Május 22-e Európában az elhízás elleni világnap. Az alkalomból a Nők Lapja is készített egy rövid kvízt, ahol tippelhetsz, hogy a képen látható valamit is alig viselő hölgyek a társadalmi megítélés szerint kövérek-e, vagy sem – arra kell tippelned, hogy a nők plus size modellek, vagy sem. A téma kapcsán, ahogyan már korábban is, felmerült bennem a gondolat, hogy érdemes lenne némi szót ejteni az elhízás problémájáról.
A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy a testképünket nagyrészt a média befolyásolja. Az aktuálisan ideális testkép elérésére törekszünk – a legtöbb nő egész életében fogyókúrázik és sanyargatja magát, azért, hogy elérje a címlapokról visszaköszönő bikinis retuskirálynők külalakját, mindezt úgy, hogy elfelejtik megélni az életük pillanatait, hiszen minden idejüket a fogyókúra köti le.
Ugye tudod, milyen érzés, amikor nem ehetsz a születésnapi tortádból – csakis akkor, ha édesítőszerrel és teljes kiőrlésű lisztből készült? Vagy amikor nem mersz koccintani szilveszterkor, hiszen az alkohol üres kalóriákat tartalmaz. A büfében nem tudsz italt vásárolni magadnak, hiszen az összes üdítő cukorral és vegyi anyagokkal van tele – helyette a büdös és koszos nyilvános vécében töltöd fel az üres flakonod. Nem fogadhatod el a kollégád által sütött muffint, amelynek a vége sértődés lesz? Akármennyire is megterhelő, naponta rábírod magad az intenzív, kimerítő mozgásra, hogy valamelyest leépítsd a tested zsírszöveteit?
A médiacirkusz a vékony nőket illetően ma már világméretűvé nőtte ki magát, amelyre a testükkel nem elégedett nők egy tábora idővel reagált. A “valódi nők” kampánysorozatokba kezdtek annak érdekében, hogy megvédjék a kissé hurkás, de magabiztos, boldog nőket, akik nem hajlandóak az önsanyargatásra, hogy a társadalom szemében vékonyak és kívánatosak maradjanak. Ahogyan már korábban is írtam, egyik irányzattal sem értek egyet.
Kép innen: joegeszseget.blog.hu
Számomra egy nő nem attól lesz nő, hogy hány kilót mutat a mérleg, vagy milyen betűben mérhető a kosármérete. Abszolút ellene vagyok mindkét tábornak. Tehát a média jelenlegi állása szerint kettő lehetséges skatulyába tartozhatsz: Vagy retusált, tökéletesen kidolgozott alakod van, vagy dagadt vagy, de nincs gond, elfogadtad a testedet. Direkt fogalmaztam ennyire sarkosan, hogy értsétek miről van szó. Ha tökéletes alakod van, akkor vagy igazi és kívánatos nő. Ha elfogadod magad akár túlsúlyosan is, akkor vagy igazi nő – érdekes módon a teljesen normális alkatot és testfelépítést a kampányok valahogy kihagyták, legalábbis nem csaptak akkora szelet, mint a fenti kettő. Ahogy a fenti kontraszt mutatja, nem tudsz egyszerre mindkét skatulyába ülni, tehát semmiképp nem vagy igazi nő, ugye?
Ennek ellenére én mégis azt mondom, hogy a saját testünk esetében két dologra kellene odafigyelned. Az egyik az a kép, ami neked tetszik. Az az alkat, amiben te szexisnek és vonzónak találod magad – ez az önbizalmadra és a kisugárzásodra is kihat, amelyet mások is észrevesznek. Van, akinek a kiálló borda tetszik, van, akinek a fognivaló és van, akinek az XL-es méret. Hát akkor legyél olyan! A másik, az egészséged. Sokszor gondolkodtam azon, vajon a “fogadd el magad” kezdeményezések mennyire hatékonyak akkor, ha valaki olyan túlsúllyal küzd, amely az egészségi állapotát is befolyásolja. Mondhatja, hogy “ide a chipset, mert én elfogadtam magam ilyennek”. Ellenben a vékony nőtársainkra is hatással lehet a plus size kampány, miszerint ők nem emberhez méltó testtel rendelkeznek, hiszen ezt szégyellni kell, úgy festenek, mint az anorexiások. Tehát teljesen mindegy, melyik kategóriába sorolod magad, a társadalomnak lesz egy csoportja, akinek semmiképpen nem fogsz tetszeni, és akiknek az elvárásaival ütközni fognak a tested által képviselt tulajdonságok. Az elvárásokról már írtam korábban, és továbbra is tartom magam a véleményemhez: Nincs olyan, hogy mindenkinek megfelelsz, tehát nem kell erre törekedned. És kész. Nincs vita.
Ellenben ha már a kampányoknál tartunk, én a testképnél sokkal jelentőségteljesebb momentumra hívnám fel a figyelmedet. Ez pedig a túlsúly. Nem a néhány hurka a derekadon, vagy a kissé megereszkedett integetőizom. Az a fajta túlsúly, amely az egészségi állapotodat befolyásolja. Ez a fajta túlsúly nem a testképzavarokból ered, ez egy betegség. Hosszú távon az életminőségeden ronthat (ha már nem rontott) és az éveid számát is jelentősen lecsökkentheti. Ha nem tudsz reálisan tekinteni a testedre, akkor érdemes az interneten fellelhető BMI kalkulátorokhoz fordulnod segítségért – ugyan ez nem mutatja ki a testzsírszázalékod, de nagyjából következtethetsz arra, hogy milyen tartományban mozog a súlyod. Ha túlsúlyos kategóriába esel, keresd fel az orvosodat, igényelj testzsír százalék vizsgálatot, és találjatok megoldást. A diéta ebben az esetben nem szépségkérdés, hanem szükséges kezelés, éppen úgy, mint amikor beveszed a fájdalomcsillapítót, ha fáj a fejed. Miért kell orvoshoz fordulnod?
A túlsúly hosszú távon felelős a mozgáskoordinációért, a csontok megfelelő állapotáért. A szerveid megfelelő működéséért, és a normális anyagcserefolyamatokért. A szív és érrendszeri megbetegedésekért, és a 2-e típusú cukorbetegségért. Az izomsorvadásért és a stroke-ért. Az életedért.
Ha tudod, hogy túlsúlyod van, fordulj orvoshoz, kérj segítséget! Ismerd fel a betegséged okát (mert nem mindig a helytelen étkezés és a mozgásszegény életmód a felelős a tünetekért), aztán az orvosoddal konzultálva válaszd ki a számodra megfelelő diétát, mint kezelési módszer.
Kedves Brigi!
Nagyon jól esett a hozzászólásod, és köszönöm!
A blogom alapelve és az életemnek az alapelve is a boldogságra és a kiegyensúlyozottságra való törekvés. Én sose voltam kövér lány, de amikor felszaladt néhány pluszkiló, én is koplalásba kezdem, ami persze sosem volt sokáig tartható, és csak az lett az eredménye, hogy leállt az emésztésem, és az a kevés is lerakódott, amit megettem, mert a testem “tartalékoló” üzemmódba kapcsolt – tudod, mint a tevéknél, amikor a púpjukban tárolják a tápanyagokat, hogy szükség esetén legyen hová nyúlni. 🙂
A boldogságra való törekvésembe nem fért bele sose az, hogy koplaljak, vagy kínozzam magam – ezért rájöttem, hogy ha a boldogságomról van szó, és én éppen a csokit kívánom, hát megeszem és kész. Amikor úgy éreztem, túl sok a felesleg, akkor benéztem a tükörbe és eldöntöttem – valóban rosszul érzem-e magam így, vagy csak az elvárások sulykolták belém, hogy fogynom kell. Általában arra jutottam, hogy nekem ez így megfelel és mit bánom én, mit szólnak mások.
Emellett az utóbbi időben igyekszem egészségesen élni – bár sportolni nem szeretek, de az egészséges táplálkozás sokat segített, tartom a súlyom, nem hízok, csak figyelek arra, miből készítem az ételeket. Imádom a jó sajtos, szalámis, vajas zsemlét, ami igazi kalóriabomba. Aztán rájöttem, hogy barna kenyérrel és zsírszegény sajttal ugyanolyan szuper, a szalámi meg mit számít! A nagymamám cukorbeteg, ezért a gyümölcstortákat cukormentesen, édesítőszerrel készíti – bevallom, hogy sokkal jobban ízlik.
Ne törd magad! Ha nagyon zavar és MAGAD MIATT (nem a társadalom, a férjed, a barátnőd, a kollégáid, a média miatt) szeretnél változtatni, olvasd el ezt a cikkem.
Legyen csodaszép napod!
Szia, nagyon tetszett az írásod. Életem eddigi 21 éve nem nagyon szólt másról a kötelező programokon kívül (iskola, munka stb…), mint a kilókról. Sajnos örököltem a husi (hízásra hajlamos) géneket, ez tiniként kezdett el zavarni, s menekültem is előlük a koplalásba, napi max. egy evésbe, s akkor se voltam az a kifejezetten vékony lány, csak a “kb. normális”. Majd megismertem a párom és esküvő után jött a lazítás (fellélegzés), és velem elszaladt a ló. Mikor belenéztem a tükörbe az első gondolatom mindig ez volt: Úr Isten kövér vagyok. És mit tesz a kövér, boldogtalan nő? Eszik. Mit? Süti, csoki, bármi, ami boldogságot ad. olvastam a nyugtatgató cikkeket,a miket említettél, fogadd el magad. Majd a másik oldalt,hogy minden áron legyél nádszál karcsú. Frusztrál lettem, mufurc, bezárkóztam.
De végre találtam olyan normális embereket, mint te, aki tényleg nem csak az egyik, vagy másik oldalt nyomatja, hanem más szemszögből közelíti a helyzetet. És bocsi, hogy ilyen hosszú bevezetővel jutottam el a lényegig, de annyira kikívánkozott már belőlem, hogy VÉGRE egy normális ember, mert nők százai gyötrik magukat vagy azért mert ducik, vagy azért mert vékonyak (csak az utóbbi pár évben kezdtem el látni, hogy a szerintem mázlista testalkatú, jó géneket örökölt lányok is mennyi bántást kapnak és ezáltal, milyen lelki sérüléseket szenvednek). Szóval még egyszer nagyon köszönöm ezt a postot. Állítom sokkal több ilyennek kellene születni.Ja, és zárszóként, a bejegyzést tartalma mellett, király a stílusod is! 🙂 Szia Brigi