Hétzárta – Hallom nincs pasid?!

Az utóbbi időben többen kérdezték tőlem, hogy mégis mi az oka annak, hogy több, mint egy éve nincs párkapcsolatom. Igényes nőnek tartom magam, érdekel a szépségápolás, törekszem a dekoratív megjelenésre, bár a visszafogottabb értelemben és nyitott vagyok az emberekre. Ennek ellenére be kell vallanom, a hiba nem a férfiakban, inkább bennem található. Miért? Mert egyszerűen nem találok az igényeimnek és az elvárásaimnak megfelelő férfit. Sorra veszem, kik azok a férfiak, akikbe az elmúlt egy évben belefutottam.

A következő bejegyzésben mindenképpen szeretném megemlíteni – bár ez magára az egész blogomra vonatkozik -, hogy ez az írás a saját, szubjektív véleményem, a saját tapasztalataimra alapozva és a saját szemszögemből megközelítve. Tehát: Akinek nem inge, ne vegye magára – használhatnám a jól bevált közhelyeket, amely ezúttal tökéletesen megállja a helyét.

A sors úgy hozta, hogy az utóbbi időben belefutottam néhány férfitípusba, amelyek ha másra nem is, arra mindenképpen jók voltak, hogy beismerjem magamnak, melyek azok a tulajdonságok és típusok, amelyek az én értékrendszerembe nem férnek bele.

1. A felvigyázó: Egy férfi legyen férfi – gondoltam mindig is, hiszen én csak egy valódi férfi mellett lehetek igazi nő. Tehát ha csepeg a csap, akkor azt gondolom, ne tőlem várja a megoldást, ahogy a kerékcserében is hasznos segítségnek bizonyulhat. Azonban függetlenül egy férfiban lakozó férfiasságtól, vannak bizonyos területek, amelyben nem szorulok segítségre. Például az ágyat meg tudom vetni magam is. Nem kell azonnal odarohanni, és segítő kezet nyújtani azzal a felkiáltással, hogy hagyd csak, majd én megcsinálom, neked úgysem menne. De. Képes vagyok egyedül is megágyazni. Sőt! Arra is képes vagyok, hogy kitöltsem a tejet a kávémhoz, vagy leszűrjem a tésztát, amit megfőztem. Nem kell folyton ott lábatlankodni, és vigyázni rám, mintha képtelen lennék bármit is egyedül elvégezni. Majd ő vezeti az autómat, mert nekem úgysem megy? (De, megy, és a saját autómat kizárólagosan én vezetem. Nincs vita.) Én értem a segítő szándékot – és ez rendben is van. De amikor átesünk a ló másik oldalára, és 3 éves, magatehetetlen kisgyermekként kezelnek, azt nem élvezem. Köszi!

2. A szexorientált: Az egyik legnagyobb közösségi oldalon gyakran kapok üzeneteket magányos férfiaktól, akik valamiért az én profilképemben látták meg a fantáziát. Általában ezek a kezdeményezések jól is esnek – ilyenkor valahogy mindig arra számítok, hogy mélyenszántó, átszellemült, éjszakákon át tartó beszélgetések következnek, amelyekből majd egy hosszú ismerettség alakul ki – aztán talán ennél jóval több is. Ha statisztikát készítenék a férfitípusokból, akkor az elmélyült, filozofikus, netán hétköznapi témák elbújhatnak a szexuális célozgatások mellett. Mi van rajtad? Pizsi? Óóó, az szexi lehet. És, milyen bugyit viselsz? Óóó, te a klasszikus bugyira buksz? (Nem, csak általában ezt mondom, amikor már szörnyen idegesítenek a kérdések.) Nagyon jól áll a sötét haj. Biztos finom lehet a tapintása. (Nem, mert szörnyen töredezett a hajam, de biztos.) Általában lefekszel a férfiakkal az első randin? (Igen, az első előttin is, anélkül, hogy bármit tudnék róluk, sőt, igazából a nevükre sem vagyok kíváncsi.) Ha meglátogatlak, aludhatok nálad? (Első randin? Persze, megadom az otthoni címem, sőt, kulcsot is adok a nevedre szólóan, díszcsomagolásban.)

3. A bennfentes: Az rendben, hogy ismerkedünk – megosztunk magunkról információkat, eláruljuk a véleményünket bizonyos témákban, beszélgetünk jövőről (néha múltról), tervekről, vágyakról és élményekről – de egy friss ismerettség során nem adunk ki magunkról minden adatot. Tehát ide tartozik mindaz, amely a privát élet elemeit képezik. Ahogyan nem adok az első randin kulcsot, úgy nem árulom el, mennyit keresek, vagy hogy hány férfi volt az életemben – sőt, még azt sem, miért lett vége az előző kapcsolatomnak, ki a nőgyógyászom, vagy hogy mennyi megtakarításom van a bankban. Nem adok ki információkat a családomról, ahogy azt sem árulom el, mi a bankkártyám PIN kódja. Nem azért, mert bizalmatlan vagyok, hanem egész egyszerűen azért, mert vannak olyan területek, amelyeket az ember vagy a közeli ismerőseivel, vagy egyáltalán senkivel nem oszt meg. Nem tartom lényegesnek, hogy eláruljam, mennyi pénzem van, hiszen ez egy olyan dolog, ami rám tartozik. Akár tetszik, akár nem. A válasz: Sértődés.

4. A faggatózó: Előfordul, hogy netes ismerkedéseim során netán egy kis szünetre van szükségem, vagy egyszerűen dolgom akad – például találkozóra megyek, ne adj’ Isten dolgozni. Fürdeni. Főzni. Enni. Vagy csupán egy kicsit offline üzemmódba szeretném kapcsolni magam, és elolvasni egy jó könyvet. De előfordul az is, hogy időpontra megyek az orvoshoz. Vagy netán hajnali 2-kor úgy döntök, hogy ideje lefeküdni aludni. Ilyenkor elkezdődik a fajtára jellemző kérdések áradata: Hová mész? (El.) Vár valaki? Aludni mész? Kivel találkozol? Na és hol? Mit fogtok csinálni? Férfival találkozol? Más férfival is beszélgetsz? Szexelni mész? Most miért rázol le? Nem árulod el? Miért? Ez rám is tartozik, hiszen ismerkedünk, tudnom kell mindenről. Pontosan hová mész és mit fogsz csinálni? (Hm. A fürdőszobába megyek, pisilni, vagy tampont cserélni. Köszi a kérdést, fotót küldjek?)

5. Az ostoba: A végére hagytam a leginkább szubjektív fajtát, hiszen az ostobaság, mint olyan, mindenkinek mást jelent. Főként a saját gondolkodásához hasonlítja az ember, és abból indul ki, amit ő képvisel. Akadt néhány olyan eset, amikor a mélyenszántó beszélgetésnek induló, már már boldogságérzetet teremtő gépelés során olyan alapvető butaságokkal találkoztam, amely az én értékrendemben messze nem intelligens, jóval inkább nevetséges megnyilvánulás. Hiszen vannak, akik nem tudják kire szavazzanak: Ma már csak két pártra szavazhatok, akiknek esélye van megnyerni a választásokat: A kommunisták és a feministák örvendenek nagy népszerűségnek a politikában. (Ja. A feministák. És az melyik párt is lenne?) Úgy gondolom, kicsit alacsony önbizalommal rendelkezem, tehát nem vagyok egzisztenciális. (Az egoista szót keresed? Mondd, hogy csak szóbotlás!) De akadnak olyanok is, akik szerint a nők nem járnak WC-re, és őszinte megdöbbenéssel konstatálják, hogy de. (Bocsi, hogy kiábrándítottalak.) Tipikus baki, amikor valaki azzal akar felvágni, hogy számára ismeretlen jelentésű, ám jól hangzó szavakat használ a beszélgetései során – hiszen így a tudását és az eszét fitogtathatja. Általában tévesen. Kérlek titeket, ne használjatok olyan szavakat, amelyeknek nem vagytok tisztában a jelentésével!

Tetszett ez a bejegyzés? Nyomj egy Like-ot a jobb oldali sávban található Facebook dobozban, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!