Van egy ötletem, hogyan utáld meg magad. Teljesen. Totálisan. Úgy hívják, maximalizmus. Légy te is maximalista! Sőt, lehet, hogy már az is vagy. Nagyszerű! Akkor számíts rá, hogy hamarosan kiégsz. Elégedetlen és feszült leszel. Folyamatos szorongásban élsz majd. Az emberi kapcsolataid tönkremennek, túlteljesítesz, képtelen leszel kipihenni magad. Folyamatos elégedetlenség lesz úrrá rajtad, mindezt úgy, hogy maximális teljesítményre törekszel. De bárhogy is csinálod, sosem lesz elég jó. Mindig lesznek jobbnál jobb ötleteid, hogyan terheld túl magad még inkább. Üdv a neurotikusok klubjában!
Na persze ez a kérdés nem ilyen egyszerű. Mindannyiunkban létezik egy perfekcionizmusra hajlamos személyiségvonás. Ez azonban adaptív tulajdonság, nem az élet egészére terjed ki, csak egy adott munkára, projektre, területre. Természetesnek tekinthető, hogy a munkahelyeden igyekszel jól teljesíteni, vagy szeretnéd minél jobb eredménnyel teljesíteni a vizsgáidat. Azonban az adatptív perfekcionizmust és a neurotikus személyiséget csupán egy hajszál választja el. A valódi perfekcionizmusban szenvedők az életük minden területére kivetítik ezt a fajta tökéletességre törekvést, és tudatosan keresik azokat a helyzeteket, amelyben még több felelősséget vállalhatnak, ezáltal is bizonyítva a kimagasló teljesítményre való képességet. Sokszor a perfekcionisták a személyiségüket igyekeznek kivetíteni az őket körülvevő emberekre is. Hosszú távon ez kapcsolati mélypontokhoz, munkahelyi gondokhoz, vagy akár váláshoz is vezethet.
Fejleszd tökélyre az önutálatot!
A perfekcionizmus valójában egy nagyon komplex jelenség, és többféle módon érintheti az egyes embereket. Önmagában még nem perfekcionizmus az, ha az életed egy bizonyos területén a maximális teljesítményre törekszel. Sőt, bizonyos esetekben a képesség arra, hogy a maximumon teljesíts, még az előnyödre is válhat. A perfekcionista és a hatékony személy között a legszembetűnőbb különbség az, hogy míg a perfekcionista az élete minden területén a tökéletességet hajszolja, addig a hatékonyan teljesítők mindig csak egy adott területen igyekeznek kiemelkedő eredményt elérni. Hiszen ha egyszerre több területen is maximálisan szeretnél teljesíteni, az idővel túlterheltté tesz, és burn out-hoz vezet. A kiégés ténye pedig képes megváltoztatni az egész hozzáállásodat, valamint gyötrő lelkiismeret furdalást is okoz.
A perfekcionizmusról az emberek nagy részének azonnal a tökéletesség, a rend, a tisztaság, a rendszer és a hibátlanság jut az eszébe. Mondhatnám úgy is, hogy egyfajta pozitív asszociáció jelenik meg a szó hallatán, és egy figyelemreméltó, rendezett, maximálisan teljesítő személyiségre enged következtetni. Sajnos azonban a maximális teljesítményre való törekvés csupán a külső szem számára enged pozitívan következetni – valójában azok számára, akik maguk is perfekcionisták együtt jár a hibátlanságra törekvés és az elégedetlenség érzésével.
Honnan ered mindez?
Korábban már többször is írtam, de úgy érzem fontos ismét megemlíteni: A felnőttkori neurotikus hajlamok szinte minden esetben a gyermekkorból erednek. A negatív szokásminták, a feltételes reflexek, és a perfekcionizmus egyaránt hiányos nevelésből, vagy a nem megfelelő szülői magatartásból erednek. Ezzel most nem azt szeretném mondani, hogy hibáztasd mindenért a szüleidet – hiszen valószínűleg ők is hasonló nevelésben részesültek, mint te magad, csak ők nem ismerték fel mindennek a jelentőségét. Ha a szüleid hajlamosak voltak arra, hogy kimagasló teljesítményt várjanak el tőled, és nem tűrték, ha hibásan, vagy helytelenül teljesítettél, vagy cselekedtél, akkor ez a fajta elvárás olyan mélyen rögzült a tudatalattidban, hogy felnőttként is ezeknek az elvárásoknak igyekszel megfelelni. Ezzel olyan lavinát indítottak el, amely a felnőttkori boldogságodat is megnehezíti. Sokszor egy-egy elvárás olyan mély nyomot hagy a gyermeki agyban, hogy a felnőtt gyermekek tudattalanul is arra törekszenek egész életük során, hogy megfeleljenek mindazoknak az elvárásoknak, amelyeket a szüleik gyermekként eléjük támasztottak. A gyermek 5 éves koráig (egyes pszichológusok szerint 3 éves koráig) istenként tekint a szüleire. Minden, amit azok neki mondanak, azokat törvényként, igazságként fogadják el. A gyermekben nincsen meg a képesség, hogy különbséget tegyen jó és rossz, szükségszerű és szükségtelen között, vagy éppen a képesség és az igény arra, hogy megkérdőjelezze szülei elvárásait. Ezt nevezik a beépített szülőnek, aki a fejedben lakik, és a körmödre csap, ha egy feladatot nem végeztél el tökéletesen.
A maximalizmus kezelésének első lépése a felismerés. Ha már tudod, hogy te is perfekcionista vagy, akkor valószínűleg arra is rájöttél már, hogy ez bizonyos helyzetekben az életminőséged rovására jár. Hogyan szabadulj meg tőle? Azzal foglalkozz, ami igazán fontos. Tedd fel magadnak a kérdést minden egyes alkalommal, amikor úgy érzed, túl kell teljesítened önmagad: Valóban fontos ez az előrehaladásom szempontjából? Tényleg szín szerint kell csoportosítanom a ruhákat, vagy magasság szerinti sorrendbe állítani a könyvespolcon a könyveket? Előrébb visz ez engem? Segít a céljaim elérésében, vagy csak időpocsékolás és hátráltat a valódi feladatomban?
A komfortzóna elhagyása az egyik legkiválóbb módszer a maximalizmus kiütésére és az egyensúly megteremtésére kiégés nélkül úgy, hogy az életed fontosabb és lényegesebb területeire fordítod azt az energiát, amit korábban a tökéletesség hajszolásával töltöttél. Mi az a komfortzóna? Kattints ide.
Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, kérlek nyomj egy like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban a blogra, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!A
