Vallatószék – Lélekmozaikok

Jogász, blogger, nő. Önismereti tanácsadó, a tudatos életmód híve. A Lélekmozaikok szerzője. Ő Dr. Ábrahám Hörömpő Andrea, a Lélekmozaikok könyv és blog írója. Ma ő ül a vallatószékben, hogy választ adjon mindenre, ami összefoglalja munkásságát, életszemléletét és a fejlődés iránti elköteleződését, melyet most velünk is megosztott.

1. Hogyan indult a blogod? Mi volt az, ami megadta a kezdő lökést?

Dr. Ábrahám-Hörömpő Andrea

Évekkel ezelőtt már volt egy blogom, és a férjemet annak köszönhetően ismertem meg. Már korábban is szerettem írni, sokszor segített, ha kiírtam magamból azt, ami foglalkoztatott. Évekig kerestem az utamat, és habár egyre tisztábban tudtam, mit nem akarok, egy ideig fogalmam nem volt, hogy mi is az én feladatom itt a világban.

Azután kaptam egy felkérést: egy könyv elő- és utószavát kellett megírnom, ami nagy élmény volt számomra. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy ezt igazán szeretném csinálni. De hogy lehetne ebből megélni? Kerestem a lehetőségeket. Majd a férjem állt elő az ötlettel, hogy indítsunk egy Facebook oldalt, másnap pedig isteni szikraként kipattant a fejemből, hogy ha már egyszer bejött a blogolás, akkor miért ne jönne be még egyszer. A Lélekmozaikok sikere pedig minden kezdeti elképzelésemet felülmúlta, hiszen még másfél év sem telt el a blog indulása óta, és ma már több, mint 20 ezren követnek a Facebookon, írtam egy könyvet, aminek a második kiadására készülök, és a blog látogatottsága az 1 milliós oldalletöltéshez közelít.

2. Hivatalosan jogász végzettséged van. Hogyan kapcsolod össze az írást a szakmáddal?

A jogi egyetem egy racionális döntés volt az életemben, és habár jelenleg még ez biztosítja a megélhetést, hosszú távon már nincsenek ezen a pályán terveim. Annyiban mindenképp izgalmasnak tartom a helyzetet, hogy érdekel az, hogyan lehetne a tudatosságot a vállalati kultúrában is meghonosítani. Ebben pedig nagy segítségemre vannak a vállalkozóként eltöltött tapasztalataim, és a jogász végzettségem.

3. Megszámlálhatatlan mennyiségű bejegyzést posztoltál a blogodon. Mindig van igényed az újra, a jobbra, a még részletesebbre. Honnan a sok ötlet, inspiráció?

Ahogy azt a könyvemben is írom, a tudásnak három forrását tapasztaltam az életemben: hatnak rám a könyvek és mások megélései, sokat tanulok a saját tapasztalataimból, valamint adományként fogadom azokat a sugallatokat, amelyekből gyakran a legjobb írásaim születnek. Sokszor csak „megtalál” egy téma, és könnyedén, fél óra alatt születik belőle egy blogbejegyzés. Máskor mindazokat az élményeket fogalmazom meg, amelyek engem érnek. Az írás számomra sokszor terápia is. Vannak olyan írásaim, amelyeket leginkább magamnak írok, és amiben lelkemnek egy olyan részét tárom az olvasók elé, amelyben igazán megmutatom a sebezhetőségemet.

4. Miből merítesz energiát a hétköznapok során?

Figyelek arra, hogy megadjam a szervezetemnek azt a mennyiségű alvást, amire szüksége van, ezen kívül a férjemmel is rengeteg energiával töltjük egymást. Az írás öröme pedig olyan energiákat szabadít fel bennem, amit korábban soha nem tapasztaltam.

5. Az életedet a tudatosságra és a boldogságra való törekvés szellemében éled. Ez mindig így volt, vagy csak idővel fogalmazódott meg benned az igény, hogy az életedet egyfajta spirituális megközelítésből szemléld?

Az életemet sokáig a racionalitás határozta meg: csak azt hittem el, amit láttam, amit tapasztaltam. Azután a nehézségek elindítottak egy úton, aminek köszönhetően szépen lassan felfedeztem, sokkal többek vagyunk annál, mint amit látunk. A spiritualitás fokozatosan lett része az életemnek, és miután megtapasztaltam a „láthatatlan Erők” működését a saját életemben, az egyik legfőbb célom az lett, hogy az egykor hozzám hasonló, materialista és kicsit „földhöz ragadt” emberek számára is mutassak egyfajta utat, amivel nyitni tudnak a spiritualitás felé. Azt tapasztalom, hogy egyre több ember válik erre nyitottá, és a dr. David R. Hawkins által megalkotott Tudattérkép ennek kiváló eszköze.

6. A blogod és a könyved lényeges alapvetései az önismereten alapulnak. Mit gondolsz, mi lehet az oka, hogy az emberek többségének iránymutatásokra van szüksége, hogy közelebb kerüljön önmagához?

Hiszem azt, hogy mindenkiben hatalmas és végtelen tudás, érték és kincs rejtőzik, csak ezt legtöbbször nem látjuk az évek alatt ránk rakódott, legtöbbször másoktól átvett és tanult hiedelmek, nézőpontok, félelmek miatt. Ezért hasznosak a külső eszközök, melyek segítenek minket ezeknek a belső értékeknek a feltárásában. Amit én a Lélekmozaikok című könyvemben leírok, azok olyan törvényszerűségek, amelyeknek az ismeretében tudatosabban élhetjük az életünket. A Lélekmozaikok olyan útjelző és térkép lehet az emberek életében, amelynek köszönhetően már nem „vakon” élnek. Az önismeretnek tehát igen gyakorlatias haszna van: nem tévedünk el annyira utunkon, mint korábban, valamint ha életünk fordulóponthoz érkezik, az összefüggések ismeretében könnyebben hozhatjuk meg választásainkat is.

7. Az önismeret egy automatikus folyamat?

Nem gondolnám, hogy automatikus lenne, mert sokan nem mernek szembenézni saját magukkal, a félelmeikkel, felvállalni azt, kik is valójában. Ez is nagymértékben függ attól, ki milyen tudatszinttel rendelkezik.

8. Miért fontos, hogy megismerjük a személyiségünk és a tudatalattink működését?

Az önismeret során mindaz, ami eddig tudattalan volt, felkerül tudatos szintre. Ha megismerjük a tudatalattinkat, akkor már nem a berögzült automatizmusok irányítanak minket, hanem képessé válunk arra, hogy tudatosan hozzuk meg választásainkat. Amikor tudatosan választunk, már nem hagyjuk, hogy a külvilág szeszélyei befolyásoljanak, hanem érezzük, hogy képesek vagyunk belső Erőnkre támaszkodva a saját sorsunk alakítására.

9. Ahogy már több helyen is írtad, a saját magunk által létrehozott hiedelmeink korlátoznak bennünket céljaink elérésében. A jelenség a társadalmi nyomás és az elénk támasztott elvárásokhoz vezethető vissza?

Az önkorlátozó hiedelmeink fakadhatnak külső elvárásokból, tanulhatjuk, átvehetjük a szüleinktől, tanárainktól, munkatársainktól, de lélekként is hozhatjuk magunkkal akár előző életeinkből. A kérdés az, hogy szembe merünk-e velük nézni, merjük-e és tudjuk-e meghaladni őket? Szinte mindenki életében vannak olyan blokkok, amelyekre ha képesek vagyunk nem akadályként, hanem a fejlődésünk eszközeként nézni, nézőpontunk megváltozásának köszönhetően teljesen megváltozik a hozzá való viszonyunk, ezáltal könnyebben tudjuk elengedni és meghaladni őket.

A társadalmi nyomás és a külső – család, munkahely vagy mások által kinyilvánított – elvárások azokra vannak nagyobb hatással, akik bizonytalanok saját magukban, így ki vannak téve a külvilágból érkező visszaigazolásoknak. Ha én rendben vagyok magammal, tudom mit akarok, merek a saját belső hangomra hallgatni, akkor a külvilág zaja nem lehet olyan erős, hogy megingasson.

Az elvárásoknak való megfelelés egy olyan mókuskerékbe juttathat el, ami végeláthatatlan kielégületlenséghez vezethet. A másoknak való megfelelés és a külső visszaigazolások soha nem adnak akkora stabilitást és önbecsülést, mint ami saját Erőnk felfedezésével, Önmagunkban tud megszületni.

10. Mi motivál? Van valaki konkrét személy, aki inspirál?

A motivációm a lelkem legmélyéből fakad. Már nem csak hiszem, hanem tudom, hogy ebben az életemben azt írást választottam sorsfeladatomul. Most, hogy ezt már felismertem, lelkem lubickol ebben a szerepben, és érzem a fokozatos és egyre csodásabb kiteljesedést.

A legjobban a lélektársak inspirálnak, és azok az események, amelyeket velük kapcsolatban élek át. Hiszem azt, hogy van néhány igen közeli lélektársunk, akik hozzásegítenek ahhoz, hogy mindazokat a feladatokat, amelyeknek megtapasztalását jelen életünkben célul tűztük ki, megéljük. Ők azok, akik a legjobban megérintenek minket. Ez néha azonban azzal jár, hogy nemcsak életünk legcsodásabb, de legnehezebb pillanatait is nekik köszönhetjük.

11. Miben látod a mai társadalom teljesítményorientált életvitelének az okát?

Bizonytalanak vagyunk önmagunkban, ezért a biztonságunkat a külső körülményekben vagy más személyben keressük. Sokan úgy érzik, a teljesítményükkel bizonyítják az értékességüket, elhiszik, hogy mindez számít. És habár érdemes törekedni arra, hogy értéket teremtsünk a társadalomban, de fontos látni azt, hogy a saját értékünket nem csak a tetteink bizonyítják. Nem kell folyamatosan tenni valamit azért, hogy érezzük: értékesek vagyunk. Aki érzi ezt, megtalálja ebben is azt az egyensúlyt, ami végül igazi belső stabilitást és harmóniát nyújt számára.

12. Mi a legfőbb oka, hogy már fiatalon stresszesen, feszülten éljük a mindennapokat?

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a stresszt a külvilági dolgok okozzák, valójában azonban a stresszt kivetítésként alkalmazzuk. Elfojtjuk az érzéseinket, ami egy idő után felgyülemlik bennünk. Ez a nyomás kiutat keres, és a külvilágban talál egy okot, amire kitörhet. A stressz igazi forrása valójában belső, nem pedig külső, ahogy hinni szeretnénk.

Sokkal könnyebb a külvilágban, a körülményeinkben, a munkában, a családtagokban megtalálni az okokat, és rájuk fogni, hogy miattuk vagyunk stresszesek, mint elismerni azt, hogy van bennem mondjuk egy nagy adag harag, amit évekig elfojtottam. Ezért már fogalmam nincs miért, kire és mire haragszom. Hányszor hibáztatunk másokat, vetítjük ki rájuk az érzéseinket és tesszük meg őket bűnbaknak, miközben a haragunk forrása valójában bennünk van?

Az önismeret hozzásegít ahhoz, hogy felismerjük és meglássuk ezeket a pillanatokat. A tudatosság nem azt jelenti, hogy akkor ezentúl már mindig tökéletesen reagálunk, sokkal inkább azt, hogy jobban, hamarabb és könnyebben megértjük saját magunkat, az életünket és mások működését. Ezáltal sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek a kapcsolataink – másokkal, de ami talán még fontosabb: Önmagunkkal.

13. Tapasztalataid szerint mi a legjobb módja, hogy oldjuk a szorongást?

Kinek mi működik? Erre nincs általános recept. Van számos blokkoldó technika: kineziológia, Access bars, családállítás, stb. A szorongás mögött állandósult félelem rejlik. Belemehetünk ezeknek az okaiba, juthatunk felismerésekre, de ez önmagában nem mindig oldja fel a szorongást.

Bármikor választhatjuk azt, hogy nem szorongunk, és elengedjük azt a félelmet, ami ezt táplálja. Amikor valamit nem akarunk vagy nem tudunk elengedni, amögött mindig az rejlik, hogy tudatosan – de legtöbbször tudattalanul – ragaszkodunk hozzá. Mégpedig azért, mert ad számunkra valamit, ami jó. Mondjuk állandóságot. Rengetegen félnek a változástól, emiatt foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, amit állandónak éreznek az életükben.

Az elengedés tehát akkor működik, ha hajlandóak vagyunk lemondani arról a titkos előnyről, ami miatt ragaszkodunk. Ehhez azonban szembe kell nézni magunkkal. Aki ettől fél, és még önmagának sem ismeri el, az nem fog tudni elengedni sem. Sokan hazudnak még saját maguknak is, de bármikor választhatunk másképp. Ha felfedezzük, hogy a választásaink révén mekkora lehetőségeink vannak, olyan kapuk nyílnak meg számunkra, amelyekről korábban álmodni sem mertünk.

14. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mivel az írásban lelem a legnagyobb örömöt, szeretnék ebben még jobban kiteljesedni, úgy, hogy ebből meg is tudjak élni. Tervezem azt, hogy az ismereteimet akár kisebb workshopokon, előadásokon is megosztom az emberekkel. Különösen az elengedés, mint módszer foglalkoztat most, valamint Access Consciousness módszereivel is szeretném ráébreszteni az embereket mindarra a tudásra, ami bennük rejlik. Ezért folyamatosan képzem magam, és nyitott vagyok az új módszerek megismerésére is.

Köszönöm az interjút Andinak! Kattints ide a Lélekmozaikok blog olvasásához.