Mi ez? Sokat és sokszor gondolkodtam már azon, hogy mi az oka, hogy míg egyesek magas egzisztenciával, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatokkal, kiváló gyerekekkel, erős pénzügyi háttérrel és megboríthatatlan lelki nyugalommal, harmóniában élik az életüket, addig mások folyamatosan pénzügyi, párkapcsolati, családi és munkahelyi problémákkal küzdenek, így az életük egy végeláthatatlan taposómalom, melyet rendszerint megállíthatatlan panaszáradat követ. Nem lehet, hogy születésünktől fogva el van döntve a sorsunk, ahogy az sem, hogy a kiegyensúlyozott embereknek szerencséje volt. Kutatómunkába kezdtem, és idővel kirajzolódott bennem a kép, hogy hol vannak azok a mérföldkövek, amikor eldől, melyik irányba mozdulunk tovább. Ezeket a tapasztalatokat, a lelki miérteket és hogyanokat osztom meg veled is ebben a cikksorozatban, amelyet a felső menüsorból az Ugrás!-ra kattintva érhetsz el.
A célok megvalósításának első lépése a vágy. Az égető vágy. Minél erőteljesebben vágysz valamire (és érzésből), annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy sikerül is megvalósítanod. A vágy az a mozgatórugó, amely átsegít minden nehézségen, amely motivál és aminek a segítségével könnyedén átlendülhetsz az akadályokon. A vágy témakörébe tartozik az a fajta meglátás is, hogy a célod mindig személyes. Tehát nagyon fontos, hogy a cél a tiéd legyen, ne pedig másé. Ha azért törekszel egy cél megvalósítására, hogy mások elvárásainak felelj meg, akkor nagy valószínűséggel a vágy sem lesz igazi. Az égető vágy minden nagy teljesítmény kiindulópontja.
A második lépés a hit. Ahogyan már korábban említettem, az ok-okozati összefüggések alapján a külvilág a belső világunk kivetülése. Egyszer Napoleon Hill ezt mondta, ami azóta is az egyik kedvenc idézetem: Minden, amiben az emberi elme hinni tud, azt meg is tudja valósítani. Ha olvastad a korábbi részeket, akkor tudod, hogy a gondolkodásunk az egyetlen olyan dolog, amely felett korlátlan hatalmunk van. A gondolataink pedig meghatározzák az érzéseinket, amelyek aztán a cselekvéseinkre vannak hatással. Tehát a hit kérdése nagyon fontos. Ezért arra kell törekedni, hogy a céljaink összhangban legyenek a hitünkkel. Több elmélet is napvilágot látott már a célkitűzés hogyanjával kapcsolatban. Egyesek szerint a céljainknak olyanoknak kell lennie, hogy az a tudatunk számára hihető legyen. Ezért sok kutatás azt bizonyítja, hogy ha egy nagy cél felé törekszünk, akkor érdemesebb először kisebb célokat kilátásba helyeznünk, melynek megvalósítása esetén mindig magasabbra helyezhetjük a lécet. Brian Tracy azt mondja, hogy mindent, amiben a tudatunk képtelen hinni, a tudatalattink kiveti magából. Ez azt jelenti, hogy nehéz elhinnünk, hogy megvalósítható, hogy például lefogyunk 20 kilót. Kezdjük mindig kisebb számokkal. Először legyen a cél csak 3 kiló, aztán újabb 3, azaz helyezzük mindig egyre magasabbra a lécet. A Harvard Egyetem kutatásai szerint maximum 50 százalékkal igyekezzünk növelni a teljesítményünket: Azaz a célunk megvalósítása 50 százalékos legyen.
Mindannyiunknak vannak önkorlátozó hiedelmei, amelyek szoros összefüggésben állnak a hit kérdésével. Mindazokat az információkat, amelyeket elraktározunk a tudatalattinkban, befolyással vannak az életünkre és a viselkedésünkre – arra, hogy mit gondolunk magunkról. Hogy egyértelmű legyen, idéznék egy rövid történetet.
Ez a történet egy fiatalemberé, aki egy középnyugat amerikai kisvárosból jött. A történet igaz, meg is jelent egy pszichológiai folyóiratban. A fiú az elemiben és a középiskolában is kitűnő tanuló volt. A középiskola befejezése után kitöltött egy egyetemi felvételi tesztet. Pár hét múlva levelet kapott az egyetemtől, amelyben ez állt: „A felvételi teszten 98 pontot ért el, így tehát felvételt nyert az egyetemre.” Mivel nem sokat tudott az egyetemi felvételi tesztekről, azt hitte, hogy a 98 az az IQ pontszáma. A 98-as IQ valamivel az átlag alatt van, és körülbelül 20 ponttal kevesebb, mint amennyi az egyetem elvégzéséhez szükséges. Ebben a hitben élt, és még a középiskolában elért kitűnő eredményeiben is kételkedni kezdett. Azt hitte, nem fog megfelelni az egyetemen. Azért ősszel beiratkozott. Az első szemeszter végén megbukott, vagy majdnem megbukott minden tárgyból. Oktatója magához hívatta, hogy megtudja, mi a probléma. „Kitűnően végeztél a középiskolában, a mi kurzusaink csak egy fokkal nehezebbek, mint a középiskolai tanulmányok. Talán problémáid vannak a lányokkal? Vagy kábítószerezel? Nem megy a beilleszkedés? Mi a baj?” „Minden tőlem telhetőt megteszek, de nem hibáztathat – mondta a fiú –, az IQ-m csak 98-as.” Az oktató megdöbbenten kérdezte: „Miről beszél, fiam?” Mire a fiú: „Az egyetem levelében az állt, hogy az iskolai teszten 98 pontot értem el.” „De fiam, az nem IQ-pontszám – mondta az oktató. – Az nem IQ, hanem egy %-szám, ami azt jelenti, hogy 98 %-ot vagy még magasabb eredményt értél el az ország tanulói között, akik felvételiztek. Te vagy az egyik legkiválóbb tanulónk.” A fiú elment. Ellenőrizte az iskolai tesztet, és meggyőződött arról, hogy valóban, a 98 az % szám és nem IQ. Folytatta tanulmányait, és 2 év múlva az egyetem 30 ezer diákja közül az első 10 között volt. Minden tantárgyban kitűnő lett. Megváltoztatta a valóságát azzal, hogy megváltoztatta a hitét az intelligenciájáról.
Mindannyiunknak vannak önkorlátozó meggyőződéseink. Ezek a korlátok általában csak a tudatunkban léteznek, a valóságban nem. A legtöbb esetben ezek nagy része a gyermekkorból ered. Abból, hogy mit mondtak nekünk a szüleink, mit gondoltak a képességeinkről és a teljesítményünkről, milyen kritikákkal illettek minket. Jack Canfield javasol egy szuper módszert arra, hogyan szabaduljunk meg ezektől a hiedelmektől.
1. Egy papírra írj le minden olyan hiedelmet, amelyet át szeretnél alakítani. (Például ha a szüleid folyton azt hangoztatták, hogy te képtelen vagy bármit befejezni, amit elkezdtél, akkor nagy valószínűséggel te is így gondolkodhatsz magadról. Ez a valóságban nem így van, de az elméd ebben a hitben él, tehát valószínűleg ez alapján is fogsz cselekedni: Én semmit nem tudok befejezni, amit elkezdtem.)
2. A második pontban írj le mindent, amiben szerinted korlátoz téged ez a berögződés. (Nehezen tudod teljesíteni a feladataidat, mert elveszik a kitartás, kifogást keresel a befejezés késleltetésére, vagy úgy érzed, nincsen elég kitartásod hozzá.)
3. Döntsd el, milyen szeretnél lenni. (Vagyis miért szeretnél megszabadulni az önkorlátozó hiedelmedtől – például mert így végre véghezvihetnéd a fogyókúrádat, vagy levizsgázhatnál az egyetemen, stb.)
4. Fordítsd át az önkorlátozó hiedelmet egy pozitív állításba/megerősítésbe. (Mondd, azt, hogy: Mindig befejezem azt, amit elkezdtem. Vagy: Kitartó vagyok. Vagy: Megvan a kitartásom ahhoz, hogy lefogyjak.)
Ezeket a pozitív megerősítéseket mondogassuk mindig, amikor csak lehetőségünk van rá. Ahogy a szüleink negatív megjegyzéseit elraktározta az agyunk, ezzel a módszerrel újraprogramozhatjuk azokat, így idővel az önkorlátozó hiedelmek átalakulnak. Az önszuggesztió teremti meg számunkra a hitet.
A harmadik lépése a célok megvalósításának egy igen egyszerű, mégis elhanyagolt terület: Írjuk le! Az emberek csupán 3 százaléka írja le a céljait. Ez nagyon kevés. Amennyiben leírjuk a célunkat, azzal konkréttá tesszük őket. Nagyon fontos lépése annak, hogy megvalósítsuk őket. Így a céljaink konkréttá, világossá válnak, és egyfajta kötelezettséget érzünk majd a teljesítésükre. Na de hogyan?
1. Mindig E/1-ben fogalmazzunk (hiszen a mi céljainkról van szó).
2. Használj jelen időt (tehát a le fogok fogyni nem jó – mondd inkább azt, leadok 10 kilót)
3. Használj kijelentő módot.
4. Legyen minél rövidebb, lényegretörőbb a kijelentésed.
5. Legyen konkrét (a sokat keresek nem jó – határozd meg pontosan, mennyit)
6. Használj aktív cselekvésre utaló igéket (azaz jobb, ha azt mondod, lefogyok 10 kilót, mintha azt mondanád, 10 kilóval kevesebb vagyok)
7. Használj dinamikus érzelmekre utaló szavakat, mint boldog, egészséges, kivirult, vidáman, boldogan.
8. A célt mindig magunkra vonatkoztassuk: Ne utaljunk másra a megfogalmazás során.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: