Varázsdoboz

Szeptember elejével elkezdődtek az újabb iskolaévek, legyen szó általános iskoláról, gimnáziumról, egyetemről, vagy akár továbbképzésekről. Az életben adódnak olyan helyzetek, amikor rászorulunk arra, hogy elővegyük az iskolában megtanultakat, vagy arra, hogy új ismereteket sajátítsunk el. Ez a cikk elsősorban azoknak szól, akik jelenleg is tanulnak valamilyen oktatási intézményben, és azoknak, akik valamilyen tanfolyamot végeznek, esetleg hozzátartozójuknak szeretnének segíteni a tanulásban.

Én 2 éve tanulok levelezős szakon a Pécsi Tudományegyetemen, ezért az órákra bejáráshoz és a katalógus aláírogatásához nincs sok közöm. Azt azonban megtanultam, hogy ahhoz, hogy a vizsgáimat sikeresen letegyem, nem hagyhatom a felkészülést sem az utolsó pillanatra. Mivel levelezős szakon tanulok, a vizsgákra való készülés sem olyan egyszerű. A tanítás menete főként internetes felületen folyik, innen lehet letölteni a tematikákat, a feladatokat, lényegében minden olyan információt, amit a vizsgákon megkövetelnek.

Az egyetem nagy előnye a középiskolákkal szemben, hogy nem napról napra kell tanulni (levelezős képzésen legalábbis nem), hanem a féléventi vizsgaidőszakra kell felkészülni. Sok szempontból ez hátrányt is jelenthet, mert a legtöbben hajlamosak elhalogatni a felkészülést egészen a vizsgaidőszakig.

Én mindig úgy készülök, hogy már a félév elején kidolgozok egyfajta ütemtervet, hogy hogyan és miként fogok felkészülni a vizsgákra. Időben beszerzem a jegyzeteket és a kötelező olvasmányokat, hogy ne a vizsgák előtti utolsó héten kelljen az anyagok után rohangásznom. Én általában időrendi tervet szoktam felállítani, azaz meghatározom, hogy egy egy tantárgyból való felkészülésre mennyi időre van szükségem, és így az időszakaszokat elosztom a fennmaradó időben. Persze alakul úgy, hogy egyes napokon közbejön valami, vagy nincs lehetőségem tanulni, ezeket az esőnapokat is beiktatom a tervbe. A legtöbb tantárgyból már év elején kézhez kaphatunk egy tematikát, ahol nagyjából szerepel a tanmenet, az óravázlat illetve az is, hogy milyen részterületekre osztják fel az adott tudományt. Így mindjárt a tanév elején következtethetünk arra, hogy nagyjából hány fontos témakör szerepel egy-egy tantárgyon belül – ez is segíthet az ütemterv kidolgozásánál. A tervünk elkészítése után pedig következhet a neheze, a tényleges felkészülés.

A legtöbb előadáson általában jegyzeteket készítünk, vagy prezentációt kapunk kézhez, ahol az adott téma anyaga vázlatosan, tömören, a lényeget kiemelve szerepel. Ez megkönnyíti a tanulást, ha látjuk, melyek a fontosabb elemek, fogalmak, részek, azonban a vázlat sokszor csalóka is lehet. Felnőttkorban az ember nem azért tanul, hogy ötöst írjon a témazárón, hanem azért, hogy a megtanultakat az életben hasznosítani tudja. Ezért lényeges, hogy az anyagot ne csupán bemagoljuk, hanem megértsük a felépítését, és a miértekre is tudjunk válaszolni. A legtöbb esetben az oktatók bizonyos segédanyagokat is biztosítanak, ilyenek például a kötelező olvasmányok, vagy a kiegészítő jegyzetek, ajánlott cikkek, stb. Ezeket érdemes beszerezni, hiszen a vázlatból ugyan felkészülhetünk egy vizsgára, de a továbbiakban nem fogjuk tudni alkalmazni az ismereteket. Ezért én inkább azt javaslom, hogy az egyes vázlatpontokhoz keressük meg a kiegészítő anyagokban, vagy akár az interneten a hozzá tartozó magyarázatot, így ha ránézünk a címszavakra, hozzá tudjuk rendelni adott eseményhez, logikai folyamathoz.

A tanulás körülményeit is jó időben előkészíteni, hiszen a tanulás feltételei közé tartozik a nyugodt környezet biztosítása is. Zajos, rendetlen környezetben nem lehet tanulni, és csak időpocsékolás. Alakítsunk ki egy nyugodt tanulósarkot lehetőleg olyan helyen, ahol biztosan semmi nem terelheti el a figyelmünket. Ehhez például ideális egy íróasztal, vagy akár egy sarok az ebédlőasztalon. Tüntessünk el minden oda nem való, zavaró tényezőt, és vegyük körül magunkat azokkal a tárgyakkal, amelyek szükségesek a felkészüléshez. Ezek lehetnek lexikonok, laptop, jegyzetfüzet, kiemelőfilcek, vagy post it-ek, ezek általában személyenként eltérőek lehetnek. Érdemes bekészíteni magunk mellé egy nagy kancsó citromos vizet, gyümölcslevet, vagy teát is, hogy a szomjúság se vonja el a figyelmünket.

Érdemes célzott figyelemmel bizonyos ideig kizárólag a tanulásra koncentrálni, ezért határozzunk meg egy időintervallumot, amit csakis a felkészülésre szánunk. Ez ne legyen irreálisan hosszú, mert elveszítjük a koncentrációs képességünket, de túl rövid se, mert így gyorsan kizökkenünk. Időnként tartsunk szünetet, aztán térjünk vissza a felkészüléshez. Nagyjából 1 óra tanulás, 15 perc szünetet szoktak javasolni a pszichológusok, nagyjából ennyi időt tud az agyunk megszakítás nélkül koncentrálni.

A felkészülés fontos fázisa az ismétlés. A megtanult anyagot érdemes időről időre még egyszer figyelmesen átolvasni, hogy ne csak a rövid távú memóriánkban maradjon meg, hanem bármikor elő tudjuk venni a megszerzett ismereteket.

Ti hogyan tanultok? Mi a jól bevált módszeretek?

Jó felkészülést kívánok mindenkinek!

Kövesd a blogot a Facebookon is, hogy hamarabb tájékozódj a legfrissebb bejegyzésekről és az aktualitásokról. Az oldalsávban található Facebook dobozban kattints a Tetszik gombra, ha van kedved.

Mi ez? FlyLady egy észak-karolinai háziasszony, aki a munka és a háztartás mellett időről-időre azt tapasztalta, hogy egyre kevesebb ideje jut önmagára, a kikapcsolódásra és felismerte, hogy ez az életmód korai kiégéshez vezethet. Így lépésről lépésre kidolgozott egy olyan életmódprogramot, egy rendszert, amelyet a mindennapok során alkalmazott. A program lényegében egy időről időre ismétlődő rutin, amelyeket testre szabva, a saját életedhez igazítva vezethetsz be a mindennapjaidba úgy, hogy közben elkerülöd a stresszt, az önmarcangolást, a lelkiismeretfurdalást, illetve megtanulod a hatékony időgazdálkodás alapjait, melyet az életed bármely területén bevethetsz. A program lényegében a háztartásra épít, de messze túlmutat azon. A program nem a háztartási feladatokat könnyíti meg, hanem az egész életedet átrendezi, egy új és élhető életmódot alakít ki úgy, hogy mellette sokkal több időd és energiád jut magadra, illetve a kikapcsolódásra. Én időről időre megosztom veletek a tapasztalataimat, a pozitív és a negatív eredményeket egyaránt, hátha ti is kedvet kaptok hozzá. A magyar változatot ide kattintva Farkas Lívia blogján olvashatjátok.

4 napja kezdtem el a FlyLady programot, és úgy döntöttem, a program sikerességének méréséhez semmi mást nem fogok csinálni, csak azokat a lépéseket, amiket az aznapi feladatok megkövetelnek. Jelentem, eddig a program működik és már néhány sikerélménnyel is gazdagodtam, így jelentem, totál motivált vagyok és alig várom a folytatást. Alapvetően meglepett már az a tény, hogy egy “szükséges rossz” feladatot ennyire várok. A motivációs hírlevél minden nap éjfélkor érkezik meg a postaládámba, és alig várom, hogy elolvassam. Na itt már megszólalt a fülemben a kisördög, hogy na de ez mégsem teljesen normális, ha valaki azt várja, hogy végre takaríthasson, sikálhasson, vagy nyakig nyúlkálhasson a WC-ben.

Az első 4 napban viszonylag egyszerűen és kevés időráfordítással haladtam. Az első nap feladata az volt, hogy a mosogatót és a mosogatótálcát a konyhában súroljuk ki, alaposan takarítsuk ki, valamint polírozzuk ragyogóvá. Bevallom, nem igazán értettem a feladat okát, egészen addig, amíg el nem végeztem. Ahogy Lívia írja a blogján, ha egy picit haladunk, az is nagyon nagy változás a továbbiakban, valamint sikerélményt is nyújt, ami ösztönöz a folytatásra. Nagyjából áztatással, sikálással együtt 10 perc alatt végeztem (az egy órás tisztítószeres áztatást leszámítva) és gyors, látható eredményt kaptam. Persze rögtön neki akartam állni valami mást is csinálni a konyhában, mondván, ha már elkezdtem, ne hagyjuk abba ennyivel, de moderáltam magam, hiszen rendkívül kritikus módon kíváncsi vagyok, hogyan fog működni a rendszer a továbbiakban.

A második nap a mosogatófényesítés mellé még hozzájött egy rövidke feladat, ami arra buzdít, hogy ha felkelés után nem mész rögtön munkába, netán hétvége van, akkor is öltözz fel és szedd rendbe magad. Hihetetlen, hogy mennyire másképp áll hozzá az ember egy új naphoz, ha a pizsama és a meleg takaró helyett kényelmes otthoni ruhát vesz fel és bekrémezi az arcát. Sokkal motiváltabbnak és éberebbnek éreztem magam, valamint eszembe sem jutott visszafeküdni, hogy az egész napot lustálkodással töltsem. Emellett Via felhívja a figyelmet még egy aprócska dologra, ez pedig nem más, mint a prezentálhatóság. Ugye mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor kopog a postás, mi pedig eszeveszetten kezdünk egy nadrág és egy fésű után kutatni, hogy legalább az ajtót had nyithassuk ki. Probléma letudva. Pipa.

Harmadik nap a hálószoba került sorra, ahol a teendő az ágyazás volt. Na már most van akinél ez evidens, én bevallom, hogy az ágytakarómat utoljára 1 hónapja használtam, és mostanában a paplanok és párnák eligazgatásához sem volt nagy kedvem. A szellőztetés nálam nagy mumus, ezért most ezt is hozzávettem a listámhoz. Via szerint az ágy valahogy úgy funkcionál a hálóban, mint a csillogó mosogató a konyhában. Egyből bevonzza a tekintetet, és rögtön meghatározza az egész szoba érzetét. Egy szépen bevetett ágy rendezett környezetet sugall, ezért nálam ez a lépés többet nem maradhat ki.

Negyedik nap a hármas lista még egy feladattal bővült. A feladathoz egy időzítőre volt szükségem és arra, hogy találjak néhány olyan területet a lakásomban, ahonnan gyakran elfordítom a fejem, mert lusta vagyok elpakolni, vagy becsukom azokat a fiókokat, ahova tudom, hogy csak lelkiismeretfurdalással tudnék belenézni. A feladat naponta 2×2 percből áll – ami így elsőre nekem is elég hülyén hangzott, mégis ki a fene tud rendet tenni bárhol 2 perc alatt? Hát jelentem, működik. A reggeli 2 percben az íróasztalomra került sor, az esti 2 percben pedig az egyik fiókomat sikerült rendbeszednem, ráadásul úgy, hogy még le sem telt az idő, és én már készen voltam. Az emberek általában túl sok időt tulajdonítanak egy egy tevékenységnek, ezért neki sem állnak. Én sem álltam volna neki a pakolászásnak, hiszen sosem gondoltam volna, hogy 2 perc alatt az íróasztalomat és egy fiókomat is helyre tudom rázni.

A konklúzió: Napi 5 perc időráfordítással a hálószobám és a konyhám rendezettebbnek és tisztábbnak tűnik, mint annak előtte, a reggeli készülődés miatt a szabadnapokon nem érzem azt, hogy lustálkodással és fekvéssel töltöttem a napot, hanem jut időm a tartalmas kikapcsolódásra is, valamint a napi 2×2 perces rendrakással lassan, de biztosan tökéletes rendet tudok teremteni az otthonomban.

A teljes program megtekintéséhez kattints ide.

Alapvetően szeretem megtervezni az életemet, legyen szó bevásárlásról, itthoni teendőkről, vagy szabadidős tevékenységekről. Azonban adódnak olyan helyzetek, amikor hiába a sok szervezés és tervezés, egyes dolgok másképpen alakulnak, mint ahogyan azt szerettük volna – akkor is, ha a spontán programváltás pozitív eredménnyel is végződik. Pár napja munka után néhány kollégámmal beültünk egy bárba, hogy picit iszogassunk és beszélgessünk, aztán az este szépen lassan olyan fordulatot vett, hogy egyikőnknek sem volt kedve még hazamenni. Az este elhúzódott, így úgy döntöttem, hogy az egyik barátomnál alszom.

Alapvetően készülődni, tisztálkodni itthon szoktam, ezért a szépségápolási termékeim nagy részét is itthon tartom, leszámítva egy-két apróságot, amelyeket a mindennapok során használok – a táskám állandó lakója egy kisebb kiszerelésű kézkrém, egy ajakápoló (néha kettő is, egy színezett és egy sima), valamint egy kézfertőtlenítő és a púderem, mert sokszor a nap folyamán a vegyes bőrtípusom miatt kifénylik a bőröm. Sminket és sminklemosót ritkán tartok magamnál, hiszen általában ezeket a lépéseket itthon, a saját fürdőszobámban intézem – már amikor nem alakul ki olyan helyzet, hogy ezt nem tehetem meg. A fent említett rövid történeten elgondolkodva jutottam arra az elhatározásra, hogy mindenképpen be kell költöztessek a táskámba az állandó lakók mellé egy mini neszeszert, avagy utazós túlélőcsomagot, amelyben azok a termékek lapulnak, amiket a leggyakrabban használok, így bárhogy is alakul a program, mindig fel tudom frissíteni magam, valamint ha úgy alakul, akár el is tudom távolítani a sminkem. Ezek olyan termékek, amiket nap mint nap használok. Feleslegesnek tartom azt, hogy olyan cuccokat is hurcibáljak magammal, amiket csak “talán” használok, ezért igyekeztem a mini neszeszer tartalmát a minimálisra redukálni, de úgy, hogy biztos minden benne legyen, amire szükségem lehet. Na már most ez általában személyenként eltérő, hiszen mindenkinek más a szépségápolási rutinja, mindenki másképp sminkel és más tisztálkodószereket használ, ezért nem lehet egy skatulyába sűríteni mindannyiunkat, de ha útmutatásra vagy inspirációra van szükséged, akkor elmondom, én miket viszek feltétlenül magammal a táskámban.

Az alap higiéniához és bőrápoláshoz (főleg ilyenkor ősszel) mindig van nálam egy kis kiszerelésű kézfertőtlenítő, amelyet pár hónapja a DM-ben szereztem be, egyébként sajátmárkás Balea termék. Én nagyon szeretem, mert kellemes, citromos illata van és valóban fertőtlenít. Adódnak alkalmak, amikor nincs lehetőség kézmosásra, például ha tömegközlekedési eszközt használunk – ekkor nagyon jó szolgálatot tesz. Emellett pici helyen is elfér, és ami még fontos, hogy jól zárható flakonja van, így nem félek attól, hogy kiömlik a táskámban. Viszonylag kevés mennyiség is elég belőle, így hosszútávú befektetés. Egyetlen hátránya, hogy erősen szárítja a kezet – ezért a táskám következő állandó lakója a kézkrém. Tök véletlen egyébként, de jelenleg szintén Baleás kézkrém lapul a tatyómban, egy extra Sensitive, olajmentes, könnyen beszívódó termék. Én nagyon szeretem, mert nagyon finom babaillata van, semmi hivalkodás, csak szolid és alig érezhető, de egyből hidratálttá varázsolja a kezeimet. Ajakápolóként leggyakrabban a sima kék Labellot szoktam használni, azt hiszem sokkal többet használ, mint színezett, illatosított társai. Nekem extrém száraz bőröm van, sajnos ez kijutott a számra is, így hajlamos könnyen kicserepesedni, ezért nálam az ajakápoló (főleg a hidegebb hónapokban) igazi életmentő.

A mini neszeszerbe tartoznak még nálam azok az alap sminktermékek, amiket a nappali sminkem során használok. Időközönként ezeknek a listája változik, mert a sminkrutinomat is elég gyakran váltogatom, de alapvetően az alapdarabokat cipelem magammal a túlélőcsomagomban. Alapozóként jelenleg a Catrice Matt Mousse hab állagú alapozóját használom, amit egy rövid nyelű, kabuki ecsettel szoktam felvinni a bőrömre. Korrektort csak akkor szoktam használni, ha nagyon problémás időszakát éli a bőröm – ez szerencsére mostanában nem jellemző -, de akkor az Essence tekerős, folyékony korrektorát használom, amit az utazós szettemben vagy az alapozóecsettel, vagy az ujjaimmal szoktam felvinni. Púder gyanánt az Essence színtelen porpúderét használom, amit általában egy púderecsettel szoktam felvinni, de a túlélőcsomagban elegendőnek találom a hozzá tartozó felvivőkorongot is. Ez nem éppen egy higiénikus megoldás, de ha ritkán használjuk, vagy gyakran cserélgetjük, akkor tökéletesen megfelel a célnak. Nálam sminkeléskor elengedhetetlen a szemöldökformázás, mert a szemöldök adja meg a keretet az egész arcnak, emellett nekem kifejezetten jól áll, ha a hiányos szemöldökömet feltöltöm, valamint megformázom azt. Nemrég szereztem be a DM-ben egy Essence szemöldökformázó készletet, mely 2 különböző matt barna púderből, egy pici ferde ecsetből, valamint 3 sablonból áll. Persze az én szemöldököm egyik sablonba sem illik bele, ezért ezeket nem használom, de a készlet kiszerelése tökéletesen táskába illő. Jól zárható és pici, így kis helyen is elfér. Mostanában a klasszikus világos szemhéjpúder, klasszikus tusvonal kombót részesítem előnyben, ha sminkről van szó, így persze ezek a termékek is helyet kaptak a táskámban. Tusként vagy az Essence stiftjét, vagy a She klasszikus ecsetes tusát használom, amit nagyon szeretek, mert sok más termékkel ellentétben az ecset hegye merev, így nagyon könnyű vele dolgozni. Szemhéjalapként a korrektoromat szoktam használni és erre pakolom fel az Essence Duo barna-bézs palettájából a világosabb árnyalatot. A szemsminkkel végül az i-re a pontot a spirálozással fejezem be. Jelenleg a táskámban egy She Metal Black szempillaspirál lapul – indokolatlanul -, hiszen miután pont azzal a céllal vásároltam meg, hogy az utazó neszeszerem lakója legyen, az első használat során kiderült, hogy teljesen beszáradt. Korábban is vásároltam már ebből a termékből, akkor nem volt gond az állagával, valószínűleg azért, mert a szempillaspirált napi rendszerességgel használom, így mire beszáradna, már teljesen üres a tubus – sajnos most pont rossz terméket vettem le a polcról. Ha legközelebb bármilyen spirált vásárolsz, akkor ne csak a teszter terméket nézd meg, hanem azt is, amit majd hazahozol, hogy tutira ne járj úgy, mint én. Végül az egyik kedvenc termékem, amit mindig használok a Mac bronzosítója, amivel csontosítani és kontúrozni szoktam az arcomat – ez mellé egy ferde, pufi ecsetet is tartalmaz a neszeszerem.

Emellett mindig akad elvétve néhány vattakorong, illetve egy sminklemosó folyadék – ennek nagy hasznát veszem, ha például elfolyik a sminkem, vagy ha esetleg megható filmet nézek a moziban, vagy ha az egyik barátnőmnél töltöm az éjszakát – hiszen ugye tudjuk, hogy sminkkel lefeküdni az egyik legnagyobb bűn, amit a bőrünk ellen elkövethetünk, valamint a vattakorongok segítségével másodpercek alatt megszabadulhatunk a szem alá folyt szempillaspiráltól és a pandatekintettől is.

Ezekkel a termékekkel felszerelkezve nem idegeskedem a spontán helyzeteken, mert ha esik, ha fúj, fel tudom frissíteni magam, valamint ha úgy alakul, akkor el tudom távolítani a sminkemet és reggel újra fel tudom vinni azt, így nem aggódom, ha másképp alakul a tervezett programom.

Te milyen szépségápolási termékeket tartasz mindig magadnál?