Varázsdoboz

   Ma megint egy szuper galériát hoztam nektek. Az ihletet egy manapság nagyon divatos szín, a menta adta a galéria összeállításához. Olyan otthonok képeit gyűjtöttem össze, ahol világos színű otthonokat mentaszínnel tesznek még hangulatosabbá és egyedibbé. A menta szín az elmúlt pár évben lett nagy divat, nem csak a lakberendezésben, hanem divatban egyaránt. Egyre gyakrabban találkozhatunk menta körmökkel, kiegészítőkkel, ruhákkal is, nem véletlenül. Nagyon szép szín a maga módján és rengeteg más színnel, stílussal kombinálható. Az alábbi képek között találsz klasszikus berendezéseket, hálószobákat, íróasztalokat, nappalikat, melyeket menta színű kiegészítőkkel mostak össze a készítők. Szuper hangulatos és ebben a felállásban tökéletes kiegészítője lehet a menta bármelyik lakásnak. Képek innen.

   Hol húzódik a határ a nyilvános és privát élet között? Ki határozza meg, mi számít privát információnak? Mi az, amit már tiszteletlenségnek számít megkérdezni? Az emberi kapcsolatok mennyire befolyásolják, hogy mennyire tárulkozunk ki valaki előtt? A közeli kapcsolatokban is vannak területek, melyekről mélyen hallgatunk?

   Nemrégiben volt egy beszélgetésem, ami elindította bennem ezt a rövid gondolatmenetet. Az emberek nap, mint nap szociális környezetben léteznek, emberekkel érintkeznek, idegenekkel, ismerősökkel, barátokkal és a családdal. Hogy ezek között hol a határvonal abba nem szeretnék ezúton belemenni, döntse el mindenki maga. A magánélet egy igen tág fogalom. Ide tartozik minden olyan, amihez másoknak nincsen köze, vagy amiről a személy úgy ítéli meg, hogy nem kívánja mások orrára kötni. De akár ide sorolható az ember privát szférája is. Tolakodónak érezzük, ha egy idegen az utcán szorosan elmegy mellettünk, netán nekünk dörgölőzik, ha a buszon a nagy tömegbe más emberekkel kerülünk testi kontaktusba, de megint más, amikor megöleljük a legjobb barátunkat, vagy odabújunk a párunkhoz. Tulajdonképpen itt ugyanarról van szó, a testi közelségről, de nem mindegy, kitől kapjuk azt. Ezt a magánélettel akár egy kalap alá is vehetjük.

   Nemrégiben egy barátom arról panaszkodott, hogy egy friss ismeretségben olyan kérdések hangzottak el, amelyek kicsapták nála a biztosítékot: Mikor veszítetted el a szüzességedet? Hol laksz? Milyen fehérneműket viselsz? A barátom szörnyen kiakadt, utána többórás telefonhívás keretében osztotta meg velem az információt, hogy ő még ilyen tiszteletlen, tapintatlan emberrel nem találkozott – és úgy tűnik az események hatására a jövőben nem is fog. Ezt úgy jelentette ki, hogy közben akkorát csapott az asztalra, hogy nyomatékosítsa a mondatait, hogy majdnem eldobtam a telefont ijedtemben. Rá egy hétre egy másik közeli barátommal találkoztam egy kávézóban és elmeséltem neki, miről panaszkodott a barátnőm. Ő csak meresztette a szemeit és úgy nézett rám, mintha valami igazán meghökkentő dolgot mondtam volna. Nem értette. Azt mondta, na figyelj, ha engem megkérdeznek, hogy milyen fehérneműket szeretek, akkor elmondom, hogy a tangát szeretem azért, mert… – és így folytatódott a hosszas felsorolás. Végül a végén megjegyezte, hogy persze azt sosem árulná el, hol lakik, mert ugye mégiscsak annyi betörés van és ő mégis csak egy egyedülálló nő. Több ismerősömet is faggattam a kérdésben, volt, akinél a lakcím megadása egy teljesen természetes információ, de például a fehérneműiről nem beszélne sohasem.

Kép innen: http://www.demotivalo.net//pic/

   Mindannyian vagyunk annyira mások, hogy más és más dolgokat osztunk meg szívesen a környezetünkkel és más dolgokat rejtegetünk. Ez általában tapasztalatoktól, neveltetéstől, beállítottságtól függ. A mai modern világban már szinte nagyon kevés olyan téma van, amiről nem szívesen beszélünk. De mindig ott van a lehetőség, hogy mi magunk húzzuk meg azt a határt, hogy hol kezdődik a ne tovább témák halmaza. Emberi jogunknál fogva dönthetünk arról, mi az, amit szívesen megosztunk a barátainkkal, de a nem túl közeli ismerősökkel nem. Sőt, mi magunk határozunk arról is, hogy nyilvánosan mit vállalunk fel és mit nem. Valamint vannak azok a dolgok, amiket még a hozzánk közelállókkal sem osztunk meg. Ezekre a saját magunk által szabott határokra is vonatkoznak az ún. íratlan szabályok. Tehát az, hogy egy kommunikáció során – legyek az szóbeli, írásbeli vagy akár nonverbális – megszabhatjuk, hogy meddig mehet el a másik fél és a partnerünknek ezeket az általunk szabott harárokat tiszteletben kéne tartani. Azért fogalmaztam feltételes módban, mert ugye nem mindenkiben van meg az a képesség, hogy tudja, egy kommunikációs szituációban meddig mehet el, hol van az a pont, amellyel már súrolja a privát szféránk határát – erre a jelenségre alakult ki az indiszkrét jelző. Persze ez egyénileg eltérő, nincs két azonos értékrenddel és szabályrendszerrel rendelkező személy, ezért sokszor nem tapintatlanságból, hanem csupán az eltérő mivoltunk miatt is keveredhetünk olyan szituációba, amikor átlépjük a másik határait. Ezt általában rögtönös elutasítás követi, amely a kommunikáció természetes része, de ekkor tudhatjuk, hogy meddig mehetünk el. Az extremitás itt olyankor kezdődik, amikor a saját eltérő értékrendünk miatt feltételezzük, hogy a másik félnek is a mi értékrendünket kell követnie, azaz azt gondoljuk, hogy az a jó, ahogy mi gondoljuk és ezt kivetítjük a parnerünkre is, nem számolva azzal a lehetőséggel, hogy ő esetleg másképp gondolkodik, így ami nekünk egy természetes hétköznapi kérdés, az nála már súrolja azt a vékony határt a magánélet és a nyitottság között. 
   Sokszor alakul ki olyan helyzet, amikor egy számunkra természetes és hétköznapi kérdésre a nem szeretnék beszélni róla, vagy a nem szeretnék válaszolni (és változataik) választ kapjuk. Ilyenkor sokan felháborodnak és komoly megterhelést okoz nekik végiggondolni, hogy miért is mondhatta ezt a partner. A válasz igen egyszerű: Mert a privát szféráról mindenki saját maga dönt. Minden embernek joga van eldönteni, meddig mehet el a másik, mi az, amit mások orrára köt és mi az amit nem. Nem lehet beskatulyázni a két oldalt, nincs olyan hogy privát élet, amibe ez meg az tartozik bele, hiszen ez relatív fogalom, mindenkinél eltérő. Az életben meg kell tanulnunk úgy élni, hogy tiszteletben tartjuk a másik döntéseit és érzéseit, ilyenkor egész egyszerűen el kell tudnunk fogadni a másik álláspontját és kész. Nincs vita.

   Emlékszem, anno szintén egy barátnőmmel történt meg, hogy a párja teljesen megbotránkozott azon, hogy nem adja meg neki a Facebook jelszavát, hiszen ez természetes – mondta ő. Igen, vannak párok, akiknél az, és vannak, akiknél nem. De ez is emberfüggő, egyéni döntés kérdése. Ha valakivel annyira közeli viszonyba kerülünk, mint például a partnerünkkel, az sem jelenti feltétlenül azt, hogy akkor mostantól nincs olyan, hogy az én dolgom. Egy ilyen helyzetben is dönthetünk arról, mit kívánunk megosztani a másikkal illetve mit nem. A magánélet az élet minden területén jelen van és egy létező dolog. Legyen szó ismerettségről, barátságról, párkapcsolatról, a döntés joga az egyént, mint egyedi és megismételhetetlen lényt minden helyzetben megilleti. Nyilvánvalóan ahogy egy ismerkedés során egyre közelebb kerülünk a másikhoz, természetünknél fogva egyre inkább közelebb engedjük magunkhoz – hogy ez a tempó milyen gyors, az megint egyéni döntés, hagyomány, neveltetés kérdése. Nem sürgethetjük meg az eseményeket, mert a lelki kitárulkozás az egyfajta bizalomkérdés, amiről szintén lehetne oldalakat írni, mennyire relatív.

   Röviden: A privát szféra, a magánéleted a te dolgod és a te döntésed. Te döntesz arról, mit kívánsz más orrára kötni és mit nem – és továbbmegyek, ezt senki az égvilágon nem kérheti számon rajtad. Jogod van dönteni az életedről, a tetteidről, és arról is, hogy mi számít neked tapintatlanságnak, és mi az ami neked már nem fér bele. 

„A reggel nehezen ébredők az ébresztő időpontjában sokszor még a mély alvás fázisának közepén vannak, s ezért jelent számukra óriási megpróbáltatást a korai felkelés” – magyarázza Achim Kramer berlini chronobiológus.

   Gondolom a helyzet nem csak nekem ismerős. 🙂 Az emberek nagy része reggel munkába indul, melyet sokszor korai ébredés, sötétben tapogatózás, támolygás és eszeveszett tempóban való készülődés követ – általában azért, mert ha korán kell kelni, akkor az a 10 perc plusz alvás is rengeteget számít. A korai ébredés senkinek nem a kedvence, de könnyebbé tudjuk tenni azokat a megfelelő ismeretanyag segítségében. Lássuk az én tippjeimet, hogy jól induljon a nap.

Kép innen: http://fc02.deviantart.net/fs71/i/2014/017/1/a/

   Az alvási ritmus és a kelés már a lefekvés előtt elkezdődik – néhány előkészülettel nyugalmassá és stresszmentessé tehetjük a reggelünket. Én minden este kikészítem a másnapra szükséges tárgyakat, erről a lépésről és a tapasztalataimról már olvashattál itt. Ha előző este kikészítesz mindent, amire másnap reggel szükséged lesz, rengeteg időt spórolhatsz meg a készülődés során. Gondolom mindenkinek ismerős, amikor felkelés után órákig töprengsz a gardróbodban, hogy mit vegyél fel. Mivel ilyenkor még félig alszol, az agyad sem funkcionál a maximumon, így a napi outfited kiválasztása is sokkal több időt elvesz. Ha már előző este kipakolod a szettedet – én az ékszereket, fehérneműket, egyéb kiegészítőket is hozzácsapom -, akkor másnap reggel csak magadra kell kapnod őket. Hasonlóképpen vagyok minden mással, amire aznap szükségem lehet: Bekészítek a kézitáskámba mindent, amit magammal kell vinnem. Kocsikulcs, igazolványok, befizetendő csekkek, bevásárlólista – ha boltba kell mennem – és így tovább. Ha egyszer leméred, hogy mennyi időt vesz igénybe reggelente, kómában elvégezni ezeket a tevékenységeket, akkor meg fogsz lepődni, mennyi pepecseléstől kíméled meg magad, ha előző este kikészülsz holnapra. Ennél a pontnál megemlíteném, hogy nem csak a napodra, hanem a reggeli rutinodra is hasonlóképpen készülhetsz elő. Ha bekészíted a kávé/teafőzőt, másnap csak meg kell nyomnod a gombot és a gép elvégzi a feladatát helyetted. Sok reggeli menüt is előkészíthetsz, amit másnap reggel csak ki kell sütni, vagy csak elő kell venni a hűtőből és bekebelezni. Ha csomagolt ebédet viszel magaddal, előző este ezt is bekészítheted a dobozkádba, így csak fel kell kapnod és vinned.

   A megfelelő ébredéshez az alvás minősége is rendkívül fontos. Hiszen rossz levegőjű, rendetlen szobában nem tudod megfelelően kialudni magad. Lefekvés előtt pár percre nyisd ki az ablakodat és pakolj el a szobában. Sokkal nyugodtabban fogsz aludni, ha friss a levegő és rend van körülötted. Ügyelj a szoba hőmérsékletére is. Tudományosan bizonyított tény, hogy a hálószoba levegőjének hőmérséklete legyen némileg kevesebb, mint amit napközben kellemesnek érzel – persze úgy, hogy ne fázz -, de inkább legyen hűvös, mint dögmeleg. Este lefekvés előtt lehetőleg próbáld kikapcsolódással tölteni az időt, ne agyalj a másnapi teendőiden és ne stresszelj. Kerüld az elektronikai eszközök használatát, inkább olvass, vagy beszélgess valakivel. Akár meditálhatsz vagy elvégezhetsz néhány nyugtató jógagyakorlatot is. Ha nehezen alszol el, vegyél egy forró fürdőt, majd dönts be egy pohár langyos tejet – mennyei altató.

   Ahhoz, hogy elkerüld a reggeli kapkodást, fontos, hogy tudd, mennyi időre van szükséged a nyugott készülődéshez. Ezt a legjobban úgy tesztelheted, ha egy szabad órádban reprodukálod a reggeli rutinodat. Nézd meg mennyi az idő, vagy állítsd be a stoppert, és nem rohanva, hanem normál tempóban végezz el minden olyan tevékenységet, amelyeket reggelente szoktál: Ágyazz be, szellőztess ki, idd meg a kávéd, reggelizz valami finomat, öltözz fel, készítsd el a sminkedet és a frizurádat. Mennyi időbe telt? Most már tudod, mikor kell pontosan felébredned ahhoz, hogy kapkodás nélkül is időben elindulhass a munkába/suliba. Érdemes pár percet még rászámolni, mert a reggeli kóválygásba előfordulhatnak kisebb balesetek – én például rendszeresen kiöntöm a kávét a konyhapultra, vagy kávét főzök kávé nélkül. Ilyenkor időt veszítek, de ha 10 percet rászámolok a készülődési időre és ennyivel korábban ébredek, akkor sincs gond, mert van időm eltakarítani a romokat és folytatni a rutint.

   Ha már a rutinnál tartunk, akkor érdemes összeírnod egy listát arról, milyen tevékenységeidet kell elvégezned reggelente. Ez így bután hangzik, hiszen ki ne tudná, hogy fogat kell mosni indulás előtt, vagy be kell zárni az ajtót – de hidd el, sokat segít, ha van egy rutinod, amin pontosan látszik mit mi követ. Én sokszor kapom magam azon, hogy csak ácsorgok egy helyben és nézek magam elé: Most vajon öntözzem meg a virágokat, vagy ágyazzak be előtte? Ha van egy lista, ami szerint haladhatsz, akkor a reggelek hatékonyan és gördülékenyen telnek majd el. A listádat tarthatod az éjjeliszekrényen vagy akár a hűtőre is kiragaszthatod. Támpontként leírom az én listámat, amely részben FlyLady reggeli rutinja alapján, részben a saját igényeim szerint készült.

1. Kinyitom az ablakot a hálószobában. Amíg a szoba szellőzik:
2. Adok reggelit Gyömbérnek (oroszlánfejű nyuszi) – általában pucolt répát, vagy bazsalikomot reggelizik.
3. A reggeliztetés közben elindítom a kávégépet – nagyjából kész lesz a friss kávé, mire végzek az etetéssel. Tehát: Megiszom a kávém és egy nagy pohár vízzel beveszem a vitaminjaimat (Magnézium, Zink, Rosttabletta, Zsírlekötő) és az állandóan szedett gyógyszereimet.
4. Felöltözök és elkészítem a sminkem és a frizurám. Előtte megmosom az arcom, fogat mosok.
5. Becsukom a hálóban az ablakot, beágyazok és elpakolom az éjjel felgyülemlett ezt-azt. (Telefontöltő a fiókba, papírzsepik a kukába.)
6. A fürdőszobában elvégzem a Turbó Törlést.
7. Meglocsolom a növényeket.

   Én nem szoktam reggelizni, ami tudom, rossz szokás, de ha neked nem árt, vagy szereted a reggeli étkezéseket, akkor gyűjtöttem néhány képet a Pinterest albumomból, ha ötlethiányban szenvedsz. Van közöttük előző nap elkészíthető, vagy elcsomagolható reggeli is. 

   Szuper tavaszi nézegetnivalót hoztam ma nektek. Mivel ahol én lakom, még csak pár napja köszöntött be az igazi tavasz, ezért én most éreztem először úgy, hogy a forró teát leválthatom gyümölcsös vízre és hogy elővehetem a napszemüvegemet – ez alkalommal, mivel egyrészt már nem aktuális, eltekintenék a húsvétos képektől. A mai képgyűjteményben lesz nyuszi, madárkák, inspiráló idézetek, virágok és persze rengeteg tavaszi szín. A képeket megint a Pinterestről válogattam – ha nem vagy még a követőm, kattints ide.

   Ha sok könyved van, akkor valószínű nálad is egymás hegyén-hátán állnak a könyvespolcok és roskadoznak a sok könyvtől. Az alábbiakban olyan képeket gyűjtöttem nektek össze, ahol a rengeteg könyvből, könyvespolcból valóságos könyvszigetet hoztak létre az enteriőrtervezők, melynek végeredménye egy igazán meghitt, inspiráló, kényelmes olvasósarok lett. Nyilván egy ilyen olvasókuckó kialakításához a lakás elrendezése is hozzájárul, de ötletnek, inspirációnak tökéletes. Képek a Pinterest albumomból, a képek kattintásra megnőnek.

Te hol szoktál olvasni?

   Ha olvastátok az előző bejegyzésemet a FlyLady beszámolóval, akkor már tudjátok, hogy minden napra érdemes beiktatni 20 perc mozgást. Ez általában nem vesz rengeteg időt igénybe és a legjobb, ha a lakást sem kell elhagyni (persze jó időben plusz pont a természetben való edzés), de az alábbi ötleteket úgy gyűjtöttem össze, hogy akár otthon is el tudjátok végezni és beleférjen a 20 percbe. Ma 4 összeállítást hoztam nektek lehetséges kombinációkból. Ezek csak irányadó tippek, persze variáld úgy őket, ahogyan neked jó. Érdemes egyébként a linkekhez tartozó Youtube csatornát is átböngészni, mert én csak egyet-egyet emeltem ki a videók közül.

   1. Opció: 5 tibeti rítus kombinálása 50 haspréssel, 50 guggolással és 50 kézösszenyomással a mellkas előtt. Az edzés a legproblémásabb helyeket célozza meg a testünkön, a hasunkat, a combot és a feneket valamint a mellizmokat dolgoztatja meg. Jó kiegészítése a rítusoknak, amelyről ha még nem hallottál vagy ki szeretnéd próbálni, ide kattintva találsz egy videót, ahol részletesen bemutatják az egyes gyakorlatokat, valamint a népszerűségének okáról is hallhatsz egy keveset.

   2. Opció: Tiffany 2×10 perces pörgős és erősítős videója. Tiffany Rothe 11 perces seggrázós videója olyan izomcsoportokat is megmozgat, amely célzottan a deréktájról tünteti el a felesleget. A videó azt ígéri, hogy a fenék, a csípő (úszógumi), illetve a hasizom formálására van célzott hatással. Amikor először kipróbáltam, abszolút könnyű és élvezetes volt, aztán másnap olyan helyeken lett izomlázam, ahol azt sem tudtam, hogy izom van. Ide kattintva tornázhatsz Tiffany videójára. Kombinálható Tiffany kevésbé seggrázós és intenzívebb videójával, ami elsőként az erősítést célozza meg, jó kiegészítése lehet az előbbi táncos videónak. Ide kattinva találod. Egyébként tök szuper, pörgős zene van a videó alatt.

   3. Opció: 20 perc jóga Diane Bruni-val. A magyar nyelvű, több részes sorozatot teljes egészében elérheted a Youtube-on. Egészen kezdő videóktól – az alapoktól, a helyes légzéstechnika megtanulásán át – egészen profi szintig válogathatsz a videók közül. Kevésbé intenzív, mint az előző kettő változat, de ha fáradtabb vagy, vagy nem szeretnél izzadni, akkor tökéletes választás. Ide kattintva próbálhatod ki a Jóga mindenkinek sorozat első részét – az oldalsávban a további részek, ha már haladó vagy.

   4. Opció: 20 perces intervallumedzés a Fittnes Blender csatornán. Az edzés egy rész kemény kardió, egy rész laza pihenős szakaszokból áll össze. Egyes helyeken elég kemény izzadást és lihegést eredményez. 🙂 Folyamatosan követheted közben, hány kalóriát éget el a mozgás, és azt is folyamatosan láthatod, melyik fajta mozdulatból még mennyi van hátra. Ide kattintva megnézheted.

   Ma ismét egy kis nézegetnivalót hoztam nektek, ha inspirálódni szeretnétek. 🙂 A mai bejegyzés apropója a kávé (a képeket a Pinterest albumoból válogattam). A kávé ősidők óta jó barátunk és azóta rengeteg variáció ismert, így megtalálhatod a számodra legfinomabb elkészítési és összeállítási módot. Előbb azonban jöjjön egy kis kávés gyorstalpaló, hiszen annyi mindent olvashatunk a kávé jótékony – és nem jótékony hatásairól, hogy sokszor lehetetlen eldönteni. De az biztos, hogy akárhogy is nézzük, a kávé nagyon finom. 

   A kávé és az agy: A kávé koffeintartala az idegrendszerre hat, így egy csésze elfogyasztása után csökken az álmosság és a fáradtság. Jó hatással van a depressziós hangulatra, a koncentrációképességre, a szellemi fáradtságra és az intuícióra is. A koffein az érzékelést is javítja. A kávé másodlagos hatással bír a szívre, ha szívpanaszaid vannak, tökéletes kiegészítése lehet a koffeinfogyasztás a gyógyszeres kezelésnek (persze csakis orvosi engedéllyel). Ha sportolsz, akkor is jótékony hatással segíti a kávé az izmok összehúzódó képességének fenntartását, valamint felelős a jobb mozgáskoordinációért is. Muszáj megemlíteni a kávé emésztéssegítő hatását is, hiszen egy kávé elfogyasztása serkenti az emésztőnedvek termelődését, így gyorsítja az anyagcserét, és segít a gyomornak lebontani az ételt. A koffein nem csak az anyagcserét, hanem serkenti a vesék kiválasztó tevékenységét, illetve a pajzsmirigyre is jótékony hatással van. 

   Ezeket a pozitív tulajdonságokat egy olyan ital foglalja magába, melynek szinte elenyésző a kalóriatartalma, így a vonalainkra sincs káros hatással. Jó kávézást!

   Én leginkább a tejes kávét és a latte machiatot preferálom, de egy cappucino is bármikor jöhet. Te hogyan iszod a kávét?

   Ma estére egy kis nézegetnivalót hoztam nektek a Pinterest albumoból. (Ha fenn vagy a Pinteresten, keress a jobb oldalon található oldalsávban.) Az inspirációs táblám képei közül válogattam nektek 16-ot, lesz itt lakberendezős ötlet, dekorációs elrendezések, különféle anyagok kombinálása és ötletek délutáni tea mellé is. Szuper nézegetnivaló és minden képen van valami, amit be tudsz építeni akár a te otthonodba is. A képek kattintásra megnőnek.

   A kedvenc regényem egy önéletrajzi ihletésű regény, ami 1 év történetét meséli el. Elizabeth Gilbert írónő írja le, hogy hogyan töltötte azt az egy, utazásokkal, és élményekkel teli évet, amikor kereste az utat ömagához. Egy fürdőszobapadlón, zokogva töltött hajnali 3 után életében először úgy döntött, hogy imádkozik. Istenhez. És akkor elkezdődött minden, az egy éven át tartó spirituális utazás. Az egy év gyakorlatilag átformálta az egész életét, majd úgy döntött, élményeit, tapasztalatait és újonnan szerzett ismereteit megossza az olvasóival egy könyv keretében, így született meg az Ízek, imák, szerelmek c. könyv. A könyvet azóta megfilmesítették, Julia Roberts főszereplésével.

   Az olvasmányos regény első blikkre talán egy szórakoztató, szépirodalmi könyvnek tűnhet, de sokkal több van emögött. A könyv olyan dolgokra tanítja meg az embert, amire a pszichológiai önsegítő könyvek sokszor nem képesek. Liz Gilbert szemével láthatjuk a minket körülvevő világot és az ő élményeit felhasználva járhatjuk végig az utat az íróval együtt, amely elvezet minket a legfontosabb mérföldkőhöz, önmagunkhoz. A regény alapkoncepciója – amire a cím is utal -, három állomás, Itália, India és Indonézia. Ezekben az országokban tölt Liz 4-4 hónapot és minden állomáson rengeteg új tapasztalatot szerez és egyre inkább közelebb kerül önmagához.

   Az egyik kedvenc részem Rómához kapcsolódik. Egy hétköznapi beszélgetés során bukkanhatunk a társadalomkritikai látásmódra, arra, hogy a mai ember képtelen elengedni magát. A könyv úgy fogalmaz, képesek vagyunk szórakoztatni, de szórakozni nem. Nem tudjuk kikapcsolni magunkat, mert folyton nyomás alatt vagyunk. Ha egy pillanatra mégis sikerülne, rögtön elfog bennünket a bűntudat, hogy nem csináltunk semmi hasznosat. A témában egyébként már írtam egy cikket, ide kattintva elolvashatod. A fejezet megtanít élvezni az életet, a pillanatokat. Arra ösztönöz, hogy éljünk meg mindent, mert bármi, amit teszünk teljes embert kíván. Élvezzük az ízeket, ne gondoljunk másra, amikor eszünk, hanem legyünk a jelenben, forgassuk az ételt a szánkban, használjuk ki az ízlelőbimbóinkat, mert az evés élvezet. Éljünk meg inden pillanatot és koncentráljunk mindig arra, amit akkor és abban a percben csinálunk. Zárjuk ki a körülményeket és maradjunk magunk, mélyedjünk el minden cselekedetünkben.

Számomra a legnagyobb akadályt az élvezetek átélésében a belém ivódott puritán bűntudat jelenti.
Megérdemlem én ezt az örömöt? Ez a fajta bizonytalanság jellemző az amerikaiakra: vajon rászolgáltunk-e a boldogságunkra? Az amerikai reklámok pontosan ezt a kérdést járják körül: az a feladatuk, hogy meggyőzzék a tétova vásárlót, igenis kiérdemelte a különleges, nem mindennapi élvezetet. „Ez a Budweiser a Tiéd! Ma Végre Lazíthatsz Egy Kicsit! Mert Megérdemled! Rászolgáltál!” És a bizonytalan fogyasztó magában azt gondolja, hogy: – Igazad van! Köszi! Megyek is, és veszek egy láda sört! A fenébe is! Nem is egyet veszek, hanem mindjárt kettőt! – És jön a hatalmas tivornyázás, amit azonnali bűntudat követ. Az ilyen jellegű reklámkampányok valószínűleg nem lennének annyira sikeresek Olaszországban, ahol az emberek tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy alanyi jogon megilleti őket az öröm és az élvezet. Az olasz válasz a „Ma Megérdemelsz egy Kis Lazítást!”-féle szlogenre valószínűleg az lenne, hogy: – Még szép! Be is terveztem egy kis ebédszünetet, amikor is átugrom hozzád, és megdöngetem a feleséged!

   A következő számomra jelentőségteljes momentum az indiai asramban egy lényegretörő beszélgetés Liz és Richard közt. A beszélgetés lényege, amire Richard megpróbál rávilágítani az az, hogy nem várhatunk senkitől megbocsátást, amíg mi nem bocsátottunk meg magunknak. Emberek vagyunk és hibázunk, de túl kell lépni a hibákon, ami ugyan nehéz, de megfelelő önvizsgálattal, meditációval és önismerettel sikerülhet. Ne hordozzunk több éves sérelmeket magunkkal, engedjük el őket, ami csak akkor lehetséges, ha megbocsátunk magunknak. Ne várjunk másokra, ne tegyük másoktól függővé az életünket, mert belefulladunk.

HOGYAN VÁLJ SZABADDÁ. INSTRUKCIÓK:
Az élet metaforái Isten instrukciói. Felmásztál a tetőre és még annál is magasabbra. Semmi sem áll közted és a végtelen között. Most pedig engedd el. A nap a végéhez közeledik. Itt az ideje, hogy valami, ami csodálatos volt, átváltozzon valami mássá, ami szintén csodálatos. Engedd el. A megoldás iránti óhajod imádság. Az, hogy itt vagy, Isten válasza a könyörgésedre. Engedd el, és figyeld, ahogy feljönnek a csillagok – fenn az égen, és bent, önmagádban. Teljes szívedből kérj kegyelmet, és engedd el. Teljes szívedből bocsáss meg neki, BOCSÁSS MEG ÖNMAGADNAK, és engedd el. Célod az legyen, hogy megszabadulj a felesleges szenvedéstől. Engedd el. Figyeld, ahogy a nappal forrósága helyet ad az éjszaka hűvösének. Engedd el. Amikor a párkapcsolat karmája bevégeztetett, csak a szeretet marad. Biztonságban vagy. Engedd el. Amikor a múlt végre elszakad tőled, engedd, hadd menjen. Aztán mássz le a toronyból, és kezdd el élni az életed hátralevő részét. Méghozzá boldogan.

   A könyv elején Liz egy Balira utazik egy idős füvesemberhez, hogy aztán cikket írhasson az élményeiből. Az idős tanító, Ketut egy képet ad Liznek, amelyet az egyik meditációja során rajzolt. A kép egy embert ábrázol, akinek a feje helyén egy hatalmas lombkorona növekszik, a testéből pedig négy láb nyúlik a föld felé. Ketut szerint a legfontosabb, hogy úgy kell élned, mintha négy lábbal állnál a földön. Mindig arra kell törekedned az életedben, hogy megtaláld az egyensúlyt. Ezt az egyensúlyt magadban kell keresned. Nem mondhatja meg senki más neked, hol van a középpont, amin egyensúlyoznod kell, de kitartással, meditálással, és az élet élvezetével ez sikerülhet. Az élmények és az érzelmek sem billenthetnek ki ebből az egyensúlyból, ha úgy élsz, mintha négy lábbal állnál a földön. 

– Hogy meglelje az áhított egyensúlyt – magyarázta Ketut a tolmács segítségével –, ilyennek kell lennie. Mintha nem is két lábbal, de néggyel állna a földön. Akkor stabilan lerögzíti magát. Ezentúl ne a fejével próbálja megérteni a világot, hanem a szívével. Ily módon megismerheti Istent.

   Liznek az indiai asramban nem csupán az ömagához vezető út keresésében, hanem a meditációval is gondja akad. Nem tudom kiüríteni az elmém – mondja Richardnak, mire Richard kineveti. Az elmédet nem tudod tudatosan kiüríteni. A meditáció lényege nem az, hogy erőlködnöd kell, vagy megpróbálnod semmire sem gondolni. Csak ülj le, és figyelj. Hagyd, hogy magától megtörténjen. Idővel könnyebben fog menni. Segít abban, hogy megtaláld az egyensúlyt.

Ma reggel meditálás közben a következő gondolatok járnak a fejemben: „Vajon hol telepedjek le, miután ez az utazással eltöltött év véget ér? Nem akarok csupán megszokásból visszatérni New Yorkba. Talán valami új várost kéne találnom. Austin állítólag nagyon szép. Chicago meg az építészetéről híres. Bár a tél szörnyen hideg lehet. Vagy költözzek el? Sydneyről sok jót hallottam, ha New Yorknál olcsóbb helyen laknék, akkor talán megengedhetnék magamnak egy plusz hálószobát, amit berendezhetnék meditációs szobának! Az irtó klassz lenne! A falakat aranyszínűre festeném. Vagy mélykékre. Nem, aranyszínűre. Nem, inkább kékre…” Végre sikerült rajtakapnom magam ezen a gondolatmeneten, és megrendülve megállapítottam: „Itt vagy ebben az indiai asramban, a világ egyik legszentebb zarándokhelyén, és ahelyett hogy bensőséges kapcsolatot próbálnál kialakítani Istennel, azt tervezgeted, hogy egy év múlva hol meditálsz majd? Az a ház még csak nem is létezik, ráadásul még azt sem tudod, melyik városban áll! Mi lenne, te idióta, ha most meditálnál, ebben a pillanatban, ezen a szent helyen, ahol éppen vagy?” Figyelmemet visszairányítottam a mantra néma ismétlésére. Néhány pillanattal később újabb szünetet tartottam, hogy visszaszívjam az „idióta” szót. Úgy éreztem, ez nem volt igazán szeretetteljes megnyilvánulás a részemről. „Mégis – jutott eszembe a következő pillanatban –, egy aranyszínű meditációs szoba klassz lenne…” Kinyitottam a szemem, és felsóhajtottam. Tényleg csak ennyire vagyok képes?

   Hiszen Isten benned van.

    A Pinterestről (kövess a Pinteresten ide kattintva, vagy keress az oldalsávban) gyűjtöttem néhány képet, hogyan lehet egy kizárólag világos elemekből összerakott szobát igazi otthonná varázsolni. A fehér és világos társai – mint a bézs, a piszkosfehér – azért nagyon jó választás, mert bármilyen stílusban kombinálhatjuk őket. Erősebb színű kiegészítőkkel remek kontrasztot érhetünk el, illetve néhány anyag kombinálásával (bőr + szőrme, pamut + szöveg) igazán rusztikus megjelenést kölcsönözhetünk az otthonunknak. Sokaknak a fehérről a kórház, a túlzott tisztaság és a ridegség jut az eszükbe. Ha te is így vagy vele, görgesd át az alábbi galériát, hátha megváltozik a véleményed. A képek kattintásra nőnek.