Varázsdoboz

Öt éve fut már hazánkban a Fogadj örökbe egy közterületet! kezdeményezés. A kampány célja, hogy egy általunk választott területet szépítsünk meg – akár egyedül, akár közösségben, akár civil szervezetekkel, vagy óvodásokkal együttműködve -, saját anyagi forrásainkat felhasználva. A városok és a budapesti kerületek évről évre versenyt hirdetnek meg, arra vonatkozóan, hogy melyik csapatnak sikerült a legnagyobb változást elérnie a választott közterületen.

A köz érdekében és a környezetünk szépítésében te is részt vehetsz. Nem kell hozzá semmi, csak egy kevés szabadidő.

Válassz ki egy területet – legyen a házad előtti park, a munkahelyi parkoló, vagy egy buszmegálló, ahol naponta várakozol – és időről-időre szedd össze a szemetet, ürítsd ki a hamutartót, vagy ültess el néhány palántát.

A tisztaság vonzza a tisztaságot – ugye te is gyorsabban dobod el a csikked a már “amúgy is” piszkos, szemetes területeken? Tegyünk közösen a változásért.

Kép innen: helpoffice.hu

Távol állnak tőlem a személyes jellegű, vagy indíttatású posztok – elsősorban a privát szférám védelmének érdekében. Ennek ellenére ma kivételt teszek, hiszen egy elgondolkodtató és tanulságos esetnek voltam nemrégiben szemtanúja/részese.

A vendéglátásban dolgozom külföldön, egy családi vállalkozásban. Egy új munkahelyen az öreg rókák közé való beilleszkedés sosem egyszerű, ennek ellenére becsülettel, tisztességes munkával és tisztelettel nem lehetetlen. Egy családhoz való csatlakozás már eleve kívűlállóként bélyegez meg, pláne, ha még magyar is vagy – hiszen nem hogy a családhoz, de még a nemzetséghez sem tartozol.

Nagyjából 1 hónappal ezelőtt csatlakozott a team-hez egy magyar szakács – kedves, jóindulatú férfi, aki jól végzi a munkáját – de benne is megvan a tipikus magyar mentalitás, miszerint a munka a szükséges rossz, és bármi, ami nem az ő szája íze szerint történik, felháborító – persze ilyenkor kötelezően bólogatni kell, és elismerni, hogy a felháborodásának az oka teljesen jogos, majd megerősíteni a feltételezésében. Nem szeretek beszállni a munkahelyi vitákba, – én úgy gondolom, én választottam ezt a szakmát és munkahelyet, senki sem kötelezett rá, és megvolt a lehetőségem a választásra, tehát ha gondom van, befogom a szám. A változás rajtam múlik, és ezt nem kenhetem folyton a munkaadóimra. Ez egy másik téma, de szerettem volna részben kitérni az egyik kedvenc témámra, a teljes felelősségvállalásra az életünkért.

Egy hónapnyi felhőtlen közös munka során jutottam arra az elhatározásra, hogy végre találtam egy olyan közösséget, ahol konfliktus nélkül, egymás érdekeinek és igényeinek tiszteletben tartásával tudjuk végezni a munkánkat és körültekintően, kedvesen és precizen kiszolgálni a hozzánk látogató vendégeket. De ahogy mondják, minden csoda három napig tart…

Kép innen: youtube.com

Ugyanis ma eltűnt egy rétes… 

Este felmerült, hogy vacsora után elkélne még valami édes is a gyomromban, ezért indítványoztam, hogy az utolsó darab Holler-Himbeere mit Frischkäse gemischt rétest szívesen elfogyasztanám. Sajnos a rétesemnek lába kélt. Hatalmas cirkusz kerekedett belőle főnökeim körében, amit első blikkre nevetségesnek tartottam – naponta több milliós bevétel mellett kötve hiszem, hogy nehézséget okozna egyetlen rétes által befolyt összeg. Aztán pár perc után rájöttem a probléma jeletőségére. A rétest valaki a személyzet közül elfogyasztotta. Aztán amikor rákérdeztek, ostobán nézett mindenki. A feltételezés egyértelművé vált: Valaki hazudik.

Mint becsületes és tisztességes munkavállaló, akinek a lopás, vagy a becstelenség nem az eszköztára, rögtön megfordult a fejemben néhány gondolat: És ha azt hiszik, hogy én voltam? Lehet, hogy azt gondolják, nem vagyok becsületes. Jézusom, kirúgnak!

Szerencsére a gondolataimnak hamar véget vetett a felismerés, – bár a rétes hollétére azóta sem derült fény -, hogy a magyar, számomra kedves és szimpatikus kollégám oldaltáskája telis tele volt különféle házi készítésű szalámikkal, szarvassonkával és őzkolbásszal, amelyek mindegyike a vendéglátóegység hűtőjéből származott.

Egész egyszerűen fogta, és ellopta őket! Megmenekültem! Sikerült megtartanom a becsületem, és elkerültem, hogy rámhúzzák a vizes lepedőt, hiszen ártatlan vagyok. És ezt ők is tudják! Megkönnyebbültem…

Akkorát csalódtam, hogy még órák múlva is ezen járt az agyam… A magyarok lopnak. A magyarok tisztességtelenek. Ezentúl engem is árgus szemekkel fognak figyelni? Mindezt miért? Mert a kedves, becsületes munkavállaló, aki ráadásul magyar is, fittyet hányva az egeket verő fizetésére és a minimális tiszteletre a főnökei iránt, egyszerűen fogta magát, és kihasználva az adódott helyzetet, egész egyszerűen meglopta azokat az embereket, akik a jelenlegi jólétet biztosítják számára.

És mi lesz most? Mint tisztességes munkavállaló én is egy becstelen magyar leszek? Azért, mert a nemzetiségemből adódóan beskatulyáznak mások tettei alapján? Tévesen azt fogják gondolni rólam, hogy én is ilyen vagyok, mert a lopás a magyarokra jellemző sajátosság? A főnökeimmel való kölcsönös, kiépített bizalmat vajon mennyire befolyásolja egy ilyen eset?

Mindig is tiltakoztam az előítéletek ellen: A magyarok lopnak. Kikértem magamnak a feltételezést, hiszen úgy szólna helyesen, hogy a magyarok egy része lop. Ahogy bármely más nemzet képviselői közül is néhányan. Azonban rájöttem, hogy ezek az előítéletek a tapasztalatok alapján születnek: Ha valaki lop, azt feltételezi, hogy mindenki csaló. A sztereotípia nem helyénvaló – ám a tudatalattink ezt feltételezi.

Az akcentusomból a helyiek kihallják, hogy máshonnan származom. Az itteni emberek közötti közvetlenségből adódóan erre előszeretettel rá is kérdeznek. Nem szívesen vallom be, hogy Magyarországon születtem, hiszen bennem van a félsz, hogy esetleg ezért elítélnek, nehezen fogadnak be, netán még érzékeltetik is velem az ellenszenvüket. Nem ért egyszer sem csalódás, ennek ellenére mégis fenntartásaim vannak a kérdésekkel kapcsolatban.

De most… Életemben először szégyelltem, hogy magyar vagyok.

Ugye te is meg tudod magyarázni, miért csaltad meg a párodat? Azt is, hogy miért vagy sikertelen a munkádban. Rögtön megtalálod a felelőst mindegyik helyzetért? A felelősségvállalás hiánya sikertelenséghez és egy helyben toporgáshoz vezet. Te teljes felelősséget vállalsz az életedért?

Nemrégiben volt egy beszélgetésem az egyik ismerősömmel, melyben vázolta azt a szituációt, miszerint egy konfliktus során a másik fél törölte őt a Facebook ismerősei közül. Nemsokkal a vita után megbeszélték a történteket, és a barátomat ismét ismerősnek jelölte ugyanaz a személy. A barátom elmélete az volt, miszerint nem hajlandó visszaigazolni ismét, ezekbe a gyerekes játszmákba nem szándékozik belefolyni. A vitapartnere teljesen felháborodott és közölte, hogy azért törölte le, mert vérig sértette a viselkedésével, ez pedig az ő hibája.

Erről eszembe jutott még egy általános történet, amikor egy párkapcsolatban az egyik fél félrelép. Ugye, hogy rögtön van rá indokunk, miért léptünk féle? 

És amikor a gyermekét felháborító viselkedése miatt nevelési célzattal megveri az édesanyja? Rögtön hárítunk – azért vertem meg, mert… Sokszor képesek vagyunk egy 2-3 éves kisgyermekre hárítani a saját tetteinket.

Mi döntöttünk úgy, hogy letöröljük a barátunkat az ismerőseink közül, mi döntöttünk úgy, hogy félrelépünk és a saját döntésünk volt, hogy ráütünk a gyermekünk fenekére. Képtelenek vagyunk felelősséget vállalni a tetteinkért. A tények helyett általunk gyártott elméletekre támaszkodunk és tökéletes indokunk van arra, hogy a másik mivel “kényszerített” bennünket a cselekedeteinkre.

A leggyakoribb viselkedési reakció ilyenkor egyből a hárítás. Különféle szlogenekkel takarózunk, miszerint ok-okozat, de ő is ezt és ezt tette/mondta, azért tettünk, mert a másik kiváltotta, provokáltak… Tökéletes indokunk van arra, hogy mit miért tettünk – ami ugye nem a saját döntésünk eredménye, rákényszerítettek bennünket, kiprovokálták.

Az életünk folyamatos döntésekből és bizonyos helyzetekben való helytállásról szól. Elvárásokról, amelyeknek meg akarunk felelni és igyekszünk úgy alakítani az életünket, hogy elérjük a céljainkat. A megfelelő döntéshez pedig egy megingathatatlan értékrendre van szükségünk, ami alapján eldöntjük, hogy számunkra mi a legmegfelelőbb döntés az adott helyzetben. Hányszor előfordult veled is, hogy egy komolyabb döntés előtt másokhoz fordultál segítségért – sok esetben még azt is elvártad tudat alatt, hogy döntsenek helyetted. Miért? Mert ha más dönt helyetted és rossz végkifejlete lesz a döntésnek, akkor van ki okolni, van kire ráhúzni a vizes lepedőt.

Ha képesek vagyunk felelősséget vállalni az életünkért és a döntéseinkért, az jó alapja lehet annak, hogy jó döntéseket hozzunk, és olyan mederbe tereljük az életünket, ahogyan az hosszútávon bennünket szolgál. Ez együttjár azzal a feltételezéssel is, hogy nem másokat hibáztatunk a saját magunk által generált helyzetekért.

Ahogyan Jack Canfield könyvében olvasható, a sikeres élet alapja a teljes felelősségvállalás az életünkért – hogy felismerjük azt a tényt, hogy amilyen helyzetben vagyunk, az a saját, korábbi döntéseinknek a következménye. Ha hajlandóak vagyunk ezt felismerni, akkor képesek leszünk arra, hogy idővel a problémáink megoldására koncentráljunk ahelyett, hogy másra hárítanánk a felelősséget, vagy megpróbálnánk kihúzni magunkat a döntés alól. 

Kép innen: getupwithgod.com

A bíróságon ha gyilkossággal vádolnak valakit, mi szokott lenni a leggyakoribb védekezési mód? Persze, hogy megöltem, hiszen megcsalt! Nem bírtam már elviselni! Nem az én hibám, ő tehet róla! És mi az, amire a bíró és az ügyvédek támaszkodnak – a puszta tények. A tény pedig nem az, hogy mi váltotta ki a gyilkos tettét – megtette, és ez egyedül az ő döntése volt, a felelősség nem hárítható senki másra.

Az előző példákhoz visszatérve említettem három olyan szituációt is, amelyben a hárítás magasfokon megmutatkozik. Az első esetben az indok az volt, hogy a barátom vitapartnere letörölte a barátomat az ismerősei közül, mert ő vérig sértette. Nézzük csak meg kicsit jobban a szituációt. A hibáztatás egy feltételezés, a törlés pedig tény. A tény pedig az, hogy a vitapartner döntése alapján törölte ki a barátomat a Facebookról, ő nyomta le a törlés gombot és az ő felelőssége, hogy vállalja a következményeket.

Ha megcsaljuk a párunkat, könnyű ráhárítani a felelősséget. Azért csaltam meg, mert így és így viselkedett. Ő is megcsalt! Rossz a házasságunk, ezért csaltam meg. Hárító, elutasító magatartás mind, amely arra enged következtetni, hogy a sértett fél igyekszik másra ráhúzni a vizes lepedőt a saját döntései miatt. Na de mi a tény?

És ott mi a tény, amikor az édesanya ráüt a gyermeke kezére? Persze, mert a gyerek ezt tette! Azt csinálta! A tény az, hogy a szülő megütötte a gyerekét, nem az ő hibája, a gyermeke váltotta ki ezt a fajta cselekedetet, kiprovokálta, ezért a gyermek a hibás, nem az édesanyja és ezért neki (a gyermeknek) kell felelősséget vállalni. Na persze. 

Érted már, mire szeretnék kilyukadni? A mai társadalomban rengetegen ülnek az általuk kiásott gödörben, nem jutnak egyről a kettőre, sajnálják magukat a sanyarú helyzetük miatt és tökéletes indokokat találnak arra, hogy miért nem tehetnek arról a helyzetről, amiben ragadtak. A gödör pedig egyre mélyebb lesz és egyre nehezebb lesz kimászni belőle.

Nincs olyan helyzet, amikor ne lenne lehetőségünk döntést hozni. A döntés során pedig ne a körülményeket vizsgáljuk és ne másokat okoljunk – inkább törekedjünk arra, hogy a döntéseink következményei a továbbiakban jövedelmezőek legyenek és a hasznunkra váljanak. Ehhez azonban el kell sajátítani a teljes felelősségvállalás művészetét.

Már megint hisztizel – halljuk igen gyakran a férfiaktól a menstruációnk alatt. Ez az az időszak, amikor “kiérdemelten” aggatják ránk a hisztis, nyűgös, sárkány jelzőket. A férfiak nagy része ennyi információval meg is elégszik – túl kell élni valahogy ezt a pár napot a kedvessel konfliktus nélkül, el kell viselni a párunkat valahogy, aztán minden visszaáll a megszokott kerékvágásba.

A mai napig nagy tudatlanság övezi a premenstruációs szindrómát, ami a hormonálisan aktív nők 80 százalékát érinti kisebb-nagyobb mértékben. A PMS az a tünetegyüttes, amely a menstruációt megelőző néhány napra jellemző, és általában a vérzés első napján nyomtalanul megszűnik – bár ez egyénenként eltérő lehet. A PMS-ért a hormonális változások a felelősek, amelyek ebben az időszakban a női testben zajlanak. A tünetek elsősorban az ösztrogén és a progeszteron nevű hormon csökkenése során jelentkeznek. Ilyenkor meglehetősen gyakori a mellfeszülés – amely fájdalmakat eredményez, az ingerlékenység, az édességek utáni fokozott vágyakozás, az alvászsavarok, a hirtelen hangulatingadozás, a fejfájás és a hőhullámok.

Ezekről a változásokról nem tehetsz. Ez egy természetes folyamat, melynek amplitúdója a menstruációd elérkeztével lecsökken. Gyakori hiba a környezettől az a fajta megítélés, amelyet ilyenkor el kell szenvedned. Igen, ilyenkor ingerlékenyek és hisztisek vagyunk, nehezen fekszünk a hasunkon és hasogat a fejünk – de ezért a problémáért nem az elsárkányosodásunk okolható, hanem a bennünk végbemenő hormonális változások. A nők hormonjai jóval összetettebbek, mint a férfiaké – nem egy állandó skálán mozognak, bizonyos életszakaszokban és a peteérés során folyamatosan változnak. Ilyenkor csúnyának és haszontalannak érezheted magad, és a helyzeten még inkább ront, hogy a PMS alatt fokozódik a bőr faggyútermelése, mely a pattanások kialakulásához vezethet – amitől valószínűleg csak még rosszabbul érzed magad. Az arcod elkezd egy zsírosbödönhöz hasonlítani, a ragyák pedig a homlokodon inkább hasonlítanak vulkáni kráterekhez, mint babapopsihoz.

A tünetegyüttes ugyan nem kerülhető el – hiszen még az orvosok sem tudják megmagyarázni, pontosan milyen hormonális változások befolyásolják a PMS mértékét és ütemét -, de enyhíthetsz rajtuk a megfelelő módszerek bevetésével.

Kép innen: boredpanda.com

A menstruációdat megelőző napokban törekedj az egészséges étrendre. Ha lehet, kerüld a koffeint és a cukortartalmú, nehéz ételeket. Válassz inkább fekete teát és aszalt gyümölcsöket nassolnivalónak. A szénhidrátokat viszont nem érdemes kerülnöd – a szénhidrátok felelősek a szerotonin nevű hormon termelődéséért, amelynek hiánya depressziós, reménytelen érzéseket okozhatnak. Válassz teljes kiőrlésű péksüteményeket, zabpelyhet, vagy rostos gyümölcsöket, amelyek az emésztőrendszeredre is jótékonyan hatnak. 

Segítség lehet B-vitamin tartalmú tápanyagokat is magadhoz venned – akár tabletta formájában is megvásárolhatod őket a gyógyszertárakban, illetve egyes drogériákban. A fokozott B-vitamin bevitel hozzájárul a kiegyensúlyozott és stresszmentes mindennapokhoz, segítségével az állandó feszülség is csökkenthető, így a havi PMS során is a hasznodra válhat.

A mozgás endorfint szabadít fel az agyadban, amely az eufória érzését hivatott elősegíteni – ezt hívják boldogsághormonnak is. A menstruációdat megelőző napokon intenzívebben kívánhatod a csokoládét és az édességeket, hiszen ezek a táplálékok szintén felerősítik az endorfin termelődését, pont úgy, mint a rendszeres testmozgás. Ha napi fél óra mozgást be tudsz iktatni ezeken a napokon, akkor már sokat tettél azért, hogy jobb legyen a közérzeted.

Igyekezz a lehetőségeidhez mérten kikapcsolódni ilyenkor. Egy órányi relaxálás a fürdőkádban sokat segíthet, de a kanapén kuckózás egy meleg takaróval is az előnyödre válhat. Ha inspirációra van szükséged relaxációs ötletekből, akkor kattints ide.

Ha fájdalmakkal küzdesz, legyen nálad fájdalomcsillapító kapszula. Ugyan nem vagyok a gyógyszerek és a mesterséges befolyásolás híve, de előfordulhatnak helyzetek, amikor nincs lehetőséged a pihenésre a menstruációdat megelőző napokon – ilyenkor hogy elkerüld a fájdalmas tüneteket, gondoskodj a helyzet kezeléséről.

Természetesen a biológiai alátámasztás nem ment fel bennünket a vita és a duzzogás alól, de a helyzeten nem segít, ha ilyenkor még a hisztis jelzőket is ránk aggatják. A hormonális változás természetes folyamat és annak a jele, hogy a szervezetünk egészségesen működik a természet rendje szerint. A legtöbb nő ilyenkor csak némi türelemre és törődésre vágyik, hogy kicsit helyreálljon a hormonok által befolyásolt lelki egyensúly. Érdemes ilyenkor megértetned a környezeteddel, hogy nem azért veszekszel, vagy elégedetlenkedsz, mert a szeretteidet szeretnéd bántani, hanem mert hormonális befolyásoltság alatt állsz – amely ahhoz hasonlítható, amikor valaki tudatmódosító szert vett be, vagy gyógyszeres kezelés alatt áll. 

Tisztázd magadban, hogy ezt a tünetegyüttes csak pár napig tart, és a menstruációd megérkeztével a tünetek enyhülnek és végül megszűnnek – ilyenkor légy türelmes önmagaddal is.

Az internetes vásárlásra nem is olyan régen kaptam rá, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy sokszor olcsóbban megvásárolhatom azokat a termékeket, amelyek után már hónapokig kajtattam – sikertelenül. Általában határozott elképzelésem van arról, hogy mi az, amit szeretnék a birtokomban tudni, de a helyi boltok kínálata általában nem felel meg az általam elképzelt igényeknek.

Ezért rájöttem, ha valamire szükségem van, és nem szeretném végigjárni az összes boltot a környéken, órákat vesztegetve, a dugóban állva, vagy keresgéléssel töltve, akkor a legideálisabb mód az internetes vásárlás. Kedvenc oldalam – sokkakal ellentétben nem az Ebay, hanem az Amazon, melynek német oldalát használom. A kívánságlistámon egyre gyűlnek a vágyott termékek, most ezekből szemezgettem. Hosszú, képes beszámoló következik.

Kép innen: amazon.de

A kontúrozás számomra alapvető eleme a reggeli készülődésnek. Rájöttem, hogy egy jó kontúrral és egy megfelelően formázott szemöldökkel a szemfestést és társait akár el is hagyhatom – hiszen igazán karakteres vonásokat adhatok az arcomnak. A sötétebb, és világosabb – highlight – színekkel kiemelhetem az arcom előnyösebb területeit, illetve csontosabbá tehetem a szükséges részeken. Kim Kardashian erőteljes kontúrozásának hatására a médiába is berobbant az árnyékolás tudománya – ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy drogériákban igen kevés a választék a paletták terén. A bronzosítók és pirosítók nem váltják ki a paletta által adott előnyöket, ezért hosszas keresgélés után találtam rá a fenti termékre – a krémes állagú színek mattítottak, így tökéletesek az optikai családra, pluszpontként pedig néhány korrektort is tartalmaz – a zölddel a pirosas hatást, a lilással a pattanásokat tüntethetjük el. Ezt a terméket az Amazonon 6,99 Euróért árulják.

Kép innen: amazon.de

Amióta jobban belemerültem a sminkelés tudományába, rájöttem, hogy néhány célszerszámmal a legbonyolultabb sminket is könnyedén elkészíthetjük. Többféle sminkecset lapul már így is a fürdőszobámban, de igényt éreztem arra, hogy beszerezzek egy teljes készletet, amelyek szintetikus anyagból készültek. Ekkor találtam rá a fenti 20 darabos ecsetkészletre, amelyhez praktikus tárolót is mellékelnek az Amazonon – bár ennek kevésbé érzem szükségét, de ha már jár hozzá, talán hasznát veszem (például utazáskor könnyen elcsomagolható és kis helyen is elfér anélkül, hogy szétszóródna a kofferben). Az ecsetek között található alapozóecset, kontúrozáshoz alkalmas, illetve korrektorecset is. Néhány közülük kétoldalú, így 2in1 eszközként is használható, mely nagyon praktikus. Ez a készlet 4,99 Euróért szerezhető be.

Kép innen: amazon.de

Régóta papírmán vagyok, és kedvenceim mindig a határidőnaplók voltak. Általában ez miatt várom leginkább az új év kezdetét, hogy elővehessem a legújabb példányomat. Ahogy egyre több lett a teendőm, és már nem tudtam észben tartani a feladataimat, szerettem volna egy olyan rendszert bevezetni, amiben pontosan követhetem az adott napok általam készített forgatókönyvét, illetve hogy legyen elég helyem a felmatricázásra, a színkódolásra és egyéb más, inspiráló ötleteim gyűjtésére. A Moleskine termékeit már vagy egy éve nézegetem, de még sosem sikerült beszereznem belőlük egyet sem. Ezért egyelőre csak az Amazon kívánságkosaramban szerepel ez a fenti, 2015-ös, napi tervezővel és rengeteg jegyzetelési lehetőséggel ellátott naplója. A füzethez tartozik néhány szett matrica és dekorációs anyag is. Összesen 5,99 Eurót kérnek érte.

Kép innen: amazon.de

Amióta eltörtem a legújabb Samsung Galaxy Note 4-emnek a kijelzőjét rájöttem, hogy akármennyire is odafigyelek, képtelen vagyok vigyázni a telefonomra. Nálam a mobiltelefon elengedhetetlen feltétele a mindennapjaimnak. Szeretem, ha mindig elérhető vagyok és azonnal értesülök az aktuális történésekről. Ezért nálam a telefon két fontos szerepet tölt be az alap funkciókon kívül: Legyen rajta internet, és mindent el tudjak rajta végezni, ha nincs a közelemben számítógép. A szövegszerkesztő, PDF olvasó, profi böngésző épp olyan fontos, mint a nagy kijelző, az átlátható menürendszer, és a profi kamera (fényképező híján ugyanis ez az egyetlen eszköz, amivel megörökíthetem a hétköznapjaimat). Mivel a telefonom állandó használatnak van kitéve, néha óhatatlanul is bedobom a táskámba, vagy leejtem a földre. Amikor megvásároltam a készüléket, annyira új volt a piacon, hogy lehetetlenség volt megfelelő védőfelszerelésbe öltöztetni – egyszerűen nem árultak rá tokot, és ez sajnos a mai napig így is van. Ezért a kívánságlistámra tettem a fenti baglyos védőtokot, amely mindkét oldalról védi a telefont, így a sérülésveszély is igen csekély.

Kép innen: amazon.de

Régóta pályázom egy kapszulás kávéfőzőre. Nekem a hagyományos, csepegetetős kávéfőzőm van, ami nagyjából olyan elven működik, mint a teafőzők. Egy filterbe kell belenyomkodni a kávét, beletölteni a vizet, majd megvárni, még lecsepeg. Sajnos többször előfordult, hogy este elfelejtettem bekészíteni a kávéfőzőt, így a reggeli rohanásba szitkozódva vettem tudomásul, hogy már megint csak vizet főztem, vagy hogy megint késésben vagyok. A Dolce Gusto gépei viszonylag aprók, így kis konyhában is elfér, emellett pedig az utángyártott kapszulákkal is tökéletesen működik – hiszen a leggyakoribb érv, ami a kis gépek ellen szól az, hogy a kapszulák megfizethetetlenül drágák. Ez a gép 45 Euróért rendelhető meg ingyenes szállítással – eszpresszót, americanot, illetve cappucinot és macchiatot is főz.

Ma egy kissé rendhagyó Örömnaplóval készültem nektek. Ahelyett, hogy megfogalmaznám, miért vagyok hálás ezen a héten, úgy gondoltam, egy olyan jelenségre hívom fel a figyelmeteket, amely mindennapos, mégsem vesszük észre – a szeretetre. Arra az őszinte, feltétel nélküli szeretetre, amely a felnőtté érésünk során belőlünk kiveszik. Viszont a társadalmunknak van egy csoportja, akiket az önzőség, az elvárások, a társadalmi megítélés és az érdekek nem tudnak befolyásolni, ezek pedig az állatok. Beszéljem helyettem a videó, ami bejárta az internetet és nekünk, embereknek bőven van mit tanulni belőle. Zsebkendőket készíteni!

Videó innen.

Hogyan kapcsolódj ki, ha tele van a határidőnaplód? Ráadásul mindezt a haszontalanság érzése nélkül? Mire jó a holtidő, és mire használhatod? Ötleteket gyűjtöttem arra vonatkozóan, hogyan tudsz relaxálni és pihenni, ha csak 5 perced van, vagy ha akad egy órácskád is. Te mire használnád fel?

Nemrégiben írtam nektek arról, mi a lelki háttere annak a jelenségnek, amikor nem tudsz kikapcsolódni – pihenni úgy, hogy közben ne a napi rutinon, az előtted tornyosuló feladatokon, vagy az elvárásokon járjon az agyad. Akkor azt mondtam, hogy ahhoz, hogy bűntudat nélkül tudj pihenni és valóban a kikapcsolódásra hangolódni, jelölj ki a napirendedben egy időszakot, amikor kizárólag a pihenés van beütemezve. Felírod a határidőnaplódba a találkozókat, a fogorvosi szűrés időpontját és azt, hogy mikor kell menned a szülői értekezletre, vagy mikor van az anyáknapi rendezvény az oviban? Írd fel hát azt is, hogy mikor pihensz – aztán ne térj el a tervtől. Persze nincs minden nap pár órád arra, hogy csak magaddal törődj – elég néha 5 perc is, hiszen ezt is ki lehet használni, épp úgy, mint a holtidőket, amikor a buszra vársz, vagy utazol.

Kép innen: wallpapers.mi9.com

Utazás közben, várakozás alatt, vagy pár perccel lefekvés előtt – ha csak 5 perced van:

– Ha van már Pinterested, akkor tudod miért, ha pedig nincs, akkor mindenképp regisztrálj! Pár perc alatt inspiráló képeket nézegethetsz, vagy olvasgathatsz motiváló idézeteket. Már telefonos alkalmazás formájában is megjelent, így akár Androidod van, akár iPhone-od, letöltheted a telefonodra és bárhol előkaphatod – akár a buszon utazva is.

– Készíts egy kávét/teát, ülj le, majd kortyolgasd el. Ne csinálj közbe semmit – ne olvass, ne chatelj, vagy ne válaszolgass emailekre. Csak relaxálj és élvezd a forró italt.

– Tegyél fel egy háromperces arcmaszkot – a hatóidő alatt dőlj le, és meditálj.

– Hallgasd a természet zajait. Ide kattintva rengeteg videót érhetsz el – az esőhöz lenne kedved, esetleg a tenger morajlásához? Madárcsicsergéshez?

– Olvass el egy cikket a könyvjelzőid közé mentett “elolvasni” mappádból, aztán pakold át az “elolvasva” mappádba. Ha használsz RSS követőt, töltsd le a telefonodra az alkalmazást, így a mentett cikkjeidhez bárhonnan hozzáférhetsz.

Ha akad egy szabad órád:

– Szunyókálj egyet – fészkeld be magad a kanapéra, válassz egy puha takarót, és aludj egy nagyot.

– Nézd meg a kedvenc sorozatod legújabb epizódját, vagy válogass a régi kedvencek közül. Ha szereted a természetfilmeket, a Youtube-on már rengeteget találsz, amelyek átlagban 45 percesek. Készíts mellé teát, és kuckózz a fotelben.

– Olvass! Magazint, könyvet, tanulmányt, vagy a kedvenc online oldaladat.

– Készíts montázst! Vágd ki a régi magazinokból az inspiráló, motiváló képeket, főcímeket, vagy nyomtass ki neked tetszőket az internetről. Ragaszd fel őket tetszőlegesen egy kartonpapírra – akár be is keretezheted, aztán tedd ki az íróasztalod fölé.

– Vegyél egy fürdőt – áztasd magad a kádban, gyújts meg néhány illatos mécsest, és hallgass relaxációs zenét. Akár a kedvenc könyvedet is magaddal viheted. Utána krémezd be magad a kedvenc testápolóddal, vagy radírozd le a bőrödet.

Előfordult már veled valaha, hogy ítéletet alkottál másokról? Hogy megjegyzést tettél valakinek a stílusára, a súlyára, az öltözködésére, a viselkedésére? Él a környezetedben, vagy az ismerettségi körödben olyan, aki valamilyen jelzőt hord a hátán – ribanc, okostojás, dagi, cicababa, divatmajom, nebántsvirág? Ítéltél már meg valakit alaptalanul? Tituláltál már gáznak, felháborítónak, undorítónak mások cselekedeteit? Milyen alapon tetted? 

A legújabb médiacirkusz a nyilvános szoptatás körül zajlik. A legfőbb téma talán nem is az erről íródott cikkek, hanem az alatta található kommentek. A Nők Lapja cikkjéből szemezgettem.

Az anyukák mellének látványa legyen a férjeik privilégiuma, engem ne “tiszteljen” meg azzal egy nő sem, hogy csak úgy kificcenti az emlőjét az utcán.

Miért kell más nők melleivel összefutnom, ha nem akarok?

Aki a szoptatást és a büfizést-hányást undorítónak tartja, undorodhat saját magától is, mert kisbabaként ugyanezt csinálta…

Hányszor láttál már életedben idegen “csöcsöket”, amint éppen “idegen kölkök cuppogják” nyilvánosan?

Undorodom tőle, mert állatias dolognak tartom, nem igaz hogy a sok ösztönlény ősanya nem bír magával és úgy gondolja, hogy mindenkinek kivétel nélkül térdre kell rogyni az előtt hogy ő most szoptat, mintha a Megváltót szoptatná vagy nem is tudom.

És mi van a plus size kampányokkal? Vagy azzal, amikor természetes és átlagos nők mutatják meg magukat bikiniben, vagy anélkül? Olvastad már a kommenteket?

Nem kéne villogni a dagadt sonkákkal. El kellene bujdokolni zsákba öltözni, és 1 évig tartó fogyókúrával megszabadulni a zsírtól.

Nehéz is cipelni plusz 23 kiló hájat.

Ebben az elvárásközpontú világban általában két véglet között mozgunk – akik fejet hajtanak a média és a társadalom által sugallt “megmondom milyen legyél” elvárásoknak és van az a csoport, akik inkább a szellemi és testi szabadság elvét képviselik. A véleménnyilvánítás kultúrája Európában még nagyon gyerekcipőben jár. A becsmérlés, a minősítés mindennapos jelenség. Két aktuális témát emeltem ki, de sajnos a probléma az élet többi területén is jelen van. 

Kép innen: www.keepcalm-o-matic.co.uk

Természetünknél fogva alkotunk véleményt, skatulyázzuk be a körülöttünk történő eseményeket és tökéletes indokunk van arra, hogy miért vagyunk azon az állásponton, amit képviselünk. Valaki nem ért egyet? Biztosan meghibbant! Az, hogy ki mit gondol egy adott jelenségről, oda vezethető vissza, hogy az egyén milyen értékrendet képvisel. Az értékrendünk meghatározása általában a szüleink által belénk nevelt, magunk elé támasztott elvárásokból, a felvett viselkedésformákból és a környezetünkben mozgó emberek értékrendjéből épül fel. Ezek alapján alkotjuk meg a vitát nem érdemlő véleményünket, melyhez aztán bőszen tartjuk magunkat.

A helyes véleménnyilvánítás kultúráját tanulni lehet és kell is, hiszen rengeteg cirkusz, összekülönbözés elkerülhető lenne általa. Nézzük csak a fenti pár kommentet, amit kiemeltem a cikkek alól: Észrevetted, hogy egyik sem arról szól, hogy magát a kommentelőt hogyan érinti egy-egy jelenség? A szoptatós anyákat vagy ócsárolom, vagy istenítem. A túlsúlyos, vagy plus size nőket vagy undorítónak tartom, vagy elfogadom. Nincs átmenet, csak kettősség, A vélemény és B vélemény. 

A véleménnyilvánítás megfelelő formájában elmondom, én mit gondolok egy adott téma kapcsán, a saját szemszögemből, úgy, hogy ezzel nem sértek meg senkit, nem aggatok jelzőket másokra, illetve elfogadom és tiszteletben tartom mások néha eltérő véleményét. Ha mindki egyetértene, akkor ugyanolyan autóval járnánk, ugyanazokat a ruhadarabokat viselnénk, és ugyanolyan színűre festenénk a falakat az otthonunkban. Ugyanazokat az ételeket ennénk, ugyanazokat a férfiakat szeretnénk és ugyanolyan színűre festenénk a hajunkat.

A legtöbb konfliktus abból alakul ki, hogy a véleménykülönbség kinyilvánítása egy idő után személyeskedésbe megy át, és a helyes érvelés és a megfelelő kommunikáció alkalmazása helyett azzal foglalkozunk, hogyan tudnánk vitapartnerünket minél jobban leépíteni, minél erőteljesebb és sértőbb jelzőket aggatni rá és minél inkább lekezelni, lealacsonyítani a véleménye miatt.

Elítélni valakit ránézésre, a súlya miatt, vagy undorítónak titulálni egy gyermekét szoptató édesanyát. Ostobának nevezni azokat, akik más értékrend szerint élik az életüket, vagy leribancozni azt az egyént, aki a helyünkbe lépett a tönkrement párkapcsolatunkban. Felháborítónak ítélni meg a szomszédunkat azért, mert már megint egy új pasit vitt fel a lakásába. Pláne, ha minden nap másikat! 

Gondold végig őszintén… Mi közöd van hozzá? Mennyiben korlátoz téged az, ha valakinek az a kivágott piros ing tetszik, vagy ha a barátnőd felszedett plusz 5 kilót. A te életedet mennyire befolyásolja az, ha Csilluka megcsalja a párját, vagy ha Józsika mélyülepű nadrágot vett fel?

Az életünk arról szól, hogy számunkra sokszor ismeretlen embereket ítélünk el a külseje, a cselekedetei, vagy a súlya alapján. Azért, mert a mi értékrendünkbe ez nem fér bele. Pont ezért, ha úgy gondoljuk, mi nem szoptatjuk meg a babánkat a bevásárlóközpontban, vagy nem vesszük fel azt a bizonyos miniszoknyát. 

Miért érezzük úgy, hogy jogunkban áll bárkit minősíteni, beskatulyázni azért, mert ő valamit másként gondol, mint mi? A tolerancia, az elfogadás kultúrája sajnos még mindig csak az elméleti szinten létezik. Mindannyian mások vagyunk, más tulajdonságokkal születtünk és más értékrend alapján élünk. Mindenkinek joga van véleményt nyilvánítani kultúrált és elfogadható formában. A vélemény nem arról szól, hogy a másikat a földbe döngöljük, hanem arról, hogy elmondjuk, mi miért, és hogyan látjuk úgy a dolgokat, ahogyan látjuk, mindezt úgy, hogy a másik felet tiszteletben tartjuk, és elfogadjuk, hogy ő másként gondolkozik egy adott témában. Ezzel nincs is semmi baj. A véleményalkotás célja nem az, hogy meggyőzzünk másokat, vagy ráerőltessük bárki másra a saját értékrendünket. 

Az elfogadás manapság nem túl gyakori jelenség. Látunk valakit számunkra elítélendő öltözékben? Akkor maximum mi nem vesszük fel azt a ruhát, de engedtessék meg bárkinek, hogy azt viselje, ami a stílusának és ízlésének megfelelő. Miért háborodunk fel azon, ha a szomszédunk egy héten belül már a 4. új pasit viszi fel magához? Ettől nekünk jobb/rosszabb lett? Az ő élete, az ő tettei, ahogy a következményekkel is neki kell számolnia. Nem a mi dolgunk. A barátnőnk összejött egy nála 20 évvel idősebb férfival? Nekünk ebből milyen hátrányunk származik? Elítéljük, ugye? Milyen alapon? Meglátunk egy nálunk jóval nehezebb és husisabb nőt? Lekövérezed, ugye? Vagy talán undorítónak találod. Miért? Nem te viseled azt a testet. Arra nem is gondoltál, hogy neki így jó, igaz?

Nincs jogunk másokat megítélni, minősíteni, csak azért, mert a mi értékrendünk ettől eltér. Akkor éljünk úgy, hogy nekünk megfelel, de tanuljuk már meg elfogadni azt, hogy mások vagyunk, másként gondolkodunk, más az értékrendünk és ne bántsunk ezért másokat.

Lassan vége a tavasznak és beköszönt a nagybetűs nyár. Ennek ellenére a hosszú hétvégén sajnos a meteorológiai jelentések szerint esővel és borongós időjárással kell számolnunk. Mivel a hétvége Pünkösd hétvégéje, az országban több helyen is különféle rendezvényekkel várják az oda látogatókat, melynek nagy része szabadtéri. Talán te is eltervezted már, hogy a hosszú hétvégét a családoddal vagy a barátaiddal a szabadban töltöd, de lehet, hogy az eső miatt elment a kedved a kimozdulástól. Összegyűjtöttem néhány programlehetőséget, amit akár otthon, a négy fal között is bevethetsz, ha borongósra fordul az idő.

Családdal, gyerekekkel:

1. A társasjátékokkal nem csak a gyermekek játszanak szívesen. Ma már hatalmas repertoárból válogathatunk, ha a közös játékról van szó. A klasszikus Monopolyval a felnőttek is szívesen játszanak és remek lehetőség, hogy a kisebbek is megtanuljanak szórakoztatóan gazdálkodni, stratégiai gondolkodást bevetni.

2. Ha szerettek rajzolni és mutogatni, akkor egy rögtönzött Activity is a segítségetekre lehet. Ha nincs otthon ilyen játékotok, akár magatok is alkothattok feladványokat. Fiúk-lányok párosításban, vagy gyerekek-felnőttek csapatokban is játszhattok. Hogy legyen tét is, beszéljétek meg, hogy aki veszít, az mosogat el, vagy a vesztesnek vicces feladatot kell teljesítenie.

3. Ha szereted az édességet és a finom süteményeket, a családdal receptkönyvből kiválasztott fogásokat is elkészíthettek közösen. Ha például a muffin mellett döntötök, vállaljon el minden családtag néhány darabot, amelyet sajátkezűleg díszíthet.

4. Ha van otthon fényképezős mobil, vagy fényképezőgép, reprodukáljatok újra régi fényképeket. Vegyétek fel a beállítást, és örökítsétek meg ismét a múlt képeit 3-5-10 év távlatából. Ide kattintva inspirálódhattok mások által reprodukált régi felvételekből.

5. Készítsetek családi scrapbookot közösen! A téma lehet bármi (2015 tavasza, a családi kirándulás, vagy a diplomaosztó). Fessetek, rajzoljatok, dekoráljatok közösen – a lényeg, hogy mindegyikőtök kivegye a részét a munkából. Ha nem tudod, miről van szó, vagy ha tudod, és inspirálódnál ajánlom figyelmedbe a scrapbook.hu vidós csatornáját, melyet ide kattintva elérhetsz.

Kép innen: tripoto.com

A szerelmeddel:

1. Reprodukáljátok az első randitokat otthon. Emlékeztek még, mi volt a program? Ha vacsorázni voltatok, próbáljatok meg visszaemlékezni az ételekre és főzzétek meg magatok. Milyen volt az asztal dekorációja az étteremben? Volt gyertya? Na és bor? Próbáljátok minél részletesebben visszaemlékezni. Ha moziba voltatok, nézzétek meg újra a filmet. Ha táncoltatok, keressetek hasonló zenéket és mulassatok rájuk.

2. Rendeljetek valamit egy szexboltból a neten. Lehet, hogy találtok valamit, ami mindkettőtöknek tetszik. Ha másra nem is, egy nevetésért mindenképp megéri.

3. Ha láttátok a Zöld kártya című filmet, akkor tudjátok, mi jön most, ha nem, nézzétek meg. Fotózzátok magatokat olyan helyzetben, amiben nem is vettetek részt. Öltözzetek be síruhába, aztán készítsetek közös fotót – még jobb, ha a háttérből sem lehet egyértelműen felismerni, hogy kamu a kép. Vegyetek bikinit, és csináljatok úgy, mintha nyaralnátok. Vagy vegyétek fel a legelegánsabb ruhátokat és készítsetek sejtelmes, táncolós fényképeket – a félhomálytól még hangulatosabb lesz. Aztán írjátok rá a hátuljára: 2014. január, síelés Svájcban.

4. Cseréljetek feladatokat egy napra – ha eddig te mosogattál, akkor add át a feladatot a párodnak, helyette te vidd el sétálni a kutyát. Ha te aludtál eddig az ágy bal felén, cseréljetek egy napra. Nem tudsz zokniba aludni, a párod viszont csak abba? Próbáld ki a zoknis alvást, ő pedig szabaduljon meg tőle éjjelre. Próbáljatok ki helyzeteket, amiben átveszitek egymás szerepét/feladatkörét.

5. A rossz idő ellenére is dacoljatok az esővel! Keressétek ki a kedvenc nyári koktélotok receptjét és készítsétek el őket. Akár többet is egyszerre. Ha nincs mindenhez alapanyag otthon, akkor keressetek alternatívát. Akár gyárthattok saját koktélokat is, csak a fantáziára van bízva. Válasszatok díszes poharat, és dekorációt hozzá. Prosit!

Egyedül:

1. Főzz egy teát (ér, ha télies ízben) és kucorodj az ablakba. Hozzávalóként választhatsz jó könyvet, inspiráló vagy motiváló videót, a kedvenc pihe-puha takaródat, vagy társként hívhatod négylábú kedvencedet.

2. Angliában nagyon gyakran esik az eső – ugye el sem tudod képzelni, milyen lenne? Reprodukálj otthon egy tipikus londoni hétvégét. Készíts fekete teát és turbózd fel tejjel, nézz angol klasszikus filmeket, és kutakodj angol receptek után a neten – készíts igazi angol reggelit, vagy kekszet a délutáni teád mellé. Ha olvasol, válassz Agatha Christiet. Ha receptötletre van szükséged, keresd fel a BBC Good Food oldalát – csak kattints ide.

3. Tarts otthoni wellness-napot! Ha sok időd van, akkor vegyél egy hosszú fürdőt, radírozd le a bőrödet és kend be a bőröd aromás testápolóval. Hogy még hangulatosabb legyen a házi beauty, gyújts meg a fürdőszobában néhány illatos mécsest és relaxálj a fürdőkádban. Fesd ki a körmeidet tavaszi színekre – idén az okkersárga nagy divat és a mentaszín továbbra is hódít! Tegyél fel hidratáló arcpakolást és szedd ki a szemöldököd. Bújj puha meleg köntösbe, és élvezd a felfrissülést.

4. Tartsatok teadélutánt a barátnőiddel – Skypeon, vagy más virtuális felületen. Ha távol élsz otthonról, akár a szüleiddel is megteheted ezt. Készítsetek egy teát és beszélgessetek. 

5. Hogy Pünkösd alkalmából ne csak pihenj egész nap, éld ki a kreativitásodat. Kezdj bele, vagy folytass egy kreatív projektet, amihez kedved van. Rajzolj, fess, írj, forgass videót, vagy hasznosítsd újra a régi konzervdobozokat. Ha inspirációra van szükséged, kattints ide Kriszti ötleteiért!

Alufóliát ma már minden háztartásban találni – olcsón beszerezhető, és rendkívül sok felhasználási módja ismert. Ezúttal szeretnék továbbmenni azon, hogy letakarom vele a húst a sütőben, vagy szendvicset csomagolok bele. Jöjjön néhány trükk, ahol nem is gondolnád, hogy jól jöhet az alufólia.

Ha gyakran és sokat vasalsz, nyilván te is szembesültél már azzal, hogy a ruha nem mindig lesz néhány mozdulattal sima. Pláne, ha olyan anyagot kell vasalnod, amely kevésbé vasalható. Ilyenkor a dühöngés helyett próbáld ki, hogy a vasalódeszkára egy darab alufóliát fektetsz, és ezen vasalod ki a gyűrött ruhaneműket. Az alufólia visszaveri a hőt, így a vasalás során az anyag két oldalról kapja a meleget.

Kép innen: hasznostv.hu

A hővisszaverő hatását akár télen is bevetheted, ha felhelyezed a falra a radiátor mögé. A radiátor egységesen bocsátja ki a hőt magából, így a fal felé áramló meleg sokszor “elveszik”. Ha alufóliát szerelsz a falra, visszaveri a hőt, így amellett, hogy melegebb lesz az otthonodban, a fűtésszámlán is spórolhatsz.

Ha a körömollód, vagy a metszőollód kicsorbult és már nehezen tudod használni, nem kell elvinned éleztetni, vagy újat vásárolni. Elég, ha párszor belenyírsz vele egy darab alufóliába – gyors, olcsó, és igazán hatékony megoldás.

Szereted a pudingot? És a puding tetején található megdermedt réteget? Sokan nem kedvelik a puding “fölét”, így undorral tolják félre – mindez elkerülhető, ha a kész pudingot a tálba, vagy formába öntés után rögtön letakarod egy darab alufóliával. Némileg így tovább tarthat, amíg a puding lehűl, de elkerülhető a tetején található réteg.

Ha a mosogatáshoz nincsen hagyományos dörzsölős szivacsod, vagy fémből készült dörzsid, akkor sem kell kétségbe esned. Ha van otthon alufóliád, egy darabból gyűrj galacsint, és használd ugyanúgy, mintha egy hagyományos szivaccsal mosogatnál. Az odaégett szennyeződések eltávolításában nagyon praktikus eszköz.

A sütő takarítása egyikőnknek sem a kedvence. Ha nem tetted meg a szükséges óvintézkedéseket, előfordulhat, hogy a sütőd odaégett zsírral és ételmaradékkal van tele – amit nem könnyű eltávolítani. Az előző módszerhez hasonlóan a fóliát itt is bevetheted – egy galacsinnal könnyedén eltávolíthatod a makacs szennyeződéseket. Előtte ne felejtsd el a sütődet befújni valamilyen tisztítószerrel. Ha ódzkodsz a zsíroldótól, szórd le szódabikarbónával a szennyeződéseket és facsarj rá egy citromot. 

Biztosan veled is előfordult már, hogy az előző nap készült kenyér, péksütemény, pogácsa vagy édesség másnapra kiszáradt, megkeményedett. Ez a folyamat a levegővel való érintkezés természetes velejárója, de lassíthatsz a folyamaton, ha alufóliával letakarva tárolod őket. A fogyaszthatóságát és a nedvességét így akár napokkal eltolhatod.

Ha van otthon ezüst ékszered, vagy akár a nagyszüleidtől örökölt ezüst étkészleted, evőeszközeid, vagy más csecsebecséid, akkor tudod, hogy az ezüstöt időközönként ápolni kell, hogy ne veszítsen a fényéből. Ha egy lavórba egy darab alufóliát helyezel, felengeded vízzel, majd ebbe áztatod pár órára az ezüstöt, csodaszép fényt kölcsönözhetsz neki. Az alufólia kémiai reakciót indít be, így ha az áztatás után szárazra törlöd a csecsebecséket, újra régi fényükben pompáznak majd.

Ha hobbifotós vagy, vagy fotósként rögtönözni szeretnél, alufóliából és egy kartonlapból akár derítővásznat is készíthetsz. Az alufólia szépen visszaveri a fényt – így akár lámpák fényének megsokszorozásához is használhatod.

A pirospaprika a magyar konyha egyik jellegzetessége. Ám ahhoz, hogy frissességét és ízét hosszútávon megtartsa, fontos, hogy sötétben tárold azt. Sajnos sokszor nincs lehetőségünk arra, hogy zárt ajtók mögött, elrejtve tároljuk a paprikát. Egy befőttesüveget bélelj ki alufóliával, majd ebben tárolt a fűszert, így bárhová is teszed, biztosan hosszútávon megőrzi a frissességét.