Ugye te is hallottad már, amikor a felnőttek azt mondogatják, hogy “ezek a mai fiatalok”, vagy “bezzeg a mi időnkben” – függetlenül attól, hogy te éppen hányadik évedben jársz. Úgy gondoltam, hogy az üres találgatások helyett lehúzom a leplet és megmutatom a valóságot néhány “kínos” kérdésben, amely gyakorta vitákat szül – néhány lelkes, 13-17 éves lelkes lány volt a segítségemre, akik elárulják az igazat a “mai fiatalokról”.
Az előző részben az igaz szerelem, a jó szex, a családi fészekből való kirepülés és a szülői ellentmondással kapcsolatos kérdéseket veséztük ki lelkes interjúalanyaimmal. Most egy picit mélyebbre ástam és a fiatalkori terhességről, a szülőkkel való kapcsolatról, illetve az irigységről faggattam őket.
Tini mamik – avagy fiatalon teherbe esni. Mit tennél, ha egy korodbeli gyermeket vállalna? Milyen kérdések fogalmazódnának meg benned, hogyan reagálnál a kialakult helyzetre?
“Igazából én nem ítélném el, de normálisnak sem tartanám. Persze, mindenki életében vannak hibák, és önhibáján kívül is becsúszhat ez… De ha nincs meg neki az a családi és anyagi háttér ami kell egy gyermekneveléshez, nem tartom jó ötletnek.”
“Támogatnám, ahogyan tudom, de nagyon meglepne vele és talán kicsit kevesebb tiszteletet mutatnék iránta.”
“Ez az élet része. Szerelmesek leszünk majd egy új életet adunk a miénkbol. Igaz, hogy fiatal, de ez az ő döntése és én ebbe nem szólhatok bele.”
“Attól függ, milyen körülmények között lett terhes. Ha például megerőszakolásról van szó, vagy egyéb rossz ok miatt, akkor persze, segíteném és normálisnak venném – azonban ha csak egy hülye hiba eredménye lenne, azt hiszem egy kicsit el is ítélném, ha nem is említeném ezt meg neki.”
“Az első gondolatom mindenképpen az, hogy az gáz. Persze igen, más szemmel fogok ránézni, amikor én még az első csókomon sem voltam túl, hogy ez talán egy korai lépés volt, de nem ítélem el. Egyszerűen elfogadom. Rég megfogadtam, hogy nem ítélek el másokat, mert fogalmam sincs, mi volt a háttérben, miért csinálta, vagy hogyan gondolkodik. A második gondolatom mindenképpen az lenne, hogy talán megerőszakolták, vagy valami súlyos dolog történt. A végső gondoloatom pedig az, hogy nagyon szurkolok neki, mert ha én kerülnék ilyen helyzetbe, akkor azt nem könnyen viselném.”
“Ha tanácsot kérne tőlem, vagy csak szeretné, hogy meghallgassam, én szívesen segítenék neki.”
“Elítélem.”
“Nem szeretek beleszólni mások dolgába, tehát ha ő ezt nem tartja “gáznak” akkor nem ítélem el.”
“Volt már ilyen, ám nem terhes lett, hanem apa. Nem ítéltük el, gratuláltunk neki, mivel ő sokkal idősebb volt, de szerintem amúgy sem ítéltem volna el. Nem az én dolgom, úgy cseszi el a fiatalságát, ahogy akarja. Szerintem nem ilyenkor kell teherbe esni.”
“Valószínűleg nem társalgom vele többet…”
“Az attól függ, mennyire ismerem a dolgom hátterét. Ha tudom, hogy nem azért esett teherbe, mert meggondolatlanul férfiról férfira jár, hanem azért, mert az esetlegesen használatba vett óvszer felmondta a szolgálatot, vagy hasonló, akkor együttérzek. Ha pedig valójában az az opció van érvényben, hogy annyi emberrel hempergett a közelmúltban, hogy azt sem tudja, ki az apa, akkor csak azt tudom mondani, hogy Isten nem ver bottal.“
A szülők, na meg a rövid póráz… Mennyire előnyös ez, és te hogyan látod a kérdést? Nálatok hogyan működik a szülői szigor, mennyire értesz egyet vele, és mit gondolsz, mennyiben befolyásolja a szabadságodat, az életedet és a fejlődésedet?
“Szerintem ez azért nagyrészt jó dolog. Soha meg nem fordult volna a fejembe, hogy részegre igyam magam, mert tudtam, hogy akkor legközelebb nem mehetek. Megtanultam, hogy mindenhol hamarabb ott kell lenni, így soha nem kések el. Jó dolog, hiába nagyon idegesítő.”
“Egyke gyerek vagyok, így anyukám figyelmének nem kell megoszlania. Mivel megbízunk egymásban, így valamivel önállóbb vagyok, mint a társaim. Persze ez nem feltétlenül jó, mert gyakran jó pár feladat rám marad amit egyedül kell ellátnom és nem számíthatok 100%-ban anyukámra.”
“Nem bírnám elviselni, ha rövid pórázon tartana, szerintem ezzel a gyerekkoromat venné el tőlem.”
“Szerencsére elég rövid pórázon vagyok tartva és így nagyon sok rossz dolgot úsztam meg. Én örülök annak, hogy rövid pórázon vagyok, hisz ők már voltak annyi idősek mint én, és ők tudják, hogy egy korombelinek mi az ideális és mi nem.”
“Amikor idősebbek vagyunk egy picit, hagyják, hogy a saját utunkat járjuk (persze azért meg mindig félszemmel figyelnek bennunket).”
” Szerintem pont megfelelő mértékben. Egy éve még nem így gondoltam… Mindenhova elengednek, ha nappali találkozást vesszük viszonylag sokáig, de a határidő szent. Viszont esti bulit nézve nem nagyon… Büntetést nem kapok, maximum leszidást. Vannak gyengepontok persze, például ha nem veszem fel a telefont. De szerintem Anyu teljesen jól kezel midnent, Apa is csak túl nagy az elvárása…”
“Mivel én is, és a szüleim is keresztények, úgymond “szorosan” fognak. Nem engedik hogy bulikba járjak, igyak meg ilyenek, de nem is vágyom rá… Egyébként annyira nem konzervatív/régies szülők. Szerintem egyébként hogyha egy tininek nagyon megtiltanak valamit, az direkt az csinálja…”
“Eléggé rövid a póráz, úgy érzem, akárhol vagyok és akármit csinálok, ők figyelnek… Persze nem így van, de annyira belém beszélték, hogy elhiszem. Sokszor kellemetlenül érzem magam emiatt. Szerintem kell találni egy aranyközéputat lazaság és szigor között.”
“Mivel én csak anyummal élek (plusz nagyszülők) ezért jőval engedékenyebbek velem, mint az átlag gyerekekkel. Ezt nyilván nem bánom. Nem gondolom úgy, hogy el lennék hanyagolva, vagy nem lennék megnevelve, stb… A barátaimat nem zavarja és nekem is jó így.”
“Nem mondom, hogy nagyon visszafognának, mert, ha úgy lenne nem lenne 16 évesen 24 éves párom, és nemhagynák, hogy dohányozzak. De bulizni nem engednek (ami kimondottan pozitív), az alkohol fogyasztásomat is igen erősen szabályozzák (ami szintén nagyon pozitív), és meg van szabva, hogy mikorra kell haza jönnöm (ez ismét pozitív). Jó, persze, néha hisztizek, hogy hadd menjek el ide-oda, de mikor nem engednek belátom, hogy igazuk van, mert 16 évesen valóban semmi keresnivalóm velem egykorú vagy tőlem FIATALABB kezdő drogosok és egyéb csodaszép jelzővel illethető, “jövő reménysége” közt.”
Mi az, amit irigyelsz másokban, és miért? Mi az, amire te is nagyon vágysz?
“Általában minden olyan lány a suliban, aki szép, és tökéletes kapcsolata van. Van is irigylem.. Inkább csak sóvárgok azért, hogy egyszer én is olyan boldog és szép lehessek. Ha celebet kéne mondanom.. Ashley Benson lenne az. Szép, tehetséges, és bejárja az egész világot. Mindenképp ő lenne.”
“Teljesen elégedett vagyok magammal és a környezetemmel. Csak a legjobb barátomra vagyok kicsit irigy, amiért az ő anyja ott van mind a három fia mögött és támogatja őket és mindig ott van nekik, ha szükségük van rájuk. Sajnos nálunk ez már nem így van.”
“Engem inkább a különleges lányok fognak meg.”
“Leginkább a sztárokat szoktam irigyelni, hogy bármennyire is nem tökéletes az alkatuk, őket elfogadják úgy, ahogy vannak és nem cikizik őket, úgy ahogy engem azért, mert az alkatom nem tökéletes vagy kicsivel több a súlyom mint kéne, hogy legyen.”
“A babásokat irigylem. Nekem kell egy baba, teljesen legálisan. Ezenkívül fiúk miatt szoktam féltékeny lenni lányokra…”
“Irigyelem azokat, akik már megtalálták a “NAGY Ő”-jüket, akiknek nagyon nagy a kitartásuk és megtalálták az életcéljukat…”
“A velem egykorúak nagy részét, mert nem stresszelnek rá annyira a dolgokra mint én. Eléggé görcsösen szoktam akarni a dolgokat, és olyan szintű hajtásra vagyok képes akár apróságokért is, hogy néha még magamon is meglepődök. Ők gondtalanabbak, és ez látszik is rajtuk.”
“Van egy barátnőm, nagyon, nagyon irigy voltam rá. Sőt, össze is vesztem vele ezért. De ő erről nem tehetett. Bántott hogy ő okosabb nálam, szebb nálam, jobban foglalkoztak vele, tehetségesebb, és neki úgymond teljesen bejött az élet, amikor én küzdöttem a szüleimmel, a barátaimmal, a tovább tanulással. Tudni illik, ő Telekis, hatosztályos gimis. És teljesen megevett a sárga irigység, főleg amikor neki a központin 76 pontja lett, sokkal több az enyémnél.”
“Mert csinosabbak, vékonyabbak, magasabbak, szebbek és netán stílusosabbak. De próbálom magam elfogadni.”
“A szépeket. Rájuk odafigyelnek, észreveszik őket. És a talpraesetteket.”
“Krizsma Gwendolin, mert tehetséges, gyönyörű, kedves, és szeretnék olyan nagy ciciket, mint amilyenek neki vannak! Meghan Trainor, mert kiáll a teltebb lányokért és büszkén elfogadja, vállalja, hogy ő maga sem lett tipikus öt csillagos, luxus, szupermodell alkat.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: