Varázsdoboz

Írd át a negatív múltat!

Te kit hibáztatsz az önkorlátozó hiedelmeidért? A szüleidet, az akkori osztályfőnöködet, vagy a szomszéd nénit? Pontosan meg tudod mondani, hogy azért vagy sikertelen, feszült, frusztrált, mert a múltadban olyan események részese voltál, amelyek kihatással vannak a jelenlegi életedre? Valójában a bűnbak az agyadban keresendő. Hogyan írhatod át a bevésődött emlékeket?

Kutatók bebizonyították, hogy a memóriád nem emlékeket tárol, hanem érzelmeket. Ha felidézel egy képet, vagy egy megtörtént eseményt, akkor feltételezed, hogy az agyadban végbemenő folyamatok idézik elő azokat az érzéseket, amelyek szorongást, félelmet, szomorúságot, vagy éppen boldogságot, és jókedvet váltanak ki. Valójában a dolog fordítva működik. Ha felidézel egy emléket, akkor az agyad rögtön érzelmi üzemmódba kapcsol, majd az érzelmekhez társítja a képeket. Ezt egyfajta asszociációs játékként is értelmezhetjük. Pont ez az oka annak, hogy előfordulnak olyan képek a fejedben, amelyek hiányosak, pontatlanok, hiszen az agyad úgy választja ki az érzelmekhez társított vizualizációt, hogy azok harmóniában legyenek egymással. Ugye te is nosztalgiáztál már a barátaiddal, amikor azzal szembesültél, hogy egy-egy közös élmény felidézése során mindenki másképp emlékszik az eseményekre?

Az agykéreg tartalmazza a tudatos ént, tehát azt a területet, amelyet akár józan paraszti észnek is hívhatunk. Itt mennek végbe a logikai folyamatok, a levont következtetések, tehát mindaz, amelyet tudatosan gondolsz. Rögtön a kéreg alatt nem sokkal található az ún. lambikus réteg, amely a tudatalatti szintjét képviseli. Már maga az elnevezés is érdekes, hiszen a tudat (agykéreg) alatti részről (hiszen anatómiailag a lambikus szint a kéreg alatti területen helyezkedik el) beszélünk. Itt tárol az agyad minden olyan információt, amely folyamatosan kihatással van az életedre. Az agykéreg szelektív működést mutat. Akadnak olyan események, amelyek jelentéktelenek számodra, így az agyad egyszerűen “elfelejti” őket, de a fordítottja is igaz – olyan események hatására, amelyek komoly érzelmi reakciót váltanak ki belőled, netán hosszútávú hatással vannak az életedre, a tudatalattidban raktározódnak. Sokszor nem is vagy tisztában azzal, hogy milyen emlékeket tárol ez a terület, hiszen ezt tudatosan nem lehet a felszínre hozni. A problémát az okozza, hogy az itt tárolandó információk folyamatosan hatással vannak a gondolataidra, arra, hogy hogyan érzed magad, és bizonyos esetekben ezek az emlékek befolyásolnak – mindezt úgy, hogy tudomásod sincs róla.

valtoztasd_meg_a_multat

Biztosan láttál már a filmekben (vagy akár magad is részt vettél) hipnózist, amikor a páciens mély tudatszintre kerül. Butaságnak tűnhet, ám ha jobban megszemléljük a kérdést, akkor egy valóságos, és hatékony dologról van szó. Ezzel a módszerrel például az egyén képessé válik arra, hogy bepillantást nyerjen a tudatalattijába, azaz mindazokra az információkra fény derül, amelyet az évek során az agy a legmélyén elraktározott. Gyakran előfordul, hogy egy-egy szorongásos betegség, a döntésképtelenség, egészségügyi problémák forrása származik innen. Ide sorolhatjuk a gyerekkori traumákat, a kudarcokat, azokat az eseményeket, amelyek negatívan befolyásolnak érzelmi síkon, és amelyek hosszútávon frusztrációt váltanak ki. Mindannyian érztük már azt bizonyos környezetben, helyzetben, vagy egy egyénnel kapcsolatban, hogy gyakorlatilag ok nélkül kezdünk szorongani, feszültté válunk, és magunk sem tudjuk az okát. 

Vegyünk példának egy oly gyakori eseményt. Azok a felnőttek, akiket gyermekkorukban bántalmaztak, netán elhanyagoltak, ezeket az emlékeket eltárolják az agykéreg alatt – mindezt nem tudatosan. Ezekben az esetekben gyakori a felnőttkori szorongás, a frusztráció, a család fogalmától, vagy éppen a gyerekszüléstől való idegenkedés, az a befolyás, amelyet más családok közeli ismerete válthat ki. Mélyebb szinten akár a párkapcsolatok sikertelenségében, vagy az emberi kapcsolatok és a szocializáció megtagadásában is kivetülhet a probléma.

A bevésődés szó számodra is ismerős lehet, ha nyomon követted az Alkonyat sorozatot, azonban most egy kicsit mélyebbre ásunk. A bevésődés fogalma Konrad Lorenz nevéhez fűződik, amely hasonlóan működik, mint Jake és Renesmee esetében. Ez a gyakorlatban nagyjából úgy működik, hogy életünk egy-egy eseménye bevésődik a tudatalattinkba, amely akár az egész életünk során kihatással lehet ránk és a szellemi fejlődésünkre. Innen származnak azok a gondolatok, miszerint én nem vagyok jó semmire, nekem úgysem sikerülne, kövér vagyok és csúnya és általad is ismert társai.

Egy jó barátom rendkívül szeretett gyerekkorában rajzolni, de egy cinikus rajztanár egyetlen mondattal elintézte, hogy soha többé ne fogjon ceruzát a kezébe. Ismerek olyat, aki minden erőfeszítése ellenére azért nem tudott lefogyni a számára elfogadható testsúlyra, mert édesanyja egyszer egy megfelelő lélektani pillanatban azt mondta: kislányom, te kövér vagy, ez ellen nincs mit tenni. Van, aki minden párkapcsolatában alul választ, mert “soha nem fog magának rendes társat találni”. (lifegarden.hu)

Hogyan változtasd meg a múltat?

A tudatalatti (és maga az agy egésze) hasonlóan működik, mint a mai modern számítógépek. Úgy programozzuk be őket, ahogyan akarjuk. Amikor beállítod az ébresztőt a telefonodon, vagy beállítasz egy új asztali háttérképet, lényegében a saját igényedre szabod az elektromos kütyüket. Az agyaddal mindezt hasonlóan megteheted, bár itt azért jóval bonyolultabb rendszerről beszélünk. Ahhoz, hogy átprogramozd a tudatalattid által tárolt hiedelmeket (melyek önkorlátozóak), elő kell hoznod azokat az emlékeket, amelyek kihatással vannak a jelenlegi életedre. Ez azért nehéz, mert nem szívesen idézünk fel számunkra kellemetlen emlékeket – és ugye ahogy azt korábban tárgyaltuk, az agyad nem a képekre, hanem az érzelmekre emlékszik, így a dolog csak úgy működik, ha felidézed mindazokat az érzéseket, amelynek következményei kihatással vannak a gondolataidra, az életedre.

Ha belül képes vagy újraélni egy élményt, akkor immáron nagyobb tapasztalattal, a szükséges eszközök meglétével vértezheted fel az akkori önmagad – ne feledd, nem az a cél, hogy kitaláld, mit és hogyan kellett volna tenned, hanem hogy újrajátszd a fejedben az eseményeket abban a meglátásban, ahogyan jelenleg tennéd. Tehát lényegében átírod a fejedben a múltat, ezáltal a bevésődött információkat is átformálod, egy számodra előnyösebb, pozitív élménnyel. Az agyad nem tesz különbséget múlt és jelen között – bebizonyították, hogy egy múltbéli esemény felidézése során a jelenben ugyanazok az idegpályák lépnek működésbe, mint amelyek az adott esemény során a múltban beindultak. Ha újraéled az akkor történt eseményeket, akkor az agyad képes azt átszínezni, így a tudatalatti rétegben feloldhatóak az általa tárolt önkorlátozó hiedelmek, a negatív kihatás, ezzel pedig hosszútávon oldhatod a belső feszültséget, és a gondolatok korlátozó erejét.

A meghatározó élmények átírásával megváltoztathatjuk a jelenről alkotott képünket, így hosszútávon pozitívan befolyásolja majd a jelenlegi életünket, és a gondolatainkat.

Ha tetszett ez a bejegyzés, kérlek likeold a Varázsdobozt a Facebookon – nyomj egy tetsziket a jobb oldalon található FB dobozban, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kedves Vera! Köszönöm a véleményed. Igaz, talán bele kellett volna fogalmaznom valamilyen módon, hogy a dolog nagyrészt önmagunkban nem kezelhető, és érdemes szakemberhez fordulni segítségért.
    A tapasztalatom az, hogy sokan maguk sincsenek tisztában azzal, hogy egy egy múltbéli esemény, trauma befolyásolja a jelenlegi életüket, ahhoz, hogy egy probémát kezelni tudjunk, először fel kell ismerni a meglétét. Azt gondolom, hogy ezeknek a közhelyeknek, mint amit te is mondasz megvan az alapjuk, bár mindenhez szükséges a felismerés. Sajnos ma gyakori a homokba dugom a fejem stratégia, talán ismeretterjesztéssel, vagy némi önkritikával felismerhetővé válnának a belső gátak.
    Szeretettel: Kinga

  2. Veronika Tiringer says:

    Nos. Ez egy nagyon szép iromány, maga az oldal is hangulatos és szép. Kedvesen, segítőkészen közelíted meg ezeket a dolgokat, amik egyébként nagyon kemények és egyáltalán nem egyszerűek. Magad is leírtad ezt. Szerintem ahány ember, annyiféle trauma feldolgozás. Ám hozzáteszem, hogy ha az ember úgy jár el, ahogy te leírtad, nagyon szépen, de irgalmatlan rosszul is elsülhet. Példa: Felhozod az emléket, új, értelmesebb, bölcsebb éneddel megpróbálod “átszínezni”, de nem megy, helyette az agyad elkezd üvölteni, hogy de hát ez hazugság! Az az emlék nem volt szép! Fájdalmas volt! És jön a sebfeltépés, jön az, hogy lehet, mi magunk fogunk még nagyobb sebet ejteni magunkon. A megoldás kulcsa szerintem az elfogadás. Hihetetlenül klisésnek hangzik, de nekem ez segít. A másik:
    Hallottam erről az agykéreg-lambikus réteg elméletről, ennek pedig szembemegy a jobb agyfélteke-bal agyfélteke elmélete, mely szerint a bal agyfélteke a tudatos, intellektuális és individuális részünk. A jobb agyfélteke pedig a tudatalattink, a kreatív, befogadó én. A bal agyfélteke tudomásom szerint az emlékek, érzések összegyűjtője, s ő az, aki szépen összerakja a múlt érzései, emlékei alapján a jövőképünket. Ő raktározza és hozza elő a traumákat bizonyos helyzetekben, a jobb agyfélteke pedig csak és kizárólag a jelennel foglalkozik, és annak megélésével.

    Ezt a vitát mondjuk nem boncolgatom tovább, hagyjuk meg az agykutatóknak. 🙂 Az irományod érdekes, értékes, mint egy opció a régi blokkok feloldására.
    Üdv.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!