Varázsdoboz

A kozmetikusok valószínűleg fejjel rohannának a falnak, ha tisztában lennének vele, milyen termékeket használnak az átlagos nők, akikre nincsen hatással a megfizethetetlen, prémium kategóriás szépségipar – a drogériából válogatják össze a kedvenc termékeiket, amelyekhez sokszor egy életen át tartó elköteleződés fűzi őket. Vajon egy elérhető árkategóriás termék beválthatja azokat az ígéreteket, amelyekre sokszor a luxust képviselő márkák sem képesek? Lássuk az én tapasztalataimat.

Nagyjából 14 éves koromban kezdett el komolyabban foglalkoztatni a szépségápolás, mint olyan. Sosem elégedtem meg azzal, hogy csupán a legszükségesebb termékeket vásároljam meg, és használjam rendszeresen – mindig igényem volt a többre, a jobbra, legyen szó sminkről, vagy a testápolásról, egészségről. Pont ezért éreztem igényt arra, hogy több márkát, termékcsoportot is kipróbáljak – szinte alig fordult elő évekig, hogy egy adott terméket újravásároltam volna. Szeretek új dolgokat kipróbálni, tapasztalatokat szerezni, hogy aztán objektíven dönthessek az aktuális kedvenceim mellett. Ma már tudom, melyek azok a termékek, amelyek számomra beváltották mindazt, amit vártam tőlük. Mindezt a drogériákból, mindenki számára elérhető áron.

Ennek ellenére még mindig vannak területek, ahol még nem sikerült rátalálnom arra, amire valójában igényem lenne, pont ezért marad a lista hiányos.

Amikor a Catrice márka Magyarországon is megjelent, és már külön polcot kapott a drogériák sminkosztályán, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Kényszert éreztem, hogy kipróbáljam a számomra prémium kategóriásnak tűnő termékeket. A szuper az benne, hogy a Catrice termékei messze nem haladják meg az ismertebb márkák árait, ám a tapasztalatom azt mutatja, hogy sokszor jóval többet tudnak, mint márkahíres társaik.

A Catrice Prime and Fine sminkalapját zselés és krémes állagban is megvásárolhatod. Jelenleg a drogériákban mattító és pirosság elleni formulával elérhető. Nem éltem meg negatív tapasztalatként azt, hogy az általam használt mattító hatás csak időlegesen váltja be ezt az ígéretét – lényegében nem is ezért a tulajdonságáért vásároltam meg. A tény az, hogy a zsírosodásra hajlamos kombinált bőrtípusomra kenve a reggel elkészített sminkem egész nap az arcomon marad. 40 fok, tűző nap? Nem számít. Ma már nem kell óránként a mosdóba rohangálnom, hogy felfrissítsem magam, mert tudom, hogy a sminkem nem mozdul.

Másik kedvencem még mindig a Prime and Fine kategóriánál maradva a Catrice átlátszó, vízálló púdere. Annak előtte még sosem hallottam olyan púderről, amely a mattítás és a smink tartósítás mellett vízállóságot ígérne, ezért rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Nem hazudok, tény, hogy a bőröm egy tűző napon tartó munkanap után nagyon távol áll a matt, hamvas arcbőr keltette illúziótól, ennek ellenére jóval többet kaptam tőle, mint más márkák termékeitől. Sokkal később fénylik ki az arcom a nagy melegben, valamint elég naponta egyszer felfrissítenem az arcomat, az átlátszó por hamar magába szívja a felesleges nedvességet.

Ha már Catrice, akkor ne feledkezzünk meg a két kedvenc alapozómról sem. Kombinált bőrtípusom révén eltérő igényeim vannak télen és nyáron (értsd: melegben és hidegben). Nyáron hajlamos a bőröm a zsírosodásra, télen pedig a hideg szél hamar kiszárítja azt. Így télen a krémesebb állagú, hidratáló hatású alapozókra esküszöm, míg nyáron a víz alapú, vagy éppen hab állagú, szárazabb termékeket részesítem előnyben. A Catrice Matt Mousse habállagú alapozója ideális számomra a nyári hőségben, hiszen olajmentes, és száraz textúrával rendelkezik. Könnyen beleolvad a bőrömbe, természetes hatást kelt, és határozottan fenn marad az arcomon, a tűző nap ellenére is. Télen az Infinite Matt krémes állagú, olajos alapozót használom, ami hidratálja a bőrömet, és a hideg szél hatására sem kelt hámló hatást. Mindkettőben az a szuper, hogy nagyon természetes hatást kelt a bőrön, nem válik maszkszerűvé, hanem szépen egyenlíti ki a bőrtónusomat. Közepes fedést biztosít, így néha szükség van korrektor használatára, de ha a bőröd nem túl problémás, akkor tökéletes választás lehet.

Mindig is ódzkodtam a vízálló szempillaspiráloktól – lehetetlenség gyorsan, hatékonyan eltávolítani, és mivel nem kenődik, darabokban pattog le a pillákról szuper pandatekintetet kölcsönözve a viselőjének. A legutóbbi drogériás látogatásom során azonban rábeszéltem magam, hogy évek múltán először újra próbálkozom a Waterproof feliratokkal, és a fenti pozitív tapasztalatok hatására egyértelmű volt, hogy a Catrice polcain kezdem a keresgélést. A Better than False Lashes Mascara Waterproof termékre esett a választásom. Spirált mindig a kefe alapján választok, hiszen kitapasztaltam már, hogy melyek azok a kialakítások, amivel a maximumot hozhatom ki a nem túl sűrű, és hosszú szempilláimból. Totál szkeptikusan álltam a dologhoz, de azt gondoltam, az eredmény csak jobb lehet, mint a nem vízálló társainál, amelyek egy óra múlva már a szemem alatti ráncocskákban csücsülnek. Tény, hogy párszor meg kellett igazítanom a sminkemet a nap folyamán, de közel sem volt annyira látványos a szempillafesték leolvadása, mint ahogy azt korábban tapasztaltam. Azt hiszem itt egy újabb szerelem született.

Annak ellenére, hogy zselés köröm párti vagyok, nyáron előszeretettel festegetem ki a lábkörmeimet. Egy pár éve elkötelezett Essie rajongó vagyok, és nem voltam hajlandó más termékbe befektetni. Tény, hogy az Essie termékek a 2500-3000 forintos kategóriában elérhetőek, ám úgy gondoltam, inkább beruházok egy drágább termékre, mint hogy a beszáradt lakkok miatt havonta kelljen új terméket vásárolnom. Egy akció keretében azonban úgy gondoltam, kipróbálom a Catrice 600 forint körüli körömlakkjait, így egy próbát megér alapon landolt a kosaramban. A Gallon of melon árnyalatra esett a választásom. Tartósság szempontjából mindenképpen csillagos ötös, valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy a vastagított, de lapos ecsettel nagyon egyszerűen eldolgozható a körmökön. A csíkok azonnal egybeolvadnak, így egyenletes felszínt, és szépen ragyogó körmöket biztosít. Ajánlom mindenkinek.

Te próbáltad már a Catrice kozmetikumait? Mi a tapasztalatod?

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről.

Jogosnak érezzük a sóhajt reggelente a tükör előtt, amikor feltesszük magunknak a kérdést: Istenem, miért pont nőnek születtem? Nőnek lenni, mi több, jó nőnek lenni költséges dolog – ezt már fiatal tiniként is megtapasztalhattad a menstruációd kezdetekor. Nézzük, a teljesség igénye nélkül, mit is jelent 2015-ben nőként létezni.

Azt vallják a szépség és az ápoltság igényesség kérdése. Nem függ a pénztárcától – gondolhatnád, azonban ez közel sem igaz. A társadalmi nyomás hatására egy magára valamit is adó nő komoly kiadásokkal számolhat – még akkor is, ha csak az alapvető, és szükségszerű termékeket szerzi be, vagy szolgáltatásokat veszi igénybe.

Kiszámoltam, én mennyit költök magamra egy hónapban, és a lista nem teljes – ugyanis igyekszem spórolni, amin lehet, és magam elvégezni olyan kezeléseket, amelyekhez vastagabb pénztárcával biztosan szakemberek segítségét kérném.

Lényeges megjegyeznem, hogy a lista nem jelenti azt, hogy ezeket a termékeket hónapról hónapra újravásárolom, bár tény, hogy szívesen lepem meg magam ezzel-azzal. Máshol élünk, más a környezeti nyomás, illetve a pénztárcánk vastagsága is eltérő lehet. Pont ezért szeretném hangsúlyozni, a lista az én szubjektív meglátásom a kérdésben – nem szeretnék általánosítani, hiszen ebben a kérdésben ez lehetetlen. De abban egyetérthetünk, hogy a szépség és az igényesség nem “csak úgy” lesz, nem veleszületett tulajdonság a szőrtelen láb, a barna bőr, vagy éppen a 3D műszempilla. Tény, hogy nőként létezni nem olcsó mulatság.

Alapvető tisztálkodás:

Tusfürdő: 400 Ft
Sampon: 800 Ft
Hajbalzsam és pakolás: 800 Ft (1600 Ft, kiegészítve a pakolással)
Arclemosó tej: 1000 Ft
Tonik: 900 Ft
Arckrém: 1600 Ft
Dezodor: 500 Ft
Hajvégápoló: 800 Ft
Hajlakk: 500 Ft
Testápoló: 1000 Ft
Kézkrém: 800 Ft

A felsorolásban azokat a termékeket vettem alapul, amelyeket én használok rendszeresen. Sajnos nagyon száraz a bőröm, így még nyáron is muszáj minden nap testápolót használnom zuhanyzás után. Hogy a bőröm védve legyen a fénytől, a káros UV sugárzástól, valamint hogy hosszútávon megőrizze a rugalmasságát és ne kezdjen el idő előtt öregedni, fontosnak tartom a megfelelő ápolást – középkategóriás termékekkel. Nincs igényem a luxusra, de a nevenincs, olcsó termékekről eddig nem számolhatok be pozitív tapasztalattal. Ezeken a termékeken felül még rengeteg mást is használok, ennek ellenére ezek inkább egyénre szabottak, nem alapvető jelentőségűek, ezért eltekintettem a részletes listáról. Akárhogy is nézem, a fenti lista összesen 9900 Ft-ba kerül (és ismétlem, nem a minőségi termékek árai közül válogattam). 

Na és a smink?

A smink hozzátartozik a mindennapi megjelenésemhez, nem érezném teljesnek magam nélküle, na meg bevallom, imádom – a sminkre egyfajta művészetként tekintek, ahol kiélhetem a kreativitásomat. Nézzük, mi az, amit rendszeresen használok, és a mindennapi sminkrutinom része.

Primer: 2500 Ft
Alapozó, vagy BB krém: 2000 Ft
Porpúder: 1500 Ft
Szemöldökpor, vagy ceruza: 900 Ft
Szemhéjpúder (1 színben): 600 Ft
Szempillaspirál: 1800 Ft
Pirosító: 1100 Ft
Ajakápoló, vagy rúzs: 500 Ft

Úgy, hogy nem veszem ide az ecseteket, a korrektorpalettát, vagy a kontúrozó színeket, illetve kihagytam a szemceruzát, a tust, valamint a szemöldökformázó szettet, így is összesen 10900 Ft-ot költöttem a középkategóriás, drogériás termékekre.

Na és a havibaj?

Mint ahogy a mondás is tartja, mindenki másképp csinálja. Tamponpárti vagyok, hiszen így sokkal inkább biztonságban érzem magam, és higiénikusabbnak is tartom. Havonta 1500 Ft-ot költök a menstruációra, úgy, hogy a kiegészítőket (görcsoldó, plusz intim betét, törlőkendő) nem veszem ide. 

Nőként az életem része a fogamzásgátló tabletta, amelyre havonta 3000 Ft-ot költök el, ha leosztom a 3 havi kiszerelés árát.

És a szolgáltatások?

Fodrászhoz 3 havonta igyekszem eljutni, ha sikerül. Egy alkalommal nagyjából 5500 Ft-ot költök a frizurámra, így ha havi bontásban veszem, akkor 1660 Ft-ot fizetek. Körmös: Általában magamnak készítem a zselés, vagy géllakkos körmeimet, hiszen miért is költsek arra, amit magam is megcsinálhatok? Ha szakember segítségére bízom a kezeimet, akkor havonta 3500 Ft-ot csengetek ki a szépségszalonban. Ahogy sok minden mást is, a gyantázást és az arckezeléseket is magam végzem el itthon, ahogyan a hajam festését is amatőr módon, drogériás festékekkel. A gyantapatronokat havonta veszem újra, a DM sajátmárkás meleggyanta termékét 2800 Ft-ért szerzem be. A hajfesték átlagosan havi 2400 Ft-ot tesz ki, illetve az egyes hajpakolások, kézkrémek összesen 3400 Ft-ot visznek el a háztól.

És a végösszeg 35460 Ft. Ez az a pénz, amit elköltök havonta magamra. Arra, hogy úgy nézzek ki, ahogy. Arra, hogy ápoltnak és igényesnek érezzem magam. Úgy, hogy spórolok, amin csak lehet. Úgy, hogy a szolgáltatások helyett a magam amatőr módján végzek el egyes műveleteket. Úgy, hogy nincs igényem heti 3x szoláriumra, arctisztításra, szempilla és szemöldökfestésre, havi fodrászra, műkörmösre, pedikűrre és masszázsra. Úgy, hogy csak azokat a termékeket és szolgáltatásokat vásárolom meg, amely alapvető ahhoz, hogy igényes legyek. Amelyek az alapvető higiénia részeit képezik. Úgy, hogy a parfümöt, a kézkrémet és a nappali arckrémet, a sarokbalzsamot, a lábápolót, a hajformázókat és körömápolókat nem vettem bele a felsorolásba. És mindezt úgy, hogy amennyiben lehetséges, az olcsóbb, de hatékony drogériás termékek közül válogatok. Megdöbbentő az adat. És még nem ettem, nem ittam, nem tankoltam az autóba, nem fizettem be a számlákat, az albérletet, nem ittam meg egy kávét sem a barátnőmmel, mi több, szórakozni sem mentem. Nem főztem, nem szereltettem meg a csapot, ami még mindig csöpög, és a mosószer is elfogyott ugyan, mégsem vettem még meg az újat…

Te mennyit költesz magadra?

Sosem voltam egy nagy alma rajongó – inkább süteményekben, sok tésztával, na meg az elmaradhatatlan fahéjjal fogyasztottam. Önmagában nem fogott meg az íze, és ez azóta sem változott. Azonban rendszeres vendég az otthonomban, hiszen el tudom készíteni belőle ezt a csodát.

A tésztához szükséged lesz:

250 gramm cukorra (én barna cukrot választottam, de akár édesítővel is helyettesítheted, ha diétázol)
250 gramm lágy vajra
500 gramm lisztre
3 tojássárgájára
vaníliaaromára, vagy vaníliás cukorra (ez esetben a cukor mennyiségét vond le a kristálycukorból, hogy ne legyen túl édes)

A tésztát nem kell túlságosan összedolgozni, elég, ha némileg összekavarod, de nem szükséges, hogy összeálljon. Nyomkodd bele egy kivajazott tepsibe, készíts neki klasszikus piteszerű peremet, és 180 fokra előmelegített sütőben süsd elő, amíg a teteje kezd aranybarna színt kapni. Amíg vársz, addig elkészítheted a tölteléket és a morzsát a tetejére.

A töltelékhez:

fahéj
1,5 kg alma
100 gramm barna cukor

A morzsához:

200 gramm liszt
100 gramm cukor
150 gramm vaj (elég, ha apró kockákra vágod)
vaníliaaroma, vagy vaníliás cukor

Ha elősütötted a tésztát, szórd rá a reszelt almát, majd hintsd meg a cukorral és a fahéjjal. Aztán a tetejére morzsold rá a morzsatésztát – akár meghatározott alakzatban is haladhatsz, így még látványosabb lesz a végeredmény. Dugd be a sütőbe, és amikor a teteje aranybarna színre váltott, kész is. Melegben tálald vanília, vagy fahéj fagyival.

Korábban már többször is írtam nektek arról, milyen hatással volt rám és az életemre Jack Canfield – A siker alapelvei c. könyve. Azóta is rendszeresen felmerülő téma az életemben a siker hajszolása, a céljaim elérése és a vágyaim megvalósítása – melyet egyre inkább tudatosabban kezelek. Ma már megtanultam száz százalékos felelősséget vállalni az életemért, leküzdöttem az önkorlátozó hiedelmeimet, illetve elsajátítottam a teremtő vizualizáció technikáit is. Mindezek mellett persze van még mit fejlődnöm, de úgy érzem, a három legfontosabb összetevő már elhozta mindazt az életemben, amiről eddig álmodni sem mertem.

A Siker alapelvei c. könyvet Canfield mind arra a tudására alapozza, amit évtizedekkel korábban egyik mentorjától, Napoleon Hilltől tanult – ő fektette le Jackben az alapokat, amelyeket aztán továbbfejlesztve elérte mindazt, amiről valaha is álmodott. Ma ettől a csodálatos embertől hoztam nektek néhány elgondolkodtató idézetet, és fontos gondolatot. Beszéljen helyettem Napoleon Hill.

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.

A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is.

Ha nem vagy képes nagy dolgokat véghez vinni, végezd nagyszerűen az apró ügyeket! Ne várj az alkalomra! Ragadd meg a közönséges hétköznapi alkalmakat, és tedd őket naggyá!

Nem az lesz sikeres, aki pusztán elkezd valamit. Az lesz sikeres, aki elkezdi, és ha a fene fenét eszik is, befejezi.

A siker kiindulópontja egy égő vágy valamely határozott cél eléréséhez.

Ha egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, vagy koncentráltan foglalkozunk vele, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. (…) Egy gondolat olyan, akár a földbe vetett mag.

Mi irányítjuk jellemünk fejlődését, ami majd meghatározza azok jellemét, akiket magunkhoz vonzunk

Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az, melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.

A dicsekvés általában a kisebbrendűségi komplexus öntudatlan beismerése. (…) Amikor dicsekszel a teljesítményeiddel, valójában azt közlöd másokkal, hogy nem vagy biztos magadban, és nem tudod, mennyire értékel a világ.

Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak “kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk “szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk “felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.

A szokás a környezetből nő ki. Abból, hogy ugyanazt mindig ugyanúgy tesszük – abból, hogy ugyanazokat a gondolatokat gondoljuk újra meg újra. És miután kialakult, olyan, akár a cement, melyet, ha megszilárdult, nehéz feltörni.

Végezhet valaki a legjobb egyetemen, sőt a fejében tárolhatja a világ összes enciklopédiájának minden adatát, ha nem képes ezt a tudást megszervezni és tettre váltani, akkor semmit sem ér, sem neki, sem a világnak.

Az utóbbi időben többen kérdezték tőlem, hogy mégis mi az oka annak, hogy több, mint egy éve nincs párkapcsolatom. Igényes nőnek tartom magam, érdekel a szépségápolás, törekszem a dekoratív megjelenésre, bár a visszafogottabb értelemben és nyitott vagyok az emberekre. Ennek ellenére be kell vallanom, a hiba nem a férfiakban, inkább bennem található. Miért? Mert egyszerűen nem találok az igényeimnek és az elvárásaimnak megfelelő férfit. Sorra veszem, kik azok a férfiak, akikbe az elmúlt egy évben belefutottam.

A következő bejegyzésben mindenképpen szeretném megemlíteni – bár ez magára az egész blogomra vonatkozik -, hogy ez az írás a saját, szubjektív véleményem, a saját tapasztalataimra alapozva és a saját szemszögemből megközelítve. Tehát: Akinek nem inge, ne vegye magára – használhatnám a jól bevált közhelyeket, amely ezúttal tökéletesen megállja a helyét.

A sors úgy hozta, hogy az utóbbi időben belefutottam néhány férfitípusba, amelyek ha másra nem is, arra mindenképpen jók voltak, hogy beismerjem magamnak, melyek azok a tulajdonságok és típusok, amelyek az én értékrendszerembe nem férnek bele.

1. A felvigyázó: Egy férfi legyen férfi – gondoltam mindig is, hiszen én csak egy valódi férfi mellett lehetek igazi nő. Tehát ha csepeg a csap, akkor azt gondolom, ne tőlem várja a megoldást, ahogy a kerékcserében is hasznos segítségnek bizonyulhat. Azonban függetlenül egy férfiban lakozó férfiasságtól, vannak bizonyos területek, amelyben nem szorulok segítségre. Például az ágyat meg tudom vetni magam is. Nem kell azonnal odarohanni, és segítő kezet nyújtani azzal a felkiáltással, hogy hagyd csak, majd én megcsinálom, neked úgysem menne. De. Képes vagyok egyedül is megágyazni. Sőt! Arra is képes vagyok, hogy kitöltsem a tejet a kávémhoz, vagy leszűrjem a tésztát, amit megfőztem. Nem kell folyton ott lábatlankodni, és vigyázni rám, mintha képtelen lennék bármit is egyedül elvégezni. Majd ő vezeti az autómat, mert nekem úgysem megy? (De, megy, és a saját autómat kizárólagosan én vezetem. Nincs vita.) Én értem a segítő szándékot – és ez rendben is van. De amikor átesünk a ló másik oldalára, és 3 éves, magatehetetlen kisgyermekként kezelnek, azt nem élvezem. Köszi!

2. A szexorientált: Az egyik legnagyobb közösségi oldalon gyakran kapok üzeneteket magányos férfiaktól, akik valamiért az én profilképemben látták meg a fantáziát. Általában ezek a kezdeményezések jól is esnek – ilyenkor valahogy mindig arra számítok, hogy mélyenszántó, átszellemült, éjszakákon át tartó beszélgetések következnek, amelyekből majd egy hosszú ismerettség alakul ki – aztán talán ennél jóval több is. Ha statisztikát készítenék a férfitípusokból, akkor az elmélyült, filozofikus, netán hétköznapi témák elbújhatnak a szexuális célozgatások mellett. Mi van rajtad? Pizsi? Óóó, az szexi lehet. És, milyen bugyit viselsz? Óóó, te a klasszikus bugyira buksz? (Nem, csak általában ezt mondom, amikor már szörnyen idegesítenek a kérdések.) Nagyon jól áll a sötét haj. Biztos finom lehet a tapintása. (Nem, mert szörnyen töredezett a hajam, de biztos.) Általában lefekszel a férfiakkal az első randin? (Igen, az első előttin is, anélkül, hogy bármit tudnék róluk, sőt, igazából a nevükre sem vagyok kíváncsi.) Ha meglátogatlak, aludhatok nálad? (Első randin? Persze, megadom az otthoni címem, sőt, kulcsot is adok a nevedre szólóan, díszcsomagolásban.)

3. A bennfentes: Az rendben, hogy ismerkedünk – megosztunk magunkról információkat, eláruljuk a véleményünket bizonyos témákban, beszélgetünk jövőről (néha múltról), tervekről, vágyakról és élményekről – de egy friss ismerettség során nem adunk ki magunkról minden adatot. Tehát ide tartozik mindaz, amely a privát élet elemeit képezik. Ahogyan nem adok az első randin kulcsot, úgy nem árulom el, mennyit keresek, vagy hogy hány férfi volt az életemben – sőt, még azt sem, miért lett vége az előző kapcsolatomnak, ki a nőgyógyászom, vagy hogy mennyi megtakarításom van a bankban. Nem adok ki információkat a családomról, ahogy azt sem árulom el, mi a bankkártyám PIN kódja. Nem azért, mert bizalmatlan vagyok, hanem egész egyszerűen azért, mert vannak olyan területek, amelyeket az ember vagy a közeli ismerőseivel, vagy egyáltalán senkivel nem oszt meg. Nem tartom lényegesnek, hogy eláruljam, mennyi pénzem van, hiszen ez egy olyan dolog, ami rám tartozik. Akár tetszik, akár nem. A válasz: Sértődés.

4. A faggatózó: Előfordul, hogy netes ismerkedéseim során netán egy kis szünetre van szükségem, vagy egyszerűen dolgom akad – például találkozóra megyek, ne adj’ Isten dolgozni. Fürdeni. Főzni. Enni. Vagy csupán egy kicsit offline üzemmódba szeretném kapcsolni magam, és elolvasni egy jó könyvet. De előfordul az is, hogy időpontra megyek az orvoshoz. Vagy netán hajnali 2-kor úgy döntök, hogy ideje lefeküdni aludni. Ilyenkor elkezdődik a fajtára jellemző kérdések áradata: Hová mész? (El.) Vár valaki? Aludni mész? Kivel találkozol? Na és hol? Mit fogtok csinálni? Férfival találkozol? Más férfival is beszélgetsz? Szexelni mész? Most miért rázol le? Nem árulod el? Miért? Ez rám is tartozik, hiszen ismerkedünk, tudnom kell mindenről. Pontosan hová mész és mit fogsz csinálni? (Hm. A fürdőszobába megyek, pisilni, vagy tampont cserélni. Köszi a kérdést, fotót küldjek?)

5. Az ostoba: A végére hagytam a leginkább szubjektív fajtát, hiszen az ostobaság, mint olyan, mindenkinek mást jelent. Főként a saját gondolkodásához hasonlítja az ember, és abból indul ki, amit ő képvisel. Akadt néhány olyan eset, amikor a mélyenszántó beszélgetésnek induló, már már boldogságérzetet teremtő gépelés során olyan alapvető butaságokkal találkoztam, amely az én értékrendemben messze nem intelligens, jóval inkább nevetséges megnyilvánulás. Hiszen vannak, akik nem tudják kire szavazzanak: Ma már csak két pártra szavazhatok, akiknek esélye van megnyerni a választásokat: A kommunisták és a feministák örvendenek nagy népszerűségnek a politikában. (Ja. A feministák. És az melyik párt is lenne?) Úgy gondolom, kicsit alacsony önbizalommal rendelkezem, tehát nem vagyok egzisztenciális. (Az egoista szót keresed? Mondd, hogy csak szóbotlás!) De akadnak olyanok is, akik szerint a nők nem járnak WC-re, és őszinte megdöbbenéssel konstatálják, hogy de. (Bocsi, hogy kiábrándítottalak.) Tipikus baki, amikor valaki azzal akar felvágni, hogy számára ismeretlen jelentésű, ám jól hangzó szavakat használ a beszélgetései során – hiszen így a tudását és az eszét fitogtathatja. Általában tévesen. Kérlek titeket, ne használjatok olyan szavakat, amelyeknek nem vagytok tisztában a jelentésével!

Tetszett ez a bejegyzés? Nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Ha lakásfelújításra adod a fejed, akkor biztosan megfordult a gondolataidban a festés/tapétázás kérdésköre. Azonban tudtad hogy van egy nagyon szuper átmenet a falfestés és a faldekoráció között? Szeretettel mutatom be nektek a fotótapétát.

A fotótapéta titka abban rejlik, hogy egyfajta átmenetet képez a falmatricázás és a tapétázás között. Különlegessége, hogy gyakorlatilag bármilyen formátumban, méretben megvásárolhatod, és akár a saját magad által összeválogatott képeket is rányomtathatod, így teljesen egyedi és stílusos megjelenést kölcsönöz az otthonodnak. A fotótapétát általában egy adott falfelületra érdemes felhelyezni, hiszen magára vonzza a tekintetet, és egy teljesen új stílust ad a szoba hangulatának. 

A legtöbbjük öntapadós, ezért szaktudásra sincs szükséged a felhelyezéséhez, csupán pár óra szabadidőre, na meg némi precizitásra. De hogyan néz ki mindez a valóságban? Hoztam nektek egy galériát, ahol a Pinterest albumomból válogattam ki a kedvenceimet – a képek kattintásra nőnek. Lapozd végig a képeket, hiszen rendkívül ötletes, bohém, vagy éppen rusztikus alkotásokat láthatsz, amelyek téged is megihletnek.

Ha tetszett ez a bejegyzés, nyomj egy Like-ot a jobb oldalsávon található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Gyermekkorom óta imádom a konyhákat – legyen az klasszikus, modern, elegáns, vagy minimalista. Egy jól felszerelt konyha számomra akkor lesz igazi, ha megtalálok benne minden alapanyagot, amelyekre szükségem van – így akármikor összedobhatok egy édes desszertet, vagy egy jó limonádét. Azonban a rengeteg termék és hozzávaló tárolásával gyakran meggyűlik a bajom – a szanaszét liszteszacskók, a kiborult cukor és a szétszóródott kávé gyakran okozott fejtörést. Ezért elkezdtem kutakodni a neten, hogyan tudnám mindezt egy sokkal letisztultabb, átláthatóbb formában rendszerezni, hogy mindennek legyen helye, el is férjek és még praktikus is legyen.

Összegyűjtöttem a Pinterest albumomba néhány inspiráló képet olyan konyhákról, ahol a rendszerezési trükkök alfájától az omegáig minden megtalálható. Nyilván lényeges szempont, hogy milyen a te konyhád, hiszen minden egyes technikának megvannak a maga előfeltételei – gondolok itt elsősorban a konyha kialakítására, a térre, valamint a polcok és szekrények milyenségére. Mindenesetre az biztos, hogy néhány ötletet némi fantáziával vagy variálással magad is megvalósíthatsz. Az alábbi linkre kattintva végigpörgetheted a képgalériát.

Follow Kinga Szirovicza’s board Kitchen on Pinterest.

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Nemrégiben megnéztem egy interjúsorozatot, amelynek alanyai ismert celebek/hírességek – őszintén beszélnek az életükről, a nehézségekről, az önmagukkal való viszonyukról és a belső küzdelmeikről. A 25 perces sorozatok láttán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mennyit tudunk azokról az emberekről, akiket nap, mint nap a tévében látunk, vagy talákozunk velük a magazinok címlapján téves benyomást alkotva róluk.

Pszichológusok szerint a változás olyan folyamat, amelyet inkább befolyásolnak külső tényezők, események, mint a saját magunkba vetett hit, és a változásra törekvés. Ez a fajta fejlődés sosem folytonos – inkább szaggatott, időszakos vonal mentén megy végbe. A szocializációs folyamat az ember első 25 évében tart. Ezután már kialakulnak az alapvető, egyént meghatározó személyiségjegyek, melyek az évek során nem változnak, csupán átalakulnak, háttérbe szorulnak, vagy éppen előtérbe kerülnek. A fejlődéslélektan szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek életük során folyamatosan változnak, kisebb-nagyobb mértékben, sokszor szembetűnő formában, sokszor csak belső lelki vívódások tekintetében.

Pontosan emlékszem azokra az eseményekre, amelynek hatására jelentősen megváltoztam. Ebből általában a környezetem semmit nem érzékelt – a hozzám legközelebb állókat is beleértve, mint például a családom, vagy a barátaim. Mindig lesznek, akik másnak látnak – nem azért, mert más vagyok, hanem mert a környezetem olyannak lát, amilyennek látni akar. Még a mai napig is vannak olyan élményeim, amikor a szüleim az évekkel ezelőtti (sőt, gyermekkori) tulajdonságaimat igyekeznek rámvetíteni, mely bevallom, sokáig felbosszantott. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekem az, hogy bebizonyítsam másoknak azt, hogy megváltoztam – hiszen minek?

Korábban egy bántalmazó kapcsolatban éltem – bár több, mint egy évre volt szükségem, hogy ezt beismerjem magamnak. A lelki bántalmazást a pszichológusok párhuzamba állítják a családon belüli erőszakkal, a munkahelyi mobbinggal, vagy éppen a fizikai bántalmazással – annyi különbséggel, hogy egy olyan jelenségről beszélünk, amelyet nem tehetünk mérlegre, nem mérhetjük meg egy vonalzóval, hiszen jellegzetessége, hogy sokszor az elszenvedő egyének sincsenek tisztában a helyzetükkel.

Alig másfél év leforgása alatt építettem le az életemet (és direkt írom ezt – hiszen egy agresszor-áldozat viszonyban mindkét félnek hasonló szerep jut – instabilitás, önbizalomhiány, megfelelni akarás és a szeretetéhség) olyannyira, hogy az elmúlt egy évben gyakorlatilag újjá kellett építeni önmagamat.

A valósággá vált álom pillanatok alatt tört darabjaira, úgy, hogy én ebből semmit nem vettem észre. Külső szemlélő számára az életem maga volt a tökély, miközben én teljesen magamra maradtam, önbizalom, önbecsülés és a magamba vetett hit nélkül. Szégyelltem magam azért is, hogy létezem. Úgy éreztem, bármennyire is igyekszem, képtelen vagyok bárkinek is megfelelni. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire butaság volt egyáltalán megpróbálni, hogy bárkinek is megfeleljek – hiszen egyetlen embernek kellett volna, önmagamnak, aki már akkor nagyon messze volt.

Hiszen én üresfejű vagyok, mert kecsesen tartom a kezem. Engem lenéznek, mert a könyökhajlatomban tartom a táskámat. Tömegcikk vagyok, mert egy hétköznapon a farmer-póló kombinációhoz egy magassarkút választottam. Igénytelen vagyok, mert koszos maradt az egyik tányér. Hülyét csináltam magamból, mert átfestettem a hajam színét. Elmebeteg vagyok, mert sírtam, amikor megnéztem egy videót egy zsiráf meggyilkolásáról. Hiszen én túlérzékeny vagyok. Ostoba vagyok. Buta vagyok. Jobb, ha sosem szülök gyereket, hiszen a gyermekem szégyellné magát miattam. Mert tönkretesztem mindenkinek az életét magam körül. Mert semmirekellő vagyok. Mert a szüleim szégyellhetnék magukat, amiért megszülettem. Mert semmire sem vagyok jó. Mert engem senki nem akar megismerni. Mert rám soha senkinek nem lesz szüksége. Mert én teher vagyok mások számára.

Egy idő után az önbecsülésem olyannyira leépült, hogy tudattalanul is elkezdtem leépíteni a szociális kapcsolataimat. Nem volt kedvem beszélni a barátaimmal – ha beszéltem is, inkább az ő életük történeteit hallgattam, mert féltem, ha az enyémről kellett beszélnem. Igyekeztem a tökéletesség képét festeni, még akkor is, ha már hetek óta szólni sem volt kedvem. Elhittem magamról, hogy semmire sem vagyok érdemes, ezért nem is próbálkoztam a céljaim megvalósításával. A régi álmaim a semmibe vesztek – köddé foszlottak, és a korábbi ambícióim halvány emlékekké váltak. Hajnalig bámultam a szoba fekete plafonját éjszakánként, de már kora reggel felébredtem. Kétségbeesetten igyekeztem meglátni mindenben a szépet, a jót, de minden érdektelenné vált számomra. Teljesen kiürült a lelki raktáram, és már nem volt hová nyúlni. Volt, hogy órákig csak bámultam magam elé, és kerestem valahol magamban azt a lányt, aki egykor voltam. 

Nem tudtam, pontosan mit kéne tennem, de azzal tisztában voltam, hogy ha nem kapaszkodok meg mindenben, amely számomra egyszer fontos volt, akkor a lejtőnek sosem lesz vége – lépnem kellett valamit. Képtelen voltam bárkinek is beszélni a helyzetemről (amely azóta is így van), mert magam sem tudtam, pontosan hol tartok. Önmagamat hibáztattam mindenért. Úgy éreztem, teljesen magamra maradtam, és már nincs ajtó, amin kopogtathattam volna. Tudtam, hogy egyetlen módja van annak, hogy ne maradjak magamra – ha nem adom fel a lelki függőségi viszonyt, hiszen akkor úgy éreztem, erre van szükségem az életbenmaradáshoz. Akkor még nem tudtam, hogy a függőség és a kétségbeesett kapaszkodás is a leépülésem egyik következménye volt.

Végül döntöttem, és a makacsságom és a csak azért is megmutatom hozzáállásom átsegített a mélyponton. Kis kapaszkodókon igyekeztem visszamászni az új önmagamhoz – immáron több kitartással, türelemmel és hittel felvértezve, mint bármikor. Felismertem, hogy kizárólag rajtam múlik, ha újra át akarom venni a kontrollt. Felismertem a helyzetben a saját felelősségemet, és abban a percben, amikor rájöttem, hogy egyedül én vagyok a felelős azért a helyzetért, amelyben vagyok, rájöttem arra is, hogy egyedül én vagyok az, aki előidézheti a változást. És ez volt az a pont, amikor…

Megtanultam felelősséget vállalni a saját életemért. Lefektettem az alapokat, miszerint a saját döntéseim befolyásolják a jövőm eseményeit. Rájöttem, hogy a következmények kizárólag az én reakcióimon múlnak – átvettem a sorstól az irányítást. Már nem félek felvállalni önmagamat, hiszen rájöttem, a boldogság nem azon múlik, hogy mások megerősítenek-e a döntéseimben. Nem akarok mindenáron egyetértést nyerni. Hagyom, hogy rámvetítsenek korábban tapasztalt viselkedési formákat, és ez egyáltalán nem bosszant fel. Már nem hagyom magam befolyásolni, hiszen beláttam, én vagyok az egyetlen, aki meg tudja határozni, mi az, ami hosszú távon szolgálja a fejlődésem, és mi az, ami hátráltat. A véleményekre nem útmutatóként, hanem megfontolandó, ám nem minden esetben követendő tanácsnak tekintem. Nem kérek bocsánatot a tulajdonságaimért. Nem kérek bocsánatot a jelenlétemért, a létezésemért. Elfogadom, hogy vannak, akik nem szeretnek. Nyitott vagyok az új élményekre, és hálás vagyok mindazért, amely számomra a jelenlegi valóságot jelenti, ahelyett, hogy folyton többre vágynék. Nyitott vagyok az emberekre, és nem félek felvállalni önmagamat. Hiszem, hogy én is szerethető vagyok. És főként nem haragszom többé magamra.

Egyetlen percig sem bánom mindezt, és köszönettel tartozom a sorsnak a tapasztalatokért, hiszen így egy sokkal értékesebb emberré válhattam – aki több, mint eddig bármikor.

A Nők Világa Alapítvány áldozatsegítő munkájával igyekszik felhívni a figyelmet. Tegyél ellene! Részletek a weboldalon, és 0-24-ben hívható lelkisegély telefonszámon: 06-80-20-55-20

A pszichológiai erőszak a lélek kínzása: kötekedés, fenyegetés, becsmérlés, megalázás.

Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, a nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, a nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása. (forrás) 

Tévesen gondolod azt, hogy a magazinokban fotózott enterirőrök számodra mindig is elérhetetlenek maradnak. A legtöbbjükben az a közös, hogy már egy meglévő berendezést kombinálnak a megfelelő anyagokkal, színekkel és hangulatokkal – így teljesen egyedi, luxushatást keltő stílust érnek el. Ez a bejegyzés arra hivatott, hogy bebizonyítsam, hogy akár vékony pénztárcával is megvalósíthatod mindazt, ami eddig csak álom volt.

Az előző bejegyzésemben rendkívül inspiráló, csodaszép otthonok részleteiről hoztam nektek egy galériát, mindezt csupa fehérben – letisztult, klasszikus vonalat követve -, ám mégis minden otthon különleges a maga módján. Ebből a galériából választottam egy képet, amelynek hangulatát könnyedén megvalósíthatod az otthonodban. A Kika és az IKEA kínálatából szemezgettem, és egy árkalkulációt is készítettem, hogy lásd, nem kellenek vagyonok egy szoba felújításához.

A fenti hálószoba tengerparti hangulatot áraszt, de a szokásos bohém stílus helyett egy sokkal letisztultabb, elegánsabb vonalat követ. A világos színek dominálnak – főként a fehér és a szürke, ám mégsem lesz unalmas hangulata az enteriőrnek. A rusztikus fa anyagokkal és a fonott elemekkel kombinálva a hideg árnyalatokat rendkívül otthonos, hívogató hatást értek el a kivitelezők, mindezt luxusnak tűnő berendezéssel. A luxus viszont nem jelent egyet a drágával. Nézd meg, miért.

Induljunk ki abból, hogy van egy hálószobád – benne egy ággyal, egy éjjeliszekrénnyel és egy kis olvasólámpával. Nem is kell több, hogy megvalósítsd a fenti berendezést. (Tipp: Ma már bárhol vásárolhatsz öntapadós tapétát, vagy famintázatú PVC lapokat, amelyeket az ágyad mögötti falra felragasztva hasonló hatást érhetsz el, mint a képen látható ágytámla esetében.)

Sokan elfeledkeznek a hálószoba berendezése során az ágynemű fontosságáról. A használati célja mellett azonban központi dekorációs elemként is szolgálhat, gyakorlatilag megadja az egész hálószobád hangulatát – az alábbiakban az IKEA ágynemű kínálatából válogattam néhányat, amelyek alapot biztosíthatnak a fenti stílus megalkotásához. 

IKEA – Ár: 19-25 Euró

Az ágy végében található kisasztalt – amely egyébként remek ülőkeként is szolgálhat, amennyiben a tetejére teszel egy plédet, vagy ülőpárnát – magad is megvalósíthatod a képen látható módon, csupán egy asztallapra lesz szükséged. De vásárolhatsz készen is néhány ideillő asztalkát – a lényeg, hogy igyekezzz kidolgozatlan fából készült darabokat választani, és törekedj a funkcionalitására is. Az alábbi képeket a Kika és az IKEA osztrák weboldaláról hoztam.

KIKA – Ár: 250 Euró, IKEA – Ár: 69 Euró

Az ágy fölé szerelt polcra, de akár az éjjeliszekrényedre is tehetsz néhány gyertyát – a gyertya nem csak hangulatvilágításként, hanem remek dekorációs elemként is szolgálhat, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen stílusú darabokat választasz. A válogatásnál használd a rusztikus és a világítótornyos kulcsszót, így biztosan olyan darabokat találhatsz, amelyek tökéletesen illeszkednek a szürkés, tengerparti dizájnhoz. 

KIKA – Ár: 10 Euró

Maradunk továbbra is a kiegészítőknél: Az alábbi térelválasztó, vagy öltözködő paraván a maga fonott stílusával tökéletesen illeszkedik a fenti enteriőrbe. Akár az ágy mögé is helyezheted szorosan a fal mellé, így akár faldekorációs elemként is szolgálhat. Az ágy végébe – vagy teljesen beterítve azt – válassz kötött, vagy rusztikus hatású ágytakarót. Ebbe a stílusba a natúr anyagok és a világos szürke dominál, ezekből a színekből bátran válogathatsz.

IKEA – Ár: 30 Euró

Maradva a kiegészítőknél – mint már korábban is említettem, a fontott, kidolgozatlan fa, a kő, és a homokszín mind a tengerparti stílust idézi. Ezért ha az ágy feletti polcot, vagy az éjjeliszekrényedet néhány ebben a stílusban készült kiegészítővel dobod fel, akkor a hatás sem marad el. Néhány váza, plafonra lógatható kaspó akár tárolóeszközként is szolgálhat – csak a fantáziádra van bízva, hiszen tudjuk, hogy a dekorációs elemek nem rendeltetésszerű használatából mindig kreatív megoldások születnek. Tárolhatsz bennük összetekert újságokat, krémeket, vagy akár tollakat, ceruzákat is.

IKEA – Ár: 5-15 Euró

És akkor most jöjjön a dolog anyagi része. Ha mindegyik terméksorból a legdrágábbat választod ki, tehát a drága ágyneműt, a paravánt és a plédet, egy gyertyát, egy vázát, akkor összesen 140 Eurót kell elköltened az IKEA-ban. Ez körülbelül 45 ezer forintba fog kerülni. Amennyiben viszont az asztal helyett az éjjeliszekrényedet használod, vagy az ágy fölé szerelt polcra pakolsz, akkor 20 ezer forintból már remekelhetsz. Ha netán van pléded otthon, és a megfelelő színű ágyneműd, és kizárólag a kiegészítő tárgyakra és a dekorációs elemekre költesz, de abból mindegyiket megveszed, akkor maximum 15 ezer forintból megvalósíthatod a fenti képen látható stílust. Felújításra fel!

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, akkor kérlek nyomj egy Like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban, hogy elsőként értesülj a legfrissebb bejegyzésekről. 

A fehér az enteriőrtervezők körében mindig is elegáns stílusnak számított – azóta is kiüthetetlen a trendből, nem véletlenül. A világos stílusban berendezett otthonok jellegzetessége, hogy a formavilágtól függően elegáns, modern, minimalista, vagy klasszikus hatást egyaránt elérhetünk. Tévedés az, hogy a fehér komor és unalmas – csak a megfelelő színekkel, anyagokkal és formákkal kell őket kombinálni.

A fehér szín alapvetően tágítja a teret, sok világos társához hasonlóan. Ha kisebb lakásban élsz, vagy garzonod van, akkor mindenképpen érdemes megfontolnod ezt a fajta stílust, hiszen a tértágítás illúziója remek megoldásokat szülhet. A fehér alapvetően kortalan és rugalmas szín – bármely más színnel kombinálhatod, és akármelyik stílus is tetszik, mindegyiket hozzáillesztheted. Ez a fajta stílus nagyon könnyen átalakítható, hiszen néhány színben elütő díszpárnával, takaróval és dekorációs elemekkel akár havonta megváltoztathatod az összképet, a hangulatodtól függően.

Az alábbiakban olyan inspiráló enteriőröket gyűjtöttem össze, ahol a letisztult fehéret naturális, kidolgozatlan fából készült elemekkel társították. A képeken nem csak a kontrasztra, hanem az anyagokra is érdemes figyelni. A képeket a Pinterest albumomból gyűjtöttem.

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!