Varázsdoboz

Amennyiben szeretnél velem dolgozni, vagy van egy jó ötleted a közös együttműködésre, kreatív projektre, kérlek keress meg a kingaszirovicza@gmail.com emailcímen. 

Nemrég kezdtem el olvasni Jack Canfield A siker alapelvei c. könyvét, és már az első fejezet letaglózott. Ugyan még nem értem a végére és nem is tudok gyakorlati tapasztalattal szolgálni a könyv sikeréről, annyi bizonyos, hogy az első fejezetben taglalt elmélete tökéletesen megállja a helyét. A könyv nagyjából azzal a mondattal indít, hogy az, hogy most hol tartasz és hogy a jövőben merre mész, az kizárólagosan rajtad múlik, a te tetteidnek és döntéseidnek a következménye. Majd megismertet bennünket a könyv egyik alapvetésével, a siker képletével, amely így néz ki.

Esemény + Reakció = Következmény

Figyeljük csak meg a környezetünket. A gyerekek a rossz jegyért a tanárt hibáztatják. Ha nincs termés, az időjárást okoljuk, mert nem esik. Ha megbüntetnek gyorshajtásért, a rendőrt okoljuk. Ha ellopják a pénztárcánkat, a tolvaj a hibás. 

A könyv leírja az első fejezetben, hogy amennyiben az adott, megváltoztathatatlan eseményeket okoljuk a következményért, sosem fogunk előre jutni. Einstein mondta: Insanity is doing the same thing over and over again but expecting different results. Azaz, az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. A sikeres emberek kulcsfontosságú tulajdonsága az, hogy átalakítják az egyes eseményeket a saját hasznukra. Ha megtörtént a pénztárcalopás és okolni kezded a tolvajt, akkor egyrészről jogos a feltevésed, hiszen lopni tilos és a törvény is bünteti – ezzel viszont nem kerül meg a pénztárcád -, de ha a kívülálló, megtörtént eseményt okolod, szinte biztos, hogy a pénztárcádat legközelebb is ugyanolyan hozzáférhető helyen fogod tárolni. Arról, hogy a hibákból hogyan tanulhatsz, már írtam itt bővebben. A siker első lépése az, hogy bizonyos helyzetekre eltérő módon reagálunk. Az, ahol most tartasz, nem más, mint az eddigi életedben bekövetkezett eseményekre való reagálásod következményei. Idéznék a könyvől egy rövid történetet, hogy megértsd, miről is van szó. 

Jack Canfield Kép innen: chatinmanhattan.com

Az egyik barátomnak Lexus-kereskedése van Dél-Kaliforniában. Amikor kitört az öbölháború, az emberek nem vásároltak többé Lexust. A barátom tudta, ha nem változtat az eseményre (E) – mármint, hogy senki nem jön be a bemutatóterembe – adott reakcióján (R), szépen lassan elfelejtődik. A normális reakció (R) az lett volna, hogy a cég továbbra is bőszen hirdet az újságban meg a rádióban, aztán várja, hogy jöjjenek a vevők. De ez az út nem volt járható. Azzal a következménnyel (K) járt volna, hogy az eladás folyamatosan tovább apad. Ezért a cég új dolgokkal próbálkozott. Végül az hozta a legjobb eredményt, amikor egy egész flottát küldtek ki a gazdagok által látogatott helyekre – golfklubokba, jachtkikötőkbe, lovaspóló-pályákra, Beverly Hills-i meg Westlake Village-i partikra -, és mindenkit meghívtak egy próbakörre az új Lexusszal. Gondoljuk csak meg… mentünk már úgy tesztvezetésre egy új autóval, hogy utána a régi kocsinkba kellett visszaülnünk? Ugye, milyen csalódottak voltunk, amikor összehasonlítottuk a régi autónkat az újjal? Addig a régi kocsink is teljesen megfelelt. De hirtelen rájöttünk, hogy van jobb nála – és meg akartuk szerezni magunknak. Ugyanez történt ezekkel a fickókkal is. A tesztvezetés után az emberek jelentős százaléka vásárolt vagy lízingelt egy új Lexust.

A kulcs a kiemelt részben van. A normális reakció. Normális reakció az, amit az emberek meggondolatlanul művelnek az esetek 90 százalékában. Kirúgtak az állásodból? Normális reakció, ha hetekig mást sem csinálsz, mint okolod a főnököd, a kollégákat, a világot, amivel lehet, hogy a lelked megnyugszik, de egy helyben maradsz, toporogsz, miközben az idegeidet is tönkreteszed. Nincs pénzed? Szidhatod a rendszer (ami ugye adott) éjt-nappallá téve, anélkül, hogy bármi is változna. Mert így nem fog! Az egyenlet első fele adott: Bekövetkezett egy esemény, amely általában nálad kívülálló okokból történik – például beüt egy cunami, vagy földrengés (erről is vitatkozhatnánk, miért), akkor minden azon múlik, hogyan reagálod le a helyzetet. Lehet szidni a Földet, csak hogy ezzel biztosan nem fogsz előrébb jutni. A sikeres emberek titka a meghökkentő reakció, amit az előző esetben is olvashattál. Nem kell beállnod a sorba, mert ha mindenki szidja a rendszert, akkor én is fogom. Valószínűleg nem véletlen, hogy többen vagyunk átlagemberek, mint hírességek, vagy elismert tehetségek. Mert nem ismerjük fel a magunkban rejlő lehetőségeket. Idéznék még egy példát a könyvből:

Emlékszünk még az 1994-es northridge-i földrengésre? En emlékszem! Los Angelesben vészeltem át. Két nap múlva láttam egy riportot a CNN-en, amelyben ingázókkal készítettek interjút. A földrengés megrongálta a városba vezető fő autópályát. A forgalom leállt, és a normális esetben egyórás autóút két-három órásra nyúlt. A CNN riportere bekopogott az egyik dugóban veszteglő kocsi ablakán, és megkérdezte a vezetőt, hogy érzi magát. – Gyűlölöm Kaliforniát! – válaszolta a pasas dühösen. – Először az erdőtüzek, aztán az áradások, most meg ez a földrengés! Bármilyen korán indulok el reggel, mindig elkések a munkából. Ez elképesztő! A riporter ezután az eggyel hátrébb álló kocsinak az ablakán is bekopogott, és ennek az autósnak is feltette a kérdést. A férfinak csupa mosoly volt az arca.
– Jól vagyok. Hajnali ötkor indultam el otthonról. Nem hiszem, hogyjelen körülmények között a főnökömnek bármi kifogása lehetne. Hoztam magammal egy csomó kazettát meg spanyol nyelvleckét. A mobilom nálam van. Hoztam kávét is abban a termoszban, itt az ebédem; még könyv is van nálam, ha olvasni akarok. Szóval, semmi gond. Nos, ha a földrengés vagy a közlekedés lett volna a döntő tényező, akkor mindenkinek őrjöngenie kellett volna. De nem mindenki dühöngött. Az embereknek a közlekedési helyzetre adott egyéni reakciója hozta létre az adott következményt. A különbség a negatív vagy pozitív gondolatokban, a felkészültségben vagy a felkészületlenségben rejlett. A hozzáállás és a viselkedés hozta létre a teljesen eltérő személyes élményeket.

Ugye mennyire egyszerű? Vagy:

Esemény: Kapunk 400 dollár prémiumot.
Reakció: Egy éjszaka alatt elszórakozzuk.
Következmény: Egy vasunk sincs.

Esemény: Kapunk 400 dollár prémiumot.
Reakció: Elhelyezzük egy befektetetési alapban.
Következmény: A pénz nettó értéke megnövekszik.

Az eseményekre nincs befolyásunk, de a következményeken változtathatunk. A következményt ez esetben mindig saját magunkra értjük, azaz milyen reakcióval milyen hosszú távú eredményt érhetünk el. Zsörtölődünk, szidjuk a rendszert, a megváltoztathatatlant, vagy megpróbálunk tudatosan fordítani a sorsunkon? Az, hogy mit gondolunk, hogyan reagálunk, vagy mit gondolunk, abba egyedül nekünk van beleszólásunk.

Szeretnék kitérni a könyv másik fontos részletére is, amelyben Jack arról szól hozzám, hogy ismerjem fel, az, ahol most tartok, az az én döntéseimnek az eredménye, az én felelősségem. Nem kenheted folyton másra a helyzetedet. Könnyű azt mondani, hogy a szüleim “csak” ipari iskolába irattak be, mert nem volt pénzük a gimire, mert nem dolgoztak, ittak helyette, satöbbi, és ezért nem tudok egyetemre járni. Könnyű megtalálni a bűnbakot, de talán az igazság abban rejlik, hogy nem készültél fel rendesen az érettségire, nem tájékozódtál és tanultál eleget, ezért a jegyeid rosszak lettek, nem jutottál be sehová. A szülők hibáztatása egy dolog, megint másik dolog elfogadnod, hogy a helyzet rajtad múlott, mindegy, kit okolsz érte, a következményekkel neked kell szembenézned. Vagy: Ellopták a farzsebedből a pénzedet egy forgalmas buszmegállóban. Persze, rögtön a tolvaj lesz a hibás, haragszol, dühös vagy, de lássuk be, te tetted a pénzedet jól hozzáférhető helyre, ne csodálkozz, ha ellopják. De ha már ellopták, akkor legközelebb jól gondold meg, hová teszed az értékeidet. Rossz jegyet hozál a suliból? Igen, mert a tanár pikkel rád. Ennek manapság van valószínűsége, de ilyenkor sem érdemes egyből a tanárt támadni. Ja, hogy elsőbe direkt ráöntötted a kóládat? Ezért pikkel rád? Talán nem meglepő. A tetteid következményekkel járnak, az, ahol most éppen tartasz, az pedig a tetteidnek és a döntéseidnek a következménye. Itt az ideje okolás, hibáztatás helyett a változásnak. 

Hányszor és hányszor halljuk a családtól, barátoktól, médiából, hogy mennyire fontos, hogy elengedjük azokat a gondolatokat, melyek hosszú távon nem szolgálják a boldogságunkat. Legyél bármilyen helyzetben is, biztosan előfordult már veled is, hogy a múltbéli események gondolata visszatért, rágódsz rajtuk, és elkezdődnek a mi lett volna ha… és a ha újrakezdhetném… monológok. Ugye azt mindannyian tudjuk, hogy a múlt az életnek egy olyan területe, amelyet utólag nem változtathatsz meg, de arra nagyon jó, hogy tapasztalatot szerezz, levond a tanulságokat és tanulj belőlük. Ez ugyanúgy igaz a negatív és a pozitív történésekre is.

A problémák forrása az esetek szinte száz százalékában abban rejlik, hogy képtelen vagy megszabadulni a múltad eseményeitől. Elkövetsz egy hibát, aztán folyton rágódsz rajta, nem tudsz szabadulni a gondolatától sem annak, hogy a helyzetet már nem tudod visszacsinálni, az idő ellened dolgozik és folyamatosan bűntudatod van miatta. Időről-időre lejátszod magadban az eseményeket és elképzeled, hogy utólag, hetek, hónapok, évek múltán a mostani agyaddal és tapasztalatoddal (ami ugye akkor még nem volt tapasztalat) hogyan kellett volna csinálnod. Elképzeled, mit tennél most, ha visszapörgethetnéd az időt és azzal a tudással rendelkeznél, amit most bevetnél a helyzet megoldására. Valószínűleg te is tudod, hogy a múltbéli sérelmek miatti önostorozásnak semmi értelme nincs. Mindenkinek van múltja, tettek, emberek, barátok, szerelmek akiket hátrahagyott, és ezen semmi nem tud változtatni. Ezért teljesen felesleges folyton azon agyalnod, mi lett volna ha… és hol tartanál most, ha a múltban másként cselekedsz. A dolgot akár meg is fordíthatjuk: Ha a múltban nem követed el azokat a hibákat, melyek miatt szorongsz, akkor most nem tartanál ott, ahol tartasz – hiszen ha másra nem is, a múlt visszaidézése arra mindenképpen tökéletes, hogy levond a tanulságot. Most direkt nem térek ki a pozitív emlékeidre, hiszen a nosztalgiázás jó kedvre derít és hozzájárul a boldogságodhoz – ugye milyen jó emlegetni a barátnőiddel a régmúltban történt közös eseményeket?

Előfordulhat olyan helyzet is, hogy az, amin rágódsz, már rég elmúlt, már nem az életed része, mégsem tudsz szabadulni a gondolatától. Lehet, hogy fizikailag már nem érint az eset, de az agyadból nem tudod kiverni. Például ha elhagyod a munkahelyedet egy másikért – fizikailag már az új helyen dolgozol, nincs kapcsolatod a régi munkáddal, mégis a múltban élsz. A múltban élés elsődleges oka a félelem. Félsz attól, hogy a változások miatt elhagyod a komfortzónádat, így hogy jobban biztonságban érezd magad, próbálod újra megélni azokat a múltbéli helyzeteket, melyek akkor örömet okoztak, vagy melyek a biztonságot szimbolizálják számodra. Például ha kudarc ér, vagy szomorú vagy, gyakori fantázia az, ha elképzeled, hogy az ex-ex-ex barátoddal milyen jó volt egy nehéz nap után összekucorodni a kanapén, és átbeszélni az eseményeket, mert ettől mindig megnyugodtál. Most szomorú vagy és csalódott, ex-ex-ex barát sincs, de te mégis igyekszel visszaidézni azokat a pillanatokat, amelyek számodra a biztonságot és a nyugalmat jelentették. Ezzel nem is lenne alapvetően semmi baj, ha probléma ott kezdődik, amikor a túl sok múltban élés miatt elfelejted megélni a jelent, és észre sem veszed a veled történő pozitív eseményeket a mostani életedben.

Kép innen: belsoertekeink.hu

Hogyan “engedjem el a múltat”?

A legfontosabb, amit tudnod kell, hogy fel kell ismerned azt, amikor az agyad múltbéli üzemmódba kapcsol. Figyeld meg a reakcióidat a váratlan helyzetekben, kudarc és csalódás esetén: Mi az, ami rögtön az eszedbe jut róla? Hová képzeled vissza magad? Az a lényeg, hogy a múltbéli pillanatoknak igyekezz megtalálni a jelenben rejlő alternatíváit. Ha te attól nyugszol meg, hogy anno a pároddal megnéztétek a Szépség és a szörnyeteget összebújva a kanapén, komponáld meg a helyzet jelenbeli forgatókönyvét. Például készíts nassolnivalót, vedd öledbe a kislányodat, és nézzétek meg együtt a filmet – mondd neki, hogy most megmutatod a számodra legnyugtatóbb mesét, ami ennyi idősen a kedvenced volt, hátha neki is tetszik. A reprodukálás tulajdonképpen csalás – hiszen a cél az, hogy ugyanazt az állapotot érd el, melyet a múltban annyira szerettél, de a jelenbeli eszközeid felhasználásával. 

Na de mi van akkor, ha egy olyan hibát követtem el a múltban, amit utólag másképp csinálnék, és nem bírom elviselni a tudatot, hogy nem változtathatom meg? Engedd el! – könnyű azt mondani. Sajnos a helyzet nem éppen ilyen egyszerű. Az egyik alapvetés a megbocsájtásban rejtőzik. Ne ostorozd magad! Értesd meg magaddal, hogy te is ember vagy, hibázhatsz, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Amíg nem vagy képes megbocsájtani magadnak a múltbéli tetteidért, nem is fogod tudni feldolgozni azt, és levonni a tanulságot – így nagy valószínűséggel hasonló helyzetben el fogod követni ugyanazt a ballépést, így megint lesz valami, amiért ostorozhatod magad. Nem feladatot megérteni a negatív események miértjét, nem kell magyarázatot keresned rá, és főként nem kell “bűnhődnöd” miatta. Egyszerűen fogadd el a helyzetet, mondd ki hangosan, hogy megbocsájtok magamnak! Nem baj, ha nem sikerül azonnal. Lehet, hogy elsőre nem is fog sikerülni, de amint észreveszed, hogy megint ostorozod magad és hibáztatod a világot, magadat, addig nem fogsz tudni továbblépni. Ne próbálj meg elképzelni különféle forgatókönyveket. Próbáld meg megérteni, hogy a megbocsájtás a legegyszerűbb módja a múlt lezárásának. Nem azt mondom, hogy söpörd a szőnyeg alá a múltadat, és felejtsd el – raktározd el magadban, vond le a következtetéseket, aztán zárd be, hogy csak a tanulság és a fejlődés maradjon meg belőle. Hiszen a legnagyobb hiba az, ha folytonosan ugyanazt a hibát követed el, aztán várod, hogy majd más legyen az eredmény. Hát nem lesz más. Bocsásd meg magadnak a hibáidat.

A megbocsájtás mellett fontos a múltad feldolgozása is. A rohanó világban sajnos nem mindig van lehetőségünk leülni, és átgondolni magunkban az eseményeket – mely az egyik legrosszabb taktika. Ha a problémát besepred a szőnyeg alá, vagy nem beszéled (írod) ki magadból, akkor a feldolozási folymat egyszerűen elmarad, így az emlék újra és újra elő fog jönni a legváratlanabb pillanatokban, ami egyenes út a boldogtalansághoz és a csüggedtséghez. Mindenkinek másképpen megy a feldolgozás. A lényege az, hogy az eset után foglalkozni kell a problémával. Ülj le, és beszéld ki magadból, írd le, rajzolj. Vagy hívd fel a barátnődet/anyukádat, panaszkodd ki magad, mesélj az érzéseidről és kérd ki a véleményüket a témában. Ha inkább magadba forduló típus vagy, fogj egy papírt, vagy ülj le a tükör elé és beszéld át magaddal az eseményeket. A tények után a tények által kiváltott érzéseidre koncentrálj. Ezt mondtam, és ez miatt csalódottságot éreztem. Ezt tettem, és utána kudarcélményem lett. Szakítottam, és utána nagyon magányosnak éreztem magam. Felmondtam, és az új munkahely keresése közben félelem lett úrrá rajtam, hogy nem találok másik munkát és anyagi gondjaim lesznek. Fontos, hogy bontsd ki a problémát. A probléma nem az, hogy felmondtál, hanem az utána való félelem érzése a pénztelenségtől. Tanulságként levonhatod belőle, hogy számodra az anyagi biztonság nagyon fontos, és a bizonytalanságot nehezen viseled. Ha idáig eljutsz, tudni fogod, hogy ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülsz, akkor vagy félreteszel egy összeget biztonsági tartalékként, vagy a felmondásod előtt biztos állást keresel magadnak. Ha ezt az emléket nem bontod le magadban és nem próbálod meg az okokat keresni (melyek az érzelmeiddel függnek össze), akkor legközelebb is ugyanúgy fogsz cselekedni, mely megint szorongáshoz és félelemhez vezet. Aztán lesz megint valami, amin lehet rágódni.

Tehát a képlet nagyjából úgy néz ki, hogy a negatív emlékedet fogadd el, majd dolgozd fel a neked megfelelő módon – vond le a következtetést belőle, értsd meg, miért szorongsz miatta, és mi volt a hibád kiváltó oka, majd ha ezzel is megvagy, zárd be az ajtót mögötte, és a csukott ajtóra írd rá a tanulságot, melyet legközelebb hasonló helyzetben elővehetsz. Aztán bocsáss meg magadnak, és élj tovább a jelenben.

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♣ Új munkahely! ♣ Szépen nő a hajam a megfelelő mennyiségű cink és szelénbevitel hatására. Pár hónap, és ismét vágyott hosszúságú lesz a hajam! ♣ Méz, méz, méz! ♣ Az új mosogépem – még mindig! ♣ Két szuper, új tavaszi cipő – igaz, az egyik munkába, de így is imádom, öröm felvenni reggelente (egyébként egy mentaszínű, vászoncipő) ♣ Cassey Ho 30 nap alatt vékonyabb comb kihívás. ♣ Telihold – igaz, hogy 3 éjszakát végigszenvedtem miatta, de olyan világos van éjszakánként… ♣ Új kávé tesztelése – imádnivalóan finom! ♣ Frissen mosott ruhák illata – még mindig! ♣ Leégtem a napon – mert sütött a nap, és már majdnem tényleg nyár van! ♣ Új sminkrutin ♣ Forró málnás álom tea (Pickwick válogatás – sajnos már nem kapható)

A stressz jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség” mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről. A tartósan fennálló stressz akár komoly egészségkárosodást eredményezhet, mivel gyengíti a szervezet ellenállóképességét. – Wikipedia

A felgyorsult világ és a folyamatos változások, a világban történő megdöbbentő események, a megfelelni akarás, a rengeteg velünk szembe állított elvárás miatt alakult ki a modern betegség: A stressz. A stressz több oldalról is megmutatkozhat: Vannak azok a helyzetek, amikor a stresszes szorongás hirtelen, a semmiből kerül elő, de van az a fajtája is, amikor a szorongás a mindennapok szerves részévé válik. A vizsga előtti izgatottság, az ijedtség is ide tartoznak. A mai rohanó világban szinte elkerülhetetlen, hogy bizonyos időközönként, bizonyos szituációk hatására stressz érjen minket. Az ilyen feszült helyzet mindenkiből, egyénileg eltérően más és más reakciót vált ki. Van, aki heves szívdobogással reagál, van, akiből alvásproblémákat vált ki, de akadnak olyanok is, akik hirtelen lefogynak, vagy meghíznak. Nem lehet a tünetegyüttest egy kalap alá venni, hiszen mindenki szervezete másként reagál bizonyos helyzetekre. Pont ez miatt is, a stressz kezelése is egyénileg eltérő lehet. Van, akinek ez jön be, van, akinek pedig az. Általánosságba mondva viszont akadnak technikák, amelyeket bevetve ha nem is teljesen, de csökkenthetjük a feszültségi szintet. Most jöjjön néhány tipp, amivel enyhíthetsz a szorongásodon. Próbáld ki őket, majd válaszd ki, melyek azok, amelyek hosszú távon segítenek és vesd be őket a mindennapok során. 

– Ha autóval jársz, vezess 10 km/h-val lassabban. Ha biciklizel, tekerj nyugodtan, lassan. Nézelődj, szívd be a friss levegőt a tüdődbe, csodálkozz rá a világra.
– Étkezéshez teríts meg magadnak: Ne a gépnél, vagy a TV előtt egyél, válassz szép terítéket, ízlésesen díszítsd az asztald, majd tálald gusztusosan az ételed. Evés közben koncentrálj az étkezésre: Ne olvass, tévézz, vagy mobilozz. Egyél lassan, élvezd az ízeket, rágj meg minden falatot alaposan.
– Munka vagy iskola után irány a zuhany. Ha apró rituálékkal, rendszeresen ismétlődő rutinnal zárjuk a munka végét, akkor a szervezetünk is könnyebben alkalmazkodik a pihentető, otthoni üzemmódhoz. Ha nem akarsz zuhanyozni, válassz valami más rituálét, melyet minden munkanap után elvégzel. (Készíts egy teát, idd meg lassan, nyugodtan, vagy sétálj egyet.)
– Ha úgy érzed, teljesen megfeszültél és összeroppansz a stressz alatt, szopogass el néhány kocka csokoládét (ha az egészséges életmód híve vagy, válassz étcsokoládét). Lassan, ráérősen szopogasd, hagyd, hogy feloldódjon a szádban.
– A környezetedben, otthonodban használj illatosítóként nyugtató illatokat. A gyöngyvirág, a citromfű és a levendula szuper stresszoldó – utóbbi a párnára cseppentve elősegíti a nyugodt, pihentető alvást – Viszlát álmatlan éjszakák!
– Csinálj kereszthuzatot – az elhasználódott levegő is hozzájárul a stressz kialakulásához -, némi friss levegővel csökkentheted a valószínűségét.
– Az édes üdítőket cseréld le szénsavmentes ásványvízre, vagy zöld teára. Ha szereted a teát, választhatsz nyugtató hatású, gyógynövényekből készültet is, a cickafark tea például remek stresszoldó, gyakran fogyasztva hosszútávon oldja a stresszt. Vigyázz a vércukrodra, így ha lehet, fogyaszd cukor nélkül, vagy mézzel.
– Ügyelj az egészséges életmódra: A rendszeres mozgás, a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel és a gyakori gyümölcs és zöldségfogyasztás is hozzájárul ahhoz, hogy legyőzd a mindennapi stresszt. Gondolj csak az Ép testben ép lélek mondásra.
– Takaríts! Akár már 10 perc pakolászás, törölgetés is remek stresszoldó. Hiszen a takarítás egyfajta mentális megtisztításként is funkcionál, terápiás hatása bizonyított.
– Mozogj! A mozgás (akár csak pár percnyi is), mely kardió jellegű mozdulatokkal társul, megemeli a pulzusszámot. A magas pulzusszám serkenti a hormontermelést, többek között az endorfin (boldogsághormon) fokozott termelődéséhez is hozzájárul.
– Ismerd fel, ha negatív vagy! A negatív gondolatok is hozzájárulnak a stressz kialakulásához – ha negatív gondolataid támadnak, ismerd fel őket tudatosan, és cseréld őket pozitívakra. Például: Nem állok neki a töltöttkáposztának, mert tuti nem sikerül. Inkább mondd azt: Megpróbálom, hiszen ha nem is sikerül, tanulhatok valami újat, és már tudni fogom, mit kell legközelebb másképp csinálnom.
– Tégy valami jót! Mindegy, hogy egy hajléktalannak veszel-e egy hamburgert, vagy kóstolót viszel a friss süteményből a szomszédodnak – a lényeg, hogy önzetlenül tégy olyat, mely másoknak örömet okoz – és ugye tudjuk, hogy a legjobb öröm (nem a káröröm) az, ha másoknak örömet szerzel.

Voltál már úgy, hogy nem mertél kilépni egy párkapcsolatból, holott tudtad, hogy rossz, de féltél változtatni és belépni az ismeretlenbe? Volt már úgy, hogy egy lehetőséget kaptál távol a megszokott lakóhelyedtől és rögtön beindult a fejedben a vészjelző? Voltál már úgy, hogy megvetted álmaid magassarkúját, de egyszer sem viselted, hiszen te mindig is sportcipőt viselsz? Vagy úgy, hogy nem mentél el egy buliba, mert a vendégek nagy részét nem ismerted? Volt már, hogy megszólalt a fejedben a kis hang, hogy nem szabad, ezt nem tehetem? Valószínűleg itt ér véget a komfortzónád határa.

A komfortzóna az a terület, amely számodra a biztonságot nyújtja. Azok a cselekedetek, tevékenységek, melyek nálad még “bele férnek”. Amint úgy döntesz, hogy átléped ezt a határt, beindul a fejedben a vészcsengő, mely azonnal arra késztet, hogy lépj vissza a komfortzónádba, és azon belül cselekedj, hiszen ami azon kívül van, az idegen, veszélyes, kockázatos és nem tesz jót neked. Ahhoz, hogy az életben haladj az utadon, akadályokkal, gátakkal kell megküzdened, melynek átlépése sokszor fenyegeti a komfortzónád határait. Ilyenkor általában kerülgeted a problémát, több oldalról is megközelíted, hiszen tudod, hogy a hosszú távú fejlődésedet az szolgálja, ha haladsz az úton, amit kijelöltél magadnak, de sokszor az akadályok előtt megragadsz egy helyben, mely semmiképp nem szolgálja a hosszú távú fejlődésedet. A tudatod pontosan tudja, hogy ahhoz, hogy célba érj, meg kell küzdened a mumussal, de a tudatalattid rövid távon gondolkodik. Ezért fontos, hogy megtanuljuk felismerni azt a helyzetet, ha a komfortzónánk működésbe lép, hiszen így fogjuk tudni gátolni a tudatalattink korlátozó, hátráltató erejét. 

A jó az, hogy a komfortzónánkat bővíthetjük. Ha sikerül meglépned egy akadályt, onnétól kezdve a helyzet belekerül a számodra kényelmes határok közé, így legközelebb már nem lesz gondod vele. Ahhoz azonban, hogy bővítsd a mozgástered, el kell sajátítanod a módszert, hogy legyőzd a tudatalattidat. 

Hogyan csináld? A módszer egyszerű: Szánd el magad, és lépj. A saját határaink legyőzésének ez az egyetlen módja. Na de nem ilyen egyszerű. A komfortzónánk pont azért létező dolog, mert ha akadályba ütközünk, a tudatalattink működésbe lép, és minden eszközzel azon dolgozik, hogy hátráltasson minket. A legfontosabb feladat, hogy felismerd ezeket a helyzeteket. Tudatosítsd magadban, hogy oké, most valami olyat fogok csinálni, amit még nem próbáltam, de ha kudarc is ér, akkor is bármikor visszatérhetek a jól megszokott határaim közé. Például ha meghívnak egy eseményre, ahol senkit nem ismersz, az agyad rögtön működésbe lép: Ne menj el! Nem ismersz senkit! Egyedül fogsz ácsorogni! Hülyének néznek. Kivel fogsz beszélgetni? Úgysem fogod jól érezni magad! Ekkor fel kell ismerned a tényt, hogy aki szól hozzád, az a gonosz kis ördög a fejedben, amely a fejlődésben korlátoz. És ha igaza lesz? Nem baj. Megpróbáltad. Ha nem érzed jól magad, bármikor hazamehetsz a megszokott környezetedbe. De az is lehet, hogy szuperül érzed majd magad és új embereket ismesz meg, barátságokat kötsz. De megpróbáltad, megtapasztaltad és legközelebb már sokkal könnyebben fogod rávenni magad a hasonló lépésekre. Komfortzóna bővítés: Kész. 

Jó módszer, ha jóval az akadály előtt megbeszéled a tudatoddal, hogy mit érhetsz el, és hová juthatsz, ha sikerül átlépned a saját határaidat. Ha fejest ugrasz az ismeretlenbe. Gyakori példa a munkahelyváltás. Sokan azért dolgozzák le az életüket egy munkahelyen, amit nem szeretnek és nem okoz nekik örömet, mert félnek a változástól és nem mernek lépni. Mert mi lesz, ha az új nem jön be? De itt a kockát meg is fordíthatom, mi lesz, ha bejön, és életem egyik legjobb döntése lesz? Amíg nem próbálod ki, nem tudhatod. A komfortzónánk létezésének az alapja a félelem. Félelem az újtól, a bizonytalantól, a változástól, attól, hogy nem tudod, mi vár rád. Ha előre elképzeled, mit érhetsz el azzal, ha átléped a saját határaid, ha látod magad előtt a változásban rejlő lehetőségeket, az már jó alapot biztosít, hogy kizárd a tudatalattidat a döntésből és olyan dolgokat vigyél véghez, melyek hosszú távon a fejlődésedet és a boldogságodat szolgálják. 

Szia! A nevem Kinga, és ez a blogom. 🙂 Az írás régóta az életem része, gyakorlatilag már kisiskolásként bontogattama szárnyaimat, és kisebb novellákkal, mesékkel próbálkoztam. A lelkesedésem azonban hamar alábbhagyott, így inkább mondhatom, hogy írogattam – ezt, azt -, a saját örömömre, az alkotás szellemében. Majd a gimnázium és a tinédzserkor hatására sokat változtam – elindultam a felnőtté válás rögös útján, és a szenvedély is alább hagyott az írás után. Majd amikor ténylegesen felnőtté váltam, felrémlett bennem a gondolat, hogy sokakkal ellentétben úgyszeretném leélni az életemet, hogy megélem annak minden pillanatát, és ehhez elengedhetetlen, hogy az életem részévé tegyem mindazokat a dolgokat/tevékenységeket, melyek számomra örömet okoznak. Így született meg a Varázsdoboz. Voltak időszakok, amikor nem tudtam rendszeresen frissíteni, és bevallom, ilyenkor borzasztóan lelkiismeret furdalásom volt: Nem azért, mert féltem, mit gondolnak majd az olvasóim, hanem azért, mert úgy éreztem, valami hiányzik, valamelyik darabja hiányzik a kirakósnak. Aztán úgy alakult az életem, hogy egy hosszabb mélypont után sikerült beépítenem a mindennapjaimba az alkotás művészetét – azóta igyekszem rendszeresen frissíteni.

A blogom egyik alapelve, hogy csak olyan témában írok, amihez hitelesen hozzá tudok szólni. Csak akkor írok, ha van, amiről szívesen megosztanám a gondolataimat: Ezért van, hogy bizonyos napokon akár többször is frissítek, de akadnak időszakok, amikor csak 4 naponta jelentkezem új bejegyzéssel. A blog megnevezéssel is ellenségeskedem: Számomra a blog elnevezés az internetes napló definíciója. Ezzel le lehetne állni vitatkozni, de én szívesebben nevezném ezt a felületet egy online magazinnak, mint naplónak.

Mi ez a blog valójában?

Az a célom, hogy a saját tapasztalataimat alapul véve segítsek azoknak az embereknek, akik hozzám hasonlóan szeretnék megélni az életük minden pillanatát. Akik arra vágynak, hogy az életük ne küzdelem és harc legyen az elemekkel, hanem egy vidám, inspiráló, önfejlesztő út, melynek célja a boldogság. Naponta panaszkodnak az emberek egymásnak, naponta születnek konfliktusok és félreértések, csalódások és szomorú pillanatok – már fiatalon eldöntöttem, hogy én nem így szeretném leélni az életemet. Tudatosan igyekszem a hétköznapjaimat élhetővé, örömteljessé tenni és ezeket a tapasztalatokat szeretném megosztani az olvasóimmal. Ha már csak egy olvasó ötletet merít az egyik tanácsomból, vagy akár csak egy percre elgondolkodtatja az, akkor nekem már megérte, hogy ide írjam magam. 

A blog témái igencsak színesek: Lesz itt szó lélekről, szerelemről, hétköznapokról, házimunkáról, rendszerezésről és időbeosztásról – de lesznek inspiráló bejegyzések, ötletek, és felhívások -, de általában azokról a dolgokról lesz szó, melyek engem aktuálisan foglalkoztatnak, így érdemben hozzá tudok szólni a témához. Nem követem a bort iszik, vizet prédikál alapelvet – a legtöbb ötletet a saját életemből és fejemből merítem, és ha úgy érzem, megfelelő tapasztalattal rendelkezem a témában és a módszer nekem bevált, megosztom veletek is.

Ki vagyok én?

Ausztria egy csodálatos vidékén élek az 1 éves törpenyulammal, Gyömbérrel. Hegyvidéken, káprázatos környezetben dolgozom egy kis családi vállalkozásban, melyet a harmónia és az egymás iránti tisztelet, a becsület és az őszinteség jellemez. Emellett levelező képzésen tanulok a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaság Tudományi szakán, így szabadidőmben igyekszem elsajátítani a könyvelés és a statisztika mikéntjét és hogyanját. Hiszek a tudatosság erejében, az őszinteségben és abban, hogy az életemet én alakítom. Hiszek abban, hogy az élet okkal gördíti elénk az akadályokat, és ezeket csak mi magunk tudjuk meglépni – azzal az okkal, hogy tanuljunk ismét valamit magunkról. Fontos számomra az önismeret és a folyamatos fejlődés – hiszen az ember holtig tanul.

A kreativitás, a tudásszomj mindig is az életem része volt. Szeretem az inspiráló gondolatokat, a jó könyveket, az igényes írásokat, az elgondolodtató filmeket. A teát, a kávét, a bablevest. Zenét, ami az aktuális hangulatomhoz igazodik: Néha a legjobb feszültségoldás egy nagy bőgés. Tudatosan élem az életem: Nem gondolkodok, és stresszelek feleslegesen. Igyekszem az életemet tetőtől talpig megszervezni, törekszem a megfelelő és hatékony időbeosztásra és igyekszem úgy irányítani a sorsomat, hogy mindig egyensúlyban legyek önmagammal és a világgal. Talán úgy tudnám megfogalmazni tömören, hogy az élet minden területén az egyensúlyra és a harmóniára törekszem. Az élet adta a lehetőséget, de az utat én választottam ki magamnak – és így több év távlatából is azt mondom, megérte.

A blog használata

A blog alapvetően a tudatos életmód és az egyensúlyra való törekvés témájában íródik – mondhatnám az is (és szeretem is ezt a kifejezést használni), hogy ez itt egy életmód-magazin. 🙂 A fejléc alatti menüből választhatod ki azokat a pontokat, melyek érdekelnek, így csoportosítva láthatod az adott kategóriában írt cikkeimet. Ha időrendben haladnál, a jobb oldali sávban találod az archívumot, ahol időrendbe bontva böngészhetsz a blogon. Az oldalsávban a kereső is helyet kapott, ha egy bizonyos szóra, kifejezésre keresnél rá. A címkék között válogatva célzottan juthatsz el az általad keresett témakörökhöz. A blog a Facebookon is szerepel, ha tetszik, amit csinálok, kérlek kattints a jobb oldali sávban található dobozban a Tetszik gombra.

Statisztika:

Összesen az indulás óta 9132-en kattintottatok a blogra. A blog legjobb napja 2015. április elsején volt: Ezen a napon 1289 egyéni látogató olvasta a blogot. Köszönöm!

Köszöntelek a blogomon!

Ugye te is minden nap hallasz meséket, történeteket a legújabb, friss konfliktusokról? Celeb 1 összeveszett Celeb 2-vel. Szakított a sztárpár! A szomszéd elválik – kihez kerül a gyerek? Pista és Maris többet nem beszélnek egymással. Józsi letiltotta Pirit a Facebookon. Ica direkt nem veszi fel a telefont Istinek. Ugye, már egyáltalán nem csodálkozol rá az ilyen és ehhez hasonló jelenetekre? Na de miért? Az lenne a mindennapos, ha a párok, barátok, családok éjjel-nappal veszekednek? Miért tart itt a világ? 

Nemrégiben hallottam egy beszélgetést, és komolyan elgondolkodtatott. Kis kutatásba kezdtem és arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb veszekedés és tányérdobálás néhány egyszerű trükkel elkerülhető lenne – és nagyobb hagsúly lenne az értelmes, kultúrált vitán, ahol nincs üvöltés, senki nem sérül és senki nem sértődik meg.

Nő: Képzeld, összevesztem a Józskával.
Barátnő: Mi történt?
Nő: Szörnyen bunkó volt. Azt vágta a fejemhez, hogy én biztos megcsalom őt. Mondtam neki, hogy féltékeny vagy a semmire. Erre üvöltött velem és a földhöz vágta a telefonom. Szemétkedett velem még vagy 3 napig. Direkt nem szólt hozzám. Hívtam, de biztos idegből nem vette fel a telefont. Ő egy szerencsétlen tuskó. Egy idióta. Abnormálisan viselkedik. Rászóltam, hogy végig engem szidalmaz.
Barátnő: Megbeszéltétek?
Nő: Elmondtam neki is, amit most neked, szinte szó szerint. Még nagyobb vita lett belőle. Szerintem szakítani fogok vele. Egy ilyennel nem lehet együtt élni, tönkreteszi az életem.
Barátnő: Sajnálom.

A fenti történet elég hétköznapinak tűnik. Most jöjjön egy másik változat, aztán lelövöm a poént.

Nő: Képzeld, összevesztem a Józskával.
Barátnő: Mi történt?
Nő: Azt mondta, biztos megcsalom, majd földhözvágta a telefonom. Hirtelen nagyon csalódott lettem. Utána 3 napig került engem és szinte alig beszélgettünk. Ritkán szólt hozzám. Hívtam többször is telefonon, de nem jelentkezett. Nagyon szomorú voltam. Soha nem csalnám meg őt, mert szeretem. Teljesen elkeseredtem, de emellett dühös is voltam rá.
Barátnő: Megbeszéltétek?
Nő: Elmondtam neki, amit most neked is. Leültünk és átbeszéltük a történteket. Ennek ellenére bánt a dolog. Nem akartam veszekedni vele.
Barátnő: Sajnálom.

A legtöbb vita azért alakul ki, mert olyan dolgokat mondunk a partnerünknek, amellyel le lehet állni vitatkozni. Sajnos a legtöbb vita nézeteltérésekből alakul ki a két fél között, mellyel alapvetően nincs is baj – nem érthetünk mindig, mindenkivel egyet. Az elején még igyekszünk észérvekkel alátámasztani a mondandónkat, megindokolni azt, és azon vagyunk, hogy meggyőzzük a másik felet az igazunkról, a másik fél pedig ugyanezen dolgozik az ő oldaláról. Ezt hívják parttalan vitának. Aztán amikor nem jutunk dűlőre a partnerünkkel, de már nem tudunk több érvet felsorolni, esetleg nem sikerül meggyőzni az igazunkról, akkor kezdünk bele abba, hogy indokolatlanul a másikat minősíteni kezdjük. Bunkó vagy! Igazságtalan vagy! Buta vagy, hogy ezt nem látod! A véleményed értelmetlen. Hülye vagy! Ezekből a mondatokból alakul ki a tányérdobálás, a sértődés és az üvöltözés – rosszabb esetben a szakítás, válás, soha többé egymással nem beszélés. 

Ha jobban megvizsgáljuk a fenti két beszélgetést, rögtön szembetűnik az, hogy az első esetben a hölgy elmesélte a barátnőjének, milyen volt a vitapartnere, hogyan viselkedett, a második verzió során pedig azt mondja el, mit érzett és mit váltott ki belőle a másik viselkedése. A legtöbb vita azért alakul ki, mert az emberek nagy része a vitapartnerével te-üzenetekben kommunikál – ez általában visszafelé is érvényes. Ha megnézzük az előző felsorolást, mindegyik mondatba odatehetnénk a TE szócskát. Te bunkó vagy! Te igazságtalan vagy! Te buta vagy, ha ezt nem látod! A te véleményed értelmetlen. Te hülye vagy! A fenti mondatok gyakorlatilag nem mások, mint a másik minősítése. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a fejünkhöz vágnak hasonló mondatokat, igyekszünk magunkat megvédeni. Hiszen a fenti mondatok azt jelentik, hogy a másik fél szerint ilyen, meg olyan vagy, holott lehet, hogy ez a minősítés téves, persze, hogy kiállsz magadért, és próbálod megvédeni magad. A második beszélgetésben a hölgy azt ecseteli a barátnőjének, hogy a Józska viselkedése milyen érzéseket váltott ki belőle. És itt jön elő az asszertív kommunikáció alapja, az én-üzenetek. Dühös vagyok. Én dühös vagyok. Nem te miattad vagyok dühös. A düh egy érzelem. Az érzelmeid olyan dolgok, mellyel nem lehet leállni vitatkozni. Elég nevetségesen hangzik, ha azt mondom dühös vagyok, te pedig rávágod, nem vagy dühös! A fenti beszélgetésből is pontosan látszik, hogy ha a hölgy ahelyett, hogy a párja alaptalan minősítésébe kezd, elmondja az érzelmeit, azzal nem lehet vitatkozni. Az érzelem van, az érzelem egy tény, melyet a partner nem tud megcáfolni, így a vita folytatása is elmarad. 

Kép innen: lelkielet.hu

Ha megtanulunk úgy kommunikálni, hogy a másik minősítése nélkül vitázunk, akkor kultúrált, értelmes vitát folytathatunk anélkül, hogy a másikat bántanánk, vérig sértenénk, vagy még nagyobb feszültséget keltenénk. Nézzünk egy példát.

Nő: Nem hívtál fel! Megint! Órák óta várom a hívásodat! Ennyire számítok neked?
Férfi: Hogy te milyen hülye vagy!? Nem volt időm. Nem lehet ezt megérteni?

Nézzük ugyanezt a helyzetet, ha a másik fél minősítése, hibáztatása, okolása helyett én-üzenetekkel kommunikálunk, azaz elmondjuk azt, ami valóban zavar minket. Hiszen a probléma elsődleges oka itt nem az, hogy a férfi nem telefonált időben a nőnek.

Nő: Nem hívtál fel órák óta! (ténymegállapítás) Halálra aggódtam magam! (érzelem) Azt hittem, valami bajod esett és ideges voltam. (tény és a tényből következő érzelem)
Férfi: Sajnálom, engem is bántott, hogy nem tudtam időben telefonálni, feszült voltam. Igyekszem legközelebb gyakrabban jelentkezni.

Az erőszakmentes kommunikáció továbbmenve az én-te üzenetek sorában 4 alapvető elemből áll. Mind a négy azt a tényt szolgálja, hogy tényt közöl, megállapít (tehát nem minősít), elmondja, hogy az adott tény milyen érzéseket vált ki az adott személyből (tehát nem lehet vitatkozni vele), majd (nem minden esetben szükséges) szükségletet fejez ki, melyet egy kéréssel fejez be. Nézzünk egy példát, az előző kapcsán.

Nő: Nem hívtál fel órák óta (tény), ami miatt nagyon aggódtam (érzés-aggódás), tudni akartam, hogy nem történt semmi baj (szükséglet), szeretném, ha a jövőben gyakrabban jelentkeznél (kérés).

A fenti mondat tökéletesen kifejezi a problémát, a forrását, olyan eszközökkel, melyekkel nem lehet leállni vitatkozni. Ez az alapja az erőszakmentes kommunikációnak, mellyel a legtöbb konfliktus elkerülhető lenne. Tehát a képlet: tény + érzés (melyet a tény vált ki) + szükséglet + kérés. Ennek a kommunikációs módszernek az alkalmazásával rengeteg bosszankodástól – és megkockáztatom -, válástól, emberi kapcsolataink megromlásától kímélhetnénk meg magunkat. Sokszor nehézséget okoz, hogy az asszertivitást sokszor összekeverjük a minősítő, agresszív viselkedéssel. Például a jaj, kisfiam, nem szabad ilyet csinálni, mert anyu nagyon szomorú lesz és a hogy merészelted, te hülye kölyök, mindjárt ráverek a fenekedre között nincs sok különbség. Mindkettő arra világít rá, hogy a “hülye kölyök” csinált valamit, amivel az édesanyjának nehézséget, bosszúságot okozott, melyért büntetést érdemel (anya szomorú lesz, vagy anya ráver a fenekére). Sokkal egyszerűbb, és asszertívabb azt mondani, hogy Pistike, láttam, hogy hozzá akarsz érni a forró sütőhöz (tény), nagyon megijesztettél, mert féltem, hogy megégeted magad (érzés), anya nem szeret folyton aggódni (szükséglet), kérlek ne tégy többet ilyet (kérés). Ugye mennyire másképp hangzik?

Azt gondolom, nagyon fontos lenne elsajátítania mindenkinek ezt a fajta kommunikációt, hiszen sokkal könnyebben megtanulhatnánk kezelni a nézeteltéréseket bármilyen jellegű kapcsolatban, illetve kisebb lenne az esélye a tányérdobálásnak, sértődésnek és a veszekedéseknek. Te hogyan kommunikálsz?

Hányszor halljuk a tévében, újságokból, barátoktól, családtól, hogy ha olyan dolog történt veled, amely miatt lelki mélypontra kerültél, vagy olyan élethelyzetben vagy, amit nem tudsz megváltoztatni, akkor az elfogadás az egyetlen lehetőséged. Tegyük fel például, hogy egy friss szakításon vagy túl – az esetek nagy részében a helyzetet nem tudod megváltoztatni, el kell fogadnod, hogy most szomorú, dühös, vagy csalódott vagy. Sajnos az emberek nagy része összekeveri az elfogadást a beletörődéssel. Az adott helyzetben való érzelmeiden nem tudsz mindig tudatosan változtatni – tehát el kell fogadnod azt, hogy léteznek, de tudatosan, pozitív gondolkodással hamarabb átlendülhetsz a mélypontokon, mintha beletörődnél a helyzetbe. 

Tipikus példája az esetnek, ha nincs pénzed. Ez következhet abból, hogy kevés a kereseted, sok az adósságod, vagy akár abból is, hogy kifolyik a kezeid közül a pénz. Ez egy olyan része az életednek, amelyen tudatosan, hosszú távon változtathatsz. Ilyenkor a helyzet iróniája, hogy sokan “elfogadás” címén egész egyszerűen beletörődnek a helyzetbe: Nem törekednek változásra, hanem megélik a helyzetet és elkönyvelik magukban, hogy ez van és kész. Ellenben ha elfogadod a helyzetedet, az nem jelenti azt, hogy nem tudsz (akarsz) rajta változtatni. Az elfogadás művészete az itt és most megélésén alapul: Jelenleg, ebben a pillanatban/életszakaszaban kevés a pénzem – jelenleg nem tudok rajta változtatni, nem agyalok azon, hogy mi lett volna ha… hanem elfogadom az adott helyzetet, de a jövőben arra törekszem, hogy változzanak a körülmények. Ugye, te is mennyit agyalsz azon, hogy mi lett volna ha… ha újrakezdhetném, nem így csinálnám… de jó lenne, ha lenne egy nagy házam… bolond voltam… és társai. Az élet egyik alapvető pillére, hogy elsajátítsuk az itt és most megélését. Felesleges folyton a múltban elkövetett “hibákért” okolni magadat. Vond le a tanulságot, de tudatosítsd, hogy a múltadon nem tudsz változtatni. Hiába ostorozod magad és haragszol magadra a múltban elkövetett tetteidért, gondolataidért, döntéseidért – ez már megtörtént, nem tudsz rajta változtatni. Az életed során megtapasztalsz dolgokat, követsz el hibákat, de ha levonod a következtetést és átgondolod az eseményeket, azt, hogy mit kellett volna másképp csinálni, olyan konklúziót vonhatsz le, melyet a jövőben a saját hasznodra fordíthatsz. Azonban ha a “feldolgozás” menete ennél jóval továbbmegy, vagy ha akár nap, mint nap ostorozod magad, az hosszútávon nem szolgálja a boldogságodat. Az eset hasonlít ahhoz a feltevéshez, amikor valaki a jövőben él. Felesleges például szombaton azon stresszelned, mi lesz hétfőn a munkahelyeden. A hétfő még nincs itt – komolyan végigstresszeled az egész hétvégét? Én mindig azt mondom, nincs gond a stresszel, az idegeskedéssel, de csak akkor hagyom magam idegeskedni, amikor van rá okom és amikor az adott helyzet megkívánja. Szombaton felesleges és csak magadat hergeled fel, ha a hétfői (jövőbeli) problémák miatt aggódsz. 

Kép innen: azebredes.cafeblog.hu

Hasonló példaként tudnám említeni a manapság oly gyakori kampányokat az ideális testkép és a testünk elfogadása témájában. Tegyük fel, hogy túlsúlyos vagy. Nem a vékony modellek szerint, hanem az orvosok és az egészségügyi adataid alapján. Vagy csupán nem tetszel magadnak úgy, ahogy vagy. Szeretnél sportosabb lenni, energikusabb. A sok kampány azt hangsúlyozza, hogy akkor vagy igazi nő, ha elfogadod magad olyannak, amilyen vagy. Ezzel a kezdeményezéssel nincs is baj, kivéve akkor, ha a kezdeményezést arra használod fel, hogy takarózz vele: Nem tetszem magamnak, egészségügyi problémáim vannak, de megtanultam elfogadni magam, ide a chipset! Ugye ugye? Az elfogadás és a beletörődés között komoly különbségek vannak, melyeket fel kell ismerned.

Az egyik legjobb módszer, hogy megtanulod megélni az itt és most-ot. Na de hogyan? Elképzelhető, hogy mérges vagy, dühös, csalódott – boldog, kiegyensúlyozott, vidám. Az elfogadás azt jelenti, hogy abban az adott pillanatban elfogadod a jelenlegi helyzetet és megpróbálod tudatosan megélni azt. A legtöbb konfliktus egyik alapja egyben, hogy az én-üzenetek helyett te-üzenetekkel próbálod kifejezni a célodat – ez egyrészt konfliktushelyzethez vezet, másrészt nem derül ki számodra, pontosan mi is bánt, vagy tesz boldoggá, így nem tudod az érzést elfogadni sem, hanem beletörődsz és inkább másokat okolsz a saját érzéseidért. Ha összeveszel a pároddal, könnyű azt mondani, hogy de hiszen szemét és bunkó volt velem. Ez egy tényállás, de nem enged arra következtetni, mit és érzel most. Teljesen más, ha azt mondod, rosszul esett, amit a párom mondott, ezért csalódott és dühös vagyok. Itt ahelyett, hogy valakit okolsz, hibáztatsz felismered a saját érzéseidet, ami jó alap az adott helyzet elfogadásához. Dühös vagy? Ne csinálj úgy, mintha minden rendben lenne. Vezesd le a feszültséget: Menj el futni, jógázz, vagy verj szét egy díszpárnát, tökmindegy. Fogadd el, hogy most ez van, dühös vagy, de a helyzet nem végleges. Add ki a dühödet, aztán nyugodj meg. Ugyanez vonatkozik arra a helyzetre is, amikor vidám vagy. Miért kezdenél el épp most stresszelni a problémáidon? Fogadd el az érzést: Vidám vagyok, pont itt, pont most, akkor is, ha jelenleg van 100 gondom és éld meg. Az aggodalom ráér máskor is.

A saját életedet te irányítod. Vannak helyzetek, melyek néha negatív érzéseket váltanak ki belőled, ilyenkor nem szabad beletörődni: Éld meg az érzéseid, hogy tovább tudj lépni, és helyet adj más érzéseknek is. A beletörődés hosszú távon semmi jóhoz nem vezet és nem szolgálja a boldogulásodat sem. Ugye mekkora a különbség?

Nem nézek tévét – gyakorlatilag nincs is tévém, ha valami érdekel, megnézem az interneten reklámok és bejátszások nélkül -, valamint a valóságshowk sem érdekelnek. Ettől függetlenül az aktualitásokkal tisztában vagyok, hiszen az internet jó barátom, és ott szembesülök a médiában történt eseményekkel. Az elmúlt héten az internet az Éden Hotelben történt konfliktus körül forgott. X-et szexuálisan zaklatta Y, amiből médiacirkusz kerekedett. Rengeteg cikk és beszámoló íródott az interneten a téma kapcsán, többen felháborodtak, mások a csatornát szidták, voltak, akik nem értették, miért kelt felháborodást az eset. Ennek kapcsán hosszas gondolatmenet indult meg bennem, mely felett nem tudok szó nélkül elmenni.

Röviden a sztori: X párba került Y-nal, ígért neki fűt-fát, szexet, csókot, miegymást, majd egyik éjszaka elutasította Y-t. Y kiakadt, majd X sírva kommentálta az eseményeket.

Az internetes cikkekből tudom, hogy X többször is elígérkezett szexuálisan Y-nak, aztán Y nem értette, hogy a konkrét pillanatban az ígéretei és megnyilvánulásai (melyek Y számára felhívás volt a keringőre) ellenére miért utasította el az aktust.

Kép innen: www.retrofm.hu

A mai világban a szexuális erőszak szinte mindennapos, a csapból is ez folyik, aztán mennek a találgatások, hogy mi miért történt. Jön az áldozathibáztatás, a kampányfilmek és miegymást, hatalmas vitákat kelt a téma.

A válasz rövid és egyszerű: A nem azt jelenti, hogy nem. Mindegy, milyen ruhát viselsz, mindegy, hogy ki vagy-e sminkelve, vagy sem, és az is mindegy, hogy mit ígérsz. A szex a két fél KÖZÖS akaratán alapul, ha az egyik nem akarja, vagy meggondolja magát, az szexuális erőszak. Az, hogy mit ígérsz, nem felhívás a keringőre. Mondhatsz nemet előjáték közben, csók közben, sőt az aktus közben is meggondolhatod magad. Innétől kezdve a dolog erőszaknak minősül. Itt hozzátenném, hogy ez nem csak a nőkre vonatkozik – a férfiak is mondhatnak nemet. Ha nincs meg a kölcsönös akarat, akkor az már büntetendő. 

Ma abszolút népszerű az áldozathibáztatás (gondoljunk csak a pécsi rendőrség által közzétett kampányfilmre – Tehetsz róla, tehetsz ellene). Ja, hogy tehetek róla? Mert ha felveszek egy rövid szoknyát és tegyük fel csinos vagyok (ami ugye relatív), az azt mondja: Gyere és erőszakolj meg? Vagy ha kedves vagyok és mosolygok, az is felhívás a keringőre? Ha azt mondom, hogy nem, az akkor is nem, ha rövid a szoknyám. Akkor is, ha tűsarkúban vagyok. Akkor is, ha csinos és kívánatos vagyok. Akkor is, ha a páromnak mondok nemet. Akkor is, ha részeg vagyok. Akkor is, ha a másik fél úgy ítéli meg, hogy döntésképtelen vagyok. Akkor is, ha megígértem, hogy na, majd holnap… Akkor is, ha a nászéjszakámon mondok nemet. Akkor is, ha egyedül sétálok a sötét utcán. Akkor is, ha előjáték közben mondok nemet. Teljesen felesleges és nevetséges dolog a miérteket keresni. De hát ezt ígérted, de hát már levetted a bugyid… És? Egyáltalán nem értem, a téma egyáltalán miért szül vitákat, vagy miért nem egyértelmű a dolog, miért van több nézőpont. Az Éden Hotel kapcsán felmerült a téma, hogy de hát megígérte… És akkor mivan? Mindenki rendelkezik a saját teste felett és eldöntheti, akarja-e a szexet, vagy sem. A tested felett se az anyád, se a szomszédod, sőt, még a párod sem rendelkezi. Az engedélyed nélkül senkinek sincs joga hozzá. Se megjegyzéseket tenni, se hozzádérni, se szexuális kapcsolatot létesíteni veled, ha te nem akarod. Akkor se, ha a másik fél a reakcióid alapján azt feltételezi, hogy benne vagy a menetben.

A tested a te tulajdonod – nem rendelkezhet vele senki és nincs joga hozzá senkinek. Akkor sem, ha rövid a szoknyád és akkor sem, ha kihívó az öltözéked. A tested nem jár semmiért cserébe, nem fizetőeszköz, a te döntéseden múlik, mi az, amit szeretnél és mi az amit nem. Nincs kivétel.