Varázsdoboz

Nemrégiben megnéztem egy interjúsorozatot, amelynek alanyai ismert celebek/hírességek – őszintén beszélnek az életükről, a nehézségekről, az önmagukkal való viszonyukról és a belső küzdelmeikről. A 25 perces sorozatok láttán felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mennyit tudunk azokról az emberekről, akiket nap, mint nap a tévében látunk, vagy talákozunk velük a magazinok címlapján téves benyomást alkotva róluk.

Pszichológusok szerint a változás olyan folyamat, amelyet inkább befolyásolnak külső tényezők, események, mint a saját magunkba vetett hit, és a változásra törekvés. Ez a fajta fejlődés sosem folytonos – inkább szaggatott, időszakos vonal mentén megy végbe. A szocializációs folyamat az ember első 25 évében tart. Ezután már kialakulnak az alapvető, egyént meghatározó személyiségjegyek, melyek az évek során nem változnak, csupán átalakulnak, háttérbe szorulnak, vagy éppen előtérbe kerülnek. A fejlődéslélektan szakemberei arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek életük során folyamatosan változnak, kisebb-nagyobb mértékben, sokszor szembetűnő formában, sokszor csak belső lelki vívódások tekintetében.

Pontosan emlékszem azokra az eseményekre, amelynek hatására jelentősen megváltoztam. Ebből általában a környezetem semmit nem érzékelt – a hozzám legközelebb állókat is beleértve, mint például a családom, vagy a barátaim. Mindig lesznek, akik másnak látnak – nem azért, mert más vagyok, hanem mert a környezetem olyannak lát, amilyennek látni akar. Még a mai napig is vannak olyan élményeim, amikor a szüleim az évekkel ezelőtti (sőt, gyermekkori) tulajdonságaimat igyekeznek rámvetíteni, mely bevallom, sokáig felbosszantott. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem érdekem az, hogy bebizonyítsam másoknak azt, hogy megváltoztam – hiszen minek?

Korábban egy bántalmazó kapcsolatban éltem – bár több, mint egy évre volt szükségem, hogy ezt beismerjem magamnak. A lelki bántalmazást a pszichológusok párhuzamba állítják a családon belüli erőszakkal, a munkahelyi mobbinggal, vagy éppen a fizikai bántalmazással – annyi különbséggel, hogy egy olyan jelenségről beszélünk, amelyet nem tehetünk mérlegre, nem mérhetjük meg egy vonalzóval, hiszen jellegzetessége, hogy sokszor az elszenvedő egyének sincsenek tisztában a helyzetükkel.

Alig másfél év leforgása alatt építettem le az életemet (és direkt írom ezt – hiszen egy agresszor-áldozat viszonyban mindkét félnek hasonló szerep jut – instabilitás, önbizalomhiány, megfelelni akarás és a szeretetéhség) olyannyira, hogy az elmúlt egy évben gyakorlatilag újjá kellett építeni önmagamat.

A valósággá vált álom pillanatok alatt tört darabjaira, úgy, hogy én ebből semmit nem vettem észre. Külső szemlélő számára az életem maga volt a tökély, miközben én teljesen magamra maradtam, önbizalom, önbecsülés és a magamba vetett hit nélkül. Szégyelltem magam azért is, hogy létezem. Úgy éreztem, bármennyire is igyekszem, képtelen vagyok bárkinek is megfelelni. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire butaság volt egyáltalán megpróbálni, hogy bárkinek is megfeleljek – hiszen egyetlen embernek kellett volna, önmagamnak, aki már akkor nagyon messze volt.

Hiszen én üresfejű vagyok, mert kecsesen tartom a kezem. Engem lenéznek, mert a könyökhajlatomban tartom a táskámat. Tömegcikk vagyok, mert egy hétköznapon a farmer-póló kombinációhoz egy magassarkút választottam. Igénytelen vagyok, mert koszos maradt az egyik tányér. Hülyét csináltam magamból, mert átfestettem a hajam színét. Elmebeteg vagyok, mert sírtam, amikor megnéztem egy videót egy zsiráf meggyilkolásáról. Hiszen én túlérzékeny vagyok. Ostoba vagyok. Buta vagyok. Jobb, ha sosem szülök gyereket, hiszen a gyermekem szégyellné magát miattam. Mert tönkretesztem mindenkinek az életét magam körül. Mert semmirekellő vagyok. Mert a szüleim szégyellhetnék magukat, amiért megszülettem. Mert semmire sem vagyok jó. Mert engem senki nem akar megismerni. Mert rám soha senkinek nem lesz szüksége. Mert én teher vagyok mások számára.

Egy idő után az önbecsülésem olyannyira leépült, hogy tudattalanul is elkezdtem leépíteni a szociális kapcsolataimat. Nem volt kedvem beszélni a barátaimmal – ha beszéltem is, inkább az ő életük történeteit hallgattam, mert féltem, ha az enyémről kellett beszélnem. Igyekeztem a tökéletesség képét festeni, még akkor is, ha már hetek óta szólni sem volt kedvem. Elhittem magamról, hogy semmire sem vagyok érdemes, ezért nem is próbálkoztam a céljaim megvalósításával. A régi álmaim a semmibe vesztek – köddé foszlottak, és a korábbi ambícióim halvány emlékekké váltak. Hajnalig bámultam a szoba fekete plafonját éjszakánként, de már kora reggel felébredtem. Kétségbeesetten igyekeztem meglátni mindenben a szépet, a jót, de minden érdektelenné vált számomra. Teljesen kiürült a lelki raktáram, és már nem volt hová nyúlni. Volt, hogy órákig csak bámultam magam elé, és kerestem valahol magamban azt a lányt, aki egykor voltam. 

Nem tudtam, pontosan mit kéne tennem, de azzal tisztában voltam, hogy ha nem kapaszkodok meg mindenben, amely számomra egyszer fontos volt, akkor a lejtőnek sosem lesz vége – lépnem kellett valamit. Képtelen voltam bárkinek is beszélni a helyzetemről (amely azóta is így van), mert magam sem tudtam, pontosan hol tartok. Önmagamat hibáztattam mindenért. Úgy éreztem, teljesen magamra maradtam, és már nincs ajtó, amin kopogtathattam volna. Tudtam, hogy egyetlen módja van annak, hogy ne maradjak magamra – ha nem adom fel a lelki függőségi viszonyt, hiszen akkor úgy éreztem, erre van szükségem az életbenmaradáshoz. Akkor még nem tudtam, hogy a függőség és a kétségbeesett kapaszkodás is a leépülésem egyik következménye volt.

Végül döntöttem, és a makacsságom és a csak azért is megmutatom hozzáállásom átsegített a mélyponton. Kis kapaszkodókon igyekeztem visszamászni az új önmagamhoz – immáron több kitartással, türelemmel és hittel felvértezve, mint bármikor. Felismertem, hogy kizárólag rajtam múlik, ha újra át akarom venni a kontrollt. Felismertem a helyzetben a saját felelősségemet, és abban a percben, amikor rájöttem, hogy egyedül én vagyok a felelős azért a helyzetért, amelyben vagyok, rájöttem arra is, hogy egyedül én vagyok az, aki előidézheti a változást. És ez volt az a pont, amikor…

Megtanultam felelősséget vállalni a saját életemért. Lefektettem az alapokat, miszerint a saját döntéseim befolyásolják a jövőm eseményeit. Rájöttem, hogy a következmények kizárólag az én reakcióimon múlnak – átvettem a sorstól az irányítást. Már nem félek felvállalni önmagamat, hiszen rájöttem, a boldogság nem azon múlik, hogy mások megerősítenek-e a döntéseimben. Nem akarok mindenáron egyetértést nyerni. Hagyom, hogy rámvetítsenek korábban tapasztalt viselkedési formákat, és ez egyáltalán nem bosszant fel. Már nem hagyom magam befolyásolni, hiszen beláttam, én vagyok az egyetlen, aki meg tudja határozni, mi az, ami hosszú távon szolgálja a fejlődésem, és mi az, ami hátráltat. A véleményekre nem útmutatóként, hanem megfontolandó, ám nem minden esetben követendő tanácsnak tekintem. Nem kérek bocsánatot a tulajdonságaimért. Nem kérek bocsánatot a jelenlétemért, a létezésemért. Elfogadom, hogy vannak, akik nem szeretnek. Nyitott vagyok az új élményekre, és hálás vagyok mindazért, amely számomra a jelenlegi valóságot jelenti, ahelyett, hogy folyton többre vágynék. Nyitott vagyok az emberekre, és nem félek felvállalni önmagamat. Hiszem, hogy én is szerethető vagyok. És főként nem haragszom többé magamra.

Egyetlen percig sem bánom mindezt, és köszönettel tartozom a sorsnak a tapasztalatokért, hiszen így egy sokkal értékesebb emberré válhattam – aki több, mint eddig bármikor.

A Nők Világa Alapítvány áldozatsegítő munkájával igyekszik felhívni a figyelmet. Tegyél ellene! Részletek a weboldalon, és 0-24-ben hívható lelkisegély telefonszámon: 06-80-20-55-20

A pszichológiai erőszak a lélek kínzása: kötekedés, fenyegetés, becsmérlés, megalázás.

Alapvető érzelmi igények és szükségletek megtagadása, barátoktól, munkától, családtól, kedvenc foglalatosságoktól való elszigetelés vagy eltiltás, féltékenység, a nő önbizalmának módszeres lerombolása, elzárkózás a problémák közös megbeszélésétől, a nő állandó hibáztatása, értéktárgyainak összetörése, tárgyak összetörése/dobálása/csapkodása, fegyverrel való fenyegetőzés, félelmet keltő viselkedés (dühödt nézés, üvöltés), támadó faggatózás, életveszélyes/ijesztő autóvezetés, telefon és egyéb kommunikációs csatornák lezárása, telefonon való állandó ellenőrzés, nő zsebeinek/táskájának átkutatása. (forrás) 

Tévesen gondolod azt, hogy a magazinokban fotózott enterirőrök számodra mindig is elérhetetlenek maradnak. A legtöbbjükben az a közös, hogy már egy meglévő berendezést kombinálnak a megfelelő anyagokkal, színekkel és hangulatokkal – így teljesen egyedi, luxushatást keltő stílust érnek el. Ez a bejegyzés arra hivatott, hogy bebizonyítsam, hogy akár vékony pénztárcával is megvalósíthatod mindazt, ami eddig csak álom volt.

Az előző bejegyzésemben rendkívül inspiráló, csodaszép otthonok részleteiről hoztam nektek egy galériát, mindezt csupa fehérben – letisztult, klasszikus vonalat követve -, ám mégis minden otthon különleges a maga módján. Ebből a galériából választottam egy képet, amelynek hangulatát könnyedén megvalósíthatod az otthonodban. A Kika és az IKEA kínálatából szemezgettem, és egy árkalkulációt is készítettem, hogy lásd, nem kellenek vagyonok egy szoba felújításához.

A fenti hálószoba tengerparti hangulatot áraszt, de a szokásos bohém stílus helyett egy sokkal letisztultabb, elegánsabb vonalat követ. A világos színek dominálnak – főként a fehér és a szürke, ám mégsem lesz unalmas hangulata az enteriőrnek. A rusztikus fa anyagokkal és a fonott elemekkel kombinálva a hideg árnyalatokat rendkívül otthonos, hívogató hatást értek el a kivitelezők, mindezt luxusnak tűnő berendezéssel. A luxus viszont nem jelent egyet a drágával. Nézd meg, miért.

Induljunk ki abból, hogy van egy hálószobád – benne egy ággyal, egy éjjeliszekrénnyel és egy kis olvasólámpával. Nem is kell több, hogy megvalósítsd a fenti berendezést. (Tipp: Ma már bárhol vásárolhatsz öntapadós tapétát, vagy famintázatú PVC lapokat, amelyeket az ágyad mögötti falra felragasztva hasonló hatást érhetsz el, mint a képen látható ágytámla esetében.)

Sokan elfeledkeznek a hálószoba berendezése során az ágynemű fontosságáról. A használati célja mellett azonban központi dekorációs elemként is szolgálhat, gyakorlatilag megadja az egész hálószobád hangulatát – az alábbiakban az IKEA ágynemű kínálatából válogattam néhányat, amelyek alapot biztosíthatnak a fenti stílus megalkotásához. 

IKEA – Ár: 19-25 Euró

Az ágy végében található kisasztalt – amely egyébként remek ülőkeként is szolgálhat, amennyiben a tetejére teszel egy plédet, vagy ülőpárnát – magad is megvalósíthatod a képen látható módon, csupán egy asztallapra lesz szükséged. De vásárolhatsz készen is néhány ideillő asztalkát – a lényeg, hogy igyekezzz kidolgozatlan fából készült darabokat választani, és törekedj a funkcionalitására is. Az alábbi képeket a Kika és az IKEA osztrák weboldaláról hoztam.

KIKA – Ár: 250 Euró, IKEA – Ár: 69 Euró

Az ágy fölé szerelt polcra, de akár az éjjeliszekrényedre is tehetsz néhány gyertyát – a gyertya nem csak hangulatvilágításként, hanem remek dekorációs elemként is szolgálhat, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen stílusú darabokat választasz. A válogatásnál használd a rusztikus és a világítótornyos kulcsszót, így biztosan olyan darabokat találhatsz, amelyek tökéletesen illeszkednek a szürkés, tengerparti dizájnhoz. 

KIKA – Ár: 10 Euró

Maradunk továbbra is a kiegészítőknél: Az alábbi térelválasztó, vagy öltözködő paraván a maga fonott stílusával tökéletesen illeszkedik a fenti enteriőrbe. Akár az ágy mögé is helyezheted szorosan a fal mellé, így akár faldekorációs elemként is szolgálhat. Az ágy végébe – vagy teljesen beterítve azt – válassz kötött, vagy rusztikus hatású ágytakarót. Ebbe a stílusba a natúr anyagok és a világos szürke dominál, ezekből a színekből bátran válogathatsz.

IKEA – Ár: 30 Euró

Maradva a kiegészítőknél – mint már korábban is említettem, a fontott, kidolgozatlan fa, a kő, és a homokszín mind a tengerparti stílust idézi. Ezért ha az ágy feletti polcot, vagy az éjjeliszekrényedet néhány ebben a stílusban készült kiegészítővel dobod fel, akkor a hatás sem marad el. Néhány váza, plafonra lógatható kaspó akár tárolóeszközként is szolgálhat – csak a fantáziádra van bízva, hiszen tudjuk, hogy a dekorációs elemek nem rendeltetésszerű használatából mindig kreatív megoldások születnek. Tárolhatsz bennük összetekert újságokat, krémeket, vagy akár tollakat, ceruzákat is.

IKEA – Ár: 5-15 Euró

És akkor most jöjjön a dolog anyagi része. Ha mindegyik terméksorból a legdrágábbat választod ki, tehát a drága ágyneműt, a paravánt és a plédet, egy gyertyát, egy vázát, akkor összesen 140 Eurót kell elköltened az IKEA-ban. Ez körülbelül 45 ezer forintba fog kerülni. Amennyiben viszont az asztal helyett az éjjeliszekrényedet használod, vagy az ágy fölé szerelt polcra pakolsz, akkor 20 ezer forintból már remekelhetsz. Ha netán van pléded otthon, és a megfelelő színű ágyneműd, és kizárólag a kiegészítő tárgyakra és a dekorációs elemekre költesz, de abból mindegyiket megveszed, akkor maximum 15 ezer forintból megvalósíthatod a fenti képen látható stílust. Felújításra fel!

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, akkor kérlek nyomj egy Like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban, hogy elsőként értesülj a legfrissebb bejegyzésekről. 

A fehér az enteriőrtervezők körében mindig is elegáns stílusnak számított – azóta is kiüthetetlen a trendből, nem véletlenül. A világos stílusban berendezett otthonok jellegzetessége, hogy a formavilágtól függően elegáns, modern, minimalista, vagy klasszikus hatást egyaránt elérhetünk. Tévedés az, hogy a fehér komor és unalmas – csak a megfelelő színekkel, anyagokkal és formákkal kell őket kombinálni.

A fehér szín alapvetően tágítja a teret, sok világos társához hasonlóan. Ha kisebb lakásban élsz, vagy garzonod van, akkor mindenképpen érdemes megfontolnod ezt a fajta stílust, hiszen a tértágítás illúziója remek megoldásokat szülhet. A fehér alapvetően kortalan és rugalmas szín – bármely más színnel kombinálhatod, és akármelyik stílus is tetszik, mindegyiket hozzáillesztheted. Ez a fajta stílus nagyon könnyen átalakítható, hiszen néhány színben elütő díszpárnával, takaróval és dekorációs elemekkel akár havonta megváltoztathatod az összképet, a hangulatodtól függően.

Az alábbiakban olyan inspiráló enteriőröket gyűjtöttem össze, ahol a letisztult fehéret naturális, kidolgozatlan fából készült elemekkel társították. A képeken nem csak a kontrasztra, hanem az anyagokra is érdemes figyelni. A képeket a Pinterest albumomból gyűjtöttem.

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!

Ha sminkről van szó, akkor nagyon kísérletezgető típus vagyok. Szeretek játszani a színekkel, új technikákat kipróbálni, festeni az arcomra, és kiélni a kreatív énemet. Ám ha a rohanós hétköznapokról van szó, akkor a régi, jól bevált sminkrutinomat alkalmazom, amelyet 10 perc alatt el tudok készíteni. Idővel rájöttem, melyek azok a technikák, amelyek kiemelik az arcom előnyös vonásait, háttérbe szorítják az elrejtenivalót, és amely magabiztosságot ad. Ezt hoztam ma el nektek.

A sminkgyártó programommal Nicole Richie arcán kísérleteztem. 

Elsőként primert használok a bőrömre, hiszen így a sminkem még nagy melegben is egész nap az arcomon marad – ezzel elkerülhető, hogy ne kelljen folyton a mosdóba rohangálnom. Ezután felviszek az arcomra egy bőrszínemmel megegyező alapozót, vagy BB krémet, vékony rétegben, alaposan eldolgozva – ezzel kiegyenlítem az arcom színét, megszűnik a pirosság és egészséges, üde hatást kölcsönzök neki. Korrektorral eltüntetem az esetleges bőrhibákat, ha szükséges, ám engem nem zavar, ha átüt néhány piros pötty az alapozón, hiszen a természetesség jegyében bevállalom, hogy az én bőröm is megsínyli a hormonális változásokat, valamint az időjárást – nincs ezzel semmi baj. Pirosítót nem szoktam használni, ellenben a kontúrozás elengedhetetlen része a napi sminkrutinomnak. Néhány sötétebb árnyalattal lecsalom az arcomról az éles vonalakat, mélyítem a színt az arccsontom alatt. Ezután az egészet egy porpúderrel fixálom.

A szemöldököm megformázása után rátérek a szem sminkelésére. Azért lesz nagyon egyszerű, mert gyakorlatilag egyetlen, cicás tusvonalat húzok a felső szempilláim tövébe, ezzel el is készül a make up lényegi része. Ha több időm van, akkor a szemhéjamra bőrszínű, selyemfényű szemhéjpúdert viszek fel, ha még több időm, akkor pedig a mélyítővonalat is árnyalom (ez esetben a púderrel a szemhéjamat nem fixálom, hiszen ezután a por állagú festék nem fog megtapadni) – bár ez ritkán fordul elő.

Most eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol kétféleképpen variálható a smink. A kevesebb néha több elvét követve amennyiben vékony tusvonallal dolgozom, és a szempilláimat csak a felső pillasorban festem ki, akkor belefér egy intenzívebb rúzs használata, hiszen a visszafogott szemsminkhez ez nagyon mutatós és rendkívül dukál. Kedvencem a Catrice egyik korallszínű árnyalata, amely matt hatást ad az ajkaknak (ezáltal tartósabbá is válik). 

Ha úgy döntök, hogy az alsó szempillatövekbe is húzok egy kevésbé erőteljes, elmaszatolt kontúrvonalat (tussal, vagy szemceruzával), akkor ügyelek arra, hogy az ajkaim ne legyenek túl hangsúlyosak. Ilyenkor vagy egy egyszerű ajakbalzsamot használok, vagy egy teljesen nude árnyalatú rúzst, amely egyrészt divatos, másrészt kisebb eséllyel kenődik el, vagy színezi be a fogakat. Általában a hangulatom határozza meg, éppen melyik változatot alkalmazom – ám mindkettőről elmondható, hogy megállja a helyét a hétköznapokon, illetve némi gyakorlással 10 perc alatt könnyedén elkészíthető.

Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy elsőként értesülj a legfrissebb bejegyzésekről.

Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy a Varázsdoboz kezdi kinőni azt a szellemiséget, amelyben az elején nekiálltam blogolni. A növekvő olvasótábor (sziasztok!) és a felkérések hatására elkezdtem egyfajta felelősséget vállalni – egyrészt a blog tartalmával kapcsolatban, másrészt felétek egyaránt. Ezért úgy döntöttem, a továbbiakban egy kicsit más szemszögből közelítem meg az írást. Sokat gondolkodtam az esetleges (és szükséges) változásokon, ez az oka többek között annak is, hogy az utóbbi időben nem voltam kiemelkedően aktív. De itt vagyok, figyelek, csak közben folyamatosan dolgozik a kreatív központom.

A blogot abban a szellemben indítottam, hogy az életben mennyire fontos a harmónia és az egyensúly keresése – legyen szó munkáról, kapcsolatokról, vagy háztartásról. Ennek szellemében születtek meg a cikkeim is – ahogyan azt a Vallatószék interjújában is írtam -, és ehhez a jövőben is szeretném tartani magam. Emellett, hogy egy kicsit átláthatóbb rendszerben tudjak csapongani, mindenki megtalálja számára a megfelelő olvasnivalót, ezért létrehoztam egy jóval átláthatóbb menürendszert, amelyet már most is elérhettek.

Valamint a blogon helyet kap egy új rovat, a Hétzárta, ahol a héten történt események hatására fogok adott témákról elmélkedni. Ez egy teljesen spontán, előkészületek nélküli sorozat lesz, így remélem, kicsit jobban megismerjük egymást, és szeretném, ha egy jól működő kis közösséget hoznánk létre. 

Ha tetszett amit olvastál, nyomj egy Like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban, hogy azonnal értesülj a legfrissebb bejegyzésekről.

A Vallatószék egy olyan sorozat, amelynek kapcsán minden héten kedden megismerkedhetünk egy bloggerral. A program keretében a jelentkezők kiválaszthatnak egy számukra szimpatikus bloggert, akiket a számukra kézenfekvő és érdekes kérdésekkel meginterjúvolhatnak.

Ezen a héten én voltam az interjúalany, melyet a Pink Dust blog bloggerinája készített velem. Ezúton is szeretném megköszönni a megtiszteltetést, leírhatatlan érzés számomra, hogy a Cafeblog írói közül rám esett a választása. Az interjút ide kattintva érhetitek el, itt pedig benézhettek Alexandra blogjára is.

Ugye te is hallottad már, amikor a felnőttek azt mondogatják, hogy “ezek a mai fiatalok”, vagy “bezzeg a mi időnkben” – függetlenül attól, hogy te éppen hányadik évedben jársz. Úgy gondoltam, hogy az üres találgatások helyett lehúzom a leplet és megmutatom a valóságot néhány “kínos” kérdésben, amely gyakorta vitákat szül – néhány lelkes, 13-17 éves lelkes lány volt a segítségemre, akik elárulják az igazat a “mai fiatalokról”.

Az előző részben az igaz szerelem, a jó szex, a családi fészekből való kirepülés és a szülői ellentmondással kapcsolatos kérdéseket veséztük ki lelkes interjúalanyaimmal. Most egy picit mélyebbre ástam és a fiatalkori terhességről, a szülőkkel való kapcsolatról, illetve az irigységről faggattam őket.

Tini mamik – avagy fiatalon teherbe esni. Mit tennél, ha egy korodbeli gyermeket vállalna? Milyen kérdések fogalmazódnának meg benned, hogyan reagálnál a kialakult helyzetre?

“Igazából én nem ítélném el, de normálisnak sem tartanám. Persze, mindenki életében vannak hibák, és önhibáján kívül is becsúszhat ez… De ha nincs meg neki az a családi és anyagi háttér ami kell egy gyermekneveléshez, nem tartom jó ötletnek.”

“Támogatnám, ahogyan tudom, de nagyon meglepne vele és talán kicsit kevesebb tiszteletet mutatnék iránta.”

“Ez az élet része. Szerelmesek leszünk majd egy új életet adunk a miénkbol. Igaz, hogy fiatal, de ez az ő döntése és én ebbe nem szólhatok bele.”

“Attól függ, milyen körülmények között lett terhes. Ha például megerőszakolásról van szó, vagy egyéb rossz ok miatt, akkor persze, segíteném és normálisnak venném – azonban ha csak egy hülye hiba eredménye lenne, azt hiszem egy kicsit el is ítélném, ha nem is említeném ezt meg neki.”

“Az első gondolatom mindenképpen az, hogy az gáz. Persze igen, más szemmel fogok ránézni, amikor én még az első csókomon sem voltam túl, hogy ez talán egy korai lépés volt, de nem ítélem el. Egyszerűen elfogadom. Rég megfogadtam, hogy nem ítélek el másokat, mert fogalmam sincs, mi volt a háttérben, miért csinálta, vagy hogyan gondolkodik. A második gondolatom mindenképpen az lenne, hogy talán megerőszakolták, vagy valami súlyos dolog történt. A végső gondoloatom pedig az, hogy nagyon szurkolok neki, mert ha én kerülnék ilyen helyzetbe, akkor azt nem könnyen viselném.”

“Ha tanácsot kérne tőlem, vagy csak szeretné, hogy meghallgassam, én szívesen segítenék neki.”

“Elítélem.”

“Nem szeretek beleszólni mások dolgába, tehát ha ő ezt nem tartja “gáznak” akkor nem ítélem el.”

“Volt már ilyen, ám nem terhes lett, hanem apa. Nem ítéltük el, gratuláltunk neki, mivel ő sokkal idősebb volt, de szerintem amúgy sem ítéltem volna el. Nem az én dolgom, úgy cseszi el a fiatalságát, ahogy akarja. Szerintem nem ilyenkor kell teherbe esni.”

“Valószínűleg nem társalgom vele többet…”

“Az attól függ, mennyire ismerem a dolgom hátterét. Ha tudom, hogy nem azért esett teherbe, mert meggondolatlanul férfiról férfira jár, hanem azért, mert az esetlegesen használatba vett óvszer felmondta a szolgálatot, vagy hasonló, akkor együttérzek. Ha pedig valójában az az opció van érvényben, hogy annyi emberrel hempergett a közelmúltban, hogy azt sem tudja, ki az apa, akkor csak azt tudom mondani, hogy Isten nem ver bottal.“

A szülők, na meg a rövid póráz… Mennyire előnyös ez, és te hogyan látod a kérdést? Nálatok hogyan működik a szülői szigor, mennyire értesz egyet vele, és mit gondolsz, mennyiben befolyásolja a szabadságodat, az életedet és a fejlődésedet?

“Szerintem ez azért nagyrészt jó dolog. Soha meg nem fordult volna a fejembe, hogy részegre igyam magam, mert tudtam, hogy akkor legközelebb nem mehetek. Megtanultam, hogy mindenhol hamarabb ott kell lenni, így soha nem kések el. Jó dolog, hiába nagyon idegesítő.”

“Egyke gyerek vagyok, így anyukám figyelmének nem kell megoszlania. Mivel megbízunk egymásban, így valamivel önállóbb vagyok, mint a társaim. Persze ez nem feltétlenül jó, mert gyakran jó pár feladat rám marad amit egyedül kell ellátnom és nem számíthatok 100%-ban anyukámra.”

“Nem bírnám elviselni, ha rövid pórázon tartana, szerintem ezzel a gyerekkoromat venné el tőlem.”

“Szerencsére elég rövid pórázon vagyok tartva és így nagyon sok rossz dolgot úsztam meg. Én örülök annak, hogy rövid pórázon vagyok, hisz ők már voltak annyi idősek mint én, és ők tudják, hogy egy korombelinek mi az ideális és mi nem.”

“Amikor idősebbek vagyunk egy picit, hagyják, hogy a saját utunkat járjuk (persze azért meg mindig félszemmel figyelnek bennunket).”

” Szerintem pont megfelelő mértékben. Egy éve még nem így gondoltam… Mindenhova elengednek, ha nappali találkozást vesszük viszonylag sokáig, de a határidő szent. Viszont esti bulit nézve nem nagyon… Büntetést nem kapok, maximum leszidást. Vannak gyengepontok persze, például ha nem veszem fel a telefont. De szerintem Anyu teljesen jól kezel midnent, Apa is csak túl nagy az elvárása…”

“Mivel én is, és a szüleim is keresztények, úgymond “szorosan” fognak. Nem engedik hogy bulikba járjak, igyak meg ilyenek, de nem is vágyom rá… Egyébként annyira nem konzervatív/régies szülők. Szerintem egyébként hogyha egy tininek nagyon megtiltanak valamit, az direkt az csinálja…”

“Eléggé rövid a póráz, úgy érzem, akárhol vagyok és akármit csinálok, ők figyelnek… Persze nem így van, de annyira belém beszélték, hogy elhiszem. Sokszor kellemetlenül érzem magam emiatt. Szerintem kell találni egy aranyközéputat lazaság és szigor között.”

“Mivel én csak anyummal élek (plusz nagyszülők) ezért jőval engedékenyebbek velem, mint az átlag gyerekekkel. Ezt nyilván nem bánom. Nem gondolom úgy, hogy el lennék hanyagolva, vagy nem lennék megnevelve, stb… A barátaimat nem zavarja és nekem is jó így.”

“Nem mondom, hogy nagyon visszafognának, mert, ha úgy lenne nem lenne 16 évesen 24 éves párom, és nemhagynák, hogy dohányozzak. De bulizni nem engednek (ami kimondottan pozitív), az alkohol fogyasztásomat is igen erősen szabályozzák (ami szintén nagyon pozitív), és meg van szabva, hogy mikorra kell haza jönnöm (ez ismét pozitív). Jó, persze, néha hisztizek, hogy hadd menjek el ide-oda, de mikor nem engednek belátom, hogy igazuk van, mert 16 évesen valóban semmi keresnivalóm velem egykorú vagy tőlem FIATALABB kezdő drogosok és egyéb csodaszép jelzővel illethető, “jövő reménysége” közt.”

Mi az, amit irigyelsz másokban, és miért? Mi az, amire te is nagyon vágysz?

“Általában minden olyan lány a suliban, aki szép, és tökéletes kapcsolata van. Van is irigylem.. Inkább csak sóvárgok azért, hogy egyszer én is olyan boldog és szép lehessek. Ha celebet kéne mondanom.. Ashley Benson lenne az. Szép, tehetséges, és bejárja az egész világot. Mindenképp ő lenne.”

“Teljesen elégedett vagyok magammal és a környezetemmel. Csak a legjobb barátomra vagyok kicsit irigy, amiért az ő anyja ott van mind a három fia mögött és támogatja őket és mindig ott van nekik, ha szükségük van rájuk. Sajnos nálunk ez már nem így van.”

“Engem inkább a különleges lányok fognak meg.”

“Leginkább a sztárokat szoktam irigyelni, hogy bármennyire is nem tökéletes az alkatuk, őket elfogadják úgy, ahogy vannak és nem cikizik őket, úgy ahogy engem azért, mert az alkatom nem tökéletes vagy kicsivel több a súlyom mint kéne, hogy legyen.”

“A babásokat irigylem. Nekem kell egy baba, teljesen legálisan. Ezenkívül fiúk miatt szoktam féltékeny lenni lányokra…”

“Irigyelem azokat, akik már megtalálták a “NAGY Ő”-jüket, akiknek nagyon nagy a kitartásuk és megtalálták az életcéljukat…”

“A velem egykorúak nagy részét, mert nem stresszelnek rá annyira a dolgokra mint én. Eléggé görcsösen szoktam akarni a dolgokat, és olyan szintű hajtásra vagyok képes akár apróságokért is, hogy néha még magamon is meglepődök. Ők gondtalanabbak, és ez látszik is rajtuk.”

“Van egy barátnőm, nagyon, nagyon irigy voltam rá. Sőt, össze is vesztem vele ezért. De ő erről nem tehetett. Bántott hogy ő okosabb nálam, szebb nálam, jobban foglalkoztak vele, tehetségesebb, és neki úgymond teljesen bejött az élet, amikor én küzdöttem a szüleimmel, a barátaimmal, a tovább tanulással. Tudni illik, ő Telekis, hatosztályos gimis. És teljesen megevett a sárga irigység, főleg amikor neki a központin 76 pontja lett, sokkal több az enyémnél.”

“Mert csinosabbak, vékonyabbak, magasabbak, szebbek és netán stílusosabbak. De próbálom magam elfogadni.”

“A szépeket. Rájuk odafigyelnek, észreveszik őket. És a talpraesetteket.”

“Krizsma Gwendolin, mert tehetséges, gyönyörű, kedves, és szeretnék olyan nagy ciciket, mint amilyenek neki vannak! Meghan Trainor, mert kiáll a teltebb lányokért és büszkén elfogadja, vállalja, hogy ő maga sem lett tipikus öt csillagos, luxus, szupermodell alkat.”

Ugye te is hallottad már, amikor a felnőttek azt mondogatják, hogy “ezek a mai fiatalok”, vagy “bezzeg a mi időnkben” – függetlenül attól, hogy te éppen hányadik évedben jársz. Úgy gondoltam, hogy az üres találgatások helyett lehúzom a leplet és megmutatom a valóságot néhány “kínos” kérdésben, amely gyakorta vitákat szül – néhány lelkes, 13-17 éves lány volt a segítségemre, akik elárulják az igazat a “mai fiatalokról”. 

Az első körben általánosan vitatott kérdésekre kerestem a választ. Mivel olyan sok szuper csajszi jelentkezett az interjúra, ezért úgy döntöttem, ketté bontom a kört. Íme az első rész, folytatása következik.

Az igaz szerelem…

“Nem tudom, őszintén… Lehet, hogy egyszer csak felfogod, hogy szerelmes vagy abba, akivel 5 éves korod óta egy osztályba jársz.”

“10 éves koromban jött az első szerelem, ami igazi. Sajnos még most is vannak osztálytársaim, akik csak menőzésből járnak egymással…”

“Az igaz szerelem? Nincs korhoz kötve…”

“A velem egyidősek egyáltalán nem érdekelnek, túl idétlenek. Viszont példának okáért, egy tizenhét éves, aki tájékozott, bizonyos fokig okos, és az erőnléte sem tíz éveshez hasonlítható, az sokkal jobban elnyeri a tetszésem.”

“Az ember fiatalon még nem tudja, mi az a szerelem, akkor csak a rajongás és a külső tetszés fogja meg. Inkább 14-től kezdődik az egész.”

“Mindenki máskor érik meg arra, hogy igazán szerelmes legyen.”

“Szerintem 16 évesen lehetsz igazán szerelmes, hiszen akkor már nagyjából felnő az ember.”

“Nem korhoz kötött, viszont érettséghez igen.”

“Én még speciel sose voltam szerelmes… Olyan nyilván volt, hogy tetszett egy pasi, de az nagyon nem szerelem…”

“Szóval én azt mondam 13-14 éves korban már lehet, ha valakinek véletlenül valahogy előtte is összejön azt csak sajnálni tudom…”

“15-16 az ideális kor szerintem.”

A jó szex…

“Ami szerelemből van, nem csak úgy.”

“Olyannal, akiben megbízol és tudod, hogy ha átadod magad neki, utána nem hagy ott. Na meg akit régóta ismersz.”

“Romantikus, szerelmes. A legjobb, ha mindkét fél szűz.”

“Az öntudat elvesztése egy olyan emberrel, akiben megbízom, akit szeretek, akit méltónak érzek arra, hogy neki adjam a testem és ezzel a lelkem egy részét. Igazából a szex szerintem elsősorban lelkiekben dől el. Az a legfontosabb, hogy kivel…”

“A jó szex az néhol gyengéd, néhol érzelmes és aranyos…”

“Szerintem, az a bűvös 16 lebegjen mindenki felett, hisz szerintem attól felfelé a megfelelő kor a szexuális kapcsolatra.”

“Egy jó szex szerintem szenvedélyes, a másik fél alkalmazkodó, és mindenképpen romantikus, ha szerelemmel csináljuk. Ha nem… Legyen inkább kicsit lényegretörőbb. Gyorsabb.”

“Nem próbáltam még, és nem is tervezem a nászejszakámig.”

A különköltözés… (mikor ciki még a szülőkkel élni?)

“Amikor már van az illetőnek olyan saját keresete, amiből el tudná tartani magát, akkor képbe jöhet a költözés. Főleg, ha gyakrabban szeretné áthívni a barátait esetleg bulikat rendezni, akkor úgy gondolom hogy ilyesmivel nem illik a szülőket terhelni.”

“34 évesen már ciki a szülőkkel lakni.”

“23 éves kortól már ciki otthon élni.”

“Ha elvégezted a sulit, akkor már gáz, ha a szüleiddel élsz. Hiszen ha elköltözöl, szabad leszel. Ki ne akarná ezt?”

“Amíg az ember tanul (főiskola, egyetem akár), addig egyáltalán. Tehát ha 25 éves vagy és tanulsz (de hozzá kell tenni, hogy tisztességesen, nem állandóan megbukva az egyetemen), akkor nem ciki. De ha dolgozol, fizetésed van, akkor ciki.”

“Nem ciki a szülőkkel élni, kivéve ha lusta dög munkát és házat találni magának.”

Mennyire ellentmondásos a viszonyod a szüleiddel?

“Elég gyakran keveredek otthon összetűzésbe főként a nagyszüleimmel. Punk-nak vallom magam, és náluk már alapból ez is kiveri a biztosítékot. Nagyon ritka, hogy valakivel egyetértek.”

“A teljes életemet az anyám alakítja, de nekem jó így.”

“Muszáj betartanom a szabályokat. Ritkán lázadok, de akkor nagyon.”

“Ha nem lenne saját véleményem, elvesznék a szürkeségben. Igenis van bennem tartás – ha valamit nem akarok csinálni, akkor megmondom, hogy nem.”

“Van saját véleményem, meg is oszthatom velük, de ezt nem feltétlenül hallgatják meg. Általában az van amit mondanak.”

“Általában elfogadon amit mondanak, hiszen nekik már sok mindenben van tapasztalatuk, de van amihez egyáltalán nem értenek, mégis okoskodnak. Olyankor azért csípősen kiállok az igazamért.”

“Ha olyan kedvem van lázadok, egyébként meg szót szoktam fogadni, a serdülőkor egyik jobb típusát élem.”

“Sok dolog miatt kiakadok, de azért egyetértek velük a legtöbb dologban…”

A fitbit blogon találtam az alábbi kihívást, amely egy 4 hetes program, célja pedig, hogy ezen időszak alatt tegyél valamit az egészségedért, amelyek később akár szokásokká is válhatnak. Apró, pár perces, ám nagyon hasznos tevékenységeket vezet be az életedbe – minden héten egy-egy másik területre koncentrálva. A hatás nem marad el! 

Az első hét kihívása a stresszoldás, amelyhez a blog készítői egy szuper ki 7 napos pipálható táblát hoztak – akár ki is nyomtathatod, így nyomon követheted a teljesítményedet. A legjobb az egészben, hogy egészen apró, de rendkívül hasznos lépésekben halad a program, így nem fogod megerőltetésnek érezni, inkább szórakoztató és az új szokások elsajátításáról szól. Könnyen beépítheted a mindennapokba őket.

A Fitbit Healthy Habits első heti táblázata így néz ki: 

Az első nap annyi a dolgod, hogy 10 perced meditálj. A meditáció megnyugtatja a lelkedet, és egy nagyon egészséges tudatszintre kerülhetsz vele. Nem utolsó sorban pedig utána sokkal frissebbnek és energikusabbnak érezheted magad, mint előtte, így fáradtság ellen is jó ellenszer.

Ma már szinte bizonyos, hogy ha nem gyalog jársz dolgozni, vagy nem kell minden nap sétálni vinned a kutyát, akkor valószínűleg nem is töltesz sok időt ezzel a tevékenységgel. A 15 perces séta a második napon szuper ötlet – rángasd el magaddal a párodat, a barátnődet, és járjatok be egy olyan területet a városotokban, ahol még sosem voltatok.

Fogyassz el egy csésze (koffeinmentes) teát – ezt akár kiválthatod koffeinmentes kávéval is. A zöld tea nagyon jó választás, hasonló hatással van a szervezetedre, mint a meditáció, pláne, ha a kettőt kombinálod is. Ha álmos vagy, válassz fekete teát – ami ugyan picit csalás, de még mindig egészséges és finom. Fogyaszd tejjel, vagy citrommal.

A zenehallgatásra valószínűleg te is csak akkor szánsz időt, ha éppen vezetsz, vagy ha a munkahelyeden szól a rádió. Mit szólnál, ha a Youtube-on megkeresnéd a kedvenc zenédet és csak úgy meghallgatnád? Válassz olyan dallamot, ami boldoggá tesz – a szomorú, sírós zenék most legyenek tabuk.

Végezz el egy légzőgyakorlatot! A neten ma már többféle, egészségmegőrző légzőgyakorlat közül válogathatsz. Jó választás a jógalégzés, amely nyugodt, egyenletes, ezáltal jó hatással van az egészségre, valamint az egyenletes légzés a lelkedet is megnyugtatja. Alvás előtt kipróbálhatod a 4-7-8 módszert is.

Ha eddig nem jegyezted fel a fontos eseményeket, vagy nem vezettél hála naplót, próbáld ki egy nap. Írd le egy naplóba a napi gondolataidat, közben figyelj arra, hogy végig pozitív maradj. Közelítsd meg több szemszögből az eseményeket, valamint jegyezz fel mindent, amiért aznap hálás voltál. Ez utóbbi akár szokássá is válhat.

Szakíts időt a szociális kapcsolatokra a hetedik napon. Igen, akkor is, ha nagyon elfoglalt vagy. Küldj egy SMS-t egy régi jó barátnak, vagy látogasd meg a szüleidet. Egy telefon, vagy egy rövidke email nem telik sok időbe, ám mégis sokat lendíthet a kapcsolataidon. Ne légy rest, szánj rá pár percet, hogy tájékoztasd a szeretteidet, gondolsz rájuk, még akkor is, ha aktuálisan éppen kevés időtök van egymásra.

Kipróbálod a kihívást? Ha van rá igény, elhozom a következő 3 hétre vonatkozót is, amely különböző területeket céloz meg.

Ma már szinte nincs ember, aki élő internetkapcsolattal rendelkezne, de ne lenne regisztrálva a Facebookon. Amennyire megoszlóak a vélemények Mark Zuckerberg közösségi oldaláról, annyi előnnyel is számolhatunk – hiszen rendkívül megkönnyíti a kapcsolattartást, még távol élő ismerőseinkkel is, és a lehetőségeink tárháza is végtelen, ha a személyre szabásról van szó – gyakorlatilag létrehozhatod a saját érdeklődési körödnek megfelelő kezdőlapot. Azonban itt ami a cikkeket írja, az a valóság.

Biztosan te is meg tudsz említeni pár ismerőst, akinek a posztjaitól ki sem látszik az érdekes tartalom, egyfajta egyeduralmat vett át az üzenőfalad felett. Nézzük, kik is ezek.

1. A gyermekszületés minden családban fantasztikus és csodálatos élmény. Igen, a családon belül. Azzal nincs is gond, hogy néhány családi képet posztolsz a Facebook üzenőfaladon, de érdemes figyelni a mennyiségre. Egyrészt mert nem tudom, mit szólnál, ha felnőttként azzal kéne szembesülnöd, hogy egészen 10 éves korodig pucér fotókkal árasztotta el az édesanyád a netet, amit természetesen az ismerőseid és osztálytársaid és végignéztek, de az is baromi idegesítő lehet, amikor egy anyuka napjában 10 képet posztol a gyermekéről az alábbi feliratokkal: Icus végre kakilt! Icus megette a bébipapit. Icusnak kinőtt a 3. foga. Icus a pelenkázóasztalon. Icus a kanapén. Icus az ágyban… 

2. Aki hiányzott a nyelvtanóráról: Engem személy szerint nagyon zavar, ha valakinek a posztjai helyesírási hibáktól hemzsegnek. Rendben, hogy néha előfordul egy elütés, de az, hogy hüjje valahogy nem fogható a gépelési hibára. Ez egyrészt alacsony intelligenciaszintre enged következtetni, de a rosszabb, ha valakinek nincs annyi igénye önmagára, hogy visszaolvassa a begépelt szöveget és javítsa a hibákat. Azt hiszem ennél súlyosabb kategória, amikor önszántunkból írjuk helytelenül a szavakat. “Csájé, hozd mán ide a sört!” “Ki lopta el a biciglimet?” És társaik… Hasonló probléma az írásjelek megfelelő használata is, amikor a mondat megfelelő írásjelek nélkül gyakorlatilag értelmét veszti, ez pedig nem csak súlyos nyelvtani hiányosságra vall, hanem a “közönség” értelmezési problémáit is elősegíti.

3. A nőgyűlölő: Vannak azok a személyek – és a legrosszabb az egészben, hogy általában nőkről van szó -, akiknek az üzenőfala nőket minősítő feliratokkal, képekkel van tele. “Az igazi nőnek a konyhában a helye.” “Lehet rajtad drága ruha, ha egy ribanc vagy.” Ide sorolhatnám azokat a férfi társainkat, akiknek a profilját pucér mellek és fenekek borítják el az alábbi kommentekkel: “Sunáznám…” Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon egy nő miért minősíti le a saját nemét, vagy egy ilyen férfi hogyan talál párt, esetleg hogyan viselkedik egy párkapcsolatban?

4. Az idézetkirályok: Minden nap (általában óránként) újabb és újabb idézetekkel lövik tele a FB étert. Az idézetekkel alapvetően nincs baj, de ha valaki túlzásba viszi, az már komoly vérnyomásemelő faktorként szolgálhat az ismerősök számára. A kevesebb néha több alapelv itt is érvényesül. Egy-egy komolyabb, vagy lényegretörő idézettel valóban megfoghatjuk az ismerőseinket, mi több, motiválhatjuk őket, ami szuper, de talán elég lenne hetente egy ilyen poszt.

5. A like-old ezt, vagy azt, különben nem szállok le rólad, ma már mindenkinek ismerős. Like-old a képem. Ha kapok egy like-ot, elmondom, mennyire tartalak vonzónak. OMG! Játékfelkérések tömkelege, amely a feladónak azért szuper, mert pluszpontokat érhet el a játékban, ha az általa meghívottak csatlakoznak. Azonban a legtöbbünk nem játszadozásra használja a Facebookot, ezért egy meghívásra való nem csatlakozás egyértelmű jele annak, hogy “oké, láttam, köszi, de kihagyom”. Ekkor a feladók még inkább támadásba lendülnek – megállás nélkül ontják a meghívókat a profiljukból, amely a telefon megállás nélküli pittyegéséhez és idegességhez vezethet.