Mi ez? Sokat és sokszor gondolkodtam már azon, hogy mi az oka, hogy míg egyesek magas egzisztenciával, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatokkal, kiváló gyerekekkel, erős pénzügyi háttérrel és megboríthatatlan lelki nyugalommal, harmóniában élik az életüket, addig mások folyamatosan pénzügyi, párkapcsolati, családi és munkahelyi problémákkal küzdenek, így az életük egy végeláthatatlan taposómalom, melyet rendszerint megállíthatatlan panaszáradat követ. Nem lehet, hogy születésünktől fogva el van döntve a sorsunk, ahogy az sem, hogy a kiegyensúlyozott embereknek szerencséje volt. Kutatómunkába kezdtem, és idővel kirajzolódott bennem a kép, hogy hol vannak azok a mérföldkövek, amikor eldől, melyik irányba mozdulunk tovább. Ezeket a tapasztalatokat, a lelki miérteket és hogyanokat osztom meg veled is ebben a cikksorozatban, amelyet a felső menüsorból az Ugrás!-ra kattintva érhetsz el.
Az egyik legnagyobb felfedezés a témában, ami egyben az egyik kedvenc mottómmá is vált, az, hogy minden, amit elértünk és amit a jövőben elérünk, az nem más, mint az agyunkban végbemenő folyamatok eredménye. Ma arról lesz szó, hogyan programozhatjuk át magunkat úgy, hogy a céljaink felé vigyen bennünket az agyunk belső mechanizmusa, megszabaduljunk a feltételes reflexektől, és átalakítsuk a hitünket.
Ha már a hitnél tartunk… A hitünk alakítja a valóságunkat. A külső körülményeinknek mindig van egy belső megfelelője – azaz ahogyan már korábban is volt róla szó, mindig a belső világunk alakítja a külső környezetünket. Csak hogy egy példával támasszam alá, nem véletlen, hogy most éppen abban a fotelben ülünk, amiben ülünk. Mi választottuk, mi tettük oda, ahová, a mi gondolkodásunk, ízlésünk és fantáziánk hozta létre a döntést, azaz azt az állapotot, ahol most az a fotel áll. Összefoglalva úgy lehetne megfogalmazni, hogy nem azt hisszük, amit látunk, hanem azt látjuk, amit hiszünk.
Minden változás az énképünkben bekövetkezett változások eredménye, ez alakítja a hitünket, az érzéseinket, a döntéseinket, így a cselekedeteinket és a külső világunkat is. Azért nagyon nehéz megváltoztatni a hitünket, mert általában ez az, amihez a legjobban ragaszkodunk. Érdemes feltenni magadnak a kérdést, hogy vajon az, amiben hiszel, a meggyőződésed valóban a te céljaidat és a te boldogságodat szolgálja? Tipikus példája az esetnek (Brian Tracy szemináriumából hozom a példát) a politika. Ha egy politikai párt tagjait ostobának tartjuk, vagy elítéljük a politikájukat, akkor meggyőződésünk, hogy mindenki, aki a párt tagja, vagy aki szimpatizáns, az ostoba. Teljesen mindegy, hogy az adott személy mennyire intelligens, toleráns, őszinte, jóindulatú, vagy vicces, ostobának fogjuk tartani, hiszen ez a meggyőződésünk.
Ha képesek vagyunk megkérdőjelezni a hitünket, az az első lépés ahhoz, hogy megváltoztassuk az önképünket. Életünk során folyamatosan változunk, fejlődünk, formálódunk, alakulunk, és a külső hatások, a minket ért események ezeket a változásokat kisebb-nagyobb mértékben befolyásolják. Oly módon teszik ezt, hogy minden hatással van ránk, amire sokat gondolunk, amin rágódunk, ami a fejünkben jár. Mindig abba az irányba haladunk, amire akkor a legintenzívebben gondolunk. Ahhoz, hogy énképünket megváltoztassuk, ezáltal pedig a hitünket és a meggyőződésünket is formáljuk, a gondolatainkat kell megváltoztatnunk. Ehhez elengedhetetlen, hogy pontosan meghatározzuk, mit akarunk, így gondolatainkat is abba az irányba tudjuk majd terelni.
Hogy a belső világunkat megváltoztassuk, nem egy könnyű feladat. Ennek két fő oka van. Az egyik, amit úgy hívunk, homeosztázis, hétköznapibb nyelven az állandóságra való törekvés. Ez az, amikor félünk elhagyni a komfortzónánkat, amikor ragaszkodunk a kényelemhez, ahhoz, hogy nem kell fontosabb döntéseket meghoznunk, nem kell olyan dolgokat tennünk, amit még nem próbáltunk, vagy ami kívül esik a saját határainkon. Ez a fajta viselkedés görcsössé és rugalmatlanná teszi a gondolkodásunkat, végletesek leszünk, határok között mozgunk – melyeket mi állítunk fel magunknak -, így megakadályozzuk önmagunkat a fejlődésben és a haladásban.
A másik oka annak, hogy nem érezzük magunkat képesnek a változásra, az a pszichoklerózis, amely lényegében a magatartásunk megmerevedésre. Ez valamiképpen hasonlít a homeosztázishoz, lényegében azt jelenti, hogy az elképzelésünkhöz, a véleményünkhöz mereven ragaszkodunk, semmi áron nem vagyok hajlandóak azt megváltoztatni, még akkor sem, ha legbelül már nem értünk teljesen egyet, vagy akár pont az ellenkezőjére változott a meggyőződésünk a témával kapcsolatban. Ezek azok a viselkedésformák, amikor valaki megszállott, hajthatatlan, képtelenség meggyőzni bármilyen észérvvel, hiszen hajlandóságot sem mutat arra, hogy megváltoztassa a meggyőződését.
A témába illik néhány lelki törvény, amiről érdemes beszélnünk. Ezek a törvények úgy működnek, mint a gravitáció – mindegy, hogy hiszünk-e benne, vagy sem, egyetértünk vele, vagy cáfoljuk azt, a tény, hogy van, létezik, működik, és befolyással van ránk.
A szokás törvénye kimondja, hogy ha nincs meg bennünk a határozott döntéskészség arra vonatkozóan, hogy változtassunk a hitünkön, a meggyőződésünkön, vagy egyszerűen az életünkön, akkor megragadunk abban a helyzetben, amiben vagyunk – akkor is, ha ez nekünk nem jó, ez nem tetszik, vagy hátrányos hatással van ránk. Azaz amíg nem teszünk semmit, addig nem is fog változni semmi. A témához szorosan kapcsolódik az a felismerés, hogy a tetteink és cselekedeteink 95 százalékát szokásból tesszük. Az a nem mindegy, hogy ezek milyen szokások.
Az érzelem törvénye azt jelenti, hogy (és ez már nem egy friss tény), hogy az ember szinte 100 százalékban emocionális lény. Azaz a döntéseinket és a tetteinket minden esetben az érzelmeink befolyásolják, azaz érzelmi alapúak. Ahhoz, hogy helyesen döntsünk, hogy a jó irányba haladjunk, fel kell ismernünk, hogy milyen érzelmi alapok befolyásolják a döntéseinket. Folyamatos küzdelemben él bennünk a félelem és a vágy, amely egész életünket meghatározza. A félelem mindig visszatart, a vágy pedig előrevisz. Ha képesek vagyunk a figyelmünket és a gondolatainkat a vágyainkra összpontosítani, akkor megalapozhatjuk azt, hogy a céljaink felé haladjunk. Többször volt szó arról, hogy az agyunk érdemben egyszerre csak egy gondolattal tud foglalkozni. Egyszerűen ne engedjük meg a tudatunknak, hogy a félelemről fantáziáljon! Üssük ki egy pozitív, megerősítő gondolattal, egy képpel arról, amit el akarunk érni, így a vágyaink nyomják majd többet a latban. Az érzelem törvényéhez kapcsolódik szorosan az a gondolat, miszerint hajlamosak vagyunk mindig azzal foglalkozni, azon gondolkodni, amitől félünk, vagy amiért aggódunk. Így a tudatunkat lényegében beprogramozzuk arra, hogy a vágyak helyett a félelmeinkre összpontosítson, ezzel megkeserítve a saját életünket.
Gondolj csak bele, milyen az, amikor nagyon idegeskedsz valami miatt – feszült vagy, aggódsz, egyfolytában ezen gondolkodsz, beszélsz róla, fantáziálsz a negatív kimenetelről. Aztán nekiállsz valaminek – takarítani, telefonálni, főzni, vagy megnézel egy filmet. Teljesen lefoglal az, amit csinálsz, így egy időre teljesen elfelejted azt, ami miatt feszült vagy. Aztán idővel eszedbe jut: Jaj, már vagy 1 órája nem aggódtam ez és ez miatt, most újra aggódnom kell – aztán visszahelyezed a tudatodba a félelmed tárgyát, és tovább kínzod magad. Ez egészen addig megy tovább, amíg a félelmed tárgya valamilyen módon meg nem szűnik, de addigra szinte teljesen biztos, hogy lesz valami más, ami miatt folyton idegeskedhetsz.
Ezzel a példával azt akartam szemléltetni, hogy a negatív érzelmeket, a félelmet tulajdonképpen mi gyártjuk önmagunknak. Mi vagyunk a gondolataink egyedüli irányítói, így azt is meghatározhatjuk, hogy mi az, ami a fejünkben jár. Tehát ha idegesek, feszültek vagyunk, az kizárólag a mi döntésünk eredménye – ahogy az is, ha a vágyainkra, a céljainkra összpontosítunk, ezzel elősegítve a fejlődésünket, a haladást afelé, amit el szeretnénk érni.
Az élet győzelmei nem mindig azokéi, akik a leggyorsabbak, vagy a legerősebbek. Előbb vagy utóbb az lesz a győztes, aki úgy gondolja, hogy ő győzni képes. (Napoleon Hill)
A program korábbi részei (navigációs menü)
1. rész – A program alapja
2. rész – Negatív szokásminták és az egy helyben toporgás háttere
3. rész – Döntsd el, mit akarsz! (hogyanok és miértek)
4. rész – Megvalósítás (I. rész)
5. rész – A negatív fantázia és az aggódás, mint önkorlátozó tényező
6. rész – Megvalósítás (II. rész)
7. rész – A belső program
8. rész – Megvalósítás (III. rész)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: