Varázsdoboz

Pszichológiai megközelítésben a smink az önkifejezés egy módja, amivel a nők igyekeznek kiemelni a szépségüket, amivel az önbecsülésüket erősítik, önigazolást keresnek. Mások szerint a smink művészet, csak itt a vászon az arcod. Rengeteg cikk született már a témában, és sokat gondolkodtam rajta, vajon érdemes-e nekem is írnom róla. Végül úgy döntöttem, szeretném a kérdést egy másik szemszögből is megközelíteni, így született meg a bejegyzés. 

Én alapvetően az a sminkelős lány vagyok. Megszállottan vonzódom a kis színes tégelyekhez és a szintetikus ecsetekhez – a sminkelés folyamata számomra minden nap új kihívás, új lehetőség, amivel mindig más megvilágításba helyezhetem magam, és kiélhetem a kreativitásom.

Tény, hogy a sminkelés története a szépség iránti vágy során alakult ki. Időszakonként változott ez a trend, és a nők igyekeztek az adott társadalmi befolyás nyomása alatt festeni az arcukat. A női emancipáció feltörekvésével idővel kialakult az a szemlélet, miszerint a nők a trendekkel sokszor szembe úszva, a saját nőiességüket és szépségüket emelték ki. És talán ez lenne a lényeg.

A rengeteg elvárás és társadalmi nyomás miatt igyekszünk megfelelni az adott szépségideálnak, hiszen a társadalom szemében a más trendeket követők gyakran kívülállóként megbélyegzetten léteznek. Különbséget kell tennünk a smink, mint művészet, mint önkifejezés és a smink mint álca, álarc jelenség között.

Te vajon miért sminkelsz reggelente? Azért, hogy te jól érezd magad, azért, mert kiélheted a kreativitásodat az arcodon, vagy azért, mert így nyerhetsz elismerést, önigazolást? A társadalmi elvárások miatt sokszor nehéz különbséget tenni a kettő között. 

Egy smink akkor jó, ha téged tükröz. Egy jó make up lényege nem abban rejlik, hogy véka alá rejtsd az arcod valódi vonásait, hanem abban, hogy kiemeled a rád jellemző vonásokat. Önkifejezed magad. Előtérbe helyezed mindazt, amit szépnek látsz magadon és háttérbe szorítod – ha csak optikailag is – azokat a területeket, amelyeken változtatnál, elrejtenél, vagy kevésbé vagy büszke rá.

Ahhoz, hogy ezt elsajátítsd, meg kell találnod magadon, ami szép. Ehhez pedig szükséges némi önbizalom, némi magadba vetett hit. Az arcod – és a tested más részei is – történelemkönyve az életednek. Hegek, a császármetszés nyomai, a gyermekkori sérülések és a ráncoskák a nevetéstől mind részesei a testednek. Ezeket kár lenne elrejteni, mert pont úgy képezik a részedet, mint a két szemed, vagy a szád. Mindannyian ráncosak, szőrösek vagyunk, és ha megöregszünk, még inkább. És ennek így kell lennie. 

A smink az önkifejezés eszköze. Nem a rejtőzködésé. Egy smink akkor lesz igazán jó, ha ahelyett, hogy elrejted magad alatta, kiemeled a rád jellemző vonásokat. Így leszel igazán te.

Emlékszünk azokra az átalakítóshowkra, amikor a jelentkezőket profi sminkesek és fodrászok varázsolták át? Mi volt a leggyakoribb reakció végül? Ez nem is én vagyok. A férjem meg sem ismert. Teljesen átváltoztam. És ez a legrosszabb, ami történhet. Az erős smink, az eltakart valóság mind arra enged következtetni, hogy idővel az önbizalomhiány egyre inkább kialakul, a gödör pedig egyre mélyebb lesz. Minél inkább álarcot viselsz, annál inkább szégyellni – mi több, tagadni – fogod a valódi arcodat. És ugye nem ez lenne a cél?

Mindenki gyönyörű a maga módján – ha nem is mindenkinek, mert ilyen úgy sem lesz. De ha a saját szépséged a mérce, akkor a saját arcodat sminkeld. Az álarc nem jó választás.

Sokunknak okoz problémát az időhiány – az, hogy a sok teendőnk mellett rengeteg programot, feladatot elhalasztunk, netán kihagyunk, hiszen kevés idő áll a rendelkezésünkre. Azonban ez nem teljesen igaz, hiszen az időbeosztásunkba sokszor a holtidőt nem számítjuk bele, pedig akár több órára is rúghat naponta. Ma arra keresem a választ, hogyan használhatod ki hatékonyan ezt az időszakot.

Holtidő az, amikor olyan helyzetbe keveredsz, amikor a saját akaratod ellenére akad némi időd. Ilyen helyzet, amikor utazol a buszon, netán az orvosi rendelőben vársz a sorodra. Állsz a pénztárnál. Ebédszüneted van és már megebédeltél. Lyukasórád van az egyetemen. Sorban állsz a bankban, vagy a kávézó teraszán várod a barátodat. Ezek az időintervallumok általában 10-15 percet tesznek ki, de ha összeadod, hogy egy nap hány ilyennel találkozol – pláne, ha még utazol is közben -, akkor akár az 1-1,5 órát is kitehetik. 

10 perc nem tűnik soknak. Pont ez az oka annak, hogy bele se gondolsz, hogy ezt az időt akár a hasznodra is fordíthatnád, hiszen mégis mire elég 10 perc? Nem is gondolnád, mennyi mindenre, pláne, ha van 3×10 perced egy nap. Az már fél óra, ami alatt jóval előrébb juthatsz a teendőiddel.

Nézzük, mire használhatod fel az ajándék kis időcsomagokat, a teljesség igénye nélkül, abból kiindulva, hogy szeretnéd hasznosan eltölteni azt.

– Ha van teendőlistád, vagy valamilyen formában naplózod a feladataidat, akkor sokkal könnyebb elindulni. Keress olyan elvégzendő feladatot, amely nincs sem helyhez, sem időhöz kötve. Hívd fel a szolgáltatót, ahol már régóta szeretnél hibabejelentést tenni, vagy kérdezd meg a barátnődet, hogyan tervezi a szabadnapját.

– Ha van okostelefonod, esetleg internetkapcsolatod is hozzá, ezt is kihasználhatod. Elküldhetsz néhány fontos emailt, vagy elolvashatod a bejövő leveleidet – akár azonnal megválaszolva a fontosabbakat.

– Internetezz! Ha anyagot gyűjtesz a következő dolgozatodhoz, netán éppen nyaralást szervezel, akkor ragadd meg az alkalmat. Előre dolgozhatsz, így később több időt spórolhatsz meg.

Érdemes olyan teendőket lebonyolítani a holtidőben, amelyre később mindenképpen sort kerítenél – így szívességet teszel magadnak, hiszen előre dolgozol. 

– Ha szeretsz olvasni, gyakori látogató lehet a táskádban egy regény, útikönyv, magazin, vagy akár egy tanulmány a telefonodon. De ide sorolhatjuk a továbbképzési tananyagokat, vagy bármit, amit olvashatsz, hiszen a reklámszövegek és a plakátok elég hamar unalmassá válnak, na meg hasznot sem húzhatsz belőle.

– Ha van RSS olvasód, vagy elmented a kedvenc/elolvasásra váró cikkeket az internetről, kivégezhetsz párat a holtidőben. Újak után is kutakodhatsz, vagy szelektálhatod a régebbieket, amelyek már nem hasznosak számodra.

– Ha régóta halogatod egy email megfogalmazását, vagy egy telefonhívást, most itt a lehetőség. Ha hosszas beszélgetésre kell számítani, de ódzkodsz tőle, vagy talán pont ezért nem telefonáltál, akkor jó kifogás lehet az elbúcsúzásnál a busz megérkezése, vagy a sorra kerülés a pénztárnál.

– Ha szeretsz fotózni, netán dokumentálni az életed minden pillanatát, akkor vidd magaddal a fényképezőgépedet. A kompakt fényképezők ma már bármelyik táskában elférnek. Készíts tematikus fotókat, aztán alkoss belőlük montázst. Ha scrapbookoznál, akkor ennek szellemében lőjj pár fotót.

– Készíts albumot hangulatodhoz illően. Összeállíthatsz nyugtató, felpörgető, vagy vidám lejátszási listákat, így minden helyzetben kiválaszthatod az éppen hangulatodhoz illőt. Ha ideges vagy, hallgass nyugtató dallamokat, ha fáradt, pörgesd fel magad.

Remélem hasznosnak találtad a tippjeimet, próbáld ki közülük, amelyik szimpatikus. Szép napot! 

Egy szerencsétlen véletlen folytán arra kényszerültem, hogy 3 héten belül új autót kell vásárolnom. Összegyűjtöttem a legfontosabb dolgokat, amelyeket megnézek az autóvásárlás során, a saját igényeimhez igazítva, ám ettől még sokak számára hasznos lehet ez a kisokos. Összegyűjtöttem néhány trükköt, amivel elkerülhetjük a becsapást és a rossz vételt.

Az édesapám autószerelőként mindig azt mondta, hogy az autóba belelátni nem lehet, nem lehet előre megmondani, milyen rejtett hibákkal rendelkezik, de néhány jól irányzott kérdéssel és néhány apróságra való odafigyeléssel elkerülhető, hogy rossz vásárt csináljunk.

Most arra a részre, hogy milyen autót vásárlunk, nem szeretnék kitérni. Egyrészt mert mindenkinek másmennyi pénze van az autóvásárlásra, amely általában meghatározott keretek közé szorítja a lehetőségeinket, valamint mindenkinek másféle felszereltséggel, teljesítménnyel rendelkező autóra van szüksége. Ha kiválasztottunk néhány lehetséges jelöltet, akkor itt az ideje a személyes megtekintésnek. Na de mire figyeljünk?

Kép innen: flagmagazin.hu

Elsőként vegyük szemügyre az autót kívülről. Legyünk kritikusak, alaposan járjuk körbe a jelöltet és keressünk hibára utaló jeleket. Ilyen lehet a túl nagy, vagy éppen túl kevés térköz az ajtók illesztésénél, a karcolások és a hézagokban való eldeformálódások. Ezek a jelek arra utalnak, hogy az autó vagy törve volt, vagy egy elemet kicseréltek rajta. A törött autót akármennyire is precizen építik újra, csökken az értéke. Ez nem azt jelenti, hogy a törött autót nem szabad megvenni, jóval jutányosabb áron hozzájuthatunk, ám számolnunk kell azzal, hogy ha majd túl szeretnénk adni rajta, valamennyivel alacsonyabb összeget kérhetünk érte. Ilyen trükk, ha megnézed az ablakokba nyomott jelzéseket – az eredeti tartozékoknál az ablakokon a jelzőszámok megegyeznek. Amennyiben valamelyik üvegen olyan jelzést találsz, ami eltér a többitől, az egyértelmű jele annak, hogy az üveg cserélve volt. Kérdezz rá, mi volt az oka.

Menjünk kicsit beljebb. Az ajtók illesztésénél a gumifelület közötti részen végighúzva az ujjunkat kereshetjük a deformálódás jeleit. Ezt gyakorlatilag bármelyik illesztésnél elvégezhetjük. Ha az autót eredeti állapotában, törésmentesen kínálják eladásra, akkor nem találkozhatunk deformálódásokkal. Ha mégis, akkor szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy az eladó megpróbál átverni bennünket.

Feküdjünk az autó alá, és keressünk rozsdásodásra utaló jeleket. Persze ha régebbi autót választunk, akkor nem ritka, hogy az alváz néhány helyen rozsdafoltos, de ha a rozsdásodás jelentős mértékű, inkább válasszunk másik terméket. A rozsda az ajtók alsó-belső felén is gyakori jelenség. Erre a területre is fordítsunk kiemelt figyelmet.

Az autó tisztasága és állapota arról is árulkodik, hogyan bántak vele korábbi tulajdonosai. Ha beülünk a kocsiba, az első tényező a szag. Ha dohányfüstös, dohos szagot érzünk, akkor valószínűleg a cigi gyakori látogató volt az autóban. Erről a tetőkárpit is árulkodhat, hiszen a nikotin hatására idővel sárgássá válhat, elszíneződhet. Ezeket a nyomokat általában az kárpittisztítók is nehezen tudják eltüntetni.

Ha az autó belülről tiszta, karcolásmentes, akkor következtethetünk arra, hogy rendeltetésszerűen használták azt korábban, illetve hogy szépen bántak vele. Érdemes figyelni a kormány és a sebváltó állapotára is. Ha túlságosan kopottak, de az autót kevés futott km-rel árulják, ott kezdjünk gyanakodni. 

Próbáljuk ki az összes kapcsolót, és az autó egyéb berendezéseit, gondolok itt az elektronikára is. Töröljünk ablakot, kapcsoljunk világítást, és próbáljuk ki a klímát, rádiót. Ha számunkra az adott extra nem is jelentős, akkor is érdemes tesztelnünk, hogy az összes funkció megfelelően működik-e. 

Indítsuk be a motort. Lépjünk párszor a gázra és figyeljük meg, milyen füstöt okád ki a kipufogó. Ha fekete, sötétszürke, netán kék az égéstermék, akkor ott valami hiba van. Nyissuk fel a motorháztetőt és hallgassunk bele a motor alapjáratába. A motortérből nem szűrődhet ki sem fémes, sem kattogó hang. 

A próbaút

A próbautat mindig kikapcsolt rádió mellett tegyünk meg. Kapcsoljuk az összes fokozatot és közben figyelmesen hallgassuk a motor zaját. Ha furcsa, oda nem illő, netán fémes zajokat hallunk, akkor már nem tiszta az eladás szándéka. Válasszunk olyan utat, amely nem túl jó állapotú, így a lengéscsillapítók teherbírását és működését is tesztelhetjünk. Satufékezzünk, nézzük, hogyan reagál az autó és figyeljük a hangokat. A futómű megfelelő állapotára abból következtethetsz, hogy elengedett kormány mellett (csak óvatosan!) az autó merre húz. Ha jelentősen balra, vagy jobbra húz elengedett kormány mellett, akkor indokolt lehet a futóműbeállítás, esetleg egy hiba megléte.

Az esetleges szervizelésekről a kereskedő a megfelelő dokumentumokat át tudja adni. Ha az autó nem szervizkönyvezett, akkor is szükséges az egyes elemek cseréjéről a dokumentum megléte. Erre hivatkozhatunk, ha problémánk akad, illetve arra is enged következtetni, mikor esedékes a további karbantartás. Ez autónként és típusonként eltérő lehet, kérdezzünk meg róla szakértőt, vagy márkakereskedést.

Ha hiányos a felszerelés – tehát a pótkulcsot nem mellékelik, esetleg a szervizkönyvet nem vezették rendesen, hiányoznak az autó eredeti tartozékai, az is gyanakvásra adhat okot.

Az összes hibát nem tudjuk kiküszöbölni, de amit megtehetünk azért, hogy jó vásárt csináljunk, tegyük meg. Akkor is, ha az eladó szemében kekeckedőnek tűnhetünk. Az autó több évre szól, ezért ne hagyjuk magunkat becsapni.

Mi ez? A Vigyázz! Kész! Posztolj! mozgalom Szilvi fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy a magyar bloggerközösséget még jobban összehozza (a blogját és a kihívás leírását alul találod). A kezdeményezés lényege, hogy a tagok kéthetente egy bizonyos témáról elmélkednek, ami előre megadott, ezzel egyfajta közösségi programot alkotva, amely amellett, hogy összetartja a közösség tagjait, az olvasóknak is szórakozási lehetőséget kínál. Most, hogy én is csatlakoztam a programhoz, hétről hétre megosztom veletek az elmélkedéseimet. A program posztjait a “vigyázz-kész-posztolj” címke alatt és a menüben is megtalálhatod. Ha érdekel a program, vagy csatlakoznál, Szilvi honlapján érheted el a szükséges információkat ide kattintva.

Mindig is vágytam egy kisállatra. Sokáig macskapárti voltam – nagyon szerettem volna egy cicát (érdekes módon viszont kutyára sosem vágytam). Amíg a szüleimmel éltem, ügyelnem kellett arra, hogy az ő igényeikhez is igazítsam a kisállattartás iránti vonzódásomat, hiszen egy állat a családban nem csak engem érint. Amikor különköltöztem, továbbra is fontolgattam egy kis barát beköltöztetését az otthonomban, de rengeteg ellenérv csapongott a fejemben. Sétáltatás: Belefér-e vajon az időmbe, és mi lesz, ha a munkámból adódóan nem tudok elég időt szánni erre a tevékenységre? Vajon itthon hagyhatom-e egyedül, amíg én dolgozom? Lesz elég időm törődni vele, nevelgetni és szeretgetni? Anyagilag mennyit tudok szánni rá havi szinten – hiszen egy állat gondozása költségekkel is jár? A lakásom berendezése idomul-e egy választott állat igényeihez? Hogyan fogom megóvni a bútoraimat? És vajon van-e bennem elég felelősség ahhoz, hogy boldog, hosszú, kiegyensúlyozott életet biztosítsak számára?

Ezeknek a kérdéseknek az alapos megfontolásával és mérlegelésével került hozzám pontosan egy éve Gyömbér, a ma már egy éves, oroszlánfejű törpenyuszi. Egy nagy ketrecben érkezett meg a kisállatkereskedésbe, ahol a két fülén kívül semmi mást nem láttunk belőle, mert a feje teljesen benne volt az uzsonnájába. Megszeppenve vette tudomásul a környezetváltozást, az új embereket és az új szagokat maga körül. 

Először moccanni sem mert. Félve nézett ránk, gombóccá kuporodva kuksolt a házikója tetején és rettegve hátrált, ha bedugtam hozzá az ujjamat, hogy megszagolgathassa. Hosszú türelemjátszma volt, amíg végül elfogadott minket – ma már félénk kis nyusziból önérvényesítő, akaratos, makacs, de igazán szeretnivaló kis gombóccá cseperedett.

Az ideje nagy részét általában a nappali szőnyegén, vagy az íróasztalom lábánál tölti. Volt egy időszak, amikor a konyhába költözött és az ablak alatti árnyékban aludt naphosszat. Az életritmusa már beállt egy nagyjából meghatározott ívre. A reggeli után rögtön a szieszta következik, amely nagyjából délután 4-5 óráig tart. Közben néha felkel, hogy egyen némi szénát, és meglátogassa a mellékhelyiséget, aztán visszafekszik aludni. Estefele kezd egyre inkább éberebb lenni – ilyenkor sokszor eszelős rohangálásba kezd a lakásban, a célpont általában az ágy, és a szobákban található szőnyegek. Amikor eltéveszti a szőnyeget, akkor a padlón csúszva farol ki a legközelebbi falhoz. 

Nagyon szociális, és folyton keresi a közelségemet. Amikor a konyhában vagyok, általában néhány percen belül megjelenik, futosgál a lábam körül, sűrű dünnyögésekkel társítva. Ilyenkor mozdulni sem lehet tőle, de szerencsére a roham pár perc alatt alábbhagy, ilyenkor kényelmesen elnyújtózik valahol az egy méteres körzetemben. 

Az első ivaros korszakát némileg megsínylettük, hiszen az aranyos, udvarló nyuszilányból hirtelen háborúkat megszégyenítő golyószóró lett, mely a láb körüli eszeveszett rohangálással, dünnyögéssel, lábnyalogatással párosult. Az ipari mennyiségű nyúlbogyót naponta többször sepregettem – de fogalmazhatnék úgy is, hogy a nyúl rohant, én meg rohantam a záporozó golyók után. Szerencsére ez az időszak csak egy hétig tartott, de komoly derékbántalmak gyötörtek már ennyi idő után is a folytonos hajlongástól, ezért bíztam benne, hogy egyszer vége lesz. Vége lett. A dünnyögés és az udvarlás viszont továbbra is maradt szíve hölgyének, azaz nekem.

Azt mondják, a nyúl rendre és türelemre tanít. Addig nem hittem el, hogy így van, amíg a vadonatúj cipőm talpa bánta a dolgot. Hiszen ami a földön van, Gyömbér látószögébe kerül – és a kíváncsiságából adódódan azonnal meg kell vizsgálni, és megrágcsálni – pláne, ha plasztik, papír, vagy műanyagból készült.

Rengeteg türelemre volt szükség, hogy megtanuljuk közösen, mi az, amit szabad, és mi az, amit nem. Akármennyire is hihetelen, a nyúl nem egy buta állat. Következetességgel tanítható, nevelhető, amit már baba korában érdemes elkezdni, hiszen ekkor a legfogékonyabbak az új élményekre, feladatokra, szabályokra, melyeket előszeretettel teljesítenek is, hiszen egy új kihívás mindig érdekes. A közös “beszélgetéseknek” hála ma már ott tartunk, hogy állandó rendszerességgel szabadon mászkálhat a lakásban. Akkor is, ha dolgozom és éjszaka is. Hiszen tudja, hogy a kábel nem játék, és hogy a szőnyeget megrágni nem jó ötlet. Kialakult a kölcsönös bizalom, így nyugodt szívvel megyek el dolgozni reggelente, hiszen tudom, hogy nem lesz semmi baj. És nincs is.

Egy év távlatából azt mondom, tavalyhoz képest van egy örök hű barátom, egy puha szeretetgombócom. Kis fekete szemeiből árad a szeretet, az odaadás, és nagyon jó érzés, amikor rohan elém, amikor hazaérek. Még akkor is, ha csak 3 percre hagytam magára. 

Tavalyhoz képest Gyömbér már egy éves lett, és bízom benne, hogy még jó néhány születésnapot ünneplünk meg együtt. 

Akármennyire is szeretnénk mindig rendezett, ragyogó otthonban élni, a házimunka egyikőnknek sem a kedvenc elfoglaltsága. A takarítás és a háztartás körüli teendők olyan feladatok, amelyeket ugyan nem szeretünk, de ahhoz, hogy fenntartható tisztaságban éljünk, nélkülözhetetlen. Ma egy olyan módszert hoztam, amellyel átlátható terv szerint haladva fenntarthatod a tisztaságot az otthonodban, kiégés, kampánytakarítás és bűntudat nélkül. Vajon megvalósítható a terv? Teszteld magadon!

Az alábbi ötleteket általánosságban írtam össze, így elképzelhető – sőt, valószínű -, hogy nem fog tökéletesen a te életedhez igazodni. A jó az, hogy variálható, így tökéletesen az igényeidre szabhatod.

A menetrend a következő: Napi 20 percet foglalkozol a háztartási feladatokkal – a napi teendőiden felül. Tehát az esti mosogatás, a beágyazás, vagy a virágöntözés nem tartozik ide. A program nagyjából úgy épül fel, hogy a heti takarítási rutinodat fogjuk beépíteni heti 5-6 napra, úgy, hogy minden nap 20 percet egy adott tevékenységgel foglalkozol. Ha abból indulunk ki, hogy egy 2 szobás lakásban élsz, ahol a heti takarítás 2 órát vesz igénybe, akkor az lebontva pontosan 6 napnyi 20 percnek felel meg. A különbség az, hogy mivel rövidebb időintervallumban kell dolgoznod, így sokkal könnyebben ráveszed magad a munkára, hiszen 20 percet még a legfáradtabb napodon is kibírsz. Ha nagyobb lakásod van, esetleg alaposabban takarítanál, akkor a 20 percből lehet 30, vagy akár 2×20 perc is. Ez attól függ, milyen időbeosztás szerint élsz, mikor dolgozol, mikor van szabadidőd, illetve hogy mennyire vagy fáradt a munka mellett – hiszen nem az a cél, hogy kiégjünk.

A módszer szervezést igényel, ez tény. Pontos menetrendet kell készítened az igényeidhez szabva annak függvényében, hogy mikor, milyen feladatokat szeretnél teljesíteni. Az sem mindegy, hogy te inkább a könnyebb feladatokkal kezdesz, vagy a nehezén esnél túl előbb – hiszen ez alapján variálhatsz a szervezésnél. 

Készítettem egy mintatervet, ami alapján elindulhatsz és ötletet meríthetsz a programhoz.

Hétfő: Portörlés a lakásban.

Kedd: Porszívózás.

Szerda: Fürdőszoba és WC takarítás.

Csütörtök: Konyha kisúrolása.

Péntek: Felmosás az egész lakásban.

Szombat: Vasalás, nagymosás, egyéb.

Kép innen: nyest.hu

Ha átlagos méretű a lakásod, akkor nagyjából ezekkel a tevékenységekkel 20 perc alatt végezhetsz. A lényeg az, hogy tartsd magad a meghatározott időhöz, hiszen ha nem teszed, a 20 percből könnyen lehet másfél óra is, ezért én azt javaslom, használj valamilyen időzítőt. Állítsd be a mobilodat, vagy használj konyhai időzítőt – a lényeg, hogy be tudd állítani rajta, hogy egy adott idő elteltével jelezzen. Ha még 5 percre van szükséged a munka befejezéséhez, akkor ezt még nyugodtan tedd hozzá a programhoz, ám ha jóval többet kell dolgoznod egy adott területen, mint az általad meghatározott idő, akkor próbáld meg átcsoportosítani a teendőket. Súlyozhatsz úgy is, hogy hétfőnként csak a nappalival foglalkozol (felmosás, porszívózás, portörlés), kedden pedig a hálószobáddal és így tovább, de ahogy én is tettem, teendőnként is csoportosíthatsz.

Jó módszer, ha egy alkalommal leméred, melyik tevékenységed mennyi időt vesz igénybe. Így pontosabb képet kaphatsz arról, hogyan kalkuláld be a teendőidet a napi 20 percbe. Ha kicsi a lakásod, az alapos porszívózással akár 10 perc alatt is végezhetsz, de lehet, hogy a konyha kisikálása 30 percet is igénybe vesz. Ebben az esetben a porszívózáshoz hozzácsaphatod a konyhában való takarítás egy részét, így a 30 percből máris lecsippentettél valamennyit, így bele tudod sűríteni a teendőidet a keretbe.

A kampánytakarításokkal az a baj, hogy sok idő elmegy vele, nehezebben veszed rá magad, hiszen tudod, hogy az elkövetkezendő pár órában csak ezé a főszerep. Ha nem csinálod meg, akkor pedig bűntudatod lesz. Ha kipróbáltad a technikát, írd meg, hogy sikerült.

Én holnap kezdem, lesz majd róla bejegyzés, mire jutottam.

Jack Canfield A siker alapelvei c. könyvében arra mutat rá – amellyel azt hiszem a legtöbben egyetértünk -, hogy az esetek nagy részében az, hogy nem sikerül valami, netán meg sem próbáljuk azt, a félelmre vezethető vissza. A félelmek mögött pedig az ún. önkorlátozó hiedelmeink húzódnak. Hogyan ismerjük fel őket, és fordíthatjuk a hasznunkra? Erre keresem a választ a mai bejegyzésemben.

Gyermekként még bennünk van az őszinteség és a mindenre képes vagyok érzése. Ha egy kisgyermek le akarja venni a legfelső polcról azt az érdekes tárgyat, gondolkodás nélkül elindul – kúszik, azán mászik, kapaszkodik, és tudja, hogy némi erőfeszítéssel eljuthat a vágyaihoz. Ekkor jövünk mi, szülők, és azonnal lepakoljuk a gyermekünket a polcról, hiszen a művelet veszélyes és úgysem tudna addig felmászni baleset nélkül, ameddig szeretne – inkább levesszük neki a játékot. Ezzel a neveléssel idővel arra tanítjuk a gyermekünket, hogy úgysem tudod megcsinálni, majd megcsinálom helyetted. A gyermekek cseperedésével fordítottan arányosan csökken a saját magukba vetett hit. Láttál már kisgyermeket, aki azt mondta, nem megyek oda megfogni a pillangót, hiszen úgyis elszáll? Egyszerűen a gyermekekben nincs meg az a tulajdonság, ami korlátozza a saját elméjüket. A nevelésnek és a környezetnek hála, idővel a gyermekekből kiveszik ez a veleszületett tulajdonság, és elkezdik megkérdőjelezni a saját gondolataikat. Ez pedig egyenes út a felnőttkori bizalomvesztett, félelmekkel és szorongással teli önkorlátozáshoz.

Mi nők mit teszünk, ha lerobbanunk az autóval? Rögtön felhívjuk a szerelőt. El sem hisszük magunkról, hogy képesek vagyunk kicserélni a defektes kereket, vagy hogy képesek vagyunk utántölteni a hűtővizet. Meg sem próbáljuk, hiszen el sem hisszük, hogy képesek vagyunk rá. Megelégszünk a silány munkahelyünkkel, hiszen úgysem vennének fel minket egy jobb állásba. Nem jelentkezünk az egyetemre, mert úgysem tudjuk elvégezni. Nem kezdünk el spórolni, hiszen nekünk úgysem lesz lehetőségünk átlagon felüli életre. Oda sem megyünk a kiszemeltünkhöz, hiszen mi úgysem kellenénk neki.

Kép innen: fehervar.hir24.hu

Folyamatosan korlátozzuk magunkat, mert belénk nevelték az alábbi elveket.

Nem lopja mindenki a pénzt. Mi úgysem leszünk gazdagok.

Mindenkinek meg kell felelnem. Úgysem leszek elég jó senkinek.

Nem neked való az egyetem. Buta vagyok az egyetemhez, és úgysem fogom tudni elvégezni.

Ez a recept nagyon bonyolult. Úgysem tudom elkészíteni ezt a fogást, hiszen én nem vagyok rá képes.

A fogyás kemény munka. Neki sem állok a fogyókúrának, hiszen nekem úgysem fog sikerülni.

A legtöbb ember számára elképzelhetetlen az a gondolat, hogy bármire képes akkor, ha le tudja győzni az önkorlátozó hiedelmeket. Amikor valamiről eldöntöd, hogy meg sem próbálod, az általában annak tudható be, hogy a tudatalattidba az évek során a környezeted, a szüleid, a média belenevelte, hogy nem vagy képes rá, amit készpénznek könyvelsz el. Ha azt mondták, nem fog menni, hát biztosan így van, így meg sem próbálom. A sikeres embereket az különbözteti meg az “átlagembertől”, hogy felismeri a benne rejlő gátakat és tudatosan oldja azokat. A legegyszerűbb módszer ezeknek a korlátoknak a legyőzésére az a kockáztatás és a pozitív megerősítések.

Hány olyan sikertörténetet hallottál már, ahol komoly túlsúllyal küzdők kemény munkával, egészséges táplálkozással és mozgással elérték az álomsúlyukat? Te pedig már évek óta azzal az 5 kilóval küzdesz, amit a terhességed alatt felszedtél? Ők voltak azok az emberek, akik nem hallgattak a tudatallattiukra, és elhitték, hogy képesek lefogyni. Ahogy te is képes vagy rá, csak el kell hinned!

Fordítsd át a gátakat pozitív megerősítésekre. 

Nem lopja mindenki a pénzt. Kemény munkával, kitartással és következetességgel én is dollármilliomos lehetek.

Mindenkinek meg kell felelnem. Én döntöm el, hogy mi a fontos a számomra, és a saját érdékrendemnek és magamnak igyekszem megfelelni. 

Nem neked való az egyetem. Ha igazán érdekel valami, és minden erőmet bevetem, akkor 3 éven belül megszerzem a legelső diplomámat.

Ez a recept nagyon bonyolult. A bonyolult recept egy új kihívás számomra, amelyből tanulhatok. Gyakorlással és kitartással én is ötcsillagos szakács lehetek.

A fogyás kemény munka. A fogyás kemény munka, és képes vagyok rá, hogy a jövőben odafigyeljek az életmódomra, így hamarosan elérem a kívánt súlyt.

Az emberek sikere abban rejlik, hogy képesek legyőzni a gátjaikat. Amint egy önkorlátozó hiedelmed ellenére megpróbálsz valamit, amelyre elméd szerint nem vagy képes, az önkorlátozó hiedelmed hirtelen automatikusan pozitív élménnyé formálódik át. A pozitív megerősítések valahogy hasonlóan működnek a sikerélményekhez. Ha diétába fogsz, az első pár kiló elvesztése után már motiváltabban, még inkább kitartóan állsz hozzá a kérdéshez – hiszen van már valami, amit elértél – ha ez sikerült, miért ne sikerülne bármi a továbbiakban?

Keress egy pozitív élményt a korábbi életedből: Például amikor izgultál a vizsga előtt, mégis sikerült. Vagy amikor azon aggódtál, hogy úgysem vesznek fel az egyetemre – aztán végül lediplomáztál. Tekints vissza a régi önmagadra és gondold végig, mit tettél akkor, amikor legyőzted egy félelmedet? Ugye, hogy nem azt mondogattad magadnak, hogy úgysem tudom megcsinálni?

A magadba vetett hit az önbizalom és a siker kulcsa. Hidd el magadról, hogy bármire képes vagy, merj nagyot álmodni és számolj le a belső gátjaiddal. Hogy melyek ezek, arra a leginkább úgy világíthatsz rá, ha felteszed magadnak a miért kérdést. 

Nem jelentkezem az egyetemre. Miért?

Mert nagyon nehéz. Miért?

Mert nem vagyok annyira okos, hogy elvégezzem. Miért?

Nincs elég kitartásom. Miért?

Mert amikor gyermek voltam, a szüleim folyton ezt mondták. 

Ha visszavezeted, hogy pontosan mi korlátoz, és miért, akkor tudni fogod, hogy hol van az a gát a belsődben, amelyet le kell győznöd. Fordítsd át pozitív megerősítéssé: Kitartó vagyok, ha nem megy, segítséget kérek, de nekem is megvan a lehetőségem, hogy diplomás orvos/kutató/mérnök legyek, és élek is vele. Menni fog.

Te hiszel már magadban?

A filofaxok népszerűségének hatására, a határidőnaplózás is egyre népszerűbb lett – már ha eddig ne lett volna az. A hatékony időgazdálkodás egyik ismérve, hogy a feladatainkat valamilyen formában jól átláthatóan vezetjük – így biztosan nem marad ki semmi, és nem is kell folyton az eszünkbe vésnünk a fontos dátumokat. Az anyukám így fogalmazna: “Akinek nincs esze, legyen notesze.” 🙂 Én inkább úgy mondanám, hogy akinek van esze, legyen notesze. Ma már bármelyik papír-, vagy könyvesboltban beszerezhetőek üres, méretes és apróbb, mintás és konzervatív kötésű határidőnaplók, amelyek főként (érthető okokból) az év első és utolsó hónapjaiban a legnépszerűbbek.

Kép innen: moleskine.com

A naplózás fogalma az utóbbi években sokak számára a Moleskine márkával egyesült. A kreatív, gyakorlatias, és hatékony időmenedzsmentet folytatók körében a Moleskine már nem ismeretlen fogalom. A cég kizárólag füzetek és noteszek gyártására specializálódott.

A repertoárjukban megtalálhatóak napi és heti beosztású határidőnaplók, éves- és projekttervezők, sima vonalas, kockás és sima noteszek, útinaplók, és hobbinaplók is. Az előnyük az, hogy igazán igényes anyagokból, strapabíró szerkezeteket állítanak össze. Ebből az apropóból a legtöbb noteszhez matricákat és különféle jelölőket is mellékelnek – attól függően, hogy melyik terméket választod, ezek eltérőek lehetnek. Matricákat a Moleskine-ed számára akár külön is beszerezhetsz az online webáruházukból, ahol amellett, hogy megrendelheted a kedvenc füzeteidet, matricakészletek közül is válogathatsz.

A Moleskine a hatékonyság és a kihasználhatóság mellett a kreativitásra épít, így a legtöbb füzetben nem csak a rendeltetésszerű használathoz elegendő helyet biztosítanak a gyártók, hanem figyelnek arra is, hogy kiélhesd a kreatív vénádat.