Varázsdoboz

Jó, jó, tudom, még több mint 2 hét van a hivatalos nyárig, de az elmúlt hetekben már többször is megmutatta magát a következő évszak – már nem kell mindig kabátot vennünk, és arra is ügyelnünk kell, hogy védjük a bőrünket a káros UV sugarak ellen – hiszen a nap már fog, nem is kicsit. Napozásra fel! Jó az idő, nyílik a gyermekláncfű és itt az ideje a szabadtéri tevékenységeknek – akár még este is, hiszen ha kabátot veszünk, akkor sem fogunk fázni. 9-kor még világos van és reggel 5-kor már kel a nap. Hamarosan beköszönt az igazi nyár, jönnek a flip-flop papucsok na meg a bikini. Nem bírtam várni, és a mai Örömnapló (már a 7-ik rész) megihletett, így elkészítettem az új nyári dizájnt a blogon. Mint mindig, a mostanit is egy kép inspirálta, mely a fejlécben is szerepel, ez volt az:

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♥ Az első szabadnapom ♥ Gyömbér pohárból iszik 🙂 Azaz egy Pickwickes bögrémből – most már az övé ♥ Az év első piros lábkörmei ♥ Új bloglátogatottsági rekord – köszönöm, ezúton is! ♥ A blogom ajánlója megjelent Szilvi blogján! ♥ Új, szettes kávé, cukor és liszttartó ♥ Már nem kell kabát! ♥ Jacobs 3in1 Latte Machiato a kedvenc lattés bögrémből ♥ Csajos este és vacsi 🙂 ♥ Új, titkos projektbe kezdtem… Idővel elárulom 😉 ♥ Készül az új, nyári dizájn, már alig várom, hogy megmutassam nektek – és szintén egy kép alapján válogatom az egyes elemeket és színeket. Nektek?

Kép innen: thibo.com

Kép innen: nys.com

Ma már rengeteg könyvet, cikket találhatunk azzal kapcsolatban, hogyan tudjuk bevezetni az életünkbe az egészséges táplálkozást. Dietetikusok sora ossza meg sorra a tapasztalatait a webes felületeken, nyomtatott sajtóban és a tévében, ennek ellenére az egyes alapelvek sokszor egymással ellentétesek, vagy nehezen megvalósíthatóak. Összeszedtem azokat a pontokat, amelyeket ha betartasz, akkor nincs szükséged sem önsanyargatásra, sem milliókra, hogy egészségesen táplálkozz.

Ez a cikk most nem azoknak szól, akik szigorú diétán vannak, vagy akiknek komolyabb céljaik vannak a testükkel kapcsolatban – például testépítők, vagy egy betegség miatt le kell mondaniuk bizonyos táplálékokról.

Kép innen: lifehacker.com

1. Alapelv: Fogyassz naponta legalább 2 liter folyadékot. Azt, hogy mennyi folyadékra van szükséged, meghatározza, hogy milyen az életviteled. Hány kiló vagy, mennyi a testzsír százalékod, mennyit mozogsz, milyen jellegű munkát végzel. Azt azonban állíthatjuk, hogy napi 2 liter folyadékra – tiszta vízre, cukrozatlan teára – szüksége van a szervezetednek, hogy az anyagcseréd és a vízháztartásod megfelelő fokozaton üzemeljen.

2. Alapelv: Egyél naponta többször, keveset. A fogyókúrázóknak szokták javasolni ezt a fajta táplálkozást, azonban a “sima” embereknek is nagy segítség lehet. Egy étkezés során a vércukrod hirtelen megnő, majd hasonlóan hirtelen lecsökken. Ez persze az elfogyasztott étel minőségétől és összetevőitől is függ, de alapjába véve mondhatjuk, hogy a szervezeted így reagál az étkezésre. A naponta többszöri, kis adag étel bevitele hozzásegít ahhoz, hogy a vércukrod ne ingazoddon folyamatosan, és kisebb, rendszeresebb ampitúdóval üzemeljen – ez pedig elengedhetetlen a hosszú, egészséges élethez.

3. Alapelv: Fontos ügyelned arra, hogy az ételeid tartalmazzák mindazokat a tápanyagokat, amelyekre a szervezetednek szüksége van. Ilyenek a szénhidrátok, a fehérje és a zöldségfélék. Ahhoz, hogy a szervezeted megfelelően működjön, hogy az anyagcseréd fokozódjon, hogy izomosodj, hogy legyen energiád fontos, hogy ezeket a tápanyagokat minden étkezés során figyelembe vedd. Igyekezz úgy összeállítani a menüt, hogy egyharmad rész fehérjéből, egyharmad rész szénhidrátból és legalább egyharmadrész zöldségféléből épüljön fel. Ezzel biztosítod, hogy a szervezeted a maximumon működhessen egész nap. Például válassz csirkemellet (fehérje) burgonyakörettel (szénhidrát) és párolt idényzöldésgekkel (zöldségféle). Vagy kombináld a zöldséglevest (zöldség) lencsefőzelékkel (szénhidrát) és tejföllel (fehérje). Reggelizhetsz zabpelyhet (szénhidrát) tejjel (fehérje) és gyümölccsel

4. Alapelv: Ügyelj az összetevők minőségére. Tudományosan bizonyított, hogy egyes elemei az ételnek kiválthatók jóval egészségesebb alternatívákkal. A fehér liszt, a fehér kenyér és a cukor nem szolgálja hosszú távon az egészségedet, de ahogyan az előző pontban említettem, nélküle sem tudsz létezni. Ezért válassz a fehér liszt helyett rozslisztet, teljes kiőrlésű lisztet. A rántásba mindkettő tökéletesen megfelel és az ételeid ízén sem fog jelentős mértékben változtatni az egészségesebb alapanyag. Köretként rizs helyett válassz barna rizst, a cukrot helyettesítheted nádcukorral. A zsíros tej helyett választhatsz zsírszegényet és a tejfölt sok esetben helyettesítheted natúr joghurttal. Zöldségféléből válaszd a még feldolgozatlan, friss terméket – nem csak finomabbak, de egészségesebbek is, mint a fagyasztott társaik.

5. Alapelv: Figyelj a megfelelő vitaminbevitelre! Ha a fenti pontokat alkalmazod, még az sem jelenti azt, hogy egészséges vagy – hiszen a szervezetednek bizonyos ásványi anyagokra és vitaminokra is szüksége van. Ezért igyekezz változatosan étkezni. Az egyharmadrész zöldség nem lehet mindig a spenót – amiben ugyan sok a vas, de más tápanyagokban, mint például a C vitaminban szegény. Ezért kombináld a zöldségeket, vagy fogyassz minden étkezéshez másfélét. Érdemes vérvizsgálaton is részt venned, ahol megtudhatod, milyen vitaminokban van hiány a testedben – így tudhatod, mely zöldségféléket érdemes bevezetned az étkezéseidbe, vagy milyen anyagokat kell tabletta formájában megvásárolnod.

6. Alapelv: Ahhoz, hogy az emésztőrendszered megfelelően működjön, ügyelj a megfelelő mennyiságű rostbevitelre. A zöldségek és gyümölcsök önmagukban sok rostot tartalmaznak, de kiegészítheted a felhozatalt például zabpehellyel is – joghurttal keverve isteni finom! Ha nassolnál, válassz gyümölcsöt – szeleteld, karikázd fel, rendezd el ízlésesen egy tányéron és már kész is a film mellé a nassolnivaló. Ugye mennyivel egészségesebb és finomabb, mintha popcornt majszolnál?

Ahogy az autódnak időközönként üzemanyagra van szüksége ahhoz, hogy működjön, vagy ahogy a telefonodat fel kell töltened, hogy használható legyen, időközönként neked is szükséged van a töltekezésre, ha lemerülsz. A mindennapos stressz és hajtás során teljesen normális, hogy a raktáraid kimerülnek (testileg, szellemileg és lelkileg egyaránt), ilyenkor fontos, hogy megtaláld a módját a töltekezésnek. A fizikai szükségleteken túl (evés, ivás, alvás, megfelelő vitaminbevitel) van néhány lehetőség, amely nem vesz sok időt igénybe, mégis hozzájárul ahhoz, hogy frissnek, energikusnak és jókedvűnek érezd magad.

Ha elfáradtál, lemerültél, ihlethiányban szenvedsz, vagy nem pörögsz százszázalékosan:

1. Igyál meg egy nagy pohár, citromos vizet.
2. Vegyél be egy magnézium és egy C-vitamin tablettát, vagy multivitamint.
3. Egyél meg egy almát, vagy rágcsálj el egy zellergyökeret.
4. Végezz el néhány frissitő jógagyakorlatot.
5. Nyújtózz egyet.
6. Sétálj pár percet a friss levegőn.
7. Szopogass el egy mentolos cukorkát.
8. Készíts egy citromos fekete teát és fogyaszd el.
9. Változtass a testhelyzeteden: Ha feküdtél, ülj fel. Ha ültél, húzd ki magad. Ha keresztbe volt téve a lábad, cseréld ki őket egymással.
10. Masszírozd át a fülcimpáidat – vérkeringés serkentő hatással bírnak.
11. Kopogtasd meg a szegycsontodat – hasonló testi reakciót vált ki, mint az előző pont.
12. Csinálj pár perces kereszthuzatot a szobában/irodában, hogy kicseréld az elhasznált oxigént.

Kép innen: hirportal.sikerado.hu/

Ha rossz kedvű vagy, elveszítetted a jókedvet és a motivációdat:

1. Írj egy kedves SMS-t egy fontos személynek – lehet családtag, barát, szerelem.
2. Tégy meg valakinek egy szívességet – plusz pont, ha nem kérte.
3. Kérdezz meg valakit, hogy van.
4. Olvass motiváló idézeteket.
5. Rakd be a kedvenc zenédet, táncolj rá és énekelj hangosan – ha dolgozol, fülhallgatóval is ér.
6. Égess kellemes illatú gyertyát.
7. Készíts egy zöld teát és nyugalmasan fogyaszd el: Élvezd az ízét, érezd, ahogy felmelegít.
8. Végezz néhány nyugtató, harmonizáló jóga vagy piláteszgyakorlatot. 
9. Mosolyogj rá valakire, akit nem kedvelsz.
10. Mosolyogj rá bárkire.
11. Cselekedj valami jót: Az is elég, ha összeszeded a szemetet a munkahelyed folyósóján, vagy ha megkínálod a kollégádat egy teával – amit elkészítesz neki.
12. Süsd meg a kedvenc süteményedet – díszítsd ki, légy kreatív.
13. Fényképezz inspiráló dolgokat a környezetedben: Lehet egy virág, egy szép erezetű fa asztal, egy pohár kávé – készíts belőle kollázst és állítsd be háttérképnek.

Ha túl sok a teendőd:

1. Kérj segítséget!
2. Légy őszinte, és mondd el az illetékesnek a gondjaidat – nem tudok ilyen tempóban tökéletes munkát végezni -, kérj több időt, vagy engedélyeztesd, hogy mást is bevonj a feladatodba.
3. Vond be a teendőkbe a családtagokat – kérd meg a férjedet, hogy mosogasson el helyetted, vagy vesse be az ágyat.
4. Húzz ki 2 dolgot a teendőlistádról – ráér bevásárolni és felporszívózni holnap is? Nyilazd át a feladatot másnapra!
5. Van olyan teendő, amit szívesebben megcsinálnál most, mint az, amin jelenleg próbálasz felülkerekedni? Cseréld ki a kettőt. A csütörtökit tedd át mára, a mait csütörtökre. 
6. Tarts 5 perc szünetet! 5 percen nem múlik semmi, de egy kis pihenéssel újúlt energiával vághatsz bele a munkába. Lásd a fenti tippeket.
7. A nehezen emészthető ételek helyett válassz salátát, vagy gyümölcsöket – nem álmosítanak el, mint zsíros, olajos társaik.
8. Állítsd be az időzítődet 20 percre: Addig koncentrálj a feladatodra, amint lejárt, tarts 5 perc szünetet – akkor is, ha nagyon benne vagy a munkába.

Nemrégiben megjelent egy cikk a nyomtatott sajtóban, melynek fő témája, idézem: “Mit tegyél, ha introvertált a gyereked?”. Az introvertált embereket gyakran magukba zárkózó, a külvilágtól teljesen elhatárolódó, magányosan élő emberekként definiálják. Talán ennek a tévhitnek a hatására íródott meg a fenti cikk. Csak hogy röviden válaszoljak a kérdésre: Semmit ne tegyél, ha a gyereked introvertált. Ez nagyjából olyan, hogy ha szőke a haja, akkor ne akard barnára festeni. 

Az introvertáltság manapság pont úgy hangzik, mintha az egyén egy komoly betegséggel küzdene, amely hiba, segítséget igényel és orvosi ellátásra szorul. Azonban ez korántsincs így. Magam is inkább az introvertáltak csapatát erősítem, de ez nem feltételezi azt, hogy agyi defektusom, betegségem, vagy pszichés zavarom lenne. Szívesen járok társaságba, beszélgetek a barátaimmal és építem a szociális kapcsolataimat. Nem okoz megerőltetést, vagy szégyenérzetet, ha végig kell sétálnom az utcán sok ember között. De tudom magamról, hogy sokkal hatékonyabb vagyok, ha egy feladatot, vagy határidős munkát egyedül kell megoldanom, a csapatban való munka elvonja a figyelmemet – nem tudok koncentrálni és zavar, ha a feladat megoldása nem rajtam múlik, hiszen csapatban a többi tag is befolyásolja az eredményt.

Emellett időközönként szükségem van a csendre és az egyedül töltött időre. Amikor magam vagyok, és nem csörög állandóan a telefon, vagy beszélnek hozzám. Nem okoz gondot, ha pár napra egyedül maradok, vagy ha jelenleg nincs lehetőségem a barátaimmal, családommal a kommunikációra. Feszültséggel tölt el, ha idegenek előtt kell beszélnem (például egy szemináriumon), de az is gondot okoz, ha olyan társaságban kell megjelennem, ahol senkit nem ismerek.

Kép innen: tedxvienna.at

Tehát az introvertáltság nem egyfajta betegség, hanem egy olyan szeményiségtípus, aki a fenti tulajdonságokkal és jegyekkel rendelkezik. Ez egy ugyanolyan állapot, mint hogy valakinek milyen a hangszíne, vagy milyen színű a szeme. Veleszületett tulajdonság, melynek zavaró tényezői idővel viszont fejleszthetőek – de az alapvető személyiség mindig is az egyén része marad. A definíció és a sztereotípiák azt feltételezik, hogy a hozzám hasonló embertársaim egyfajta burokba, álomvilágban élnek, és mások által ők az ún. “fucsa emberek”, akikre megvetéssel, gúnnyal, iróniával reagálnak extrovertált társaink – akikben egyébként a fenti személyiségjegyek szintén megtalálhatóak, csak kevésbé tudják az előnyükre fordítani őket (például gondot okoz nekik az egyedül megoldandó feladat, a magány és a szociális elhanyagoltság).

Én általában úgy vagyok vele (mint introvertált személy), hogy akkor érzem jól magam és akkor érzem magam biztonságban, ha azokkal az emberekkel vagyok körülvéve, akiket ismerek, akik ismernek engem, akik ismerik az álláspontomat és a véleményemet, elfogadják azt, és nem azzal kell töltenem az időmet, hogy megmagyarázzam nekik az életemet. Ők azok az emberek, akik mellett az introvertáltságom ellenére is felszabadultan érzem magam, mert tudom, hogy önmagamat adhatom és nem kell megküzdenem az ellentétes véleményekkel, ítéletekkel, hiszen kölcsönösen ismerjük és elfogadjuk egymás nézeteit. Az ő környezetükben nem lehetne beskatulyázni, mint introvertált embert – ilyen társaság a barátaim és a családom. A hozzám hasonlóak. 

Ha egy idegennel ismerkedek, időről időre felmerülnek azok a kérdések, vélemények, amelyek sok esetben eltérnek egymástól – amivel alapvetően nincs is gond. Az ítélkezés és a kételkedés viszont nem terepem. Emlékszem, előfordult párszor, hogy én lettem a “furcsa lány”, meg a “fura néni”, mert nem illettem bele abba a társadalmi szórakozási “illembe” és átlagba, amelyet sok társam természetesnek titulál. Észrevettétek, ha valamit nem úgy csináltok – másképp öltözködtök, ismerkedtek, szórakoztok -, mint a nagy átlag, előbb-utóbb a “fura” jelzővel illetnek benneteket. Van az a csoport, akik inkább a színházért és a csendes kávéházakért rajong, mások hangos koncertekre járnak és rock&rollt hallgatnak, megint mások szórakozóhelyeken múlatják az időt. Azért, mert nem illesz be a társadalmi normába, vagy uram bocsá’ introvertált vagy, még semennyivel nem vagy kevesebb, mint azok a társaid, akik “igényesen” szórakoznak, “divatosan” öltözködnek, vagy könnyen teremtenek szociális kapcsolatokat. 

Emlékszem, amikor néhány embernek elmeséltem, hogy “tudod, van ez a blog, és én egyszer szeretnék komolyabban is az írással foglalkozni, ezért fejlesztem magam”, akkor a barátaim és a családom részéről nem is ütköztem ellenállásba. Azonban voltak páran a környezetemben, akik egyből beállítottak egy magányosan, végső unalmában és elkeseredettségében naplót írogató személynek, mely a továbbiakban a velem szemben való viselkedésükön is érződött. Lesajnálóan és megvetően néztek rám, komolyan azt vártam, mikor hívnak ki rám egy jól képzett pszichológusokból álló csapatot – mert én nem úgy szórakoztam, nem azokat a hobbikat űztem, mint ők, tehát az egyetlen lehetséges kimenetel az, hogy biztosan bediliztem. Ők így csinálják, én másképp csinálom – ennyi az egész. De mivel nem tudták rámhúzni a társadalmilag elvárt és normális skatulyát, ezért rögtön hadjáratot indítottak az elveim ellen. Úgysem fog menni. Ebből nem lehet megélni. Hülye vagy, ha azt hiszed menni fog. Ja, hogy diétázol? Bele fogsz halni! Egy nőn legyen mit fogni! Van bárki, aki ezt szívesen tűri? Én nem.

Pozitív része viszont a dolognak az, hogy megválogathatom, kikkel szeretnék barátkozni és kikkel nem. Itt ne gondold azt, hogy ha valakinek eltér a véleménye az enyémtől, azt elítélném, vagy hasonló. Az ítélkezés viszont nem terepem, nem szándékozom azzal tölteni az időmet, hogy bárkinek is meg kelljen magyaráznom magam, a döntéseimet, a tetteimet – ez vagyok és kész. Nem lehetünk mind ugyanolyanok, de ezzel nincs is semmi baj. 

Az a legfontosabb, hogy te jól érezd magad. Ha nem szeretnél elmenni egy eseményre, mert aggódsz, hogy a meghívottak közül nem ismersz senkit, dönthetsz úgy is, hogy nem mész el – és ezt senki nem kérheti számon. Nem kell hazugságokba temetkezned, hogy közbe jött valami, vagy hirtelen belázasodtál. A nincs kedvem is egy indok, vagy az is, ha elmondod, nem ismerek senkit és ezért ha lehet, kihagynám. Azzal sincs gond, ha mégis elmész, aztán idő előtt úgy döntesz, hogy oké, itt voltam, láttam mindent, de elég volt, most hazamegyek. 

Általános vélekedés, hogy az ember általában akkor érzi jól magát egy közösségben, ha hozzá hasonló emberekkel van körülvéve – akiknek nem kell megmagyaráznia a döntéseit, akik mellett önmagát adhatja – és nem fogják ezért hülyének nézni -, akik elfogadják az álláspontját, tisztában vannak azzal, hogy az egyén miről, hogyan vélekedik, és ezzel együtt elfogadják őt. Észrevetted, hogy ha az életedben a hasonló emberekkel körülvéve élsz, sokkal inkább önmagad vagy, és felszabadultabban érzed magad?

Összességében tehát introvertáltnak lenni nagyszerű dolog. Nagyszerű dolog a hasonlók társaságában eltölteni az idődet, aztán nagyszerű dolog a kanapén összekucorodva romantikus filmeket nézni. Egyik oldal sem jobb a másiknál – ami az introvertáltaknál erősebb, az extrovertált csoportban kevésbé hatékony és fordítva. Remélem, hogy olyan világban élünk, ahol mindenki lehet az, aki, és nem kell megjátszania magát. A siker kulcsa nem az, hogy ki az inkább csapatjátékos. Egyszerűen mások vagyunk és kész. A lényeg az, hogy kiaknázzuk a bennünk rejlő erőforrásokat.

Nem terepem a szépségről és szépségápolásról papolni, és ezt a fajta stílust nem is szeretném rendszeresíteni a blogon. Mindenesetre amikor elkezdtem írni a Varázsdobozt, úgy döntöttem, hogy amennyire tudom, igyekszem átadni a tudásomat és a tapasztalataimat az olvasóimnak. Ennek az elvnek az alapján született meg ez a bejegyzés is, ami a szemöldökformázásról szól.

Manapság egyre nagyobb divatja van az erőteljes, precizen – szinte mérnöki pontossággal – ívelt szemöldököknek. Ez a trend nekem nagyon tetszik, hiszen a szemöldök egységet, keretet ad az arcunknak – nem véletlen, hogy már a középkorban is kiemelték a nők a szemöldöküket különféle eljárásokkal. Ahogy egyre inkább népszerűsödött a trend, egyenesen arányosan növekedett azoknak a nőknek a száma is, akik elkezdték követni az irányzatot. Sokszor azonban megdöbbentő eredmények születtek. Nap, mint nap szembesülök az utcán csodaszép arcú hölgyekkel, akik igyekeznek követni a legújabb trendeket, így megpróbálták elsajátítani a szemöldökrajzolás mikéntjét és hogyanját – látványosan sikertelenül.

Kimnek vastagabb, íves, ám nem túlságosan sarkított a szemölöke. Hiába szeretnél hasonló formát, ha neked természetes esetben sarkos, éles szöget bezáró szemöldököd van.

Nem arra próbálok kilyukadni, hogy ha most a vékony szemöldök a trend, akkor legyen vékony, ha meg a vastag, akkor húzd ki vastagon. Emlékszem, amikor pár éve beütött a Kim Kardashian korszak, a lányok egy része hasonlóan ívelt, felfelé húzódó, erőteljes szemöldököt rajzolt magának. A dolog ott hibádzik, hogy a szemöldökünket nem rajzoljuk, maximum a saját szemöldökünket erősítjük, töltjük fel, színezzük, hogy elérjük a kívánt hatást.

Alapvetően a szemöldökformázás trendjével nem is lenne gond, ha tudnánk használni a természet adta adottságainkat. A szemöldökünk van, létezik – van egy formája, egy színe, egy sűrűsége, vagy ritkasága. Ez az, amiből gazdálkodhatunk. Ha csak tej van otthon, akkor hiába is akarunk tejeskávét készíteni kávé nélkül, nem fog menni. Ugyanez igaz a szemöldökre is. Abból kell kihozni a legtöbbet, ami adott. 

Nem szeretném részletezni, hogyan kell pontosan megrajzolni a szemöldökünk vonalát az adottságainknak megfelelően, hiszen ma már rengeteg kép, magyarázat, videós tutorial kering az interneten, melyeknek egy része megbízható és pontos utasításokat és ötleteket ad ahhoz, hogy az arcformánkhoz és szemöldökcsontunkhoz igazodó szemöldököt készíthessünk magunknak. Itt egy szemléletes ábra arról, hogy meghatározhasd, hol kell pontosan futnia a szemöldököd vonalának. Ha már tudod, hol van a vonal, akkor kezdődhet a fantázia. Vastagíthatod, vagy vékonyíthatod azt. Jobban kiemelheted az éleket, vagy akár sötétebb, világosabb színekkel is kísérletezhetsz. Hidd el, bármilyen is legyen a szemöldököt, rengeteg variációt kipróbálhatsz, amely a te arcodhoz igazodik. A legfontosabb az, hogy tartsd be az arányokat, különben természetellenes hatást érhetsz el. Hoztam még egy szemléletes ábrát, amelyen jól látszi, hogy a hölgy a saját szemöldökével dolgozik, és ebből igyekszik kihozni a legtöbbet.

Amennyiben szeretnél velem dolgozni, vagy van egy jó ötleted a közös együttműködésre, kreatív projektre, kérlek keress meg a kingaszirovicza@gmail.com emailcímen. 

Nemrég kezdtem el olvasni Jack Canfield A siker alapelvei c. könyvét, és már az első fejezet letaglózott. Ugyan még nem értem a végére és nem is tudok gyakorlati tapasztalattal szolgálni a könyv sikeréről, annyi bizonyos, hogy az első fejezetben taglalt elmélete tökéletesen megállja a helyét. A könyv nagyjából azzal a mondattal indít, hogy az, hogy most hol tartasz és hogy a jövőben merre mész, az kizárólagosan rajtad múlik, a te tetteidnek és döntéseidnek a következménye. Majd megismertet bennünket a könyv egyik alapvetésével, a siker képletével, amely így néz ki.

Esemény + Reakció = Következmény

Figyeljük csak meg a környezetünket. A gyerekek a rossz jegyért a tanárt hibáztatják. Ha nincs termés, az időjárást okoljuk, mert nem esik. Ha megbüntetnek gyorshajtásért, a rendőrt okoljuk. Ha ellopják a pénztárcánkat, a tolvaj a hibás. 

A könyv leírja az első fejezetben, hogy amennyiben az adott, megváltoztathatatlan eseményeket okoljuk a következményért, sosem fogunk előre jutni. Einstein mondta: Insanity is doing the same thing over and over again but expecting different results. Azaz, az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. A sikeres emberek kulcsfontosságú tulajdonsága az, hogy átalakítják az egyes eseményeket a saját hasznukra. Ha megtörtént a pénztárcalopás és okolni kezded a tolvajt, akkor egyrészről jogos a feltevésed, hiszen lopni tilos és a törvény is bünteti – ezzel viszont nem kerül meg a pénztárcád -, de ha a kívülálló, megtörtént eseményt okolod, szinte biztos, hogy a pénztárcádat legközelebb is ugyanolyan hozzáférhető helyen fogod tárolni. Arról, hogy a hibákból hogyan tanulhatsz, már írtam itt bővebben. A siker első lépése az, hogy bizonyos helyzetekre eltérő módon reagálunk. Az, ahol most tartasz, nem más, mint az eddigi életedben bekövetkezett eseményekre való reagálásod következményei. Idéznék a könyvől egy rövid történetet, hogy megértsd, miről is van szó. 

Jack Canfield Kép innen: chatinmanhattan.com

Az egyik barátomnak Lexus-kereskedése van Dél-Kaliforniában. Amikor kitört az öbölháború, az emberek nem vásároltak többé Lexust. A barátom tudta, ha nem változtat az eseményre (E) – mármint, hogy senki nem jön be a bemutatóterembe – adott reakcióján (R), szépen lassan elfelejtődik. A normális reakció (R) az lett volna, hogy a cég továbbra is bőszen hirdet az újságban meg a rádióban, aztán várja, hogy jöjjenek a vevők. De ez az út nem volt járható. Azzal a következménnyel (K) járt volna, hogy az eladás folyamatosan tovább apad. Ezért a cég új dolgokkal próbálkozott. Végül az hozta a legjobb eredményt, amikor egy egész flottát küldtek ki a gazdagok által látogatott helyekre – golfklubokba, jachtkikötőkbe, lovaspóló-pályákra, Beverly Hills-i meg Westlake Village-i partikra -, és mindenkit meghívtak egy próbakörre az új Lexusszal. Gondoljuk csak meg… mentünk már úgy tesztvezetésre egy új autóval, hogy utána a régi kocsinkba kellett visszaülnünk? Ugye, milyen csalódottak voltunk, amikor összehasonlítottuk a régi autónkat az újjal? Addig a régi kocsink is teljesen megfelelt. De hirtelen rájöttünk, hogy van jobb nála – és meg akartuk szerezni magunknak. Ugyanez történt ezekkel a fickókkal is. A tesztvezetés után az emberek jelentős százaléka vásárolt vagy lízingelt egy új Lexust.

A kulcs a kiemelt részben van. A normális reakció. Normális reakció az, amit az emberek meggondolatlanul művelnek az esetek 90 százalékában. Kirúgtak az állásodból? Normális reakció, ha hetekig mást sem csinálsz, mint okolod a főnököd, a kollégákat, a világot, amivel lehet, hogy a lelked megnyugszik, de egy helyben maradsz, toporogsz, miközben az idegeidet is tönkreteszed. Nincs pénzed? Szidhatod a rendszer (ami ugye adott) éjt-nappallá téve, anélkül, hogy bármi is változna. Mert így nem fog! Az egyenlet első fele adott: Bekövetkezett egy esemény, amely általában nálad kívülálló okokból történik – például beüt egy cunami, vagy földrengés (erről is vitatkozhatnánk, miért), akkor minden azon múlik, hogyan reagálod le a helyzetet. Lehet szidni a Földet, csak hogy ezzel biztosan nem fogsz előrébb jutni. A sikeres emberek titka a meghökkentő reakció, amit az előző esetben is olvashattál. Nem kell beállnod a sorba, mert ha mindenki szidja a rendszert, akkor én is fogom. Valószínűleg nem véletlen, hogy többen vagyunk átlagemberek, mint hírességek, vagy elismert tehetségek. Mert nem ismerjük fel a magunkban rejlő lehetőségeket. Idéznék még egy példát a könyvből:

Emlékszünk még az 1994-es northridge-i földrengésre? En emlékszem! Los Angelesben vészeltem át. Két nap múlva láttam egy riportot a CNN-en, amelyben ingázókkal készítettek interjút. A földrengés megrongálta a városba vezető fő autópályát. A forgalom leállt, és a normális esetben egyórás autóút két-három órásra nyúlt. A CNN riportere bekopogott az egyik dugóban veszteglő kocsi ablakán, és megkérdezte a vezetőt, hogy érzi magát. – Gyűlölöm Kaliforniát! – válaszolta a pasas dühösen. – Először az erdőtüzek, aztán az áradások, most meg ez a földrengés! Bármilyen korán indulok el reggel, mindig elkések a munkából. Ez elképesztő! A riporter ezután az eggyel hátrébb álló kocsinak az ablakán is bekopogott, és ennek az autósnak is feltette a kérdést. A férfinak csupa mosoly volt az arca.
– Jól vagyok. Hajnali ötkor indultam el otthonról. Nem hiszem, hogyjelen körülmények között a főnökömnek bármi kifogása lehetne. Hoztam magammal egy csomó kazettát meg spanyol nyelvleckét. A mobilom nálam van. Hoztam kávét is abban a termoszban, itt az ebédem; még könyv is van nálam, ha olvasni akarok. Szóval, semmi gond. Nos, ha a földrengés vagy a közlekedés lett volna a döntő tényező, akkor mindenkinek őrjöngenie kellett volna. De nem mindenki dühöngött. Az embereknek a közlekedési helyzetre adott egyéni reakciója hozta létre az adott következményt. A különbség a negatív vagy pozitív gondolatokban, a felkészültségben vagy a felkészületlenségben rejlett. A hozzáállás és a viselkedés hozta létre a teljesen eltérő személyes élményeket.

Ugye mennyire egyszerű? Vagy:

Esemény: Kapunk 400 dollár prémiumot.
Reakció: Egy éjszaka alatt elszórakozzuk.
Következmény: Egy vasunk sincs.

Esemény: Kapunk 400 dollár prémiumot.
Reakció: Elhelyezzük egy befektetetési alapban.
Következmény: A pénz nettó értéke megnövekszik.

Az eseményekre nincs befolyásunk, de a következményeken változtathatunk. A következményt ez esetben mindig saját magunkra értjük, azaz milyen reakcióval milyen hosszú távú eredményt érhetünk el. Zsörtölődünk, szidjuk a rendszert, a megváltoztathatatlant, vagy megpróbálunk tudatosan fordítani a sorsunkon? Az, hogy mit gondolunk, hogyan reagálunk, vagy mit gondolunk, abba egyedül nekünk van beleszólásunk.

Szeretnék kitérni a könyv másik fontos részletére is, amelyben Jack arról szól hozzám, hogy ismerjem fel, az, ahol most tartok, az az én döntéseimnek az eredménye, az én felelősségem. Nem kenheted folyton másra a helyzetedet. Könnyű azt mondani, hogy a szüleim “csak” ipari iskolába irattak be, mert nem volt pénzük a gimire, mert nem dolgoztak, ittak helyette, satöbbi, és ezért nem tudok egyetemre járni. Könnyű megtalálni a bűnbakot, de talán az igazság abban rejlik, hogy nem készültél fel rendesen az érettségire, nem tájékozódtál és tanultál eleget, ezért a jegyeid rosszak lettek, nem jutottál be sehová. A szülők hibáztatása egy dolog, megint másik dolog elfogadnod, hogy a helyzet rajtad múlott, mindegy, kit okolsz érte, a következményekkel neked kell szembenézned. Vagy: Ellopták a farzsebedből a pénzedet egy forgalmas buszmegállóban. Persze, rögtön a tolvaj lesz a hibás, haragszol, dühös vagy, de lássuk be, te tetted a pénzedet jól hozzáférhető helyre, ne csodálkozz, ha ellopják. De ha már ellopták, akkor legközelebb jól gondold meg, hová teszed az értékeidet. Rossz jegyet hozál a suliból? Igen, mert a tanár pikkel rád. Ennek manapság van valószínűsége, de ilyenkor sem érdemes egyből a tanárt támadni. Ja, hogy elsőbe direkt ráöntötted a kóládat? Ezért pikkel rád? Talán nem meglepő. A tetteid következményekkel járnak, az, ahol most éppen tartasz, az pedig a tetteidnek és a döntéseidnek a következménye. Itt az ideje okolás, hibáztatás helyett a változásnak. 

Hányszor és hányszor halljuk a családtól, barátoktól, médiából, hogy mennyire fontos, hogy elengedjük azokat a gondolatokat, melyek hosszú távon nem szolgálják a boldogságunkat. Legyél bármilyen helyzetben is, biztosan előfordult már veled is, hogy a múltbéli események gondolata visszatért, rágódsz rajtuk, és elkezdődnek a mi lett volna ha… és a ha újrakezdhetném… monológok. Ugye azt mindannyian tudjuk, hogy a múlt az életnek egy olyan területe, amelyet utólag nem változtathatsz meg, de arra nagyon jó, hogy tapasztalatot szerezz, levond a tanulságokat és tanulj belőlük. Ez ugyanúgy igaz a negatív és a pozitív történésekre is.

A problémák forrása az esetek szinte száz százalékában abban rejlik, hogy képtelen vagy megszabadulni a múltad eseményeitől. Elkövetsz egy hibát, aztán folyton rágódsz rajta, nem tudsz szabadulni a gondolatától sem annak, hogy a helyzetet már nem tudod visszacsinálni, az idő ellened dolgozik és folyamatosan bűntudatod van miatta. Időről-időre lejátszod magadban az eseményeket és elképzeled, hogy utólag, hetek, hónapok, évek múltán a mostani agyaddal és tapasztalatoddal (ami ugye akkor még nem volt tapasztalat) hogyan kellett volna csinálnod. Elképzeled, mit tennél most, ha visszapörgethetnéd az időt és azzal a tudással rendelkeznél, amit most bevetnél a helyzet megoldására. Valószínűleg te is tudod, hogy a múltbéli sérelmek miatti önostorozásnak semmi értelme nincs. Mindenkinek van múltja, tettek, emberek, barátok, szerelmek akiket hátrahagyott, és ezen semmi nem tud változtatni. Ezért teljesen felesleges folyton azon agyalnod, mi lett volna ha… és hol tartanál most, ha a múltban másként cselekedsz. A dolgot akár meg is fordíthatjuk: Ha a múltban nem követed el azokat a hibákat, melyek miatt szorongsz, akkor most nem tartanál ott, ahol tartasz – hiszen ha másra nem is, a múlt visszaidézése arra mindenképpen tökéletes, hogy levond a tanulságot. Most direkt nem térek ki a pozitív emlékeidre, hiszen a nosztalgiázás jó kedvre derít és hozzájárul a boldogságodhoz – ugye milyen jó emlegetni a barátnőiddel a régmúltban történt közös eseményeket?

Előfordulhat olyan helyzet is, hogy az, amin rágódsz, már rég elmúlt, már nem az életed része, mégsem tudsz szabadulni a gondolatától. Lehet, hogy fizikailag már nem érint az eset, de az agyadból nem tudod kiverni. Például ha elhagyod a munkahelyedet egy másikért – fizikailag már az új helyen dolgozol, nincs kapcsolatod a régi munkáddal, mégis a múltban élsz. A múltban élés elsődleges oka a félelem. Félsz attól, hogy a változások miatt elhagyod a komfortzónádat, így hogy jobban biztonságban érezd magad, próbálod újra megélni azokat a múltbéli helyzeteket, melyek akkor örömet okoztak, vagy melyek a biztonságot szimbolizálják számodra. Például ha kudarc ér, vagy szomorú vagy, gyakori fantázia az, ha elképzeled, hogy az ex-ex-ex barátoddal milyen jó volt egy nehéz nap után összekucorodni a kanapén, és átbeszélni az eseményeket, mert ettől mindig megnyugodtál. Most szomorú vagy és csalódott, ex-ex-ex barát sincs, de te mégis igyekszel visszaidézni azokat a pillanatokat, amelyek számodra a biztonságot és a nyugalmat jelentették. Ezzel nem is lenne alapvetően semmi baj, ha probléma ott kezdődik, amikor a túl sok múltban élés miatt elfelejted megélni a jelent, és észre sem veszed a veled történő pozitív eseményeket a mostani életedben.

Kép innen: belsoertekeink.hu

Hogyan “engedjem el a múltat”?

A legfontosabb, amit tudnod kell, hogy fel kell ismerned azt, amikor az agyad múltbéli üzemmódba kapcsol. Figyeld meg a reakcióidat a váratlan helyzetekben, kudarc és csalódás esetén: Mi az, ami rögtön az eszedbe jut róla? Hová képzeled vissza magad? Az a lényeg, hogy a múltbéli pillanatoknak igyekezz megtalálni a jelenben rejlő alternatíváit. Ha te attól nyugszol meg, hogy anno a pároddal megnéztétek a Szépség és a szörnyeteget összebújva a kanapén, komponáld meg a helyzet jelenbeli forgatókönyvét. Például készíts nassolnivalót, vedd öledbe a kislányodat, és nézzétek meg együtt a filmet – mondd neki, hogy most megmutatod a számodra legnyugtatóbb mesét, ami ennyi idősen a kedvenced volt, hátha neki is tetszik. A reprodukálás tulajdonképpen csalás – hiszen a cél az, hogy ugyanazt az állapotot érd el, melyet a múltban annyira szerettél, de a jelenbeli eszközeid felhasználásával. 

Na de mi van akkor, ha egy olyan hibát követtem el a múltban, amit utólag másképp csinálnék, és nem bírom elviselni a tudatot, hogy nem változtathatom meg? Engedd el! – könnyű azt mondani. Sajnos a helyzet nem éppen ilyen egyszerű. Az egyik alapvetés a megbocsájtásban rejtőzik. Ne ostorozd magad! Értesd meg magaddal, hogy te is ember vagy, hibázhatsz, hiszen nem vagyunk tökéletesek. Amíg nem vagy képes megbocsájtani magadnak a múltbéli tetteidért, nem is fogod tudni feldolgozni azt, és levonni a tanulságot – így nagy valószínűséggel hasonló helyzetben el fogod követni ugyanazt a ballépést, így megint lesz valami, amiért ostorozhatod magad. Nem feladatot megérteni a negatív események miértjét, nem kell magyarázatot keresned rá, és főként nem kell “bűnhődnöd” miatta. Egyszerűen fogadd el a helyzetet, mondd ki hangosan, hogy megbocsájtok magamnak! Nem baj, ha nem sikerül azonnal. Lehet, hogy elsőre nem is fog sikerülni, de amint észreveszed, hogy megint ostorozod magad és hibáztatod a világot, magadat, addig nem fogsz tudni továbblépni. Ne próbálj meg elképzelni különféle forgatókönyveket. Próbáld meg megérteni, hogy a megbocsájtás a legegyszerűbb módja a múlt lezárásának. Nem azt mondom, hogy söpörd a szőnyeg alá a múltadat, és felejtsd el – raktározd el magadban, vond le a következtetéseket, aztán zárd be, hogy csak a tanulság és a fejlődés maradjon meg belőle. Hiszen a legnagyobb hiba az, ha folytonosan ugyanazt a hibát követed el, aztán várod, hogy majd más legyen az eredmény. Hát nem lesz más. Bocsásd meg magadnak a hibáidat.

A megbocsájtás mellett fontos a múltad feldolgozása is. A rohanó világban sajnos nem mindig van lehetőségünk leülni, és átgondolni magunkban az eseményeket – mely az egyik legrosszabb taktika. Ha a problémát besepred a szőnyeg alá, vagy nem beszéled (írod) ki magadból, akkor a feldolozási folymat egyszerűen elmarad, így az emlék újra és újra elő fog jönni a legváratlanabb pillanatokban, ami egyenes út a boldogtalansághoz és a csüggedtséghez. Mindenkinek másképpen megy a feldolgozás. A lényege az, hogy az eset után foglalkozni kell a problémával. Ülj le, és beszéld ki magadból, írd le, rajzolj. Vagy hívd fel a barátnődet/anyukádat, panaszkodd ki magad, mesélj az érzéseidről és kérd ki a véleményüket a témában. Ha inkább magadba forduló típus vagy, fogj egy papírt, vagy ülj le a tükör elé és beszéld át magaddal az eseményeket. A tények után a tények által kiváltott érzéseidre koncentrálj. Ezt mondtam, és ez miatt csalódottságot éreztem. Ezt tettem, és utána kudarcélményem lett. Szakítottam, és utána nagyon magányosnak éreztem magam. Felmondtam, és az új munkahely keresése közben félelem lett úrrá rajtam, hogy nem találok másik munkát és anyagi gondjaim lesznek. Fontos, hogy bontsd ki a problémát. A probléma nem az, hogy felmondtál, hanem az utána való félelem érzése a pénztelenségtől. Tanulságként levonhatod belőle, hogy számodra az anyagi biztonság nagyon fontos, és a bizonytalanságot nehezen viseled. Ha idáig eljutsz, tudni fogod, hogy ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülsz, akkor vagy félreteszel egy összeget biztonsági tartalékként, vagy a felmondásod előtt biztos állást keresel magadnak. Ha ezt az emléket nem bontod le magadban és nem próbálod meg az okokat keresni (melyek az érzelmeiddel függnek össze), akkor legközelebb is ugyanúgy fogsz cselekedni, mely megint szorongáshoz és félelemhez vezet. Aztán lesz megint valami, amin lehet rágódni.

Tehát a képlet nagyjából úgy néz ki, hogy a negatív emlékedet fogadd el, majd dolgozd fel a neked megfelelő módon – vond le a következtetést belőle, értsd meg, miért szorongsz miatta, és mi volt a hibád kiváltó oka, majd ha ezzel is megvagy, zárd be az ajtót mögötte, és a csukott ajtóra írd rá a tanulságot, melyet legközelebb hasonló helyzetben elővehetsz. Aztán bocsáss meg magadnak, és élj tovább a jelenben.

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♣ Új munkahely! ♣ Szépen nő a hajam a megfelelő mennyiségű cink és szelénbevitel hatására. Pár hónap, és ismét vágyott hosszúságú lesz a hajam! ♣ Méz, méz, méz! ♣ Az új mosogépem – még mindig! ♣ Két szuper, új tavaszi cipő – igaz, az egyik munkába, de így is imádom, öröm felvenni reggelente (egyébként egy mentaszínű, vászoncipő) ♣ Cassey Ho 30 nap alatt vékonyabb comb kihívás. ♣ Telihold – igaz, hogy 3 éjszakát végigszenvedtem miatta, de olyan világos van éjszakánként… ♣ Új kávé tesztelése – imádnivalóan finom! ♣ Frissen mosott ruhák illata – még mindig! ♣ Leégtem a napon – mert sütött a nap, és már majdnem tényleg nyár van! ♣ Új sminkrutin ♣ Forró málnás álom tea (Pickwick válogatás – sajnos már nem kapható)