Napoleon Hill a sikerről

Korábban már többször is írtam nektek arról, milyen hatással volt rám és az életemre Jack Canfield – A siker alapelvei c. könyve. Azóta is rendszeresen felmerülő téma az életemben a siker hajszolása, a céljaim elérése és a vágyaim megvalósítása – melyet egyre inkább tudatosabban kezelek. Ma már megtanultam száz százalékos felelősséget vállalni az életemért, leküzdöttem az önkorlátozó hiedelmeimet, illetve elsajátítottam a teremtő vizualizáció technikáit is. Mindezek mellett persze van még mit fejlődnöm, de úgy érzem, a három legfontosabb összetevő már elhozta mindazt az életemben, amiről eddig álmodni sem mertem.

A Siker alapelvei c. könyvet Canfield mind arra a tudására alapozza, amit évtizedekkel korábban egyik mentorjától, Napoleon Hilltől tanult – ő fektette le Jackben az alapokat, amelyeket aztán továbbfejlesztve elérte mindazt, amiről valaha is álmodott. Ma ettől a csodálatos embertől hoztam nektek néhány elgondolkodtató idézetet, és fontos gondolatot. Beszéljen helyettem Napoleon Hill.

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.

A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is.

Ha nem vagy képes nagy dolgokat véghez vinni, végezd nagyszerűen az apró ügyeket! Ne várj az alkalomra! Ragadd meg a közönséges hétköznapi alkalmakat, és tedd őket naggyá!

Nem az lesz sikeres, aki pusztán elkezd valamit. Az lesz sikeres, aki elkezdi, és ha a fene fenét eszik is, befejezi.

A siker kiindulópontja egy égő vágy valamely határozott cél eléréséhez.

Ha egy gondolat folyamatosan jelen van az elmében, vagy koncentráltan foglalkozunk vele, gyakran bevonzza a hozzá tartozó tulajdonságokat is. (…) Egy gondolat olyan, akár a földbe vetett mag.

Mi irányítjuk jellemünk fejlődését, ami majd meghatározza azok jellemét, akiket magunkhoz vonzunk

Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az, melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.

A dicsekvés általában a kisebbrendűségi komplexus öntudatlan beismerése. (…) Amikor dicsekszel a teljesítményeiddel, valójában azt közlöd másokkal, hogy nem vagy biztos magadban, és nem tudod, mennyire értékel a világ.

Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak “kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk “szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk “felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.

A szokás a környezetből nő ki. Abból, hogy ugyanazt mindig ugyanúgy tesszük – abból, hogy ugyanazokat a gondolatokat gondoljuk újra meg újra. És miután kialakult, olyan, akár a cement, melyet, ha megszilárdult, nehéz feltörni.

Végezhet valaki a legjobb egyetemen, sőt a fejében tárolhatja a világ összes enciklopédiájának minden adatát, ha nem képes ezt a tudást megszervezni és tettre váltani, akkor semmit sem ér, sem neki, sem a világnak.