Mi ez? Sokat és sokszor gondolkodtam már azon, hogy mi az oka, hogy míg egyesek magas egzisztenciával, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatokkal, kiváló gyerekekkel, erős pénzügyi háttérrel és megboríthatatlan lelki nyugalommal, harmóniában élik az életüket, addig mások folyamatosan pénzügyi, párkapcsolati, családi és munkahelyi problémákkal küzdenek, így az életük egy végeláthatatlan taposómalom, melyet rendszerint megállíthatatlan panaszáradat követ. Nem lehet, hogy születésünktől fogva el van döntve a sorsunk, ahogy az sem, hogy a kiegyensúlyozott embereknek szerencséje volt. Kutatómunkába kezdtem, és idővel kirajzolódott bennem a kép, hogy hol vannak azok a mérföldkövek, amikor eldől, melyik irányba mozdulunk tovább. Ezeket a tapasztalatokat, a lelki miérteket és hogyanokat osztom meg veled is ebben a cikksorozatban, amelyet a felső menüsorból az Ugrás!-ra kattintva érhetsz el.
Volt már róla szó korábban is, de időről-időre fontosnak tartom megemlíteni az ok-okozati törvényt, amely annyit tesz, hogy a külső világunk mindig okozat, az ok mi vagyunk. Ezt egyszerűbben úgy fogalmazhatnám meg, hogy a külső világunk a belső világunk kivetülése, de úgy is mondhatom, hogy a külső világ egy tükör, amely a belső világunkat tükrözi. A felelősségvállalás és az ok-okozati törvény között szoros az összefüggés, hiszen tudjuk, hogy a környezetünket tulajdonképpen mi alakítjuk – azaz minden rajtunk múlik, a jelenlegi helyzetünk a korábbi döntéseink függvénye. Ezt a témát azért szeretném még inkább kikristályosítani, mert a mai részben arról lesz szó, hogyan működik az agyi program, a belső szoftver, amely tudat alatt a döntéseinket és cselekedeteinket befolyásolja, valamint arról, hogyan írhatjuk át a belső programot, hogy az még inkább bennünket szolgáljon.
Az ember háromféleképpen tanul. Hallás útján, írás útján, vagy éppen érzékelés útján. Vannak, akik inkább vizuális úton tanulnak a legkönnyebben, a leghatékonyabban, míg mások akkor tudják a legintenzívebben elsajátítani az információt, ha hallják azokat (például egy magnókazettáról, vagy egy iskolai előadáson). Megint mások akkor tudnak egy-egy információt hosszútávon elraktározni, ha valamilyen élmény kötődik hozzá. Mindannyiunknak van egy terület ezek közül, amely fejlettebb, amely alkalmazásával gyorsabban tanulunk. Viszont az mindannyiunkban közös, hogy minél több tanulási módszert használunk egyszerre (azaz minél több érzékünket használjuk egyidejűleg), annál hatékonyabban sajátítunk el új információkat, és annál tovább tudjuk őket előhívni a tudatalattinkból. Ez a hosszútávú tanulás egyik alapja – amikor az információra akár hónapok múltán is emlékezünk.
Arról is volt már szó, hogy tulajdonképpen minden információra, képre, hangra, illatra emlékszünk, minden minket ért impulzus elraktározódik az agyunkban – csak nem minden esetben tudjuk őket előhívni: Ez az a jelenség, amikor azt mondjuk, elfelejtettük. Hogy sikeresen elő tudjuk hívni az információt, fontos, hogy minél több érzékünket bevessük az elsajátítás során. Valahogy így működik az agyunk programja is.
Az előző részekben szó volt arról, mennyire fontos leírni a céljainkat, és arról is, hogy minden sikeres ember írásban gondolkodik. Miért? Mert az íráshoz rengeteg mentális, érzelmi és fizikai energia szükséges. Amikor leírunk valamit, egyrészt látjuk azt, másrészt teljes koncentrációt és odafigyelést igényel, valamint sok esetben halljuk is azt, amit írunk a belső fülünkkel. Ha a céljainkat pozitív, jelen idejű állításként írjuk le, akkor az elraktározódik a hosszútávú memóriánkban, valamint beprogramozzuk azokat a tudatalattinkban. Minél többször tesszük ezt, annál intenzívebb impulzusok érik az agyunkat, amely beindítja az úgynevezett célkereső mechanizmust. Ez tulajdonképpen a gyakorlatban egyszerűen működik: Minden, amivel foglalkozunk, amire gondolunk, vagy ami mélyen bevésődik a tudatalattinkba, azt az agyunk parancsként fogja fel és minden erejével azon lesz, hogy megvalósítsa.
Hogy szemléltessem, hogyan működik ez a gyakorlatban, egy korábbi cikkemből említenék egy szemléletes, de nagyon egyszerű és világos példát.
Amikor új autót szeretnél vásárolni, és végre kiválasztod a modellt, amire vágysz, hirtelen megtelik az utca az álomautóddal. Minden sarkon áll egy, és minden nap legalább 3 jön veled szembe. A helyzet az, hogy eddig is ott voltak, de eddig nem figyeltél fel rájuk. Amint elképzelted, hogy erre az autóra vágysz, a tudatalatti elkezdi keresni a képet a környezetedben, és “felhívja a figyelmedet”, ha valahol találkozol a céloddal.
Hány olyan autót tudsz összeszámolni, amit ezen a héten láttál, és nem tetszett? Próbálj meg visszaemlékezni. Nem hiszem, hogy 1-nél többet meg tudnál említeni. Na és hány olyat láttál, ami tetszett? Talán még a színére és arra is emlékszel, hol parkolt pontosan. Arra emlékszel, hány emberrel találkoztál, akinek nem tetszett az öltözéke? És hánnyal, akié igen? Ugye, hogy egy olyat sem tudsz megemlíteni, akinek a stílusa nem tetszett?
Írd le a céljaidat minél többször, ahányszor csak lehetőséged van rá – tedd akár minden reggel, vagy esténként. Aztán képzeld el az elért öröm érzését. Milyen érzés lesz, ha megvalósítod a vágyadat? Lásd magad előtt a célodat már megvalósult eseményként. A vizualizációról már írtam korábban, ide kattintva elolvashatod. Nem, nem kell semmit bevonzanod, és még csak spirituálisan sem szeretném megközelíteni a dolgot, egyszerűen a tudományos tényekre támaszkodom.
A másik lehetőség az agy átprogramozására az a módszer, amit mentális próbának is hívnak. Tehát a mentális próba. Minden sikerember alkalmazza ezeket. Az agyunk nem tesz különbséget képzelet és valóság között. Egy bizonyos esemény előtt hajlamosak vagyunk arra, hogy a legrosszabb eredményre gondolunk. Elképzeljük, hogyan sülünk fel a randin, hogyan felejtjük el a beszédünket, vagy hogyan esünk hasra az új magassarkúban. Természetesen az esemény bekövetkezik, aztán azt mondogatjuk: Megmondtam, hogy ez lesz! Micsoda égés!
Az agy úgy működik, hogy egy esemény előtt visszatekint a korábbi tapasztalatokra és igyekszik ismételten pontosan ugyanúgy eljárni, mint annak előtte. Amennyiben azonban tudatosan átprogramozzuk a belső tapasztalatot, az agyunk már erre a képre fogja felépíteni a jövőbeli eseményt. Tehát: Képzeld el, hogy mit vársz egy esemény előtt. Ha az első randira készülsz, ne a félelmeidről fantáziálj – inkább képzeld el, hogy magabiztos, vidám életerő sugárzik belőled, jó benyomást keltesz és jól érzed magad. Ha így teszel, és minél intenzívebben képzeled el ezt a képet, akkor az éles helyzetben a tudatalattid ezt a képet fogja előhívni, és így segíti elő, hogy pontosan úgy cselekedj a valóságban, mint amit elképzeltél. Hiszen a képzelet egyfajta valósággá válik az agy számára, amelyet tapasztalatként raktároz el. Természetes, hogy a legtöbben arra gondolunk, amitől félünk. A helyettesítés törvénye alapján – amely kimondja, hogy az egyszerre csak egyetlen gondolattal foglalkozik -, egész egyszerűen a félelmekről való negatív fantáziálás kiüthető pozitív gondolatokkal.
A sportprogram módszer – ahogyan a neve is mutatja – elsősorban egy sportolók számára kifejlesztett módszer, de bármilyen szituációban bevethető. Hasonlóan az előzőkhöz, ez is a vizualizációra épít. Teljesen mindegy, milyen helyzetre készülsz, képzeld el a helyzetet a te szemszögedből (természetesen az elérhető legjobb eredmény képében), aztán képzeld el a külvilág szemével. Sportolók ezt úgy alkalmazzák, hogy először a saját szemszögükből képzelik el, hogy sikeresen bemutatják a dupla forgást a korcsolyapályán, aztán elképzelik az eseményt a célközönség (ez esetben a nézők) szemszögéből – azaz látják magukat sikeresen teljesített dupla forgás közben.
A három módszer kombinálásával hihetetlenül nagy eredményeket érhetsz el, hiszen ezzel arra készteted az agyad, hogy pontosan úgy cselekedjen, ahogyan a lehető legjobb eredmény esetében azt te elvárnád. Nem hiszed? Próbáld csak meg elképzelni, ahogyan hasraesel az utcán. Tedd ezt minél többször, minél életszerűbben, aztán indulj el. Ha elég intenzív a fantáziád, szinte bizonyos, hogy valóban hasra fogsz esni.
“Az elme a takács, ő szövi a jellem belső szövetét és a körülmények külső szövetét is. Amit addig tudatlanságban, fájdalomban és bánatban szőtt, szőheti megvilágosodásban és boldogságban is.” (Napoleon Hill)
A program korábbi részei (navigációs menü)
1. rész – A program alapja
2. rész – Negatív szokásminták és az egy helyben toporgás háttere
3. rész – Döntsd el, mit akarsz! (hogyanok és miértek)
4. rész – Megvalósítás (I. rész)
5. rész – A negatív fantázia és az aggódás, mint önkorlátozó tényező
6. rész – Megvalósítás (II. rész)
Tetszett ez a bejegyzés? Ha igen, kérlek jelezd vissza nekem: Nyomj el like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban a blogra, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: