Varázsdoboz

Hogyan kapcsolódj ki, ha tele van a határidőnaplód? Ráadásul mindezt a haszontalanság érzése nélkül? Mire jó a holtidő, és mire használhatod? Ötleteket gyűjtöttem arra vonatkozóan, hogyan tudsz relaxálni és pihenni, ha csak 5 perced van, vagy ha akad egy órácskád is. Te mire használnád fel?

Nemrégiben írtam nektek arról, mi a lelki háttere annak a jelenségnek, amikor nem tudsz kikapcsolódni – pihenni úgy, hogy közben ne a napi rutinon, az előtted tornyosuló feladatokon, vagy az elvárásokon járjon az agyad. Akkor azt mondtam, hogy ahhoz, hogy bűntudat nélkül tudj pihenni és valóban a kikapcsolódásra hangolódni, jelölj ki a napirendedben egy időszakot, amikor kizárólag a pihenés van beütemezve. Felírod a határidőnaplódba a találkozókat, a fogorvosi szűrés időpontját és azt, hogy mikor kell menned a szülői értekezletre, vagy mikor van az anyáknapi rendezvény az oviban? Írd fel hát azt is, hogy mikor pihensz – aztán ne térj el a tervtől. Persze nincs minden nap pár órád arra, hogy csak magaddal törődj – elég néha 5 perc is, hiszen ezt is ki lehet használni, épp úgy, mint a holtidőket, amikor a buszra vársz, vagy utazol.

Kép innen: wallpapers.mi9.com

Utazás közben, várakozás alatt, vagy pár perccel lefekvés előtt – ha csak 5 perced van:

– Ha van már Pinterested, akkor tudod miért, ha pedig nincs, akkor mindenképp regisztrálj! Pár perc alatt inspiráló képeket nézegethetsz, vagy olvasgathatsz motiváló idézeteket. Már telefonos alkalmazás formájában is megjelent, így akár Androidod van, akár iPhone-od, letöltheted a telefonodra és bárhol előkaphatod – akár a buszon utazva is.

– Készíts egy kávét/teát, ülj le, majd kortyolgasd el. Ne csinálj közbe semmit – ne olvass, ne chatelj, vagy ne válaszolgass emailekre. Csak relaxálj és élvezd a forró italt.

– Tegyél fel egy háromperces arcmaszkot – a hatóidő alatt dőlj le, és meditálj.

– Hallgasd a természet zajait. Ide kattintva rengeteg videót érhetsz el – az esőhöz lenne kedved, esetleg a tenger morajlásához? Madárcsicsergéshez?

– Olvass el egy cikket a könyvjelzőid közé mentett “elolvasni” mappádból, aztán pakold át az “elolvasva” mappádba. Ha használsz RSS követőt, töltsd le a telefonodra az alkalmazást, így a mentett cikkjeidhez bárhonnan hozzáférhetsz.

Ha akad egy szabad órád:

– Szunyókálj egyet – fészkeld be magad a kanapéra, válassz egy puha takarót, és aludj egy nagyot.

– Nézd meg a kedvenc sorozatod legújabb epizódját, vagy válogass a régi kedvencek közül. Ha szereted a természetfilmeket, a Youtube-on már rengeteget találsz, amelyek átlagban 45 percesek. Készíts mellé teát, és kuckózz a fotelben.

– Olvass! Magazint, könyvet, tanulmányt, vagy a kedvenc online oldaladat.

– Készíts montázst! Vágd ki a régi magazinokból az inspiráló, motiváló képeket, főcímeket, vagy nyomtass ki neked tetszőket az internetről. Ragaszd fel őket tetszőlegesen egy kartonpapírra – akár be is keretezheted, aztán tedd ki az íróasztalod fölé.

– Vegyél egy fürdőt – áztasd magad a kádban, gyújts meg néhány illatos mécsest, és hallgass relaxációs zenét. Akár a kedvenc könyvedet is magaddal viheted. Utána krémezd be magad a kedvenc testápolóddal, vagy radírozd le a bőrödet.

Előfordult már veled valaha, hogy ítéletet alkottál másokról? Hogy megjegyzést tettél valakinek a stílusára, a súlyára, az öltözködésére, a viselkedésére? Él a környezetedben, vagy az ismerettségi körödben olyan, aki valamilyen jelzőt hord a hátán – ribanc, okostojás, dagi, cicababa, divatmajom, nebántsvirág? Ítéltél már meg valakit alaptalanul? Tituláltál már gáznak, felháborítónak, undorítónak mások cselekedeteit? Milyen alapon tetted? 

A legújabb médiacirkusz a nyilvános szoptatás körül zajlik. A legfőbb téma talán nem is az erről íródott cikkek, hanem az alatta található kommentek. A Nők Lapja cikkjéből szemezgettem.

Az anyukák mellének látványa legyen a férjeik privilégiuma, engem ne “tiszteljen” meg azzal egy nő sem, hogy csak úgy kificcenti az emlőjét az utcán.

Miért kell más nők melleivel összefutnom, ha nem akarok?

Aki a szoptatást és a büfizést-hányást undorítónak tartja, undorodhat saját magától is, mert kisbabaként ugyanezt csinálta…

Hányszor láttál már életedben idegen “csöcsöket”, amint éppen “idegen kölkök cuppogják” nyilvánosan?

Undorodom tőle, mert állatias dolognak tartom, nem igaz hogy a sok ösztönlény ősanya nem bír magával és úgy gondolja, hogy mindenkinek kivétel nélkül térdre kell rogyni az előtt hogy ő most szoptat, mintha a Megváltót szoptatná vagy nem is tudom.

És mi van a plus size kampányokkal? Vagy azzal, amikor természetes és átlagos nők mutatják meg magukat bikiniben, vagy anélkül? Olvastad már a kommenteket?

Nem kéne villogni a dagadt sonkákkal. El kellene bujdokolni zsákba öltözni, és 1 évig tartó fogyókúrával megszabadulni a zsírtól.

Nehéz is cipelni plusz 23 kiló hájat.

Ebben az elvárásközpontú világban általában két véglet között mozgunk – akik fejet hajtanak a média és a társadalom által sugallt “megmondom milyen legyél” elvárásoknak és van az a csoport, akik inkább a szellemi és testi szabadság elvét képviselik. A véleménnyilvánítás kultúrája Európában még nagyon gyerekcipőben jár. A becsmérlés, a minősítés mindennapos jelenség. Két aktuális témát emeltem ki, de sajnos a probléma az élet többi területén is jelen van. 

Kép innen: www.keepcalm-o-matic.co.uk

Természetünknél fogva alkotunk véleményt, skatulyázzuk be a körülöttünk történő eseményeket és tökéletes indokunk van arra, hogy miért vagyunk azon az állásponton, amit képviselünk. Valaki nem ért egyet? Biztosan meghibbant! Az, hogy ki mit gondol egy adott jelenségről, oda vezethető vissza, hogy az egyén milyen értékrendet képvisel. Az értékrendünk meghatározása általában a szüleink által belénk nevelt, magunk elé támasztott elvárásokból, a felvett viselkedésformákból és a környezetünkben mozgó emberek értékrendjéből épül fel. Ezek alapján alkotjuk meg a vitát nem érdemlő véleményünket, melyhez aztán bőszen tartjuk magunkat.

A helyes véleménnyilvánítás kultúráját tanulni lehet és kell is, hiszen rengeteg cirkusz, összekülönbözés elkerülhető lenne általa. Nézzük csak a fenti pár kommentet, amit kiemeltem a cikkek alól: Észrevetted, hogy egyik sem arról szól, hogy magát a kommentelőt hogyan érinti egy-egy jelenség? A szoptatós anyákat vagy ócsárolom, vagy istenítem. A túlsúlyos, vagy plus size nőket vagy undorítónak tartom, vagy elfogadom. Nincs átmenet, csak kettősség, A vélemény és B vélemény. 

A véleménnyilvánítás megfelelő formájában elmondom, én mit gondolok egy adott téma kapcsán, a saját szemszögemből, úgy, hogy ezzel nem sértek meg senkit, nem aggatok jelzőket másokra, illetve elfogadom és tiszteletben tartom mások néha eltérő véleményét. Ha mindki egyetértene, akkor ugyanolyan autóval járnánk, ugyanazokat a ruhadarabokat viselnénk, és ugyanolyan színűre festenénk a falakat az otthonunkban. Ugyanazokat az ételeket ennénk, ugyanazokat a férfiakat szeretnénk és ugyanolyan színűre festenénk a hajunkat.

A legtöbb konfliktus abból alakul ki, hogy a véleménykülönbség kinyilvánítása egy idő után személyeskedésbe megy át, és a helyes érvelés és a megfelelő kommunikáció alkalmazása helyett azzal foglalkozunk, hogyan tudnánk vitapartnerünket minél jobban leépíteni, minél erőteljesebb és sértőbb jelzőket aggatni rá és minél inkább lekezelni, lealacsonyítani a véleménye miatt.

Elítélni valakit ránézésre, a súlya miatt, vagy undorítónak titulálni egy gyermekét szoptató édesanyát. Ostobának nevezni azokat, akik más értékrend szerint élik az életüket, vagy leribancozni azt az egyént, aki a helyünkbe lépett a tönkrement párkapcsolatunkban. Felháborítónak ítélni meg a szomszédunkat azért, mert már megint egy új pasit vitt fel a lakásába. Pláne, ha minden nap másikat! 

Gondold végig őszintén… Mi közöd van hozzá? Mennyiben korlátoz téged az, ha valakinek az a kivágott piros ing tetszik, vagy ha a barátnőd felszedett plusz 5 kilót. A te életedet mennyire befolyásolja az, ha Csilluka megcsalja a párját, vagy ha Józsika mélyülepű nadrágot vett fel?

Az életünk arról szól, hogy számunkra sokszor ismeretlen embereket ítélünk el a külseje, a cselekedetei, vagy a súlya alapján. Azért, mert a mi értékrendünkbe ez nem fér bele. Pont ezért, ha úgy gondoljuk, mi nem szoptatjuk meg a babánkat a bevásárlóközpontban, vagy nem vesszük fel azt a bizonyos miniszoknyát. 

Miért érezzük úgy, hogy jogunkban áll bárkit minősíteni, beskatulyázni azért, mert ő valamit másként gondol, mint mi? A tolerancia, az elfogadás kultúrája sajnos még mindig csak az elméleti szinten létezik. Mindannyian mások vagyunk, más tulajdonságokkal születtünk és más értékrend alapján élünk. Mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani kultúrált és elfogadható formában. A vélemény nem arról szól, hogy a másikat a földbe döngöljük, hanem arról, hogy elmondjuk, mi miért, és hogyan látjuk úgy a dolgokat, ahogyan látjuk, mindezt úgy, hogy a másik felet tiszteletben tartjuk, és elfogadjuk, hogy ő másként gondolkozik egy adott témában. Ezzel nincs is semmi baj. A véleményalkotás célja nem az, hogy meggyőzzünk másokat, vagy ráerőltessük bárki másra a saját értékrendünket. 

Az elfogadás manapság nem túl gyakori jelenség. Látunk valakit számunkra elítélendő öltözékben? Akkor maximum mi nem vesszük fel azt a ruhát, de engedtessék meg bárkinek, hogy azt viselje, ami a stílusának és ízlésének megfelelő. Miért háborodunk fel azon, ha a szomszédunk egy héten belül már a 4. új pasit viszi fel magához? Ettől nekünk jobb/rosszabb lett? Az ő élete, az ő tettei, ahogy a következményekkel is neki kell számolnia. Nem a mi dolgunk. A barátnőnk összejött egy nála 20 évvel idősebb férfival? Nekünk ebből milyen hátrányunk származik? Elítéljük, ugye? Milyen alapon? Meglátunk egy nálunk jóval nehezebb és husisabb nőt? Lekövérezed, ugye? Vagy talán undorítónak találod. Miért? Nem te viseled azt a testet. Arra nem is gondoltál, hogy neki így jó, igaz?

Nincs jogunk másokat megítélni, minősíteni, csak azért, mert a mi értékrendünk ettől eltér. Akkor éljünk úgy, hogy nekünk megfelel, de tanuljuk már meg elfogadni azt, hogy mások vagyunk, másként gondolkodunk, más az értékrendünk és ne bántsunk ezért másokat.

Lassan vége a tavasznak és beköszönt a nagybetűs nyár. Ennek ellenére a hosszú hétvégén sajnos a meteorológiai jelentések szerint esővel és borongós időjárással kell számolnunk. Mivel a hétvége Pünkösd hétvégéje, az országban több helyen is különféle rendezvényekkel várják az oda látogatókat, melynek nagy része szabadtéri. Talán te is eltervezted már, hogy a hosszú hétvégét a családoddal vagy a barátaiddal a szabadban töltöd, de lehet, hogy az eső miatt elment a kedved a kimozdulástól. Összegyűjtöttem néhány programlehetőséget, amit akár otthon, a négy fal között is bevethetsz, ha borongósra fordul az idő.

Családdal, gyerekekkel:

1. A társasjátékokkal nem csak a gyermekek játszanak szívesen. Ma már hatalmas repertoárból válogathatunk, ha a közös játékról van szó. A klasszikus Monopolyval a felnőttek is szívesen játszanak és remek lehetőség, hogy a kisebbek is megtanuljanak szórakoztatóan gazdálkodni, stratégiai gondolkodást bevetni.

2. Ha szerettek rajzolni és mutogatni, akkor egy rögtönzött Activity is a segítségetekre lehet. Ha nincs otthon ilyen játékotok, akár magatok is alkothattok feladványokat. Fiúk-lányok párosításban, vagy gyerekek-felnőttek csapatokban is játszhattok. Hogy legyen tét is, beszéljétek meg, hogy aki veszít, az mosogat el, vagy a vesztesnek vicces feladatot kell teljesítenie.

3. Ha szereted az édességet és a finom süteményeket, a családdal receptkönyvből kiválasztott fogásokat is elkészíthettek közösen. Ha például a muffin mellett döntötök, vállaljon el minden családtag néhány darabot, amelyet sajátkezűleg díszíthet.

4. Ha van otthon fényképezős mobil, vagy fényképezőgép, reprodukáljatok újra régi fényképeket. Vegyétek fel a beállítást, és örökítsétek meg ismét a múlt képeit 3-5-10 év távlatából. Ide kattintva inspirálódhattok mások által reprodukált régi felvételekből.

5. Készítsetek családi scrapbookot közösen! A téma lehet bármi (2015 tavasza, a családi kirándulás, vagy a diplomaosztó). Fessetek, rajzoljatok, dekoráljatok közösen – a lényeg, hogy mindegyikőtök kivegye a részét a munkából. Ha nem tudod, miről van szó, vagy ha tudod, és inspirálódnál ajánlom figyelmedbe a scrapbook.hu vidós csatornáját, melyet ide kattintva elérhetsz.

Kép innen: tripoto.com

A szerelmeddel:

1. Reprodukáljátok az első randitokat otthon. Emlékeztek még, mi volt a program? Ha vacsorázni voltatok, próbáljatok meg visszaemlékezni az ételekre és főzzétek meg magatok. Milyen volt az asztal dekorációja az étteremben? Volt gyertya? Na és bor? Próbáljátok minél részletesebben visszaemlékezni. Ha moziba voltatok, nézzétek meg újra a filmet. Ha táncoltatok, keressetek hasonló zenéket és mulassatok rájuk.

2. Rendeljetek valamit egy szexboltból a neten. Lehet, hogy találtok valamit, ami mindkettőtöknek tetszik. Ha másra nem is, egy nevetésért mindenképp megéri.

3. Ha láttátok a Zöld kártya című filmet, akkor tudjátok, mi jön most, ha nem, nézzétek meg. Fotózzátok magatokat olyan helyzetben, amiben nem is vettetek részt. Öltözzetek be síruhába, aztán készítsetek közös fotót – még jobb, ha a háttérből sem lehet egyértelműen felismerni, hogy kamu a kép. Vegyetek bikinit, és csináljatok úgy, mintha nyaralnátok. Vagy vegyétek fel a legelegánsabb ruhátokat és készítsetek sejtelmes, táncolós fényképeket – a félhomálytól még hangulatosabb lesz. Aztán írjátok rá a hátuljára: 2014. január, síelés Svájcban.

4. Cseréljetek feladatokat egy napra – ha eddig te mosogattál, akkor add át a feladatot a párodnak, helyette te vidd el sétálni a kutyát. Ha te aludtál eddig az ágy bal felén, cseréljetek egy napra. Nem tudsz zokniba aludni, a párod viszont csak abba? Próbáld ki a zoknis alvást, ő pedig szabaduljon meg tőle éjjelre. Próbáljatok ki helyzeteket, amiben átveszitek egymás szerepét/feladatkörét.

5. A rossz idő ellenére is dacoljatok az esővel! Keressétek ki a kedvenc nyári koktélotok receptjét és készítsétek el őket. Akár többet is egyszerre. Ha nincs mindenhez alapanyag otthon, akkor keressetek alternatívát. Akár gyárthattok saját koktélokat is, csak a fantáziára van bízva. Válasszatok díszes poharat, és dekorációt hozzá. Prosit!

Egyedül:

1. Főzz egy teát (ér, ha télies ízben) és kucorodj az ablakba. Hozzávalóként választhatsz jó könyvet, inspiráló vagy motiváló videót, a kedvenc pihe-puha takaródat, vagy társként hívhatod négylábú kedvencedet.

2. Angliában nagyon gyakran esik az eső – ugye el sem tudod képzelni, milyen lenne? Reprodukálj otthon egy tipikus londoni hétvégét. Készíts fekete teát és turbózd fel tejjel, nézz angol klasszikus filmeket, és kutakodj angol receptek után a neten – készíts igazi angol reggelit, vagy kekszet a délutáni teád mellé. Ha olvasol, válassz Agatha Christiet. Ha receptötletre van szükséged, keresd fel a BBC Good Food oldalát – csak kattints ide.

3. Tarts otthoni wellness-napot! Ha sok időd van, akkor vegyél egy hosszú fürdőt, radírozd le a bőrödet és kend be a bőröd aromás testápolóval. Hogy még hangulatosabb legyen a házi beauty, gyújts meg a fürdőszobában néhány illatos mécsest és relaxálj a fürdőkádban. Fesd ki a körmeidet tavaszi színekre – idén az okkersárga nagy divat és a mentaszín továbbra is hódít! Tegyél fel hidratáló arcpakolást és szedd ki a szemöldököd. Bújj puha meleg köntösbe, és élvezd a felfrissülést.

4. Tartsatok teadélutánt a barátnőiddel – Skypeon, vagy más virtuális felületen. Ha távol élsz otthonról, akár a szüleiddel is megteheted ezt. Készítsetek egy teát és beszélgessetek. 

5. Hogy Pünkösd alkalmából ne csak pihenj egész nap, éld ki a kreativitásodat. Kezdj bele, vagy folytass egy kreatív projektet, amihez kedved van. Rajzolj, fess, írj, forgass videót, vagy hasznosítsd újra a régi konzervdobozokat. Ha inspirációra van szükséged, kattints ide Kriszti ötleteiért!

Alufóliát ma már minden háztartásban találni – olcsón beszerezhető, és rendkívül sok felhasználási módja ismert. Ezúttal szeretnék továbbmenni azon, hogy letakarom vele a húst a sütőben, vagy szendvicset csomagolok bele. Jöjjön néhány trükk, ahol nem is gondolnád, hogy jól jöhet az alufólia.

Ha gyakran és sokat vasalsz, nyilván te is szembesültél már azzal, hogy a ruha nem mindig lesz néhány mozdulattal sima. Pláne, ha olyan anyagot kell vasalnod, amely kevésbé vasalható. Ilyenkor a dühöngés helyett próbáld ki, hogy a vasalódeszkára egy darab alufóliát fektetsz, és ezen vasalod ki a gyűrött ruhaneműket. Az alufólia visszaveri a hőt, így a vasalás során az anyag két oldalról kapja a meleget.

Kép innen: hasznostv.hu

A hővisszaverő hatását akár télen is bevetheted, ha felhelyezed a falra a radiátor mögé. A radiátor egységesen bocsátja ki a hőt magából, így a fal felé áramló meleg sokszor “elveszik”. Ha alufóliát szerelsz a falra, visszaveri a hőt, így amellett, hogy melegebb lesz az otthonodban, a fűtésszámlán is spórolhatsz.

Ha a körömollód, vagy a metszőollód kicsorbult és már nehezen tudod használni, nem kell elvinned éleztetni, vagy újat vásárolni. Elég, ha párszor belenyírsz vele egy darab alufóliába – gyors, olcsó, és igazán hatékony megoldás.

Szereted a pudingot? És a puding tetején található megdermedt réteget? Sokan nem kedvelik a puding “fölét”, így undorral tolják félre – mindez elkerülhető, ha a kész pudingot a tálba, vagy formába öntés után rögtön letakarod egy darab alufóliával. Némileg így tovább tarthat, amíg a puding lehűl, de elkerülhető a tetején található réteg.

Ha a mosogatáshoz nincsen hagyományos dörzsölős szivacsod, vagy fémből készült dörzsid, akkor sem kell kétségbe esned. Ha van otthon alufóliád, egy darabból gyűrj galacsint, és használd ugyanúgy, mintha egy hagyományos szivaccsal mosogatnál. Az odaégett szennyeződések eltávolításában nagyon praktikus eszköz.

A sütő takarítása egyikőnknek sem a kedvence. Ha nem tetted meg a szükséges óvintézkedéseket, előfordulhat, hogy a sütőd odaégett zsírral és ételmaradékkal van tele – amit nem könnyű eltávolítani. Az előző módszerhez hasonlóan a fóliát itt is bevetheted – egy galacsinnal könnyedén eltávolíthatod a makacs szennyeződéseket. Előtte ne felejtsd el a sütődet befújni valamilyen tisztítószerrel. Ha ódzkodsz a zsíroldótól, szórd le szódabikarbónával a szennyeződéseket és facsarj rá egy citromot. 

Biztosan veled is előfordult már, hogy az előző nap készült kenyér, péksütemény, pogácsa vagy édesség másnapra kiszáradt, megkeményedett. Ez a folyamat a levegővel való érintkezés természetes velejárója, de lassíthatsz a folyamaton, ha alufóliával letakarva tárolod őket. A fogyaszthatóságát és a nedvességét így akár napokkal eltolhatod.

Ha van otthon ezüst ékszered, vagy akár a nagyszüleidtől örökölt ezüst étkészleted, evőeszközeid, vagy más csecsebecséid, akkor tudod, hogy az ezüstöt időközönként ápolni kell, hogy ne veszítsen a fényéből. Ha egy lavórba egy darab alufóliát helyezel, felengeded vízzel, majd ebbe áztatod pár órára az ezüstöt, csodaszép fényt kölcsönözhetsz neki. Az alufólia kémiai reakciót indít be, így ha az áztatás után szárazra törlöd a csecsebecséket, újra régi fényükben pompáznak majd.

Ha hobbifotós vagy, vagy fotósként rögtönözni szeretnél, alufóliából és egy kartonlapból akár derítővásznat is készíthetsz. Az alufólia szépen visszaveri a fényt – így akár lámpák fényének megsokszorozásához is használhatod.

A pirospaprika a magyar konyha egyik jellegzetessége. Ám ahhoz, hogy frissességét és ízét hosszútávon megtartsa, fontos, hogy sötétben tárold azt. Sajnos sokszor nincs lehetőségünk arra, hogy zárt ajtók mögött, elrejtve tároljuk a paprikát. Egy befőttesüveget bélelj ki alufóliával, majd ebben tárolt a fűszert, így bárhová is teszed, biztosan hosszútávon megőrzi a frissességét.

Ma két örömhírrel is szolgálok, ami számomra nagyon felemelő érzés.

Ez a blogon a 100. bejegyzés. Sose gondoltam volna, hogy ennyire kitartóan fogom írni a blogomat. Nem tudtátok, de korábban több blogot is vezettem – mindig eldöntöttem, hogy majd most rendesen fogom csinálni, rendszeresen fogok írni, és nem adom fel egyik napról a másikra. Sajnos sosem alakult így. Annyira törekedtem a tökéletességre, hogy szívem szerint a Közzététel gomb megnyomása után kitöröltem volna az egészet. Mindig arra gondoltam, ez semmi. Nem tudok jól és jót írni. Nem volt a cikk felépítése a “sztenderd”, amit az újságírók alkalmaznak. Nem volt bevezetés, logikai sorrend, csak írtam, ahogy éppen kijött belőlem. Nem volt lead, nem volt vázlat, semmi, amire a cikkeimet építeni tudtam volna. Folyamatos csalódásként ért a felismerés, hogy ehhez én nem vagyok elég jó.

Aztán idővel rájöttem, hogy az írásra én valójában nem feladatként, hanem kikapcsolódásként tekintek. Olyan hobbiként, amit szívesen csinálok – úgy, hogy közben nem azon töröm a fejem, hol kéne tördelni a logikai felépítés szerint, mert nem volt logikai felépítés. Nem érdekelt: Eldöntöttem, hogy nem azért fogok írni, hogy majd más újságírók elismerését kivívjam. Azért írok, mert számomra örömet okoz, és a legnagyobb büszkeséggel az tölt el, amikor az olvasóim elmesélik a saját kis történetüket, amit az írásaim inspirálnak, vagy amikor hozzászóltok a cikkekhez és örömmel válaszolok nektek.

Idén először jelentkeztem a Cafeblog VIP programba. Bevallom, úgy álltam hozzá, hogy a többi igazán színvonalas Cafeblogos blog mellett az enyém eltörpül – jelentéktelek a témák, nem elég kidolgozott a dizájn és annak ellenére, hogy az írás a szenvedélyem, egyáltalán nem értek hozzá. Aztán kaptam egy értesítést a Gmailen, hogy bekerültem a programba. Az a legjobb érzés benne, hogy felismertem, másoknak is segítek és örömet okozok azzal, hogy írom a Varázsdobozt, és vannak, akik értékesnek találják az irományaimat. Ez egy óriási motiváló erő számomra.

Köszönöm!

Május 22-e Európában az elhízás elleni világnap. Az alkalomból a Nők Lapja is készített egy rövid kvízt, ahol tippelhetsz, hogy a képen látható valamit is alig viselő hölgyek a társadalmi megítélés szerint kövérek-e, vagy sem – arra kell tippelned, hogy a nők plus size modellek, vagy sem. A téma kapcsán, ahogyan már korábban is, felmerült bennem a gondolat, hogy érdemes lenne némi szót ejteni az elhízás problémájáról.

A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy a testképünket nagyrészt a média befolyásolja. Az aktuálisan ideális testkép elérésére törekszünk – a legtöbb nő egész életében fogyókúrázik és sanyargatja magát, azért, hogy elérje a címlapokról visszaköszönő bikinis retuskirálynők külalakját, mindezt úgy, hogy elfelejtik megélni az életük pillanatait, hiszen minden idejüket a fogyókúra köti le.

Ugye tudod, milyen érzés, amikor nem ehetsz a születésnapi tortádból – csakis akkor, ha édesítőszerrel és teljes kiőrlésű lisztből készült? Vagy amikor nem mersz koccintani szilveszterkor, hiszen az alkohol üres kalóriákat tartalmaz. A büfében nem tudsz italt vásárolni magadnak, hiszen az összes üdítő cukorral és vegyi anyagokkal van tele – helyette a büdös és koszos nyilvános vécében töltöd fel az üres flakonod. Nem fogadhatod el a kollégád által sütött muffint, amelynek a vége sértődés lesz? Akármennyire is megterhelő, naponta rábírod magad az intenzív, kimerítő mozgásra, hogy valamelyest leépítsd a tested zsírszöveteit?

A médiacirkusz a vékony nőket illetően ma már világméretűvé nőtte ki magát, amelyre a testükkel nem elégedett nők egy tábora idővel reagált. A “valódi nők” kampánysorozatokba kezdtek annak érdekében, hogy megvédjék a kissé hurkás, de magabiztos, boldog nőket, akik nem hajlandóak az önsanyargatásra, hogy a társadalom szemében vékonyak és kívánatosak maradjanak. Ahogyan már korábban is írtam, egyik irányzattal sem értek egyet.

Kép innen: joegeszseget.blog.hu

Számomra egy nő nem attól lesz nő, hogy hány kilót mutat a mérleg, vagy milyen betűben mérhető a kosármérete. Abszolút ellene vagyok mindkét tábornak. Tehát a média jelenlegi állása szerint kettő lehetséges skatulyába tartozhatsz: Vagy retusált, tökéletesen kidolgozott alakod van, vagy dagadt vagy, de nincs gond, elfogadtad a testedet. Direkt fogalmaztam ennyire sarkosan, hogy értsétek miről van szó. Ha tökéletes alakod van, akkor vagy igazi és kívánatos nő. Ha elfogadod magad akár túlsúlyosan is, akkor vagy igazi nő – érdekes módon a teljesen normális alkatot és testfelépítést a kampányok valahogy kihagyták, legalábbis nem csaptak akkora szelet, mint a fenti kettő. Ahogy a fenti kontraszt mutatja, nem tudsz egyszerre mindkét skatulyába ülni, tehát semmiképp nem vagy igazi nő, ugye?

Ennek ellenére én mégis azt mondom, hogy a saját testünk esetében két dologra kellene odafigyelned. Az egyik az a kép, ami neked tetszik. Az az alkat, amiben te szexisnek és vonzónak találod magad – ez az önbizalmadra és a kisugárzásodra is kihat, amelyet mások is észrevesznek. Van, akinek a kiálló borda tetszik, van, akinek a fognivaló és van, akinek az XL-es méret. Hát akkor legyél olyan! A másik, az egészséged. Sokszor gondolkodtam azon, vajon a “fogadd el magad” kezdeményezések mennyire hatékonyak akkor, ha valaki olyan túlsúllyal küzd, amely az egészségi állapotát is befolyásolja. Mondhatja, hogy “ide a chipset, mert én elfogadtam magam ilyennek”. Ellenben a vékony nőtársainkra is hatással lehet a plus size kampány, miszerint ők nem emberhez méltó testtel rendelkeznek, hiszen ezt szégyellni kell, úgy festenek, mint az anorexiások. Tehát teljesen mindegy, melyik kategóriába sorolod magad, a társadalomnak lesz egy csoportja, akinek semmiképpen nem fogsz tetszeni, és akiknek az elvárásaival ütközni fognak a tested által képviselt tulajdonságok. Az elvárásokról már írtam korábban, és továbbra is tartom magam a véleményemhez: Nincs olyan, hogy mindenkinek megfelelsz, tehát nem kell erre törekedned. És kész. Nincs vita.

Ellenben ha már a kampányoknál tartunk, én a testképnél sokkal jelentőségteljesebb momentumra hívnám fel a figyelmedet. Ez pedig a túlsúly. Nem a néhány hurka a derekadon, vagy a kissé megereszkedett integetőizom. Az a fajta túlsúly, amely az egészségi állapotodat befolyásolja. Ez a fajta túlsúly nem a testképzavarokból ered, ez egy betegség. Hosszú távon az életminőségeden ronthat (ha már nem rontott) és az éveid számát is jelentősen lecsökkentheti. Ha nem tudsz reálisan tekinteni a testedre, akkor érdemes az interneten fellelhető BMI kalkulátorokhoz fordulnod segítségért – ugyan ez nem mutatja ki a testzsírszázalékod, de nagyjából következtethetsz arra, hogy milyen tartományban mozog a súlyod. Ha túlsúlyos kategóriába esel, keresd fel az orvosodat, igényelj testzsír százalék vizsgálatot, és találjatok megoldást. A diéta ebben az esetben nem szépségkérdés, hanem szükséges kezelés, éppen úgy, mint amikor beveszed a fájdalomcsillapítót, ha fáj a fejed. Miért kell orvoshoz fordulnod?

A túlsúly hosszú távon felelős a mozgáskoordinációért, a csontok megfelelő állapotáért. A szerveid megfelelő működéséért, és a normális anyagcserefolyamatokért. A szív és érrendszeri megbetegedésekért, és a 2-e típusú cukorbetegségért. Az izomsorvadásért és a stroke-ért. Az életedért.

Ha tudod, hogy túlsúlyod van, fordulj orvoshoz, kérj segítséget! Ismerd fel a betegséged okát (mert nem mindig a helytelen étkezés és a mozgásszegény életmód a felelős a tünetekért), aztán az orvosoddal konzultálva válaszd ki a számodra megfelelő diétát, mint kezelési módszer. 

A mai rohanó, stresszes világban nem csoda, ha néha ingerült, zaklatott, feszült, vagy mérges vagy. Ezek olyan érzelmek, amelyek az élet velejárói. Kiválthatja bármi – kudarc, egy szomorú esemény, egy váratlan helyzet, vagy akár az időjárási front is. Vannak helyzetek, amikor öntudatlanul is felmegy bennünk a pumpa, vagy az idegeink a pattanásig feszülnek – amivel alapvetően nincs is gond, csak meg kell tanulni az indulatokat a helyén kezelni.

A feszültség jobb esetben idővel elmúlik magától, rosszabb esetben sokáig kínoz, ezért fontos, hogy kezelni tudd azt, hiszen folyamatos feszült és ideges állapotban hiába is törekednél a boldog, kiegyensúlyozott életvitelre. Szerencsére van néhány módszer, amit ilyenekor bevethetsz, problémától függően.

Vannak olyan helyzetek, amire nincs befolyásod, egyszerűen megtörténik veled – ilyen egy közeli hozzátartozó, vagy barát betegsége, halála, a munkahelyed elveszítése, ha betörnek a lakásodba, vagy ha megbírságolnak valamiért. Ilyenkor felesleges azon agyalnod, mi lett volna, ha másképp cselekszem, vagy azon, hogyan kerülhetted volna el a problémát. Ahogyan a megbocsájtásról és az elengedésről szóló cikkemben is írtam, az önostorozás a múltad miatt nem vezet sehova, csak még feszültebb leszel tőle. Mit tehetsz hát?

Ha megbírságolnak, akkor amíg ki nem fizeted a számlát, valószínűleg feszült leszel miatta. Kerülgeted, nézegeted, és minden alkalommal, amikor ránézel a csekkre, eszedbe fog jutni a bosszúság kiváltója. Ha elbocsátanak a munkahelyedről, az is egy megoldás, hogy pattanásig feszült idegekkel aggódsz, kiborulsz, szidod a főnököt, a céget, a kormányt, a levegőt, ami szintén nem vezet jóra. A legegyszerűbb megoldás, ha megváltoztatod a hozzáállásodat a problémához. Ha nyilvánvaló, hogy mi a feszültség oka, akkor tegyél meg mindent annak érdekében, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből – hiszen a reakciódon múlik, milyen következménnyel fog járni a jelenlegi helyzeted. Cselekedj, fizetsd be a számlát, vagy önsajnálat helyett nézz új munkahely után, amilyen hamar csak lehet. Minél előbb, annál hamarabb fogsz megnyugodni. Egyszóval a cél legyen az, hogy minél előbb megszüntesd a feszültséged okát.

Előfordulhat olyan helyzet, amikor nem tudsz változtatni a feszültség forrásán. Ilyen, ha elveszíted a kutyád, szakít veled a párod, vagy ha elhagyod a pénzedet. Ezek olyan feszültségforrások, amelyek már megtörténtek, és nem tudod “semmissé” tenni az eseményeket. Persze, hogy dühöngsz – az egyik legnagyobb méreg kiváltó nem más, mint a tehetetlenség érzése. Amikor nem tudod megváltoztatni a veled történt eseményeket, hiszen a körülmények szorítottak ebbe a helyzetbe. Ilyenkor célravezető az, ha felismered, hogy mi bánt. A szakításkor nem az az elsődleges feszültségforrás, hogy elhagyott a párod, hanem az, hogy magányos vagy, hiányzik és önostorozásba kezdesz, mit ronthattál el. Az események tiszta fejjel való átgondolása egy jó ötlet, az azonban nem célravezető, ha magadat szidalmazod és hibáztatod a kárért. A dolog már megtörtént, felesleges azon agyalnod, hogyan változtathatod meg a múltat. Ehelyett törekedj arra, hogy elfogadd a helyzetet, felismerd, hogy most ez van, és ebből igyekezz kihozni a legtöbbet. Határozd meg, mi az az időpont, ameddig folytatod az önsajnálatot, de azzal vége. Adj magadnak időt, hogy megéld a kudarcot, a csalódást, a szomorúságot, de ne hagyd, hogy az életed részévé váljon. Tűzz ki határidőt, aminek leteltével ismét visszatérsz az életbe.

Semmi nem segít, mit tehetsz még?

• Írj egy levelet annak, akire dühös vagy. Írd le minden sérelmedet, szitkozódj, káromkodj. Írj le mindent, ami bánt, aztán tépd szét, vagy hajítsd a kukába.
• Tarts néhány stresszcetlit az íróasztalodon. Ha ideges vagy, kapj fel egyet, gyűrd össze és vágd a sarokba – akár többet is többször.
• Kiabálj – na persze ha teheted, csak akkor. Sikíts egy jó nagyot, üvölts, add ki magadból a feszültséget. Nem azt mondom, hogy az utca kellős közepén kezdj rá, de ha olyan helyen vagy, ahol senkit nem zavar, akkor hajrá. Hidd el, segíteni fog.
• Sportolj: Menj le a terembe boxzsákot verni, vagy futni – a lényeg, hogy adj bele mindent (akár tekersz, akár futsz, akár ugrasz). Pár mozdulat után a feszültséged is alább hagy.
• Hallgass nyugtató zenéket – relaxációs dallamokat már rengeteget találhatsz az interneten, melynek előnye, hogy a háttérben szólva észrevétlenül űzi el a feszültségedet.
• Jógázz! A jóga régóta a kiegyensúlyozott lelkiállapot egyik hasznos kiváltója. Nem véletlenül hívei oly sokan. Ha megtanulsz néhány ászanát, amely nyugtató hatással van az idegrendszeredre, akkor segítségül hívhatod, ha ideges vagy. Tartsd meg a pózt fél percig, és érezd a nyugtató hatását.
• Verj meg valamit! Most nem emberre, vagy a probléma okozójára gondolok, és ha az autód lerobbant és ezért vagy mérges, akkor se őt bántsd – de egy használaton kívüli összegyűrt takaró, vagy kispárna jó választás. Üsd, ahogy csak bírod!

Mi ez? A Vigyázz! Kész! Posztolj! mozgalom Szilvi fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy a magyar bloggerközösséget még jobban összehozza (a blogját és a kihívás leírását alul találod). A kezdeményezés lényege, hogy a tagok kéthetente egy bizonyos témáról elmélkednek, ami előre megadott, ezzel egyfajta közösségi programot alkotva, amely amellett, hogy összetartja a közösség tagjait, az olvasóknak is szórakozási lehetőséget kínál. Most, hogy én is csatlakoztam a programhoz, hétről hétre megosztom veletek az elmélkedéseimet. A program posztjait a “vigyázz-kész-posztolj” címke alatt és a menüben is megtalálhatod. Ha érdekel a program, vagy csatlakoznál, Szilvi honlapján érheted el a szükséges információkat ide kattintva.

Nagyon vártam már, hogy erről a témáról írhassak – nem véletlenül. Amikor megnyitottam ezt a blogot, hallottam párszor, akik a hátam mögött sugdolóznak – ezt bárki meg tudja csinálni, én is tudnék ilyet írni, hülye, ha azt gondolja, ezzel akar kitűnni, én is tudok “írogatni” bármiről. Sosem szerettem azt a fajta hozzáállást, amikor valaki véleményt alkot valamiről, amit maga még sosem próbált. Az ember ebből az egészből annyit lát, hogy van egy új cikk a neten – de hogy milyen háttérmunka, szerkesztés, anyaggyűjtés előzte ezt meg, abból semmi nem lát, de véleményt alkot. 

Régóta naplózom az életem perceit – ötletelek, inspirációs füzetet és határidőnaplót vezetek, listákat írok a teendőimről, a vágyaimról, az elérendő céljaimról. Az egyik füzetem hátuljába szenteltem néhány oldalt annak, hogy blogos inspirációs táblaként működtessem. Ha eszembe jut valami, amiről szeretnék írni, vagy ami megihlet, akkor belefirkantom a füzetbe és néhanapján előveszem, és kiválasztom azokat, amelyekről abban az adott pillanatban szívesen írnék. Ez nálam úgy működik, hogy amelyik téma jelenleg megfog és látok benne lehetőséget, lehet, hogy pár nap múlva már érdektelen lesz számomra. Ezért felírom, és várom azt a pillanatot, amikor megint olyan érzelmi szintre kerülök, amelyben tudok írni az adott témáról. Van, hogy ez a pillanat sosem jön el, de megadom magamnak a lehetőséget, hogy az eszembe juttassam, ha esetleg úgy alakul.

Alapelve a blogomnak, hogy csak olyan témáról írok, amiről érdemben tudok írni, hitelesen hozzá tudok szólni. Amit leírok, az általában saját tapasztalat, ez persze nem feltételezi azt, hogy ami nekem bevált, vagy hasznos, az másoknak is beválik. Ennek ellenére jogomban áll arról írni a blogomban, amiről szeretnék – legyen az kiskutyás videó, vagy elrettentő események. Többször megkaptam már, amióta vezetem a Varázsdobozt, hogy “ingoványos talajra tévedek” egyes témákkal, vagy esetleg más a meglátásom egyes dolgokról, mint a hozzászólóknak. Ahogy fenntartom a jogot a témáim szabadságához, fenntartom ahhoz is, hogy megoszthassam itt, valamilyen formában a véleményemet, a meglátásomat. Ahogy már többször is említettem, ez nem szentírás, vagy követendő példa – ha valaki hasznot tud húzni abból, amit írok, vagy netán megihletem, inspirálom, nekem már az is megérte, hogy megosztom itt a gondolataimat veletek. 

Kicsit elkanyarodtam a témától, de szerettem volna valamilyen formában reflektálni azokra a kritikákra, amelyekkel egyesek illetnek. Általában arról írok, amihez az adott pillanatban ihletem van. Nincs meghatározva, hogy pontosan miről, milyen terjedelemben írok, de igyekszem rendszeresen – tehát naponta, maximum kétnaponta – frissíteni az oldalamat. A munka legnehezebb része számomra a cikkeim bevezetése és lezárása. Tudom, miről akarok írni, élénken él a kép az egyes mondatszerkezetekről és bekezdésekről a fejemben, de mindig nehéz dolgom van azzal, hogy valahogy rávezessem az olvasót a témára, aztán valahogy a leívelő amplitúdót befejezzem. 

A cikket általában egy összefüggő szövegben írom meg, majd tördelek – leütöm az entert, ahol kell, kiemelem a fontosabb mondatokat, beillesztem a linkeket ahová szükségét érzem. Ezután a cikkemet egy bizonyos kategóriába teszem, így a menüsorba is automatikusan bekerül a megfelelő fül alá, így könnyebben és egyszerűbben elérhető lesz a jövőben. Hogy célzottan megtalálható legyen a friss cikk, címkékkel is ellátom őket, így az oldalsáv címkéire kattintva is megtalálható a vonatkozó tartalom.

Végül címet adok és választok egy hangulatban, témában hozzá illő és nekem tetsző képet. A képeknél amennyiben nem saját gyártású feltüntetem a forrásoldalt, hiszen az internetes Copy Right szabályok itt is, mint bárhol a világhálón érvényesek. Ezután előnézetként megtekintem a cikkem, megnézem, minden a helyén van-e, van-e elírás, vagy helyesírási hiba a szövegben, a kép jó helyen van-e és hogy a színek és a tördelés illeszkedik-e az oldal hangulatához. 

Végül posztolom és megosztom a bejegyzésemet a Varázsdoboz Facebook oldalán, amit a jobb oldali sávban érhetsz el. Emellett megosztom “kollégáimmal” is, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége című zárt, bloggerek számára létrehozott csoportban is.

Mint most is, az egyes bejegyzéseket előszeretettel időzítem – így akkor is működik és frissül az oldal, amikor nem jutok gépközelbe. Ez szuper, főleg akkor, amikor elutazom, vagy tudom, hogy sok teendőm lesz, és ha le is ülnék írni, csak tessék-lássék munkát tudnék összehozni. Erre vannak a félkész, előre megírt cikkeim – van, amit csak formázni kell, van, amihez csak képet kell keresnem, de akadnak olyanok is, amelyek posztolásának még nem érzem, hogy eljött volna az ideje.

Társaim munkáját a kék békára kattintva tekintheted meg.

Minden otthonnak megvan a jellegzetes, saját illata. A mai napig érzem az orromban legjobb barátnőmék lakásának illatát – már rég máshol élnek, de bárhol felismerném. A nagymamámtól kapott takarónak az illata olyan, mint a nagyimé, az anyukám által kimosott ágynemű illatát bárhol megismerném és folytathatnám a sort. Ezek az illatok kellemesek, nosztalgikusak, barátságosak a számunkra, most viszont inkább arról szeretnék beszélni, mit tehetsz, ha a lakásodban kellemetlen szagok terjengenek.

Ez nem feltétlenül önhibádból adódhat – ahogy már említettem, minden lakásnak van egy jellegzetes illata, de ez nem feltétlenül köthető mindig össze az otthon illatával, ha számodra kellemetlen. Elképzelhető, hogy a korábbi tulaj dohányzott, ami beivódott a bútorokba, vagy a kellemetlen szagokat átvették a textíliák, függönyök. A hűtőben felejtett romlott étel, vagy a nem megfelelő szellőztetés is okozhat bűzös levegőt. Összegyűjtöttem néhány ötletet, amivel kellemesebbé teheted az otthonod levegőjét.

Kép innen: pecsma.hu

Az ecet az egyik legjobb szagtalanító, és sokféle felhasználási módja ismert. A kárpitok és ruhák színét felfrissíti, a beszürkült ingeket fehéríti. Ha egy kis tálba öntve a hűtőbe helyezed, pár óra múlva nyoma sem lesz a kellemetlen szagoknak. Ha a lakásban dohányzol, akkor egy tálba öntve helyezd el a legkritikusabb területeken. Ha kárpitot szeretnél szagtalanítani, vizes-ecetes oldattal spricceld be a felületet, dörzsöld át egy kefével, majd pár perc hatóidő után porszívózd ki. A csodaszert a felmosásnál is alkalmazhatod – a padló száradásával az ecetszag is ellillan, ahogy minden más kellemetlen bűz is, ami a padlóból árad. 

A szódabikarbóna hasonló módon lehet a segítségedre, ha hűtőbe, vagy a lakás különböző pontjaira helyezed. Ha stílusos kis tálkában tárolod, akár dekorációs elemként is szolgálhat. Cseppenthetsz rá pár csepp illóolajat is, így szolid illatot is varázsolhatsz. A hálószobában a levendula és a citromfű a kellemes alvást is elősegíti.

Nyáron ha zárt cipőt hordasz, előfordulhat, hogy beleizzad a lábad. Ez egyrészt ahhoz vezet, hogy a cipő kellemetlen illatot áraszt, másrészt pedig belebújva a lábadat is “beszennyezheti” a szag. Ha macskaalmot vásárolsz, amelyet egy pamut zokniba tömve a cipőbe helyezel, eltünteti a kellemetlen szagot.

Ha dohányzol az autóban, vagy valami olyat vittél, amitől erős szag kering a kocsi légterében, egy félbevágott almával semlegesítheted azt. Helyezd el az utasfülkében, vagy a csomagtartóban, egy éjszaka alatt az alma magába szívja a kellemetlenséget okozó bűzt.

A kávézaccot is bevetheted a lakásod szagtalanításában. Egy tálba öntve semlegesíti a szagokat, és dekorációs elemként is szolgálhat, ha egy átlátszó üvegedényben rétegezve pakolod bele más, fehéres színű anyaggal – só, liszt, szódabikarbóna.

Előfordulhat olyan is, hogy a szag forrása számodra elérhetetlen terület, például a lefolyók. Ekkor nem kell szétbontanod az egész csőrendszert, hogy megtaláld az okát – elég, ha almaecetet öntesz a lefolyókba – rövid idő elteltével a szagok eltűnnek. Ha komoly a gond, és a lefolyód dugulása okozza a kellemetlenségeket, akkor a művelet előtt tisztítsd ki azt.

A rendszeres szellőztetés is legalább olyan hatékony, mint a fent említett praktikák. Az a tapasztalat, hogy sokak számára a szellőztetés nem egyértelmű folyamat. A szellőztetés akkor lesz igazán hatékony, ha pár percre nagyra tárold az ablakokat – ennyi bőven elég, hogy a kerszthuzattal friss levegőt engedj a lakásba és kicseréld a használt szén-dioxiddal. Nem kell órákig nyitva hagyni az ablakot, így télen sem lesz gond szellőztetni, hiszen pár perc alatt a lakás nem fog jelentősen kihűlni sem.

Ha a fenti praktikák mellett szeretnél továbbmenni és saját illatot varázsolni az otthonodba, illatosíts. A szekrényekbe elhelyezhetsz illatpárnákat, vagy akár magad is elkészítheted őket – rendkívül jó párosítás a házilag is összeállítható levendulás zsákocska, amelyeket a ruhák közé tehetsz. Ha egy tálba némi konyhai sót és néhány csepp illóolajat teszel, szolidan illatosítani tudod a lakást. Emellett ma már kapható rengeteg illatgyertya, illatosító automata készülék is – válaszd ki az igényeidhez mérten legjobbat!

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♥ Kikerült a blogomra a Cafeblog VIP matrica, most már hivatalosan is VIP blogger lettem! ♥ Leégett a hátam – ami alapjában nem szuper, de tökéletesen jelzi, hogy most már tényleg itt a nyár 🙂 ♥ Spárga, spárga, spárga! Krumplival, mártással, raguval – mindegy is! ♥ Megszerettem a savanyú káposztát, amely tökéletesen támogatja a diétámat és javítja az anyagcserémet. Próbáljátok ki a kedvenc, tejszínes receptemet. ♥ Már 2 hete rendszeresen reggelizem. ♥ Újonnan beszerzett elektronikus könyvek, melyek csak arra várnak, hogy elolvassam őket. ♥ A csodálatos kutyadoki ♥ Kívánságlista összeállítása a kedvenc mobilalkalmazásomban.

Kép innen: lovecroatia.com

Kép innen: aprosef.hu