Varázsdoboz

Több hónapon át keresek már az újévet megelőzően olyan határidőnaplót, ami tökéletesen megfelel az én igényeimnek. Mivel mindannyiunknak más az élete, más dolgok a fontosak, és másmennyi a teendője, ezért nem vehetünk mindenkit egy kalap alá. A határidőnapló lényege az, hogy teljesítse a feladatát. Az elsődleges kritérium, amely minden határidőnaplóban hasonló, az a naptárszerkezet. Na már most függően a napi teendőinktől, mindenkinek eltérő mennyiségű helyre van szüksége. Van, aki csak a fontos dátumokat, találkozókat jegyzi fel a kis füzetbe, nekik elég egy kisebb méretű zsebnapló. Vannak azok, akik szinte mindent beleírnak – én is ilyen vagyok -, hogy biztosan ne maradjon ki semmi, számukra előnyösebb egy nagyobb méretű, több hellyel (írófelülettel) rendelkező határidő-kisokos. A különböző határidőnaplók elrendezése is eltér. Van, ahol oldalanként egy-egy napot szerepeltetnek, de a kisebb oldalszámú naplókban előfordulhat, hogy egy oldalra több (akár három) napot is bezsúfolnak. Ez általában az egyéni igények miatt van így, hogy mindenki ki tudja választani a számára megfelelő terméket.

A tavalyi év vége felé én is sokat keresgéltem, hogy megtaláljam a számomra ideális “példányt”. Ahol én élek, ott elég korlátozottak a lehetősék papírbolt és papíráru beszerzése szempontjából, ezért hamar kiderült, hogy a környéken nem is fogom megtalálni a megfelelőt. Körbenéztem az online áruházakban, hátha ott akadok rá az idei kincsre, azonban csalódásként ért a kínálat. Nem is a kínálat milyenségével volt a gond, hanem az árakkal. Kiszámoltam, hogy postaköltséggel (esetleg vámmal) együtt mennyibe kerülne egy napló, és arra a döntésre jutottam, hogy ár-érték arányban nem érné meg az online rendelés. Valamint nekem fontos, hogy mielőtt vásárolok, alaposan szemügyre vehessem a kívánt terméket. Az internetes rendelés esetén nincs lehetőség belelapozni, megtapogatni a naplót, nem tudok pontos infót az anyagáról, a vastagságáról, egy szóval zsákbamacska, így lemondtam erről a lehetőségről. Végső kétségbeesésemben úgy döntöttem hát, hogy elkészítem a saját határidőnaplómat.

A közeli Libroban szereztem be az alapanyagokat. Egy kemény borítású, Libro saját márkás füzetet, ami spirálozott, vastag, kockázott a belseje és minden lap tetején szerepel egy vékony sáv, ahová beírhatom az adott napot. Elsőként amikor hazahoztam, felmértem, nagyjából mennyi írófelületre van szükségem naponta. Ennek alapján hosszában ketté osztottam az oldalakat – tehát egy oldalra két nap kerül. Egyelőre csak pár hónapra előre vonalkáztam be a füzetet, majd a fenti írósávba beírtam a dátumot és a napot. Gyakorlatilag a lényegi feladattal meg is voltam. Most már csak egy használati rendszert kellett bevezetnem, hogy rendezettebb, egyértelműbb és átláthatóbb legyen a napló. Az egyes napokon megkülönböztettem színkódolással a fix. időpontokat, a határidőket, a találkozókat, illetve a tennivalólistát.

Zöld zseléstollal írtam be minden napra az állandó feladatokat/programokat. Ilyen a munkába menés, a heti kétszeri edzés, a hétfői takarítás, a csütörtöki nagybevásárlás napja. Ezeket előre látom, így biztosan nem maradnak ki.

Pirossal írtam be a találkozók időpontját, lilával a határidőket, a teendőlistát pedig sima golyóstollal. Ezt általában előző nap este, vagy aznap kora reggel, felkelés után szoktam feljegyezni.

A színkódolás azért nagyon hasznos, mert anélkül, hogy elolvasnám az adott nap teendőit, már ránézésre tudom, hogy nagyjából mire kell számítanom. Ha például felcsapom a naplót, és látok piros és zöld irományt, akkor tudom, hogy aznap van egy találkozóm, időpontom ahol meg kell jelennem, valamint a teendőlistámon kívül még van egy ismétlődő programom. Ha piros és lila feljegyzéseket látok a golyóstollal írt teendők mellett, akkor tudom, hogy ismételten időpontra, vagy találkozóra kell mennem, illetve aznap esedékes egy határidős feladat/munka is. Ilyen határidő lehet például csekkbefizetési határidő, tanulási-terv határidő, vagy bármi, ami legkésőbb az adott napon esedékes. Egyébként a határidős tollal szoktam feljegyezni a Vigyázz, kész, posztolj! határidőket is! 🙂 Valamint kiegészítésként még használok színjelzett post it-eket is, ezekkel bejelölöm azokat az oldalakat, ahol fontos információ szerepel. Lila nyilas post it-el a határidőket, pirossal a találkozókat (elmenős időpontokat).

A nap folyamán az időpontokat leszámítva listázom a teendőimet. Szeretem a legapróbb dolgokat is feljegyezni, így biztosan nem marad ki semmi. 🙂 Azt mondják, akinek nem vág az esze, legyen notesze. 😀 Ha aznapra a fontosabb teendőket, tehát az időpontokat, határidőket letudtam, akkor jöhetnek a felsorolt teendők. Például: Menüterv írása, mosás, száraz ruhák elpakolása, blogbejegyzés írása, satöbbi. Ezek közül válogatok és amivel megvagyok, azt kihúzom, vagy kipipálom, így jól látható, mi marad még aznapra. Vannak olyan teendők, amik egymásra épülnek, ilyenkor logikai sorrendet alkalmazok. Például ha a mosás, és a száraz ruhák elpakolása szerepel az adott napon, akkor nyilván amíg nem tettem el a helyére a tiszta ruhákat, addig nem szabadul fel a szárító, így a frissen mosott ruhákat nem tudom kiteregetni. Sokszor akad olyan helyzet, amikor a teendők egymásra épülnek, vagy egymásnak előfeltételei, erre is figyelek a válogatás során. Sokszor előfordul azonban, hogy egymástól független teendők szerepelnek az aznapi listán. Ilyenkor általában gyorsan túlesek azokon a feladatokon, amiket szeretek, vagy amelyek nem vesznek sok időt igénybe, így ezeket letudom, marad időm a többi, nemszeretem feladatokra is. Gondot szokott néha okozni, hogy előfordul, hogy egyszerűen nincs kedvem hozzá. Először azt mondom oké, majd reggeli után végzem el a teendőlistás feladatokat. Aztán majd ebéd után, végül elmarad az egész és másnapra zsúfolódnak, amikor aztán ötször annyi dolgom lesz, így még kevesebb kedvem van nekilátni. Ilyenkor szoktam bevetni azt a trükköt, hogy nagyjából kiszámolom, az összes teendő elvégzése mennyi időt vesz igénybe. Ha például 1 óra alatt el tudok végezni minden, aznapra kitűzött feladatot, akkor választok egy időpontot (például délután 4 óra), beállítom az ébresztőmet, és amikor csörög, akkor abbahagyom amit csináltam addig (általában neten szörfölés, olvasgatás) 🙂 és nekilátok a feladatoknak. Jó motiváló erő, ha folyamatosan tűnnek el a feladatok a listáról, és amikor kész, akkor tudom, hogy ma már nincs feladatom.

Persze akadnak helyzetek, amikor nem jut időm, vagy energiám néhány dologra. Ilyenkor megnézem, mik azok a feladatok, amiket feltétlenül fontos még aznap elvégeznem. Ezeket letudom, a többit pedig átírom másnapra, vagy egy olyan napra, amikor tudom, hogy több időm lesz. 

Ezzel a rendszerrel ügyesen be tudom osztani az időmet, és általában nem is marad ki semmi. Persze ha tudom, hogy például pénteken rengeteg dolgom lesz, akkor a virágátültetést nem aznapra időzítem, hanem beírom egy olyan napra, amikor például nem dolgozom, vagy amikor kevés a teendő.

Ti vezettek határidőnaplót? Hogyan rendszerezitek a teendőket?

Mi ez? FlyLady egy észak-karolinai háziasszony, aki a munka és a háztartás mellett időről-időre azt tapasztalta, hogy egyre kevesebb ideje jut önmagára, a kikapcsolódásra és felismerte, hogy ez az életmód korai kiégéshez vezethet. Így lépésről lépésre kidolgozott egy olyan életmódprogramot, egy rendszert, amelyet a mindennapok során alkalmazott. A program lényegében egy időről időre ismétlődő rutin, amelyeket testre szabva, a saját életedhez igazítva vezethetsz be a mindennapjaidba úgy, hogy közben elkerülöd a stresszt, az önmarcangolást, a lelkiismeretfurdalást, illetve megtanulod a hatékony időgazdálkodás alapjait, melyet az életed bármely területén bevethetsz. A program lényegében a háztartásra épít, de messze túlmutat azon. A program nem a háztartási feladatokat könnyíti meg, hanem az egész életedet átrendezi, egy új és élhető életmódot alakít ki úgy, hogy mellette sokkal több időd és energiád jut magadra, illetve a kikapcsolódásra. Én időről időre megosztom veletek a tapasztalataimat, a pozitív és a negatív eredményeket egyaránt, hátha ti is kedvet kaptok hozzá. A magyar változatot ide kattintva Farkas Lívia blogján olvashatjátok.

Nálam hétfőnként kerül mindig sor a lakásom kitakarítására. Véletlen egybeesés, a FlyLady program is a hétfőt jelöli meg lakáskényeztetős napként, én már kiskoromban az ezt láttam az édesanyámtól, aki mindig hétfőnként nyalta tisztára a lakást. Ezen a szokáson azóta sem változtattam, de így legalább a FlyLady rutint sokkal könnyebb volt személyre szabni, hiszen nekem a hétfői rutintakarítás már eleve a repertoárom része volt. Mivel pici lakásban élek, egyedül, ezért nem indokolt nálam a zónatakarítás, így is a helyzet magaslatán vagyok, ebből az apropóból viszont a hétfői takarítást kissé átvariáltam, és hozzávettem a zónatakarítás egyes lépéseit is. A következő lista az én személyes tervem, nem útmutatásként, csak inpirációként osztom meg veletek.

A képet a http://www.easyhomephuket.com/-ról hoztam.

Mielőtt nekiállok a listának, alaposan elpakolok a lakásban. Elteszek mindent, ami nem odavaló, minden mehet a helyére, mert a takarítás során zavaró az itt-ott elszórt tárgy, amit csak rakosgatunk jobbra balra. Valamint elmosogatok a konyhában, illetve ha maradtak száraz ruhák a szárítón, ezeket is elteszem, hogy több helyem legyen (egyrészt takarítás során, másrészt a frissen mosott ruháknak).

Fürdőszoba
a. Letörlöm az ablakot és a tükröket ecetes oldattal.
b. Befújom a mosdókagylót és a zuhanyzót tisztítószerrel és hagyom állni, amíg kisikálom a WC-t.
c. Domestost öntök a WC csészébe, jól körbesikálom a kefével, majd a kefét beleállítom a WC-be, hogy oldódjon róla a szennyeződés. Közben körbetörlöm az ülőkét (mindenhol) fertőtlenítős vízzel.
d. Kisikálom a kádat és a mosdókagylót, kifényesítem egy polírozókendővel a csaptelepeket és a zuhanyt. 

Konyha
a. Lepakolok mindent a konyhapultról, majd bő, mosogatószeres vízzel átsikálom az egészet (főzőlapot is) és hagyom állni.
b. Közbe kidobom a hűtőből a romlott élelmiszert, vetek egy gyors pillantást a szekrények tartalmára is.
c. Ecetes vízzel lemosom a konyhaszekrényt és a hűtőt.
d. Kitisztítom az edényszárítót bő, ecetes vízzel.
e. Átsúrolom újra a konyhapultot és a főzőlapot. Letörlöm a vizet és a habot egy viledával (közben többször öblítem), majd az egész felületet szárazra polírozom egy konyharuhával.
f. Letörlöm az ablakpárkányt kívül és belül is. A konyharuhát és a rongyokat tisztákra cserélem.
g. A mosogatót kisikálom és csillogóra polírozom a csapteleppel együtt.

Nappali
a. Lepakolom az íróasztalt és nedves, tisztítószeres ronggyal áttörlöm, majd visszapakolom.
b. Pakolás közben a tárgyakat, amik a kezdembe kerülnek (lepakolás-felpakolás) portalanítom.
c. Letörlöm a polcokat és szisztematikusan visszapakolom az oda tartozó tárgyakat.
d. Letörlöm az ablakpárkányt és eligazgatom a függönyt.

Hálószoba
a. Lehúzom az ágyneműt és tisztára cserélem.
b. Letörlöm az ablakpárkányt.
c. Lepakolok az éjjeliszekrényről és letörlöm tisztítószeres vízzel.
d. Portalanítom a ruhásszekrényt. Ha a tükör nagyon ujjnyomos, azt is lemosom.
e. Beágyazok és leterítem az ágyat ágytakaróval. 

Felporszívózok az egész lakásban (a szőnyegeket előbb kiporszívózom, majd félreteszem, alattuk is felporszívózom a padlót). Felmosok az egész lakásban, és kinyitom az ablakokat, hogy gyorsan száradjon, illetve kiszellőzzön a tisztítószerszag. Bedobom a használt ágyneműt, törölközőt, konyharuhát, rongyokat a mosógépbe és tisztára mosom. Kész. Ha szisztematikusan haladok, akkor bizony maximum 2 óra alatt megvagyok mindezzel.

Neked mi a gyorstakarítós listád? Mennyi időt vesz igénybe?

Azt gondolom, nekünk embereknek – nem, direkt nem nőket írtam -, a testkép, az önértékelési probléma és az önbizalomhiány nem ismeretlen fogalom. Sokat gondolkodtam és olvastam a témában, de eddig még nem írtam róla, azonban most eljött az ideje. Ugye az alap tézis, amit én is aláírok nem más, mint a média hatása a társadalomra – többek között a nőkre. A magazinok címlapjáról vékony, tökéletes testű nők tekintenek vissza ránk. A legtöbb esetben ezek a jelenségek számítógépes manipuláció és a Photoshop eredménye, mellyel mindannyian tisztában vagyunk. Azonban elgondolkodtató, hogy a magazinok miért nem igaz valójukban mutatják be a modelleket a címlapokon, miért retusálnak? Azért, hogy azt sugallják, nem vagy jó úgy, ahogy vagy, ez nem elég, ahhoz, hogy modern, szexis nő legyél igenis vékonynak és szép, kidolgozott testűnek kell, hogy légy. Ha csak pár száz évvel visszatekintünk a múltba, szembetűnő, hogy az akkori nőideál főként a teltebb idomokra, karcsú derékra és nőies formákra hívta fel a figyelmet. Ekkor a női társadalom arra törekedett, hogy hasonlóan fessen, mint az akkori ideál. Ilyenkor kerültek képbe a plasztikai műtétek, a mellnagyobbítás, hiszen a kis mellű nők nem fértek bele a “keretbe”, ami akkoriban elvárás volt. Manapság ez a testkép annyit változott, hogy a mellméret és darázsderék helyett a vékony, 34-es méret lett az ideál, ezért a nők nagy része azon dolgozik, hogy elérje ezt a testalkatot. 

Több mozgalom is kapcsolódik ahhoz a felismeréshez, hogy a nő akkor is nő, ha van rajta némi husi, vagy fognivaló, és a nőiességet nem a testalkat határozza meg. Az a véleményem, hogy igenis el kell fogadnunk a testünket. Nincs tökéletes test, mindenkinek van bőrhibája, műtéti heg, vagy narancsbőr a testén, ami hozzátartozik a való élethez. Persze azért itt is át lehet esni a ló másik oldalára. Sokszor túlzásnak érzem mindkét irányvonalat. Ezért lehet, hogy meg fogtok kövezni, de én továbbra is azt állítom, hogy ebben az esetben is érdemes az arany középutat járhatóvá tenni. A címlapok által sugallt elvárás természetesen gyakorlatilag lehetetlen. A Photoshop és a számítógépes technikák megvalósítása csak a virtuális világban létezik. Nem kéne követendő példának tekinteni azt, hogy mit vár el a média. Persze nem azt mondom, hogy ne dolgozzunk a testünkön és ne foglalkozzunk vele, de ezt ne azért tegyük, mert bárki ezt várja el/sugallja felénk, hanem a saját elégedettségünk érdekében. Anno volt a Dove-nak egy kezdeményezése, ami pont a társadalmi nyomás ellen készült. A reklám célja az volt, hogy attól, hogy valaki nem 34-es méret, attól még ugyanúgy nő, ugyanúgy a társadalom teljes jogú tagja. És ez miatt nem kell szégyenkezni, vagy nem kell úgy érezni, hogy kudarcot vallottunk. 

A nő akkor is nő, ha kövér, akkor is, ha hegek vannak a testén. Akkor is, ha barna, szőke, vagy vörös. Akkor is, ha anyajegy vagy májfolt van a testén. Akkor is, ha nem megy rá a 34-es méret.

Azonban van egy pont, amire mindenképpen szeretnék kitérni. A kétoldalúság és ismét az arany középút elmélkedés következik: Vajon helyénvaló-e az, hogy egyik oldalról azt kapjuk legyél vékony, és hasonlíts a címlapokon bemutatott hölgyekre, vagy fogadd el magad úgy ahogy vagy. Nyilván az első pontot nem szeretném részletesen taglalni, mert a társadalom ma már nem csak arra mutat rá, “hogyan kéne kinéznem”, de megmondja azt is, “hogyan érezzek, mit kéne éreznem”, vagy megmondja, hogy “milyen vagyok/legyek”. A másik oldal pedig azt sugallja kicsit kisarkítva a dolgot, hogy “mindegy, milyen vagy, úgy vagy jó, ahogy vagy, fogadd el magad”. Na számomra itt borul a bili. Szóval ha 35 kiló vagyok, kilátszanak a csontjaim, és nem áll jól semmi, gyenge és erőtlen vagyok, akkor az úgy jó, ahogy van? Na ne. Ami azt illeti én egyik oldallal sem értek egyet. Az én nézetem az, hogy “légy olyan, ahogyan jól érzed magad”. És ez egyénenként eltérő. A lényeg, hogy úgy alakítsd a testedet, ahogy az neked jó. Ha te 34-es méretben érzed jól magad, akkor törekedj arra – persze csak abban az esetben, ha nem a média nyomására, hanem a saját magaddal szemben állított elvárások alapján tűzted ki a célod. Ha te 42-es méretet hordasz, amivel nincs gondod, akkor maradj úgy. De fordított esetben is igaz. Ha a 34-es méret számodra csontos és férfias, akkor törekedj arra, hogy felszedj néhány kilót. De a legfontosabb, hogy akkor vagy jó úton, ha nem külső nyomásra, hanem saját magadért teszed. 

Én sosem voltam duci, de azért hízásra hajlamos vagyok. Ezért igyekszem odafigyelni a táplálkozásomra és az életmódomra. Nem azért, mert ezt láttam a márciusi Cosmoban, hanem azért, mert én akkor érzem jól magam. Akkor van a tetőfokán az önbizalmam, akkor vagyok magabiztos, ha meg vagyok elégedve a testemmel. Persze vannak területek, amin nem tudok változtatni (műtéti hegek, horzsolások), ezeket elfogadtam, ugyanúgy a testem része, mint a szemem vagy a fülem. De amin tudok változtatni, és nem tetszik, azon tudatosan igyekszem változtatni. Ez az ebéd esete. Hiába eszik mindenki kuszkuszt, ha én nem szeretem, nem eszem meg, de ha nekem akkor a rizs esik jól, azt választom. Mert el tudom dönteni, nekem mi a jó, függetlenül attól, hogy “mit mondanak”. 

Teljesen személyre szabott, hogy ki mit vár el önmagától. Nem arra kell figyelni, mit vár el a média, a lényeg, hogy te hogyan érzed jól magad. Vannak rajtad kívül álló területek, amin nem tudsz változtatni – itt jön a fogadd el magad rész. De amin változtatni tudsz a saját jóléted és önbizalmad érdekében, tedd meg. A média kétoldalúsága és a végletek pont ez miatt nagyon kártékonyak. A fogadd el magad mozgalom egyik legjelentősebb hibája, hogy azt sugallja, “mindegy milyen vagy, jó vagy úgy és fogadd el”. Na már most ha én 250 kiló lennék, és komoly megterhelést okozna felkelni az ágyból (az eü. problémákról már nem is beszélve) akkor nekem ne mondja senki, hogy jó vagyok úgy, ahogy vagyok. Akkor változtatnék. Nem, nem azért, hogy olyan legyek, mint a címlapokon szereplő modellek, hanem azért, hogy én jól érezzem magam. Ezt a sémát senkire nem lehet ráhúzni. Egyetértek a fogadd el magad kampánnyal, de ne minden áron. Gondoljunk csak bele. Eddig minden nő a 34-es méretért küzdött, aztán amikor megjelentek a plus size modellek, és a kezdeményezések sok nő azt gondolta “ez az, nincs több sport, jöhet a zaba meg a chips, mert én elfogadom magam úgy, ahogy vagyok”. Ezzel mondhatnánk azt is, ne küzdj a testedért, az egészségedért, felesleges a harc a plusz-mínusz kilókkal. 

Egyszóval arra törekedj, hogy neked jó legyen. Mindegy, hogy hány kiló vagy. Nem számít, hogy mások mit gondolnak. A lényeg, hogy légy a saját példaképed. Fogadd el, amin nem tudsz változtatni és változtass azon, ami a te boldogságodat szolgálja. Néha nehéz elkülöníteni a saját magad elé támasztott elvárásokat, meg azt, hogy a média és társadalom mit sugall, vagy vár el. 

A lényeg, hogy a testképzavar belőled indul ki, de a változást is te magad irányítod. Nő vagy. Akkor is szép és kívánatos vagy, ha vékony/kövér vagy. Ha van anyajegy az arcodon, ha nincs. Ha van heg a testeden, ha nincs. Ha sminkelsz, ha nem sminkelsz. Ha szőke vagy, vagy barna, vagy vörös. Úgy vagy nő, és jó nő, ahogy te jól érzed magad, mert az egészséges önbizalomnál és a pozitív kisugárzásnál nincs nőiesebb dolog a világon.

Végül megosztanám Réka néhány gondolatát a témában (a blogját itt olvashatjátok). “Nagyon nehéz szétválasztani azt, hogy az elégedettség/elégedetlenség abból fakad-e, hogy mit vár el a környezet. Mert lehet, hogy csak azért nem érzem jól/rosszul magam ahogy vagyok, mert én így gondolom, vagy mert a környezet elvárásai már annyira belém ivódtak, hogy már magaménak érzem ezeket az elvárásokat. Egyszerűen annyira kényszer van bennünk, hogy elhelyezzük magunkat egy skálán (hiszem már iskolás korban is osztályzatokat kapunk), hogy lehetetlen szerintem elválasztani, hogy mi az amit már túl sokszor hallottunk és ezért így hisszük és mi az ami saját meggyőződés. Béna példa… Divat a piros szín. Tetszik nekem. De vajon tényleg tetszik, vagy mindenki azt hord, sokat látom és ezért tetszik? Valaki elkezd pirosat hordani, divat lesz és aztán valamiért nekem is tetszik… de az a valaki megmondta nekem akkor, hogy pirosat hordjak, vagy nekem ez tetszik? Ugyan így… belenézek a tükörbe, és ahogy magamat értékelem, azt abszolút nem lehet mentes attól, hogy hogyan akarom, hogy lásson a környezetem, ami pedig nyilván nem mentes a környezet elvárásaitól. Bár nemrég azt írtam, hogy: Az, hogy milyennek lát a környezetünk, sokszor azon múlik, hogy mi milyennek látjuk magunkat, és nem fordítva, mint ahogy azt sokszor hisszük. De vajon a magunkat látás mennyire mentes a környezet elvárásaitól?” 

Vitatéma: Képzeljünk el egy férfibeszélgetést. “Nézd mekkora kufferja van annak a csajnak.” 

Ha a 34-es méret a cél azért tesszük, hogy a férfitársadalom elismerjen? Ha elfogadjuk magunkat 42-es mérettel is, akkor nem lesz férfi, aki leáll velünk?

1. Ültess valamit. Tavasszal tökéletes az idő az ültetéshez. Legyen az fűszernövény, zöldség, palánta, vagy dísznövény, biztosan meghozza a hangulatodat ha kertészkedsz picit. Nem feltétlenül szükséges, hogy legyen konyhakerted, fogj néhány cserepet és virágmagot, majd tedd őket az ablakpárkányra. (Előtte feltétlenül nézd meg, hogy hogyan kell gondozni a növényedet, nehogy idő előtt elpusztuljon.) Az interneten ma már rengeteg tippet és praktikát találhatsz arra, hogyan gondozd a növényeidet. Mellesleg remek családi program is lehet az ültetésből, akár gyerekeket is bevonhatsz.

2. Fesd ki a körmöd…, szép, tavaszi árnyalatokra. Bármilyen is legyen a stílusod, biztosan találsz hozzád illő lakkot. Legyen az pasztell, rikító, vagy neon, mindegyik variációban találhatsz kedvedre valót. A kezed egy olyan testrész, ami szinte mindig szem előtt van, így folyamatosan inspirálhat és emlékeztethet arra, hogy megjött a tavasz. Itt egy kis színspiráció, ha ötlethiányban szenvedsz. Plusz pont, ha lábkörmeidet is kifested. 🙂

3. Vegyél virágot. Rengeteg helyen találkozni utcai virágárusokkal, akik a saját maguk által nevelt virágokból állítanak össze vágott virág csokrokat. Amellett, hogy néhány száz forinttal megtámogatod az árusokat, remek kiegészítőhöz juthatsz hozzá, amivel aztán a lakásodat dekorálhatod. Kedvencem a tulipán és a nárcisz – nem csak hihetetlenül jól mutatnak, hanem rendkívül finom illatot is árasztanak. Le az elektromos illatosítókkal 🙂

4. Főzz szezonális termékekből. Ha jársz piacra, akkor biztosan észrevetted már, hogy tavasszal a kofák árukészlete szép lassan lecserélődik idényzöldségekre, és gyümölcsökre. Válogass kedved szerint a friss, roppanós termékekből, majd főzz belőlük ínycsiklandó tavaszi ebédet/vacsorát. Az ízek fokozottan emelik bennünk a tavaszi hangulatot, a friss termények pedig alapvetően nagyon egészségesek. Ha ötletre van szükséged, az alábbiakban megnézheted egyik kedvenc gazdálkodóm, Hugh tavaszi műsorát, amiben tippeket és recepteket mesél nekünk, ő hogyan készül a tavaszra. Szórakozásra is kiváló néznivaló, ne hagyd ki! Egyébként Hugh-ról és az ő csodafarmjáról már készült egy bejegyzés korábban, ide kattintva megnézheted. Igazi feltöltődés!

5. Dekoráld a környezetedet. Ennél a pontnál direkt nem konkretizáltam, hiszen nem csak az otthonodat, hanem bármit dekorálhatsz, amit gyakran használsz és mindig a kezed ügyében van. A tavaszi hangulatteremtés során fontos, hogy a körülötted lévő tárgyak tavaszi hangulatot árasszanak. Hogy hogyan csinálod, az rád van bízva, mindenesetre ötletként elárulom, én milyen lépéseket teszek meg az ügy érdekébe. Nem szeretek különféle mütyüröket, porfogókat vásárolni, ezért igyekszem olyan dekorációval beborítani a környezetem, amit nem kell cserélgetni és mégis az aktuális évszak hangulatához alakítható. Egyszerű praktikák, nagy változás. A mécsestartókban a téli, súlyos illatú gyertyákat tavaszi, üde illatúra cseréltem. A téli parfümömet is eltettem jövő télire, és előkerültek a friss, könnyebb illatok. A határidőnaplóm tavaszi hónapjaihoz tavaszt idéző matricákat ragasztottam és virágokat rajzoltam. Minden szobába tettem egy vázába vágott virágot, így mennyei illat lengi be a lakást. Mosás során az öblítőt új illatra cseréltem. Amikor tehetem, nyitva hagyom az ablakot, hogy beáradjon a friss, tavaszi levegő.

6. Cseréld le a testápoló termékeidet. Amellett, hogy az illatok borzasztóan magas hangulatteremtő tulajdonságokkal bírnak, fontos az is, hogy az összetevőkre is ügyeljünk. Főleg a testápolás terén. Tavasszal a testünk másféle bőrápolási rutinért kiált, mint télen, ezért érdemes könnyebb textúrájú, frissító, hidratáló termékekre cserélnünk a téli kencéket. Ha új termékre ruházunk be, akkor mielőtt levesszük a polcról, szagoljunk bele a flakonba/tégelybe, hogy a testápolás után tavaszi illatokkal örvendeztessük meg a bőrünket, és önmagunkat is. 🙂

Te mit teszel a hangulatteremtés érdekében tavasszal?

Mi ez? FlyLady egy észak-karolinai háziasszony, aki a munka és a háztartás mellett időről-időre azt tapasztalta, hogy egyre kevesebb ideje jut önmagára, a kikapcsolódásra és felismerte, hogy ez az életmód korai kiégéshez vezethet. Így lépésről lépésre kidolgozott egy olyan életmódprogramot, egy rendszert, amelyet a mindennapok során alkalmazott. A program lényegében egy időről időre ismétlődő rutin, amelyeket testre szabva, a saját életedhez igazítva vezethetsz be a mindennapjaidba úgy, hogy közben elkerülöd a stresszt, az önmarcangolást, a lelkiismeretfurdalást, illetve megtanulod a hatékony időgazdálkodás alapjait, melyet az életed bármely területén bevethetsz. A program lényegében a háztartásra épít, de messze túlmutat azon. A program nem a háztartási feladatokat könnyíti meg, hanem az egész életedet átrendezi, egy új és élhető életmódot alakít ki úgy, hogy mellette sokkal több időd és energiád jut magadra, illetve a kikapcsolódásra. Én időről időre megosztom veletek a tapasztalataimat, a pozitív és a negatív eredményeket egyaránt, hátha ti is kedvet kaptok hozzá. A magyar változatot ide kattintva Farkas Lívia blogján olvashatjátok.

Az előző beszámolómban a program 4-ik napjáig írtam le a tapasztalatomat, most tovább megyek. Az 5. nap során elkezdtük kiépíteni a rutinfüzetünket. Én egy picit átvariáltam a dolgot, mert úgy gondoltam, a teendőim vezetéséhez nem lesz szükségem kontrollfüzetre, hiszen határidőnaplóban vezetem a teendőimet, így egy szép füzetből válaszottam egy papírt, és az elkészült “kontroll lapot” a hűtőre ragasztottam. Néhány színes zselés tollal és matricákkal dekoráltam, hogy biztosan odavonzza a szememet. Bár lehet, hogy nem éppen célravezető megoldást választottam, mert pici hűtőm van, ami nagyjából a derekamig ér, így hajlongani kell, szóval lehet átütemezem a dolgot és elköltöztetem a papírt a konyhaszekrényre. 🙂 

A hatodik napon komoly gondban voltam, hiszen a reggelizésről szól a kihívás. Na már most rólam tudni kell, hogy nem azért nem reggelizek, mert lusta, vagy trehány vagyok, vagy elhanyagolom az egészségemet, hanem egyszerűen azért, mert ha a felkelés utáni másfél órán belül eszek valamit, akkor én rosszul vagyok. Ezért ezt a pontot személyre szabva kiigazítottam, így nekem ez a pont a tejeskávém nyugodt ❗ elfogyasztásáról és a vitaminjaim bevételéről szól. Emellett igyekszem sok vizet is legurítani mellé. 🙂 

Hetedik nap megtanultuk, hogy ha előző este kikészíted azokat a ruhákat (ékszereket, fehérneműt is) másnapra, azzal rengeteg időt spórolsz meg, valamint nem kell reggel kómásan kapkodnod és agyalnod, hogy a lazac tűsarkúhoz melyik kiskosztüm menne a legjobban. Amikor még félig alszol, az agyad sem funkcionál 100 százalékosan, ezért ettől a több perces szekrény előtt vesztegeléstől szabadítod meg magad. Ez nálam is tökéletesen bevált. Este kikészítem a másnapi ruhámat, átgondolom, milyen kiegészítőket és cipőt fogok viselni a szettemhez. Ha például másik táskára voksolok, mint amit aznap használtam, a cuccokat is még időben (este) átpakolom egyikből a másikba. A fürdőszobába kikészítem az ékszereket, valamint kitalálom, hogyan fogom viselni a hajam. Ha időigényesebb frizura mellett döntök, akkor az ébresztőt pár perccel előbbre állítom. A kávéfőzőt is még előző este bekészítem, így reggel csak meg kell nyomnom a gombot, a gép pedig automatikusan végzi a dolgát. 

A nyolcadik nap kihívása a naptárhasználatról szólt. Erre most nem térnék ki különösebben, hiszen pont nemrég írtam egy posztot arról, én hogyan használom a naptáramat. Valamint ez a pont nálam már évek óta evidens része az életemnek, így ahogy Isten, én is a nyolcadik napon megpihentem.

A kilencedik nap számomra is újdonság volt. Ez pedig az egyik kevencem, a Turbó Törlés. 🙂 A feladat lényege, hogy reggelente a készülődés után töröljük ki a mosdókagylót, és fényesítsük ki a csaptelepet egy papírtörlővel, vagy ronggyal, illetve a WC csészét súroljuk körbe. Ezen a ponton is változtattam némileg, hiszen nálam inkább napközben piszkolódik be a mosdókagyló, mint reggel, ezért én ezt a pontot áttettem az esti rutinhoz. Igazából ugyanazt csinálom, mint mások, csak másik napszakban. 🙂 

Úgy érzem, nagyon haladásképes és hatékony a program (ahogyan eddig tapasztaltam), hiszen minimális idő és energiaráfordítással már eddig is jelentős eredményeket értem el. Sosem voltam koszos, vagy rendetlen, de mindig úgy éreztem, hogy takarítok, takarítok, és mire egy helyiségben kész vagyok, a másik már piszkos. Így ment a körforgás, amíg nem találtam rá a programra. Nem kell, hogy minden tökéletes legyen, de ezen pár pont segítségével már sokkal motiváltabbnak érzem magam, mint annak előtte.

Kihívás: Ha fenn vagy az Instagramon és szeretnéd megosztani a csillogó mosogatódat, vagy kíváncsi vagy, másoknak hogyan csillog, akkor keresd/használd a #maiscsillog hashtaget.

Te próbáltad már a programot? Hogy haladsz?

Kedves Olvasóim! Pár napja részt vettem az Urban:Eve blog “Szeretem a munkám” kihívásában. Ha szeretnétek elolvasni az interjút, amit Via velem készített, kattintsatok ide.

Ha ti is csatlakoznátok, és szívesen mesélnétek a munkátokról, ide másolom Via kapcsolódó felhívását és a linket, ahol jelentkezhettek!

“Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj!”

Jelentkezem!

Mint embereknek (nőknél gyakrabban) ösztönösen bennünk van az otthonteremtés képessége. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy akár egy kollégiumi szobát, vagy az apró garzonlakásunkat is otthonossá tegyük. Pláne, ha a családi fészekről van szó. Nem vélelenül vagyunk a lakberendezési üzletek és dekorboltok fő célcsoportjai. Az otthonosság megteremtése során a funkcionalitásra is figyelünk. Olyan tárgyakkal vesszük körbe magunkat, melyekre gyakran szükségünk van, ezért a kezünk ügyébe helyezzük őket és törekszünk arra is, hogy a használati tárgyaink és dekorációink egységet alkossanak. Ezek alapfeltételek az otthon megteremtéséhez. Ezt az ösztönünket nem csak az otthonteremtés során, hanem az élet más területén is hasznosíthatjuk.

Egy olvasóm kérése ihlette ezt a cikket, amiben arról lesz szó, hogyan tudjuk otthonossá, barátságossá, és mindenekelőtt praktikussá tenni az autónk utazórészét. Ha hosszabb útra készülünk, lényeges lehet, hogy bizonyos tárgyak, használati eszközök a rendelkezésünkre álljanak. Sokatoknak az alábbiak evidensek lesznek, de én szeretnék néhány részletre mégis kitérni, hátha ötletet tudtok meríteni belőle.

Mivel mindannyian mások vagyunk, a szükségleteink is egyénileg eltérőek. Ezért én most megmutatom nektek, mi van az én autómban.

1. Ital. Sokszor kapom magam azon, hogy akár rövidebb utakon is könnyen megszomjazom. Ezért az elmúlt pár hónapban rendszeresítettem egy üveg ásványvizet az autómban. A Vöslauer 1 literes palackját választottam, mert pici, és tökéletesen illeszkedik a sebességváltó és a kézifék közötti kis mélyedésbe. Így akár vezetés közben is kéznél van, és bármikor megszomjazom, tudok hová nyúlni. Ha a téli hónapokban hosszabb útra készülök, gyakran viszek magammal egy kis utazótermoszba teát, vagy kávét, ami felmelegít, és a hóesésben hangulatot is teremt. Nyáron ugyanezt jégkockákkal is eljátszhatjuk.

2. Szatyor. Nekem néhány vászontáska van beiktatva az autóba, hiszen nem egyszer fordult elő korábban, hogy a boltba odaérve jöttem rá, hogy nincs nálam szatyor, amiben hazavihetem a szajrét. 🙂 Így mindig kénytelen voltam műanyag szatyrot vásárolni, amiből otthon már raklapnyi mennyiség van. Hogy ezt elkerüljem – egyrészt környezettudatosság, spórolás, másrészt praktikus -, tartok mindig néhány vászonszatyrot az autóban. Így bármikor megyek is vásárolni, nem kell gondolnom a szatyorproblémára.

3. Nedves törlőkendő, babakendő. Ezeket a kis csomagokat ma már a szupermarketbe, vagy a drogériákban is megvásárolhatod. Jó szolgálatot tesz rendkívül sok alkalommal. Előfordulhat, hogy útközben műszaki meghibásodás történik, és netán a kezed piszkos, olajos lesz. Ilyenkor jó, ha van valami, amivel megtörölheted, és lássuk be, a száraz papírzsebkendő nem mindig célravezető. Ha az autó belőlről poros, akkor én ezeket a kendőket törölgetésre is használom. Esetleg a kiömlött ez-az esetében is jó szolgálatot tesz.

4. Százas. A fenti bevásárlási problémát (lásd. 2-es pont) sokszor tetőzi, ha a szatyor mellett nincs nálad apró, amit a kocsiba bedobhatsz. A legtöbb helyen a bevásárlókocsik kizárólag 100Ft-tal működnek, ha szerencsénk van, elfogadják a 10/20Ft-ot is. Ezt elkerülendően érdemes az autóba egy-két 100Ft-os érmét is beiktatni.

5. Autós mobiltöltő. Vannak esetek, amikor szükséged lehet a telefonod utántöltésére. Gondoljunk csak arra, hogy hosszabb utat teszünk meg, és útközben lemerül a mobil. Ilyenkor jó szolgálatot tesz. Ilyet ma már szinte bárhol be tudsz szerezni, elektronikai boltokban, vagy nagyobb multikban is. Hidd el, megéri az árukat (3000Ft körül már kapható).

6. Mobiltartó. Ezt abban az esetben javaslom, ha a telefonodat szereted látható helyen tudni, hogy egy hívás esetén akár útközben is kihangosítóval tudj telefonálni, és ne kelljen elkezdened matatni a zsebedben, mert nagyon balesetveszélyes. Ha a navigációt is a telefonodról üzemeled, akkor lehet külön erre a célra gyártott szélvédőre szerelhető funkcionális tartókat is vásárolni. 

7. Téli takarítószett. Ez a pont egy kicsit összetettebb lesz. Ha nincs garázsod, akkor gyakran előfordulhat, hogy télen az autót hóréteg borítja. Ilyenkor időigényes és nem túl higiénikus, ha kézzel állsz neki kiszabadítani az autót. Lehet külön téli szetteket kapni autóhoz, ami általában egy kis seprűt tartalmaz (ezzel eltávolíthatod a havat), egy jégoldót (amivel a befagyott szélvédőt, ablakokat lefújhatod, és pillanatok alatt leoldja a jeget és a fagyást), valamint egy takarófóliát, amivel leterítheted a szélvédőt, hogy legközelebb könnyebb dolgod legyen. Emellett nem árt, ha beszerzel egy jégkaparót is (ma már kapható csajos színekben, plüss, vagy kesztyű foganytúval is).

8. Pohártartó. Sok autó alap tartozéka a pohártartó, de ha nincs ilyened, akkor én az ajtóra szerelhetőt javaslom. Egy kis pecekkel be kell nyomni a műanyag tartót az ablak és az az ajtó közötti kis résbe (ahová bemegy az ablak, amikor lehúzod :D), ezért biztonságosan megtartja magát a szerkezet. Így az italod mindig a kezed ügyében lehet és nem fog rádborulni se útközben. 

Nektek?

Mindegyikünk élete más és más. Mások az állandó programjaink, más a munkánk, másmilyen a lakásunk és másik városban, vagy földrészen élünk, ezért semmiképpen sem szeretnék általánosítani. Azonban abban talán mindannyian egyetértünk, hogy egy átlagos nap során is rengeteg információ éri az agyat. Időpontok, tennivalók listája, pletykák, munkahelyi feladatok, aggodalmak és megoldásra váró problémák, amelyeket jó esetben elraktározunk, rosszabb esetben a szervezet egyszerűen megnyomja a delete gombot. Hogy ez ne fordulhasson elő és hogy plusz szorongástól és feszültségtől kíméljük meg magunkat, kitalálták a határidőnaplót és a különböző teendőlistákat. Tévedés azt gondolnod, hogy ezeket az eszközöket csak az elfoglalt üzletemberek és cégvezetők alkalmazzák. Talán ez a feltételezés abból indult el, hogy nekik a munkájukból adódóan annyi inger éri az agyukat, hogy képtelenség mindet fejben tartani, valamint egy elmaradt találkozó, vagy elfelejtett időpont komoly munkahelyi mélyponthoz, vagy üzleti partner elvesztéséhez, később anyagi gondokhoz vezethez. 

Tudományos bebizonyított tény, hogy a túl sok információ tárolása szorongáshoz és aggodalmakhoz vezethet. Ez természetesen elkerülhető, ha a teendőinknek és időpontjainknak külön felületet biztosítunk a fejünkön kívül – például egy határidőnaplóban. Ahogy már feljebb említettem, nem lehet egy kalap alá venni az életünket, ezért nem is szeretnék egyénre szabott tippeket adni, de leírom nektek azt a módszert, amit én a mindennapok során alkalmazok. Ez egy irányvonal, nem szentírás, így ha úgy érzed, hogy sokszor kaotikus káosz uralkodik a fejedben, gyakran elmaradnak teendők, vagy gyakorlati tanácsokra van szükséged, olvass tovább.

Fontos picit beszélnünk a teendővezetés felületéről. Itt sem szeretnék általánosítani. Van, aki az online felületeket részesíti előnyben, van, aki naptárt használ, van aki egy használaton kívüli általános iskolás énekfüzetet, van, aki post it cetliken vezeti a teendőit, és persze vannak a hagyományos határidőnaplók, melyek különböző belsővel, rendszerrel és mérettel rendelkeznek. Én egy A5 méretű, puha borítású klasszikus határidőnaplót használok. Ez elfér a táskámban, és elegendő helyet tartalmaz egy napom megtervezéséhez. Inkább legyen nagyobb, mint túl kicsi, így átláthatóbb a rendszer.

A határidőnaplómban az egyes teendőkhöz színkódolást használok, így már csak ránézésre is meg tudom állapítani, milyen feladatok várnak rám aznap. Az állandó, ismétlődő programok pirossal, a fontos, határidős teendők zölddel, a napi elvégezendő feladatok pedig kékkel szerepelnek. Amint új időpontot kapok például a fogorvosnál, fogom a zöld filcemet, és beírom az adott naphoz. Ilyenkor, ha szükséges, egyes információkat is mellé írok: Telefonszám, pontos cím, esetleg ha valamit vinni kell magammal (leletek, TB kártya) ezeket is melléírom, így nem az utolsó pillanatban kell átgondolnom az időponttal kapcsolatos egyéb feladatokat. Sok esetben kiszámolom az indulás ideális időpontját is (busz, átszállás, forgalom), így biztosan nem kések el. Hasonlóan teszek a befizetési határidőkkel, vizsgaidőpontokkal is. 

Vannak hetente ismétlődő, vagy bizonyos időközönként ismétlődő feladatok. Nálam a takarítás napja mindig a hétfő. Így hétfőkra mindig beírom ezt is a naplóba, mert ha rohanó napom van, vagy netán szabadságon vagyok, amikor azt sem tudom, milyen nap van, a bejegyzés felhívja a figyelmemet. Az évek során kitapasztaltam, mennyi időt vesz igénybe körülbelül a takarítás, így arra a 2 órára nem szervezek más programot. Igyekszem időponthoz kötni (pl. délután 4-től), így elkerülhetem a halogatást. Ha 4 óra, abbahagyom, amit eddig csináltam és elkezdem a feladatomat.

Bizonyos teendők változnak, csak bizonyos napokra és egyszeri alkalommal érvényesek. Ezek a napi teendőlisták, amiket jellemzően előző este írok meg a következő napra, vagy akkor jegyzem fel, amikor eszembe jut. Például ha késő este olvasom el az inboxom, és látom, hogy van egy levél, ami választ igényel, de már túl késő van hozzá, vagy tudom, hogy másnap az irodából szeretnék rá válaszolni, feljegyzem. Hasonlóan teszek, ha például mosni szeretnék, vagy kivasalni a megszáradt ruhákat. Ha a bevásárlás esedékes, azt is felírom, és hozzáragasztok egy post it-et, amire jegyzetelem a vásárlási listát. A legapróbb teendőket is feljegyzem, így biztosan nem marad el semmi. Másnap átolvasom a listát és elkezdem a feladatok teljesítését. Fontossági sorrendben haladok, azzal kezdem, ami semmiképp nem maradhat el. Ha egy feladatot elvégeztem, kihúzom a listáról, így átláthatóvá válik, milyen feladatokat kell még teljesítenem. Persze előfordul, hogy időközben kimerülök, elfáradok, vagy nem marad egy feladatra időm. Ilyenkor mérlegelem, hogy mennyire sürgős a dolog. Amennyiben úgy ítélem meg, hogy akár másnap is megvehetem a virágmagokat (például), akkor átírom a következő napra. 

Igyekszem úgy rendszerezni, hogy egy napra ne jusson 100 teendő, míg a következő napra egy sem. Súlyozom a listákat, a nehezebb napokra igyekszem kevés, könnyen megoldható, tervezést nem igénylő feladatokat beütemezni – például egy email megírása – és az időigényesebb feladatokat a könnyebb napokra feljegyezni – például a több órát igénylő nagybevásárlást nem a legzsúfoltabb napra időzítem, hanem például péntekre, amikor pár órával korábban végzek a munkahelyemen.

A határidőnaplóm nélkülözhetetlen a mindennapjaim során, szinte életfeltételként kötődik hozzám. Mindig nálam van és ha új teendő vagy időpont kerül kilátásba, rögtön feljegyzem, így biztosan nem marad el semmi. Mindenesetre ez sem szentírás, bármikor tologathatom a teendőimet ide-oda, nem házifeladat, amit kötelezően teljesíteni kell másnapra. Csak egy irányvonalat ad, ami rendszert visz az életembe, így sokkal rendezettebbek, összeszedettebbek a napjaim, és rengeteg aggódástól és felesleges szorongástól kímélem meg magam.

Én a határidőnaplómat általában szeretem színesíteni, dekorálni. Sokszor ragasztok bele ezt-azt, inspiráló képeket, motiváló idézeteket. Ha nehéz napom lesz, akkor gyakran jegyzek fel az adott naphoz tartozó oldal tetejére egy mantrát, amit olvasgatok, mondogatok a mélypontokon, vagy a nemkívánatos feladataim elvégzése előtt.

Ha valaki nem szeretne papír formátumú naplót, akkor vannak más lehetőségek is. A Google Naptár az egyik legösszetettebb és legrendszerezettebb naptár, amit ismerek. Mobilon, tableten és PC-n is működik. A Gmail fiókoddal tudsz bejelentkezni és nyilvántartani a teendőidet. A beírt teendők minden felületen megjelennek, még akkor is, ha másik eszközről jelentkezel be. A naptár megosztható, mások számára szerkeszthető is, de akár lehet teljesen privát. 

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♣ Új munkát találni. ♣ Nyakig sáros, kényszerséta a csodálatos hegyvidéken – tehénszarba lépni 😀 ♣ Idén először epret enni – igaz, hogy bolti, savanyú, de eper. Töpenyúllal megosztani 🙂 ♣ Kitakarítani és élvezni a tisztaságot. ♣ Tavaszi illatú illatgyertyát tenni a téli, rénszarvasos mécsestartóba. ♣ Megállapítani, hogy a szelénkúrám hatására a hajam rohamos növekedésnek indult. ♣ Több év után megszabadulni a műkörmeimtől. ♣ Újabb rekord látogatottság a blogomon. ♣ Őszintének lenni még akkor is, ha így megbántok másokat – tiszta lelkiismeret. ♣ Örömet okozni a családnak. ♣ Frissen mosott ágyneműben aludni. Csudijó illat! ♣ Tavaszi eső (majd hó).