Varázsdoboz

Mi ez? A Vigyázz! Kész! Posztolj! mozgalom Szilvi fejéből pattant ki, azzal a céllal, hogy a magyar bloggerközösséget még jobban összehozza (a blogját és a kihívás leírását alul találod). A kezdeményezés lényege, hogy a tagok kéthetente egy bizonyos témáról elmélkednek, ami előre megadott, ezzel egyfajta közösségi programot alkotva, amely amellett, hogy összetartja a közösség tagjait, az olvasóknak is szórakozási lehetőséget kínál. Most, hogy én is csatlakoztam a programhoz, hétről hétre megosztom veletek az elmélkedéseimet. A program posztjait a “vigyázz-kész-posztolj” címke alatt és a menüben is megtalálhatod. Ha érdekel a program, vagy csatlakoznál, Szilvi honlapján érheted el a szükséges információkat ide kattintva.

A mai bejegyzés egy sokkal inkább részletesebb és kulisszatitkosabb lesz az eddigieknél, hiszen arról van szó, vajon meg lehet-e élni abból, ha valaki egy blogot üzemeltet. A következőkben a saját céljaimat és tapasztalataimat osztom meg veletek, szóval amit most írok, az gyakorlatilag egy mélyen személyes jellegű poszt lesz, és ezzel nem szándékom senkit befolyásolni, tettekre sarkallni, vagy meggyőzni.

Az internet adta lehetőségek tárházában ma már rengeteg mód van rá, hogyan lehet megélni az itt “elkövetett” tevékenységekből. Gondoljatok csak Michelle Phan Youtube csatornájára, aki azzal keres dollármilliókat, hogy sminkvideókat tölt fel a netre – népszerűségének hatására ma már saját kozmetikai cége van, amiből igenis, meg tud élni.

A blogolás egy olyan művészeti ág, amelyből meg lehet élni – hosszú, kitartó, több éves munkával. Profi, hiteles, és rendszeres tartalommal. Figyelemfelkeltő, a köznép számára érdekes témákról való bejegyzésekkel. 

Vannak olyan rendszerek – és ilyen a Cafeblog is -, ahol a kiváló tartalmakat leközlő blogokat, illetve a magas látogatószámot elérőket időről-időre díjazzák – reklámmal, pénzzel, miegymással, amelyhez elengedhetetlen a fenti pont, miszerint légy kitartó, preciz, türelmes, na meg fektess bele több évnyi munkát.

A bloggerek nagy része nem a látogattottság és a népszerűség miatt ír, hanem azért, mert úgy érzi, ha nem írja le a tapasztalatait, gondolatait, akkor idővel hiányérzet lép fel – nálunk ez egyfajta szükséglet, olyan, mint az étel, az ital, vagy a levegő. Egy darabig megvagyunk nélküle, de utána rögtön hiányozni kezd.

Akkor nekem mégis mi a célom ezzel?

A dolog kétoldalú és elég összetett. Céltudatos ember vagyok és általában amit teszek, azt mindig valami okkal teszem. Bevallom, a blogolást én sem céllal kezdtem el, de amint rájöttem, hogy van vevő arra, amit írok, egyfajta büszkeséggel töltött el – hiszen kár is lenne tagadni, egy egy magas nézettség igenis büszkeséggel tölt el. Emellett van a dolognak részemről egy másik oldala is. Mint azt sokan tudjátok, én az egyetemen kommunikációs jellegű tanulmányokat végeztem. A mai világban a médiában elhelyezkedni nem éppen egyszerű feladat – megfelelő referenciák és ismerettségek nélkül szinte lehetetlen. És itt jön a kulcs – idővel rájöttem, hogy a hobbimmal akár profi referenciát is tudok magamnak teremteni, amelyet később felhasználhatok, és ennek gyakorlati hasznát már most látom. Sokkal nagyobb eséllyel vesznek fel egy újsághoz, vagy bármilyen írott médiumhoz, ha az oklevelem mellett piacképes, és tárgyilagos referenciákat mutatok fel. És miután rájöttem, hogy abból, amit imádok csinálni hasznot is húzhatok, még inkább motiváltabb lettem. 

Most kövezzetek meg érte, de én a blogomra a hobbi meg a tapasztalatszerzés mellett igenis referenciaként tekintek. A jövőm alapjául. Mert valljuk be, borzasztóan kevés az, ha az iskolai újságba cikkeket írtam, vagy ha beadom az általános iskolás fogalmazásaimat a jelentkezésem mellé. De egy blog, amely nem 3 hete működik, már valami. Világos, egyértelmű, és a legfontosabb, hogy mindezt szeretem csinálni, és jókedvvel tölt el.

Szóval a kérdésre a válasz: Igen, meg lehet élni belőle, több évnyi munkával, célorientáltsággal, rengeteg kitartással és türelemmel – és itt nem pár hétről, hanem évek munkájáról van szó. 

Ha kíváncsi vagy bloggertársaim meglátásaira a témában, kattints a kék békára.

A halogatás az egyik legádázabb ellenségünk – ugyan megpróbálunk küzdeni ellene, de sokszor hamar feladjuk, és elkönyveljük magunkban, hogy oké, ez nekem nem megy, inkább hagyom a fenébe az egészet. Ahogy arról már korábban is írtam, a halogatás mögött a félelem, a türelmetlenség rejtőzik, és az a tény, hogy sokkal több időnek ítéljük meg az elvégzendő tevékenységet, mint amennyit valójában igénybe vesz. 

Hoztam nektek egy egyszerűen teljesíthető, ám szórakoztató módszert, hogy leküzdd a mumus feladatokat. Nem is lesz szükséged másra, mint a kedvenc zenédre, és arra a pár percre, amíg meghallgatod.

Aki követi a FlyLady programot Via oldalán, vagy olvastad a témában íródott tapasztalataimat, azok tudják, hogy a napi pár perces hotspot takarítás csodákra képes. Ezek azok a területek, ahol észrevétlenül gyűlnek össze a lomok, a gombócba gyűrt ruhák és a felbontatlan levelek. A módszer alapja az, hogy naponta 2×2 percet szánsz az adott terület tisztítására, azaz a tűzoltásra, ebben a két percben egy általad kijelölt területen pakolsz, raksz rendet, vagy takarítasz. 2 perc, nem több. 

Arra gondoltam, ezt a módszert átültethetném egy kissé más területre is, ezek pedig azok a feladatok, amelyeket előszeretettel halogatsz – telfon a bankba, egy email elküldése, mosogatás, vagy egy gyors seprés a konyhában, lehet bármi. A lényeg, hogy tedd be a kedvenc zenédet, és amíg a zene le nem jár, addig kizárólag csak erre a területre/feladatra koncentrálj. Ha például meg kell írnod néhány fontos emailt, kezdd el gépelni a szöveget, amint elkezdődik a kedvenc számod, majd amint vége, hagyd abba. Nem baj, ha nem küldted el, majd elküldöd a következő tűzoltás alkalmával. De persze az is lehet, hogy időközben megjön a motivációd, és befejezed a feladatot. Mindegy, hogyan alakul, a lényeg, hogy belevágtál, elkezdted, és ez még mindig jóval több, mintha semmit nem csináltál volna.

Nekem aktuális kedvencem a Szürke ötven árnyalatának filmzenéi, amelyeket a Youtube-on albumba rendezve is megtalálsz. Belinkelem ide, szuper összeállítás hotspotoláshoz, halogatás ellen, vagy gyors háztartási tűzoltáshoz. A zenék átlag 3-4 perc között mozognak, ennyi idő alatt simán elküldhetsz egy emailt, elintézhetsz egy fontos telefont, elmosogathatsz, vagy gyorsan össze is seperhetsz. 

Nemrégiben azt hallottam, hogy a vendéglátásban dolgozók – pultosok, mixerek, bartenderek pozíciója éppoly hétköznapi, mintha valaki eladóként, vagy benzinkutasként ténykedik. Mivel jómagam is szakmabeli vagyok, pontosan tudom, hogy ennek a fele sem igaz. De beszéljenek helyettem az alábbi videók, amelyek a vendéglátás művészetének egy apró szeletét mutatják be – avagy a cappucinokészítés művészetét, és annál jóval többet.

Dritan Alsea Youtube csatornájából válogattam, aki maga is baristaként dolgozik – és tesz annál jóval többet. 

A life coaching tulajdonképpen nem más, mint egyfajta életvezetési tanácsadás, amely arra hivatott, hogy segítsen megtalálni számunkra a saját utat, bemutatja a helyes irányt a céljaink eléréséhez, és időmenedzsment tippeket ad arra vonatkozóan, hogyan tudjuk beosztani az időnket hatékonyan. Elsőként valóban úgy hangzik, mintha szellemi fogyatékosok klubja ülésezne a tanfolyamokon, azonban jóval több van emögött. Pláne, hogy akár szakember segítsége nélkül is coachingolhatod az életedet, hiszen gyakorlatilag a nap 24 órájában ezt csinálod.

Nemrégiben az interneten igen nagy vitát váltott ki a life coaching tanfolyamok jelentősége. Egyesek érdekesnek, mi több, rendkívül hasznosnak találták azt, mások szerint viszont a tanfolyam azok számára bír jelentéssel, akik önálló gondolkodásra képtelenek és akik folytonos megerősítésre, iránymutatásra szorulnak. Ezért itt az ideje tisztátni, mi is ez az egész.

Életvezetés – mondhatnánk az oly népszerű szóval. Ez az, amelyet nap, mint nap folyamatos munkának tekinthetünk. Dolgozunk, időt beosztunk, háztartást vezetünk, programokat szervezünk és igyekszünk hasznosan eltölteni a szabadidőnket – emellett folyamatosan lépegetünk a céljaink felé, aggódunk, szorongunk, idegeskedünk. Érthető, ha néha eleged lesz az egészből és azt mondod, ezt nem csinálom tovább, nekem ebből elég volt. Egyes életszakaszokban és bizonyos körülmények hatására a mérleg billenhet ide-oda, hiszen van, amikor jóval több a teendőnk és jóval szorosabb az időbeosztásunk, mint más időszakokban.

A life coaching tanfolyamokat azoknak ajánlom, akik ugyan tudják, hogy ami most van, az nem jó, szeretnének a változás útjára lépni, de nem tudják, melyik utat válasszák, és főként azt, miként induljanak el rajta. 

Na de mi is történik egy tanfolyamon?

1. Megtanulsz célt kitűzni: A legtöbben úgy élünk, hogy pontosan tudjuk, mi az, amit szeretünk csinálni és mi az, amit nem, de fogalmunk sincs arról, ezt hogyan építsük be az életünkbe, vagy hogyan keressünk pénzt vele. Hogyan vegyük meg azt az álomautót, hogyan jussunk el álmaink szigetére, vagy hogyan legyünk egy olyan szakma beosztottjai, amiért élünk halunk. Tudjuk, mit szeretnénk, de nem tudunk pontos célokat megfogalmazni – és pontos, határozott cél nélkül ezek a képzelgések örökre álmok maradnak.

2. Megismered az utadat: Ha már tudod, pontosan, mikor, mekkorát, milyet, hogyan akarsz, akkor ki kell jelölnöd az utat, hogy el is érd azt. A legtöbben azért ülünk a céljainkon, mert fogalmunk sincs, hogyan tegyük meg az első lépést – vagy hogy mi az első lépés. A life coaching tanfolyamokon megtanulhatod, hogyan bonsd le a célodat apró lépésekre, hogyan készíts cselekvési tervet, hogy aztán pontosan lásd, milyen lépésekre van szükséged.

3. Megtanulsz időt beosztani: Az időmenedzsment a rohanó, modern világban sokkal komolyabb problémát okozhat, mint amilyennek első hallásra tűnik. A tapasztalat azt mutatja, hogy annak ellenére, hogy legtöbbünknek bőven van szabadideje, mégsem tudjuk megfelelően kihasználni, aminek aztán bűntudat, lelkiismeret furdalás és szorongás lesz a vége. A hatékony időbeosztás alapjai rendszeresen visszatérő téma a blogon, épp úgy, mint a halogatás, a mumus feladatok legyőzése is, nem véletlenül. Egy profi időbeosztási tervvel úgy rendszerezheted az életedet, hogy minden beleférjen, ami fontos, és mindenre maradjon idő, amely a lelkednek fontos.

4. Új ismereteket sajátíthatsz el arra vonatkozóan, hogyan kezeld a feszült helyzeteket, a stresszt és a szorongást. Nem mindenkinek van ideje naponta 2 órát jógázni, majd meditálni, esetleg gyakorta látogatni egy pszichológust, akivel megbeszéli a gondjait. A life coachok olyan módszerek ismeretében léteznek, hogy pontosan tudják, milyen technikákat érdemes elsajátítanod ahhoz, hogy hosszú távon oldd a benned lakozó feszültséget, és a stresszt. 

Te elmennél egy life coaching tanfolyamra?

A magány érzését sokan összekeverik az egyedülléttel, pedig gyakorlatilag két teljesen más dologról van szó. A magány egy szükséglet, egy igény egy bizonyos érzés kielégítésére, amely egyénenként és esetenként is eltérő lehet. Hány olyanról hallani, hogy valaki boldog házasságban, bővelkedő szociális kapcsolatokban és élénk társasági életben létezik, mégis magányos? Van megoldás.

A magány hátterében valamely hosszan fennálló, sokszor fájdalmas és félelemérzettel teli igény kielégítésének a hiánya áll. Ez lehet az intimitás hiánya, a valakihez, vagy valahová tartozás igénye, a szeretetéhség, de akár a mély szociális kapcsolatok hiánya is. Ez azonban önmagában még nem jelenti a magányt. A helyzet akkor válik nehézzé, amikor az ember a szükséglet kielégítésére vonatkozó hiányt igyekszik pótolni azzal, hogy vagy a múltban él (de jó lenne, ha még mindig…), vagy a jövőben igyekszik elképzelni számára ideális helyzeteket, azaz megteremti mindazt, ami jelenleg hiányzik számára. 

A magány akkor lehet negatív hatással a személyiségünkre, ha negatívan értékeljük azt, sajnáljuk magunkat, magunkba fordulunk, és bezárkózunk. Érdemes az egyedüllétben a pozitív lehetőségeket meglátni. Gazdag Enikő, pszichológus

Ahhoz, hogy legyőzd a fojtogató érzést, elsőként fel kell ismerned, mi az, ami a hiányt okozza. Tehát mely az a szükséglet, amelyet ki kell elégítened ahhoz, hogy elmúljon a szorongás. Ehhez egy nagy adag önkritika és önismeret is szükséges. Kezdetnek képzeld el, milyen lenne az az állapot, amelyben jól éreznéd magad, majd vesd össze a jelenlegi életeddel – melyik momentum az, amelyikben eltérés van?

Áss mélyre! Ha felismerted, hogy azért vagy magányos, mert nincs párkapcsolatod, az önmagában nem elég a válaszhoz. Mit vársz a kapcsolattól? A szeretetet, az intimitást, a valakihez való tartozást? Kutasd fel azt a tényezőt, amely hiányzik, hiszen ez az első lépés ahhoz, hogy boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet élj.

1. Tudatosítsd magadban a helyzetedet! A homokba dugod a fejed hozzáállás sosem célravezető, a legegyszerűbb, ha beismered magadnak, hogy most ez van, ez a jelenlegi helyzet, de ez nem jelenti azt, hogy ez mindig is így marad. A kulcs a kezedben van a változáshoz, ahogyan a személyed a jelenleg kialakult helyzetben is közrejátszott. Ha felismerted a magányod okát, akkor keresd meg azt a lehetséges alternatívát a szükségleted kielégítésére, amellyel visszaállíthatod a lelki egyensúlyodat. 

2. Fordítsd át a helyzetet, hiszen minden nézőpont kérdése. Könnyű úgy hozzáállni a helyzethez – és valljuk be, a legegyszerűbb is -, ha negatívan szemléled azt. Ahelyett, hogy az önsajnálatba menekülnél, igyekezz átfordítani a helyzetet úgy, hogy észrevedd, milyen hasznot húzhatsz belőle. Az előző példánál maradva, ha például párt keresel, akkor ahelyett, hogy önsajnálatba temetkeznél, inkább vedd észre a pozitívumot a helyzetedben. Több időd jut magadra, a hobbidra, olyan tevékenységekre, amelyekhez szükséged van az egyedüllétre. Iratkozz be a régóta vágyott tanfolyamra, írd meg a könyvedet, vagy fejezd be azt a horgolt takarót, amely évek óta a padláson pihen. Itt az idő a felhőtlen szórakozásra a barátaiddal, vagy arra, hogy egy hosszabb időre meglátogasd a családod.

3. Ahhoz, hogy újra lendületbe kerülj, jó taktika, ha alkotsz. Most nem arra kell gondolni, hogy fess, vagy rajzolj, de az egyensúly megteremtésének jó táptalaja lehet, ha például változtatsz a környezeteden. Vegyél egy új képet a falra, hasznosítsd újra a megunt íróasztalodat, vagy csak rendezd át a szobát az aktuális hangulatodnak megfelelően. Végy egy csokor virágot, dekoráld ki a megunt fürdőszobádat, vagy tegyél néhány fűszernöványt a konyhapultra, és nevelegesd őket szeretettel. Némi külső változtatással pozitívan hatsz a lelkedre is, vágj bele hát most!

4. Írj listát mindarról, amit el szeretnél érni, és tedd meg a megfelelő lépéseket! Az önsajnálat idővel a teljes kilátástalanságig fajulhat, úgy, hogy a korábban fontos célok ma már jelentéktelennek tűnhetnek. Hogy ne felejtsd el, merre is tartasz, érdemes fognod egy papírt, és felsorolni mindazt, amely helyrebillenthetné a lelkedet. Új frizurára vágysz? Szeretnél egy meghitt estét a legjobb barátnőddel? Elutaznál egy hétvégére a kedvenc városodba? Jegyezz fel mindent, amiről úgy gondolod, hogy segíthet, aztán tedd meg az első lépést. Nem baj, ha nem sikerül mindet megvalósítanod, de ha már egy kis lépéssel előrébb vagy, az egyrészt motivál, másrészt pedig sikerélményt biztosít – melyről tudjuk, hogy endorfint termel az agyban, így hozzájárul az öröm és az elégedettég érzéséhez.

5. Változtass azon, amely a hiányt okozza! Ha már felismerted, mi az a szükséglet, amelyre igényed lenne, de mégsincs meg az életedben, akkor azon rendszerint változtathatsz is. Próbálj meg kutatni az emlékeidben, honnan is ered ez a szükséglet, miért ennyire fontos a számodra, és miért kerültél a magányosság helyzetébe? Ha azért nincs párkapcsolatod, mert nem jársz sehová, ahol ismerkednél, akkor irány egy buli, egy múzeum, egy csoportos kirándulás, vagy vitakör. Ha a valahová tartozás hiányzik, jelentkezz egy pszichodráma csoportba, vagy keress egy chatszobát a neten a hobbid témakörébe. Fedezz fel új látásmódokat, ismerj meg új embereket és helyezd magad olyan helyzetekbe, ahol a szükségleteid kielégítésre kerülnek.

Már többször felhívtam itt a figyelmet a blogon a megfelelő kommunikáció fontosságára, hiszen tudjuk, hogy a megfelelő kommunikáció a céljaink elérésében, az énmárka promóciójában, valamint a konfliktusok elkerülése esetén is hatékony eszköz. Ennek ellenére a tapaszalat azt mutatja, hogy társadalmunk több, mint 70 százaléka nem tud megfelelően kommunikálni. Nézzük, melyek azok a hibák, amelyeket mindannyian elkövetünk.

1. Az emberek nagy része előszeretettel használja a feltételes módot a kommunikációjában. Elvinnéd befizetni a csekket? Elvihetem… Van kedved együtt vacsorázni az este? Ehetünk együtt… Be tudod fejezni a projektet a határidőig? Befejezhetem… Ismerős? A feltételes módban való kommunikáció azért ártalmas, mert bizonytalanságot sugall, valamint mélyebb tudatszinten a saját önbecsülésünkön is csorbát ejt. Ahelyett, hogy egyenes válaszokat adnánk, sokszor beszélünk feltételes módban, amely hosszútávon kártékony. Például a munkahelyeden ha rendszeresen használod ezt a fajta stílust a főnökeiddel szemben, azzal azt mutatod, hogy nem vagy biztos magadban, nincs elegendő kitartásod/motivációd/akaratod a feladathoz, amely hosszú távon munkahelyi sikertelenséghez és egy helyben toporgáshoz vezethet.

2. A köntörfalazás művészetét mi nők előszeretettel alkalmazzuk, főleg a párkapcsolataink terén. Gyakori táptalaja a jelenségnek, amikor a munkahelyünkön a főnökünkkel való beszélgetés során szeretnénk kifejezni az igényeinket. Ennek ellenére mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy az egyenesség az egyik leghatékonyabb módja, hogy megkapjuk, amit akarunk és elkerüljük a félreértéseket. Az egyenesség nem jelenti azt, hogy bántóan, vagy agresszív módon fejeznénk ki a véleményünket/kérésünket, csupán azt, hogy nem célozgatunk, nem kerülgetjük a forró kását, hanem egészen egyszerűen nyíltan elmondjuk, mit akarunk. Persze ennek is van több fokozata, fontos ügyelni a megfelelő csomagolásra és a hangnemre, hiszen akár meg is sérthetünk másokat, vagy követelőzőnek is tűnhetünk.

3. Ha már a hangnem… Sokan nyomatékosítás apropójára felemelik a hangjukat. Sajnos a puszta tények azt mutatják, hogy minél hangosabban igyekszünk kifejezni a mondandónkat, annál hiteltelenebbnek tűnünk, így alacsony az esélyünk a meggyőzésre és az akaratunk érvényesítésére. Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, akkor elengedhetetlen, hogy nyugodt, ám határozott hangon beszélj. Felejtsd el a kiabálást, mint nyomatákosító eszközt Ha mérges vagy, és nehezen tudod visszatartani a feltörekvő indulataidat, akkor inkább kérj pár percnyi szünetet, mintsem kiabálni kezdj.

4. Az előző ponthoz hasonlóan akaratunk kifejezésére sokszor használjuk az ismételgetést. Az az általános vélemény, hogy minél többször mondunk el valamit, annál garantáltabb a siker, azonban ez koránt sincs így. A kiabáláshoz hasonlóan az ismételgetés is oda vezet, hogy kevésbé fognak komolyan venni bennünket. Ha a beszélgetőpartnerünk nyitott a mondandónkra, akkor bőven elég, ha egyszer elmondjuk az álláspontunkat, majd maximum még egyszer megismételjük azt. De felesleges folyamatosan ugyanazt mondogatnunk, hiszen ezzel nem fogjuk a parnerünket meggyőzni.

5. Hatalmas tévhit a kompromisszumra való törekvés. A kommunikációs tudomány úgy fogalmaz, hogy a kompromisszum egy olyan megállapodás, ahol mindkét fél enged az ajánlatából, azaz mindkét fél lemond valamiről. Ez pedig nem a célravezető. A win-win, azaz a mindkét fél nyer egyensúlyhoz másféle megközelítésre van szükség. A kommunikációs tudományokban a kompromisszum egy olyan jelenség, ahol senki nem tudja érvényesíteni az akaratát, tehát egy sikertelen stratégia. Ehelyett törekedj arra, hogy a te is és a beszélgetőpartnered is tökéletesen ki tudja elégíteni az igényeit úgy, hogy abból ne kelljen engednie – tehát a két álláspont megférjen egymás mellett. A vitának ugyanis nem az a kulcspillére, hogy közös pontra jussatok.

Ugye neked is ismerős, amikor percenként nézed az órát, mikor jár le a munkaidőd? Sokan a munkahelyünkre úgy gondolunk, mint a szükséges rosszra, vagy az eszközre, hogy anyagi biztonságot teremtsünk. Pedig egy másik szemszögből megközelítve akár teljesen megváltoztathatod a hozzáállásodat a munkahelyi élethez, és motiváltabbá teheted a szemléletedet, és élvezheted a napi robotot.

Először is meg kell alapoznod magadban, hogy miért fontos a munkád. Sokan úgy gondolnak magukra, mint egy láncszemre a gépezetben, amely nem tölt be semmilyen érdemi hasznot, tehát elképzelhető, hogy a munkádat jelentéktelennek titulálod – amely jó út a motivációvesztéshez, és az önbecsülésed megcsappanásához. Na már most tisztázzuk, hogy “csak úgy”, kedvtelésből egyik munkahelyen sem alkalmaznak senkit. Ezzel nyilván te is tisztában vagy tudat alatt, ám mégsem e szerint cselekszel. Ismerd fel a munkád jelentőségét. Vedd számba, mely lépésekkel viszed előre a cég jövőjét, melyik lépéssel termelsz profitot, és melyek azok a feladatok a munkád során, amelyek nélkül a céged nem tudna működni. 

Nemrégiben egy barátommal beszélgetve kiderült, hogy ő nem tartja nagyra a saját munkáját, hiszen egy banknál irodista pozíciót tölt be, a hitelekért és a biztosításért felelős. Azt állította, jelentéktelen a munkája, hiszen a mai pénzhiány és a válság következményei miatt ma már szinte senki nem köt biztosítást, és alig vesznek fel hitelt, hiszen félnek a kamat felkúszásától. Aztán amikor rákérdeztem, naponta hány ügyféllel foglalkozik, azt mondta, legalább 5 fontos ügyfele van, akikkel legalább 1 órát tölt el, aztán a papírmunkákkal foglalatoskodik. Rájött, hogy azzal, hogy ott dolgozik, heti átlag 25 embernek segít hozzájutni a vágyott autóhoz, házhoz, vagy nyaraláshoz, amely nem csupán pénzügyi szempontból, hanem szociális megközelítésben is hatalmas segítségnyújtás.

A munkahelyed tökéletes alapja a fejlődésednek – még akkor is, ha a hosszú távú terveidben más pálya szerepel, vagy tudod, hogy csak ideiglenesen dolgozol ebben a beosztásban. Az ember holtig tanul – tartja a mondás, és milyen igaza van. Próbáld meg kitalálni, melyik az a része a munkádnak, amelyet később a hasznodra fordíthatsz. Új embereket ismerhetsz meg, fejlesztheted a kommunikációs készségedet, a nyelvtudásodat, vagy megismerheted a legjobb borokat, esetleg megtanulod elkészíteni a kedvenc fogásaidat? Tekints a munkádra egyfajta tanulási folyamatként, és vedd észre, hogy az eddig nyűgnek tartott mókuskerék megalapozhat számodra egy olyan tudást, amelyet a jövőben a hasznodra fordíthatsz.

Mindannyiunknak szüksége van egy egészséges önbizalomra, és a külső megerősítésekre, hogy még motiváltabbak és kitartóbbak legyünk. Ehhez elengedhetetlen az ügyfelek és a felettesek visszajelzése. A legtöbb munkahelyen a főnök nem megy oda időközönként az alkalmazottakkal átbeszélni a munkájuk jelentőségét, vagy rámutatni az esetleges hibákra, vagy éppen a pozitívumokra. Menj elébe a helyzetnek, és kérj visszajelzést. Egyrészt a főnökeid szemében is nagyot nőhetsz, ha időközönként igényled a véleményüket, valamint a pozitív megerősítések megváltoztatják a munkádhoz való hozzáállásodat – hiszen egyre jobban, és jobban akarsz majd teljesíteni.

A munkahelyen az egyik legfőbb erény az önállóság. Az a tudat, hogy rádbízhatnak olyan feladatokat, amelyeket nem kell kontrollálni, felügyelni, hiszen tudják, hogy meg tudod oldani. Ezzel egyfajta bizalmat alapoznak meg neked, amellyel nagyobb mozgásteret nyerhetsz. Ehhez szükséges egy minimális önbizalom, a magadba vetett hited, hiszen a bizonytalannak tűnő alkalmazottakat ritkábban bízzák meg fontos feladatokkal, mint magabiztos társaikat. Nyilván azért alkalmaztak a cégnél, mert úgy látják, megfelelő képesítéssel és tapasztalattal rendelkezel az adott területen, így jogosan várhatják el tőled, hogy a kiszabott feladatokat önállóan teljesítsd. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kérhetsz segítséget, ha egy kérdésben nem vagy biztos. Idővel a magabiztos hozzáállással és az önálló munkával bizalmat építesz, emellett mozgásteret nyersz magadnak a cégen belül – senki nem fogja árgus szemekkel figyelni minden lépésedet, és az önbecsülésedet figyelembe véve hatalmas ugrás, ha megbíznak benned.

A munkahelyi ranglétrán való előrelépés nem csak abban nyilvánulhat meg, ha előléptetnek, vagy fizetésemelést kapsz. Minden munkahelyen vannak a nagyobb befolyással rendelkező kollégák, és olyanok is, akik kevésbé azok. Ennek az az oka, hogy akik nagyobb befolyással bírnak, azokban a főnökség feltétel nélkül megbízik, rá merik bízni a fontosabb feladatokat, és nem mutatnak bizonytalanságot sem. Ezzel a befolyással akár sokra is viheted. Ne feledd, a munkahelyed egy két oldalú játszma – a főnökeid fizetnek a munkádért, de te is értéket nyújtasz azzal, amit elvégzel. Tehát kölcsönösen egymás segítségére vagytok. Idővel ezt a kölcsönös bizalmat a hasznodra is fordíthatod. Ki az, akit előbb és több szabadságra engednek? Ki mehet el előbb naponta fél órával, hogy elhozza a gyermekét az oviból? Na és ki az, aki az év végén a legtöbb prémiumot kapja? Hát azok, akik a képzeletbeli ranglétra elején vannak.

Ha megfogadod a tanácsokat, és igyekszel azt gondolati síkon és a munkahelyeden gyakorlatban is megvalósítani, átprogramozhatod úgy az elmédet, hogy a negatív hozzáállást pozitív, motiváló és kihívásokkal teli gondolatokra cserélje. Ezzel egyrészt megalapozod a biztos jövődet a cégnél, másrészt pedig munkahelyi elismerést, előléptetést is kaphatsz. 

Jó néhány tudományos kísérlettel alátámasztották már a kutatók, hogy azok az emberek, akik gyakran, életszerűen vizualizálták maguk előtt a vágyott célt, sokkal nagyobb eséllyel valósították meg azt, mint azok a társaik, akik nem éltek a vizualizáció technikájával. Ezt az egyszerű módszert te is elsajátíthatod, hogy aztán a hasznodra váljék. Nézzük, hogyan.

Az emberi elme nem tesz különbséget elképzelt és valós események között. Az agykutatók bebizonyították, hogy az agyadban ugyanazok a folyamatok és reakciók mennek végbe, ha elképzelsz egy eseményt, és akkor is, ha az esemény valóban bekövetkezik. Tehát ha arra gondolsz, hogy megiszol egy pohár vizet, vagy ha a valóságban megiszol egy pohár vizet, az agyad pontosan ugyanazt a reakciót mutatja. Idővel a tudósok rájöttek, hogy az agynak eféle működését akár a hasznodra is fordíthatod.

Hogy még inkább belemenjünk a témába, jöjjön még egy tudományosan bizonyított kísérlet. A tudatalattinkra úgy gondolunk, mint egy felsőbb, erősebb mentalitás, amely befolyásol bennünket. Azonban sokan nem tudják, hogy a tudatalattink programozható. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor beállítjuk a telefonunkon az ébresztőt. Mi döntjük el mikor, milyen hangosan, sőt, azt is, hogy milyen csengőhangon ébresszen bennünket. Aztán ha elérkezik a megadott idő, a mobilod automatikusan teszi a dolgát: Megcsörren a választott időpontban, a választott hangerőn, a választott csengőhanggal. Ezt a fajta beállítást az elméden is alkalmazhatod. Persze a helyzet némileg bonyolultabb, mint az ébresztőd esetén, ám gyakorlással, némi önismerettel a saját hasznodra fordíthatod.

Sikerkutatók azt állítják, azok, akik vizualizálják a céljaikat, hamarabb és nagyobb eséllyel érik el azokat, mint akik nem élnek ezzel a lehetőséggel. A vizualizáció a tudatalatti egyfajta programozása, amely arra készteti az agyunkat, hogy észrevegyük a lehetőségeket, amelyek közelebb visznek a céljainkhoz.

Gondolj csak bele: Amikor új autót szeretnél vásárolni, és végre kiválasztod a modellt, amire vágysz, hirtelen megtelik az utca az álomautóddal. Minden sarkon áll egy, és minden nap legalább 3 jön veled szembe. A helyzet az, hogy eddig is ott voltak, de eddig nem figyeltél fel rájuk. Amint elképzelted, hogy erre az autóra vágysz, a tudatalattit elkezdi keresni a vizualizációs képet a környezetedben, és “felhívja a figyelmedet”, ha valahol találkozol a céloddal. 

Hány olyan autót tudsz összeszámolni, amit ezen a héten láttál, és nem tetszett? Próbálj meg visszaemlékezni. Nem hiszem, hogy 1-nél többet meg tudnál említeni. Na és hány olyat láttál, ami tetszett? Talán még a színére és arra is emlékszel, hol parkolt pontosan. Arra emlékszel, hány emberrel találkoztál, akinek nem tetszett az öltözéke? És hánnyal, akié igen? Ugye, hogy egy olyat sem tudsz megemlíteni, akinek a stílusa nem tetszett?

Ezek a példák mind azt támasztják alá, hogy az elméd pontosan úgy működik, ahogyan azt beprogramozod. Ha rutinszerűen elképzeled a céljaidat, olyan helyzetbe helyezed magad a fejedben, hogy már elérted amire vágysz, az agyad elkezdi tudatosan keresni a kreatív lehetőségeket, hogyan valósítsd meg a célodat. Erre mondják a legtöbben, hogy szerencse, vagy hogy az élet az utadba sodort egy lehetőséget. A lehetőség eddig is ott volt, csak nem figyeltél fel rá, elmentél mellette. Sokan erre azt mondják, ha sokat gondolsz valamire, bevonzod azt az életedbe. A spirituális jelentőségét most nem szeretném bővebben tárgyalni, ám ha jobban belegondolunk, valóban így van. A tudományosan alátámasztott tény nem az, hogy az Univerzum, Isten, vagy a Felsőbb erő elénk sodorja a lehetőségeket, ha valamit rendszeresen vizualizálunk, hanem az, hogy a tudatalatti elkezdi kereseni a lehetőségeket, a kreatív ötleteket, hogy megvalósítsd a célodat. Ennyi az egész.

Na de ehhez mit kell tenned?

A tudatalatti legjobban alfa állapotba programozható – ez az az állapot, aminek az agykontroll hívja azt a tudatszintet, amikor nem az éber éned uralkodik. Hétköznapi nyelven az az időszak, mielőtt elalszol, és rögtön az a pár perc, miután felébredsz. Sikeres emberek elalvás előtt és közvetlenül ébredés után alkalmazzák a vizualizációs technikákat. A legjobb benne, hogy élvezetes is – hiszen ki ne akarná magát beleélni egy olyan helyzetbe, amire nagyon vágyik.

Hogyan csináld?

Ha egy új autóra vágysz, képzeld el, amint benne ülsz. Vizualizáld, milyen illatot érzel, hogyan érzed magad, milyen a kormány és a sebváltó tapintása. Minél részletesebb a képed, annál jobb. Ha házat vennél, járj végig rajta gondolatban, mintha éppen valóban ott sétálnál. Milyen a padló? Nézz körbe a szobában, nézz ki az ablakon, nyisd ki a zárt ajtókat és próbáld meg minél részletesebben elképzelni, milyen is lenne az álomotthonod. Csináld, amilyen gyakran csak tudod.

Az elme két fő részből épül fel – a tudatos és a tudatalatti részből. A tudatos elme az ötletadó, az inspiráló, az ötletelő. A tudatalattid pedig a megvalósító láncszem. Akkor lehetsz sikeres, és érheted el a céljaidat, ha a kettő részt összekapcsolod – hiszen nem elég valamit megtervezni, meg is kell valósítani. A lényeg, hogy az agyad két részét úgy hozd működésbe, hogy összedolgozzanak egymással, így közelebb kerülhetsz mindahhoz, amiről valaha is álmodtál.

Végezetül még annyit, hogy most nem tértem ki részletesen a célok megvalósításának tárgyalásába, hiszen az ennél egy jóval összetettebb folyamat, több tudatos lépésre is szükség van, csupán kiemeltem egyet közülük, amelyet bármikor a hasznodra fordíthatsz.

“A képzelet minden. Betekintés az élet eljövendő eseményeibe.”Albert Einstein

A kávéról elég megosztóak a vélemények tudományos megközelítésben, ennek ellenére mégis sokan vagyunk, akik rendszeresen fogyasztjuk. A kávékultúra kialakulásával egyre inkább megjelentek a kávézókban a különlegességek, mint a capuccino, a latte macchiato, és egyéb változataik. Nézzük, hogyan dobhatod fel a kávézási szokásaidat néhány egyszerű, de nagyszerű trükkel.

A kávé egyik legismertebb összetevője a koffein, amely ugyan alacsonyabb jelenlétben, de a fekete teában is megtalálható. A koffein serkenti az agy vérellátását, ezáltan frissebbé tesz, és növeli az agyi működés fokát. Ez az oka, hogy miért esik annyira jól a kávé reggel, hiszen az ébredési folyamatot jelentősen meggyorsítja. Viszlát kómás reggelek!

Nem csak az éberségen, hanem néhány létfontosságú szerv működésén is segít a koffein. Többek között hozzájárul az egészséges szívműködéshez, illetve a vese kiválasztó funkcióit is serkenti, felpörgeti az anyagcserédet. Emellett a kávézás folyamata tudományosan bizonyítottan csökkenti egyes daganatok kialakulásának a kockázatát is, így akár megelőző funkcióval is bírhat a fogyasztása.

Na de nézzük, hogyan dobhatod fel a kávézás élményét még jobban

A klasszikus jegeskávét magad is elkészítheted otthon, ha van némi jégkockád a fagyasztóban. A legfinomabb, ha némi tejjel kevered a kávédat – lehetőleg hideggel, így a jégkockák gyors olvadását is megelőzheted. Ha igazi ínyenc vagy, nyomj a tetejére tejszínhabot.

Ha klasszikus espresso párti vagy, esetleg a hosszú kávét fogyasztod szívesen, megbolondíthatod, ha a cukor helyett vaníliás, vagy karamelles cukorral ízesíted azt. Tudtad, hogy a barna cukor pörkölése során a karamellizáció hatására intenzív, füstös karamellás íze lesz a cukornak? Próbáld ki, hogy ezt teszed a kávédba.

Ha gyors kávéra vágysz, és meleg is van, akkor bevetheted a jégkockás trükköt – ezúttal azonban kávéból készítsd azt. Főzz le egy nagy adag kávét, ízesítsd, amivel a leginkább szereted, majd töltsd jégkockakészítőbe, és várd meg, míg lehűl. Ha gyors élményre vágysz, dobj néhány kockát egy pohár tejbe, és máris kész a házi jegeskávéd, amelyet pár perc múlva már fogyaszthatsz is.

Kávés shake-t is készíthetsz, ha van otthon egy mezei turmixgéped. Adj hozzá egy csészényi kávét, egy fél deci tejet és néhány jégkockát, majd turmixold le az egészet. A turmixhoz vastag szívószál dukál, használd ezt. Ne feledd, ha cukorral fogyasztod, akkor ezt még a forró kávéban oldd fel, hiszen a hideg italban a cukor nehezen oldódik, így az íze nem lesz a megfelelő.

A banán szuper választás a kávé mellé – vagy akár bele. Ha az előző turmixos változatot készíted, a gépbe dobj bele néhány karika banánt is – a gyümölcspéptől sokkal krémesebb lesz a kávéd, és szuper íze lesz.

A klasszikus jegeskávé egy másik változatát is elkészítheted, ha a csésze kávédba egy adag karamell, csokoládé, vagy vaníliafagyit dobsz.

A kávé mellé a csokoládé is dukál. Csokoládéreszelékkel ízesítheted a kávédat, de a csokifagylalt, vagy néhány csepp aroma is tökéletes választás. Az aromás módszert szinte bármely ízben választhatod, használhatsz rum, vagy vaníliaaromát is az ízesítéshez. Sőt, ha nem kell vezetned, 2 cl rummal is megpróbálkozhatsz.

Rendszeres visszatérő téma a blogomon az időmenedzsment, mert úgy hiszem, ezzel elég sokan hadilábon állunk. Ahogyan már korábban is írtam, a halogatás egyik legjobb ellenszere egy mezei időzítő, ami lehet a konyhai csipogód, vagy a telefonod visszaszámlálója – a lényeg, hogy egy meghatározott idő elteltével jelezzen. Na de mire használhatod?

A halogatás egyik fő oka az, hogy úgy gondoljuk, a munka sokkal több időt vesz igénybe, mint amennyire számítunk, ezért neki sem állunk. Vagy éppen úgy gondoljuk, hogy egy olyan teendő vár ránk, amelyet a hátunk közepére sem kívánunk, és addig halasztjuk, amíg már vagy késő lesz, vagy komoly következményekkel kell számolnunk. A halogatás lényegében a homokba dugod a fejed egy finomabban megfogalmazott verziója, amelyről mind tudjuk, hogy nem vezet jóhoz. 

De ha van egy időzítőd…

– Eldöntheted, mennyi időt tudsz jelenleg rászánni a teendődre, és az általad kitűzött célt teljesítheted. Hogyan? Ha már napok óta halogatod, hogy bemenj a bankba kérdezősködni a hiteligényed iránt, mert aggódsz a következményektől, akkor döntsd el, hogy 15 percet valahogy kibírsz. Hiszen ahogy FlyLady mondaná, 15 percig bármit ki lehet bírni. Ebben a negyed órában tedd fel a fontos kérdéseket, így már konkrét információk birtokában és szakértők segítségével a rajtad lévő nyomás a probléma miatt enyhülni fog.

– Képtelen vagy rászánni magad, hogy elmosogasd a konyhában tornyosuló tányérhegyeket? Úgy érzed sosem érsz a végére? Határozd el, hogy a következő 10 percben mosogatsz! Állítsd be az időzítődet, és állj neki. Aztán ha lejárt a 10 perc, hagyd abba. Na de mire jó ez, ha ennyi idő alatt nem végzek? Lehet, de még mindig jobb, ha a felén már túl vagy, mintha neki sem álltál volna – nem mellesleg motiváció is, ha már látod a végét.

– Ha otthon dolgozol, vagy egy kényes feladatra kellene összpontosítanod, de mellette folyton kalandozol (SMS, chat, Facebook), akkor jól jöhet, ha alkalmazod a Pomodoro technikát. A lényeg az, hogy 25 perc megszakítatlan munka után 10 perc szünetet tartasz. Bármelyik SMS, vagy chatpartner is tud várni 25 percet, és tudni fogod, hogy az eltelt idő után a szünetet azzal töltheted, amivel csak akarod, anélkül, hogy a fejed felett lebegne az elvégzetlen munka szelleme.

– Ha tanulsz, netán a vizsgákra készülsz, és nehezen tudod rávenni magad a tanulásra, akkor is előkaphatod az időzítődet. Te tudod a legjobban, mennyi ideig tudsz feszített tempóban koncentrálni egy adott feladatra, vagy mennyi idő után fárad el az agyad. Ha csak 20 perc, akkor annyi, ha 40 perc, akkor annyi. Állítsd be az időzítőt, állj neki a tételeknek, majd ha lejárt az idő, tarts szünetet.

Akkor is, ha belejöttél. Akkor is, ha úgy érzed, most vagy a topon. Miért? A 20 perc tévénézésből is könnyen lesz másfél óra, vagy a “gyorsan megnézem az emailjeimet”-ből több órán át tartó netezés. Amelynek a vége az időpocsékolás, valamint az, hogy annyira lefárasztod magad a szünet nélküli munkával, hogy utána érthető módon annyira kimerülsz, hogy nem lesz energiád semmi máshoz, amely egyenes út a bűntudathoz és az önostorozáshoz.

Oké, 10 percet valahogy kibírok, de hogyan kezdjem el? 

A másik gyakori probléma akkor szokott megmutatkozni, amikor ráveszed magad, hogy oké, elmosogatok… Na de mikor? Reggel nem jó, mert sietek a munkába… Munkából hazaesve vacsorázom. Aztán muszáj pihennem legalább fél órát, de rögtön ezután keződik a sorozatom. Megállás nélküli kifogásgyártásba kezdesz, aminek a végkifejlete ugyanaz lesz, mint annak előtte – halasztod a teendőket. 

Érdemes bevetned azt a módszer, hogy előre kiszámolod, mikor van szabad 20-40 perced, amikor a teendőddel foglalkozol, és beállítod az ébresztőt a mobilodon. Aztán ha megszólal, nincs mese, láss neki a munkának.

Te hogyan lépsz túl a halogatáson?