Varázsdoboz

Rengeteget beszélünk manapság az önbecsülésről, az önbizalom erősítéséről és az önszeretet lényegességéről. A lelkünkkel mélyebben foglalkozni, mint olyan, nagyon népszerű lett, főleg a spirituálisabb beállítottságú emberek körében. Valójában a téma mindig is jelentős volt, csak nem ismertük fel a jelentőségét. Ma már tudjuk, hogy az önbecsülés az, ami befolyásol a tetteinkben, az önérvényesítésben, a döntéseink meghozásában, valamint abban, hogy elérjük-e céljainkat, megvalósítjuk-e az álmainkat. Gyakran az önbecsülés fogalmát úgy azonosítjuk, mint valami más, távoli dimenziót, amely csak egyes emberek fejében létezik, ezért sokszor nem érezzük szükségét komolyan foglalkozni vele.

Az önbecsülés lényegében a magunkról alkotott kép, a véleményünk saját magunkról. A fogalom nagyon szubjektív, hiszen valójában nem azt takarja, akik vagyunk, hanem amit hajlandóak vagyunk elfogadni önmagunkból. Így kialakítunk egy olyan képet, amelyet saját magunknak látni engedünk, minden más nem létezik számunkra. Ezért van az, hogy sokszor a mások által alkotott véleményeket nem értjük, nevetségesnek tartjuk, hiszen olyan területre világít rá, amelyről mi nem veszünk tudomást, nem létezőnek ítéljük. A helyes önbecsülés, amely az egészségi és szellemi állapotunkat befolyásolja akkor alakul ki, ha ez a magunkról alkotott kép közel áll a valósághoz.

Az önbecsülés nem a természet ajándéka, nem veleszületett tulajdonság, magunkban kell kialakítani azt, és törekednünk kell önmagunk objektív megítélésére. Hiszen akiknek alacsony az önbecsülésük, azok nem képesek magukra, ún. erőforrásként tekinteni – tehát az önmegvalósítás, a céltudatosság, vagy a harmonikus lelki-testi egyensúly kialakítása is akadályokba ütközik, mely hosszútávon negativizmushoz, beletörődéshez, sőt, egozimushoz vezet. Az egoizmus lényegében az alacsony önértékelés kivetítése. Tipikus esete, amikor az egyén nem képes önmagáért és a tetteiért felelősséget vállalni, másokra hárítja önnön hibáit, hibáztat másokat és a külső eszközökben keresi a megerősítést. Ilyenkor válik rendkívül fontossá az autónk márkája, a cipőnk ára, vagy éppen a külső kinézetünk – tehát azt a látszatot próbáljuk kelteni, hogy minden rendben van, céltudatosak vagyunk, megvalósítjuk a terveinket és ezzel együtt önmagunkat is. Ám ezzel az a baj, hogy az önbecsülés valójában nem külső eredmények függvénye. Gondoljunk csak a Reszkessetek betörők gyereksztárjára. Sikeres színész, magas fizetéssel, társadalmi elismertséggel és látszólag megfelelő önbizalommal – mégis felnőttkorára komoly drog, és alkololproblémák kereszttüzébe került.

Az önbecsülés hiányának első lépése az önvád, az önmagunk negatív megítélése, a negatív gondolatok – melyek önkorlátozó hiedelmekhez, belső gátakhoz és hosszútávon fixációkhoz vezetnek, amikor a személyiségfejlődésünk egy ponton megreked, és nem tudunk továbblépni. Csúnya vagyok. Buta vagyok. Nekem ez úgysem sikerülhet. Félreértenek. Képtelen vagyok a normális párkapcsolatra. Képtelen vagyok felnevelni a gyermekem. Engem senki sem tisztel. Nem vagyok szerethető. Örökre magányos leszek. A berögződések, a negatív gondolatok, amelyek időről-időre felbukkannak, mind a bennünk lerakódott fixációk következményei – a hitetlenség, az, hogy nem bízunk magunkban, és nem hisszük el, hogy képesek (és érdemesek!) vagyunk a többre, a jobbra.

Az önszeretettel megalapozzuk az egészséges önfejlődést, amely hosszútávon növeli az önbecsülésünket. Az egoizmus nem keverendő össze mindezzel, hiszen az egoizmus pont a negatív önértékelés, az alacsony önbizalom és az önvád következménye. Az egészséges önbecsülés alappillére az önbizalom, a magunkba vetett hit, és a magunkról alkotott kép. Ha ezekre odafigyelünk, akkor átalakíthatjuk az önbecsülésünket is, egyfajta ráhatásos módon. 

Vállald a felelősséget!

Korábban már írtam róla, és azóta is rendkívül fontosnak tartom, hogy felismerd, a saját életed minden mozzanatáért és eleméért te vagy a felelős. Ezért elengedhetetlen lépés, hogy felelősséget vállalj önmagadért, a tetteidért, mindazért, ami történik veled az életben. Hiszen az eredmények a te múltbéli döntéseidnek a következményei. Nézz csak körül a környezetedben – milyen a ruhád, az alakod, az autód, a hajszíned? Mind mind a korábbi önmagad döntéseinek és eseményekre való reakciójának a következményei. Ha ezt a tényt képes vagy elfogadni, akkor megalapozod, hogy a jövőben önmagad számára kedvező döntéseket hozz meg, amelyek sikerélményhez vezetnek, és megalapozzák az önmagadról alkotott pozitív, objektív képet.

Engedd el a múltat!

Közhelynek tűnhet, de ahhoz, hogy a belső gátakat feloldd, meg kell szabadulnod a múltadtól. Az előző pontot felhozva azt vallom, a felelősségvállalás itt is elengedhetetlen, de önvád és szégyenérzet helyett érdemesebb a levont tanulságokra koncentrálni. Ha a múltban téged ért sérelmeket és kritikus megjegyzéseket gyakran kivetíted magadra, az beépülhet a személyiségedbe, egyfajta bevésődést okozva ezzel a tudatalattiba, amely folyamatos kihatással lehet az életedre és a jövődre. Fogadd el, hogy akkor, abban a helyzetben arra voltál képes, és megtettél minden tőled telhetőt, amire akkor lehetőséged nyílt (mert van, hogy utólag másképp értékeled a helyzetet) hiszen azok a látásmódok, ahogyan jelenleg megítéled a helyzetet, újabb tapasztalatszerzés és egy másik lelkiállapot függvénye.

Bocsáss meg magadnak!

A perfekcionizmus, mint olyan, az önbizalomhiány kialakulásának egyik legfőbb forrása. A múltbéli tetteid és reakcióid önmagadnak való megbocsájtása egy nehéz feladat, ám meg kell tanulnod, hogy a hibák után az önvád helyett a tanulságra koncentrálj. A maximalizmus, a tökéletességre törekvés egyenes út a bukáshoz. Hiszen ha folyton a tökéletességre törekszel, akkor valószínűleg mindig többet és többet vársz majd el önmagadtól, amely egy idő után frusztrációt és szorongást okoz. Gondolj magadra úgy, mintha a legjobb barátod lennél. Neki megbocsájtanál, ha valami nem sikerül tökéletesen? Mit mondanál neki, ha hibázott? Elítélnéd érte, vagy vádaskodnál?

Légy önző!

Az önzőséget nem soroljuk a pozitív tulajdonságok közé, ám a megfelelő önérvényesítéshez szükség van rá. Ha folyton másokat helyezel magad elé, háttérbe szorítva a saját fejlődésedet, a céljaidat, akkor sosem fogsz egyről a kettőre jutni. Nem kötelességed magadat háttérbe szorítani. Az egészséges önzőség az ember veleszületett tulajdonsága, de idővel az önbizalomhiány és a hitetlenség lealacsonyítja a fontosságát. Az életben természetesen szükség van kompromisszumokra – főként az emberi kapcsolatok terén -, de ez nem jelenti azt, hogy a saját szükségleteidre nem kell figyelmet fordítanod. Ismerd fel, hogy ahhoz, hogy a környezetednek segíteni tudj, vagy hogy támogasd a szeretteidet, elengedhetetlen, hogy elsődlegesen a saját igényeidnek felelj meg. Az egészséges önzőség nem azt jelenti, hogy minden más elé helyezzük önmagunkat, fel kell ismernünk a tényt, hogy ahhoz, hogy egészséges testi-lelki kapcsolatokat alakítsunk ki, feltétlenül rendben kell lennünk önmagunkkal.

Sikeres vagyok!

Ha máshol nem is, az iskolában biztosan hallottad már az osztálytársaidtól, vagy a tanáraidtól, amikor megdicsértek egy-egy jó osztályzatért, vagy kiemelkedő teljesítményért. Hányszor mondtad, hogy jaj, semmiség, vagy hogy csak szerencsém volt? Ha valaki pozitív megerősítést ad az aznapi öltözékedről, hogyan reagálsz? Jaj, dehogy, csak akciós volt. A tied sokkal szebb. Nekem annyira nem is tetszik… Ahelyett, hogy azt mondanánk, köszönöm, félünk attól, hogy esetleg negatív képet alkotunk mások szemében azzal, ha elismerjük a kiválóságainkat. Meg kell tanulni büszkének lenned a sikereidre. El kell ismerned magadnak, hogy sikerült megvalósítanod egy célt, megvenned az álomautót, vagy hogy pozitív eredményt értél el a munkahelyed számára. Emlékeztesd magad rá, hogy képes voltál sikerre vinni a terveidet, hiszen a motiváció, mint olyan, szintén elengedhetetlen az egészséges önbecsüléshez. Ismerd el a pozitív tulajdonságaidat, és ne félj büszkének lenni önmagadra.

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a Varázsdobozra a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Te kit hibáztatsz az önkorlátozó hiedelmeidért? A szüleidet, az akkori osztályfőnöködet, vagy a szomszéd nénit? Pontosan meg tudod mondani, hogy azért vagy sikertelen, feszült, frusztrált, mert a múltadban olyan események részese voltál, amelyek kihatással vannak a jelenlegi életedre? Valójában a bűnbak az agyadban keresendő. Hogyan írhatod át a bevésődött emlékeket?

Kutatók bebizonyították, hogy a memóriád nem emlékeket tárol, hanem érzelmeket. Ha felidézel egy képet, vagy egy megtörtént eseményt, akkor feltételezed, hogy az agyadban végbemenő folyamatok idézik elő azokat az érzéseket, amelyek szorongást, félelmet, szomorúságot, vagy éppen boldogságot, és jókedvet váltanak ki. Valójában a dolog fordítva működik. Ha felidézel egy emléket, akkor az agyad rögtön érzelmi üzemmódba kapcsol, majd az érzelmekhez társítja a képeket. Ezt egyfajta asszociációs játékként is értelmezhetjük. Pont ez az oka annak, hogy előfordulnak olyan képek a fejedben, amelyek hiányosak, pontatlanok, hiszen az agyad úgy választja ki az érzelmekhez társított vizualizációt, hogy azok harmóniában legyenek egymással. Ugye te is nosztalgiáztál már a barátaiddal, amikor azzal szembesültél, hogy egy-egy közös élmény felidézése során mindenki másképp emlékszik az eseményekre?

Az agykéreg tartalmazza a tudatos ént, tehát azt a területet, amelyet akár józan paraszti észnek is hívhatunk. Itt mennek végbe a logikai folyamatok, a levont következtetések, tehát mindaz, amelyet tudatosan gondolsz. Rögtön a kéreg alatt nem sokkal található az ún. lambikus réteg, amely a tudatalatti szintjét képviseli. Már maga az elnevezés is érdekes, hiszen a tudat (agykéreg) alatti részről (hiszen anatómiailag a lambikus szint a kéreg alatti területen helyezkedik el) beszélünk. Itt tárol az agyad minden olyan információt, amely folyamatosan kihatással van az életedre. Az agykéreg szelektív működést mutat. Akadnak olyan események, amelyek jelentéktelenek számodra, így az agyad egyszerűen “elfelejti” őket, de a fordítottja is igaz – olyan események hatására, amelyek komoly érzelmi reakciót váltanak ki belőled, netán hosszútávú hatással vannak az életedre, a tudatalattidban raktározódnak. Sokszor nem is vagy tisztában azzal, hogy milyen emlékeket tárol ez a terület, hiszen ezt tudatosan nem lehet a felszínre hozni. A problémát az okozza, hogy az itt tárolandó információk folyamatosan hatással vannak a gondolataidra, arra, hogy hogyan érzed magad, és bizonyos esetekben ezek az emlékek befolyásolnak – mindezt úgy, hogy tudomásod sincs róla.

Biztosan láttál már a filmekben (vagy akár magad is részt vettél) hipnózist, amikor a páciens mély tudatszintre kerül. Butaságnak tűnhet, ám ha jobban megszemléljük a kérdést, akkor egy valóságos, és hatékony dologról van szó. Ezzel a módszerrel például az egyén képessé válik arra, hogy bepillantást nyerjen a tudatalattijába, azaz mindazokra az információkra fény derül, amelyet az évek során az agy a legmélyén elraktározott. Gyakran előfordul, hogy egy-egy szorongásos betegség, a döntésképtelenség, egészségügyi problémák forrása származik innen. Ide sorolhatjuk a gyerekkori traumákat, a kudarcokat, azokat az eseményeket, amelyek negatívan befolyásolnak érzelmi síkon, és amelyek hosszútávon frusztrációt váltanak ki. Mindannyian érztük már azt bizonyos környezetben, helyzetben, vagy egy egyénnel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag ok nélkül kezdünk szorongani, feszültté válunk, és magunk sem tudjuk az okát. 

Vegyünk példának egy oly gyakori eseményt. Azok a felnőttek, akiket gyermekkorukban bántalmaztak, netán elhanyagoltak, ezeket az emlékeket eltárolják az agykéreg alatt – mindezt nem tudatosan. Ezekben az esetekben gyakori a felnőttkori szorongás, a frusztráció, a család fogalmától, vagy éppen a gyerekszüléstől való idegenkedés, az a befolyás, amelyet más családok közeli ismerete válthat ki. Mélyebb szinten akár a párkapcsolatok sikertelenségében, vagy az emberi kapcsolatok és a szocializáció megtagadásában is kivetülhet a probléma.

A bevésődés szó számodra is ismerős lehet, ha nyomon követted az Alkonyat sorozatot, azonban most egy kicsit mélyebbre ásunk. A bevésődés fogalma Konrad Lorenz nevéhez fűződik, amely hasonlóan működik, mint Jake és Renesmee esetében. Ez a gyakorlatban nagyjából úgy működik, hogy életünk egy-egy eseménye bevésődik a tudatalattinkba, amely akár az egész életünk során kihatással lehet ránk és a szellemi fejlődésünkre. Innen származnak azok a gondolatok, miszerint én nem vagyok jó semmire, nekem úgysem sikerülne, kövér vagyok és csúnya és általad is ismert társai.

Egy jó barátom rendkívül szeretett gyerekkorában rajzolni, de egy cinikus rajztanár egyetlen mondattal elintézte, hogy soha többé ne fogjon ceruzát a kezébe. Ismerek olyat, aki minden erőfeszítése ellenére azért nem tudott lefogyni a számára elfogadható testsúlyra, mert édesanyja egyszer egy megfelelő lélektani pillanatban azt mondta: kislányom, te kövér vagy, ez ellen nincs mit tenni. Van, aki minden párkapcsolatában alul választ, mert “soha nem fog magának rendes társat találni”. (lifegarden.hu)

Hogyan változtasd meg a múltat?

A tudatalatti (és maga az agy egésze) hasonlóan működik, mint a mai modern számítógépek. Úgy programozzuk be őket, ahogyan akarjuk. Amikor beállítod az ébresztőt a telefonodon, vagy beállítasz egy új asztali háttérképet, lényegében a saját igényedre szabod az elektromos kütyüket. Az agyaddal mindezt hasonlóan megteheted, bár itt azért jóval bonyolultabb rendszerről beszélünk. Ahhoz, hogy átprogramozd a tudatalattid által tárolt hiedelmeket (melyek önkorlátozóak), elő kell hoznod azokat az emlékeket, amelyek kihatással vannak a jelenlegi életedre. Ez azért nehéz, mert nem szívesen idézünk fel számunkra kellemetlen emlékeket – és ugye ahogy azt korábban tárgyaltuk, az agyad nem a képekre, hanem az érzelmekre emlékszik, így a dolog csak úgy működik, ha felidézed mindazokat az érzéseket, amelynek következményei kihatással vannak a gondolataidra, az életedre.

Ha belül képes vagy újraélni egy élményt, akkor immáron nagyobb tapasztalattal, a szükséges eszközök meglétével vértezheted fel az akkori önmagad – ne feledd, nem az a cél, hogy kitaláld, mit és hogyan kellett volna tenned, hanem hogy újrajátszd a fejedben az eseményeket abban a meglátásban, ahogyan jelenleg tennéd. Tehát lényegében átírod a fejedben a múltat, ezáltal a bevésődött információkat is átformálod, egy számodra előnyösebb, pozitív élménnyel. Az agyad nem tesz különbséget múlt és jelen között – bebizonyították, hogy egy múltbéli esemény felidézése során a jelenben ugyanazok az idegpályák lépnek működésbe, mint amelyek az adott esemény során a múltban beindultak. Ha újraéled az akkor történt eseményeket, akkor az agyad képes azt átszínezni, így a tudatalatti rétegben feloldhatóak az általa tárolt önkorlátozó hiedelmek, a negatív kihatás, ezzel pedig hosszútávon oldhatod a belső feszültséget, és a gondolatok korlátozó erejét.

A meghatározó élmények átírásával megváltoztathatjuk a jelenről alkotott képünket, így hosszútávon pozitívan befolyásolja majd a jelenlegi életünket, és a gondolatainkat.

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek likeold a Varázsdobozt a Facebookon – nyomj egy tetsziket a jobb oldalon található FB dobozban, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről.

Vajon mi különbözteti meg a sikeres embert az álmodozótól? Vajon hogyan befolyásolja az életedet a problémacentrikus, vagy éppen a célorientált gondolkodás? Hogyan tágítsd a saját határaidat, és hogyan küzdj meg az önkorlátozó hiedelmeiddel? Te képes vagy legyőzni önmagadat?

Az emberi léleknek természetes igénye a valamihez való kötődés. Kötődés a jelenlegi lakhelyünkhöz, a családunkhoz, a szeretteinkhez, a megszokott munkahelyünkhöz, a kényelmes ágyunkhoz, mindahhoz, ami a jelenlegi életünk részét képezi. Pont ez az oka annak, hogy abban az esetben, ha rájövünk, hogy az életünk egy területén valami nem stimmel, nem okoz már boldogságot, vagy kényszerként tekintünk rá, még akkor is nehezen lépünk tovább és változtatunk a jelenlegi helyzetünkön. A problémacentrikus gondolkodás egyik alapvető jellemzője a hárítás, mint olyan, valamint a tagadás. Hétköznapi nyelven fogalmazhatnánk úgy is, hogy siránkozunk.

Biztosan te is ismersz olyan embert, aki folyamatosan panaszkodik – a családjára, a párkapcsolatára, a főnökére, a munkahelyére, vagy az autójára. De még nem tisztázta sosem a félreértéseket a házasságában, nem ült le tárgyalni a főnökkel, nem váltott munkahelyet, vagy még mindig nem csináltatta meg az autót, esetleg cserélte le egy másikra.

A problémacentrikus gondolkodással az a baj, hogy a megoldás keresése helyett a problémára koncentrál, így a változáshoz vezető út véget ér annál a felismerésnél, hogy azt mondod, ez nekem így nem jó, hosszútávon ez már nem szolgál engem.

A legtöbbször azért nem vagyunk képesek változtatni az életünkön, mert félünk. Az ismeretlentől való rettegés szorongást okoz, amely olykor sokkal erősebb, mint az igény a változtatásra. Ezekkel gyakran együttjár az önbizalomhiány, a hitetlenség, és az önkorlátozó hiedelmek, amelyek elhitetik velünk, hogy nem vagyunk képesek a jobbra, a teljesebbre, ezért nem teszünk semmit annak érdekében, hogy a kezünkbe vegyük az életünket, és elkezdjünk felelősséget vállalni önmagunkért, és az életünkért. Azt gondoljuk, a sorsunkat külső tényezők irányítják – mereven ragaszkodunk ahhoz a hithez, hogy a változást a velünk történt események idézik elő, és kényszerítenek minket a haladásra. Ez a tipikus példája annak, ha szereted elhárítani a felelősséget magadról, és nem teszed meg a szükséges lépéseket, hogy a boldogságodat hosszútávon is megalapozd. Miért? Mert félsz a bukástól, az akadályoktól, attól, hogy szembe kell menned az elméd hiedelmeivel, az önbeteljesítő jóslatokkal és a félelmekkel, bele az ismeretlenbe. Ezért inkább ott maradsz, ahol vagy. Ülsz továbbra is a sötét gödörben, hiszen ez biztonságos, ez kényelmes, még akkor is, ha belül valami másra vágysz.

Pszichológiai szaknyelven a kontempláció szakaszában ragadsz meg. Ez az a pont, amikor felismered, hogy ami most van, az nem szolgálja a fejlődésedet hosszú távon, akadályt állít a boldogságod útjába – de kényelmes, biztonságos, és tartósságot ad számodra, így ugyan igényed van a változásra, de nem akarsz lépni. Hatásos, ha felismered, hogy igazából a kulcs a változáshoz a te kezedben van – bármikor dönthetsz úgy, hogy nekivágsz az ismeretlennek, legyőzöd a saját magad alkotott korlátokat, és teszel azért, hogy boldogabbá válj, ám az akarat hiányában mindez kudarcba fullad.

A változásokról a legfontosabb törvényszerűség az, hogy mindig előre visz. Mindegy, hogy ez a változás pozitív, vagy negatív irányba sodorja az életünket, mindenképpen fejlődünk általa. Hasonlóképpen mondhatjuk el azt is, hogy egy változás előidézése mindenképpen kockázattal jár – és azzal, hogy le tudod-e győzni önmagadat. Amikor már felismerted azt, hogy valami nem jó, valami nem okoz boldogságot, sőt, mi több kényszerként tekintesz rá, akkor már tudod, hogy igényed van a változásra. Ez a kezdeti lépés adja meg a lehetőséget arra, hogy felismerd, mi is az valójában, ami visszatart. Abban egyet érthetünk, hogy a visszatartó tényező minden esetben a félelem. Mi van ha… Mi lesz, ha nem jön össze… Mit teszek, ha… Ha sikerült felismerned, hogy pontosan mi zajlik le a fejedben akkor, amikor elhatározod, hogy változtatsz, és mi az, aminek hatására beindul a vészcsengő, ami azonnali megtorpanásra buzdít, akkor tudhatod, hogy hol a kulcs a határaid átlépéséhez. 

A változás mindig buktatókkal teli. Akadályokba ütközhetsz, melyekre nem számítasz, mélypontokkal találkozhatsz, amelyekből ki kell kecmeregned. A legfontosabb, hogy ezekre ne kudarcként tekint. Emberi mivoltunknál és gyakorta alacsony tudatszintünknél fogva hajlamosak vagyunk általánosítani. Az akadály – kudarc, a bukkanó – lezárt útszakasz. Holott némi fantáziával, és önmagunkba vetett hit segítségével ezek az akadályok leküzdhetőek, amelyek tovább szolgálják a fejlődésünket.

Az önmagunkba vetett hit, és az elegendő önbizalom ahhoz, hogy képesek vagyunk változtatni a saját életünkön, a felismerés, hogy a felelősség a mi kezünkben van, és a tudat, hogy átvesszük a kontrollt a sorsunk felett ijesztő lehet. Ám enélkül sosem lehetünk részei annak az életnek, amelyben boldogulunk.

Az alábbi idézetet egy Eminem szám elején hallottam, és azóta is megragadt bennem. Ezzel a gondolattal zárom a hetet. 

Look, if you had, one shot, or one opportunity
To seize everything you ever wanted. In one moment
Would you capture it, or just let it slip?

(Nézd, ha lenne egy esélyed, egy lehetőséged
Hogy elérj mindent amire valaha vágytál – egyetlen pillanat
Megragadnád, vagy hagynád hogy kicsússzon a kezeid közül?)

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a jobb oldalsávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről.

A kozmetikusok valószínűleg fejjel rohannának a falnak, ha tisztában lennének vele, milyen termékeket használnak az átlagos nők, akikre nincsen hatással a megfizethetetlen, prémium kategóriás szépségipar – a drogériából válogatják össze a kedvenc termékeiket, amelyekhez sokszor egy életen át tartó elköteleződés fűzi őket. Vajon egy elérhető árkategóriás termék beválthatja azokat az ígéreteket, amelyekre sokszor a luxust képviselő márkák sem képesek? Lássuk az én tapasztalataimat.

Nagyjából 14 éves koromban kezdett el komolyabban foglalkoztatni a szépségápolás, mint olyan. Sosem elégedtem meg azzal, hogy csupán a legszükségesebb termékeket vásároljam meg, és használjam rendszeresen – mindig igényem volt a többre, a jobbra, legyen szó sminkről, vagy a testápolásról, egészségről. Pont ezért éreztem igényt arra, hogy több márkát, termékcsoportot is kipróbáljak – szinte alig fordult elő évekig, hogy egy adott terméket újravásároltam volna. Szeretek új dolgokat kipróbálni, tapasztalatokat szerezni, hogy aztán objektíven dönthessek az aktuális kedvenceim mellett. Ma már tudom, melyek azok a termékek, amelyek számomra beváltották mindazt, amit vártam tőlük. Mindezt a drogériákból, mindenki számára elérhető áron.

Ennek ellenére még mindig vannak területek, ahol még nem sikerült rátalálnom arra, amire valójában igényem lenne, pont ezért marad a lista hiányos.

Amikor a Catrice márka Magyarországon is megjelent, és már külön polcot kapott a drogériák sminkosztályán, rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Kényszert éreztem, hogy kipróbáljam a számomra prémium kategóriásnak tűnő termékeket. A szuper az benne, hogy a Catrice termékei messze nem haladják meg az ismertebb márkák árait, ám a tapasztalatom azt mutatja, hogy sokszor jóval többet tudnak, mint márkahíres társaik.

A Catrice Prime and Fine sminkalapját zselés és krémes állagban is megvásárolhatod. Jelenleg a drogériákban mattító és pirosság elleni formulával elérhető. Nem éltem meg negatív tapasztalatként azt, hogy az általam használt mattító hatás csak időlegesen váltja be ezt az ígéretét – lényegében nem is ezért a tulajdonságáért vásároltam meg. A tény az, hogy a zsírosodásra hajlamos kombinált bőrtípusomra kenve a reggel elkészített sminkem egész nap az arcomon marad. 40 fok, tűző nap? Nem számít. Ma már nem kell óránként a mosdóba rohangálnom, hogy felfrissítsem magam, mert tudom, hogy a sminkem nem mozdul.

Másik kedvencem még mindig a Prime and Fine kategóriánál maradva a Catrice átlátszó, vízálló púdere. Annak előtte még sosem hallottam olyan púderről, amely a mattítás és a smink tartósítás mellett vízállóságot ígérne, ezért rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Nem hazudok, tény, hogy a bőröm egy tűző napon tartó munkanap után nagyon távol áll a matt, hamvas arcbőr keltette illúziótól, ennek ellenére jóval többet kaptam tőle, mint más márkák termékeitől. Sokkal később fénylik ki az arcom a nagy melegben, valamint elég naponta egyszer felfrissítenem az arcomat, az átlátszó por hamar magába szívja a felesleges nedvességet.

Ha már Catrice, akkor ne feledkezzünk meg a két kedvenc alapozómról sem. Kombinált bőrtípusom révén eltérő igényeim vannak télen és nyáron (értsd: melegben és hidegben). Nyáron hajlamos a bőröm a zsírosodásra, télen pedig a hideg szél hamar kiszárítja azt. Így télen a krémesebb állagú, hidratáló hatású alapozókra esküszöm, míg nyáron a víz alapú, vagy éppen hab állagú, szárazabb termékeket részesítem előnyben. A Catrice Matt Mousse habállagú alapozója ideális számomra a nyári hőségben, hiszen olajmentes, és száraz textúrával rendelkezik. Könnyen beleolvad a bőrömbe, természetes hatást kelt, és határozottan fenn marad az arcomon, a tűző nap ellenére is. Télen az Infinite Matt krémes állagú, olajos alapozót használom, ami hidratálja a bőrömet, és a hideg szél hatására sem kelt hámló hatást. Mindkettőben az a szuper, hogy nagyon természetes hatást kelt a bőrön, nem válik maszkszerűvé, hanem szépen egyenlíti ki a bőrtónusomat. Közepes fedést biztosít, így néha szükség van korrektor használatára, de ha a bőröd nem túl problémás, akkor tökéletes választás lehet.

Mindig is ódzkodtam a vízálló szempillaspiráloktól – lehetetlenség gyorsan, hatékonyan eltávolítani, és mivel nem kenődik, darabokban pattog le a pillákról szuper pandatekintetet kölcsönözve a viselőjének. A legutóbbi drogériás látogatásom során azonban rábeszéltem magam, hogy évek múltán először újra próbálkozom a Waterproof feliratokkal, és a fenti pozitív tapasztalatok hatására egyértelmű volt, hogy a Catrice polcain kezdem a keresgélést. A Better than False Lashes Mascara Waterproof termékre esett a választásom. Spirált mindig a kefe alapján választok, hiszen kitapasztaltam már, hogy melyek azok a kialakítások, amivel a maximumot hozhatom ki a nem túl sűrű, és hosszú szempilláimból. Totál szkeptikusan álltam a dologhoz, de azt gondoltam, az eredmény csak jobb lehet, mint a nem vízálló társainál, amelyek egy óra múlva már a szemem alatti ráncocskákban csücsülnek. Tény, hogy párszor meg kellett igazítanom a sminkemet a nap folyamán, de közel sem volt annyira látványos a szempillafesték leolvadása, mint ahogy azt korábban tapasztaltam. Azt hiszem itt egy újabb szerelem született.

Annak ellenére, hogy zselés köröm párti vagyok, nyáron előszeretettel festegetem ki a lábkörmeimet. Egy pár éve elkötelezett Essie rajongó vagyok, és nem voltam hajlandó más termékbe befektetni. Tény, hogy az Essie termékek a 2500-3000 forintos kategóriában elérhetőek, ám úgy gondoltam, inkább beruházok egy drágább termékre, mint hogy a beszáradt lakkok miatt havonta kelljen új terméket vásárolnom. Egy akció keretében azonban úgy gondoltam, kipróbálom a Catrice 600 forint körüli körömlakkjait, így egy próbát megér alapon landolt a kosaramban. A Gallon of melon árnyalatra esett a választásom. Tartósság szempontjából mindenképpen csillagos ötös, valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy a vastagított, de lapos ecsettel nagyon egyszerűen eldolgozható a körmökön. A csíkok azonnal egybeolvadnak, így egyenletes felszínt, és szépen ragyogó körmöket biztosít. Ajánlom mindenkinek.

Te próbáltad már a Catrice kozmetikumait? Mi a tapasztalatod?

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek nyomj egy like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről.

Jogosnak érezzük a sóhajt reggelente a tükör előtt, amikor feltesszük magunknak a kérdést: Istenem, miért pont nőnek születtem? Nőnek lenni, mi több, jó nőnek lenni költséges dolog – ezt már fiatal tiniként is megtapasztalhattad a menstruációd kezdetekor. Nézzük, a teljesség igénye nélkül, mit is jelent 2015-ben nőként létezni.

Azt vallják a szépség és az ápoltság igényesség kérdése. Nem függ a pénztárcától – gondolhatnád, azonban ez közel sem igaz. A társadalmi nyomás hatására egy magára valamit is adó nő komoly kiadásokkal számolhat – még akkor is, ha csak az alapvető, és szükségszerű termékeket szerzi be, vagy szolgáltatásokat veszi igénybe.

Kiszámoltam, én mennyit költök magamra egy hónapban, és a lista nem teljes – ugyanis igyekszem spórolni, amin lehet, és magam elvégezni olyan kezeléseket, amelyekhez vastagabb pénztárcával biztosan szakemberek segítségét kérném.

Lényeges megjegyeznem, hogy a lista nem jelenti azt, hogy ezeket a termékeket hónapról hónapra újravásárolom, bár tény, hogy szívesen lepem meg magam ezzel-azzal. Máshol élünk, más a környezeti nyomás, illetve a pénztárcánk vastagsága is eltérő lehet. Pont ezért szeretném hangsúlyozni, a lista az én szubjektív meglátásom a kérdésben – nem szeretnék általánosítani, hiszen ebben a kérdésben ez lehetetlen. De abban egyetérthetünk, hogy a szépség és az igényesség nem “csak úgy” lesz, nem veleszületett tulajdonság a szőrtelen láb, a barna bőr, vagy éppen a 3D műszempilla. Tény, hogy nőként létezni nem olcsó mulatság.

Alapvető tisztálkodás:

Tusfürdő: 400 Ft
Sampon: 800 Ft
Hajbalzsam és pakolás: 800 Ft (1600 Ft, kiegészítve a pakolással)
Arclemosó tej: 1000 Ft
Tonik: 900 Ft
Arckrém: 1600 Ft
Dezodor: 500 Ft
Hajvégápoló: 800 Ft
Hajlakk: 500 Ft
Testápoló: 1000 Ft
Kézkrém: 800 Ft

A felsorolásban azokat a termékeket vettem alapul, amelyeket én használok rendszeresen. Sajnos nagyon száraz a bőröm, így még nyáron is muszáj minden nap testápolót használnom zuhanyzás után. Hogy a bőröm védve legyen a fénytől, a káros UV sugárzástól, valamint hogy hosszútávon megőrizze a rugalmasságát és ne kezdjen el idő előtt öregedni, fontosnak tartom a megfelelő ápolást – középkategóriás termékekkel. Nincs igényem a luxusra, de a nevenincs, olcsó termékekről eddig nem számolhatok be pozitív tapasztalattal. Ezeken a termékeken felül még rengeteg mást is használok, ennek ellenére ezek inkább egyénre szabottak, nem alapvető jelentőségűek, ezért eltekintettem a részletes listáról. Akárhogy is nézem, a fenti lista összesen 9900 Ft-ba kerül (és ismétlem, nem a minőségi termékek árai közül válogattam). 

Na és a smink?

A smink hozzátartozik a mindennapi megjelenésemhez, nem érezném teljesnek magam nélküle, na meg bevallom, imádom – a sminkre egyfajta művészetként tekintek, ahol kiélhetem a kreativitásomat. Nézzük, mi az, amit rendszeresen használok, és a mindennapi sminkrutinom része.

Primer: 2500 Ft
Alapozó, vagy BB krém: 2000 Ft
Porpúder: 1500 Ft
Szemöldökpor, vagy ceruza: 900 Ft
Szemhéjpúder (1 színben): 600 Ft
Szempillaspirál: 1800 Ft
Pirosító: 1100 Ft
Ajakápoló, vagy rúzs: 500 Ft

Úgy, hogy nem veszem ide az ecseteket, a korrektorpalettát, vagy a kontúrozó színeket, illetve kihagytam a szemceruzát, a tust, valamint a szemöldökformázó szettet, így is összesen 10900 Ft-ot költöttem a középkategóriás, drogériás termékekre.

Na és a havibaj?

Mint ahogy a mondás is tartja, mindenki másképp csinálja. Tamponpárti vagyok, hiszen így sokkal inkább biztonságban érzem magam, és higiénikusabbnak is tartom. Havonta 1500 Ft-ot költök a menstruációra, úgy, hogy a kiegészítőket (görcsoldó, plusz intim betét, törlőkendő) nem veszem ide. 

Nőként az életem része a fogamzásgátló tabletta, amelyre havonta 3000 Ft-ot költök el, ha leosztom a 3 havi kiszerelés árát.

És a szolgáltatások?

Fodrászhoz 3 havonta igyekszem eljutni, ha sikerül. Egy alkalommal nagyjából 5500 Ft-ot költök a frizurámra, így ha havi bontásban veszem, akkor 1660 Ft-ot fizetek. Körmös: Általában magamnak készítem a zselés, vagy géllakkos körmeimet, hiszen miért is költsek arra, amit magam is megcsinálhatok? Ha szakember segítségére bízom a kezeimet, akkor havonta 3500 Ft-ot csengetek ki a szépségszalonban. Ahogy sok minden mást is, a gyantázást és az arckezeléseket is magam végzem el itthon, ahogyan a hajam festését is amatőr módon, drogériás festékekkel. A gyantapatronokat havonta veszem újra, a DM sajátmárkás meleggyanta termékét 2800 Ft-ért szerzem be. A hajfesték átlagosan havi 2400 Ft-ot tesz ki, illetve az egyes hajpakolások, kézkrémek összesen 3400 Ft-ot visznek el a háztól.

És a végösszeg 35460 Ft. Ez az a pénz, amit elköltök havonta magamra. Arra, hogy úgy nézzek ki, ahogy. Arra, hogy ápoltnak és igényesnek érezzem magam. Úgy, hogy spórolok, amin csak lehet. Úgy, hogy a szolgáltatások helyett a magam amatőr módján végzek el egyes műveleteket. Úgy, hogy nincs igényem heti 3x szoláriumra, arctisztításra, szempilla és szemöldökfestésre, havi fodrászra, műkörmösre, pedikűrre és masszázsra. Úgy, hogy csak azokat a termékeket és szolgáltatásokat vásárolom meg, amely alapvető ahhoz, hogy igényes legyek. Amelyek az alapvető higiénia részeit képezik. Úgy, hogy a parfümöt, a kézkrémet és a nappali arckrémet, a sarokbalzsamot, a lábápolót, a hajformázókat és körömápolókat nem vettem bele a felsorolásba. És mindezt úgy, hogy amennyiben lehetséges, az olcsóbb, de hatékony drogériás termékek közül válogatok. Megdöbbentő az adat. És még nem ettem, nem ittam, nem tankoltam az autóba, nem fizettem be a számlákat, az albérletet, nem ittam meg egy kávét sem a barátnőmmel, mi több, szórakozni sem mentem. Nem főztem, nem szereltettem meg a csapot, ami még mindig csöpög, és a mosószer is elfogyott ugyan, mégsem vettem még meg az újat…

Te mennyit költesz magadra?

Sosem voltam egy nagy alma rajongó – inkább süteményekben, sok tésztával, na meg az elmaradhatatlan fahéjjal fogyasztottam. Önmagában nem fogott meg az íze, és ez azóta sem változott. Azonban rendszeres vendég az otthonomban, hiszen el tudom készíteni belőle ezt a csodát.

A tésztához szükséged lesz:

250 gramm cukorra (én barna cukrot választottam, de akár édesítővel is helyettesítheted, ha diétázol)
250 gramm lágy vajra
500 gramm lisztre
3 tojássárgájára
vaníliaaromára, vagy vaníliás cukorra (ez esetben a cukor mennyiségét vond le a kristálycukorból, hogy ne legyen túl édes)

A tésztát nem kell túlságosan összedolgozni, elég, ha némileg összekavarod, de nem szükséges, hogy összeálljon. Nyomkodd bele egy kivajazott tepsibe, készíts neki klasszikus piteszerű peremet, és 180 fokra előmelegített sütőben süsd elő, amíg a teteje kezd aranybarna színt kapni. Amíg vársz, addig elkészítheted a tölteléket és a morzsát a tetejére.

A töltelékhez:

fahéj
1,5 kg alma
100 gramm barna cukor

A morzsához:

200 gramm liszt
100 gramm cukor
150 gramm vaj (elég, ha apró kockákra vágod)
vaníliaaroma, vagy vaníliás cukor

Ha elősütötted a tésztát, szórd rá a reszelt almát, majd hintsd meg a cukorral és a fahéjjal. Aztán a tetejére morzsold rá a morzsatésztát – akár meghatározott alakzatban is haladhatsz, így még látványosabb lesz a végeredmény. Dugd be a sütőbe, és amikor a teteje aranybarna színre váltott, kész is. Melegben tálald vanília, vagy fahéj fagyival.

Korábban már többször is írtam nektek arról, milyen hatással volt rám és az életemre Jack Canfield – A siker alapelvei c. könyve. Azóta is rendszeresen felmerülő téma az életemben a siker hajszolása, a céljaim elérése és a vágyaim megvalósítása – melyet egyre inkább tudatosabban kezelek. Ma már megtanultam száz százalékos felelősséget vállalni az életemért, leküzdöttem az önkorlátozó hiedelmeimet, illetve elsajátítottam a teremtő vizualizáció technikáit is. Mindezek mellett persze van még mit fejlődnöm, de úgy érzem, a három legfontosabb összetevő már elhozta mindazt az életemben, amiről eddig álmodni sem mertem.

A Siker alapelvei c. könyvet Canfield mind arra a tudására alapozza, amit évtizedekkel korábban egyik mentorjától, Napoleon Hilltől tanult – ő fektette le Jackben az alapokat, amelyeket aztán továbbfejlesztve elérte mindazt, amiről valaha is álmodott. Ma ettől a csodálatos embertől hoztam nektek néhány elgondolkodtató idézetet, és fontos gondolatot. Beszéljen helyettem Napoleon Hill.

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.

A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is.

Ha nem vagy képes nagy dolgokat véghez vinni, végezd nagyszerűen az apró ügyeket! Ne várj az alkalomra! Ragadd meg a közönséges hétköznapi alkalmakat, és tedd őket naggyá!

Nem az lesz sikeres, aki pusztán elkezd valamit. Az lesz sikeres, aki elkezdi, és ha a fene fenét eszik is, befejezi.

A siker kiindulópontja egy égő vágy valamely határozott cél eléréséhez.

Ha egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, vagy koncentráltan foglalkozunk vele, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. (…) Egy gondolat olyan, akár a földbe vetett mag.

Mi irányítjuk jellemünk fejlődését, ami majd meghatározza azok jellemét, akiket magunkhoz vonzunk

Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az, melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.

A dicsekvés általában a kisebbrendűségi komplexus öntudatlan beismerése. (…) Amikor dicsekszel a teljesítményeiddel, valójában azt közlöd másokkal, hogy nem vagy biztos magadban, és nem tudod, mennyire értékel a világ.

Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak “kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk “szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk “felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.

A szokás a környezetből nő ki. Abból, hogy ugyanazt mindig ugyanúgy tesszük – abból, hogy ugyanazokat a gondolatokat gondoljuk újra meg újra. És miután kialakult, olyan, akár a cement, melyet, ha megszilárdult, nehéz feltörni.

Végezhet valaki a legjobb egyetemen, sőt a fejében tárolhatja a világ összes enciklopédiájának minden adatát, ha nem képes ezt a tudást megszervezni és tettre váltani, akkor semmit sem ér, sem neki, sem a világnak.

Az utóbbi időben többen kérdezték tőlem, hogy mégis mi az oka annak, hogy több, mint egy éve nincs párkapcsolatom. Igényes nőnek tartom magam, érdekel a szépségápolás, törekszem a dekoratív megjelenésre, bár a visszafogottabb értelemben és nyitott vagyok az emberekre. Ennek ellenére be kell vallanom, a hiba nem a férfiakban, inkább bennem található. Miért? Mert egyszerűen nem találok az igényeimnek és az elvárásaimnak megfelelő férfit. Sorra veszem, kik azok a férfiak, akikbe az elmúlt egy évben belefutottam.

A következő bejegyzésben mindenképpen szeretném megemlíteni – bár ez magára az egész blogomra vonatkozik -, hogy ez az írás a saját, szubjektív véleményem, a saját tapasztalataimra alapozva és a saját szemszögemből megközelítve. Tehát: Akinek nem inge, ne vegye magára – használhatnám a jól bevált közhelyeket, amely ezúttal tökéletesen megállja a helyét.

A sors úgy hozta, hogy az utóbbi időben belefutottam néhány férfitípusba, amelyek ha másra nem is, arra mindenképpen jók voltak, hogy beismerjem magamnak, melyek azok a tulajdonságok és típusok, amelyek az én értékrendszerembe nem férnek bele.

1. A felvigyázó: Egy férfi legyen férfi – gondoltam mindig is, hiszen én csak egy valódi férfi mellett lehetek igazi nő. Tehát ha csepeg a csap, akkor azt gondolom, ne tőlem várja a megoldást, ahogy a kerékcserében is hasznos segítségnek bizonyulhat. Azonban függetlenül egy férfiban lakozó férfiasságtól, vannak bizonyos területek, amelyben nem szorulok segítségre. Például az ágyat meg tudom vetni magam is. Nem kell azonnal odarohanni, és segítő kezet nyújtani azzal a felkiáltással, hogy hagyd csak, majd én megcsinálom, neked úgysem menne. De. Képes vagyok egyedül is megágyazni. Sőt! Arra is képes vagyok, hogy kitöltsem a tejet a kávémhoz, vagy leszűrjem a tésztát, amit megfőztem. Nem kell folyton ott lábatlankodni, és vigyázni rám, mintha képtelen lennék bármit is egyedül elvégezni. Majd ő vezeti az autómat, mert nekem úgysem megy? (De, megy, és a saját autómat kizárólagosan én vezetem. Nincs vita.) Én értem a segítő szándékot – és ez rendben is van. De amikor átesünk a ló másik oldalára, és 3 éves, magatehetetlen kisgyermekként kezelnek, azt nem élvezem. Köszi!

2. A szexorientált: Az egyik legnagyobb közösségi oldalon gyakran kapok üzeneteket magányos férfiaktól, akik valamiért az én profilképemben látták meg a fantáziát. Általában ezek a kezdeményezések jól is esnek – ilyenkor valahogy mindig arra számítok, hogy mélyenszántó, átszellemült, éjszakákon át tartó beszélgetések következnek, amelyekből majd egy hosszú ismerettség alakul ki – aztán talán ennél jóval több is. Ha statisztikát készítenék a férfitípusokból, akkor az elmélyült, filozofikus, netán hétköznapi témák elbújhatnak a szexuális célozgatások mellett. Mi van rajtad? Pizsi? Óóó, az szexi lehet. És, milyen bugyit viselsz? Óóó, te a klasszikus bugyira buksz? (Nem, csak általában ezt mondom, amikor már szörnyen idegesítenek a kérdések.) Nagyon jól áll a sötét haj. Biztos finom lehet a tapintása. (Nem, mert szörnyen töredezett a hajam, de biztos.) Általában lefekszel a férfiakkal az első randin? (Igen, az első előttin is, anélkül, hogy bármit tudnék róluk, sőt, igazából a nevükre sem vagyok kíváncsi.) Ha meglátogatlak, aludhatok nálad? (Első randin? Persze, megadom az otthoni címem, sőt, kulcsot is adok a nevedre szólóan, díszcsomagolásban.)

3. A bennfentes: Az rendben, hogy ismerkedünk – megosztunk magunkról információkat, eláruljuk a véleményünket bizonyos témákban, beszélgetünk jövőről (néha múltról), tervekről, vágyakról és élményekről – de egy friss ismerettség során nem adunk ki magunkról minden adatot. Tehát ide tartozik mindaz, amely a privát élet elemeit képezik. Ahogyan nem adok az első randin kulcsot, úgy nem árulom el, mennyit keresek, vagy hogy hány férfi volt az életemben – sőt, még azt sem, miért lett vége az előző kapcsolatomnak, ki a nőgyógyászom, vagy hogy mennyi megtakarításom van a bankban. Nem adok ki információkat a családomról, ahogy azt sem árulom el, mi a bankkártyám PIN kódja. Nem azért, mert bizalmatlan vagyok, hanem egész egyszerűen azért, mert vannak olyan területek, amelyeket az ember vagy a közeli ismerőseivel, vagy egyáltalán senkivel nem oszt meg. Nem tartom lényegesnek, hogy eláruljam, mennyi pénzem van, hiszen ez egy olyan dolog, ami rám tartozik. Akár tetszik, akár nem. A válasz: Sértődés.

4. A faggatózó: Előfordul, hogy netes ismerkedéseim során netán egy kis szünetre van szükségem, vagy egyszerűen dolgom akad – például találkozóra megyek, ne adj’ Isten dolgozni. Fürdeni. Főzni. Enni. Vagy csupán egy kicsit offline üzemmódba szeretném kapcsolni magam, és elolvasni egy jó könyvet. De előfordul az is, hogy időpontra megyek az orvoshoz. Vagy netán hajnali 2-kor úgy döntök, hogy ideje lefeküdni aludni. Ilyenkor elkezdődik a fajtára jellemző kérdések áradata: Hová mész? (El.) Vár valaki? Aludni mész? Kivel találkozol? Na és hol? Mit fogtok csinálni? Férfival találkozol? Más férfival is beszélgetsz? Szexelni mész? Most miért rázol le? Nem árulod el? Miért? Ez rám is tartozik, hiszen ismerkedünk, tudnom kell mindenről. Pontosan hová mész és mit fogsz csinálni? (Hm. A fürdőszobába megyek, pisilni, vagy tampont cserélni. Köszi a kérdést, fotót küldjek?)

5. Az ostoba: A végére hagytam a leginkább szubjektív fajtát, hiszen az ostobaság, mint olyan, mindenkinek mást jelent. Főként a saját gondolkodásához hasonlítja az ember, és abból indul ki, amit ő képvisel. Akadt néhány olyan eset, amikor a mélyenszántó beszélgetésnek induló, már már boldogságérzetet teremtő gépelés során olyan alapvető butaságokkal találkoztam, amely az én értékrendemben messze nem intelligens, jóval inkább nevetséges megnyilvánulás. Hiszen vannak, akik nem tudják kire szavazzanak: Ma már csak két pártra szavazhatok, akiknek esélye van megnyerni a választásokat: A kommunisták és a feministák örvendenek nagy népszerűségnek a politikában. (Ja. A feministák. És az melyik párt is lenne?) Úgy gondolom, kicsit alacsony önbizalommal rendelkezem, tehát nem vagyok egzisztenciális. (Az egoista szót keresed? Mondd, hogy csak szóbotlás!) De akadnak olyanok is, akik szerint a nők nem járnak WC-re, és őszinte megdöbbenéssel konstatálják, hogy de. (Bocsi, hogy kiábrándítottalak.) Tipikus baki, amikor valaki azzal akar felvágni, hogy számára ismeretlen jelentésű, ám jól hangzó szavakat használ a beszélgetései során – hiszen így a tudását és az eszét fitogtathatja. Általában tévesen. Kérlek titeket, ne használjatok olyan szavakat, amelyeknek nem vagytok tisztában a jelentésével!

Tetszett ez a bejegyzés? Nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Ha lakásfelújításra adod a fejed, akkor biztosan megfordult a gondolataidban a festés/tapétázás kérdésköre. Azonban tudtad hogy van egy nagyon szuper átmenet a falfestés és a faldekoráció között? Szeretettel mutatom be nektek a fotótapétát.

A fotótapéta titka abban rejlik, hogy egyfajta átmenetet képez a falmatricázás és a tapétázás között. Különlegessége, hogy gyakorlatilag bármilyen formátumban, méretben megvásárolhatod, és akár a saját magad által összeválogatott képeket is rányomtathatod, így teljesen egyedi és stílusos megjelenést kölcsönöz az otthonodnak. A fotótapétát általában egy adott falfelületra érdemes felhelyezni, hiszen magára vonzza a tekintetet, és egy teljesen új stílust ad a szoba hangulatának. 

A legtöbbjük öntapadós, ezért szaktudásra sincs szükséged a felhelyezéséhez, csupán pár óra szabadidőre, na meg némi precizitásra. De hogyan néz ki mindez a valóságban? Hoztam nektek egy galériát, ahol a Pinterest albumomból válogattam ki a kedvenceimet – a képek kattintásra nőnek. Lapozd végig a képeket, hiszen rendkívül ötletes, bohém, vagy éppen rusztikus alkotásokat láthatsz, amelyek téged is megihletnek.

Ha tetszett ez a bejegyzés, nyomj egy Like-ot a jobb oldalsávon található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Gyermekkorom óta imádom a konyhákat – legyen az klasszikus, modern, elegáns, vagy minimalista. Egy jól felszerelt konyha számomra akkor lesz igazi, ha megtalálok benne minden alapanyagot, amelyekre szükségem van – így akármikor összedobhatok egy édes desszertet, vagy egy jó limonádét. Azonban a rengeteg termék és hozzávaló tárolásával gyakran meggyűlik a bajom – a szanaszét liszteszacskók, a kiborult cukor és a szétszóródott kávé gyakran okozott fejtörést. Ezért elkezdtem kutakodni a neten, hogyan tudnám mindezt egy sokkal letisztultabb, átláthatóbb formában rendszerezni, hogy mindennek legyen helye, el is férjek és még praktikus is legyen.

Összegyűjtöttem a Pinterest albumomba néhány inspiráló képet olyan konyhákról, ahol a rendszerezési trükkök alfájától az omegáig minden megtalálható. Nyilván lényeges szempont, hogy milyen a te konyhád, hiszen minden egyes technikának megvannak a maga előfeltételei – gondolok itt elsősorban a konyha kialakítására, a térre, valamint a polcok és szekrények milyenségére. Mindenesetre az biztos, hogy néhány ötletet némi fantáziával vagy variálással magad is megvalósíthatsz. Az alábbi linkre kattintva végigpörgetheted a képgalériát.

Follow Kinga Szirovicza’s board Kitchen on Pinterest.

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!