe, mert meggondolatlanul férfiról férfira jár, hanem azért, mert az esetlegesen használatba vett óvszer felmondta a szolgálatot, vagy hasonló, akkor együttérzek. Ha pedig valójában az az opció van érvényben, hogy annyi emberrel hempergett a közelmúltban, hogy azt sem tudja, ki az apa, akkor csak azt tudom mondani, hogy Isten nem ver bottal.“

A szülők, na meg a rövid póráz… Mennyire előnyös ez, és te hogyan látod a kérdést? Nálatok hogyan működik a szülői szigor, mennyire értesz egyet vele, és mit gondolsz, mennyiben befolyásolja a szabadságodat, az életedet és a fejlődésedet?

“Szerintem ez azért nagyrészt jó dolog. Soha meg nem fordult volna a fejembe, hogy részegre igyam magam, mert tudtam, hogy akkor legközelebb nem mehetek. Megtanultam, hogy mindenhol hamarabb ott kell lenni, így soha nem kések el. Jó dolog, hiába nagyon idegesítő.”

“Egyke gyerek vagyok, így anyukám figyelmének nem kell megoszlania. Mivel megbízunk egymásban, így valamivel önállóbb vagyok, mint a társaim. Persze ez nem feltétlenül jó, mert gyakran jó pár feladat rám marad amit egyedül kell ellátnom és nem számíthatok 100%-ban anyukámra.”

“Nem bírnám elviselni, ha rövid pórázon tartana, szerintem ezzel a gyerekkoromat venné el tőlem.”

“Szerencsére elég rövid pórázon vagyok tartva és így nagyon sok rossz dolgot úsztam meg. Én örülök annak, hogy rövid pórázon vagyok, hisz ők már voltak annyi idősek mint én, és ők tudják, hogy egy korombelinek mi az ideális és mi nem.”

“Amikor idősebbek vagyunk egy picit, hagyják, hogy a saját utunkat járjuk (persze azért meg mindig félszemmel figyelnek bennunket).”

” Szerintem pont megfelelő mértékben. Egy éve még nem így gondoltam… Mindenhova elengednek, ha nappali találkozást vesszük viszonylag sokáig, de a határidő szent. Viszont esti bulit nézve nem nagyon… Büntetést nem kapok, maximum leszidást. Vannak gyengepontok persze, például ha nem veszem fel a telefont. De szerintem Anyu teljesen jól kezel midnent, Apa is csak túl nagy az elvárása…”

“Mivel én is, és a szüleim is keresztények, úgymond “szorosan” fognak. Nem engedik hogy bulikba járjak, igyak meg ilyenek, de nem is vágyom rá… Egyébként annyira nem konzervatív/régies szülők. Szerintem egyébként hogyha egy tininek nagyon megtiltanak valamit, az direkt az csinálja…”

“Eléggé rövid a póráz, úgy érzem, akárhol vagyok és akármit csinálok, ők figyelnek… Persze nem így van, de annyira belém beszélték, hogy elhiszem. Sokszor kellemetlenül érzem magam emiatt. Szerintem kell találni egy aranyközéputat lazaság és szigor között.”

“Mivel én csak anyummal élek (plusz nagyszülők) ezért jőval engedékenyebbek velem, mint az átlag gyerekekkel. Ezt nyilván nem bánom. Nem gondolom úgy, hogy el lennék hanyagolva, vagy nem lennék megnevelve, stb… A barátaimat nem zavarja és nekem is jó így.”

“Nem mondom, hogy nagyon visszafognának, mert, ha úgy lenne nem lenne 16 évesen 24 éves párom, és nemhagynák, hogy dohányozzak. De bulizni nem engednek (ami kimondottan pozitív), az alkohol fogyasztásomat is igen erősen szabályozzák (ami szintén nagyon pozitív), és meg van szabva, hogy mikorra kell haza jönnöm (ez ismét pozitív). Jó, persze, néha hisztizek, hogy hadd menjek el ide-oda, de mikor nem engednek belátom, hogy igazuk van, mert 16 évesen valóban semmi keresnivalóm velem egykorú vagy tőlem FIATALABB kezdő drogosok és egyéb csodaszép jelzővel illethető, “jövő reménysége” közt.”

Mi az, amit irigyelsz másokban, és miért? Mi az, amire te is nagyon vágysz?

“Általában minden olyan lány a suliban, aki szép, és tökéletes kapcsolata van. Van is irigylem.. Inkább csak sóvárgok azért, hogy egyszer én is olyan boldog és szép lehessek. Ha celebet kéne mondanom.. Ashley Benson lenne az. Szép, tehetséges, és bejárja az egész világot. Mindenképp ő lenne.”

“Teljesen elégedett vagyok magammal és a környezetemmel. Csak a legjobb barátomra vagyok kicsit irigy, amiért az ő anyja ott van mind a három fia mögött és támogatja őket és mindig ott van nekik, ha szükségük van rájuk. Sajnos nálunk ez már nem így van.”

“Engem inkább a különleges lányok fognak meg.”

“Leginkább a sztárokat szoktam irigyelni, hogy bármennyire is nem tökéletes az alkatuk, őket elfogadják úgy, ahogy vannak és nem cikizik őket, úgy ahogy engem azért, mert az alkatom nem tökéletes vagy kicsivel több a súlyom mint kéne, hogy legyen.”

“A babásokat irigylem. Nekem kell egy baba, teljesen legálisan. Ezenkívül fiúk miatt szoktam féltékeny lenni lányokra…”

“Irigyelem azokat, akik már megtalálták a “NAGY Ő”-jüket, akiknek nagyon nagy a kitartásuk és megtalálták az életcéljukat…”

“A velem egykorúak nagy részét, mert nem stresszelnek rá annyira a dolgokra mint én. Eléggé görcsösen szoktam akarni a dolgokat, és olyan szintű hajtásra vagyok képes akár apróságokért is, hogy néha még magamon is meglepődök. Ők gondtalanabbak, és ez látszik is rajtuk.”

“Van egy barátnőm, nagyon, nagyon irigy voltam rá. Sőt, össze is vesztem vele ezért. De ő erről nem tehetett. Bántott hogy ő okosabb nálam, szebb nálam, jobban foglalkoztak vele, tehetségesebb, és neki úgymond teljesen bejött az élet, amikor én küzdöttem a szüleimmel, a barátaimmal, a tovább tanulással. Tudni illik, ő Telekis, hatosztályos gimis. És teljesen megevett a sárga irigység, főleg amikor neki a központin 76 pontja lett, sokkal több az enyémnél.”

“Mert csinosabbak, vékonyabbak, magasabbak, szebbek és netán stílusosabbak. De próbálom magam elfogadni.”

“A szépeket. Rájuk odafigyelnek, észreveszik őket. És a talpraesetteket.”

“Krizsma Gwendolin, mert tehetséges, gyönyörű, kedves, és szeretnék olyan nagy ciciket, mint amilyenek neki vannak! Meghan Trainor, mert kiáll a teltebb lányokért és büszkén elfogadja, vállalja, hogy ő maga sem lett tipikus öt csillagos, luxus, szupermodell alkat.”

Ugye te is hallottad már, amikor a felnőttek azt mondogatják, hogy “ezek a mai fiatalok”, vagy “bezzeg a mi időnkben” – függetlenül attól, hogy te éppen hányadik évedben jársz. Úgy gondoltam, hogy az üres találgatások helyett lehúzom a leplet és megmutatom a valóságot néhány “kínos” kérdésben, amely gyakorta vitákat szül – néhány lelkes, 13-17 éves lány volt a segítségemre, akik elárulják az igazat a “mai fiatalokról”. 

Az első körben általánosan vitatott kérdésekre kerestem a választ. Mivel olyan sok szuper csajszi jelentkezett az interjúra, ezért úgy döntöttem, ketté bontom a kört. Íme az első rész, folytatása következik.

Az igaz szerelem…

“Nem tudom, őszintén… Lehet, hogy egyszer csak felfogod, hogy szerelmes vagy abba, akivel 5 éves korod óta egy osztályba jársz.”

“10 éves koromban jött az első szerelem, ami igazi. Sajnos még most is vannak osztálytársaim, akik csak menőzésből járnak egymással…”

“Az igaz szerelem? Nincs korhoz kötve…”

“A velem egyidősek egyáltalán nem érdekelnek, túl idétlenek. Viszont példának okáért, egy tizenhét éves, aki tájékozott, bizonyos fokig okos, és az erőnléte sem tíz éveshez hasonlítható, az sokkal jobban elnyeri a tetszésem.”

“Az ember fiatalon még nem tudja, mi az a szerelem, akkor csak a rajongás és a külső tetszés fogja meg. Inkább 14-től kezdődik az egész.”

“Mindenki máskor érik meg arra, hogy igazán szerelmes legyen.”

“Szerintem 16 évesen lehetsz igazán szerelmes, hiszen akkor már nagyjából felnő az ember.”

“Nem korhoz kötött, viszont érettséghez igen.”

“Én még speciel sose voltam szerelmes… Olyan nyilván volt, hogy tetszett egy pasi, de az nagyon nem szerelem…”

“Szóval én azt mondam 13-14 éves korban már lehet, ha valakinek véletlenül valahogy előtte is összejön azt csak sajnálni tudom…”

“15-16 az ideális kor szerintem.”

A jó szex…

“Ami szerelemből van, nem csak úgy.”

“Olyannal, akiben megbízol és tudod, hogy ha átadod magad neki, utána nem hagy ott. Na meg akit régóta ismersz.”

“Romantikus, szerelmes. A legjobb, ha mindkét fél szűz.”

“Az öntudat elvesztése egy olyan emberrel, akiben megbízom, akit szeretek, akit méltónak érzek arra, hogy neki adjam a testem és ezzel a lelkem egy részét. Igazából a szex szerintem elsősorban lelkiekben dől el. Az a legfontosabb, hogy kivel…”

“A jó szex az néhol gyengéd, néhol érzelmes és aranyos…”

“Szerintem, az a bűvös 16 lebegjen mindenki felett, hisz szerintem attól felfelé a megfelelő kor a szexuális kapcsolatra.”

“Egy jó szex szerintem szenvedélyes, a másik fél alkalmazkodó, és mindenképpen romantikus, ha szerelemmel csináljuk. Ha nem… Legyen inkább kicsit lényegretörőbb. Gyorsabb.”

“Nem próbáltam még, és nem is tervezem a nászejszakámig.”

A különköltözés… (mikor ciki még a szülőkkel élni?)

“Amikor már van az illetőnek olyan saját keresete, amiből el tudná tartani magát, akkor képbe jöhet a költözés. Főleg, ha gyakrabban szeretné áthívni a barátait esetleg bulikat rendezni, akkor úgy gondolom hogy ilyesmivel nem illik a szülőket terhelni.”

“34 évesen már ciki a szülőkkel lakni.”

“23 éves kortól már ciki otthon élni.”

“Ha elvégezted a sulit, akkor már gáz, ha a szüleiddel élsz. Hiszen ha elköltözöl, szabad leszel. Ki ne akarná ezt?”

“Amíg az ember tanul (főiskola, egyetem akár), addig egyáltalán. Tehát ha 25 éves vagy és tanulsz (de hozzá kell tenni, hogy tisztességesen, nem állandóan megbukva az egyetemen), akkor nem ciki. De ha dolgozol, fizetésed van, akkor ciki.”

“Nem ciki a szülőkkel élni, kivéve ha lusta dög munkát és házat találni magának.”

Mennyire ellentmondásos a viszonyod a szüleiddel?

“Elég gyakran keveredek otthon összetűzésbe főként a nagyszüleimmel. Punk-nak vallom magam, és náluk már alapból ez is kiveri a biztosítékot. Nagyon ritka, hogy valakivel egyetértek.”

“A teljes életemet az anyám alakítja, de nekem jó így.”

“Muszáj betartanom a szabályokat. Ritkán lázadok, de akkor nagyon.”

“Ha nem lenne saját véleményem, elvesznék a szürkeségben. Igenis van bennem tartás – ha valamit nem akarok csinálni, akkor megmondom, hogy nem.”

“Van saját véleményem, meg is oszthatom velük, de ezt nem feltétlenül hallgatják meg. Általában az van amit mondanak.”

“Általában elfogadon amit mondanak, hiszen nekik már sok mindenben van tapasztalatuk, de van amihez egyáltalán nem értenek, mégis okoskodnak. Olyankor azért csípősen kiállok az igazamért.”

“Ha olyan kedvem van lázadok, egyébként meg szót szoktam fogadni, a serdülőkor egyik jobb típusát élem.”

“Sok dolog miatt kiakadok, de azért egyetértek velük a legtöbb dologban…”

A fitbit blogon találtam az alábbi kihívást, amely egy 4 hetes program, célja pedig, hogy ezen időszak alatt tegyél valamit az egészségedért, amelyek később akár szokásokká is válhatnak. Apró, pár perces, ám nagyon hasznos tevékenységeket vezet be az életedbe – minden héten egy-egy másik területre koncentrálva. A hatás nem marad el! 

Az első hét kihívása a stresszoldás, amelyhez a blog készítői egy szuper ki 7 napos pipálható táblát hoztak – akár ki is nyomtathatod, így nyomon követheted a teljesítményedet. A legjobb az egészben, hogy egészen apró, de rendkívül hasznos lépésekben halad a program, így nem fogod megerőltetésnek érezni, inkább szórakoztató és az új szokások elsajátításáról szól. Könnyen beépítheted a mindennapokba őket.

A Fitbit Healthy Habits első heti táblázata így néz ki: 

Az első nap annyi a dolgod, hogy 10 perced meditálj. A meditáció megnyugtatja a lelkedet, és egy nagyon egészséges tudatszintre kerülhetsz vele. Nem utolsó sorban pedig utána sokkal frissebbnek és energikusabbnak érezheted magad, mint előtte, így fáradtság ellen is jó ellenszer.

Ma már szinte bizonyos, hogy ha nem gyalog jársz dolgozni, vagy nem kell minden nap sétálni vinned a kutyát, akkor valószínűleg nem is töltesz sok időt ezzel a tevékenységgel. A 15 perces séta a második napon szuper ötlet – rángasd el magaddal a párodat, a barátnődet, és járjatok be egy olyan területet a városotokban, ahol még sosem voltatok.

Fogyassz el egy csésze (koffeinmentes) teát – ezt akár kiválthatod koffeinmentes kávéval is. A zöld tea nagyon jó választás, hasonló hatással van a szervezetedre, mint a meditáció, pláne, ha a kettőt kombinálod is. Ha álmos vagy, válassz fekete teát – ami ugyan picit csalás, de még mindig egészséges és finom. Fogyaszd tejjel, vagy citrommal.

A zenehallgatásra valószínűleg te is csak akkor szánsz időt, ha éppen vezetsz, vagy ha a munkahelyeden szól a rádió. Mit szólnál, ha a Youtube-on megkeresnéd a kedvenc zenédet és csak úgy meghallgatnád? Válassz olyan dallamot, ami boldoggá tesz – a szomorú, sírós zenék most legyenek tabuk.

Végezz el egy légzőgyakorlatot! A neten ma már többféle, egészségmegőrző légzőgyakorlat közül válogathatsz. Jó választás a jógalégzés, amely nyugodt, egyenletes, ezáltal jó hatással van az egészségre, valamint az egyenletes légzés a lelkedet is megnyugtatja. Alvás előtt kipróbálhatod a 4-7-8 módszert is.

Ha eddig nem jegyezted fel a fontos eseményeket, vagy nem vezettél hála naplót, próbáld ki egy nap. Írd le egy naplóba a napi gondolataidat, közben figyelj arra, hogy végig pozitív maradj. Közelítsd meg több szemszögből az eseményeket, valamint jegyezz fel mindent, amiért aznap hálás voltál. Ez utóbbi akár szokássá is válhat.

Szakíts időt a szociális kapcsolatokra a hetedik napon. Igen, akkor is, ha nagyon elfoglalt vagy. Küldj egy SMS-t egy régi jó barátnak, vagy látogasd meg a szüleidet. Egy telefon, vagy egy rövidke email nem telik sok időbe, ám mégis sokat lendíthet a kapcsolataidon. Ne légy rest, szánj rá pár percet, hogy tájékoztasd a szeretteidet, gondolsz rájuk, még akkor is, ha aktuálisan éppen kevés időtök van egymásra.

Kipróbálod a kihívást? Ha van rá igény, elhozom a következő 3 hétre vonatkozót is, amely különböző területeket céloz meg.

Ma már szinte nincs ember, aki élő internetkapcsolattal rendelkezne, de ne lenne regisztrálva a Facebookon. Amennyire megoszlóak a vélemények Mark Zuckerberg közösségi oldaláról, annyi előnnyel is számolhatunk – hiszen rendkívül megkönnyíti a kapcsolattartást, még távol élő ismerőseinkkel is, és a lehetőségeink tárháza is végtelen, ha a személyre szabásról van szó – gyakorlatilag létrehozhatod a saját érdeklődési körödnek megfelelő kezdőlapot. Azonban itt ami a cikkeket írja, az a valóság.

Biztosan te is meg tudsz említeni pár ismerőst, akinek a posztjaitól ki sem látszik az érdekes tartalom, egyfajta egyeduralmat vett át az üzenőfalad felett. Nézzük, kik is ezek.

1. A gyermekszületés minden családban fantasztikus és csodálatos élmény. Igen, a családon belül. Azzal nincs is gond, hogy néhány családi képet posztolsz a Facebook üzenőfaladon, de érdemes figyelni a mennyiségre. Egyrészt mert nem tudom, mit szólnál, ha felnőttként azzal kéne szembesülnöd, hogy egészen 10 éves korodig pucér fotókkal árasztotta el az édesanyád a netet, amit természetesen az ismerőseid és osztálytársaid és végignéztek, de az is baromi idegesítő lehet, amikor egy anyuka napjában 10 képet posztol a gyermekéről az alábbi feliratokkal: Icus végre kakilt! Icus megette a bébipapit. Icusnak kinőtt a 3. foga. Icus a pelenkázóasztalon. Icus a kanapén. Icus az ágyban… 

2. Aki hiányzott a nyelvtanóráról: Engem személy szerint nagyon zavar, ha valakinek a posztjai helyesírási hibáktól hemzsegnek. Rendben, hogy néha előfordul egy elütés, de az, hogy hüjje valahogy nem fogható a gépelési hibára. Ez egyrészt alacsony intelligenciaszintre enged következtetni, de a rosszabb, ha valakinek nincs annyi igénye önmagára, hogy visszaolvassa a begépelt szöveget és javítsa a hibákat. Azt hiszem ennél súlyosabb kategória, amikor önszántunkból írjuk helytelenül a szavakat. “Csájé, hozd mán ide a sört!” “Ki lopta el a biciglimet?” És társaik… Hasonló probléma az írásjelek megfelelő használata is, amikor a mondat megfelelő írásjelek nélkül gyakorlatilag értelmét veszti, ez pedig nem csak súlyos nyelvtani hiányosságra vall, hanem a “közönség” értelmezési problémáit is elősegíti.

3. A nőgyűlölő: Vannak azok a személyek – és a legrosszabb az egészben, hogy általában nőkről van szó -, akiknek az üzenőfala nőket minősítő feliratokkal, képekkel van tele. “Az igazi nőnek a konyhában a helye.” “Lehet rajtad drága ruha, ha egy ribanc vagy.” Ide sorolhatnám azokat a férfi társainkat, akiknek a profilját pucér mellek és fenekek borítják el az alábbi kommentekkel: “Sunáznám…” Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon egy nő miért minősíti le a saját nemét, vagy egy ilyen férfi hogyan talál párt, esetleg hogyan viselkedik egy párkapcsolatban?

4. Az idézetkirályok: Minden nap (általában óránként) újabb és újabb idézetekkel lövik tele a FB étert. Az idézetekkel alapvetően nincs baj, de ha valaki túlzásba viszi, az már komoly vérnyomásemelő faktorként szolgálhat az ismerősök számára. A kevesebb néha több alapelv itt is érvényesül. Egy-egy komolyabb, vagy lényegretörő idézettel valóban megfoghatjuk az ismerőseinket, mi több, motiválhatjuk őket, ami szuper, de talán elég lenne hetente egy ilyen poszt.

5. A like-old ezt, vagy azt, különben nem szállok le rólad, ma már mindenkinek ismerős. Like-old a képem. Ha kapok egy like-ot, elmondom, mennyire tartalak vonzónak. OMG! Játékfelkérések tömkelege, amely a feladónak azért szuper, mert pluszpontokat érhet el a játékban, ha az általa meghívottak csatlakoznak. Azonban a legtöbbünk nem játszadozásra használja a Facebookot, ezért egy meghívásra való nem csatlakozás egyértelmű jele annak, hogy “oké, láttam, köszi, de kihagyom”. Ekkor a feladók még inkább támadásba lendülnek – megállás nélkül ontják a meghívókat a profiljukból, amely a telefon megállás nélküli pittyegéséhez és idegességhez vezethet. 

Mi ez? A Vigyázz! Kész! Posztolj! mozgalom Szilvi fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy a magyar bloggerközösséget még jobban összehozza (a blogját és a kihívás leírását alul találod). A kezdeményezés lényege, hogy a tagok kéthetente egy bizonyos témáról elmélkednek, ami előre megadott, ezzel egyfajta közösségi programot alkotva, amely amellett, hogy összetartja a közösség tagjait, az olvasóknak is szórakozási lehetőséget kínál. Most, hogy én is csatlakoztam a programhoz, hétről hétre megosztom veletek az elmélkedéseimet. A program posztjait a “vigyázz-kész-posztolj” címke alatt és a menüben is megtalálhatod. Ha érdekel a program, vagy csatlakoznál, Szilvi honlapján érheted el a szükséges információkat ide kattintva.

A mai bejegyzés egy sokkal inkább részletesebb és kulisszatitkosabb lesz az eddigieknél, hiszen arról van szó, vajon meg lehet-e élni abból, ha valaki egy blogot üzemeltet. A következőkben a saját céljaimat és tapasztalataimat osztom meg veletek, szóval amit most írok, az gyakorlatilag egy mélyen személyes jellegű poszt lesz, és ezzel nem szándékom senkit befolyásolni, tettekre sarkallni, vagy meggyőzni.

Az internet adta lehetőségek tárházában ma már rengeteg mód van rá, hogyan lehet megélni az itt “elkövetett” tevékenységekből. Gondoljatok csak Michelle Phan Youtube csatornájára, aki azzal keres dollármilliókat, hogy sminkvideókat tölt fel a netre – népszerűségének hatására ma már saját kozmetikai cége van, amiből igenis, meg tud élni.

A blogolás egy olyan művészeti ág, amelyből meg lehet élni – hosszú, kitartó, több éves munkával. Profi, hiteles, és rendszeres tartalommal. Figyelemfelkeltő, a köznép számára érdekes témákról való bejegyzésekkel. 

Vannak olyan rendszerek – és ilyen a Cafeblog is -, ahol a kiváló tartalmakat leközlő blogokat, illetve a magas látogatószámot elérőket időről-időre díjazzák – reklámmal, pénzzel, miegymással, amelyhez elengedhetetlen a fenti pont, miszerint légy kitartó, preciz, türelmes, na meg fektess bele több évnyi munkát.

A bloggerek nagy része nem a látogattottság és a népszerűség miatt ír, hanem azért, mert úgy érzi, ha nem írja le a tapasztalatait, gondolatait, akkor idővel hiányérzet lép fel – nálunk ez egyfajta szükséglet, olyan, mint az étel, az ital, vagy a levegő. Egy darabig megvagyunk nélküle, de utána rögtön hiányozni kezd.

Akkor nekem mégis mi a célom ezzel?

A dolog kétoldalú és elég összetett. Céltudatos ember vagyok és általában amit teszek, azt mindig valami okkal teszem. Bevallom, a blogolást én sem céllal kezdtem el, de amint rájöttem, hogy van vevő arra, amit írok, egyfajta büszkeséggel töltött el – hiszen kár is lenne tagadni, egy egy magas nézettség igenis büszkeséggel tölt el. Emellett van a dolognak részemről egy másik oldala is. Mint azt sokan tudjátok, én az egyetemen kommunikációs jellegű tanulmányokat végeztem. A mai világban a médiában elhelyezkedni nem éppen egyszerű feladat – megfelelő referenciák és ismerettségek nélkül szinte lehetetlen. És itt jön a kulcs – idővel rájöttem, hogy a hobbimmal akár profi referenciát is tudok magamnak teremteni, amelyet később felhasználhatok, és ennek gyakorlati hasznát már most látom. Sokkal nagyobb eséllyel vesznek fel egy újsághoz, vagy bármilyen írott médiumhoz, ha az oklevelem mellett piacképes, és tárgyilagos referenciákat mutatok fel. És miután rájöttem, hogy abból, amit imádok csinálni hasznot is húzhatok, még inkább motiváltabb lettem. 

Most kövezzetek meg érte, de én a blogomra a hobbi meg a tapasztalatszerzés mellett igenis referenciaként tekintek. A jövőm alapjául. Mert valljuk be, borzasztóan kevés az, ha az iskolai újságba cikkeket írtam, vagy ha beadom az általános iskolás fogalmazásaimat a jelentkezésem mellé. De egy blog, amely nem 3 hete működik, már valami. Világos, egyértelmű, és a legfontosabb, hogy mindezt szeretem csinálni, és jókedvvel tölt el.

Szóval a kérdésre a válasz: Igen, meg lehet élni belőle, több évnyi munkával, célorientáltsággal, rengeteg kitartással és türelemmel – és itt nem pár hétről, hanem évek munkájáról van szó. 

Ha kíváncsi vagy bloggertársaim meglátásaira a témában, kattints a kék békára.

A halogatás az egyik legádázabb ellenségünk – ugyan megpróbálunk küzdeni ellene, de sokszor hamar feladjuk, és elkönyveljük magunkban, hogy oké, ez nekem nem megy, inkább hagyom a fenébe az egészet. Ahogy arról már korábban is írtam, a halogatás mögött a félelem, a türelmetlenség rejtőzik, és az a tény, hogy sokkal több időnek ítéljük meg az elvégzendő tevékenységet, mint amennyit valójában igénybe vesz. 

Hoztam nektek egy egyszerűen teljesíthető, ám szórakoztató módszert, hogy leküzdd a mumus feladatokat. Nem is lesz szükséged másra, mint a kedvenc zenédre, és arra a pár percre, amíg meghallgatod.

Aki követi a FlyLady programot Via oldalán, vagy olvastad a témában íródott tapasztalataimat, azok tudják, hogy a napi pár perces hotspot takarítás csodákra képes. Ezek azok a területek, ahol észrevétlenül gyűlnek össze a lomok, a gombócba gyűrt ruhák és a felbontatlan levelek. A módszer alapja az, hogy naponta 2×2 percet szánsz az adott terület tisztítására, azaz a tűzoltásra, ebben a két percben egy általad kijelölt területen pakolsz, raksz rendet, vagy takarítasz. 2 perc, nem több. 

Arra gondoltam, ezt a módszert átültethetném egy kissé más területre is, ezek pedig azok a feladatok, amelyeket előszeretettel halogatsz – telfon a bankba, egy email elküldése, mosogatás, vagy egy gyors seprés a konyhában, lehet bármi. A lényeg, hogy tedd be a kedvenc zenédet, és amíg a zene le nem jár, addig kizárólag csak erre a területre/feladatra koncentrálj. Ha például meg kell írnod néhány fontos emailt, kezdd el gépelni a szöveget, amint elkezdődik a kedvenc számod, majd amint vége, hagyd abba. Nem baj, ha nem küldted el, majd elküldöd a következő tűzoltás alkalmával. De persze az is lehet, hogy időközben megjön a motivációd, és befejezed a feladatot. Mindegy, hogyan alakul, a lényeg, hogy belevágtál, elkezdted, és ez még mindig jóval több, mintha semmit nem csináltál volna.

Nekem aktuális kedvencem a Szürke ötven árnyalatának filmzenéi, amelyeket a Youtube-on albumba rendezve is megtalálsz. Belinkelem ide, szuper összeállítás hotspotoláshoz, halogatás ellen, vagy gyors háztartási tűzoltáshoz. A zenék átlag 3-4 perc között mozognak, ennyi idő alatt simán elküldhetsz egy emailt, elintézhetsz egy fontos telefont, elmosogathatsz, vagy gyorsan össze is seperhetsz. 

Nemrégiben azt hallottam, hogy a vendéglátásban dolgozók – pultosok, mixerek, bartenderek pozíciója éppoly hétköznapi, mintha valaki eladóként, vagy benzinkutasként ténykedik. Mivel jómagam is szakmabeli vagyok, pontosan tudom, hogy ennek a fele sem igaz. De beszéljenek helyettem az alábbi videók, amelyek a vendéglátás művészetének egy apró szeletét mutatják be – avagy a cappucinokészítés művészetét, és annál jóval többet.

Dritan Alsea Youtube csatornájából válogattam, aki maga is baristaként dolgozik – és tesz annál jóval többet.