Varázsdoboz

Ma két örömhírrel is szolgálok, ami számomra nagyon felemelő érzés.

Ez a blogon a 100. bejegyzés. Sose gondoltam volna, hogy ennyire kitartóan fogom írni a blogomat. Nem tudtátok, de korábban több blogot is vezettem – mindig eldöntöttem, hogy majd most rendesen fogom csinálni, rendszeresen fogok írni, és nem adom fel egyik napról a másikra. Sajnos sosem alakult így. Annyira törekedtem a tökéletességre, hogy szívem szerint a Közzététel gomb megnyomása után kitöröltem volna az egészet. Mindig arra gondoltam, ez semmi. Nem tudok jól és jót írni. Nem volt a cikk felépítése a “sztenderd”, amit az újságírók alkalmaznak. Nem volt bevezetés, logikai sorrend, csak írtam, ahogy éppen kijött belőlem. Nem volt lead, nem volt vázlat, semmi, amire a cikkeimet építeni tudtam volna. Folyamatos csalódásként ért a felismerés, hogy ehhez én nem vagyok elég jó.

Aztán idővel rájöttem, hogy az írásra én valójában nem feladatként, hanem kikapcsolódásként tekintek. Olyan hobbiként, amit szívesen csinálok – úgy, hogy közben nem azon töröm a fejem, hol kéne tördelni a logikai felépítés szerint, mert nem volt logikai felépítés. Nem érdekelt: Eldöntöttem, hogy nem azért fogok írni, hogy majd más újságírók elismerését kivívjam. Azért írok, mert számomra örömet okoz, és a legnagyobb büszkeséggel az tölt el, amikor az olvasóim elmesélik a saját kis történetüket, amit az írásaim inspirálnak, vagy amikor hozzászóltok a cikkekhez és örömmel válaszolok nektek.

Idén először jelentkeztem a Cafeblog VIP programba. Bevallom, úgy álltam hozzá, hogy a többi igazán színvonalas Cafeblogos blog mellett az enyém eltörpül – jelentéktelek a témák, nem elég kidolgozott a dizájn és annak ellenére, hogy az írás a szenvedélyem, egyáltalán nem értek hozzá. Aztán kaptam egy értesítést a Gmailen, hogy bekerültem a programba. Az a legjobb érzés benne, hogy felismertem, másoknak is segítek és örömet okozok azzal, hogy írom a Varázsdobozt, és vannak, akik értékesnek találják az irományaimat. Ez egy óriási motiváló erő számomra.

Köszönöm!

Május 22-e Európában az elhízás elleni világnap. Az alkalomból a Nők Lapja is készített egy rövid kvízt, ahol tippelhetsz, hogy a képen látható valamit is alig viselő hölgyek a társadalmi megítélés szerint kövérek-e, vagy sem – arra kell tippelned, hogy a nők plus size modellek, vagy sem. A téma kapcsán, ahogyan már korábban is, felmerült bennem a gondolat, hogy érdemes lenne némi szót ejteni az elhízás problémájáról.

A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy a testképünket nagyrészt a média befolyásolja. Az aktuálisan ideális testkép elérésére törekszünk – a legtöbb nő egész életében fogyókúrázik és sanyargatja magát, azért, hogy elérje a címlapokról visszaköszönő bikinis retuskirálynők külalakját, mindezt úgy, hogy elfelejtik megélni az életük pillanatait, hiszen minden idejüket a fogyókúra köti le.

Ugye tudod, milyen érzés, amikor nem ehetsz a születésnapi tortádból – csakis akkor, ha édesítőszerrel és teljes kiőrlésű lisztből készült? Vagy amikor nem mersz koccintani szilveszterkor, hiszen az alkohol üres kalóriákat tartalmaz. A büfében nem tudsz italt vásárolni magadnak, hiszen az összes üdítő cukorral és vegyi anyagokkal van tele – helyette a büdös és koszos nyilvános vécében töltöd fel az üres flakonod. Nem fogadhatod el a kollégád által sütött muffint, amelynek a vége sértődés lesz? Akármennyire is megterhelő, naponta rábírod magad az intenzív, kimerítő mozgásra, hogy valamelyest leépítsd a tested zsírszöveteit?

A médiacirkusz a vékony nőket illetően ma már világméretűvé nőtte ki magát, amelyre a testükkel nem elégedett nők egy tábora idővel reagált. A “valódi nők” kampánysorozatokba kezdtek annak érdekében, hogy megvédjék a kissé hurkás, de magabiztos, boldog nőket, akik nem hajlandóak az önsanyargatásra, hogy a társadalom szemében vékonyak és kívánatosak maradjanak. Ahogyan már korábban is írtam, egyik irányzattal sem értek egyet.

Kép innen: joegeszseget.blog.hu

Számomra egy nő nem attól lesz nő, hogy hány kilót mutat a mérleg, vagy milyen betűben mérhető a kosármérete. Abszolút ellene vagyok mindkét tábornak. Tehát a média jelenlegi állása szerint kettő lehetséges skatulyába tartozhatsz: Vagy retusált, tökéletesen kidolgozott alakod van, vagy dagadt vagy, de nincs gond, elfogadtad a testedet. Direkt fogalmaztam ennyire sarkosan, hogy értsétek miről van szó. Ha tökéletes alakod van, akkor vagy igazi és kívánatos nő. Ha elfogadod magad akár túlsúlyosan is, akkor vagy igazi nő – érdekes módon a teljesen normális alkatot és testfelépítést a kampányok valahogy kihagyták, legalábbis nem csaptak akkora szelet, mint a fenti kettő. Ahogy a fenti kontraszt mutatja, nem tudsz egyszerre mindkét skatulyába ülni, tehát semmiképp nem vagy igazi nő, ugye?

Ennek ellenére én mégis azt mondom, hogy a saját testünk esetében két dologra kellene odafigyelned. Az egyik az a kép, ami neked tetszik. Az az alkat, amiben te szexisnek és vonzónak találod magad – ez az önbizalmadra és a kisugárzásodra is kihat, amelyet mások is észrevesznek. Van, akinek a kiálló borda tetszik, van, akinek a fognivaló és van, akinek az XL-es méret. Hát akkor legyél olyan! A másik, az egészséged. Sokszor gondolkodtam azon, vajon a “fogadd el magad” kezdeményezések mennyire hatékonyak akkor, ha valaki olyan túlsúllyal küzd, amely az egészségi állapotát is befolyásolja. Mondhatja, hogy “ide a chipset, mert én elfogadtam magam ilyennek”. Ellenben a vékony nőtársainkra is hatással lehet a plus size kampány, miszerint ők nem emberhez méltó testtel rendelkeznek, hiszen ezt szégyellni kell, úgy festenek, mint az anorexiások. Tehát teljesen mindegy, melyik kategóriába sorolod magad, a társadalomnak lesz egy csoportja, akinek semmiképpen nem fogsz tetszeni, és akiknek az elvárásaival ütközni fognak a tested által képviselt tulajdonságok. Az elvárásokról már írtam korábban, és továbbra is tartom magam a véleményemhez: Nincs olyan, hogy mindenkinek megfelelsz, tehát nem kell erre törekedned. És kész. Nincs vita.

Ellenben ha már a kampányoknál tartunk, én a testképnél sokkal jelentőségteljesebb momentumra hívnám fel a figyelmedet. Ez pedig a túlsúly. Nem a néhány hurka a derekadon, vagy a kissé megereszkedett integetőizom. Az a fajta túlsúly, amely az egészségi állapotodat befolyásolja. Ez a fajta túlsúly nem a testképzavarokból ered, ez egy betegség. Hosszú távon az életminőségeden ronthat (ha már nem rontott) és az éveid számát is jelentősen lecsökkentheti. Ha nem tudsz reálisan tekinteni a testedre, akkor érdemes az interneten fellelhető BMI kalkulátorokhoz fordulnod segítségért – ugyan ez nem mutatja ki a testzsírszázalékod, de nagyjából következtethetsz arra, hogy milyen tartományban mozog a súlyod. Ha túlsúlyos kategóriába esel, keresd fel az orvosodat, igényelj testzsír százalék vizsgálatot, és találjatok megoldást. A diéta ebben az esetben nem szépségkérdés, hanem szükséges kezelés, éppen úgy, mint amikor beveszed a fájdalomcsillapítót, ha fáj a fejed. Miért kell orvoshoz fordulnod?

A túlsúly hosszú távon felelős a mozgáskoordinációért, a csontok megfelelő állapotáért. A szerveid megfelelő működéséért, és a normális anyagcserefolyamatokért. A szív és érrendszeri megbetegedésekért, és a 2-e típusú cukorbetegségért. Az izomsorvadásért és a stroke-ért. Az életedért.

Ha tudod, hogy túlsúlyod van, fordulj orvoshoz, kérj segítséget! Ismerd fel a betegséged okát (mert nem mindig a helytelen étkezés és a mozgásszegény életmód a felelős a tünetekért), aztán az orvosoddal konzultálva válaszd ki a számodra megfelelő diétát, mint kezelési módszer. 

A mai rohanó, stresszes világban nem csoda, ha néha ingerült, zaklatott, feszült, vagy mérges vagy. Ezek olyan érzelmek, amelyek az élet velejárói. Kiválthatja bármi – kudarc, egy szomorú esemény, egy váratlan helyzet, vagy akár az időjárási front is. Vannak helyzetek, amikor öntudatlanul is felmegy bennünk a pumpa, vagy az idegeink a pattanásig feszülnek – amivel alapvetően nincs is gond, csak meg kell tanulni az indulatokat a helyén kezelni.

A feszültség jobb esetben idővel elmúlik magától, rosszabb esetben sokáig kínoz, ezért fontos, hogy kezelni tudd azt, hiszen folyamatos feszült és ideges állapotban hiába is törekednél a boldog, kiegyensúlyozott életvitelre. Szerencsére van néhány módszer, amit ilyenekor bevethetsz, problémától függően.

Vannak olyan helyzetek, amire nincs befolyásod, egyszerűen megtörténik veled – ilyen egy közeli hozzátartozó, vagy barát betegsége, halála, a munkahelyed elveszítése, ha betörnek a lakásodba, vagy ha megbírságolnak valamiért. Ilyenkor felesleges azon agyalnod, mi lett volna, ha másképp cselekszem, vagy azon, hogyan kerülhetted volna el a problémát. Ahogyan a megbocsájtásról és az elengedésről szóló cikkemben is írtam, az önostorozás a múltad miatt nem vezet sehova, csak még feszültebb leszel tőle. Mit tehetsz hát?

Ha megbírságolnak, akkor amíg ki nem fizeted a számlát, valószínűleg feszült leszel miatta. Kerülgeted, nézegeted, és minden alkalommal, amikor ránézel a csekkre, eszedbe fog jutni a bosszúság kiváltója. Ha elbocsátanak a munkahelyedről, az is egy megoldás, hogy pattanásig feszült idegekkel aggódsz, kiborulsz, szidod a főnököt, a céget, a kormányt, a levegőt, ami szintén nem vezet jóra. A legegyszerűbb megoldás, ha megváltoztatod a hozzáállásodat a problémához. Ha nyilvánvaló, hogy mi a feszültség oka, akkor tegyél meg mindent annak érdekében, hogy a legjobbat hozd ki a helyzetből – hiszen a reakciódon múlik, milyen következménnyel fog járni a jelenlegi helyzeted. Cselekedj, fizetsd be a számlát, vagy önsajnálat helyett nézz új munkahely után, amilyen hamar csak lehet. Minél előbb, annál hamarabb fogsz megnyugodni. Egyszóval a cél legyen az, hogy minél előbb megszüntesd a feszültséged okát.

Előfordulhat olyan helyzet, amikor nem tudsz változtatni a feszültség forrásán. Ilyen, ha elveszíted a kutyád, szakít veled a párod, vagy ha elhagyod a pénzedet. Ezek olyan feszültségforrások, amelyek már megtörténtek, és nem tudod “semmissé” tenni az eseményeket. Persze, hogy dühöngsz – az egyik legnagyobb méreg kiváltó nem más, mint a tehetetlenség érzése. Amikor nem tudod megváltoztatni a veled történt eseményeket, hiszen a körülmények szorítottak ebbe a helyzetbe. Ilyenkor célravezető az, ha felismered, hogy mi bánt. A szakításkor nem az az elsődleges feszültségforrás, hogy elhagyott a párod, hanem az, hogy magányos vagy, hiányzik és önostorozásba kezdesz, mit ronthattál el. Az események tiszta fejjel való átgondolása egy jó ötlet, az azonban nem célravezető, ha magadat szidalmazod és hibáztatod a kárért. A dolog már megtörtént, felesleges azon agyalnod, hogyan változtathatod meg a múltat. Ehelyett törekedj arra, hogy elfogadd a helyzetet, felismerd, hogy most ez van, és ebből igyekezz kihozni a legtöbbet. Határozd meg, mi az az időpont, ameddig folytatod az önsajnálatot, de azzal vége. Adj magadnak időt, hogy megéld a kudarcot, a csalódást, a szomorúságot, de ne hagyd, hogy az életed részévé váljon. Tűzz ki határidőt, aminek leteltével ismét visszatérsz az életbe.

Semmi nem segít, mit tehetsz még?

• Írj egy levelet annak, akire dühös vagy. Írd le minden sérelmedet, szitkozódj, káromkodj. Írj le mindent, ami bánt, aztán tépd szét, vagy hajítsd a kukába.
• Tarts néhány stresszcetlit az íróasztalodon. Ha ideges vagy, kapj fel egyet, gyűrd össze és vágd a sarokba – akár többet is többször.
• Kiabálj – na persze ha teheted, csak akkor. Sikíts egy jó nagyot, üvölts, add ki magadból a feszültséget. Nem azt mondom, hogy az utca kellős közepén kezdj rá, de ha olyan helyen vagy, ahol senkit nem zavar, akkor hajrá. Hidd el, segíteni fog.
• Sportolj: Menj le a terembe boxzsákot verni, vagy futni – a lényeg, hogy adj bele mindent (akár tekersz, akár futsz, akár ugrasz). Pár mozdulat után a feszültséged is alább hagy.
• Hallgass nyugtató zenéket – relaxációs dallamokat már rengeteget találhatsz az interneten, melynek előnye, hogy a háttérben szólva észrevétlenül űzi el a feszültségedet.
• Jógázz! A jóga régóta a kiegyensúlyozott lelkiállapot egyik hasznos kiváltója. Nem véletlenül hívei oly sokan. Ha megtanulsz néhány ászanát, amely nyugtató hatással van az idegrendszeredre, akkor segítségül hívhatod, ha ideges vagy. Tartsd meg a pózt fél percig, és érezd a nyugtató hatását.
• Verj meg valamit! Most nem emberre, vagy a probléma okozójára gondolok, és ha az autód lerobbant és ezért vagy mérges, akkor se őt bántsd – de egy használaton kívüli összegyűrt takaró, vagy kispárna jó választás. Üsd, ahogy csak bírod!

Mi ez? A Vigyázz! Kész! Posztolj! mozgalom Szilvi fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy a magyar bloggerközösséget még jobban összehozza (a blogját és a kihívás leírását alul találod). A kezdeményezés lényege, hogy a tagok kéthetente egy bizonyos témáról elmélkednek, ami előre megadott, ezzel egyfajta közösségi programot alkotva, amely amellett, hogy összetartja a közösség tagjait, az olvasóknak is szórakozási lehetőséget kínál. Most, hogy én is csatlakoztam a programhoz, hétről hétre megosztom veletek az elmélkedéseimet. A program posztjait a “vigyázz-kész-posztolj” címke alatt és a menüben is megtalálhatod. Ha érdekel a program, vagy csatlakoznál, Szilvi honlapján érheted el a szükséges információkat ide kattintva.

Nagyon vártam már, hogy erről a témáról írhassak – nem véletlenül. Amikor megnyitottam ezt a blogot, hallottam párszor, akik a hátam mögött sugdolóznak – ezt bárki meg tudja csinálni, én is tudnék ilyet írni, hülye, ha azt gondolja, ezzel akar kitűnni, én is tudok “írogatni” bármiről. Sosem szerettem azt a fajta hozzáállást, amikor valaki véleményt alkot valamiről, amit maga még sosem próbált. Az ember ebből az egészből annyit lát, hogy van egy új cikk a neten – de hogy milyen háttérmunka, szerkesztés, anyaggyűjtés előzte ezt meg, abból semmi nem lát, de véleményt alkot. 

Régóta naplózom az életem perceit – ötletelek, inspirációs füzetet és határidőnaplót vezetek, listákat írok a teendőimről, a vágyaimról, az elérendő céljaimról. Az egyik füzetem hátuljába szenteltem néhány oldalt annak, hogy blogos inspirációs táblaként működtessem. Ha eszembe jut valami, amiről szeretnék írni, vagy ami megihlet, akkor belefirkantom a füzetbe és néhanapján előveszem, és kiválasztom azokat, amelyekről abban az adott pillanatban szívesen írnék. Ez nálam úgy működik, hogy amelyik téma jelenleg megfog és látok benne lehetőséget, lehet, hogy pár nap múlva már érdektelen lesz számomra. Ezért felírom, és várom azt a pillanatot, amikor megint olyan érzelmi szintre kerülök, amelyben tudok írni az adott témáról. Van, hogy ez a pillanat sosem jön el, de megadom magamnak a lehetőséget, hogy az eszembe juttassam, ha esetleg úgy alakul.

Alapelve a blogomnak, hogy csak olyan témáról írok, amiről érdemben tudok írni, hitelesen hozzá tudok szólni. Amit leírok, az általában saját tapasztalat, ez persze nem feltételezi azt, hogy ami nekem bevált, vagy hasznos, az másoknak is beválik. Ennek ellenére jogomban áll arról írni a blogomban, amiről szeretnék – legyen az kiskutyás videó, vagy elrettentő események. Többször megkaptam már, amióta vezetem a Varázsdobozt, hogy “ingoványos talajra tévedek” egyes témákkal, vagy esetleg más a meglátásom egyes dolgokról, mint a hozzászólóknak. Ahogy fenntartom a jogot a témáim szabadságához, fenntartom ahhoz is, hogy megoszthassam itt, valamilyen formában a véleményemet, a meglátásomat. Ahogy már többször is említettem, ez nem szentírás, vagy követendő példa – ha valaki hasznot tud húzni abból, amit írok, vagy netán megihletem, inspirálom, nekem már az is megérte, hogy megosztom itt a gondolataimat veletek. 

Kicsit elkanyarodtam a témától, de szerettem volna valamilyen formában reflektálni azokra a kritikákra, amelyekkel egyesek illetnek. Általában arról írok, amihez az adott pillanatban ihletem van. Nincs meghatározva, hogy pontosan miről, milyen terjedelemben írok, de igyekszem rendszeresen – tehát naponta, maximum kétnaponta – frissíteni az oldalamat. A munka legnehezebb része számomra a cikkeim bevezetése és lezárása. Tudom, miről akarok írni, élénken él a kép az egyes mondatszerkezetekről és bekezdésekről a fejemben, de mindig nehéz dolgom van azzal, hogy valahogy rávezessem az olvasót a témára, aztán valahogy a leívelő amplitúdót befejezzem. 

A cikket általában egy összefüggő szövegben írom meg, majd tördelek – leütöm az entert, ahol kell, kiemelem a fontosabb mondatokat, beillesztem a linkeket ahová szükségét érzem. Ezután a cikkemet egy bizonyos kategóriába teszem, így a menüsorba is automatikusan bekerül a megfelelő fül alá, így könnyebben és egyszerűbben elérhető lesz a jövőben. Hogy célzottan megtalálható legyen a friss cikk, címkékkel is ellátom őket, így az oldalsáv címkéire kattintva is megtalálható a vonatkozó tartalom.

Végül címet adok és választok egy hangulatban, témában hozzá illő és nekem tetsző képet. A képeknél amennyiben nem saját gyártású feltüntetem a forrásoldalt, hiszen az internetes Copy Right szabályok itt is, mint bárhol a világhálón érvényesek. Ezután előnézetként megtekintem a cikkem, megnézem, minden a helyén van-e, van-e elírás, vagy helyesírási hiba a szövegben, a kép jó helyen van-e és hogy a színek és a tördelés illeszkedik-e az oldal hangulatához. 

Végül posztolom és megosztom a bejegyzésemet a Varázsdoboz Facebook oldalán, amit a jobb oldali sávban érhetsz el. Emellett megosztom “kollégáimmal” is, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége című zárt, bloggerek számára létrehozott csoportban is.

Mint most is, az egyes bejegyzéseket előszeretettel időzítem – így akkor is működik és frissül az oldal, amikor nem jutok gépközelbe. Ez szuper, főleg akkor, amikor elutazom, vagy tudom, hogy sok teendőm lesz, és ha le is ülnék írni, csak tessék-lássék munkát tudnék összehozni. Erre vannak a félkész, előre megírt cikkeim – van, amit csak formázni kell, van, amihez csak képet kell keresnem, de akadnak olyanok is, amelyek posztolásának még nem érzem, hogy eljött volna az ideje.

Társaim munkáját a kék békára kattintva tekintheted meg.

Minden otthonnak megvan a jellegzetes, saját illata. A mai napig érzem az orromban legjobb barátnőmék lakásának illatát – már rég máshol élnek, de bárhol felismerném. A nagymamámtól kapott takarónak az illata olyan, mint a nagyimé, az anyukám által kimosott ágynemű illatát bárhol megismerném és folytathatnám a sort. Ezek az illatok kellemesek, nosztalgikusak, barátságosak a számunkra, most viszont inkább arról szeretnék beszélni, mit tehetsz, ha a lakásodban kellemetlen szagok terjengenek.

Ez nem feltétlenül önhibádból adódhat – ahogy már említettem, minden lakásnak van egy jellegzetes illata, de ez nem feltétlenül köthető mindig össze az otthon illatával, ha számodra kellemetlen. Elképzelhető, hogy a korábbi tulaj dohányzott, ami beivódott a bútorokba, vagy a kellemetlen szagokat átvették a textíliák, függönyök. A hűtőben felejtett romlott étel, vagy a nem megfelelő szellőztetés is okozhat bűzös levegőt. Összegyűjtöttem néhány ötletet, amivel kellemesebbé teheted az otthonod levegőjét.

Kép innen: pecsma.hu

Az ecet az egyik legjobb szagtalanító, és sokféle felhasználási módja ismert. A kárpitok és ruhák színét felfrissíti, a beszürkült ingeket fehéríti. Ha egy kis tálba öntve a hűtőbe helyezed, pár óra múlva nyoma sem lesz a kellemetlen szagoknak. Ha a lakásban dohányzol, akkor egy tálba öntve helyezd el a legkritikusabb területeken. Ha kárpitot szeretnél szagtalanítani, vizes-ecetes oldattal spricceld be a felületet, dörzsöld át egy kefével, majd pár perc hatóidő után porszívózd ki. A csodaszert a felmosásnál is alkalmazhatod – a padló száradásával az ecetszag is ellillan, ahogy minden más kellemetlen bűz is, ami a padlóból árad. 

A szódabikarbóna hasonló módon lehet a segítségedre, ha hűtőbe, vagy a lakás különböző pontjaira helyezed. Ha stílusos kis tálkában tárolod, akár dekorációs elemként is szolgálhat. Cseppenthetsz rá pár csepp illóolajat is, így szolid illatot is varázsolhatsz. A hálószobában a levendula és a citromfű a kellemes alvást is elősegíti.

Nyáron ha zárt cipőt hordasz, előfordulhat, hogy beleizzad a lábad. Ez egyrészt ahhoz vezet, hogy a cipő kellemetlen illatot áraszt, másrészt pedig belebújva a lábadat is “beszennyezheti” a szag. Ha macskaalmot vásárolsz, amelyet egy pamut zokniba tömve a cipőbe helyezel, eltünteti a kellemetlen szagot.

Ha dohányzol az autóban, vagy valami olyat vittél, amitől erős szag kering a kocsi légterében, egy félbevágott almával semlegesítheted azt. Helyezd el az utasfülkében, vagy a csomagtartóban, egy éjszaka alatt az alma magába szívja a kellemetlenséget okozó bűzt.

A kávézaccot is bevetheted a lakásod szagtalanításában. Egy tálba öntve semlegesíti a szagokat, és dekorációs elemként is szolgálhat, ha egy átlátszó üvegedényben rétegezve pakolod bele más, fehéres színű anyaggal – só, liszt, szódabikarbóna.

Előfordulhat olyan is, hogy a szag forrása számodra elérhetetlen terület, például a lefolyók. Ekkor nem kell szétbontanod az egész csőrendszert, hogy megtaláld az okát – elég, ha almaecetet öntesz a lefolyókba – rövid idő elteltével a szagok eltűnnek. Ha komoly a gond, és a lefolyód dugulása okozza a kellemetlenségeket, akkor a művelet előtt tisztítsd ki azt.

A rendszeres szellőztetés is legalább olyan hatékony, mint a fent említett praktikák. Az a tapasztalat, hogy sokak számára a szellőztetés nem egyértelmű folyamat. A szellőztetés akkor lesz igazán hatékony, ha pár percre nagyra tárold az ablakokat – ennyi bőven elég, hogy a kerszthuzattal friss levegőt engedj a lakásba és kicseréld a használt szén-dioxiddal. Nem kell órákig nyitva hagyni az ablakot, így télen sem lesz gond szellőztetni, hiszen pár perc alatt a lakás nem fog jelentősen kihűlni sem.

Ha a fenti praktikák mellett szeretnél továbbmenni és saját illatot varázsolni az otthonodba, illatosíts. A szekrényekbe elhelyezhetsz illatpárnákat, vagy akár magad is elkészítheted őket – rendkívül jó párosítás a házilag is összeállítható levendulás zsákocska, amelyeket a ruhák közé tehetsz. Ha egy tálba némi konyhai sót és néhány csepp illóolajat teszel, szolidan illatosítani tudod a lakást. Emellett ma már kapható rengeteg illatgyertya, illatosító automata készülék is – válaszd ki az igényeidhez mérten legjobbat!

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♥ Kikerült a blogomra a Cafeblog VIP matrica, most már hivatalosan is VIP blogger lettem! ♥ Leégett a hátam – ami alapjában nem szuper, de tökéletesen jelzi, hogy most már tényleg itt a nyár 🙂 ♥ Spárga, spárga, spárga! Krumplival, mártással, raguval – mindegy is! ♥ Megszerettem a savanyú káposztát, amely tökéletesen támogatja a diétámat és javítja az anyagcserémet. Próbáljátok ki a kedvenc, tejszínes receptemet. ♥ Már 2 hete rendszeresen reggelizem. ♥ Újonnan beszerzett elektronikus könyvek, melyek csak arra várnak, hogy elolvassam őket. ♥ A csodálatos kutyadoki ♥ Kívánságlista összeállítása a kedvenc mobilalkalmazásomban.

Kép innen: lovecroatia.com

Kép innen: aprosef.hu

Amióta hozzám került életem első mosógépe, legszívesebben folyamatosan mosnék – ruhát, cipőt, törölközőt, konyharuhát, bármit, csak halljam, ahogy megy a gép. Azóta szinte nincs is olyan, hogy a ruhaszárítóm a helyén lett volna, hiszen mindig tele van aggatva száradásra váró ruhákkal. A mosási szenvedélyemmel egyenesen arányosan nőtt az öblítők iránti szerelmem is. Mindenféle illatban és márkában vásároltam már ilyet, és rendszeres program a boltokban végigszagolgatni a termékmintákat – még akkor is, ha nem vásárolok belőlük. Idővel azonban rájöttem, hogy akármilyen fajtát is választottam, sosem voltam teljesen elégedett – vagy alig érződött a kellemes illat, vagy egy nap alatt elillant. Elkezdtem törni a fejem, hogyan tudnám hosszú távon frissen tartani a tiszta ruhákat, és arra jutottam, hogy az öblítőválasztás mellett még számos egyéb trükköt is bevethetnék. 

Némi tájékozódás és utánajárás után azt mondhatom, rengeteg módszert vethetünk be annak érdekében, hogy a ruháink friss illatúak legyenek és ezt hosszútávon megőrizzék. Ebből választottam ki a leghatékonyabbakat – nektek beváltak?

Kép innen: femina.hu

Amit mosáskor megtehetsz

Ha az öblítő rekeszébe ecetet és néhány csepp illóolajat cseppentesz, a ruháid szuper illatosak lesznek. Sokan ódzkodnak az ecettől, jogosan félhetsz attól te is, hogy a ruháid ecetszagúak maradnak – ez bizony nem igaz. Az ecetet nem csak öblítésre használhatod, hiszen a beszürkült ruhákat látványosan fehéríti, a színes ruhákat pedig élénkíti, emellett antibakteriális fertőtlenítőszerként is működik és puhává varázsolja a ruháidat. Az ecetszag a mosást és szárítást követően nem érződik – helyette a puha, friss illatú ruha marad.

Ha a mosógéped vízköves, vagy nem tisztítod rendszeresen, az is okot adhat rá, hogy az öblítő illata nem igazán érződik, illetve ha igen, akkor furcsa, mellékszaggal kell számolnod. Erre jó megoldás, ha egy ecetes főzőmosást indítasz el üresen a gépeden, lehetőleg 60, vagy annál magasabb hőfokon. Ha régi a mosógéped, vagy régóta nem tisztítottad, akkor valószínűleg ez miatt nem érzed az öblítő illatát.

A vasaláskor

Vasalni sokan nem szeretünk, de jó motiváció, ha a vasalás során illatos ruhák halmait pakolhatod el a szekrényedbe.

Ma már kapni illatosított vasalóvizeket, amelyeket a gőzölős vasalókba önthetsz. A termékek azt ígérik, hogy a gőzt beisszák a ruhák szálai, így hosszútávon illatosak maradnak – ma már több márkát, kiszerelést és fajtát találhatsz a boltok polcain, van miből válogatnod.

Ha van otthon spriccelős flakonod, ezt is bevetheted a vasalás során. Töltsd meg a flakont vízzel, majd csepegtess hozzá némi olajmentes, természetes alapú illóolajat – ha ezzel bespricceled a ruháidat a vasalás előtt pár perccel, a forró gőz hatására az illatanyagok felszabadulnak, és rögtön kellemes illatú ruháid lesznek.

Ezt a módszert bevetheted a gőzölős vasalód illóolajos feltöltése során. Ahová a vasalóvizet öntöd, csepegtess 5-6 csepp illatanyagot – figyelj rá, hogy természetes alapúval dolgozz, mert a mestersékes, olajos termékek elszínezhetik a ruhádat csúnya olajfoltot hagyva maguk után.

A szekrényben

Ha szereted, ha a gardróbodban is a frissen mosott ruhák illata terjeng, akkor az illatpárnabiznisznek te vagy az álma! Ma már rengeteg féle kiszerelésben, formában és illatban kaphatsz ilyeneket, amelyeket a szekrényedbe akasztva remek illatosítóként használhatsz fel. 

Ha szeretnél egyedi illatot, egy vattapamacsra fújd rá a kedvenc parfümödet, és helyezd el a gardróbban. Arra figyelj, hogy a felület közvetlenül ne érintkezzen a ruhákkal, hiszen elszíneződést okozhat. Inkább akaszd fel egy madzagra és lógasd olyan helyre, ahol nem éri a ruháidat.

Ha szereted a tusfürdők illatát, akkor szuper ötlet, ha egy számodra kellemes illatú szappant helyezel a szekrényedbe. Akár le is reszelheted és felolvaszthatod, majd kreatív figurákat, formákat alkothatsz belőlük. Csempéssz egyet a fiókodba, a cipősszekrénybe, vagy a vállfák közé – garantált a kellemes illat.

Készíthetsz magad is illatosítót – például remek ötlet a szárított levendulát egy kis vászonzsákba morzsolni, amely amellett, hogy véd a molyoktól, kellemes levendulaillatot áraszt – akár fél éven át is!

A 2015-ös Cannesi Filmfesztivál képeit nézegetve inspirálódtam egy kicsit. Szeretem az ilyen nagyszabású eseményeket, akár divattippre, akár sminkötletekre vágyom. Minden évben kiválasztom a kedvenc ruháimat és sminkjeimet, nyilatkozatokat, és a nekem tetszőket egy külön mappában gyűjtöm a gépemen, így bármikor visszanézhetem őket, ha ihlethiányban szenvedek.

Két sminket választottam az idei fesztiválról, amelyekről úgy ítéltem meg, a hétköznapokra is hordhatóak, könnyen elkészíthetőek. Egy virtuális programmal most én is elkészítettem Natalie Portman és Sienna Miller sminkjét. Ha van kedved, próbáld ki őket, a képeken lépésről-lépésre láthatod az egyes fázisokat.

Natalie Portman kedveli a kevésbé hivalkodó, de elegáns sminket. Az idei Cannesben is egy ilyen kreálmányban tündökölt, ami nagyon jól állt neki. Nekem kifejezetten tetszik ez a bronzos hatás, nyáridéző, és nagyon jól is áll Nat-nek. Az alapozás után a mozgó szemhéjra matt barna, kissé bronzos árnyalatú szemhéjpúder került, amit a sminkesek a szélek felé jól elsatíroztak. Hogy fokozzák a hatást, a felső szempillasor tövébe vékony, de hangsúlyos tusvonalat húztak – ezúttal nem lett cicás a végeredmény, a fekete vonal egyfajta kontúrként funkcionál. A szempillák felül és alul is hangsúlyosak, talán a szempillaspirál határozza meg önmagában ezt a sminket. Az arccsontra barnás-bronzos pirosító került. Natalie száját egy barnás, visszafogott, természetes, ám kissé rózsás beütésű ajakrúzzsal hangsúlyozták. A végeredmény: Elegancia, káprázatos tekintet.

Sienna Miller igazán tavaszias, ám nem túl hivalkodó sminket választott. Sminkjében a klasszikus vonások keverednek a hangsúlyosabb, vidámabb színekkel. Sienna szemére elsőként vékony, de cicás tusvonal került – ezt úgy érheted el, ha a vonalat továbbhúzod, mint ahogy véget érnek a szempilláid, és a vonal végét felemelve “macskásítod” a tekinteted. A szempillák itt is hangsúlyosak, a sminkesek nagy figyelmet fordítottak az alsó szempillák erőteljes hangsúlyozására is. Az orcákra rózsás árnyalatú pirosító került, ez sokkal frissebbé és üdébbé varázsolta Sienna arcát. A tavasz nevében a szájra egy pinkes-pirosas, matt rúzs került, így lett teljes az összhatás.

A képeket a sztárokról a Vogue amerikai oldaláról válogattam, a fázisfotók saját munkák, kérlek ne tedd ki őket a saját oldaladra. Köszönöm.

Ahogyan a mondás is tartja – reggelizz úgy, mint egy király… Őseink tudhattak valamit, hiszen akármennyire is álmos és kómás vagy, a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Ahhoz, hogy az anyagcseréd a maximumon működjön (így az elhízásra is kevésbé leszel hajlamos) feltétlenül fontos, hogy beindítsd azt – ehhez tökéletes megoldás az, ha reggelizel. Összegyűjtöttem néhány ötletet, finom, de gyorsan elkészíthető, egészséges fogásokról, hátha meghozza a kedvedet ahhoz, hogy te is kipróbáld őket.

Sokan nem kedvelik a reggeli étkezést, vagy azért, mert a reggeli rohanásban nincs idejük ezzel is foglalkozni, vagy egyszerűen a gyomruk nem kívánja az ételt. Ennek ellenére mégis érdemes bevezetni az életvitelbe ezt a kulcsfontosságú mozzanatot. Idővel, ha tartjuk magunkat a fogadalmunkhoz, miszerint reggelizünk, a szervezetünk hozzászokik az új rutinhoz, így egy idő után már természetessé válik. 

Ez a cikk most nem a fogyókúrázóknak, vagy azoknak szól, akik speciális diétán vannak. Igyekeztem úgy összeválogatni a recepteket, hogy akár előző este, vagy napokkal korábban elő tudd készíteni a reggelidet, így a reggeli pepecselés helyett pár perc alatt friss, ropogós reggelit tálalhatsz a családodnak.

Kép innen: 7-themes.com

A natúr joghurt ideális reggeli táplálék – magas fehérjetartalma, finom íze és alacsony kalóriatartalma hozzájárul az egészséges életmódhoz. Kombinálhatod apróra vágott gyümölccsel, vagy csonthéjas magvakkal. Ízesítheted egy kanál mézzel és szórhatsz mellé zabpelyhet is, melynek a felszívódási ideje hosszabb, mintha kenyeret vagy fehér lisztből készült péksüteményt választanál, így akár ebédidőig is eltelíti a gyomrodat.

Ha van otthon muffin- vagy szuflésütőd, akkor nagy előnyben vagy, hiszen nem is gondolnád, mennyi mindenre használhatod még őket. Kend ki a formákat vajjal, és üss bele egy tojást. Szórd meg a tetejét sóval, borssal és némi reszelt sajttal, majd mehet is a sütőbe. Az a szuper benne, hogy a formákat akár előző este is megtöltheted, így reggel, amíg készülődsz, 10 perc alatt készre sül.

A fenti ötletet továbbfejlesztve készíthetsz még szuperebb reggeliket. A muffinsütős reggeli rendkívül sokrétű. Akár a tojásrántottádat is elkészítheted benne, vagy a formákat kibélelheted sonkával, szalonnával és erre is ráütheted a tojást. Akár palacsintatésztába kevert apróra vágott gyümölcsöket is készíthetsz ezzel a módszerrel.

Ahogyan az előző, egészséges életmóddal kapcsolatos cikkemben is írtam, az egyik legfontosabb alapelv az étkezések során az, hogy kombináld egymással a szénhidrátokat, a fehérjét és a gyümölcs-, zöldségfélét. Ha ezt tudod, akkor könnyen és gyorsan készíthetsz magadnak müzlit, vagy zabkását. A zabpelyhet keverd össze apróra vágott gyümölcsökkel és fogyaszd őket langyos tejjel.

Ha szendvicspárti vagy, akkor sem kell reggel pepecselned az elkészítésével. Egy szelet barna kenyeret, vagy rozskenyeret kenj meg vékonyan vajjal, terítsd rá egy szelet sonkát, és reszeld meg sajttal. Ha így elteszed a hűtőbe, másnap csak be kell tolnod a sütőbe, és 10 perc alatt készre sütni. Választhatsz mellé zöldségeket (paprikát, paradicsomot), vagy akár gyümölcssalátát is.

Az omlettel is hamar elkészülhetsz, ha előző este összeaprítod a hozzávalókat és előkészíted a szükséges eszközöket. Sütés után csak bele kell pakolnod a tölteléket, félbehajtanod és elfogyasztanod.

Ha nem szereted a szilárd táplálékot reggel, vitaminbombaként funkcionálnak a különböző zöldéges, vagy gyümölcsös turmixok is. Ha előre összekészíted a hozzávalókat, akkor gyorsan végezhetsz is vele, vagy előre, több adagot elkészítve a hűtőben is tárolhatod a turmixot. Próbálj ki többféle kombinációt – akár a gyümölcsöket hozzá illő zöldségekkel is variálhatod. Ízesítésnek használj mézet, vagy adj hozzá némi tejet.

Sosem szerettem túlságosan a káposztát – ha tehettem, a töltött káposztából is kiválogattam, a káposztasalátát pedig bármilyen jól is volt elkészítve, lehetőség szerint kerültem. Egészen addig így ment ez, amíg nem raktak elém egy jó adag tejszínes savanyú káposztát – azóta ha tehetném, mindig azt enném. Nemrégiben megtanultam én is elkészíteni, próbáljátok ki.

A káposztának sokféle felhasználási módja ismert. Most mutatok egyet, ahogyan én nagyon szeretem.

A káposzta az egyik legjobb zsírégető, ezért fogyókúrázóknak is ajánlott. Emellett nagyon magas a C-vitamin és a rosttartalma, tehát nagyon egészséges – beépíthető bármilyen táplálkozásba, és köretként, vagy főételként is remekül funkcionál. 

Amire szükséged lesz:

400 gramm savanyú káposzta (én készen vásárolom, de ha szeretnéd, magad is savanyíthatod otthon)
250 g tejszín
só
bors
vaj, vagy olaj (vajjal szerintem finomabb, de ha nincs otthon, bármilyen zsiradék megfelel)
füstölt sonka
húsleves alaplé, vagy húsleveskocka
cukor

A felolvasztott zsiradékban megpirítom a kockára vágott füstölt sonkát, majd rászórok egy/másfél evőkanálnyi cukrot. Folyamatosan kevergetem, hogy ne égjen oda. Rádobom a savanyú káposztát (ha túlságosan savanyúnak találom, előtte átöblítem vízzel – ez esetben óvatosan a cukorral). Pár percig pirítom, majd felöntöm húsleves alaplével, vagy vízzel, amibe húsleveskockát dobok. Sózom, borsozom, majd fedő alatt főzöm nagyjából 20-25 percig (ez általában attól függ, milyen “állagú” a savanyú káposztád). Időnként megkóstolom – amikor a káposzta megpuhult, akkor leszűröm. Egy másik lábosba dobom a készre párolt káposztát, majd felöntöm a tejszínnel. Nagyjából 5 percig nagy lángon, folyamatosan kevergetve forralom, amíg magába szívja a tejszín nagy részét.

Köretként, de akár főételként is remek fogás. Jó étvágyat!