Varázsdoboz

Mi ez? A Vigyázz! Kész! Posztolj! mozgalom Szilvi fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy a magyar bloggerközösséget még jobban összehozza (a blogját és a kihívás leírását alul találod). A kezdeményezés lényege, hogy a tagok kéthetente egy bizonyos témáról elmélkednek, ami előre megadott, ezzel egyfajta közösségi programot alkotva, amely amellett, hogy összetartja a közösség tagjait, az olvasóknak is szórakozási lehetőséget kínál. Most, hogy én is csatlakoztam a programhoz, hétről hétre megosztom veletek az elmélkedéseimet. A program posztjait a “vigyázz-kész-posztolj” címke alatt és a menüben is megtalálhatod. Ha érdekel a program, vagy csatlakoznál, Szilvi honlapján érheted el a szükséges információkat ide kattintva.

Mindig is vágytam egy kisállatra. Sokáig macskapárti voltam – nagyon szerettem volna egy cicát (érdekes módon viszont kutyára sosem vágytam). Amíg a szüleimmel éltem, ügyelnem kellett arra, hogy az ő igényeikhez is igazítsam a kisállattartás iránti vonzódásomat, hiszen egy állat a családban nem csak engem érint. Amikor különköltöztem, továbbra is fontolgattam egy kis barát beköltöztetését az otthonomban, de rengeteg ellenérv csapongott a fejemben. Sétáltatás: Belefér-e vajon az időmbe, és mi lesz, ha a munkámból adódóan nem tudok elég időt szánni erre a tevékenységre? Vajon itthon hagyhatom-e egyedül, amíg én dolgozom? Lesz elég időm törődni vele, nevelgetni és szeretgetni? Anyagilag mennyit tudok szánni rá havi szinten – hiszen egy állat gondozása költségekkel is jár? A lakásom berendezése idomul-e egy választott állat igényeihez? Hogyan fogom megóvni a bútoraimat? És vajon van-e bennem elég felelősség ahhoz, hogy boldog, hosszú, kiegyensúlyozott életet biztosítsak számára?

Ezeknek a kérdéseknek az alapos megfontolásával és mérlegelésével került hozzám pontosan egy éve Gyömbér, a ma már egy éves, oroszlánfejű törpenyuszi. Egy nagy ketrecben érkezett meg a kisállatkereskedésbe, ahol a két fülén kívül semmi mást nem láttunk belőle, mert a feje teljesen benne volt az uzsonnájába. Megszeppenve vette tudomásul a környezetváltozást, az új embereket és az új szagokat maga körül. 

Először moccanni sem mert. Félve nézett ránk, gombóccá kuporodva kuksolt a házikója tetején és rettegve hátrált, ha bedugtam hozzá az ujjamat, hogy megszagolgathassa. Hosszú türelemjátszma volt, amíg végül elfogadott minket – ma már félénk kis nyusziból önérvényesítő, akaratos, makacs, de igazán szeretnivaló kis gombóccá cseperedett.

Az ideje nagy részét általában a nappali szőnyegén, vagy az íróasztalom lábánál tölti. Volt egy időszak, amikor a konyhába költözött és az ablak alatti árnyékban aludt naphosszat. Az életritmusa már beállt egy nagyjából meghatározott ívre. A reggeli után rögtön a szieszta következik, amely nagyjából délután 4-5 óráig tart. Közben néha felkel, hogy egyen némi szénát, és meglátogassa a mellékhelyiséget, aztán visszafekszik aludni. Estefele kezd egyre inkább éberebb lenni – ilyenkor sokszor eszelős rohangálásba kezd a lakásban, a célpont általában az ágy, és a szobákban található szőnyegek. Amikor eltéveszti a szőnyeget, akkor a padlón csúszva farol ki a legközelebbi falhoz. 

Nagyon szociális, és folyton keresi a közelségemet. Amikor a konyhában vagyok, általában néhány percen belül megjelenik, futosgál a lábam körül, sűrű dünnyögésekkel társítva. Ilyenkor mozdulni sem lehet tőle, de szerencsére a roham pár perc alatt alábbhagy, ilyenkor kényelmesen elnyújtózik valahol az egy méteres körzetemben. 

Az első ivaros korszakát némileg megsínylettük, hiszen az aranyos, udvarló nyuszilányból hirtelen háborúkat megszégyenítő golyószóró lett, mely a láb körüli eszeveszett rohangálással, dünnyögéssel, lábnyalogatással párosult. Az ipari mennyiségű nyúlbogyót naponta többször sepregettem – de fogalmazhatnék úgy is, hogy a nyúl rohant, én meg rohantam a záporozó golyók után. Szerencsére ez az időszak csak egy hétig tartott, de komoly derékbántalmak gyötörtek már ennyi idő után is a folytonos hajlongástól, ezért bíztam benne, hogy egyszer vége lesz. Vége lett. A dünnyögés és az udvarlás viszont továbbra is maradt szíve hölgyének, azaz nekem.

Azt mondják, a nyúl rendre és türelemre tanít. Addig nem hittem el, hogy így van, amíg a vadonatúj cipőm talpa bánta a dolgot. Hiszen ami a földön van, Gyömbér látószögébe kerül – és a kíváncsiságából adódódan azonnal meg kell vizsgálni, és megrágcsálni – pláne, ha plasztik, papír, vagy műanyagból készült.

Rengeteg türelemre volt szükség, hogy megtanuljuk közösen, mi az, amit szabad, és mi az, amit nem. Akármennyire is hihetelen, a nyúl nem egy buta állat. Következetességgel tanítható, nevelhető, amit már baba korában érdemes elkezdni, hiszen ekkor a legfogékonyabbak az új élményekre, feladatokra, szabályokra, melyeket előszeretettel teljesítenek is, hiszen egy új kihívás mindig érdekes. A közös “beszélgetéseknek” hála ma már ott tartunk, hogy állandó rendszerességgel szabadon mászkálhat a lakásban. Akkor is, ha dolgozom és éjszaka is. Hiszen tudja, hogy a kábel nem játék, és hogy a szőnyeget megrágni nem jó ötlet. Kialakult a kölcsönös bizalom, így nyugodt szívvel megyek el dolgozni reggelente, hiszen tudom, hogy nem lesz semmi baj. És nincs is.

Egy év távlatából azt mondom, tavalyhoz képest van egy örök hű barátom, egy puha szeretetgombócom. Kis fekete szemeiből árad a szeretet, az odaadás, és nagyon jó érzés, amikor rohan elém, amikor hazaérek. Még akkor is, ha csak 3 percre hagytam magára. 

Tavalyhoz képest Gyömbér már egy éves lett, és bízom benne, hogy még jó néhány születésnapot ünneplünk meg együtt. 

Akármennyire is szeretnénk mindig rendezett, ragyogó otthonban élni, a házimunka egyikőnknek sem a kedvenc elfoglaltsága. A takarítás és a háztartás körüli teendők olyan feladatok, amelyeket ugyan nem szeretünk, de ahhoz, hogy fenntartható tisztaságban éljünk, nélkülözhetetlen. Ma egy olyan módszert hoztam, amellyel átlátható terv szerint haladva fenntarthatod a tisztaságot az otthonodban, kiégés, kampánytakarítás és bűntudat nélkül. Vajon megvalósítható a terv? Teszteld magadon!

Az alábbi ötleteket általánosságban írtam össze, így elképzelhető – sőt, valószínű -, hogy nem fog tökéletesen a te életedhez igazodni. A jó az, hogy variálható, így tökéletesen az igényeidre szabhatod.

A menetrend a következő: Napi 20 percet foglalkozol a háztartási feladatokkal – a napi teendőiden felül. Tehát az esti mosogatás, a beágyazás, vagy a virágöntözés nem tartozik ide. A program nagyjából úgy épül fel, hogy a heti takarítási rutinodat fogjuk beépíteni heti 5-6 napra, úgy, hogy minden nap 20 percet egy adott tevékenységgel foglalkozol. Ha abból indulunk ki, hogy egy 2 szobás lakásban élsz, ahol a heti takarítás 2 órát vesz igénybe, akkor az lebontva pontosan 6 napnyi 20 percnek felel meg. A különbség az, hogy mivel rövidebb időintervallumban kell dolgoznod, így sokkal könnyebben ráveszed magad a munkára, hiszen 20 percet még a legfáradtabb napodon is kibírsz. Ha nagyobb lakásod van, esetleg alaposabban takarítanál, akkor a 20 percből lehet 30, vagy akár 2×20 perc is. Ez attól függ, milyen időbeosztás szerint élsz, mikor dolgozol, mikor van szabadidőd, illetve hogy mennyire vagy fáradt a munka mellett – hiszen nem az a cél, hogy kiégjünk.

A módszer szervezést igényel, ez tény. Pontos menetrendet kell készítened az igényeidhez szabva annak függvényében, hogy mikor, milyen feladatokat szeretnél teljesíteni. Az sem mindegy, hogy te inkább a könnyebb feladatokkal kezdesz, vagy a nehezén esnél túl előbb – hiszen ez alapján variálhatsz a szervezésnél. 

Készítettem egy mintatervet, ami alapján elindulhatsz és ötletet meríthetsz a programhoz.

Hétfő: Portörlés a lakásban.

Kedd: Porszívózás.

Szerda: Fürdőszoba és WC takarítás.

Csütörtök: Konyha kisúrolása.

Péntek: Felmosás az egész lakásban.

Szombat: Vasalás, nagymosás, egyéb.

Kép innen: nyest.hu

Ha átlagos méretű a lakásod, akkor nagyjából ezekkel a tevékenységekkel 20 perc alatt végezhetsz. A lényeg az, hogy tartsd magad a meghatározott időhöz, hiszen ha nem teszed, a 20 percből könnyen lehet másfél óra is, ezért én azt javaslom, használj valamilyen időzítőt. Állítsd be a mobilodat, vagy használj konyhai időzítőt – a lényeg, hogy be tudd állítani rajta, hogy egy adott idő elteltével jelezzen. Ha még 5 percre van szükséged a munka befejezéséhez, akkor ezt még nyugodtan tedd hozzá a programhoz, ám ha jóval többet kell dolgoznod egy adott területen, mint az általad meghatározott idő, akkor próbáld meg átcsoportosítani a teendőket. Súlyozhatsz úgy is, hogy hétfőnként csak a nappalival foglalkozol (felmosás, porszívózás, portörlés), kedden pedig a hálószobáddal és így tovább, de ahogy én is tettem, teendőnként is csoportosíthatsz.

Jó módszer, ha egy alkalommal leméred, melyik tevékenységed mennyi időt vesz igénybe. Így pontosabb képet kaphatsz arról, hogyan kalkuláld be a teendőidet a napi 20 percbe. Ha kicsi a lakásod, az alapos porszívózással akár 10 perc alatt is végezhetsz, de lehet, hogy a konyha kisikálása 30 percet is igénybe vesz. Ebben az esetben a porszívózáshoz hozzácsaphatod a konyhában való takarítás egy részét, így a 30 percből máris lecsippentettél valamennyit, így bele tudod sűríteni a teendőidet a keretbe.

A kampánytakarításokkal az a baj, hogy sok idő elmegy vele, nehezebben veszed rá magad, hiszen tudod, hogy az elkövetkezendő pár órában csak ezé a főszerep. Ha nem csinálod meg, akkor pedig bűntudatod lesz. Ha kipróbáltad a technikát, írd meg, hogy sikerült.

Én holnap kezdem, lesz majd róla bejegyzés, mire jutottam.

Jack Canfield A siker alapelvei c. könyvében arra mutat rá – amellyel azt hiszem a legtöbben egyetértünk -, hogy az esetek nagy részében az, hogy nem sikerül valami, netán meg sem próbáljuk azt, a félelmre vezethető vissza. A félelmek mögött pedig az ún. önkorlátozó hiedelmeink húzódnak. Hogyan ismerjük fel őket, és fordíthatjuk a hasznunkra? Erre keresem a választ a mai bejegyzésemben.

Gyermekként még bennünk van az őszinteség és a mindenre képes vagyok érzése. Ha egy kisgyermek le akarja venni a legfelső polcról azt az érdekes tárgyat, gondolkodás nélkül elindul – kúszik, azán mászik, kapaszkodik, és tudja, hogy némi erőfeszítéssel eljuthat a vágyaihoz. Ekkor jövünk mi, szülők, és azonnal lepakoljuk a gyermekünket a polcról, hiszen a művelet veszélyes és úgysem tudna addig felmászni baleset nélkül, ameddig szeretne – inkább levesszük neki a játékot. Ezzel a neveléssel idővel arra tanítjuk a gyermekünket, hogy úgysem tudod megcsinálni, majd megcsinálom helyetted. A gyermekek cseperedésével fordítottan arányosan csökken a saját magukba vetett hit. Láttál már kisgyermeket, aki azt mondta, nem megyek oda megfogni a pillangót, hiszen úgyis elszáll? Egyszerűen a gyermekekben nincs meg az a tulajdonság, ami korlátozza a saját elméjüket. A nevelésnek és a környezetnek hála, idővel a gyermekekből kiveszik ez a veleszületett tulajdonság, és elkezdik megkérdőjelezni a saját gondolataikat. Ez pedig egyenes út a felnőttkori bizalomvesztett, félelmekkel és szorongással teli önkorlátozáshoz.

Mi nők mit teszünk, ha lerobbanunk az autóval? Rögtön felhívjuk a szerelőt. El sem hisszük magunkról, hogy képesek vagyunk kicserélni a defektes kereket, vagy hogy képesek vagyunk utántölteni a hűtővizet. Meg sem próbáljuk, hiszen el sem hisszük, hogy képesek vagyunk rá. Megelégszünk a silány munkahelyünkkel, hiszen úgysem vennének fel minket egy jobb állásba. Nem jelentkezünk az egyetemre, mert úgysem tudjuk elvégezni. Nem kezdünk el spórolni, hiszen nekünk úgysem lesz lehetőségünk átlagon felüli életre. Oda sem megyünk a kiszemeltünkhöz, hiszen mi úgysem kellenénk neki.

Kép innen: fehervar.hir24.hu

Folyamatosan korlátozzuk magunkat, mert belénk nevelték az alábbi elveket.

Nem lopja mindenki a pénzt. Mi úgysem leszünk gazdagok.

Mindenkinek meg kell felelnem. Úgysem leszek elég jó senkinek.

Nem neked való az egyetem. Buta vagyok az egyetemhez, és úgysem fogom tudni elvégezni.

Ez a recept nagyon bonyolult. Úgysem tudom elkészíteni ezt a fogást, hiszen én nem vagyok rá képes.

A fogyás kemény munka. Neki sem állok a fogyókúrának, hiszen nekem úgysem fog sikerülni.

A legtöbb ember számára elképzelhetetlen az a gondolat, hogy bármire képes akkor, ha le tudja győzni az önkorlátozó hiedelmeket. Amikor valamiről eldöntöd, hogy meg sem próbálod, az általában annak tudható be, hogy a tudatalattidba az évek során a környezeted, a szüleid, a média belenevelte, hogy nem vagy képes rá, amit készpénznek könyvelsz el. Ha azt mondták, nem fog menni, hát biztosan így van, így meg sem próbálom. A sikeres embereket az különbözteti meg az “átlagembertől”, hogy felismeri a benne rejlő gátakat és tudatosan oldja azokat. A legegyszerűbb módszer ezeknek a korlátoknak a legyőzésére az a kockáztatás és a pozitív megerősítések.

Hány olyan sikertörténetet hallottál már, ahol komoly túlsúllyal küzdők kemény munkával, egészséges táplálkozással és mozgással elérték az álomsúlyukat? Te pedig már évek óta azzal az 5 kilóval küzdesz, amit a terhességed alatt felszedtél? Ők voltak azok az emberek, akik nem hallgattak a tudatallattiukra, és elhitték, hogy képesek lefogyni. Ahogy te is képes vagy rá, csak el kell hinned!

Fordítsd át a gátakat pozitív megerősítésekre. 

Nem lopja mindenki a pénzt. Kemény munkával, kitartással és következetességgel én is dollármilliomos lehetek.

Mindenkinek meg kell felelnem. Én döntöm el, hogy mi a fontos a számomra, és a saját érdékrendemnek és magamnak igyekszem megfelelni. 

Nem neked való az egyetem. Ha igazán érdekel valami, és minden erőmet bevetem, akkor 3 éven belül megszerzem a legelső diplomámat.

Ez a recept nagyon bonyolult. A bonyolult recept egy új kihívás számomra, amelyből tanulhatok. Gyakorlással és kitartással én is ötcsillagos szakács lehetek.

A fogyás kemény munka. A fogyás kemény munka, és képes vagyok rá, hogy a jövőben odafigyeljek az életmódomra, így hamarosan elérem a kívánt súlyt.

Az emberek sikere abban rejlik, hogy képesek legyőzni a gátjaikat. Amint egy önkorlátozó hiedelmed ellenére megpróbálsz valamit, amelyre elméd szerint nem vagy képes, az önkorlátozó hiedelmed hirtelen automatikusan pozitív élménnyé formálódik át. A pozitív megerősítések valahogy hasonlóan működnek a sikerélményekhez. Ha diétába fogsz, az első pár kiló elvesztése után már motiváltabban, még inkább kitartóan állsz hozzá a kérdéshez – hiszen van már valami, amit elértél – ha ez sikerült, miért ne sikerülne bármi a továbbiakban?

Keress egy pozitív élményt a korábbi életedből: Például amikor izgultál a vizsga előtt, mégis sikerült. Vagy amikor azon aggódtál, hogy úgysem vesznek fel az egyetemre – aztán végül lediplomáztál. Tekints vissza a régi önmagadra és gondold végig, mit tettél akkor, amikor legyőzted egy félelmedet? Ugye, hogy nem azt mondogattad magadnak, hogy úgysem tudom megcsinálni?

A magadba vetett hit az önbizalom és a siker kulcsa. Hidd el magadról, hogy bármire képes vagy, merj nagyot álmodni és számolj le a belső gátjaiddal. Hogy melyek ezek, arra a leginkább úgy világíthatsz rá, ha felteszed magadnak a miért kérdést. 

Nem jelentkezem az egyetemre. Miért?

Mert nagyon nehéz. Miért?

Mert nem vagyok annyira okos, hogy elvégezzem. Miért?

Nincs elég kitartásom. Miért?

Mert amikor gyermek voltam, a szüleim folyton ezt mondták. 

Ha visszavezeted, hogy pontosan mi korlátoz, és miért, akkor tudni fogod, hogy hol van az a gát a belsődben, amelyet le kell győznöd. Fordítsd át pozitív megerősítéssé: Kitartó vagyok, ha nem megy, segítséget kérek, de nekem is megvan a lehetőségem, hogy diplomás orvos/kutató/mérnök legyek, és élek is vele. Menni fog.

Te hiszel már magadban?

A filofaxok népszerűségének hatására, a határidőnaplózás is egyre népszerűbb lett – már ha eddig ne lett volna az. A hatékony időgazdálkodás egyik ismérve, hogy a feladatainkat valamilyen formában jól átláthatóan vezetjük – így biztosan nem marad ki semmi, és nem is kell folyton az eszünkbe vésnünk a fontos dátumokat. Az anyukám így fogalmazna: “Akinek nincs esze, legyen notesze.” 🙂 Én inkább úgy mondanám, hogy akinek van esze, legyen notesze. Ma már bármelyik papír-, vagy könyvesboltban beszerezhetőek üres, méretes és apróbb, mintás és konzervatív kötésű határidőnaplók, amelyek főként (érthető okokból) az év első és utolsó hónapjaiban a legnépszerűbbek.

Kép innen: moleskine.com

A naplózás fogalma az utóbbi években sokak számára a Moleskine márkával egyesült. A kreatív, gyakorlatias, és hatékony időmenedzsmentet folytatók körében a Moleskine már nem ismeretlen fogalom. A cég kizárólag füzetek és noteszek gyártására specializálódott.

A repertoárjukban megtalálhatóak napi és heti beosztású határidőnaplók, éves- és projekttervezők, sima vonalas, kockás és sima noteszek, útinaplók, és hobbinaplók is. Az előnyük az, hogy igazán igényes anyagokból, strapabíró szerkezeteket állítanak össze. Ebből az apropóból a legtöbb noteszhez matricákat és különféle jelölőket is mellékelnek – attól függően, hogy melyik terméket választod, ezek eltérőek lehetnek. Matricákat a Moleskine-ed számára akár külön is beszerezhetsz az online webáruházukból, ahol amellett, hogy megrendelheted a kedvenc füzeteidet, matricakészletek közül is válogathatsz.

A Moleskine a hatékonyság és a kihasználhatóság mellett a kreativitásra épít, így a legtöbb füzetben nem csak a rendeltetésszerű használathoz elegendő helyet biztosítanak a gyártók, hanem figyelnek arra is, hogy kiélhesd a kreatív vénádat.

Öt éve fut már hazánkban a Fogadj örökbe egy közterületet! kezdeményezés. A kampány célja, hogy egy általunk választott területet szépítsünk meg – akár egyedül, akár közösségben, akár civil szervezetekkel, vagy óvodásokkal együttműködve -, saját anyagi forrásainkat felhasználva. A városok és a budapesti kerületek évről évre versenyt hirdetnek meg, arra vonatkozóan, hogy melyik csapatnak sikerült a legnagyobb változást elérnie a választott közterületen.

A köz érdekében és a környezetünk szépítésében te is részt vehetsz. Nem kell hozzá semmi, csak egy kevés szabadidő.

Válassz ki egy területet – legyen a házad előtti park, a munkahelyi parkoló, vagy egy buszmegálló, ahol naponta várakozol – és időről-időre szedd össze a szemetet, ürítsd ki a hamutartót, vagy ültess el néhány palántát.

A tisztaság vonzza a tisztaságot – ugye te is gyorsabban dobod el a csikked a már “amúgy is” piszkos, szemetes területeken? Tegyünk közösen a változásért.

Kép innen: helpoffice.hu

Távol állnak tőlem a személyes jellegű, vagy indíttatású posztok – elsősorban a privát szférám védelmének érdekében. Ennek ellenére ma kivételt teszek, hiszen egy elgondolkodtató és tanulságos esetnek voltam nemrégiben szemtanúja/részese.

A vendéglátásban dolgozom külföldön, egy családi vállalkozásban. Egy új munkahelyen az öreg rókák közé való beilleszkedés sosem egyszerű, ennek ellenére becsülettel, tisztességes munkával és tisztelettel nem lehetetlen. Egy családhoz való csatlakozás már eleve kívűlállóként bélyegez meg, pláne, ha még magyar is vagy – hiszen nem hogy a családhoz, de még a nemzetséghez sem tartozol.

Nagyjából 1 hónappal ezelőtt csatlakozott a team-hez egy magyar szakács – kedves, jóindulatú férfi, aki jól végzi a munkáját – de benne is megvan a tipikus magyar mentalitás, miszerint a munka a szükséges rossz, és bármi, ami nem az ő szája íze szerint történik, felháborító – persze ilyenkor kötelezően bólogatni kell, és elismerni, hogy a felháborodásának az oka teljesen jogos, majd megerősíteni a feltételezésében. Nem szeretek beszállni a munkahelyi vitákba, – én úgy gondolom, én választottam ezt a szakmát és munkahelyet, senki sem kötelezett rá, és megvolt a lehetőségem a választásra, tehát ha gondom van, befogom a szám. A változás rajtam múlik, és ezt nem kenhetem folyton a munkaadóimra. Ez egy másik téma, de szerettem volna részben kitérni az egyik kedvenc témámra, a teljes felelősségvállalásra az életünkért.

Egy hónapnyi felhőtlen közös munka során jutottam arra az elhatározásra, hogy végre találtam egy olyan közösséget, ahol konfliktus nélkül, egymás érdekeinek és igényeinek tiszteletben tartásával tudjuk végezni a munkánkat és körültekintően, kedvesen és precizen kiszolgálni a hozzánk látogató vendégeket. De ahogy mondják, minden csoda három napig tart…

Kép innen: youtube.com

Ugyanis ma eltűnt egy rétes… 

Este felmerült, hogy vacsora után elkélne még valami édes is a gyomromban, ezért indítványoztam, hogy az utolsó darab Holler-Himbeere mit Frischkäse gemischt rétest szívesen elfogyasztanám. Sajnos a rétesemnek lába kélt. Hatalmas cirkusz kerekedett belőle főnökeim körében, amit első blikkre nevetségesnek tartottam – naponta több milliós bevétel mellett kötve hiszem, hogy nehézséget okozna egyetlen rétes által befolyt összeg. Aztán pár perc után rájöttem a probléma jeletőségére. A rétest valaki a személyzet közül elfogyasztotta. Aztán amikor rákérdeztek, ostobán nézett mindenki. A feltételezés egyértelművé vált: Valaki hazudik.

Mint becsületes és tisztességes munkavállaló, akinek a lopás, vagy a becstelenség nem az eszköztára, rögtön megfordult a fejemben néhány gondolat: És ha azt hiszik, hogy én voltam? Lehet, hogy azt gondolják, nem vagyok becsületes. Jézusom, kirúgnak!

Szerencsére a gondolataimnak hamar véget vetett a felismerés, – bár a rétes hollétére azóta sem derült fény -, hogy a magyar, számomra kedves és szimpatikus kollégám oldaltáskája telis tele volt különféle házi készítésű szalámikkal, szarvassonkával és őzkolbásszal, amelyek mindegyike a vendéglátóegység hűtőjéből származott.

Egész egyszerűen fogta, és ellopta őket! Megmenekültem! Sikerült megtartanom a becsületem, és elkerültem, hogy rámhúzzák a vizes lepedőt, hiszen ártatlan vagyok. És ezt ők is tudják! Megkönnyebbültem…

Akkorát csalódtam, hogy még órák múlva is ezen járt az agyam… A magyarok lopnak. A magyarok tisztességtelenek. Ezentúl engem is árgus szemekkel fognak figyelni? Mindezt miért? Mert a kedves, becsületes munkavállaló, aki ráadásul magyar is, fittyet hányva az egeket verő fizetésére és a minimális tiszteletre a főnökei iránt, egyszerűen fogta magát, és kihasználva az adódott helyzetet, egész egyszerűen meglopta azokat az embereket, akik a jelenlegi jólétet biztosítják számára.

És mi lesz most? Mint tisztességes munkavállaló én is egy becstelen magyar leszek? Azért, mert a nemzetiségemből adódóan beskatulyáznak mások tettei alapján? Tévesen azt fogják gondolni rólam, hogy én is ilyen vagyok, mert a lopás a magyarokra jellemző sajátosság? A főnökeimmel való kölcsönös, kiépített bizalmat vajon mennyire befolyásolja egy ilyen eset?

Mindig is tiltakoztam az előítéletek ellen: A magyarok lopnak. Kikértem magamnak a feltételezést, hiszen úgy szólna helyesen, hogy a magyarok egy része lop. Ahogy bármely más nemzet képviselői közül is néhányan. Azonban rájöttem, hogy ezek az előítéletek a tapasztalatok alapján születnek: Ha valaki lop, azt feltételezi, hogy mindenki csaló. A sztereotípia nem helyénvaló – ám a tudatalattink ezt feltételezi.

Az akcentusomból a helyiek kihallják, hogy máshonnan származom. Az itteni emberek közötti közvetlenségből adódóan erre előszeretettel rá is kérdeznek. Nem szívesen vallom be, hogy Magyarországon születtem, hiszen bennem van a félsz, hogy esetleg ezért elítélnek, nehezen fogadnak be, netán még érzékeltetik is velem az ellenszenvüket. Nem ért egyszer sem csalódás, ennek ellenére mégis fenntartásaim vannak a kérdésekkel kapcsolatban.

De most… Életemben először szégyelltem, hogy magyar vagyok.

Ugye te is meg tudod magyarázni, miért csaltad meg a párodat? Azt is, hogy miért vagy sikertelen a munkádban. Rögtön megtalálod a felelőst mindegyik helyzetért? A felelősségvállalás hiánya sikertelenséghez és egy helyben toporgáshoz vezet. Te teljes felelősséget vállalsz az életedért?

Nemrégiben volt egy beszélgetésem az egyik ismerősömmel, melyben vázolta azt a szituációt, miszerint egy konfliktus során a másik fél törölte őt a Facebook ismerősei közül. Nemsokkal a vita után megbeszélték a történteket, és a barátomat ismét ismerősnek jelölte ugyanaz a személy. A barátom elmélete az volt, miszerint nem hajlandó visszaigazolni ismét, ezekbe a gyerekes játszmákba nem szándékozik belefolyni. A vitapartnere teljesen felháborodott és közölte, hogy azért törölte le, mert vérig sértette a viselkedésével, ez pedig az ő hibája.

Erről eszembe jutott még egy általános történet, amikor egy párkapcsolatban az egyik fél félrelép. Ugye, hogy rögtön van rá indokunk, miért léptünk féle? 

És amikor a gyermekét felháborító viselkedése miatt nevelési célzattal megveri az édesanyja? Rögtön hárítunk – azért vertem meg, mert… Sokszor képesek vagyunk egy 2-3 éves kisgyermekre hárítani a saját tetteinket.

Mi döntöttünk úgy, hogy letöröljük a barátunkat az ismerőseink közül, mi döntöttünk úgy, hogy félrelépünk és a saját döntésünk volt, hogy ráütünk a gyermekünk fenekére. Képtelenek vagyunk felelősséget vállalni a tetteinkért. A tények helyett általunk gyártott elméletekre támaszkodunk és tökéletes indokunk van arra, hogy a másik mivel “kényszerített” bennünket a cselekedeteinkre.

A leggyakoribb viselkedési reakció ilyenkor egyből a hárítás. Különféle szlogenekkel takarózunk, miszerint ok-okozat, de ő is ezt és ezt tette/mondta, azért tettünk, mert a másik kiváltotta, provokáltak… Tökéletes indokunk van arra, hogy mit miért tettünk – ami ugye nem a saját döntésünk eredménye, rákényszerítettek bennünket, kiprovokálták.

Az életünk folyamatos döntésekből és bizonyos helyzetekben való helytállásról szól. Elvárásokról, amelyeknek meg akarunk felelni és igyekszünk úgy alakítani az életünket, hogy elérjük a céljainkat. A megfelelő döntéshez pedig egy megingathatatlan értékrendre van szükségünk, ami alapján eldöntjük, hogy számunkra mi a legmegfelelőbb döntés az adott helyzetben. Hányszor előfordult veled is, hogy egy komolyabb döntés előtt másokhoz fordultál segítségért – sok esetben még azt is elvártad tudat alatt, hogy döntsenek helyetted. Miért? Mert ha más dönt helyetted és rossz végkifejlete lesz a döntésnek, akkor van ki okolni, van kire ráhúzni a vizes lepedőt.

Ha képesek vagyunk felelősséget vállalni az életünkért és a döntéseinkért, az jó alapja lehet annak, hogy jó döntéseket hozzunk, és olyan mederbe tereljük az életünket, ahogyan az hosszútávon bennünket szolgál. Ez együttjár azzal a feltételezéssel is, hogy nem másokat hibáztatunk a saját magunk által generált helyzetekért.

Ahogyan Jack Canfield könyvében olvasható, a sikeres élet alapja a teljes felelősségvállalás az életünkért – hogy felismerjük azt a tényt, hogy amilyen helyzetben vagyunk, az a saját, korábbi döntéseinknek a következménye. Ha hajlandóak vagyunk ezt felismerni, akkor képesek leszünk arra, hogy idővel a problémáink megoldására koncentráljunk ahelyett, hogy másra hárítanánk a felelősséget, vagy megpróbálnánk kihúzni magunkat a döntés alól. 

Kép innen: getupwithgod.com

A bíróságon ha gyilkossággal vádolnak valakit, mi szokott lenni a leggyakoribb védekezési mód? Persze, hogy megöltem, hiszen megcsalt! Nem bírtam már elviselni! Nem az én hibám, ő tehet róla! És mi az, amire a bíró és az ügyvédek támaszkodnak – a puszta tények. A tény pedig nem az, hogy mi váltotta ki a gyilkos tettét – megtette, és ez egyedül az ő döntése volt, a felelősség nem hárítható senki másra.

Az előző példákhoz visszatérve említettem három olyan szituációt is, amelyben a hárítás magasfokon megmutatkozik. Az első esetben az indok az volt, hogy a barátom vitapartnere letörölte a barátomat az ismerősei közül, mert ő vérig sértette. Nézzük csak meg kicsit jobban a szituációt. A hibáztatás egy feltételezés, a törlés pedig tény. A tény pedig az, hogy a vitapartner döntése alapján törölte ki a barátomat a Facebookról, ő nyomta le a törlés gombot és az ő felelőssége, hogy vállalja a következményeket.

Ha megcsaljuk a párunkat, könnyű ráhárítani a felelősséget. Azért csaltam meg, mert így és így viselkedett. Ő is megcsalt! Rossz a házasságunk, ezért csaltam meg. Hárító, elutasító magatartás mind, amely arra enged következtetni, hogy a sértett fél igyekszik másra ráhúzni a vizes lepedőt a saját döntései miatt. Na de mi a tény?

És ott mi a tény, amikor az édesanya ráüt a gyermeke kezére? Persze, mert a gyerek ezt tette! Azt csinálta! A tény az, hogy a szülő megütötte a gyerekét, nem az ő hibája, a gyermeke váltotta ki ezt a fajta cselekedetet, kiprovokálta, ezért a gyermek a hibás, nem az édesanyja és ezért neki (a gyermeknek) kell felelősséget vállalni. Na persze. 

Érted már, mire szeretnék kilyukadni? A mai társadalomban rengetegen ülnek az általuk kiásott gödörben, nem jutnak egyről a kettőre, sajnálják magukat a sanyarú helyzetük miatt és tökéletes indokokat találnak arra, hogy miért nem tehetnek arról a helyzetről, amiben ragadtak. A gödör pedig egyre mélyebb lesz és egyre nehezebb lesz kimászni belőle.

Nincs olyan helyzet, amikor ne lenne lehetőségünk döntést hozni. A döntés során pedig ne a körülményeket vizsgáljuk és ne másokat okoljunk – inkább törekedjünk arra, hogy a döntéseink következményei a továbbiakban jövedelmezőek legyenek és a hasznunkra váljanak. Ehhez azonban el kell sajátítani a teljes felelősségvállalás művészetét.

Már megint hisztizel – halljuk igen gyakran a férfiaktól a menstruációnk alatt. Ez az az időszak, amikor “kiérdemelten” aggatják ránk a hisztis, nyűgös, sárkány jelzőket. A férfiak nagy része ennyi információval meg is elégszik – túl kell élni valahogy ezt a pár napot a kedvessel konfliktus nélkül, el kell viselni a párunkat valahogy, aztán minden visszaáll a megszokott kerékvágásba.

A mai napig nagy tudatlanság övezi a premenstruációs szindrómát, ami a hormonálisan aktív nők 80 százalékát érinti kisebb-nagyobb mértékben. A PMS az a tünetegyüttes, amely a menstruációt megelőző néhány napra jellemző, és általában a vérzés első napján nyomtalanul megszűnik – bár ez egyénenként eltérő lehet. A PMS-ért a hormonális változások a felelősek, amelyek ebben az időszakban a női testben zajlanak. A tünetek elsősorban az ösztrogén és a progeszteron nevű hormon csökkenése során jelentkeznek. Ilyenkor meglehetősen gyakori a mellfeszülés – amely fájdalmakat eredményez, az ingerlékenység, az édességek utáni fokozott vágyakozás, az alvászsavarok, a hirtelen hangulatingadozás, a fejfájás és a hőhullámok.

Ezekről a változásokról nem tehetsz. Ez egy természetes folyamat, melynek amplitúdója a menstruációd elérkeztével lecsökken. Gyakori hiba a környezettől az a fajta megítélés, amelyet ilyenkor el kell szenvedned. Igen, ilyenkor ingerlékenyek és hisztisek vagyunk, nehezen fekszünk a hasunkon és hasogat a fejünk – de ezért a problémáért nem az elsárkányosodásunk okolható, hanem a bennünk végbemenő hormonális változások. A nők hormonjai jóval összetettebbek, mint a férfiaké – nem egy állandó skálán mozognak, bizonyos életszakaszokban és a peteérés során folyamatosan változnak. Ilyenkor csúnyának és haszontalannak érezheted magad, és a helyzeten még inkább ront, hogy a PMS alatt fokozódik a bőr faggyútermelése, mely a pattanások kialakulásához vezethet – amitől valószínűleg csak még rosszabbul érzed magad. Az arcod elkezd egy zsírosbödönhöz hasonlítani, a ragyák pedig a homlokodon inkább hasonlítanak vulkáni kráterekhez, mint babapopsihoz.

A tünetegyüttes ugyan nem kerülhető el – hiszen még az orvosok sem tudják megmagyarázni, pontosan milyen hormonális változások befolyásolják a PMS mértékét és ütemét -, de enyhíthetsz rajtuk a megfelelő módszerek bevetésével.

Kép innen: boredpanda.com

A menstruációdat megelőző napokban törekedj az egészséges étrendre. Ha lehet, kerüld a koffeint és a cukortartalmú, nehéz ételeket. Válassz inkább fekete teát és aszalt gyümölcsöket nassolnivalónak. A szénhidrátokat viszont nem érdemes kerülnöd – a szénhidrátok felelősek a szerotonin nevű hormon termelődéséért, amelynek hiánya depressziós, reménytelen érzéseket okozhatnak. Válassz teljes kiőrlésű péksüteményeket, zabpelyhet, vagy rostos gyümölcsöket, amelyek az emésztőrendszeredre is jótékonyan hatnak. 

Segítség lehet B-vitamin tartalmú tápanyagokat is magadhoz venned – akár tabletta formájában is megvásárolhatod őket a gyógyszertárakban, illetve egyes drogériákban. A fokozott B-vitamin bevitel hozzájárul a kiegyensúlyozott és stresszmentes mindennapokhoz, segítségével az állandó feszülség is csökkenthető, így a havi PMS során is a hasznodra válhat.

A mozgás endorfint szabadít fel az agyadban, amely az eufória érzését hivatott elősegíteni – ezt hívják boldogsághormonnak is. A menstruációdat megelőző napokon intenzívebben kívánhatod a csokoládét és az édességeket, hiszen ezek a táplálékok szintén felerősítik az endorfin termelődését, pont úgy, mint a rendszeres testmozgás. Ha napi fél óra mozgást be tudsz iktatni ezeken a napokon, akkor már sokat tettél azért, hogy jobb legyen a közérzeted.

Igyekezz a lehetőségeidhez mérten kikapcsolódni ilyenkor. Egy órányi relaxálás a fürdőkádban sokat segíthet, de a kanapén kuckózás egy meleg takaróval is az előnyödre válhat. Ha inspirációra van szükséged relaxációs ötletekből, akkor kattints ide.

Ha fájdalmakkal küzdesz, legyen nálad fájdalomcsillapító kapszula. Ugyan nem vagyok a gyógyszerek és a mesterséges befolyásolás híve, de előfordulhatnak helyzetek, amikor nincs lehetőséged a pihenésre a menstruációdat megelőző napokon – ilyenkor hogy elkerüld a fájdalmas tüneteket, gondoskodj a helyzet kezeléséről.

Természetesen a biológiai alátámasztás nem ment fel bennünket a vita és a duzzogás alól, de a helyzeten nem segít, ha ilyenkor még a hisztis jelzőket is ránk aggatják. A hormonális változás természetes folyamat és annak a jele, hogy a szervezetünk egészségesen működik a természet rendje szerint. A legtöbb nő ilyenkor csak némi türelemre és törődésre vágyik, hogy kicsit helyreálljon a hormonok által befolyásolt lelki egyensúly. Érdemes ilyenkor megértetned a környezeteddel, hogy nem azért veszekszel, vagy elégedetlenkedsz, mert a szeretteidet szeretnéd bántani, hanem mert hormonális befolyásoltság alatt állsz – amely ahhoz hasonlítható, amikor valaki tudatmódosító szert vett be, vagy gyógyszeres kezelés alatt áll. 

Tisztázd magadban, hogy ezt a tünetegyüttes csak pár napig tart, és a menstruációd megérkeztével a tünetek enyhülnek és végül megszűnnek – ilyenkor légy türelmes önmagaddal is.

Az internetes vásárlásra nem is olyan régen kaptam rá, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy sokszor olcsóbban megvásárolhatom azokat a termékeket, amelyek után már hónapokig kajtattam – sikertelenül. Általában határozott elképzelésem van arról, hogy mi az, amit szeretnék a birtokomban tudni, de a helyi boltok kínálata általában nem felel meg az általam elképzelt igényeknek.

Ezért rájöttem, ha valamire szükségem van, és nem szeretném végigjárni az összes boltot a környéken, órákat vesztegetve, a dugóban állva, vagy keresgéléssel töltve, akkor a legideálisabb mód az internetes vásárlás. Kedvenc oldalam – sokkakal ellentétben nem az Ebay, hanem az Amazon, melynek német oldalát használom. A kívánságlistámon egyre gyűlnek a vágyott termékek, most ezekből szemezgettem. Hosszú, képes beszámoló következik.

Kép innen: amazon.de

A kontúrozás számomra alapvető eleme a reggeli készülődésnek. Rájöttem, hogy egy jó kontúrral és egy megfelelően formázott szemöldökkel a szemfestést és társait akár el is hagyhatom – hiszen igazán karakteres vonásokat adhatok az arcomnak. A sötétebb, és világosabb – highlight – színekkel kiemelhetem az arcom előnyösebb területeit, illetve csontosabbá tehetem a szükséges részeken. Kim Kardashian erőteljes kontúrozásának hatására a médiába is berobbant az árnyékolás tudománya – ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy drogériákban igen kevés a választék a paletták terén. A bronzosítók és pirosítók nem váltják ki a paletta által adott előnyöket, ezért hosszas keresgélés után találtam rá a fenti termékre – a krémes állagú színek mattítottak, így tökéletesek az optikai családra, pluszpontként pedig néhány korrektort is tartalmaz – a zölddel a pirosas hatást, a lilással a pattanásokat tüntethetjük el. Ezt a terméket az Amazonon 6,99 Euróért árulják.

Kép innen: amazon.de

Amióta jobban belemerültem a sminkelés tudományába, rájöttem, hogy néhány célszerszámmal a legbonyolultabb sminket is könnyedén elkészíthetjük. Többféle sminkecset lapul már így is a fürdőszobámban, de igényt éreztem arra, hogy beszerezzek egy teljes készletet, amelyek szintetikus anyagból készültek. Ekkor találtam rá a fenti 20 darabos ecsetkészletre, amelyhez praktikus tárolót is mellékelnek az Amazonon – bár ennek kevésbé érzem szükségét, de ha már jár hozzá, talán hasznát veszem (például utazáskor könnyen elcsomagolható és kis helyen is elfér anélkül, hogy szétszóródna a kofferben). Az ecsetek között található alapozóecset, kontúrozáshoz alkalmas, illetve korrektorecset is. Néhány közülük kétoldalú, így 2in1 eszközként is használható, mely nagyon praktikus. Ez a készlet 4,99 Euróért szerezhető be.

Kép innen: amazon.de

Régóta papírmán vagyok, és kedvenceim mindig a határidőnaplók voltak. Általában ez miatt várom leginkább az új év kezdetét, hogy elővehessem a legújabb példányomat. Ahogy egyre több lett a teendőm, és már nem tudtam észben tartani a feladataimat, szerettem volna egy olyan rendszert bevezetni, amiben pontosan követhetem az adott napok általam készített forgatókönyvét, illetve hogy legyen elég helyem a felmatricázásra, a színkódolásra és egyéb más, inspiráló ötleteim gyűjtésére. A Moleskine termékeit már vagy egy éve nézegetem, de még sosem sikerült beszereznem belőlük egyet sem. Ezért egyelőre csak az Amazon kívánságkosaramban szerepel ez a fenti, 2015-ös, napi tervezővel és rengeteg jegyzetelési lehetőséggel ellátott naplója. A füzethez tartozik néhány szett matrica és dekorációs anyag is. Összesen 5,99 Eurót kérnek érte.

Kép innen: amazon.de

Amióta eltörtem a legújabb Samsung Galaxy Note 4-emnek a kijelzőjét rájöttem, hogy akármennyire is odafigyelek, képtelen vagyok vigyázni a telefonomra. Nálam a mobiltelefon elengedhetetlen feltétele a mindennapjaimnak. Szeretem, ha mindig elérhető vagyok és azonnal értesülök az aktuális történésekről. Ezért nálam a telefon két fontos szerepet tölt be az alap funkciókon kívül: Legyen rajta internet, és mindent el tudjak rajta végezni, ha nincs a közelemben számítógép. A szövegszerkesztő, PDF olvasó, profi böngésző épp olyan fontos, mint a nagy kijelző, az átlátható menürendszer, és a profi kamera (fényképező híján ugyanis ez az egyetlen eszköz, amivel megörökíthetem a hétköznapjaimat). Mivel a telefonom állandó használatnak van kitéve, néha óhatatlanul is bedobom a táskámba, vagy leejtem a földre. Amikor megvásároltam a készüléket, annyira új volt a piacon, hogy lehetetlenség volt megfelelő védőfelszerelésbe öltöztetni – egyszerűen nem árultak rá tokot, és ez sajnos a mai napig így is van. Ezért a kívánságlistámra tettem a fenti baglyos védőtokot, amely mindkét oldalról védi a telefont, így a sérülésveszély is igen csekély.

Kép innen: amazon.de

Régóta pályázom egy kapszulás kávéfőzőre. Nekem a hagyományos, csepegetetős kávéfőzőm van, ami nagyjából olyan elven működik, mint a teafőzők. Egy filterbe kell belenyomkodni a kávét, beletölteni a vizet, majd megvárni, még lecsepeg. Sajnos többször előfordult, hogy este elfelejtettem bekészíteni a kávéfőzőt, így a reggeli rohanásba szitkozódva vettem tudomásul, hogy már megint csak vizet főztem, vagy hogy megint késésben vagyok. A Dolce Gusto gépei viszonylag aprók, így kis konyhában is elfér, emellett pedig az utángyártott kapszulákkal is tökéletesen működik – hiszen a leggyakoribb érv, ami a kis gépek ellen szól az, hogy a kapszulák megfizethetetlenül drágák. Ez a gép 45 Euróért rendelhető meg ingyenes szállítással – eszpresszót, americanot, illetve cappucinot és macchiatot is főz.

Ma egy kissé rendhagyó Örömnaplóval készültem nektek. Ahelyett, hogy megfogalmaznám, miért vagyok hálás ezen a héten, úgy gondoltam, egy olyan jelenségre hívom fel a figyelmeteket, amely mindennapos, mégsem vesszük észre – a szeretetre. Arra az őszinte, feltétel nélküli szeretetre, amely a felnőtté érésünk során belőlünk kiveszik. Viszont a társadalmunknak van egy csoportja, akiket az önzőség, az elvárások, a társadalmi megítélés és az érdekek nem tudnak befolyásolni, ezek pedig az állatok. Beszéljem helyettem a videó, ami bejárta az internetet és nekünk, embereknek bőven van mit tanulni belőle. Zsebkendőket készíteni!

Videó innen.