Varázsdoboz

Miért van annyi veszekedés, válás? A konfliktus elkerülhető!

Ugye te is minden nap hallasz meséket, történeteket a legújabb, friss konfliktusokról? Celeb 1 összeveszett Celeb 2-vel. Szakított a sztárpár! A szomszéd elválik – kihez kerül a gyerek? Pista és Maris többet nem beszélnek egymással. Józsi letiltotta Pirit a Facebookon. Ica direkt nem veszi fel a telefont Istinek. Ugye, már egyáltalán nem csodálkozol rá az ilyen és ehhez hasonló jelenetekre? Na de miért? Az lenne a mindennapos, ha a párok, barátok, családok éjjel-nappal veszekednek? Miért tart itt a világ? 

Nemrégiben hallottam egy beszélgetést, és komolyan elgondolkodtatott. Kis kutatásba kezdtem és arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb veszekedés és tányérdobálás néhány egyszerű trükkel elkerülhető lenne – és nagyobb hagsúly lenne az értelmes, kultúrált vitán, ahol nincs üvöltés, senki nem sérül és senki nem sértődik meg.

Nő: Képzeld, összevesztem a Józskával.
Barátnő: Mi történt?
Nő: Szörnyen bunkó volt. Azt vágta a fejemhez, hogy én biztos megcsalom őt. Mondtam neki, hogy féltékeny vagy a semmire. Erre üvöltött velem és a földhöz vágta a telefonom. Szemétkedett velem még vagy 3 napig. Direkt nem szólt hozzám. Hívtam, de biztos idegből nem vette fel a telefont. Ő egy szerencsétlen tuskó. Egy idióta. Abnormálisan viselkedik. Rászóltam, hogy végig engem szidalmaz.
Barátnő: Megbeszéltétek?
Nő: Elmondtam neki is, amit most neked, szinte szó szerint. Még nagyobb vita lett belőle. Szerintem szakítani fogok vele. Egy ilyennel nem lehet együtt élni, tönkreteszi az életem.
Barátnő: Sajnálom.

A fenti történet elég hétköznapinak tűnik. Most jöjjön egy másik változat, aztán lelövöm a poént.

Nő: Képzeld, összevesztem a Józskával.
Barátnő: Mi történt?
Nő: Azt mondta, biztos megcsalom, majd földhözvágta a telefonom. Hirtelen nagyon csalódott lettem. Utána 3 napig került engem és szinte alig beszélgettünk. Ritkán szólt hozzám. Hívtam többször is telefonon, de nem jelentkezett. Nagyon szomorú voltam. Soha nem csalnám meg őt, mert szeretem. Teljesen elkeseredtem, de emellett dühös is voltam rá.
Barátnő: Megbeszéltétek?
Nő: Elmondtam neki, amit most neked is. Leültünk és átbeszéltük a történteket. Ennek ellenére bánt a dolog. Nem akartam veszekedni vele.
Barátnő: Sajnálom.

A legtöbb vita azért alakul ki, mert olyan dolgokat mondunk a partnerünknek, amellyel le lehet állni vitatkozni. Sajnos a legtöbb vita nézeteltérésekből alakul ki a két fél között, mellyel alapvetően nincs is baj – nem érthetünk mindig, mindenkivel egyet. Az elején még igyekszünk észérvekkel alátámasztani a mondandónkat, megindokolni azt, és azon vagyunk, hogy meggyőzzük a másik felet az igazunkról, a másik fél pedig ugyanezen dolgozik az ő oldaláról. Ezt hívják parttalan vitának. Aztán amikor nem jutunk dűlőre a partnerünkkel, de már nem tudunk több érvet felsorolni, esetleg nem sikerül meggyőzni az igazunkról, akkor kezdünk bele abba, hogy indokolatlanul a másikat minősíteni kezdjük. Bunkó vagy! Igazságtalan vagy! Buta vagy, hogy ezt nem látod! A véleményed értelmetlen. Hülye vagy! Ezekből a mondatokból alakul ki a tányérdobálás, a sértődés és az üvöltözés – rosszabb esetben a szakítás, válás, soha többé egymással nem beszélés. 

Ha jobban megvizsgáljuk a fenti két beszélgetést, rögtön szembetűnik az, hogy az első esetben a hölgy elmesélte a barátnőjének, milyen volt a vitapartnere, hogyan viselkedett, a második verzió során pedig azt mondja el, mit érzett és mit váltott ki belőle a másik viselkedése. A legtöbb vita azért alakul ki, mert az emberek nagy része a vitapartnerével te-üzenetekben kommunikál – ez általában visszafelé is érvényes. Ha megnézzük az előző felsorolást, mindegyik mondatba odatehetnénk a TE szócskát. Te bunkó vagy! Te igazságtalan vagy! Te buta vagy, ha ezt nem látod! A te véleményed értelmetlen. Te hülye vagy! A fenti mondatok gyakorlatilag nem mások, mint a másik minősítése. Teljesen nyilvánvaló, hogy ha a fejünkhöz vágnak hasonló mondatokat, igyekszünk magunkat megvédeni. Hiszen a fenti mondatok azt jelentik, hogy a másik fél szerint ilyen, meg olyan vagy, holott lehet, hogy ez a minősítés téves, persze, hogy kiállsz magadért, és próbálod megvédeni magad. A második beszélgetésben a hölgy azt ecseteli a barátnőjének, hogy a Józska viselkedése milyen érzéseket váltott ki belőle. És itt jön elő az asszertív kommunikáció alapja, az én-üzenetek. Dühös vagyok. Én dühös vagyok. Nem te miattad vagyok dühös. A düh egy érzelem. Az érzelmeid olyan dolgok, mellyel nem lehet leállni vitatkozni. Elég nevetségesen hangzik, ha azt mondom dühös vagyok, te pedig rávágod, nem vagy dühös! A fenti beszélgetésből is pontosan látszik, hogy ha a hölgy ahelyett, hogy a párja alaptalan minősítésébe kezd, elmondja az érzelmeit, azzal nem lehet vitatkozni. Az érzelem van, az érzelem egy tény, melyet a partner nem tud megcáfolni, így a vita folytatása is elmarad. 

Kép innen: lelkielet.hu

Kép innen: lelkielet.hu

Ha megtanulunk úgy kommunikálni, hogy a másik minősítése nélkül vitázunk, akkor kultúrált, értelmes vitát folytathatunk anélkül, hogy a másikat bántanánk, vérig sértenénk, vagy még nagyobb feszültséget keltenénk. Nézzünk egy példát.

Nő: Nem hívtál fel! Megint! Órák óta várom a hívásodat! Ennyire számítok neked?
Férfi: Hogy te milyen hülye vagy!? Nem volt időm. Nem lehet ezt megérteni?

Nézzük ugyanezt a helyzetet, ha a másik fél minősítése, hibáztatása, okolása helyett én-üzenetekkel kommunikálunk, azaz elmondjuk azt, ami valóban zavar minket. Hiszen a probléma elsődleges oka itt nem az, hogy a férfi nem telefonált időben a nőnek.

Nő: Nem hívtál fel órák óta! (ténymegállapítás) Halálra aggódtam magam! (érzelem) Azt hittem, valami bajod esett és ideges voltam. (tény és a tényből következő érzelem)
Férfi: Sajnálom, engem is bántott, hogy nem tudtam időben telefonálni, feszült voltam. Igyekszem legközelebb gyakrabban jelentkezni.

Az erőszakmentes kommunikáció továbbmenve az én-te üzenetek sorában 4 alapvető elemből áll. Mind a négy azt a tényt szolgálja, hogy tényt közöl, megállapít (tehát nem minősít), elmondja, hogy az adott tény milyen érzéseket vált ki az adott személyből (tehát nem lehet vitatkozni vele), majd (nem minden esetben szükséges) szükségletet fejez ki, melyet egy kéréssel fejez be. Nézzünk egy példát, az előző kapcsán.

Nő: Nem hívtál fel órák óta (tény), ami miatt nagyon aggódtam (érzés-aggódás), tudni akartam, hogy nem történt semmi baj (szükséglet), szeretném, ha a jövőben gyakrabban jelentkeznél (kérés).

A fenti mondat tökéletesen kifejezi a problémát, a forrását, olyan eszközökkel, melyekkel nem lehet leállni vitatkozni. Ez az alapja az erőszakmentes kommunikációnak, mellyel a legtöbb konfliktus elkerülhető lenne. Tehát a képlet: tény + érzés (melyet a tény vált ki) + szükséglet + kérés. Ennek a kommunikációs módszernek az alkalmazásával rengeteg bosszankodástól – és megkockáztatom -, válástól, emberi kapcsolataink megromlásától kímélhetnénk meg magunkat. Sokszor nehézséget okoz, hogy az asszertivitást sokszor összekeverjük a minősítő, agresszív viselkedéssel. Például a jaj, kisfiam, nem szabad ilyet csinálni, mert anyu nagyon szomorú lesz és a hogy merészelted, te hülye kölyök, mindjárt ráverek a fenekedre között nincs sok különbség. Mindkettő arra világít rá, hogy a “hülye kölyök” csinált valamit, amivel az édesanyjának nehézséget, bosszúságot okozott, melyért büntetést érdemel (anya szomorú lesz, vagy anya ráver a fenekére). Sokkal egyszerűbb, és asszertívabb azt mondani, hogy Pistike, láttam, hogy hozzá akarsz érni a forró sütőhöz (tény), nagyon megijesztettél, mert féltem, hogy megégeted magad (érzés), anya nem szeret folyton aggódni (szükséglet), kérlek ne tégy többet ilyet (kérés). Ugye mennyire másképp hangzik?

Azt gondolom, nagyon fontos lenne elsajátítania mindenkinek ezt a fajta kommunikációt, hiszen sokkal könnyebben megtanulhatnánk kezelni a nézeteltéréseket bármilyen jellegű kapcsolatban, illetve kisebb lenne az esélye a tányérdobálásnak, sértődésnek és a veszekedéseknek. Te hogyan kommunikálsz?

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!