Leleplezzük a “mai fiatalokat”

Ugye te is hallottad már, amikor a felnőttek azt mondogatják, hogy “ezek a mai fiatalok”, vagy “bezzeg a mi időnkben” – függetlenül attól, hogy te éppen hányadik évedben jársz. Úgy gondoltam, hogy az üres találgatások helyett lehúzom a leplet és megmutatom a valóságot néhány “kínos” kérdésben, amely gyakorta vitákat szül – néhány lelkes, 13-17 éves lány volt a segítségemre, akik elárulják az igazat a “mai fiatalokról”. 

Az első körben általánosan vitatott kérdésekre kerestem a választ. Mivel olyan sok szuper csajszi jelentkezett az interjúra, ezért úgy döntöttem, ketté bontom a kört. Íme az első rész, folytatása következik.

Az igaz szerelem…

“Nem tudom, őszintén… Lehet, hogy egyszer csak felfogod, hogy szerelmes vagy abba, akivel 5 éves korod óta egy osztályba jársz.”

“10 éves koromban jött az első szerelem, ami igazi. Sajnos még most is vannak osztálytársaim, akik csak menőzésből járnak egymással…”

“Az igaz szerelem? Nincs korhoz kötve…”

“A velem egyidősek egyáltalán nem érdekelnek, túl idétlenek. Viszont példának okáért, egy tizenhét éves, aki tájékozott, bizonyos fokig okos, és az erőnléte sem tíz éveshez hasonlítható, az sokkal jobban elnyeri a tetszésem.”

“Az ember fiatalon még nem tudja, mi az a szerelem, akkor csak a rajongás és a külső tetszés fogja meg. Inkább 14-től kezdődik az egész.”

“Mindenki máskor érik meg arra, hogy igazán szerelmes legyen.”

“Szerintem 16 évesen lehetsz igazán szerelmes, hiszen akkor már nagyjából felnő az ember.”

“Nem korhoz kötött, viszont érettséghez igen.”

“Én még speciel sose voltam szerelmes… Olyan nyilván volt, hogy tetszett egy pasi, de az nagyon nem szerelem…”

“Szóval én azt mondam 13-14 éves korban már lehet, ha valakinek véletlenül valahogy előtte is összejön azt csak sajnálni tudom…”

“15-16 az ideális kor szerintem.”

A jó szex…

“Ami szerelemből van, nem csak úgy.”

“Olyannal, akiben megbízol és tudod, hogy ha átadod magad neki, utána nem hagy ott. Na meg akit régóta ismersz.”

“Romantikus, szerelmes. A legjobb, ha mindkét fél szűz.”

“Az öntudat elvesztése egy olyan emberrel, akiben megbízom, akit szeretek, akit méltónak érzek arra, hogy neki adjam a testem és ezzel a lelkem egy részét. Igazából a szex szerintem elsősorban lelkiekben dől el. Az a legfontosabb, hogy kivel…”

“A jó szex az néhol gyengéd, néhol érzelmes és aranyos…”

“Szerintem, az a bűvös 16 lebegjen mindenki felett, hisz szerintem attól felfelé a megfelelő kor a szexuális kapcsolatra.”

“Egy jó szex szerintem szenvedélyes, a másik fél alkalmazkodó, és mindenképpen romantikus, ha szerelemmel csináljuk. Ha nem… Legyen inkább kicsit lényegretörőbb. Gyorsabb.”

“Nem próbáltam még, és nem is tervezem a nászejszakámig.”

A különköltözés… (mikor ciki még a szülőkkel élni?)

“Amikor már van az illetőnek olyan saját keresete, amiből el tudná tartani magát, akkor képbe jöhet a költözés. Főleg, ha gyakrabban szeretné áthívni a barátait esetleg bulikat rendezni, akkor úgy gondolom hogy ilyesmivel nem illik a szülőket terhelni.”

“34 évesen már ciki a szülőkkel lakni.”

“23 éves kortól már ciki otthon élni.”

“Ha elvégezted a sulit, akkor már gáz, ha a szüleiddel élsz. Hiszen ha elköltözöl, szabad leszel. Ki ne akarná ezt?”

“Amíg az ember tanul (főiskola, egyetem akár), addig egyáltalán. Tehát ha 25 éves vagy és tanulsz (de hozzá kell tenni, hogy tisztességesen, nem állandóan megbukva az egyetemen), akkor nem ciki. De ha dolgozol, fizetésed van, akkor ciki.”

“Nem ciki a szülőkkel élni, kivéve ha lusta dög munkát és házat találni magának.”

Mennyire ellentmondásos a viszonyod a szüleiddel?

“Elég gyakran keveredek otthon összetűzésbe főként a nagyszüleimmel. Punk-nak vallom magam, és náluk már alapból ez is kiveri a biztosítékot. Nagyon ritka, hogy valakivel egyetértek.”

“A teljes életemet az anyám alakítja, de nekem jó így.”

“Muszáj betartanom a szabályokat. Ritkán lázadok, de akkor nagyon.”

“Ha nem lenne saját véleményem, elvesznék a szürkeségben. Igenis van bennem tartás – ha valamit nem akarok csinálni, akkor megmondom, hogy nem.”

“Van saját véleményem, meg is oszthatom velük, de ezt nem feltétlenül hallgatják meg. Általában az van amit mondanak.”

“Általában elfogadon amit mondanak, hiszen nekik már sok mindenben van tapasztalatuk, de van amihez egyáltalán nem értenek, mégis okoskodnak. Olyankor azért csípősen kiállok az igazamért.”

“Ha olyan kedvem van lázadok, egyébként meg szót szoktam fogadni, a serdülőkor egyik jobb típusát élem.”

“Sok dolog miatt kiakadok, de azért egyetértek velük a legtöbb dologban…”