Varázsdoboz

Kedves olvasóim! Először is szeretném Nektek megköszönni, hogy március 31-én rekordot döntött a blog látogatási száma. Nagyon meglepődtem, és nagyon boldoggá tett, hogy ennyien kíváncsiak vagytok. Ez nekem a legpozitívabb visszajelzés és motiváció egyben, hogy ne adjam fel, amit csinálok. Vannak persze mélypontok, amikor írói vénám elhalványulni látszik, vagy időszakok, amikor elfogy az ihlet, de az ilyen pillanatok mindig feltöltenek. 

Eddig főként arról írtam Nektek, ami engem foglalkoztatott, vagy amiről úgy gondoltam, másokat is érdekelhet. Összefüggéstelenül, rendszertelenül. Talán a két irányvonal, ami rendszerességre utal a kósza szálak között, az a heti Örömnapló, és a Vigyázz, kész, posztolj kihívás, amellyel kéthetente jelentkezem. Ezt a rendszert szeretném bevezetni a blog alapvető irányultságába is, ezért igyekszem kitalálni egy rendszert, ami alapján követhetőbb, és összeszedettebb lesz a Varázsdoboz. Emellett nemrég elindítottam a Google Analytics rendszerét is a blogon, így próbálom kikövetkeztetni, mi az, amire jobban kíváncsiak vagytok, vagy milyen témában olvastok szívesebben, erre is nagyobb figyelmet szentelek.

Van kedved segíteni nekem?

Ha van ötleted, tanácsod, vagy szeretnél egy adott témáról többet olvasni, kérlek írd meg kommentben, vagy akár emailben is, hogy jobban alkalmazkodhassak hozzátok.

Valamelyik nap vettem észre a legnagyobb közösségi oldalon egy fényképet, ami hosszas gondolatmenetet indított el bennem. Ez volt az. 

Figyelem, a következő monológ kiakadást tartalmaz.

Sajnos az internet tele van nőket becsmérlő, minősítő, jelzőkkel illető képekkel, idézetekkel, párbeszédekkel. Már a természet is úgy alakult ki annak idején a szaporodás apropóján, hogy a nők és a férfiak egyenrangú lények. Mindannyiunknak kettő szeme van (átlagos esetben), 32 fogunk van, illetve 5 lábujjunk mindkét lábunkon. A szaporodás se férfi, se nő nélkül nem működhet. Ennek ellenére az évszázadok során a történelemben folyamatosan kialakult a nők és a férfiak közötti különség. Minket nőket lealacsonyítottak, míg a férfiak felemelkedtek. Hamarosan használati tárgyakká váltunk, akiknek feladatot kellett teljesíteni a megélhetésünkért. A 21. századra ez valamelyest megváltozott, ha figyelembe vesszük a kezdetleges női emancipációt. Nem véletlenül használom a “kezdetleges” szót, hiszen ha az emancipáció működőképes elmélet lenne, akkor a fenti és ehhez hasonló képek nem léteznének. Nem, mi nem arra vagyunk valók, hogy tömjenek minket, vagy hogy a konyhában legyen a helyünk. Nem vagyunk állatok. Érző, emberi lények vagyunk. Saját gondolatokkal, saját személyiséggel. Ha egy férfi visszaküldi az ételét az étteremben, mert nem ízlik, kicserélik neki, és elnézést kérnek. Ha a nők teszik ugyanezt: Hisztizik. Nem hisztizünk. De mint minden ember, nem cselekszünk akaratunk ellenére, illetve ha valamiről más a véleményünk, annak hangot adunk. Érvekkel támasztjuk alá az elméletünket, és megindokoljuk, szerintünk az miért jó. Elfogadjuk a másik véleményét, és tiszteletben tartjuk, de attól még nem kell fejet hajtanunk és bólogatnunk. Nem hiszem, hogy természetes dolog, hogy amíg a férfi sörözik a tévé előtt, mi a konyhában gürizünk látástól mikulásig, hogy a férfitársadalomnak jót tegyünk. Nem vagyunk rabszolgák. Mi is tanulunk, kőkemény éveken át, hogy fejlesszük magunkat. Felépítjük az életünket az alapoktól kezdve. Önerőből. Azért, mert tanulni és tapasztalni akarunk, azért, hogy megálljunk a saját lábunkon. Hogy elérjünk valamit. Ezért keményen dolgozunk, mert olykor sokkal nehezebb nekünk érvényesülni, mint férfi társainknak.

Nem vagyunk szexjátékok. Nem azért vagyunk, hogy széttegyük a lábunkat, ha a férfi társadalom úgy akarja. A szex nekünk is örömszerzésre szolgál. Azzal az emberrel, akivel kölcsönösen szeretnénk átélni a testi gyönyöröket. Nem használhatja ki a testünket senki, hiszen mi magunk rendelkezünk felette. És senkinek nem áll jogában kihasználni minket, csak mert mi alacsonyabbak és gyengébbek vagyunk a férfiaknál – fizikailag.

Mert a női lélek sok mindent kibír. Egyetlen zokszó nélkül. Nem panaszkodunk. Végigjátszuk a játékot, akadályokon, bökkenőkön, kudarcokon át. Lelki erővel, akaraterővel, nagy szívvel. Ugyanannyit dolgozunk, mint ti kedves férfiak. Csak munka után amíg ti söröztök, mi rendben tartjuk a lakást, ahol ti is éltek. Nem csak a saját ruhánkat mossuk ki és nem csak magunkra főzünk, hanem rátok is. Nem csak a saját gyerekünket neveljük, hanem a tiéteket is, amíg ti egyik csatornáról a másikra váltotok. Mi tartjuk fejben a családi ügyeket, tervezünk, szervezünk. Eközben igyekszünk szépek, kívánatosak lenni. Vigyázunk a testünkre. Tetszeni akarunk nektek. Aztán este, amikor hulla fáradtan bedőlünk az ágyba, lehet, hogy már fáradtak vagyunk a franciázáshoz. Ha azt mondjuk, fáj a fejünk, valószínűleg úgy is van. Nem azért, mert hisztizünk. Fáradtak és kimerültek vagyunk. Nulla szabadidővel. Ha megkérünk, hogy segíts a háztartásba, kudarcként éljük meg. De emberek vagyunk. A fizikai tartalékaink idővel kimerülnek. Segítségre van szükségünk. De mindent megteszünk azért, hogy hátteret és biztos rendszert tudjunk a családunk mögött. Egy jól felépített, biztonságos várat alakítsunk magunknak és a családunknak.

Igen, néha kiborulunk. Néha vannak nekünk is rossz napjaink. Néha el vagyunk keseredve és szomorúak vagyunk. Van, hogy kilátástalannak érezzük a helyzetünket. De mindig felállunk és továbbmegyünk. Erősek vagyunk lelkileg. Kibírunk mindent és még a legmélyebben is ragyogunk. Kiállunk magunkért és az elveinkért. Nem hagyjuk magunkat, ha lekezelnek minket.

Bánt minket, amikor lenéznek ránk. Amikor szembesülünk az interneten azzal, hogy csak két mell és egy punci vagyunk. Annyit dolgozunk azért, hogy elismerjenek minket. Küzdünk nap, mint nap, hogy feljebb törjünk. Hogy ne csak egy tárgynak tekintsenek minket. Hogy elismerjék a munkánkat, hogy ne nézzenek hülyének, ha vannak céljaink és álmaink. Hogy ha új autónk van, vagy márkás cipőnk ne mondják azt, hogy “biztos gazdag férjet fogtunk”. Igen, vannak kivételek, mindenhol vannak. De minket akkor is elítélnek sokszor, amikor tényleg letettünk valamit az asztalra. Megszólnak minket, ha csórók vagyunk, azt mondják, szar alakok vagyunk, mert nem csinálunk semmit. Ha dolgozunk becsületesen, és spórolunk, gyűjtünk az álmainkra, akkor biztos gazdag pasit fogtunk. Ha nem szexelünk eleget a szerintetek normálishoz képest, prűdek vagyunk, ha szexelünk, akkor ribancok. Megítéltek az alapján, hány férfival feküdtünk le. Ha ti sokkal, kedves férfiak, menők vagytok, mi kurvák. Miért nem fogadja már el a társadalom, hogy mindenki rendelkezik a saját teste felett? Nem jogosít fel senki arra, hogy megítélj a viselt dolgaim alapján. Nem látsz bele a lelkünkbe. Nem tudod, mi zajlik belül, kérlek ne ítélj.

Nem vagyunk tárgyak. Nem csak két mell és egy p*nci vagyunk. Nők vagyunk. Kérlek becsüljetek meg minket.

Az alábbi cikket személyes indíttatásból írom nektek, remélem segíteni fog, ha utazásra, vagy pár napos kiruccanásra készültök, esetleg a munka hív titeket máshová. Nálam most ez az utóbbi helyzet áll fenn, ráadásul ma kaptam róla egy hívást, hogy szombat reggel már egy másik városban kell dolgoznom, és csak hetente-kéthetente tudok hazajárni. Mivel nem számítottam a lehetőségre, ezért turbógyorsasággal kell elintéznem mindent, hogy szombaton már csak a munkára koncentrálhassak. Tudom azt, hogy ha siettetve érezzük magunkat, vagy kapkodunk, akkor jóval könnyebben siklunk el fontos teendők felett, ezért én ilyenkor mindig egyfajta haditervet írok. Listázom a teendőimet, amiket az utazás előtt itthon el kell intéznem, majd segítséget írok magamnak a csomagoláshoz. Ez az a pont, ahol a legtöbb dolog el szokott maradni, és a hiánya csak akkor derül ki, amikor szükségünk van rá. Természetesen a csomagolás rendszere attól is függ, milyen célból és mennyi időre utazunk, de az alap felszerelés nagyjából ugyanaz, talán szembetűnő eltérés a mennyiségben van. 3 bugyi, vagy 10 bugyi? 🙂 A legegyszerűbb módja a csomagolásnak, ha listázzuk, mire van szükségünk egy nap. Reggel felkelek, elmegyek fogat mosni (fogkefe, fogkrém), megmosom az arcom (arclemosó) és megtörlöm (törölköző). A másik lehetséges opció, ha egyes termékcsoportok szerint listázzuk a szükséges tételeket. Higiéniai és pipere termékek, ruhafélék, egyéb. Én most a két módszert vegyítve készítettem el a listámat. Elsőként fogtam 3 papírt, az egyikre a fürdőszobai kellékek, a másikra a ruházati cikkek a harmadikra pedig az egyéb dolgokat jegyeztem fel. Ezután végiggondoltam egy napomat és annak megfelelően, hogy a szükséges tárgy hová tartozik, arra a papírra jegyeztem fel. A csomagolás során is a 3 lapocska szerint szortíroztam a csomagolandó cuccokat. Az egyik bőröndbe csak ez, a másikba csak az került. 

Ezt a módszert bármilyen jellegű utazásnál alkalmazhatod, legyen az egy hétvégi kiruccanás, egy hosszabb nyaralás, vagy egy üzleti út. Az alábbiakban leírom az én listámat. Az alapvető termékek nagyjából egyezni fognak mindnyájunknál, de természetesen vannak egyénire szabott listák is, például ha asztmás vagy, szükséges becsomagolnod az inhalálódat, vagy cukorbetegség esetén a cukormérődet is. Az alábbi lista általános alapvetéseket tartalmaz, de iránymutatásnak tökéletes.

Pipere: Alap testápoláshoz szükséges kellékek (tusfürdő, testápoló, fogkefe, fogkrém – szájvíz, fogselyem opcióként, ha rendszeresen használsz). Hajápolási kellékek – ha hosszabban utazol esélyes, hogy szükség lesz rá (sampon, balzsam, rendszeresen használt szérumok, fésű, csatok, hajgumik, hajszárító, hajformázók). Egyéb termékek amiket rendszeresen használsz (arckrém, arcpakolás, bőrradír, dezodor, stb.) Sminktermékek, amikre feltétlen szükséged van – a sminkrutinja mindenkinek más, ezért itt sem lehet általánosítani. Pakold be egy kis neszeszerbe amire tutira szükséged lesz és ha marad hely, hozzámehet még néhány “esélyes, hogy kelleni fog” termék. Ha már fürdés és tudod, hogy nem biztosított, vagy higiénikusabbnak érzed a sajátodat használni, akkor érdemes törölközőt is becsomagolnod. Érdemes kisebb balesetekre is felkészülnöd, ezért nem árt, ha a szettedbe egy kisollót vagy körömreszelőt is besuvasztasz, arra az esetre, ha például betörne a körmöd. 

Ruházat: Fehérnemű – ami nagyrészt attól függ, hány napra utazunk. Érdemes egy-két szettel többet csomagolni, hátha történik egy baleset, vagy váratlanul meghosszabbítják a tartózkodásunkat. Ez persze más, ha van mosási lehetőség, így sok helyet spórolhatunk. 🙂 Időjárásnak megfelelő öltözék – igyekezzünk utánanézni a tartózkodásunk során az időjárásnak, így ez alapján pakoljunk. Érdemes a réteges öltözködésre hangsúlyt fektetni. Nyáron is jól jöhet egy kardigán, vagy kabátka, ha lehűl az idő. 🙂 Pizsama, hálóruha – ki miben alszik. Ha hosszabb időre utazunk, akár 2 szettet is csomagolhatunk belőle. Cipő: Szintén az utazási célnak megfelelően. Ha túrázni megyünk, haggyuk a tűsarkút, ha üzleti útra, akkor maradjon a strandpapucs otthon. Valamint én szeretek a biztonság kedvéért – akár az utazáshoz – bepakolni egy otthoni, játszós szettet is, amiben kényelmes utazni, vagy a szabadidőt tölteni. Persze itt nem a legszakadtabb festősnadrágra gondolok, azért legyen vállalható, de teljesítse a feladatát. 🙂

Egyéb: Na itt jön az a pont, ahol aztán egyénileg szabva a végtelenségig lehetne listázni. Összeszedem a legfontosabbakat, aztán bővítsd a csomagolólistádat a saját igényeid szerint. Telefontöltő, esetleg laptop és tartozékai – egér, töltő. Ha szükséges ágyneműhuzat. Határidőnapló. Rendszeresen szedett gyógyszerek és vitaminok. Ékszerek (elég pár szett amiket gyakran hordasz). Ha kisállat is utazik veled, az ő ellátási cikkei. Ha munkaügyben mész, szükséges papírok, dokumentumok, eszközök, esetleg munkaruha. Vasaló (ez inkább azoknak szól, akik üzleti ügyben utaznak és vasalt ingben kell megjelenniük). Írószer, papír, vagy jegyzetfüzet. Fényképezőgép, plusz elemek, vagy töltő. 

Nektek?

Mi ez? A Vigyázz! Kész! Posztolj! mozgalom Szilvi fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy a magyar bloggerközösséget még jobban összehozza (a blogját és a kihívás leírását alul találod). A kezdeményezés lényege, hogy a tagok kéthetente egy bizonyos témáról elmélkednek, ami előre megadott, ezzel egyfajta közösségi programot alkotva, amely amellett, hogy összetartja a közösség tagjait, az olvasóknak is szórakozási lehetőséget kínál. Most, hogy én is csatlakoztam a programhoz, hétről hétre megosztom veletek az elmélkedéseimet. A program posztjait a “vigyázz-kész-posztolj” címke alatt és a menüben is megtalálhatod. Ha érdekel a program, vagy csatlakoznál, Szilvi honlapján érheted el a szükséges információkat ide kattintva.

Vigyázz! Kész! Posztolj!

Az első kihívás témája nálam pont aktuális, hiszen ez az első kihívás bejegyzésem, és a téma ma nem más, mint az első… Mindenből 🙂 Ha van kedved, vagy tetszik a kezdeményezés, de nem blogolsz, írd meg hozzászólásban a te “elsőidet” is 🙂

Az első szó, amit kimondtam 🙂
Szeretem, amikor kisgyermekes anyukák arról beszélgetnek, hogy mi volt az első szó, amit a pici kibökött, ez sokszor aranyos, vicces szituációkat szül. Nálam kicsit rendhagyó volt a kérdés, mert tulajdonképpen nekem nem volt első szavam, elég összeszedett voltam már akkor is, és egyszerre több szót is megtanultam. 🙂 Persze a hosszabb – értsd. két betűnél hosszabb szavak – gondot okoztak, ezért praktikussági szempontból egyszerűsítettem a beszédet, így a kommunikációt annyira leredukáltam, hogy a szavak első két betűjét mondtam csak ki. Az anya nálam “any” volt, apa pedig “ap”, ha éhes voltam, akkor közöltem, hogy “éh”, aztán nem értettem, mi a baj velem, hogy nem értik a mondandómat. Ez néhányszor vicces szitukat is szült, hiszen amikor azt mondtam “pi”, akkor rohantak velem a WC-re, közben én csak azt akartam közölni, hogy láttam valamit, ami piros volt. Persze ezt csak a szüleim tartották viccesnek, én komoly bőgőrohamokat produkáltam, és fogalmam nem volt, miért olyan nehéz megérteni, mit is szeretnék. 😀

Az első plüss állatom.
Na már most ez a kérdés összetettebb, mert vannak az első plüssállatok és vannak amikre az elsők közül emlékszem. Anyukám szerint az első plüss nem is állat volt, hanem egy óriási baba, hatalmas varázslósapkával, egyik felén nyitott szemmel, és ha az ember megfordította, már csukott szemmel. Így utólag visszagondolva elég extrémen hangzik egy kétarcú baba, mindenesetre nagyobb volt mint én és állítólag imádtam. 😀 Az első plüssállat, amire emlékszem, egy szivárványcsíkos kutya volt, amit a bátyámtól örököltem meg, aki jó 10 évvel idősebb nálam, és óriási szenzációt okozott, hogy a plüss idősebb nálam. Cipeltem magammal mindenhová, egyszer a kezemben, egyszer a számban, és ha édesanyám el akarta venni, hogy kimossa, akkor kitört a harmadik világháború, sikítottam, vinnyogtam, egészen addig, amíg a szüleim feladták a harcot.

Az első szerelmem.
Óvodás koromban esett meg a dolog, amikor is a barátnőmmel szülői engedélyre megnéztük a Szabadítsátok ki Willyt c. filmet. Nem tudom, ti láttátok-e, egy kisfiúról szól, aki kiszabadítja fogvatartóitól az óriás bálnát, Willy. A kissrác nagyjából 5-6 éves lehetett a filmben és úgy hívták, Jesse. Igazi plátói szerelem volt. Álmaimban ő szerepelt, és mindig alig vártam, amikor újranézhettem a filmet. A kissrác a mai napig élénken él a fantáziámban, de akkor igazi plátói szerelem volt – elképzeltem, hogy hogyan találkozunk, és persze álmaimban igazi, mély szerelem volt. Egyébként ő az. (vigyázat, pornókép!) 😀 Így utólag igazán nevetségesnek tűnik, de akkor halál komolyan gondoltam. 😀

Az első csók.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam az első csók nem volt sem romantikus, sem mesébe illő. Inkább mondhatnám nyálasnak és kellemetlennek. Emlékszem, közben azon gondolkodtam, mit is kéne csinálnom és hogyan, hogy a srácnak ne tűnjön fel, hogy fogalmam sincs mit kell csinálni. Persze előtte kitartóan gyakoroltam otthon, hogy majd ha eljön a pillanat, profi legyek, de ennek ellenére valahogy úgy éreztem, első alkalommal elszáll minden önbizalmam és határozottan rettegtem a dologtól. Fura volt a nyál, meg az egész szituáció, gyakorlatilag undorodtam a dologtól és utána sokáig emésztett a dolog. El is határoztam, ha ez ilyen, akkor én inkább nem csókolózok és kész. 😀

Legjobb barátnő.
A legjobb barátnőmet, L-t az óvodában ismertem meg. Hamar kialakult köztünk a kölcsönös szimpátia, és ez egyébként a mai napig így van. Egy iskolába, majd gimnáziumba jártunk, együtt érettségiztünk, együtt izgultunk az egyetemi felvételin, majd együtt örültünk a sikeres vizsgáknak is. Aztán úgy hozta az élet, hogy a munkánk és az életünk másik városba, országba vitt minket, így sajnos a kapcsolattartás sem mindig zökkenőmentes. Előfordult, hogy szinte fél évig nem is tudtunk kommunikálni egymással szinte semmit, de fél év után is úgy tudunk beszélgetni, nevetgélni, mintha el sem telt volna az a pár hónap. Nagyjából 20 éve vagyunk “együtt”, azóta mindkettőnk élete jelentősen változott, de a köztünk lévő barátság olyan kapocs, amit sem az idő, sem a távolság nem tud elvágni, és ettől én nagyon boldog vagyok.

Házikedvenc.
Ahogy sokan mások, fiatalon folyamatos könyörgés tárgya volt a háziállat. A típus a hónapok múltával folyamatosan változott. Elsőként talán a kutya volt álmaim netovábbja, majd hamar áttértem a macskára. Ez úgy nyilvánult meg, hogy úgy döntöttem, nekem akkor is kell macska, ha a szüleim kézzel-lábbal tiltakoznak, ezért én magam változtam macskává. Egy héten át négykézláb közlekedtem, a bögre tejet a padlóra kellett tenni, valamint nem adtam ki más hangot a nyávogáson kívül. 😀 Miután rájöttem, hogy a módszer nem célravezető, abbahagytam a dolgot, természetesen egyértelműen kifejezve mély csalódottságom. 😀 Aztán könyörgésem eredményeképpen a szüleim beleegyeztek egy köztes megoldásba, egy akváriumba. Igazán a szívemen viseltem a halaim sorsát, ha egy elpusztult, gyászoltam, sírtam, teljesen magam alatt voltam miatta. Minden halnak volt neve, története, tudtam, ki kibe szerelmes, és örömkönnyeket hullattam, amikor kishalak születtek. 🙂

Macskajaj.
Végzős általános iskolás voltam, amikor a szüleim egy alkalommal elengedtek engem és a barátnőmet egy koncertre. Hooligans jött a városunkba, ami akkoriban szenzációnak számított, így több hetes könyörgés után a szüleim megadták magukat. Persze csakis azzal a kitétellel, hogy 9 órakkor pizsilövés, apa jön értünk autóval a koncert helyszínére. Emlékszem, olyan szabadságot éreztem, hogy úgy éreztem repülök. A koncert előtt találkoztunk néhány idősebb baráttal, akiknél a pálinka és a fröccs nem volt ismeretlen fogalom, ezért velük tartottunk “alapozni” – ők így hívták – egy kocsmába, ahová az akkori fiatalok jártak. 90 Ft-ért vásároltam egy 3 dl-es VBK-t (vörösboros kóla), amelyből 2 pohár elfogyasztása után hatalmas részegség kerekedett. Ma már viccesnek tartom, eleve, hogy képes voltam meginni a tablettás borból és kutyakólából készült löttyöt, másrészt, hogy ettől a két pohártól én úgy berúgtam, hogy ihaj! 😀 Persze a másnapi szobafogság és fejfájás magától értetődő volt. Azóta sem ittam VBK-t 😀

Munka.
14 éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy én már elég idős vagyok ahhoz, hogy megkeressem a költenivalót, ezért intentív munkakeresésbe kezdtem. Hamarosan a nyári szünetben alkalmaztak is egy kávézóban, mint fagyislány. Akkor kezdődött azt hiszem a vendéglátós pályafutásom. Fagyit árulni nem volt poén, nem is szerettem annyira, a pultosokat viszont annál jobban irigyeltem. Hatalmas tudásszomj lett úrrá rajtam, folyton figyeltem, hogyan kell a tökéletes tejhabot elkészíteni, valamint a koktélok csínyját-bínját is ellestem. Egy év múlva a következő nyári szünetben már hivatalosan is a pultban dolgoztam, amire felettébb büszke voltam, és igyekeztem maximális teljesítményt nyújtani. A vendéglátás szerelem azóta is tart, kisebb nagyobb zökkenőkkel és akadályokkal, de azt hiszem ez a gyerekkori élmény határozta meg sok évre előre a jövőmet.

Koncert.
Lásd fenn a macskajajos beszámolónál. 🙂

Sminktermék.
Hű, nálam ez sem volt épp átlagos. 😀 Az egyetlen nagypapám, amit ismertem volt a ludas a dologban, persze az én közreműködésemmel. 🙂 A papával titkos szövetségesek voltunk. Titkolóztunk, klubot alakítottunk, ahová senki nem léphetett be. Mindig olyan dolgokat műveltünk, amitől a mama totális dühbe gurult és órákig üvöltözött a papával – például amikor vödörben halomnyi ebihallal állítottunk haza, vagy a mamám tiltása ellenére derékig belemásztam a szökőkútba. 😀 Egyszer a papát rávettem, menjünk el a vásárba, mert én még sosem voltam, és nagyon fontos, hogy végre lássak egy vásárt is. Nagyjából 6 éves lehettem. A mama a lelkünkre kötötte, hogy nehogy valami butaságot csináljunk. Végül egy sötétkék, csillámos rúzzsal állítottunk haza. 😀 Persze a mama torka szakadtából üvöltött a papával, én sírtam, de végül a mama nyert. Nagyapám egyedül visszacaplatott a vásárba és a sötétkéket pirosra cserélte. 😀

Az elmúlt pár napban sokat agyaltam azon, hogy a hétköznapi pörgésben, a feladataink nyomása alatt gyakran elfelejtünk örülni. Mindennapos a hajtás, és úgy sétálunk el egy gyönyörű ház mellett, vagy egy tavasszal bimbózó virág mellett, hogy észre sem vesszük. Vagy ami még rosszabb, ha észrevesszük is, nem törődünk vele, hanem pörgünk tovább teendőinken, belelovaljuk magunkat a stresszbe. Sokat olvastam a témában, és a legtöbb szaki következtetése szerint a napi stressz, felelősség alatt egyszerűen meg kell tanulnunk – ha csak pár pillanatra is – kikapcsolni az agyunkat és örülni az apró dolgoknak. Az öröm elhanyagolása kiégéshez vezethet. Persze az életben vannak olyan helyzetek, napok, amikor kilátástalannak tűnik minden, és egyszerűen nincs, aminek örülnénk, vagy ami jó érzéssel töltene el minket. Azonban ez fejleszthető, ha nem jön magától az öröm, akkor tudatosan kereshetjük azt, így egy idő után természetessé válik, azaz automatikusan el tudjuk engedni percre-órára a feszültséget és örülhetünk, még a legszánalmasabb helyzetben, vagy a legsötétebb mélyponton is.

Mi ez? Hétről hétre összeszedem azokat a dolgokat, amelyek nekem örömet okoztak. Tudatosan figyelem a hétköznapok apró csodáit, és ha inspirációra, vagy némi “szünetre” van szükségem, hogy kilépjek a mókuskerékből, elolvasom a listámat. Ha van kedved, tarts velem, keresd meg az apró örömöket a napjaidban, és írd meg hozzászólásban!

♣ Kihajolva az ablakon először érezni a tavasz illatát. ♣ Becsukott szemmel hallgatni a környezetet – hihetetlen, mennyire sok hang vesz minket körbe, amire fel sem figyelünk (az óra ritmikus kattogása, madárcsicsergés, a távoli forgalom zaja). ♣ Tanulási tervet írni, hogy megkönnyítsem a saját dolgomat, ha a vizsgaidőszakról lesz szó. Napi célkitűzés (hány oldalt dolgozok fel, hány karaktert ütök le). ♣ Ötletelős füzetet nyitni, és felírni mindent, ami inspirál vagy megihlet, hogy ne felejtsem el. ♣ Tavaszi illatpárnákat tenni a lakás több pontjába – otthonillat! 🙂 ♣ Tudatosan odafigyelni a napi folyadékbevitelre – friss agykapacitás, hidratáltság. ♣ Rendszerezni a határidőnaplómat, színkódolni a teendőket. ♣ Alaposan végignézni a heti akciós újságot, bejelölni, amiket megvásárolnék, ha korlátlan mennyiségű pénzem lenne – álmodj királylány… ♣ Először látni friss spárgát a boltok polcain – nem, nem befőttesüvegben, frissen, ropogósan. ♣ Rendrakás után élvezni az otthonom. ♣ Fűszernövényeket ültetni, figyelni, ahogy napról napra növekszenek – beszélni hozzájuk.

Az autós bejegyzés apropóján összegyűjtöttem nektek néhány inspiráló, néha meghökkentő, de néha praktikus öteletet, hogy az autótokat hogyan tegyétek egyedibbé, otthonosabbá, hogy a vezetés és az autóban tartózkodás is élmény legyen. A Pinterest albumot az alábbi webcímen érhetitek el! Jó nézelődést! 

Follow Kinga’s board Car decor on Pinterest.

Vannak azok a dolgok, amik evolúciónál, hagyományoknál fogva “férfidolog” és vannak azok a dolgok, amelyek fentiek miatt “női dolog”-nak nevezünk. Ezek nem szabályszerű, csak egyszerűen az élet úgy hozta, hogy vannak az életnek azok a területei, amelyhez a férfiak vagy a nők jobban értenek. Adódik azonban olyan helyzet, amikor a szerepek felcserélődnek, vagy az egyik fél egyszerűn nem szerepel a képletben. Ilyenkor sem hagyagolhatjuk el a feladatokat, vagy segítséget kérünk, vagy magunknak kell rájönni, megtanulni, majd megoldani a problémát. Gondoljunk csak például egy csöpögő csap esetére, egy szingli nő esetében. Ilyenkor választható opciók állnak rendelkezésünkre. 

1. Szerelőt hívunk – aki pénzbe kerül, lehet, hogy nem tud azonnal házhoz jönni, így időpontot kell egyeztetnünk, ami lehet, hogy csak jövő héten lesz, ameddig el kell viselnünk a csöpögő csap esetét.

2. Áthívjuk a pasit, szomszédot, jóbarátot, egyetemi padtársat, könyörgőre fogjuk, hátha megszán minket és segít rajtunk.

3. Megoldjuk magunk a problémát. Beszerzünk egy új gumitömítést, lecsavarjuk a csap fejét, ecetes vízben megtisztítjuk, majd az új tömítő segítségével újra összeállítjuk a csapot. 

Bárhogy is nézzünk, az utolsó megoldás ígérkezik legkevésbé időigényesnek, és a pénztárcánkat sem bántja annyira, valamint a megelőző jobbra-balra telefonálgatásokat is kikerülhetjük. Adott esetben persze jól tud jönni egy férfi, vagy egy szakember segítsége, de én azt vallom, az élet elég hosszú ahhoz, hogy új dolgokat tanuljunk, és amit magunk is meg tudunk oldani, hát tegyük meg. Legközelebb már rutinból fog menni. 

Ma arról szeretnék kicsit beszélni nektek, hogy tudjuk mindezt a fenti levezetést átvinni az autóápolásba is. Sok nő él egyedül, párkapcsolat nélkül, vagy olyan háztartásban, ahol nem lakik vele férfi, így ha az autóval probléma adódik, előszeretettel megyünk azonnal az első szerelőműhelybe. Pedig sokszor olyan problémákról van szó, melyeket magunk is meg tudunk oldani. 
Ahogy a növényeinket is időről-időre megöntözzük, ápolgatjuk, ugyanúgy az autónknak is szüksége van arra, hogy időnként foglalkozzunk vele – ezzel nagyobb eséllyel kerülhetjük el a későbbi meghibásodásokat, illetve nem kerülünk olyan helyzetbe, ami csupán azon múlik, elhagyagoljuk-e a teendőinket, vagy odafigyelve, időközönként megcsináljuk. Szeretnék most kitérni a legfontosabb dolgokra, amiket mi magunk is el tudunk végezni, szakember segítsége nélkül.

1. Olajszint
Az idősebb autók – és az újabbak is, bizonyos esetekben – hajlamosak lehetnek a “olajevésre”. Ahhoz, hogy a motor megfelelően működjön, az autóban megfelelő mennyiségű kenőanyagnak (olajnak) kell lennie, ami garantálja a motor hosszú életű működését. Időnként érdemes ránézni az olajszintre, és ha a mennyiséget kevésnek ítéljük, az utántöltésre is. Ez viszonylag elég egyszerű művelet, és 2 havonta érdemes elvégezni (régebbi autóknál gyakrabban). Én például mindig tartok az autómban egy kis flakom olajat (10W40-es olajat bármilyen autóba bele lehet tölteni), és ha kevésnek ítélem az olajszintet, bármikor utána tudok tölteni.

2. Keréknyomás
Ahhoz, hogy az autónk gazdaságosan működjön és megfelelően szelje a kilométereket elengedhetetlen, hogy időközönként ellenőrizzük a keréknyomást. Ma már minden benzinkúton van erre lehetőségünk. Általában a tanksapka belső felén található táblázatból megállapíthatjuk, hogy melyik kerékben mennyi keréknyomás az ideális. A legegyszerűbb, ha tankoláskor mindig leellenőrzöd ezt is, így biztosan nem ér meglepetés (emellett megfelelő keréknyomással az autód jóval kevesebbet is fogyaszt, mint lapos gumikkal).

3. Ablakmosófolyadék
Manapság minden autó rendelkezik már ablakmosó rendszerrel, így a felvert sarat, vagy port akár menet közben is lemoshatjuk. A szélvédő tisztasága fontos a biztonságos közlekedés során, ezért időnként érdemes ellenőrizni az ablakmosó folyadék tartályának tartalmát, és időnként újratölteni azt. Autósboltokban, vagy benzinkutakon mindenhol beszerezhetünk ablakmosó folyadékot. Választhatunk koncentrátumot, melyet vízzel kell higítani, de kész terméket is vehetünk. Egy flakonnal ebből is érdemes tartani az autóban, ha esetleg szükség lenne rá, után tudjuk tölteni. Figyeljünk arra, hogy a téli hónapokban milyen hőmérsékleten fagyó terméket választunk, mert ha a folyadék nem fagyálló, belefagyhat a rendszerbe, az ablakmosás meghibásodását eredményezve.

4. A klíma
Ha klímás az autónk, az nagyon jó szolgálatot tesz a melegebb hónapokban, mert kényelmesebbé teszi az utazást. Azonban ahhoz, hogy a klíma megfelelően működjön, érdemes rutinszerűen egyszer-kétszer télen is bekapcsolni, amely mozgásban tartja a rendszert. Ha sokáig nem kapcsoljuk be az autóklímát (a téli hónapokban például), az a rendszer meghibásodásához vezethet.

5. Szervizkönyv
Ha bármilyen csere, karbantartás történik az autónkon, akkor azt mindig vezessük a szervizkönyvbe. Ha nem hivatalos márkaképviseletnél, hanem maszek szerelőnél, vagy önmagunk tartjuk karban az autót, akkor is fontos az esetleges szerelési munkálatokat feljegyezni, hiszen ez egy esetleges meghibásodás esetén sokat segíthet a szerelőnek. Valamint egyes alkatrészeket az autóban bizonyos megtett kilométerek után cserélni érdemes, ezért fontos a szervizkönyv megfelelő, pontos és preciz vezetése. A szervizkönyvet mindig vigyük magunkkal, ha szerelőhöz visszük az autót.

6. Gumicsere
Ne felejtsük el a téli és nyárigumi cserét az esedékes hónapokban. A gumik nagyon drágák, főleg, ha jobb minőségűbe ruházunk be, de életet menthet, persze csak ha megfelelően használjuk őket. Ne halogassuk tavasszal a téli gumi nyárira való cserélését, hiszen ha meleg időben a téli abroncsokat használjuk, azok nagyon hamar elkopnak, így élettartamuk jelentősen csökken, valamint az autó fogyasztását is befolyásolják. A cserénél figyeljük meg a gumi kopásjelzését, hogy a gumi még biztonságosan használható, vagy ki kell őket újabbakra cserélni.

7. Karbantartás
Évente egyszer (más meghibásodás esetén gyakrabban) vigyük el az autónkat egy szerelőműhelybe átnézetés céljából. Ezek a vizsgálatok pár ezer forintból megúszhatóak, és rögtön kiderül, ha valami cserére, vagy javításra szorul – ezzel meghosszabbíthatjuk az autónk élettartamát.

Biztonságos vezetést!

Tegnap éreztem először, hogy végre igazán beköszöntött a tavasz. Nem tudnám megmagyarázni, hogy nálam pontosan mikor érkezik el az a pillanat, amikor már igazán azt érzem, hogy elbúcsúztunk a téltől és megérkezett a megújulás időszaka. Talán tegnap éjjel, amikor kinyitottam a hálószoba ablakot, és kidugtam a fejem a hidegbe, akkor csapott meg az az illat, ami számomra a tavasz érkeztét jelenti. A friss falevelek és az éjszaka csípős illata keveredett a levegőben. Másnap reggel talán még intenzívebben költözött belém a hangulat, amikor is a gyenge napsugár már hajnalban bevilágította a szobát. Számomra ezek a legszebb reggelek, amikor hajnalban felkel a nap, és bátortalanul ébredezik a természet. Ennek örömére a reggeli kávé után szedelőzködtem és csatangoltam egyet a környéken. Úgy tűnt, ez a tavaszi érzés nem csak az én lelkembe költözött be, gyakorlatilag a környéken élők jelentős százaléka követte a példámat, és útra kelt egy kora reggeli, vasárnapi sétához. Ki kutyával, ki gyerekkel, ki a szerelmével kézenfogva bandukolt a csendes utcákon.

Én nagyon szeretek egyedül sétálni. Amellett, hogy tökéletesen feltölt, szeretem megfigyelni a mellettem elhaladó embereket, elképzelni az életüket, kitalálni, vajon mi lehet a foglalkozásuk, hogy mennyire boldogok, hogy mivel töltik a szabadidejüket. Főként az én korosztályom beli emberek érdekelnek a leginkább, hiszen talán ők az a korcsoport, akikkel a legjobban tudok azonosulni. Valamiért mindig azt képzelem, hogy a hasonló korú emberek életvitele, hobbija, érdeklődési köre hasonló lehet, persze eltérő jellemzőkkel. Az első, ami rögtön szemet szúr, az az öltözködésük, hiszen ez az, ami elsőnek szembetűnik egy idegenen, és talán ez az, amiből a legtöbb következtetést is lehet leszűrni. Azt mondják, az emberek öntudatlanul is az öltözködésükkel fejezik ki önmagukat. Ez az esetek elenyésző százalékában így is van, azonban egyre gyakrabban veszem észre, hogy a mai “hölgyek” kétségbeesetten próbálnak megfelelni az aktuális évszak szájbarágós ideáljának. Coco Chanel mondta egyszer, hogy “a divat változik, a stílus örök”, amivel én teljes mértékben egyetértek. A divat és a trendek komolyan megnehezítik számomra az emberek lelke mögé látni egy olyan világban, ahol a társadalmi ideáknak élünk. Az a tapasztalatom, hogy a nők egy jelentős százaléka a leglehetetlenebb szetteket ölti magára, láthatóan a stílusérzék teljes hiányában, azzal a céllal, hogy kitűnjenek a tömegből, vagy éppen pont azért, hogy beilleszkedjenek a mai társadalmi, nőkkel szembeni elvárások által állított “normális” kategóriába. Nincs jogom és nem is áll szándékomban minősíteni az ehhez hasonló jelenségeket, de azt hiszem, azt megengedhetem magamnak, hogy a teljesség igénye nélkül véleményt alkossak arról, ami nap, mint nap szembejön velem az utcán. Bevallom, jómagam is kedvelem a divatot, szívesen lapozgatok divatmagazinokat, vagy nézem meg a tévében az aktuális divathétről való összefoglalót, de az aktuális trendeket nem követem, csupán ihletet merítek belőlük, kiemelem azokat a részleteket, amik tetszenek nekem és ezekből a részletekből állítom össze a stílust, amit a mindennapok során képviselek. Számomra a divat nem szentírás, csak egy irányadó, ahonnan ötletet és inspirációt merítek. Számomra a szépség nem a magamra öltött ruhadarabok minőségén, és márkáján mutatkozik meg. Egy nőről számomra sok mindent elárul az, ha alaposan megfigyelem, mi rejtőzik az aktuálisan divatos ruhája alatt. És itt most nem a meztelenségre gondolok, hanem arra az alapvető higiéniára, amely az én értékrendemben elengedhetetlen ahhoz, hogy igényes nőnek mondjam magam.

Számomra a tavasz a megújulás időszaka. Ilyankor szeretem átértékelni az életemet, a megfelelő változtatásokat bevezetni az életvitelembe, valamint még jobban odafigyelek a szépségápolásra, hiszen a tavasz beköszöntével a testem tavaszi ápolásért kiált. Lassan elhagyhatjuk a zsíros testápolókat és az extrán hidratáló arckrémeket, lassan elérkezik a könnyű textúrájú, frissítő kenceficék időszaka. Az a tapasztalatom, hogy télen kevesebb zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, előnyben részesítjük a meleg, tápláló ételeket, valamint ha ezt megszorozzuk a hosszú, forró fürdőkkel és a zsírban gazdag fahéjas-almás kenceficékkel, akkor kétség nélkül állíthatjuk, hogy a hidegebb hónapokban a bőrünk jócskán veszít a rugalmasságából. Ezért én a tavaszi megújulás listára minden évben feljegyzem a bőröm feszesítését. Lassan elérkeznek a villantós ruhák, a kabátot lecseréjük vékonyabb ruhadarabokra, így akarva-akaratlanul is kivillantva a bőrünket. A bőrünk feszessége az évszakok váltakozása során folyamatosan változik, ezért fontos számomra, hogy erre fokozottan odafigyeljek. A tudatos életmódváltás és a szépségápolási kencék megválasztásánál is figyelembe veszem ezeket a tényezőket.

A testünk ápolásánál nem elég, ha kívülről ápoljuk a bőrünket, a belső odafigyelés is nagyon fontos. Tavasszal fokozottan figyelek a megfelelő folyadékbevitelre. A forró gyümölcsteát hideg zöld teára cserélem, és naponta legalább 2,5 liter vizet fogyasztok. A tiszta víz megfelelő mennyiségű fogyasztása átmossa a szervezetemet, kitisztítja a beleket és folyadékkal látja el a sejteket, ami elengedhetetlen, hogy a bőrünk rugalmassá és feszessé váljon. Hogy a testem a tápanyagokat és a vizet megfelelően hasznosítsa, fontos, hogy megszabaduljunk a hideg hónapokban felgyülemlett salakanyagoktól, amelyeket a szervezetünk a téli hónapokban elraktározott. A belső tisztítás legfontosabb lépése az anyagcserénk felpörgetése. Ehhez elengedhetetlen a megfelelő folyadékfogyasztás mellett az elegendő gyümölcs és zöldség bevitele is, valamint én táplálékkiegészítőként napi 1 rosttablettát is elrágcsálok annak érdekében, hogy a méregtelenítés hatékonyabb legyen. Ez a módszer nem csak a szervezet megtisztításában, hanem a narancsbőr felszámolásában is szerepet játszik. Emellett igyekszem magas Q10 tartalmú ételeket fogyasztani, mely nagy mennyiségben megtalálható például a spenótban.

Különös figyelmet fordítok tavasszal a testem kívülről történő ápolására is. Nagymamáink egyik legjobb és ma is elismert bőrfeszesítő módszere a zuhanyzás során a hideg-meleg váltakozó víz. Ennek hatására a bőrünk vérellátása felserken, így segítve a bőrünk rugalmasságának és feszességének a visszanyerését. Ezért a tusolás folyamatát mindig hideg-meleg váltózuhannyal fejezem be. A vérkeringésem serkentése érdekében pedig a tusfürdő felviteléhez előszeretettel használok zuhanykesztyűt, vagy fürdőpamacsot, ami nem mellesleg még igazán hatékony bőrradír is egyben. Ha marad rá időm, a kényes területeket pár percig csípkedve még jobban előidézem a bőröm megújulását. Nekem nagyon száraz a bőröm, így feltétlenül fontos számomra, hogy az naponta testápolóval kezeljem. A téli intenzív hidratálót feszesítő, vagy Q10 tartalmú testápolóra cserélem.

Ha napi rendszerességgel odafigyelünk arra, hogy a tavaszi időjárásnak megfelelően ápoljuk a bőrünket, akkor garantált, hogy testünk hamarosan alkalmazkodik a tavaszi viszontagságokhoz, ezzel megalapozzuk azt, hogy a bőrünk hosszú távon is szép, és egészséges marad.

Az utóbbi években, ahogyan lassan kezdtem elhagyni a gyerekkort, és beléptem a nagybetűs életbe hamar rájöttem, hogy az élet nem fenékig tejfel. Közhely, de emlékszem, amikor gyerekként a szüleim mindig azt mondogatták nekem, addig örüljek, amíg gyerek vagyok, amit persze sokakhoz hasonlóan én sem hittem el. Vártam már, hogy felnőjjek, hogy egyedül dönthessek a sorsomról, hogy a saját lábamra álljak, és a saját céljaimért küzdjek anélkül, hogy a szüleim irányítása és tanácsai befolyásoljanak. Amikor először megéreztem a felnőttkor ízét, rögtön kiderült, hogy a szabadság érzésével együtt problémák és akadályok halmazát állítja elém az élet, amit bizony magamtól kell leküzdenem, sokszor segítség nélkül. Azonnal rájöttem, hogy a szülői irányítás egyfajta biztonságot adott az életemnek, tudtam, ha a szüleim tanácsára cselekszem, minden rendben lesz. Ezt sosem tudtam megmagyarázni, de amit otthonról hoztam, nekem mindig egy irányvonalat adott a helyes döntéshez, amit követhettem. Még így is, hogy a gyerekkoromat rég magam mögött hagytam, sokszor hívom fel az anyukámat tanácsért, véleményért, mert még így felnőttként is sokat segít számomra, ha a szülői hadsereg mögöttem áll.

Megtanultam azóta felelősséget vállalni a döntéseimért, leküzdeni az akadályokat, intézni a mindennapi ügyeket a munka és az egyetem mellett. Néha már-már annyira túlpörögtem, hogy a szabadidőmben a dolgaim végeztével is úgy éreztem, hogy teljesítenem kell, hogy a szabadidőmet hasznosan kell eltöltenem, hogy aztán nyugtázhassam, hogy az elmúlt 24 órát kifáradhatatlanul a feladataim teljesítésének szenteltem. Egy darabig élveztem is a napi robotot, azt, hogy folyton van mit csinálni, nem ismertem az “unalom” fogalmát, ami gyerekként nagyon sokszor megérintett. A sok munka és teljesítménykényszer hamar kiégéshez és kimerültséghez vezetett. Az akadályok legyűrése és a túlpörgés végül arra a pontra jutott, hogy az agyam átkapcsolt kényszerpihenő üzemmódba, amikor aztán felkelni sem volt kedvem reggelente, a munkaidő kínkeservesen lassan telt, és amikor végre hazaestem az ajtóban lerúgott cipőm és a földre dobott kabátom a következő napig ugyanott hevert. Eldőltem a kanapén, fileket néztem, lustálkodtam, ahhoz sem jutott elég energiám, hogy vacsorát főzzek magamnak, online rendeltem ételt, és dühös voltam, ha a futár nem hozta az ajtóba, hanem le kellett mennem a ház elé. Úgy éreztem, a végtagjaim nehezek, az agyam üres és képtelen vagyok bármi hasznosat csinálni. Persze ehhez hozzájárult a kőkemény lelkiismeret furdalás és bűntudat is, hogy én mégis hogy jövök ahhoz, hogy pihenek, szórakozok és lustálkodok, amikor egy valamire való nőnek igenis teljesítenie kell nap, mint nap.

Legyek jó nő, kívánatos, szép, mindig ápolt. Emellett végezzem jól a munkámat – lehetőleg olyan munkát, amelyet a társadalom krémje végez, reggelente kiskosztümbe, és tűsarkúba libbenjek be az irodába, mosolyogjak a kollégákra, tartsak konferenciákat, aztán ugorjak be az óvodába a gyerkőcért, akit még hazafele kicsit kiteszek a játszótéren amíg bevásárolok. A tűsarkúba töretlen kitartással rohanok a nehéz szatyrokkal a zsír új cabrióbig, aztán otthon csókoljam meg a férjem, főzzek minden nap friss, egészséges, egzotikus ételeket, kényeztessem a családom, de a lakásom mindig ragyogjon a rendtől és a tisztaságtól. Gondoskodjak a mosott ruhákról, a családom másnapi ellátásáról, esténként menjek koktélozni a barátaimmal, aztán hazaérve miután mesét olvastam a gyereknek, még bújjak össze a férjemmel és persze másnap reggel kipihenten, kisimult arccal, friss lehellettel ébredjek fel, hogy kezdhessem előről a tökéletes életemet.

Kicsit furcsán hangzik, nem?

Valóban, a mai társadalom tulajdonképpen a fenti napirendet várja el a mai nőktől. A hiba ott van, hogy mi is emberek vagyunk. A testi és agyi kapacitásaink gyakorlatilag képtelenek a fenti elváráshalmaz teljesítésére, így igenis meg kell engednünk magunknak, hogy néha – még ha csak heti pár órára is – kikapcsolódjunk, önmagunkkal törődjünk és erőt gyűjtsünk a hétköznapok megpróbáltatásaihoz. Mindezt úgy, hogy ne érezzünk bűntudatot azért, mert most éppen nem csinálunk semmi “hasznosat”. Ez a mondat már önmagában abszurd, hiszen ahhoz, hogy a “hasznos” teendőinket nap, mint nap ellássuk, megfelelően kipihentnek és frissnek kell lennünk, ehhez pedig az élet elengedhetetlen része szükséges: A pihenés és a kikapcsolódás.

A bűntudat legyőzése nem egyszerű, de kiindulópontnak szükséges megértenünk azt, hogy a pihenés szükséglet, pont úgy, mint a légzés, az étkezés, vagy az alvás. Enélkül egyszerűen nem működünk. Az autó is kitartóan szeli a kilométereket, de időnként fel kell tankolni ahhoz, hogy ne álljon meg. A szervezetünk ugyanígy működik. Kicsit az embereknél összetettebb a tankolás dolog, mint a gépeknél, hiszen nekünk nem csak a testünket, hanem az agyi kapacitásunkat is fel kell időnként töltenünk. A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás fontos, hogy a szervezetünk működjön a nap folyamán. Azonban az agyi tankoláshoz másféle pihenésre van szükségünk: A kikapcsolódásra. Hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzunk, amiket szeretünk, amik kikapcsolnak, amik szórakoztatnak. Ha elfogadjuk a tényt, hogy ez is az élet szükségszerű velejárója, akkor talán kevesebb bűntudattal fogunk legközelebb eldőlni a kanapén és kiolvasni a kedvenc magazinunkat, vagy töltjük a szombat délelőttöt az ágyban kedvenc gyerekkori meséink bámulásával.

A pihenés egész egyszerűen JÁR nekünk. Szükséges, és szórakoztató. Nyilván szoros időbeosztásnál és család, gyerekek mellett nehezebb mindezt megvalósítanunk, de fontos, hogy legalább heti néhány órát szánjuk önmagunkra, a pihenésre, hiszen enélkül a szervezetünk hamar kiég.

Mi a PayPal?

A PayPal elektronikus számlát vezet ügyfelei részére, melyet azok hitelkártyás fizetéssel, banki átutalással vagy inkasszómegbízással tölthetnek fel lakossági vagy céges bankszámlájukról. Internetes vásárlások során nem kell bizalmas hitelkártya- vagy számlaadatokat megadni, ill. továbbítani, hanem a PayPal felhasználói név, valamint a jelszó megadása elegendő a fizetés lebonyolításához. Ennek természetesen feltétele, hogy a webáruház szerződéses partnere legyen a PayPalnak.

Mire való a PayPal?

A PayPal szolgáltatásait elsősorban akkor ajánlom Neked, ha gyakran vásárolsz online. Ha külföldi oldalról rendelsz, minden esetben előre kell kifizetned a számlát és csak ezután fogják a csomagodat leszállítani. A legtöbb webáruházban hitelkártyás, átutalásos, vagy PayPal fizetési módok közül választhatsz. A leggyorsabban, legegyszerűbben és legbiztonságosabban a PayPal rendszerét használhatod fizetésre. A PayPal számládat két módon használhatod. Utalhatsz rá pénzt, amit aztán az internetes vásárlás során elkölthetsz, vagy összekötheted a PayPal számládat a bankkártyáddal, így a bankkártyádon szereplő összegből vásárolhatsz a PayPalon keresztül. Ebben az esetben a PayPal egy automatikus közvetítőként működik a bankszámlád és a webáruház között. 

Hogyan regisztráljak?

A PayPal számlád elkészítése nem vesz sok időt igénybe és rendkívül hasznos, ha gyakran vásárolsz online. Elsőként gépeld be a böngésződ címsorába a www.paypal.com webcímet és üsd le az Enter billentyűt. A kezdőképernyőn keresd meg a regisztrációs gombot, melyet angolul Sign Up-ként találhatsz meg. A legtöbb esetben az oldal angol nyelven fog megjelenni, hiszen a magyar nem szerepel a PayPal oldalán elérhető nyelvek listáján – ettől függetlenül bárhonnan regisztrálhatsz. Kattintás után ki kell választanod az országot, ahol jelenleg tartózkodsz, valamint azt a nyelvet, ahogy szeretnéd, hogy az oldal a továbbiakban megjelenjen. Ezután el kell döntened, hogy magánszemélykén – azaz saját célokra, internetes vásárlás céljából – regisztrálsz az oldalra, vagy a PayPal-on keresztül üzleti tevékenységeket is kívánsz folytatni. Kattints az első lehetőségre: PayPal for You. Erősítsd meg a regisztrációs szándékodat a megfelelő opció kiválasztásával.

A következő ablakban egy rövid kérdőívet kell kitöltened, ahol meg kell adnod a legfontosabb adataidat. Mivel a PayPal nemzetközi, hivatalos szervezet, ezért nem kell aggódnod amiatt, hogy az adataidat kiadják. Az emailcímed lesz a jövőben a PayPal felületén és az online vásárlások során a felhasználóneved, ezért olyan emailcímet válassz, mely valós, valamint gyakran használod. Amellett, hogy a PayPal az emailcímedet fogja használni a Te azonosításod során, a fontos információkat, értesítéseket is ide fogod megkapni. Ezután szükséged van egy jelszóra. Figyelj rá, hogy nehezen kitalálható jelszót válassz, melynek 8-20 karaktert kell tartalmaznia. Ne válassz olyan jelszót, mely rád jellemző, hiszen mégiscsak a pénzedről van szó, nem lenne jó, ha más is hozzáférne. Ezután meg kell adnod a címedet, és a telefonszámodat. Ne aggódj, a PayPal nem fog ajánlatokkal hívogatni, ez egy biztonsági előírás, ha esetleg probléma merülne fel, el tudjanak érni. Ügyelj rá, hogy mivel a PayPal nem magyar cég, a telefonszámodat mindig az országhívószámmal kezdd (ez Magyarország esetében a +36 vagy a 0036)! Ezután már csak el kell fogadnod a felhasználási feltételeket és meg kell erősítened az adatvédelmi nyilatkozatot, és már kész is a PayPal számlád.

Ezután hozzá kell kapcsolnod a bankkártyádat a PayPal kontódhoz. Ehhez bejelentkezés után meg kell adnod a kártyád adatait, ezzel felhatalmazod a PayPal rendszert, hogy a te utasításodra leemeljen a számládról egy adott összeget (tehát így tudsz vásárolni vele).

Természetesen a bankkártyád védelme érdekében a PayPal rendszer limitálja az egy körben elkölthető összeget, ez nagyjából 22 ezer forintnak megfelelő limit.

Ezzel kész is a regisztrációnk. Nagyjából 2 nap átfutási idő szükséges a PayPal számára, ezután a PayPal számlánkat bármikor használhatjuk.

Nektek van már PayPal számlátok?