Varázsdoboz

   Emberi mivoltunknál fogva mindannyian rendelkezünk egy értékrenddel, amelyet az évek során begyűjtünk. Ezek lesznek azok az értékek, amelyeket a döntéseinket és a tetteinket a továbbiakban megalapozzák. Az értékrend egy nagyon jó dolog, hiszen meghatároz minket és segít abban, hogy az életünkben a saját igényeinkhez mérten boldogulhassunk. Azonban mint majdnem mindennek, az értékrendnek is van egy hátrányos tulajdonsága, ez pedig nem más, mint az elvárás. 

   Az elvárások azok a dolgok, amelyeket más emberek támasztanak veled szemben, amiknek ha nem teszel eleget, akkor nem leszel “elég”, vagy nem leszel “jó”. Csak akkor vagy jó nő, ha vékony vagy. Csak akkor vagy tudatos nő, ha elfogadod a testedet. Csak akkor vagy társasági ember, ha társaságban alkoholt fogyasztasz. Csak akkor vagy egészséges, ha soha nem fogyasztasz alkoholt. Csak akkor vagy igazi nő, ha nagy a melled. (Miért, ha kicsi a mellem akkor genetikai hiba vagyok?). Gondolom ezek az elvárások neked is ismerősek. A listát lehetne végtelenbe nyúlóan fogalmazni, de felesleges, hiszen nem lehet összegyűjteni mindent, amit az emberek az életük során mások elé támasztanak. Na már most azt az elején leszögezném, hogy olyan nincs, hogy az összes, eléd támasztott elvárásnak megfelelj. Ha netán sikerülne is, mindig jönnek újabbak és újabbak – amelyeket ha szintén teljesíteni szeretnél, az életed egy végeláthatatlan küzdelem lesz, ami arról szól, hogy másoknak eleget tegyél. Főleg ha még azt a pontot is hozzávesszük, hogy mivel az emberek értékrendje eltér egymástól, nincs két ugyanolyan ember ugyanazzal az értékrenddel – tuti, hogy lesz néhány, ami tökéletesen üti egymást. Szeretném kicsit kisarkítani a dolgot, hogy értsd, miről van szó. A nők egy része egész életében fogyókúrázik – azt sugallja a média, hogy akkor leszel kívánatos nő, ha vékony vagy. Azonban a társadalom egy csoportja azt sugallja – az kilátszó csont csúnya, egy nőn legyen mit fogni. Most akkor legyek vékony, vagy legyen mit fogni rajtam? Lehetetlenség mindkét elvárásnak megfelelned. Ebben a helyzetben el kell döntened, mi az, ami neked tetszik. Tetszik az, ha valakin nincs egy gramm zsír se? Vagy az tetszik jobban, ha van két kerek méretes melled és egy kerek, nőies feneked? 

   Ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben dönts, fontos, hogy felállítsd a saját értékrendedet. Mi az, ami neked fontos? Mi az, ami hosszútávon szolgálja a te boldogulásodat és az igényeidet? Te akkor érzed jól magad, ha nőies a testalkatod, és van rajtad mit fogni? Ezzel máris kiütötted az egyik elvárást a fenti listából. Nem azt mondom, hogy ne hallgass meg másokat. Azt mondom, mérlegelj: Mi az, ami neked fontos? Ha ezt nem teszed, és annak alapján éled az életedet, hogy mások mit mondtak, akkor az életed egy végeláthatatlan megfelelni akarásról fog szólni, ami azon kívül, hogy teljesen kizsigereled magad és teljesen kiégsz semmi másra nem fog szolgálni. Most jöhet az a rész, hogy de én azért mondom ezt neked, mert jót akarok. A szülők nagy része azért biztatja a gyerekét arra, hogy tanuljon és menjen egyetemre, hogy később majd olyan állást kapjon, amivel egész életében meg tud élni és nem lesznek anyagi gondjai. Más viszont azt szorgalmazza, hogy inkább a szakmunkás iskola a megfelelő választás, mert azzal biztosan kapsz állást, hiszen annyi hiányszakma van, hogy ezzel biztosan el tudsz helyezkedni és hosszútávon biztosíthatod a jövődet. Neked mi a fontos? Tanulj ki egy szakmát az ipariban és egyet az egyetemen is, azért, hogy mindkét elvárásnak eleget tegyél? Utána lesz, aki azt mondja, hogy ne tanulj túl sokat, mert túlképzett leszel és akkor nem fogsz állást kapni. Tehát gyakorlatilag bárhogy is döntesz, lesz egy csoport, akinek egyezik az értékrendjével a döntésed, és lesz az a csoport is, akiével nem egyezik. Lehetetlen minden elvárásnak eleget tenni, és nem is kell. 

Kép innen: www.demotivalo.net

   Azt mondom, hallgass meg másokat, kérj tanácsot, véleményt, de a végső döntést te hozd meg: Mégpedig annak alapján, hogy hosszútávon mi szolgál téged. Ha azt mondják a szüleid, hogy orvosnak kell tanulnod, mert mindenki orvos volt a családban, de téged nem érdekel, akkor két helyzet közül választhatsz: Orvosi diplomát szerzel, majd az egészségügyben helyezkedsz el. Az eredmény a családodra nézve: A családod büszke lesz rád, és lesz mivel dicsekedni a szomszédnak. Az eredmény rád nézve: Egész életedben olyan munkát fogsz végezni, amit gyűlölsz, rossz szájízzel mész be minden nap dolgozni, ezáltal a munkádat sem fogod tudni megfelelően elvégezni, stresszes leszel, szorongás lesz úrrá rajtad, ami majd a környezetedre is kihat, és boldogtalanul fogod leélni az életedet, vágyakozva egy olyan szakma után, amit nem tanultál ki a szülői nyomásra. Persze ha időben rájössz, hogy rosszul döntöttél még változtathatsz (van, hogy az ember közben jön rá, hogy rossz úton jár, erről már írtam, ide kattintva elolvashatod). Nézzük a másik oldalt. Gondos mérlegelés után úgy döntesz, a családod elvárásaival szembe mész, és kitanulod azt a szakmát, ami téged igazán érdekel és hosszú távon boldoggá tesz. Az eredmény a családodra nézve: Kivívod magadra a haragukat, csalódottak lesznek (amit valószínű egész életedben a szemedre fognak hányni) és úgy fogják érezni, hogy nem azt az életet éled, amit szántak neked (előre bocsátom, erről is megérné írni egy cikket, hogy miért “szánják” az életed neked, miért te építed fel). Az eredmény rád nézve: A munkád a hobbid lesz, jó kedvvel mész minden nap dolgozni és szívesen fogod csinálni a munkád – ezáltal jobb eredményeket érsz el -, hosszú távon boldoggá tesz és így boldog, teljes életet élhetsz. Akárhogy is vesszük a kérdést, itt valaki csalódni fog – vagy te, vagy a családod. És most akkor kitérhetünk arra is, hogy a saját boldogságod önzőség lenne? Önző, egoista dolog dönteni a saját életedről, amit neked kell leélned, felépítened, végigcsinálnod, és vajon megéri-e szembemenni az elvárásokkal azért, hogy te aztán teljes életet élhess? Önzőség lenne ellentmondani mások elvárásainak (a hierarchikus rendszerekben még bonyolultabb, szülő-gyerek, főnök-beosztott, tanár-diák) a te boldogulásod érdekében?

   A saját életedet te éled. Attól, hogy te döntéseket hozol, hogy az utad során melyik válaszúton mész tovább, az mások életét se nem befolyásolja, se nem változtatja meg. Lehet, hogy rosszul fogsz dönteni – ennek következményeit ugyanúgy neked kell viselned. Neked kell elszámolnod saját magaddal (nem a szüleiddel, vagy a pároddal, vagy a szomszéddal, aki azt mondta, hogy csak akkor vagy valaki, ha…). Nyilván most nem arra a részre gondolok, amelyek mások életét is befolyásolják. Itt csak azokról a dolgokról beszélek, amelyek csak a te életedet érintik és amelyek nem befolyásolják mások életét. (Például attól, hogy ha a szomszéd azt mondja, ne lopj, akkor nem mondom, hogy de, és kirabolok egy bankot, mert ez butaság lenne, és rajtad kívül sok embert érintene.) Vannak azok a döntések, amelyeket neked kell meghoznod, úgy, hogy a döntésed kapcsán több oldalról többféle elvárást támasztanak eléd, amelyeknek meg “kell” felelned, de persze az elvárások elképzelhető módon ütik egymást. Önzőség az, hogy szabadon döntesz arról, hogy a saját utadon melyik irányba mész tovább, mit tanulsz, mi a munkád, milyen márkájú a kocsid, vagy milyen a lakásod? Van, aki azt mondja, vegyél francia autót, azokkal nincs baj. Van, aki szerint a német kocsik a jók, a franciák megbízhatatlanok. Mindig lesznek ellentmondások, de hidd el, az, hogy szabadon döntesz a saját életedről, nem önzőség, amíg ez a döntés mást nem érint. Ezt kiemelném, mert nyilván ha bulit csapsz egy társasházban éjszakánként, az másokat is érint, így nyilván illik figyelembe venni a szomszédaidat – ez egy olyan helyzet, ahol a döntéseddel másokat is befolyásolsz. De az, hogy te irodalmat, vagy matekot tanulsz az egyetemen, attól másnak nem lesz sem rosszabb, sem jobb, így a döntéseddel nem ártasz senkinek. 

   Na jó, de mi van akkor, ha valakit vérig sért, hogy nem feleltem meg az elvárásának? Tegyük fel, a szüleid azt mondják, szakmunkás iskolába menj, válassz egy szimpatikus szakmát, azzal majd el fogsz tudni helyezkedni. Tegyük fel, hogy téged a pszichológia érdekel, amihez egyetemi diploma kell. Tegyük fel, felismered azt, hogy a szüleid jót akarnak, de te mégis úgy döntesz, hogy hosszútávon azt az utat választod, ami a te érdekeidet szolgálja, és jelentkezel pszichológiára. A szüleid teljes ellenszenvét kivívva ezzel magad ellen. Mi legyen ilyenkor? Na már most a téged érintő döntések ahogyan az egyértelmű is, csak téged érintenek. Attól, hogy te mit tanulsz, az a szüleid életét nem fogja befolyásolni. Jogosan háborodnak-e fel azon, ha nem úgy csináltad, ahogy ők mondták? Nyilván ők jogosnak fogják gondolni, te pedig nyilván nem. De ettől függetlenül nekik el kell tudni fogadni azt, hogy a te életedet az szolgálja hosszútávon, ha azt tanulod, amire igazán vágsz. Hallgasd meg az érveket, a véleményeket, de a végső döntés a saját életedről a te kezedben van. 

   Na de mivan, ha rosszul döntesz? Mi van, ha kudarcot vallasz és hasraesel, úgy, hogy szembementél mások elvárásaival? Na akkor jön a tipikus én megmondtam, meg hallgattál volna rám duma. Szuper. Köszi! Van egy mondás, így szól: A kudarc a siker előfeltétele. Ha saját döntést hoztál, a saját életedre vonatkoztatva (tehát mások életét nem befolyásolja), akkor a következményeket is egyedül neked kell viselned. Rosszul döntöttél, elbuktál, akadályba ütköztél, vagy rájöttél, nem jársz jó úton? Nem baj. Állj fel, igazítsd meg a koronád, és menj tovább – mondja egy másik mondás. Ne hagyd, hogy mások megingassanak – a kudarc tökéletes arra, hogy azt gondold, mégiscsak úgy kell élnem (éreznem, tennem), ahogy mások mondják, ilyenkor hajlamos vagy visszaugrani az elvárások körforgásába. Ne tedd! Állj fel és menj tovább. A hasraesés és a tanulság között szoros a kapcsolat. Ha elestél, már tudod, hogyan kell folytatnod. Vagy akár felállhatsz és dönthetsz másképp, választhatsz másik utat is, ahogy jónak látod.

   Ne felejtsd el, az életedet te éled. Te vagy benne, te vagy a részese. Nálad jobban senki nem tudja megmondani, mi a jó neked. Te tudod egyedül, téged mi érdekel, mi az, ami vonz. És hosszútávon egyértelműen az az út vezet a boldog élethez, ha azt teszed, ami hosszútávon a te életedet szolgálja. A döntéseidet ne mások (eltérő, egymással ellentétes) értékrendje szerint hozd meg, hanem az alapján, hogy téged mi tesz boldoggá. Válaszd azt az utat, ami a célodhoz vezet (a sajátodhoz, ne máséhoz). Kivívod mások ellenszenvét? És? Úgysem fogsz tudni mindenkinek megfelelni. Be kell vállalnod a konfliktushelyzetet a saját életed érdekében. Hallgass meg minden véleményt. Kérj tanácsot. Kérd meg a környezeted, hogy támasszák alá az érvelésüket. De ne kérd meg őket, hogy mondják meg, melyik utat válaszd. Nem látnak beléd, nem tudják, ki lakik a testedben és nem fogják tudni helyetted eldönteni, hogyan éld az életedet. Haladj az utadon a saját értékrended szerint, és önmagadat valósítsd meg, ne mások elvárásait. Persze csak úgy, hogy ezzel nem ártasz másoknak. A saját életedről szóló, mások életét nem befolyásoló tényezőkről neked kell dönteni – és a döntésedet nem kérheti rajtad számon senki, ezt ne felejtsd el. Boldog életet!

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♣ Végre kisütött a nap, és nem kell kabátot viselni ♣ Egész napra nyitva hagyhatom az ablakot és beengedhetem a tavasz illatát, mert szuper idő van! ♣ Intenzíven kitartani az egészségtudatos életmód és étkezés mellett ♣ Jóga mindenkinek gyakorlatsor minden nap – már elérem a lábujjam! ♣ Frissen mosott ruhák illata – még mindig, és azóta is! ♣ Eperlekvár ♣ Szuper, új tavaszi fejléc készítése a blogra – picmonkey 🙂 ♣ Pinterest album bővítése, új képek keresése és inspirálódás turbó gyorsasággal. ♣ Rendszerezés a számítógépen – közben régi, szuper nosztalgikus képek átböngészése ♣ Új, falra fabrikált FlyLady rutin és zónalisták ♣ Legújabb Halálos iramban a kedvenceimmel ♣ Első olvasói levél – köszi Bogár!

   A legutóbbi kapcsolódó cikkemben arról írtam neked, hogy ha utazani készülsz (több napos), akkor mik azok a tárgyak, ruhaneműk, amelyeket feltétlenül vigyél magaddal. Azonban az utazás során – főleg ha több napra utazol – vannak bizonyos teendők, amiket az otthonodban feltétlenül el kell végezned. Hogy miért, arról ódákat lehetne zengeni: Egyrészt a lakásod biztonsága érdekében meg kell tenned bizonyos óvintézkedéseket, illetve az is fontos, hogy a lakásod ne csak a külső behatolókkal szemben legyen biztonságban, hanem az esetleges baleseteket is elkerülhesd. Nincs tökéletes útmutató az ilyen esetekre, szóval most csak azokat a tippeket és praktikákat osztom meg veled, amiket én meg szoktam tenni hosszabb utazás előtt – ha van plusz ötleted, akkor nyugodtan írd meg kommentben vagy emailben (az elérhetőségemet a jobb oldalon találod). 

   Ugye azt nem kell említeni, hogy zárd be az ajtókat, mielőtt elmész otthonról? 🙂 A lakás külső behatolókkal szembeni elsődleges intézkedés, hogy az ablakokat és az ajtókat csukd be, zárd be, hogy kívülről ne lehessen könnyedén bejutni a lakásodba. Ha emeleten laksz, akkor is érdemes a nyílászárókat teljesen bezárni – sokan azt gondolják, érdemes egy-egy ablakot nyitva hagyni, főleg, ha jó idő van, de én ezt több okból sem javaslom. Egyrészt rengeteg bogár és miegymás tévedhet be a nyitott ablakon, ráadásul ha vihar van, akkor fontos, hogy az ablakok csukva legyenek, hiszen egy nyaralásról nem fogsz hazaszaladni, hogy becsukd az ablakokat. A lakásodat a karantén állapot előtt jól szellőztesd át, csinálj egy kereszthuzatot és engedd be a friss levegőt – ezt egyébként bármikor, pár perc alatt megteheted, ha friss levegőre van szükséged, akár naponta többször is.
   Ha sok növényed van, amelyek gondozást igényelnek a távollétedben, akkor készíts házilag öntöztetőt, vagy szerezz be egyet bármilyen kertészeti szaküzletben. Az orchideák és egyes szobanövények például simán kibírják 1-2 hétig is víz nélkül, ez esetben elég, ha az utazás előtt megöntözöd őket. Amennyiben van olyan barátod, vagy hozzátartozód, akiben megbízol, akár rájuk is bízhatod a növényeid ellátását. 

Kép innen: www.youtube.com

   Ha hosszabb időre utazol el, akkor érdemes valakit azzal is megbíznod, hogy néhány naponta figyelje a postaládádat. Egyrészt bármikor kaphatsz sürgős levelet, ami nem várhat, vagy csekket, aminek a lejárati ideje még beleesik a távollétedbe, ilyenkor nem árt, ha van valaki, aki tájékoztat az esetleges fontos levelekről. Valamint a betörők ellen is hatásos, ha rendszeresen üríted a postaládádat – hiszen a teli postaláda gyanút kelt arra nézve, hogy tartózkodik-e valaki a házban/lakásban. 

   Attól függően, hogy mennyi időre mész el otthonról, kapcsold le az elektromos főkapcsolót is. A legtöbb biztosítéktelepen külön van feltüntetve a lakás egyes pontjainak áramellátása – ilyenkor válaszd ki, melyek azok a területek, ahol az utazásod alatt is szükség van áramra (például a konyhában a hűtő, vagy a bojler, hogy ha hazaérsz, legyen melegvized), a többit kapcsold le. Ha például a konyhában bekapcsolva hagytad az áramot, hogy a hűtő tartalma ne vesszen kárba, mire hazaérsz, húzd ki a felesleges dugókat és csak a hűtőt hagyd üzemelni. Ha hidegebb időben utazol több napra, akkor a radiátorok teljesítményét is csökkentheted. 

   Itt most szeretnék kitérni arra az eshetőségre is, ha esetleg több hétre, vagy hónapokra utazol (például tanulmányi kirándulás, vagy hosszabb látogatás távoli rokonoknál). Ebben az esetben ürítsd ki a hűtőd tartalmát és például ajándékozd el a szomszédodnak, és dobj ki mindent, amire már biztos nincs szükséged – például a friss eper egy hónap múlva hűtőben tárolás során is fogyaszthatatlan lesz, mehet a kukába. Persze ilyen utak előtt igyekezz felélni az otthoni romlandó étkészletedet, hogy ne kelljen túl sok élelmiszert kidobnod. Ez esetben kapcsolj le minden főkapcsolót az áramellátó panelen, a hűtőd ajtaját pedig hagyd nyitva egy résnyire, hogy az olvadás során ne penészesedjen be a rendszer. A radiátorokat is bátran kikapcsolhatod, ha hazaérsz az utadról, pár órán belül felfűtik majd a lakásodat – abban a pár órában pedig vegyél pulcsit. 🙂 
   Indulás előtt érdemes elzárni a vizet is. Egyrészt, amíg nem vagy otthon, nem fogod használni, másrészt pedig biztonsági óvintézkedés is, hiszen bármikor előfordulhat egy csőtörés, vagy elindulhat a víz. Ez elég ritka eset (velem már előfordult), de jobb félni, mint megijedni alapon nem tart semeddig a főcsapokat a konyhában és fürdőszobában elzárni.

   Ez már igény kérdése, de utazás előtt takaríts ki egy picit, hogy ha hazaérsz, ne egy szemétdomb fogadjon. Nem kell nagytakarítást végezned, porszívózz kicsit össze és rakj rendet, hogy ha hazaérsz, legyen hová lepakolni a szuveníreket. Ágyazz be, hogy az útból hazaérvén be tudj dőlni a pihe-puha ágyba. Jó utat!

   Ma már teljesen természetesnek számít az, ha egy felnőtt nő havi szinten meglátogatja a kedvenc szépségszalonját, hogy ott aztán különféle szépészeti beavatkozásokat végezzenek el rajta. Ezenek a beavatkozásoknak egy része valóban az egészséget szolgálja, a másik része viszont a saját hiúságunkat simogatja. Gyakorlatilag ezzel nincs is gond, hiszen bennünk nőkben valahogy születésünktől fogva bennünk van a tetszeni akarás érzése. Nem másnak, magunknak – az egészséges önbizalmunk érdekében (persze itt is vannak kivételek, de erre most nem szeretnék kitérni, korábban már a jelenségről írtam itt). A legtöbb nő a saját igényeihez mérten választ különböző kezeléseket. Van, aki havonta meglátogatja a fodrászt, vagy kér egy arctisztítást a kozmetikusától, de akadnak olyanok (egyre többen, már már természetes), akik manikűröshöz járnak, pedikűröztetnek, szemöltököt és szempillát festetnek, 3D műszempillát rakatnak fel, gyantáztatni járnak, szoláriumoznak, hajat festetnek és vágatnak és még sorolhatnám oldalakon át a listát, hiszen ezt mindenki a saját igényei alapján válogatja meg. Azonban ha kiszámoljuk, hogy egy átlagos árakkal dolgozó szépségszalon mindezekért a kezelésekért mekkora összegeket kér el, akkor egetrengető mennyiséget kapnánk, ezért nem is mennék bele a dolog matematikai jellegű részébe. Mindenesetre az egyszer biztos, hogy ha havonta ezek közül a kezelések közül párat veszünk csak igénybe, már az is nagyjából 20 ezer forint körüli összegre jön ki – ami ugye nem kevés. Lehet, hogy alkalmankként csak 1500 forint a szemöldökfestés, de a sok kicsi sokra megy alapon számolva a havonta szépségszalonokban elköltött pénz indokolatlan mennyiségű. Amikor egyszer én pontosan kiszámoltam, mennyit költök ezekre a kezelésekre, elhatároztam, hogy amennyire csak lehetséges, megpróbálok spórolni. Sőt, úgy döntöttem a kezelések egy részét magam végzem el otthon.

   Leszögezném, az alábbiakban a saját szépségrutinjaimat olvashatjátok, azt, hogy én hogyan csinálom. Mielőtt bárminek is nekiálltam, szakemberekkel konzultáltam, nem csak a saját elképzeléseim alapján végeztem el a kezeléseket, ezért ha nem vagy biztos a dolgodban, vagy nincs elég ismeretanyagod a témában, ne vágj bele. Nem kényszerítek arra senkit, hogy kövesse a példámat, nem azt mondom, hogy csináld így – egyszerűen a saját véleményemet és módszereimet mutatom be nektek az alábbiakban.

   A gyantázás az egyik legszuperebb szőrtelenítési eljárás, ami ma ismerünk, mert viszonylag rövid időt vesz igénybe, emellett tartós, és hosszú távon a szőrnövekedést is csökkenti. A kozmetikusnál ezek a kezelések általában testrészenkénti árban történnek, ami egy teljes test gyanta esetében akár 10 ezer forintba is kerülhet. Azonban ezt otthon is el tudjuk végezni mi magunk. Valószínűleg több időt vesz majd igénybe a művelet, mint a kozmetikusnál, de mindenképpen olcsóbban jövünk ki, mintha szakemberre bíznánk magunkat. Én a Veet gyantakészletét használom, ami egy melegítős tartóból, egy gyantapatronból és lehúzócsíkokból áll. A gyantát fél óra alatt felmelegíti annyira a készülék, hogy használhassam, valamint a szerkezet megakadályozza a túlmelegedést, így elkerülhetőek a balesetek. A készlettem szőrtelenítem a lábam és a kezem is. Nagyon hasznos kütyünek bizonyul, mert viszonylag olcsón (5000 Ft) megvásárolható, a patron ami a kezdőkészlet tartozéka, külön is beszerezhető és 1500 forint körül van. Hosszútávon sokkal érdemesebb egy ilyen kütyübe beruházni, mintha drága, kozmetikai kezelést vennék igénybe. Arra szeretnék kitérni, hogy az otthoni gyantázás során az intim terület szőrtelenítése a szerkezettel nem lehetséges, az intimgyantát a kozmetikusok cukorgyantához hasonló speciális készítménnyel végzik. Ne próbálkozz otthon intim gyantával, mert ha nem megfelelő módon végzed, komoly véraláfutásokat és gyulladásokat okozhatsz magadnak – ezt bízd a kozmetikusodra. Azonban a kéz és lábgyantát magad is bátran megoldhatod. Ma már választhatsz hideg gyantacsíkokat is a szőrtelenítéshez, keresd meg azt a márkát és fajtát, ami neked a leginkább bejön.

Kép innen: http://www.hair-salon-baltimore.com/

   A szemöldökfestés egy igen jó módja annak, hogy a szemöldököd szépen ívelt, hangsúlyos legyen – így szép keretet ad az arcodnak. A szemöldökfestéshez szükséged lesz szemöldökfestékre – ezt ma már bármelyik drogériában beszerezheted -, valamint sablonra, amennyiben nem vagy biztos a mozdulatokban. Első lépésként ki kell szedned a szemöldöködet – tépkedd ki a kósza szálakat. Ha ezzel megvagy, hordd fel a festéket a szemöldököd vonalában. Fontos, hogy precizen dolgozz, mert a festék pár napig a bőrödön is meg fog látszani, így ha hibáztál, az nagyon feltűnő lesz. Ha nincs rutinod benne, vagy nem vagy biztos a dolgodban, készíthetsz sablont a szemöldököd formájához igazítva, vagy akár a drogériában is vásárolhatsz öntapadós segédvonalakat, amiket a festés során használhatsz. Ne próbálkozz hajfestékkel, vagy más anyaggal, külön erre a célra készített terméket vásárolj. Az allergiatesztet, ami a termék csomagolásán szerepel, mindenképpen végezd el a festés előtt.

   A manikűrt és a pedikűrt otthon, magad is elvégezheted, hacsak nem viselsz műkörmöt, vagy nem veszel igénybe rendszeresen speciális kezeléseket. Az alap körömápoláshoz elsőként be kell áztatnod a körmeidet langyos, szappanos, vagy ápoló olajos vízbe, hogy felpuhuljon a bőröd. Ezután told fel a körömágynál a bőrt – lábon, kézen egyaránt. A lábadat szárítsd meg egy törölközővel, majd habkővel, vagy más erre alkalmas eszközzel távolítsd el a bőrkeményedéseidet. Ezt a módszert leghatékonyabban úgy végezheted, ha áztatás után szárazra törlöd a lábad – a művelet se vizes, se kemény bőrön nem működik. Vágd le a körmeidet csipesszel, vagy ollóval, majd egy reszelővel reszeld őket formára. Lábkörmök esetén fontos megjegyezni, hogy a körmeidet ne kerekítsd le túlságosan, mert benövést okozhatnak – ami fájdalmas gyulladáshoz vezet. Inkább vágd egyenesebbre a köröm felületét és így formázd meg. Válassz ápoló körömolajat és kend be vele a körmeidet és a körülöttük lévő bőrt. Plusz pont és szuper módszer, ha a kezelés után a lábadat vastagon, bőrpuhító, hidratáló krémmel bekened, majd pamutzoknit veszel rá. Ha így fekszel le aludni, reggelre szuperpuha lesz a bőr a lábadon. 

   A bőrradírozás rendkívül fontos lépése a szépségápolásnak. A bőrünk felső része gyakorlatilag elhalt sejtekből áll, amelyek az alatta lévő friss bőr termelődése során lepotyognak. Ez így most valóban kicsit gusztustalanul hangzik, de a testünk így működik: A bőrünk folyamatosan megújul, egész életünk során. Hogy erre a folyamatra rásegítsünk, fontos, hogy hetente egyszer alaposan leradírozzuk a bőrünket. Ezzel nem csak egészségesebb lesz a bőrfelszín, hanem serkenti a vérkeringést, és elkerülhetjük a gyulladásokat, szőrbenövést is – ezért javasolt a műveletet szőrtelenítés előtt is elvégezni. Bőrradírt ma már minden drogériában vásárolhatsz, de akáz házilag is készíthetsz. A bőrradírok folyékony gél állagú anyagból és keményebb szemcsékből állnak. Ha ezzel az egyveleggel körkörös mozdulatokkal átsikálod a tested, a kis szemcsék segítenek megszabadulni az elhalt hámsejtektől. Az eredmény szuper puha és egészséges bőr. Mint mindenhol, itt is fontos a mértékletesség, ne súrold a bőröd eszeveszetten, a bőrradír az erős nyomás hatására nem fog nagyobb erőt kifejteni – bánj magaddal kíméletesen.

   Ugyan azt nem javaslom senkinek, hogy megpróbálkozzon az otthoni hajvágással, de azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy a festéssel bizony kicsit más a helyzet. A boltok polcain ma már rendkívül sok hajfesték közül válogathatunk, melyekkel a hajfestést otthon, mi magunk is elvégezhetjük. Ha segítségünk is van, akkor az még jobb, de kis rutinnal és gyakorlással a művelet egyedül sem okoz gondot. Mielőtt ebbe belevágunk, mindenképpen konzultáljunk a fodrászunkkal. Ő meg fogja tudni pontosan mondani, mit jelentenek a számok a hajfestékes dobozokon, és hogy milyen árnyalatokat válasszunk a kívánt színeredmény elérésének érdekében – valamint márkára vonatkozó tanácsokat is kaphatunk tőle. Sokan félnek az otthoni hajfestéstől, hogy sokkal károsabb, mintha a fodrász végezné. Nos, a hajfesték alapvetően káros, nem tesz jót a hajnak, de ha odafigyelünk a hajápolásra, megfelelően tápláljuk kívülről és belülről is (szelén, cink), akkor nem lehet gond. Fontos betartani a hajfestékekben lévő használati utasítást, a hatóidőt ne lépjük túl és pontosan tájékozódjunk a használata előtt az esetleges allergénekről. Ehhez fontos elvégeznünk a használati utasításon javasolt allergiatesztet, mielőtt nekiállnánk hajat festeni. Tehát: Konzultáció a fodrászunkkal, allergia teszt és a használati utasítás pontos betartása.

Ti milyen kezeléseket végeztek el otthon, magatok?

   Tavaly nyáron pár napot nálam nyaralt a családom. A szokásos bevásárlókörút és a rengeteg séta mellett úgy döntöttünk, hogy egy napot valahol máshol töltünk el, és ott látogatjuk meg a helyi nevezetességeket. Salzburgot választottuk, hiszen nagyjából 1 óra útra van innen, és rengeteg látnivaló közül lehet válogatni. Előző este meggugliztuk, hová érdemes menni, majd megnéztük a térképen, hogy logikus útvonaltervet tudjunk készíteni. A listán jó pár hely szerepelt, de így sem jutottunk el mindenhová – majd legközelebb. 

   Másnap reggel reggeli után rögtön elindultunk, hogy még korán odaérjünk Salzburgba. A helyzet nem teljesen úgy alakult, ahogyan tervezük, mert egy jó óra csúszásban voltunk, akkora volt a forgalom. Emellett a parkolási lehetőségek is igen elszórtak voltak, ahol lehetett parkolni, ott minden hely foglalt volt, így hiába volt GPS, miegymás, az úticéltól majdnem fél óra sétára találtunk parkolóhelyet. Ami így utólag belegondolva előnyös volt a számunkra, mert pont egy jó magas, ősrégi tempom mellé parkoltunk, amelynek a tornyát messziről is ki lehet szúrni, ha esetleg eltévednénk. Elsétáltunk a GPS utasításai szerint Salzburg egyik leszebb és legkiépítettebb területén, a Salzach folyó mellett (egyébként valószínűleg vicces látványt nyújthattunk, hogy a telefon a kezünkben folyamatosan beszélt: Azonnal forduljon balra!) A Salzach folyó felett egy kis híd vezetett át, amely kizárólag gyalogosoknak és bicikliseknek volt fenntartva. Nem volt kijelölt sáv külön nekünk, és külön a bicikliseknek, így gyakorlatilag életveszélyes volt nyugodtan sétálni. A másik szembetűnő különbség a város haladása volt. Nem voltak meg-megálló, nézelődő járókelők, mindegyik gyors tempóban kapkodta a lábait egymás után, és ha velük szembe mentél, nem jutott senkinek az eszébe félreállni. Vagy bekapcsolódsz a pörgésbe, vagy céltábla leszel a hömpölygő tömeg számára. Miután nagy nehezen átverekedtük magunkat a hídon, rögtön bejutottunk a Mirabell kastélykert melletti órási parkba. Hatalmas zöld területek (gyönyörűen ápolt fűvel) és hatalmas tölgyfák álltak mindenütt. A fűben heverésző szerelmespárokat, piknikező családokat láttunk és rengeteg kisgyerek rohangált fel-alá, amíg a szülők a padokon magazinokat olvasgattak. Volt egy néger turistacsoport, akik pokrócokon, csukott szemmel feküdtek fülhallgatóval a fülükben, és úgy pihentek. Hozzátenném, nem tudom Magyarországon mennyire csodálkoznának el rajtam hasonló tevékenység közben – itt ez teljesen természetes és elfogadott: Az emberek kihasználják a környezet és a parkokban rejlő lehetőségeket. 

A kastély külső fala mellett muzsikáló koldus, és a francia felirat a falon: Éljen a válság!

   Hamarosan megközelítettük a Mirabell kastélyt és a hozzá tartozó parkot – ahol inkább a dolog második fele az attrakció. A kastély története 1606-ra nyúlik vissza, amikor a salzburgi püspök ajándékul egy kastélyt építtetett a feleségének, Salome Altnak. A romantikus történet aligha tartott az idők végezetéig, ugyanis a kastély 1818-ban gyakorlatilag teljesen leégett. Az újraépítési munkálatok során csak néhány rész őrizte meg az eredeti barokk látványt. Ennek ellenére turista szemmel a hely igazi mesebeli kastélynak tűnik.

   Amikor beléptünk a kertbe, az első szembetűnő dolog a virágok és növények tökéletes elrendezése volt. A képek nem adják vissza az ottani hangulatot, de egyszerűen gyönyörű volt! Több tíz kertész dolgozott egyszerre a kerten a nap 24 órájában a tűző napon, nem törődve a 40 fokkal sem. Bár ahhoz, hogy ezt a látványt fenntartsák, sok órányi megfeszített munka szükséges naponta. Mindenféle számomra ismeretlen, színes, bogyós, nagylevelű virágok alkották a kompozíciót. Volt egy kerítés – amiről most nem találtam képet -, amely nagyjából a maga 100 méterén át hatalmas rózsákkal volt beborítva. A rózsák végignőtték a kerítést, amiből egy 100 méteres tömény rózsafal lett. 

   A kert közepén egy hatalmas szökőkút állt, még hatalmasabb szoborral a közepén – egyébként nem ez volt az egyetlen szobor a parkban, szinte minden sarkon állt egy, egyik szebb volt, mint a másik.

   A parkban nagyjából 2 órát sétáltunk, hatalmas volt és mindenhol gyönyörűen egyenletesre nyílt gyep, szobrok, bokrok, virágkompozíciók nőttek. Egy kis oázist alakítottak ki egy légkondicionált, üvegfalú teremben az orchideáknak és egyéb egzotikus növényeknek. Egy kis tóban aranyhalak úszkáltak, és egy hatalmas kalitkában papagájok, pintyek éltek. Szuper hangulatos volt. Igazán lenyűgöző látvány volt a Mirabell kastély kertje, ezt az is tanusította, hogy rengeteg turista, külföldi csoportokkal találkoztunk a kirándulás során. Miután körbejártuk az egész kertet, csaptunk egy sétát a kastély körül is, majd elindultunk, hogy legalább egy templomot megnézzünk. A templomhoz vezető út igen göröngyös volt, ugyanis át kellett vágni a helyi piacon. Bevallom, így utólag engem sokkal jobban érdekelt a piacon való nyüzsgés, mint bármi más. Hihetetlen sok portéka közül válogathattak a szemlélődők. Házi sajtok tömkelege, húsfélék, méretes tökök, és padlizsánok kápráztatták el a vásárlókat. Persze az elmaradhatatlan ételes standok is szilárdan álltak a helyükön: Kolbászt, hurkát és helyi specialitásokat lehetett kapni a piacon. Akkor nem ettem egyikből se, de következő alkalommal majd tuti megkóstolok valami finoságot. Ez a tipikus példája volt annak a jelenségnek, amikor az étel szagával jól lakik az ember. Ha tehetitek, látogassatok el Salzburgba, és mindenképpen nézzétek meg a Mirabell kastély kertjét, valamint egyetek egy szuper kiadós uzsonnát a piacon. A kertbe ingyenes a belépés.

A helyi piac.

   Cassey Ho weboldalát már régóta használom otthoni edzéshez. Az edzései a pilatesen alapulnak – a pilates gyakorlatok és a különféle kardió, erősítő mozdulatokat kombinálva alapított meg a honlapját, a Blogilatest. A honlapon rengeteg fitness tippet oszt meg az otthon tornázókkal, illetve rendkívül sok gyakorlatot, amelyet könnyen, otthon is végezhetünk. Emellett már pár éve üzemel a Youtube csatornája is, ahol lehetőségünk van különféle gyakorlatsorok közül választani. A 10 perces könnyed gyakorlatoktól az 1 órás keményebb edzésig minden megtalálható a repertoárjában. Nemrég elindította a 30 napos kihívás programot az oldalán, ezek a kihívások mindig más területet céloznak meg. A gyakorlatok egyszerűek, de napról-napra több ismétlésszámban kell őket elvégezni, így kezdőknek is javasolt, hiszen az első pár nap még könnyebb, kevesebb ismétlésszámban kell tornáznunk, utána az intenzitás folyatosan növekszik. Cassey egy jó kis táblázatot is készített a kihívásokhoz, amit kinyomtatva naponta kipipálhatod az elvégzett gyakorlatokat. Én 2 napja csatlakoztam a 30 nap alatt vékonyabb comb kihíváshoz. Ha van kedved, csináld velem együtt. A táblázatot – ahol nem mellesleg a gyakorlatok menetét is megtalálhatod – a képre kattintva tudod kinyomtatni. A teljes programot itt találod, ahol Cassey animált gifekkel mutatja be, hogyan végezd az egyes gyakorlatokat. Jó tornázást!

   Számtalanszor kerülünk az életben olyan válaszút elé, amikor csak egyetlen ésszerű döntést hozhatunk – ezt sok minden befolyásolja, a szokásaink, a személyiségünk és nem kevésbé a pénztárcánk is. Hányan vagyunk, akik azért nem végezhetjük azt a munkát, amit igazán szeretnénk, mert a helyzetünk nem tette lehetővé hogy a megfelelő tanulmányokat elvégezzük, ami az álommunkához szükséges. Hányan döntjük el 18 évesen hirtelen felindulásból, hogy mivel szeretnénk foglalkozni hátralévő életünkben és ennek alapján választunk egytemet – aztán a tanulmányok során, vagy jóval utána jövünk rá, hogy ez nem nekünk való, nem ez az, amit csinálni szeretnénk. Ilyenkor sok esetben adott a lehetőség váltani, de akadnak olyan helyzetek is, amikor a váltás csak komoly következményekkel történhet meg, vagy egyáltalán nincs rá lehetőségünk. Lehet, hogy 60 évesen a nyugdíj előtt jövünk rá, hogy egész életünkben egy olyan munkát végeztünk, amit utálunk és utólag jövünk rá, mi lett volna az a szakma, ami örömet okoz nekünk. Ezek olyan kérdések, amelyek szinte minden ember fejében legalább egyszer megfordulnak az életük során. Na de mit tehetsz, ha rájössz, hogy nem azt csinálod, amit szeretnél?

   Először is végig kell gondolni a helyzetet, és jóval mélyebbről kell kiindulni. Valóban régóta gyötör a tudat, hogy nem azt csinálom, amit szeretnék, vagy kudarc ért, ami miatt jelenleg mélypontra kerültem és ezért érzem szükségesnek a váltást? A két érzés sokszor nagyon hasonló egymáshoz. Meg kell győződnöd arról, hogy biztos-e a negatív érzés a szakmáddal, életeddel kapcsolatban, vagy csak egy mélypont, ami hamarosan elmúlik és utána élvezheted tovább azt, amit csinálsz. Ha továbbra is kitartóan szónokol a fejedbe a hang, hogy nem akarom ezt, akkor el kell döntened, mit teszel (és mit tehetsz) meg annak érdekében, hogy a helyzeted változzon. Nézzük a lehetőségeket.

1. Van lehetőséged változtatni.
2. Van lehetőséged változtatni, de csak komoly következmények árán.
3. Nincs lehetőséged változtatni.

   Az első pont talán nem túl meglepő. Ha tudod, hol a hiba, és hol van az a pont, amin változtatnod kell a boldogulásod érdekében, akkor tedd meg. Kilépni a komfortzónából sosem könnyű, de tudnod kell, hogy csak az első lépés a nehéz, a többi szinte automatikusan jön magától. Ha már meglökted a szekeret, utána gurul az magától. Ha például ráébredsz, hogy te nem dolgoznál többé eladóként egy szupermarketbe, emellett érdekel a kertészet és a kertrendezés, akkor arra megvan a lehetőséged, hogy eladói végzettséggel és referenciákkal elhelyezkedj egy kertészeti szaküzletben, mint eladó. Máris közelebb kerültél a vágyadhoz és ehhez megvolt a lehetőséged. Ha más jellegű a célod, akkor lehet, hogy kis időre lesz szükséged a megvalósításhoz. Iratkozz be egy tanfolyamra, vagy esti képzésre, amely azt a területet fedi, ami érdekel, vagy amivel a jövőben foglalkoznál – tehát előfeltétele a vágyaidnak, így munka mellett is időt szakíthatsz a célod elérésére. Ha minden nap egy keveset foglalkozol azzal, hogy elérd a célodat, már akkor közelebb kerültél az álmaidhoz, mintha nem csinálnál semmit. Ha megvan a megfelelő előfeltétel a vágyott szakmádhoz, akkor már van lehetőséged válogatni.

   Na de mi van akkor, ha tudok változtatni, de következményekkel jár a változás? Tegyük fel, hogy egyetemi tanulmányokat folytatsz, és ez neked minden évben több százezer forintot visz el a pénztárcádból. Tegyük fel, hogy a tanulmányaid felénél ébredsz rá, hogy mégis mit keresek itt, hiszen ez engem nem érdekel, és kínszenvedés az órákra is bejárni, nem hogy az egész életemet ezzel töltsem! Ilyenkor is megvan a választás lehetősége: Abbahagyhatod a tanulmányaidat, vagy jelentkezhetsz egy olyan szakra, ami komolyan érdekel és amivel szívesen foglalkozol, akár hobbiként is. Na de akkor mi lesz azzal a több száz bankjeggyel, amit az évek során az egyetemnek fizettél? Mert ha úgy döntesz, változtatsz, akkor be kell vállalnod, hogy a tanulmányaidra befizetett összeg megy a levesbe. Maradjak, vagy menjek? Mérlegelned kell, megér-e neked annyit a rengeteg pénz, amit kifizettél, ha egész életedben egy olyan területen fogsz dolgozni, ami nyűg és nem elégít ki téged. Mit tehetsz ilyenkor? Mérlegelned kell a döntéseid következményeit. Mi lesz, ha elveszítem a befizetett pénzemet, de lediplomázom egy olyan területen, ami érdekel, ezzel biztosítva azt, hogy az életemben boldog és kiegyensúlyozott munkaerő leszek, hiszen azt teszem, ami érdekel? Vagy maradok most és itt ebben a helyzetben, vállalva a következményeket? A helyzet úgy néz ki, mintha egy válaszút állna előtted, és el kell döntened, merre mégy tovább. De ez nem ilyen egyszerű. Mivan, ha mindkettőt szeretnéd? Itt is megannyi lehetőség van előtted, melyből választhatsz, csak észre kell venni őket. Például lehetséges alternatíva az, ha eldöntöd, elvégzed a tanulmányaidat a nemszeretem szakon, lediplomázol, majd elhelyezkedsz a szakmában. A befolyt fizetésed egy részét félreteszed, majd ebből az összegből beiratkozol egy olyan képzésre, ami fedezi az álmaidat. Így amellett, hogy dolgozol – és ugyan nem szereted azt, amit csinálsz, de mégis tudod, hogy ez egy átmeneti időszak, nem végleges, csak szükséges rossz ahhoz, hogy elérd a célodat, akkor máris motiváltabb leszel -, van időd végiggondolni az esetleges további lehetőségeket, megtervezheted, hogyan tovább, és közben folyamatos bevételed van. Aztán még az is kiderülhet, hogy időközben meglátsz egy olyan pontot azon a területen, amitől eddig zsigerből tiltakoztál, ami szimpatikus, ami tetszik, és végül elképzelhető, hogy megszereted a szakmát. Tény, hogy az egyetemi tanulmányok és a munkaerőpiac két egymástól nagyon eltérő terület. Teljesen más az iskolapadban ülni, és magadba szívni a tömérdek információt és megint más, ha az ismereteidet a gyakorlatban alkalmazhatod, dolgozhatsz vele. Így anélkül, hogy kipróbálnád magad, nem biztos, hogy tudni fogod, mire számíts. Ha úgy érzed, nyűg amit csinálsz, akkor emlékeztesd magad arra, hogy ez nem egy végleges állapot. Lehet, hogy utáltad az általános iskolát, mert borzasztó volt az osztályod, de ez egy előfeltétele annak, hogy utána gimnáziumba, vagy egyetemre mehess. Az egyikből következik a másik: Tudod azt, hogy ezt most végig kell csinálnom, mert előfeltétele annak, amivel valójában foglalkozni szeretnék. Ha ebből a szempontból közelíted meg a dolgot, akkor máris sokkal motiváltabb leszel, és újult erővel futhatsz neki az eléd táruló akadályoknak.

   Na de mi van akkor, ha tudom, hogy nem jó, amit csinálok, de nincs lehetőségem változtatni? Erre a kérdésre nem lehet objektíven válaszolni, mivel döntési lehetőség mindig van. Tehát én inkább úgy fogalmaznék, hogy jelenleg nincs lehetőség a váltásra, de ez nem végleges állapot. Tegyük fel, hogy szörnyű anyagi helyzetben vagy, alig jössz ki a titkárnői fizetésedből, de közben ráeszmélsz, hogy te virágkötőként szeretnéd leélni az életedet. Ha kilépsz a munkahelyedről, az anyagi helyzeted még jobban megromlik és komoly problémákkal kell szembenézned. Képzésre sem tudsz járni, hiszen nagyon vékony a pénztárcád, örülsz, ha tudod fedezni a napi kiadásaidat. Mi legyen most? Az első és legfontosabb szempont, amit érdemes elismerni, az a türelem. Nem tudhatod, mikor lesz előtted egy olyan lehetőség, ahonnan azonnal ugorhatsz az álmaidba. Egy tény ismert jelenleg: Hogy most, jelen helyzetben nincs kiugrási lehetőség. Ilyenkor próbálkozhatsz alternatívákkal. Kereshetsz az interneten közösségeket, akikkel beszélgethetsz arról, hogyan lehetne a jövőben virágkötőként működni, milyen képzés és előfeltétel kell hozzá. Ha már pontosan látod magad előtt az utat, hogy mit kell tenned a célod elérése érdekében, akkor apró elemekre kell felépítened az oda vezető utat. Ilyen helyzetekben a lépések logikus sorrendben követik egymást. Pl. először tájékozódnom kell, milyen képzés kell hozzá, majd meg kell néznem, hol van erre lehetőségem, mennyibe kerül. Ha ezeket a dolgokat már tudod, akkor konkrét részcélok állnak előtted, amely eléréséhez már konkrétan tudni fogod mit kell tenned. Fontos, hogy egyszerre mindig csak egy feladatot tűzz ki magad elé. Keress, olvass, tájékozódj, majd jegyezd fel a szükséges információkat. Ha tudod, hogy mennyi a fix havi fizetésed, akkor számold ki, hogy ha havonta éppen annyit teszel félre, ami még nem érezhető hiány, akkor pontosan mikorra jön össze akkora összeg, ami elég a tanfolyamhoz/képzéshez. Abban az időben, amíg gyűjtögetsz, tájékozódhatsz a témában. Elmehetsz önkénteskedni, kölcsönözhetsz könyveket, vagy kereshetsz internetes klubokat, témába vágó fórumokat is, ahol hozzád hasonló beállítottságú emberekkel ismerkedhetsz. Majd itt visszatérnék az előző pontra: Ha a feltételek már megvannak, akkor már csak ugranod kell. Hajrá!

   Előfordulhat azonban, hogy lenne lehetőséged a változtatásra, de ez túl sok energiát és időt venne igénybe és egyszerűen úgy vagy vele, nem akarod újrakezdeni, valahogy megpróbálsz beletörődni a jelenlegi helyzetbe. Ez is egy lehetőség, mely sokszor a félelmen alapszik, de jogod van hozzá, ebben az esetben is vannak pozitív szempontok. Például ha informatikusként üzemelsz, de rájössz, hogy neked ez túl reál, és te inkább emberekkel foglalkoznál, akkor akár a kettőt össze is vonhatod. Ha van rá lehetőséged, akár indíthatsz magánvállalkozást is, vagy számítógépes tanfolyamot, ahol embereket vezetsz be abba, amit te már régen tudsz. Emberek között vagy, emberekkel foglalkozol de mégsem monoton a helyzeted. Vagy akár telefonos központot is nyithatsz, vagy elhelyezkedhetsz egy informatikai hálózatnál, ahol ügyfelekkel van dolgod nap, mint nap. Így tulajdonképpen nem kell váltanod, de mégis része az életednek az eredeti elképzelés. 

   Az életben rengeteg hasonló helyzetbe kerülhetünk, ez gyakorlatilag kikerülhetetlen, de ilyenkor a teljes kétségbeesés helyett fontos felismerni, hogy lehetőségünk van a változtatásra, amihez türelem és kitartás kell – addig is próbáljuk meg észrevenni a lehetőségeket abban a helyzetben, ahol vagyunk. Egy kis pozitív hozzáállás és fantázia sokat segíthet.

KÖZLEMÉNY – Bogár írt nekem emailt, amiben egy olyan témáról kérdezett, ami szerintem másokat is érint, ezért megosztom veletek is (persze engedéllyel). Előtte azonban kitérnék röviden arra, hogy Bogár a levele írása során említette, hogy nem lehet elérni, azaz, komoly megterhelést okozott számára megtalálni az elérhetőségeimet, mert szinte sehol sem szerepel. Pont ezért szeretném most itt (és később az oldalsávban is) közzétenni az elérhetőségemet, ha kérdésetek van, vagy írnátok nekem: kingaszirovicza@gmail.com Kérlek a tárgy mezőbe írjátok be a Kérdezz! jeligét, hogy a leveletek ne vesszen el a bejövő postámban. Ennyit a háttérről, most jöjjön Bogár levele.

Kép innen: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/

“Úgy látom, hogy gyakran írsz időmenedzsmenteléssel kapcsolatban, ezért talán van ötleted a gondomra. Egyetemista vagyok és mellette dolgozom is, de elenyésző időben, így jó sok a szabadidőm. A tanuláson kívül sok dolog érdekel, és igyekszem minderre időt szánni, de az utóbbi időben azt vettem észre, hogy nem tudok összpontosítani. Egy regényt hetekig olvasok, mert minden mondat után vissza kell térnem az elejére, mert közben elkalandozok, máshová figyelek, chatelek a Facebookon. A tanulással is így vagyok. Hiába pakolok el minden oda nem valót és tartom csak a szükséges tárgyakat a közelben, hiába kapcsolom ki a telefont, így sem tudok koncentrálni. Folyton elviszi valami a figyelmemet máshová. Nem tudok csak egy dologra figyelni. Muszáj valamit csinálnom mindig, mert úgy érzem, nem marad időm semmire. Főzés közben a telefonon olvasok, vezetés közbe hajlamos vagyok SMS-t írni ami tudom hogy baleset veszélyes de ha hallom, hogy csipog a telefon, muszáj odanyúlnom. Képtelen vagyok leülni egy bögre teával és semmi másra nem figyelni. Kezdek beleőrülni, hogy a gondolataim folyamatosan pörögnek és már szinte semmit nem tudok tőlük csinálni. A vizsgaidőszakra sem tudom, hogyan fogok így felkészülni, annak ellenére, hogy tényleg sok a szabadidőm. Amúgy nagyon tetszik a blogod, nagyon jó témákról írsz, így tovább. Köszönettel: Bogár”

   Kedves Bogár, és kedves Olvasóim! Először is köszönöm a leveledet, megtisztelő érzés, hogy hozzám fordultál a problémáddal és nagyon remélem, hogy tudok neked segíteni. A figyelem témaköre engem is régóta foglalkoztat, sokat olvastam a témában, pont ezért remélem, rendelkezem akkora elméleti és gyakorlati ismeretanyaggal, hogy érdemben hozzá tudjak fűzni a témához – ha valamit kihagyok, vagy van más meglátás, akkor mondjátok. 🙂 

   A mai rohanó világban szinte teljesen természetesen hat az, hogy az ember egyszerre több helyre is figyel. Vezetés közben beszélgetek a partneremmel, tévézés közben vasalok, fürdés közben végiggondolom a másnapi teendőket, séta közben a problémáimon agyalok és így tovább. Ugye ismerős? Teljesen megszokott jelenséggé vált, hogy az ember egyszerre több dologra figyel, több dolgot csinál párhuzamosan, ami elméletben azt is jelentheti, hogy hű, de hatékony vagyok, azonban az esetek többségében ezzel a megoldással nagyrészt félmunka születik – hiszen a teljes koncentráció hiányában képtelenség jól elvégzett munkát kiadni a kezünkből. Ezért talán elsősorban azt javaslom neked, hogy ne a figyelemre összepontosíts, hanem tanulj meg koncentrálni.

   A koncentrációval az a jó, hogy tanulható, aztán átültethető a gyakorlatba. Ne várd azt, hogy egyik pillanatról a másikra menni fog, ez is, mint minden, kitartó munkának az eredménye, de a változás napról-napra érződik, a fejlődésednek rögtön van látszata. Először egy egyszerű gyakorlatot javaslok neked. Nem nagy dolog, és szinte bármikor belefér: Koncentrálj 10 percig valamire. Állítsd be a telefonodat, hogy 10 perc múlva jelezzen, válassz ki a környezetedbe egy tárgyat, pontot, bármit, majd próbálj meg a 10 percben csak arra koncentrálni. Még az instrukciókról annyit, hogy lehetőleg ne evés közben, vagy más tevékenység közben próbálkozz, és olyan tárgyat válassz, ami nem indítja be rögtön a fantáziádat. Például egy villanykapcsoló, vagy egy pont a plafonon jó választás lehet. Helyezkedj el kényelmesen – hiszen ha végig arra koncentrálsz közben, hogy fáj a derekam, vagy viszket a fülem, akkor a gyakorlat nem teljesíti a célját. Iktass ki minden lehetséges zavaró tényezőt – így is lesz pár, de ami rajtad múlik azt szüntesd be. Telefon néma, laptop lenémít, becsuk, TV kikapcs és mehet. Nagyon nehéz lesz, hiszen a gondolataid folyamatosan más irányba fognak vinni. Próbáld kiüríteni a fejedet és csak arra az egy bizonyos dologra koncentrálni. Nem fog elsőre menni, így ha azon kapod magad, hogy a gondolataid megint elindultak, akkor rázd vissza magad az alaphelyzetbe, hessegesd el a gondolatokat. Az első próbálkozás során biztosan nem fog tökéletesen menni, de minél többet gyakorolsz, annál hatékonyabb leszel.

   Említetted, hogy egy regény elolvasása is komoly gondot okoz. Tűzz ki magad elé apróbb célokat és a fenti gyakorlat segítségével vegyítsd az olvasási rituálédat. Határozd el, hogy most 30 percig csak és kizárólag a regényeddel foglalkozol. Szintén szüntess meg minden rajtad múló lehetséges zajforrást, ülj le és állj neki a könyvednek. Ha megint máson kezdesz agyalni, vagy problémázni, mondd magadnak, hogy oké, most olvasok, de fél óra múlva abbahagyom és akkor majd törődök a problémáimmal. Fél órát minden várhat. Törekedj ismét arra, hogy tudatosan felismerd azt, amikor az agyad játszadozni próbál veled: Ne feledd, te vagy a főnök és az agyad azért van, hogy téged szolgáljon, nem fordítva! Ezt a fajta módszert egyébként az életed bármely területére kiterjesztheted, és ha már itt tartunk, akkor kitérnék kicsit az időgazdálkodásra is. 

   A leveledből nekem úgy jön le – bár nem írtad konkrétan -, hogy nagyon csapongó vagy, ami szintén oka lehet a figyelemzavarnak. Ez a probléma általában akkor jön elő, amikor nincsen konkrét haditervünk arról, hogy mivel és hogyan töltsük a szabadidőnket (azt az időt, amivel mi gazdálkodunk, tehát jöhet ide a tanulás meg a háztartás is), ezért igyekszünk mindenen egyszerre túlesni, vagy az egyik feladat végzése közben agyalunk a következőn. Na ilyenkor jön jól, ha konkrét teendőlistát állítasz össze, amin az is szerepel, hogy mivel mikor, és mennyi ideig szeretnél foglalkozni. Ez azért jó megoldás, mert ha például beírod 14:00-ra, hogy most egy órát tanulsz, aztán 15:00-kor nekiállsz például tornázni, akkor tanulás közben nem azon fog pörögni az agyad, hogy hány kiló vagy és ma milyen mozgásformát válassz, stb. Ilyenkor szépen megmondhatod magadnak, hogy figyelj, most tanulok, de délután 3-tól csak és kizárólag a mozgással fogok foglalkozni, hiszen ezeknek a kérdéseknek ott van a helyük. Vagy ha tanulás közben az jut az eszedbe, hogy este randizol a barátoddal és vajon mit kéne felvenned, ismét megnyugtathatod magad, hogy most ez van, de majd ha végeztem, akkor kitalálom, mit veszek fel estére – vagy még jobb, ha már eleve felírtad magadnak, mikor állsz neki készülődni, mielőtt elindulnál, így tudhatod, hogy ennek a kérdésnek akkor jön el az ideje, és majd akkor fogod megválaszolni. Ajánlom a határidőnaplós cikkem elolvasását, hiszen ez is nagyon fontos alappillére annak, hogy megfelelően működjön a figyelmed.

   Nem tudom, mennyire vagy spirituális beállítottságú, de azért ide írom, ha nem, majd nem törődsz vele. 🙂 A meditáció is egy tökéletes formája a koncentráció képességének elsajátításához. Ebben az esetben is egyetlen dologra fordítod a figyelmedet, hasonlóan az első gyakorlatomhoz. Többféle meditáció közül válogathatsz, a Youtube-on találsz kifejezetten vezetett meditációkat – ezek egy kicsit komplikáltabbak és megterhelőbbek -, de vannak a klasszikus jóga meditációk, ahol szanszkrit mantrák ismétlésére fordítod a figyelmedet, de az is egy szuper módszer, ha csupán a légzésedet hívod segítégül. 

   Remélem tudtam segíteni, majd írd meg, mire jutottál! Szeretettel: Kinga

   Na mire? – kérdezhetnétek. Hát arra, hogy megszáradjanak a ruhák. 🙂 Na de ne álljunk meg itt ennél a pontnál, mert azt gondolom, a teregetés az egyik olyan házimunka, amit a leginkább nevezhetnénk sokoldalúnak (most haggyuk a főzést). Először is tisztázzuk, hogy ugyan mindenki mos (remélhetőleg), nem mindenki tereget. Mostanában egyre gyakrabban találkozom azzal a jelenséggel, hogy a mosáshoz szárítógép dukál, így megspórolható ez a lépés. Hogy őszinte legyek én már voltam úgy, hogy lehetőségem volt a szárítógép használatára, de olyan is, hogy nem, de végül mégis arra a döntésre jutottam, hogy ha lenne, sem venném igénybe a szárítógépet. Hogy miért, arra később kitérek.

Kép innen: Thinkstock

   Aki már régebb óta olvassa a blogot, az tudja, hogy a mosás az egyik kedvenc elfoglaltságom. 😀 Több oka is van: Először is olyan házimunka, amely nem igényel több órás erőfeszítést – hiszen a gép mos helyetted, de mégis hatékonynak érzem magam tőle. A frissen mosott ruhák illatától egyszerűen megveszek, valamit jó érzés tudni, hogy ha fel akarok venni valamit, akkor mindig van miből válogatni. 

   Nekem egy állíthatós fregolim van, amely viszonylag pici (a nagymamámtól örököltem), tehát maximum 2 mosásnyi adag fér el rajta, de akkor már nagyon spórolnom kell a hellyel, így figyelnem kell a logisztikára is. Ha tehetem, inkább menjen minden nap a mosógép, de egyszerre csak egy adagot aggatok a szárítóra. Van néhány trükk, ami bevethető, ha teregetésről van szó. Bármennyire is hihetetlennek tűnt számomra, azon, hogy hogyan teregetek múlik nagyrészt az is, hogy utána mennyit kell vasalnom. Kiskoromban mindig figyeltem az anyukámat, ahogy még a bugyikat és konyharuhákat is órákon át simítgatja a vasalóval. Akkor még nem értettem, mégis mi értelme van ennek, de amint különköltöztem, és a mosás-vasalás feladatait magamnak kellett elvégeznem rájöttem, hogy igenis jó az, ha a konyharuha élére vasalt és takaros. A mosással ellentétben viszont a vasalással úgy vagyok, hogy halálosan irtózom már a gondolatától is – ezért én valahogy kombináltam az anyukám legyen minden élére vasalt, de ne kelljen elővennem a vasalót technikát. Azt hiszem ez az egyetlen dolog, amit másképp csinálok, mint az édesanyám. Ugyanis rájöttem arra – mint sokan mások is -, hogy a teregetéssel (ha ügyesek vagyunk) megspórolhatom a vasalást. Inkább teregetek 10 perccel tovább, mint hogy vasalnom kelljen. Nem végzek félmunkát, a teregetés során szép egyenesre simogatom, meghuzigálom a ruhákat, és így akasztom fel a szárítóra – száradás közben fel fogják venni ezt az alakot, így egyrészt időt, másrészt energiát spóroltam – persze ez nem azt jelenti, hogy teljes erőből rázom, tépem a ruhákat, hiszen a vizes anyag nagyon sérülékeny és akár el is deformálódhatnak a ruhák, ezért csak óvatosan.

   Hatékonysági szempontból úgy is ügyelek a részletekre, hogy ha megszáradtak a ruhák, kevesebb munka legyen az elpakolásukkal. Amikor zoknit akasztok a szárítóra, akkor mellette mindig hagyok egy kis helyet, hogy ha sorra kerül a párja, az egyből mehessen mellé. Így a hajtogatás során nem kell órákon át keresnem a zokni párját, valamint rögtön szembetűnik az is, ha a mosógépmanó elvitte a párját – így a fél pár sajnos a kukában végzi.

   Akkor itt most kitérnék picit a szárítógépes dologra is. Mielőtt bárki magára veszi, hozzátenném, ez az én magánvéleményem, én így csinálom, mert nekem így jó, és nem azt mondom, hogy ne használj szárítógépet, hanem azt, hogy nekem nincs rá igényem. Egyrészt azt tapasztaltam, hogy a szárítógépben valamilyen számomra megmagyarázhatatlan oknál fogva eltűnik a ruhák illata, és helyette valami más, számomra borzasztó szagot árasztanak. Valószínű a meleg hatására lép valamilyen anyag egy másik anyaggal reakcióba, nem tudom, mindenesetre nekem facsarja az orrom. Valamint a másik oka, amiért nem használom, hogy így nem tudok vasalásbiztosan teregetni. Anno sokat olvastam a témában és sok helyen arról nyilatkoztak, hogy szárítógép használata során elkerülhető a vasalás. Na már most nálam kétféle ruha létezik: Amit tudok úgy teregetni, hogy ne kelljen vasalni, és amit nem. És ez a felállás a szárítógépre is ugyanúgy vonatkozik, tehát gyakorlatilag vasalás szempontból mindegy, hogy használom-e vagy sem. 

Te hogyan teregetsz?

   Egy blog alapvetően a külső szemlélő számára nem tűnik egy nagy hasraesésnek. Leülök a gép elé, írok valamit, megnyomom a közzététel gombot, aztán kész – valahogy így képzelhetjük el a blogolás menetét. Azonban sokkal több van emögött. A mai bejegyzésben megmutatom nektek, mi van a kulisszák mögött, hogyan készül el egy blogbejegyzés, és milyen jellegű munka van mögötte. Ahhoz azonban, hogy mindezt érthetően megosszam veletek, egy picit vissza kell mennünk az időben.

   Anno, amikor rájöttem, hogy az írás az a munka, amit egész életemben szívesen csinálnék, kézenfekvőnek tűnt egy blog létrehozásának gondolata. Nem azért, hogy majd követőket szerezzek a világhálón, vagy hogy magánvállalkozóvá lépjek elő, hanem egyszerűen azért, mert furdalt a kíváncsiság, vajon ha én örömömet lelem abban, hogy leírom a gondolataimat és mindazt, ami aktuálisan foglalkoztat, akkor lehet, elképzelhető, hogy azoknak, akik olvassák az írásaimat, szintén örömöt okozhatok-e? Ez így elsőre egy kicsit bután hangzik, de gondoljuk csak végig a dolgot. Hányan keresnek rá nap, mint nap bizonyos szavakra a Google-n, vagy pötyögnek be egy webcímet a böngészőbe azért, hogy információra leljenek, segítséget kérjenek vagy kikapcsolódjanak. Azt gondoltam, hogy írni – és ez azóta sem változott – elsősorban a saját örömömre írok (amit megmagyarázna, ha egy füzebe írogatnék, amit aztán a fiókba rejtek), de ha azzal, hogy közzéteszem a mondandómat, legalább 1 embernek a földön segítek, tanácsot adok, vagy inspirálom, akkor már megérte nyilvánosságra hozni a gondolataimat. Így és ezeknek a gondolatmeneteknek a hatására született meg a Varázsdoboz. 

Kép innen: www. cloudfront.net

   Most egy kis technikai rész következik, ha nem érdekel, nyugodtan görgess tovább. A blogot a WordPress blogmotor működteti, de a Nők Lapja Cafeblog szerverén keresztül jelenik meg a weben. A WordPress blogmotor az egyik legnépszerűbb blogtárhely a weben a Blogspot mellett, de egy kis részét a WordPress blogoknak a Cafeblog foglalja össze. A technikai háttérről ennyit, lehetne még boncolgatni a témát, de ez most nem lényeges szempont, ha valakit érdekel a dolog, szívesen válaszolok, kérdezzetek bátran.

   Alapvetően a blogindítás nem egy nagy was ist das. Gyakorlatilag bárki regisztrálhat egy blogoldalra, aztán miután választott egy frappáns címet a blognak, már mehet is az írás. Évek óta használom az internetet, rengeteg blogra és weboldalra kattintottam már az internetes múltam során, és elég hamar rájöttem, hogy egy színvonalas oldal nem csak a bejegyzések minőségén és színvonalasságán múlik. Ezért úgy határoztam, hogy ahhoz, hogy egy számomra (mert ugye ez is tökre relatív) színvonalas oldalt hozzak létre, több erőfeszítést kell befektetnem az oldalba, mint amilyennek az elsőre tűnt. A blogolás nem arról szól elsőrorban, hogy eszembe jut valami, leírom és kész. Sokkal több a háttérmunka, mint ahogy az első blikkre egy külső szemlélőnek tűnik.

   A legtöbb blogmotor esetében választhatunk különböző sablonok közül, amelyek az oldal kinézetét szabályozzák. Színek, formák, betűtípusok tömkelege áll a felhasználók rendelkezésére. Nekem ennél a pontnál az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy egy átlátható, felhasználóbarát, rendezett, letisztult és könnyen használható oldalt hozzak létre. Arra törekedtem, hogy az oldal mind elrendezésben, mind színvilágban egy barátságos arcot mutasson, hiszen az első pillantás (benyomás) nagyot nyom a latban. Abból indultam ki, hogy én milyen oldalakon böngészek a legszívesebben. Ahol menüpontok kavalkádjába ütközöm, ahol nem tudom, hova kattintsak, hogy elérjem a kívánt tartalmat, vagy ahol a sok kép és szöveg bonyodalmas hálójába ütközöm, ott hiába vannak számomra érdekes és színvonalas írások, nem szívesen böngészek és szinte azonnal megnyomom a képernyő jobb felső sarkában található X gombot. Szerettem volna a blogot egyedivé varázsolni, ezért teljesen a fantáziámra hagyatkoztam a testreszabás során. Emellett az oldal kinézetét igyekeztem a szezonalitás jegyében megalkotni, így az aktuális színvilágot és képeket kombináltam az oldalon.

   A bejegyzések születése

   Általában a bejegyzések nem előre megfontolt szándékkal jönnek létre, bár mindig van a tarsolyomban néhány olyan téma, amelyet az ihlethiányos pillanatokban felhasználhatok. Egy ötletelős füzetben gyűjtöm azokat a témákat, amik aktuálisan az eszembe jutnak, és ha nem is írok róluk azonnal (vagy nincs lehetőségem), akkor feljegyzem, így később még jól jöhetnek. Általában mindig van mondanivalóm, de vannak napok, amikor rossz kedvem van, vagy nincs kedvem írni, más foglalkoztat, esetleg nincs olyan téma, amiről úgy gondolom, hogy akkor abban a pillanatban szívesen írnék – ekkor elolvasom a jegyzeteimet, és általában mindig akad olyan téma, ami közel áll az aktuális állapotomhoz. Nem szeretnék hiteltelen lenni, ezért csak olyan témában írok, ami engem éppen aktuálisan foglalkoztat. Azért, hogy valamit írjak, nem állok neki gépelni. Egyrészt ezzel veszítek a hitelességből, másrészt meg ha olyan dologról kell írnom, ami számomra nem érdekfeszítő, akkor az a bejegyzések minőségén is látszik – és nem szeretek félmunkát kiadni a kezemből.

   Igyekszem a blogomba rendszeresen írni, hiszen ahhoz, hogy egy szépen felépített, aktuális témákat boncolgató blogról beszéljünk, fontos a rendszeresség. Szeretek naprakész lenni az élet minden területén, és ez a fajta meglátás a blogom írása során is megvalósul. Vannak időszakok, amikor nincs időm írni, vagy más dolgok foglalkoztatnak, esetleg ki se látszom a teendőimből és ilyenkor pont a fenti okok miatt nem írok, ekkor előveszem az időzített cikkeimet. Van néhány bejegyzés, amely már korábban megszületett – csak képeket kell keresnem hozzá, ki kell egészítenem, vagy csak formáznom kell a szöveget -, de akad olyan is, amely teljes egészében kész van. Ilyenkor ha tudom, hogy nem leszek gépközelben, vagy nincs erőm már írni, akkor ezeket a cikkeket előre beidőzítem, hogy egy adott időpontban a blogmotor közzétegye őket – tehát előre dolgozom, a blog pedig automatikusan frissíti a tartalmat. 

   A képeket a bejegyzésekhez általában az interneten keresem – sokszor nagyon nehéz megtalálni azt a képet, ami hangulatában, stílusában is illeszkedik az adott bejegyzéshez, illetve a bloghoz. Amennyiben szükséges, vagy van rá lehetőségem, szívesen szerkesztem meg a képeket a közzététel előtt. Általában az online elérhető, ingyenes képszerkesztő alkalmazást, a picmonkey.com-ot használom a képszerkesztéshez – többek között a fejlécek is így születnek – az interneten található, évszakhoz, vagy szezonhoz igazodó képekből mini kollázst készítek és úgy dekorálom őket, hogy illeszkedjenek a blog színvilágához és az oldal stílusához. Szeretem, ha a fejléc is éppen aktuális, tehát tavasszal lehetőség szerint mellőzöm a havas tájat és fordítva. Nálam ez is hozzátartozik az igényességhez.

   Alapvetően nagyon érdeklődő természetű vagyok, és szívesen fogadok új ismereteket. Ezt a részemet a blogolásba is át tudom fordítani. Az inspirációt általában már meglévő dolgok továbbgondolásából merítem. Olvasok egy cikket valamiről, vagy szerzek egy új ismeretanyagot, aztán végiggondolom, hogyan tudom az újonnan szerzett ismereteket beépíteni az életembe – majd továbbgondolom, kiegészítem, átalakítom, átformálom a saját életemhez igazítva. Az előző Szeparé cikkem például egy Facebookos beszélgetésből indult ki, amit továbbgondoltam, és megszületett belőle a bejegyzés. A tanulós cikket a vizsgaidőszak inspirálta. Fogtam a könyvet és próbáltam kitalálni, hogy na, akkor most hogyan álljak neki. Végül kitaláltam, hogyan vehetném rá magam a tanulásra, illetve hogyan verjem hatékonyan a fejembe az ismeretanyagot – majd teszteltem a stratégiát saját magamon és amikor láttam, hogy működik, leírtam. 🙂 Nagyjából így születik az összes cikkem. 

   A blogolás az idő során nem csak hobbiként funkcionált, hanem egyfajta felelősségként nőtte ki magát. Bevallom, sokszor aggódom, hogy mi lesz, ha ma nem írok, vajon mit fogtok szólni és hogy ezzel rontom-e a blogom színvonalát. Úgy gondolom, ha már elkezdtem ezt csinálni, akkor szeretném a maximumot teljesíteni és szívvel lélekkel foglalkozni azzal, amit a világon a legjobban szeretek. Szeretném a továbbiakban is ezt a jelenlétet nyújtani és remélem, hogy nektek is tetszik, amit csinálok.