Varázsdoboz

Útinapló: 1 nap Salzburgban

   Tavaly nyáron pár napot nálam nyaralt a családom. A szokásos bevásárlókörút és a rengeteg séta mellett úgy döntöttünk, hogy egy napot valahol máshol töltünk el, és ott látogatjuk meg a helyi nevezetességeket. Salzburgot választottuk, hiszen nagyjából 1 óra útra van innen, és rengeteg látnivaló közül lehet válogatni. Előző este meggugliztuk, hová érdemes menni, majd megnéztük a térképen, hogy logikus útvonaltervet tudjunk készíteni. A listán jó pár hely szerepelt, de így sem jutottunk el mindenhová – majd legközelebb. 

   Másnap reggel reggeli után rögtön elindultunk, hogy még korán odaérjünk Salzburgba. A helyzet nem teljesen úgy alakult, ahogyan tervezük, mert egy jó óra csúszásban voltunk, akkora volt a forgalom. Emellett a parkolási lehetőségek is igen elszórtak voltak, ahol lehetett parkolni, ott minden hely foglalt volt, így hiába volt GPS, miegymás, az úticéltól majdnem fél óra sétára találtunk parkolóhelyet. Ami így utólag belegondolva előnyös volt a számunkra, mert pont egy jó magas, ősrégi tempom mellé parkoltunk, amelynek a tornyát messziről is ki lehet szúrni, ha esetleg eltévednénk. Elsétáltunk a GPS utasításai szerint Salzburg egyik leszebb és legkiépítettebb területén, a Salzach folyó mellett (egyébként valószínűleg vicces látványt nyújthattunk, hogy a telefon a kezünkben folyamatosan beszélt: Azonnal forduljon balra!) A Salzach folyó felett egy kis híd vezetett át, amely kizárólag gyalogosoknak és bicikliseknek volt fenntartva. Nem volt kijelölt sáv külön nekünk, és külön a bicikliseknek, így gyakorlatilag életveszélyes volt nyugodtan sétálni. A másik szembetűnő különbség a város haladása volt. Nem voltak meg-megálló, nézelődő járókelők, mindegyik gyors tempóban kapkodta a lábait egymás után, és ha velük szembe mentél, nem jutott senkinek az eszébe félreállni. Vagy bekapcsolódsz a pörgésbe, vagy céltábla leszel a hömpölygő tömeg számára. Miután nagy nehezen átverekedtük magunkat a hídon, rögtön bejutottunk a Mirabell kastélykert melletti órási parkba. Hatalmas zöld területek (gyönyörűen ápolt fűvel) és hatalmas tölgyfák álltak mindenütt. A fűben heverésző szerelmespárokat, piknikező családokat láttunk és rengeteg kisgyerek rohangált fel-alá, amíg a szülők a padokon magazinokat olvasgattak. Volt egy néger turistacsoport, akik pokrócokon, csukott szemmel feküdtek fülhallgatóval a fülükben, és úgy pihentek. Hozzátenném, nem tudom Magyarországon mennyire csodálkoznának el rajtam hasonló tevékenység közben – itt ez teljesen természetes és elfogadott: Az emberek kihasználják a környezet és a parkokban rejlő lehetőségeket. 

A kastély külső fala mellett muzsikáló koldus, és a francia felirat a falon: Éljen a válság!

A kastély külső fala mellett muzsikáló koldus, és a francia felirat a falon: Éljen a válság!

   Hamarosan megközelítettük a Mirabell kastélyt és a hozzá tartozó parkot – ahol inkább a dolog második fele az attrakció. A kastély története 1606-ra nyúlik vissza, amikor a salzburgi püspök ajándékul egy kastélyt építtetett a feleségének, Salome Altnak. A romantikus történet aligha tartott az idők végezetéig, ugyanis a kastély 1818-ban gyakorlatilag teljesen leégett. Az újraépítési munkálatok során csak néhány rész őrizte meg az eredeti barokk látványt. Ennek ellenére turista szemmel a hely igazi mesebeli kastélynak tűnik.

ausztria_2014_nyar _fuji (101)

   Amikor beléptünk a kertbe, az első szembetűnő dolog a virágok és növények tökéletes elrendezése volt. A képek nem adják vissza az ottani hangulatot, de egyszerűen gyönyörű volt! Több tíz kertész dolgozott egyszerre a kerten a nap 24 órájában a tűző napon, nem törődve a 40 fokkal sem. Bár ahhoz, hogy ezt a látványt fenntartsák, sok órányi megfeszített munka szükséges naponta. Mindenféle számomra ismeretlen, színes, bogyós, nagylevelű virágok alkották a kompozíciót. Volt egy kerítés – amiről most nem találtam képet -, amely nagyjából a maga 100 méterén át hatalmas rózsákkal volt beborítva. A rózsák végignőtték a kerítést, amiből egy 100 méteres tömény rózsafal lett. 

ausztria_2014_nyar _fuji (117)

   A kert közepén egy hatalmas szökőkút állt, még hatalmasabb szoborral a közepén – egyébként nem ez volt az egyetlen szobor a parkban, szinte minden sarkon állt egy, egyik szebb volt, mint a másik.

ausztria_2014_nyar _fuji (125)

   A parkban nagyjából 2 órát sétáltunk, hatalmas volt és mindenhol gyönyörűen egyenletesre nyílt gyep, szobrok, bokrok, virágkompozíciók nőttek. Egy kis oázist alakítottak ki egy légkondicionált, üvegfalú teremben az orchideáknak és egyéb egzotikus növényeknek. Egy kis tóban aranyhalak úszkáltak, és egy hatalmas kalitkában papagájok, pintyek éltek. Szuper hangulatos volt. Igazán lenyűgöző látvány volt a Mirabell kastély kertje, ezt az is tanusította, hogy rengeteg turista, külföldi csoportokkal találkoztunk a kirándulás során. Miután körbejártuk az egész kertet, csaptunk egy sétát a kastély körül is, majd elindultunk, hogy legalább egy templomot megnézzünk. A templomhoz vezető út igen göröngyös volt, ugyanis át kellett vágni a helyi piacon. Bevallom, így utólag engem sokkal jobban érdekelt a piacon való nyüzsgés, mint bármi más. Hihetetlen sok portéka közül válogathattak a szemlélődők. Házi sajtok tömkelege, húsfélék, méretes tökök, és padlizsánok kápráztatták el a vásárlókat. Persze az elmaradhatatlan ételes standok is szilárdan álltak a helyükön: Kolbászt, hurkát és helyi specialitásokat lehetett kapni a piacon. Akkor nem ettem egyikből se, de következő alkalommal majd tuti megkóstolok valami finoságot. Ez a tipikus példája volt annak a jelenségnek, amikor az étel szagával jól lakik az ember. Ha tehetitek, látogassatok el Salzburgba, és mindenképpen nézzétek meg a Mirabell kastély kertjét, valamint egyetek egy szuper kiadós uzsonnát a piacon. A kertbe ingyenes a belépés.

A helyi piac.

A helyi piac.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!