Öt éve fut már hazánkban a Fogadj örökbe egy közterületet! kezdeményezés. A kampány célja, hogy egy általunk választott területet szépítsünk meg – akár egyedül, akár közösségben, akár civil szervezetekkel, vagy óvodásokkal együttműködve -, saját anyagi forrásainkat felhasználva. A városok és a budapesti kerületek évről évre versenyt hirdetnek meg, arra vonatkozóan, hogy melyik csapatnak sikerült a legnagyobb változást elérnie a választott közterületen.
A köz érdekében és a környezetünk szépítésében te is részt vehetsz. Nem kell hozzá semmi, csak egy kevés szabadidő.
Válassz ki egy területet – legyen a házad előtti park, a munkahelyi parkoló, vagy egy buszmegálló, ahol naponta várakozol – és időről-időre szedd össze a szemetet, ürítsd ki a hamutartót, vagy ültess el néhány palántát.
A tisztaság vonzza a tisztaságot – ugye te is gyorsabban dobod el a csikked a már “amúgy is” piszkos, szemetes területeken? Tegyünk közösen a változásért.
Kép innen: helpoffice.hu
Ámen. 🙂
Azt gondolom, hogy az olvasóim hasonlóképpen gondolkodnak, mint én és ők is szívesen csatlakoznak az efféle mozgalmakhoz. Ha nem, az sem az én dolgom.
Ennek ellenére ahogyan a látogatottsági mutatót nézem, mégis van, akit érdekel és ezt több visszajelzésben is jelezték felém. 🙂 Ha a környezetért teszünk valamit, akkor már magunkért is tettünk – hiszen te sem élsz egy koszos, penészes lakásban. 🙂
Én pedig arról bátorkodtam szólni, hogy a mai céltudatos, akarom mondani önző ifjúság jó néhány tagját ezek a kezdeményezések teljesen hidegen hagyják. Nekik csak egy dolog számít: saját maguk. Tapasztalatból beszélek.
Kedves Megnevelő Ember!
A bejegyzésben megosztottam egy olyan társadalmi kezdeményezést, amihez az arra érzékenyek csatlakozhatnak, ha van kedvük. 🙂
Nem célom elmagyarázni, miért kell/kéne vigyázni a környezetünkre, ez nem az én feladatom és nem is szeretnék senkit “nevelő célzattal” befolyásolni, mindenki döntsön maga belátása szerint.
Ennek ellenére nagyon kedves, aranyos, mégis hasznos ötletnek tartom a kezdeményezést, ezért bátorkodtam megosztani az olvasóimmal. 🙂
Nemrég azt írta nekem egy ifjú titán, aki telve volt önérzettel, hogy szánalmas vagyok, ha rászólok azokra, akik szemetelnek. Nem értette, miért aggódom én az eldobált csikkek miatt, majd ezek után azt a következtetést vonta le a hölgy, hogy nekem biztosan komoly pszichiátriai gondjaim vannak, ha ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozom.
Ezek után magyarázd el ennek az embernek, hogy miért is kéne vigyázni a környezetünkre.