Mi ez? Sokat és sokszor gondolkodtam már azon, hogy mi az oka, hogy míg egyesek magas egzisztenciával, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatokkal, kiváló gyerekekkel, erős pénzügyi háttérrel és megboríthatatlan lelki nyugalommal, harmóniában élik az életüket, addig mások folyamatosan pénzügyi, párkapcsolati, családi és munkahelyi problémákkal küzdenek, így az életük egy végeláthatatlan taposómalom, melyet rendszerint megállíthatatlan panaszáradat követ. Nem lehet, hogy születésünktől fogva el van döntve a sorsunk, ahogy az sem, hogy a kiegyensúlyozott embereknek szerencséje volt. Kutatómunkába kezdtem, és idővel kirajzolódott bennem a kép, hogy hol vannak azok a mérföldkövek, amikor eldől, melyik irányba mozdulunk tovább. Ezeket a tapasztalatokat, a lelki miérteket és hogyanokat osztom meg veled is ebben a cikksorozatban, amelyet a felső menüsorból az Ugrás!-ra kattintva érhetsz el.
A megvalósítás során sorra vettük az első hat pontot, amely a tervezési szakaszba tartozik. Most áttérünk a program kissé gyakorlatiasabb területeire, amelyek konkrétan az adott célra vonatkoznak, és amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy egy-egy problémára vonatkoztatva tegyünk fel kérdéseket önmagunknak, hogy még tisztábban kirajzolódjon előttünk a kép a megvalósítás mikéntjéről. Ha van kedved, akkor szerezz be egy füzetet, amibe gyűjtöd az egyes információkat és következtetéseket a céljaiddal kapcsolatban, hogy ha útmutatásra van szükséged, akkor azonnal lásd a vonatkozó részeket.
Tehát a 7. lépés a célod megvalósítása felé: Azonosítsd az akadályokat. A legtöbben azért nem állunk neki egy-egy cél megvalósításának, mert annyi akadály sorakozik előttünk, amelyek azonnal megálljt parancsolnak, ha úgy tetszik, beindítják a vészjelzőt a fejünkben – így a cél valójában csak egy vágy, egy álom marad a számunkra. Ahhoz, hogy pontosan lássuk, merre haladunk, érdemes felsorolnunk a lehetséges akadályokat. Ha például minden álmod, hogy elvégezz egy tanfolyamot, lehetséges akadály lehet az időhiány, a pénzhiány, az időbeli ütközés – például a tanfolyamot pont akkor tartják, amikor neked egy kötelező szakkörön kell megjelenned, vagy mindig akkor tartják, amikor neked még a munkahelyeden kell maradnod. Akadály lehet az is, hogy a képzés helye túl távol esik a lakóhelyedtől, de az is lehetséges, hogy egyszerűen nincs benned elegendő kitartás, hogy időről-időre készülj a következő alkalomra, vagy éppen hogy átismételd otthon a tanfolyamon tanultakat. Mindegyikőnk számára más és mást jelent akadályt – még egy azonos cél megvalósítása esetében is. Ezek az akadályok függnek a személyiségünktől, a beállítottságunktól, a gátló tényezőktől és az önkorlátozó hiedelmektől egyaránt.
Amennyiben listáztál minden akadályt, amelyről úgy gondolod, hogy közéd és a célod közé állhat, állítsd őket fontossági sorrendbe. Ez azért fontos, hogy megtaláld a te szikládat (így nevezei Brian Tracy a legnagyobb akadályt a Főnix szemináriumon). A szikla azonosítása kulcsfontosságú lépés. Először is hajlamosak vagyunk halogatni a szikla legyűrését, tehát minden mással foglalkozunk, csak azzal nem, amivel igazán lényeges lenne. Én például olyan vagyok, hogy amikor egy vizsgára kell felkészülnöm, sokkal szívesebben végzek minden más tevékenységet, mint magát a tanulást. Hajlamos vagyok inkább az anyaggyűjtésre, a jegyzetelésre koncentrálni, vagy éppen arra, hogy tervszerű programot készítsek a tanulásban való haladásra, mintsem hogy rávegyem magam, hogy leüljek megtanulni az anyagot. Ez az én sziklám. Na és a tiéd?
Fontos felismerni, hogy a szikla legyőzése elengedhetetlen a célunk megvalósulásához. Mindegy, hogy milyen erőbedobással gyürkőzünk neki az apróbb (másodlagos) akadályoknak, a szikla ott van, és ott is marad, amíg meg nem találjuk a módját, hogy felülkerekedjünk rajta. Ezért ez az az akadály, aminek elsőként kell nekifognunk. Ha az összes kisebb problémát megoldjuk, még az sem közelíti meg azt az állapotot, mintha a legfőbb akadályon kerekednénk felül. Másrészről pedig hajlamosak vagyunk elsiklani a nekünk nem tetsző, vagy túl nehéznek ítélt lépéseken. Ez a “nem veszek róla tudomást” stratégia tovább gátol minket a megvalósításban, ezért fontos tisztáznunk önmagunkban, mi az a legnagyobb akadály, amellyel meg kell küzdenünk.
A 8. lépés, hogy megállapítjuk, milyen tudásra van szükségünk a célunk megvalósításához. Tudás alapú társadalomban élünk: A tudás hatalom – tartja a mondás is. A legtöbb esetben ahhoz, hogy elérjünk valamit, elengedhetetlen, hogy a megfelelő mennyiségű és típusú tudásra tegyünk szert. Ez a tudás lehet elméleti, stratégiai, vagy lelki tudás egyaránt – ez a célunk függvénye. Azt viszont állíthatjuk, hogy bármerre is haladunk, az előrelépés fontos kulcseleme a tudás. Ha például egy könyvet szeretnénk kiadni, akkor feltétlenül tájékozódnunk kell ennek menetéről. Érdeklődnünk kell a lehetséges könyvkiadók iránt, a szponzorációs lehetőségek után, a kiadási feltételek és szabályzatok területén.
Hatékony módszer, ha kérdésekkel haladunk a cél felé. Hogy érthetőbb legyen: Amennyiben bizonytalanok vagyunk, vagy úgy érezzük, hogy tanácsra, információra, vagy csupán némi motivációra van szükségünk, kérdezzünk bátran olyanoktól, akik nálunk tapasztaltabbak a témában, vagy akiknek már megvan az a tudásuk, amelyekre nekünk szükségünk van – így a segítségünkre lehetnek.
A tudás alatt nem azt értem, hogy vaskos könyveket kell áttanulmányozni. Tudás lehet az információ, az érdeklődés egyaránt. A lényeg, hogy minden olyan információra szert tegyünk, amelyre szükségünk lesz a megvalósítás során.
9. lépésként határozzuk meg, ki lehet a kuncsaftunk. Ez így nagyon bután hangzik elsőre, valójában viszont nem az. Minden cél egyik alapja az emberekkel való kapcsolat. Teljesen mindegy, hogy egy álomnyaralást tűztünk ki célul, egy diploma megszerzését, vagy éppen az előléptetést a munkahelyen. Minden esetben emberekkel kommunikálunk, mások segítségére szorulunk, vagy éppen kívülállók is befolyásolhatják a végkimenelt. Ha például egyetemi hallgatók vagyunk, a tanárok a kuncsaftjaink. Ha előléptetésre vágyunk, a főnökünk a kuncsaftunk. Ha nyaralásra készülünk – az utazási iroda munkatársai, és a helyi szolgáltatók a kuncsaftjaink. A siker eléréséhez bizonyos emberek és szervezetek együttműködésére van szükségünk. Ezt pedig úgy érhetjük el, ha kölcsönösen jó kapcsolatokat alakítunk ki velük.
Egyszerűen szemléltetve a dolog így működik: Amennyiben egy étteremben vacsorázunk, és bunkók vagyunk, kifogásolunk mindent, és udvariatlanul bánunk a pincérrel, akkor a pincértől sem várható el, hogy kedves, előzékeny és őszintén segítőkész szolgálatként működjön velünk együtt. Amennyiben viszont kedvesen, jóindulatúan és türelmesen viszonyulunk hozzá, ezt a bánásmódot várhatjuk tőle is. Ezt hívják többek között a bumeráng törvényének is, amely lényegében annyit tesz, hogy viselkedjünk úgy másokkal, mint ahogyan azt fordított helyzetben elvárnánk – hiszen azt kapjuk vissza, amit mi adunk. Az ok-okozati törvény értelmében mondhatjuk, ki mint vet, úgy arat.
Amennyiben a kuncsaftunkat pontosan és konkrétan meghatároztunk, igyekezzünk a jó kapcsolat kialakítására és arra, hogy fenntartsuk ezt a kapcsolatot, hiszen így hamarabb és hatékonyabban jutunk közelebb a célunkhoz. Amennyiben egyetemi hallgatók vagyunk – ez esetben a tanárok és az egyetem dolgozói a kuncsftjaink – igyekezzünk pozitív viszonyt ápolni a tanárainkkal. Ez azért fontos, mert amennyiben mi a jóindulattal fordulunk feléjük, ők is viszonozzák mindezt – azaz könnyebb dolgunk lesz egy esetleges hiányzás esetén, de segítséget kaphatunk például a vizsgára való felkészülés tekintetében is.
Tehát: Azonosítsd az akadályokat, mérd fel, milyen tudásra van szükséged, és határozd meg, ki a kuncsaftod – aztán igyekezz egy kellemes, pozitív kapcsolat kialakítására velük.
„Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.” O. Disney
A program korábbi részei (navigációs menü)
1. rész – A program alapja
2. rész – Negatív szokásminták és az egy helyben toporgás háttere
3. rész – Döntsd el, mit akarsz! (hogyanok és miértek)
4. rész – Megvalósítás (I. rész)
5. rész – A negatív fantázia és az aggódás, mint önkorlátozó tényező
6. rész – Megvalósítás (II. rész)
7. rész – A belső program
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: