Pár nappal ezelőtt a Pink Dust blog szerzője, Alexandra – akivel nem mellesleg már volt alkalmam közösen dolgozni, ha fogalmazhatok így -, Liebster Blog Award díjjal ajándékozott meg. Kattints ide, és átirányítalak a Pink Dust blogra. Első pillanatban nagyon meglepődtem, aztán elfogott a kíváncsiság, és kutatásba fogtam, hogy valójában mi is ez, amit Alexandra nekem ítélt. Igaz, hogy nem fizettem sem nevezési díjat, se nem állítottak egy szigorú tekintetű, kritikus bizottság vagy zsűri elé, de mégis kiválasztottak – engem, aki egy évvel ezelőtt nem is gondolta, hogy bárki is a Varázsdobozra fog kattintani. Ilyenkor mégis elfog az érzés, hogy elképzelhető, sőt, valószínű, hogy nem is olyan rossz, mi tö, talán jó az, amit csinálok, és amire a legbüszkébb vagyok, hogy ezzel nem csak saját magam számára okozok örömet.
Ha valaki egy évvel ezelőtt megkérdezte volna tőlem, mi az oka, hogy blogot írok, vagy éppen azt a kérdést tette volna fel, hogy milyen céllal hoztam létre a Varázsdobozt, valószínűleg hasonló jelzőkkel illettem volna a válaszomat: Hobbi, szórakozás. Idővel aztán mindehhez hozzájárult a szenvedély, aztán vagy fél évvel később már a szükséglet is. Idővel megjelent a kötelesség, vagy a felelősség is a repertoárban, de aztán végül mindig rá kellett jönnöm, hogy egész egyszerűen az írás az a terület, amelyre egyaránt tekintek munkaként, életstílusként, kikapcsolódásként és hobbiként. De mindez miért fontos? Felesleges az okokon gondolkodni, hiszen nekem bőven elég indok, hogy számomra a Varázsdoboz szerelem – egy olyan szerelem, amelyet magam alkottam meg, formáltam, alakítottam és alakítok most és mindig a saját szám íze szerint, egyszóval valami, ami számomra a tökéletesség és a teljesség érzését jelenti.
A Liebster Blog Award Németországból indult, nem is olyan régen, és lényege, hogy szakmabeliek, azaz bloggerek (akkor talán mégis felmerülhet a szigorú tekintetű bizottság, mint olyan) adják olyan bloggereknek, akik számukra valami lényegeset alkotnak/alkottak. Valami olyat, ami számukra érték. Ez hatalmas megtiszteltetés.
A díjjal együtt jár, hogy kénytelen vagyok benneteket beavatni néhány személyes információba, ami valójában távol áll tőlem, ám mégis úgy érzem, itt az ideje, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Alexandrától 10 kérdést kaptam, amelyeket megválaszolok, valamint összeszedek 10 olyan dolgot is az életemből, amit még nem tudtok rólam.
10 dolog, amit kevesen tudnak rólam
- Ha ideges vagyok, rágom a számat. Igen, belülről. Rendkívül undorító szokás ez, de nagyjából 7 éves korom óta képtelen vagyok leszokni róla.
- Imádok pattanást/mitesszert nyomkodni. Hajlamos vagyok a Youtube-on olyan videókat végignézni, ahol óriási faggyúmirigyeket, vagy betokosodott pattanásokat nyomkodnak – szabályos vonzalom fűz minden ehhez hasonló jelenethez.
- Ugyan katolikus vagyok, és meg is vagyok keresztelve, mégsem látogattam a hittanórákat, így se nem voltam elsőáldozó, de még bérmálkozó sem. Ami azt illeti, komolyan el szoktam gondolkodni azon, hogy a majdani esküvőm milyen lesz a számomra elmaradhatatlan egyházi szertartás nélkül.
- Idegesít, ha összenyomódik az üdítősüveg, vagy a tejesüveg. Az ásványvizesflakon. A tubusos majonéz, vagy a fogkrém. A samponos flakon. A tusfürdős flakon. A kézkrém.
- Hiperaktív vagyok. Képtelen vagyok sokáig aludni, vagy haszontalanul tölteni az időmet. Úgy érzem, folyton folyvást csinálnom kell valamit – valami olyat, ami előrébb visz az életben. Számomra nyugalomban végignézni egy filmet már bűn. Na jó, csak ha több mint 40 perces – mert ugye a kedvenc sorozataim esetében kivételt teszek.
- Maximalista vagyok. Nem tűrök meg sem hibát, sem félreértést. Sem port. Sem pedig vízcseppes poharakat. Ha kell, képes vagyok elpolírozni az evőeszközöket a szárítóból.
- A vendéglátásban dolgozom, már 9 éve. Semmilyen formában nem kapcsolódik ez a szakmámhoz, valamint a jövőbeli szakmáimhoz sem, de kihasználom a megdönthetetlen referenciáimat, és kedvemre válogatok a lehetőségek közül.
- Ugyanolyan színű zoknit veszek, mint bugyit. Mindig.
- Az autórádió hangerőszabályzója mindig páratlan számon kell, hogy álljon. Ahogy a TV esetében is. A laptopon viszont kerek számokat választok. Az 59 nem jó, ahogy a 61 sem. Nullával kell, hogy végződjön.
- Kávéfüggőségem van. Naponta minimumum 4 kávét fogyasztok, de ennél alább sosem adom.
És most jöjjenek Alexandra kérdései.
- Mi volt ma az első gondolatod? Hogy ez a reggel olyan, mint a karácsony reggel. (Emlékeztek a Mr. és Mrs. Smith-es jelentre, amikor Angelina megkérdezi Bradtől, mi volt az első gondolata, amikor meglátta?)
- Mi a legfontosabb számodra az életben? Őszintén? A karrier, a család, és a pénz. Igen, ebben a sorrendben.
- Mit tennél, ha nyernél 100 millió forintot? Valószínűleg elájulnék ijedtemben. Az a tapasztalatom, hogy képtelen lennék ennyi pénzt kezelni. Valószínűleg vagy befektetném, vagy hosszútávon gazdálkodnék vele.
- Tanultál valami trükköt az anyukádtól/nagymamádtól? Ó, de még mennyit! Ha benőtt a körmöd, egy kis vattapamacsot kell a benőtt részhez tenni, így elkerülhető a gyulladás. Ha ki akar futni az étel, fújj bele. Ha nem sül eléggé és elég gyorsan – káromkodj!
- Mi voltál előző életedben és mit hoztál onnan? Tetszett a kérdés, mert valamilyen szinten igen spirituális beállítottságú vagyok, bár kérdéses, hogy milyen szemszögből közelítem meg a kérdést. Ha abból indulok ki, melyek azok a dolgok, amelyekhez titkon vonzódom, elképzelhető, hogy az előző életemből ragadt mindez rám, de az is lehet, hogy csak a mostani vágyaimat szeretném kivetíteni. Biztos, hogy egy faluban, vagy gazdaságban éltem. Lovakkal, csirkékkel és kecskékkel. Nagy kerttel. Naplementével, mezővel. Sütőtökültetvénnyel. Lekvárokkal és gyümölcsökkel. Virágokkal és piros kockás masnikkal. Kandallóval és szőrmével. Teával és kakaóval. Hóval és falevelekkel.
- Mennyi pénz lenne elég havonta, amivel tökéletesen elégedett lennél a következő 20 évben? A kérdés jó, a válasz már jóval egyszerűbb. Belegondolva, mi minden az, amit megvennék, ha hirtelen lottómilliomossá válnék, talán csak néhány dolgot tudnék felsorolni. Egy új fürdőszobaszőnyeget, hozzá illő törülközőkkel. Vagy egy darálós kávéfőzőt. Egy falmatricát. Ami azt illeti, semmi olyanra nem vágyom, ami megfizethetetlen lenne az átlagember számára.
- Van valamilyen rossz szokás, vagy tulajdonság, amelyet felnőttkorodra levetettél magadról? Gyerekként nem szívesen léptem rá az utcán a járdabeton illesztésekre. Macskaköves utakon ezért sokszor komoly gondban voltam. Szerencsére most már nem figyelek erre különösebben.
- Miért blogolsz? A kérdésre néhány szóban válaszolnék: Hobbi, szenvedély, munka, szükséglet, jövő.
- Hány olyan ember van az életedben, akiért tűzbe tennéd a kezedet? Egy. És ugyanezt megtenné ő is értem. Ezt biztosan tudom. Ő a testvérem.
- Megéled a pillanatot? Sajnos sosem voltam képes rá. Minden pillanatban már a következő jár a fejemben, nagyon nehéz kizökkenteni.
És hogy én kinek adom tovább a díjat? Ez egyelőre maradjon titok. 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: