Nemrég kezdtem el olvasni Jack Canfield A siker alapelvei c. könyvét, és már az első fejezet letaglózott. Ugyan még nem értem a végére és nem is tudok gyakorlati tapasztalattal szolgálni a könyv sikeréről, annyi bizonyos, hogy az első fejezetben taglalt elmélete tökéletesen megállja a helyét. A könyv nagyjából azzal a mondattal indít, hogy az, hogy most hol tartasz és hogy a jövőben merre mész, az kizárólagosan rajtad múlik, a te tetteidnek és döntéseidnek a következménye. Majd megismertet bennünket a könyv egyik alapvetésével, a siker képletével, amely így néz ki.
Esemény + Reakció = Következmény
Figyeljük csak meg a környezetünket. A gyerekek a rossz jegyért a tanárt hibáztatják. Ha nincs termés, az időjárást okoljuk, mert nem esik. Ha megbüntetnek gyorshajtásért, a rendőrt okoljuk. Ha ellopják a pénztárcánkat, a tolvaj a hibás.
A könyv leírja az első fejezetben, hogy amennyiben az adott, megváltoztathatatlan eseményeket okoljuk a következményért, sosem fogunk előre jutni. Einstein mondta: Insanity is doing the same thing over and over again but expecting different results. Azaz, az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. A sikeres emberek kulcsfontosságú tulajdonsága az, hogy átalakítják az egyes eseményeket a saját hasznukra. Ha megtörtént a pénztárcalopás és okolni kezded a tolvajt, akkor egyrészről jogos a feltevésed, hiszen lopni tilos és a törvény is bünteti – ezzel viszont nem kerül meg a pénztárcád -, de ha a kívülálló, megtörtént eseményt okolod, szinte biztos, hogy a pénztárcádat legközelebb is ugyanolyan hozzáférhető helyen fogod tárolni. Arról, hogy a hibákból hogyan tanulhatsz, már írtam itt bővebben. A siker első lépése az, hogy bizonyos helyzetekre eltérő módon reagálunk. Az, ahol most tartasz, nem más, mint az eddigi életedben bekövetkezett eseményekre való reagálásod következményei. Idéznék a könyvől egy rövid történetet, hogy megértsd, miről is van szó.
Jack Canfield Kép innen: chatinmanhattan.com
Az egyik barátomnak Lexus-kereskedése van Dél-Kaliforniában. Amikor kitört az öbölháború, az emberek nem vásároltak többé Lexust. A barátom tudta, ha nem változtat az eseményre (E) – mármint, hogy senki nem jön be a bemutatóterembe – adott reakcióján (R), szépen lassan elfelejtődik. A normális reakció (R) az lett volna, hogy a cég továbbra is bőszen hirdet az újságban meg a rádióban, aztán várja, hogy jöjjenek a vevők. De ez az út nem volt járható. Azzal a következménnyel (K) járt volna, hogy az eladás folyamatosan tovább apad. Ezért a cég új dolgokkal próbálkozott. Végül az hozta a legjobb eredményt, amikor egy egész flottát küldtek ki a gazdagok által látogatott helyekre – golfklubokba, jachtkikötőkbe, lovaspóló-pályákra, Beverly Hills-i meg Westlake Village-i partikra -, és mindenkit meghívtak egy próbakörre az új Lexusszal. Gondoljuk csak meg… mentünk már úgy tesztvezetésre egy új autóval, hogy utána a régi kocsinkba kellett visszaülnünk? Ugye, milyen csalódottak voltunk, amikor összehasonlítottuk a régi autónkat az újjal? Addig a régi kocsink is teljesen megfelelt. De hirtelen rájöttünk, hogy van jobb nála – és meg akartuk szerezni magunknak. Ugyanez történt ezekkel a fickókkal is. A tesztvezetés után az emberek jelentős százaléka vásárolt vagy lízingelt egy új Lexust.
A kulcs a kiemelt részben van. A normális reakció. Normális reakció az, amit az emberek meggondolatlanul művelnek az esetek 90 százalékában. Kirúgtak az állásodból? Normális reakció, ha hetekig mást sem csinálsz, mint okolod a főnököd, a kollégákat, a világot, amivel lehet, hogy a lelked megnyugszik, de egy helyben maradsz, toporogsz, miközben az idegeidet is tönkreteszed. Nincs pénzed? Szidhatod a rendszer (ami ugye adott) éjt-nappallá téve, anélkül, hogy bármi is változna. Mert így nem fog! Az egyenlet első fele adott: Bekövetkezett egy esemény, amely általában nálad kívülálló okokból történik – például beüt egy cunami, vagy földrengés (erről is vitatkozhatnánk, miért), akkor minden azon múlik, hogyan reagálod le a helyzetet. Lehet szidni a Földet, csak hogy ezzel biztosan nem fogsz előrébb jutni. A sikeres emberek titka a meghökkentő reakció, amit az előző esetben is olvashattál. Nem kell beállnod a sorba, mert ha mindenki szidja a rendszert, akkor én is fogom. Valószínűleg nem véletlen, hogy többen vagyunk átlagemberek, mint hírességek, vagy elismert tehetségek. Mert nem ismerjük fel a magunkban rejlő lehetőségeket. Idéznék még egy példát a könyvből:
Emlékszünk még az 1994-es northridge-i földrengésre? En emlékszem! Los Angelesben vészeltem át. Két nap múlva láttam egy riportot a CNN-en, amelyben ingázókkal készítettek interjút. A földrengés megrongálta a városba vezető fő autópályát. A forgalom leállt, és a normális esetben egyórás autóút két-három órásra nyúlt. A CNN riportere bekopogott az egyik dugóban veszteglő kocsi ablakán, és megkérdezte a vezetőt, hogy érzi magát. – Gyűlölöm Kaliforniát! – válaszolta a pasas dühösen. – Először az erdőtüzek, aztán az áradások, most meg ez a földrengés! Bármilyen korán indulok el reggel, mindig elkések a munkából. Ez elképesztő! A riporter ezután az eggyel hátrébb álló kocsinak az ablakán is bekopogott, és ennek az autósnak is feltette a kérdést. A férfinak csupa mosoly volt az arca.
– Jól vagyok. Hajnali ötkor indultam el otthonról. Nem hiszem, hogyjelen körülmények között a főnökömnek bármi kifogása lehetne. Hoztam magammal egy csomó kazettát meg spanyol nyelvleckét. A mobilom nálam van. Hoztam kávét is abban a termoszban, itt az ebédem; még könyv is van nálam, ha olvasni akarok. Szóval, semmi gond. Nos, ha a földrengés vagy a közlekedés lett volna a döntő tényező, akkor mindenkinek őrjöngenie kellett volna. De nem mindenki dühöngött. Az embereknek a közlekedési helyzetre adott egyéni reakciója hozta létre az adott következményt. A különbség a negatív vagy pozitív gondolatokban, a felkészültségben vagy a felkészületlenségben rejlett. A hozzáállás és a viselkedés hozta létre a teljesen eltérő személyes élményeket.
Ugye mennyire egyszerű? Vagy:
Esemény: Kapunk 400 dollár prémiumot.
Reakció: Egy éjszaka alatt elszórakozzuk.
Következmény: Egy vasunk sincs.Esemény: Kapunk 400 dollár prémiumot.
Reakció: Elhelyezzük egy befektetetési alapban.
Következmény: A pénz nettó értéke megnövekszik.
Az eseményekre nincs befolyásunk, de a következményeken változtathatunk. A következményt ez esetben mindig saját magunkra értjük, azaz milyen reakcióval milyen hosszú távú eredményt érhetünk el. Zsörtölődünk, szidjuk a rendszert, a megváltoztathatatlant, vagy megpróbálunk tudatosan fordítani a sorsunkon? Az, hogy mit gondolunk, hogyan reagálunk, vagy mit gondolunk, abba egyedül nekünk van beleszólásunk.
Szeretnék kitérni a könyv másik fontos részletére is, amelyben Jack arról szól hozzám, hogy ismerjem fel, az, ahol most tartok, az az én döntéseimnek az eredménye, az én felelősségem. Nem kenheted folyton másra a helyzetedet. Könnyű azt mondani, hogy a szüleim “csak” ipari iskolába irattak be, mert nem volt pénzük a gimire, mert nem dolgoztak, ittak helyette, satöbbi, és ezért nem tudok egyetemre járni. Könnyű megtalálni a bűnbakot, de talán az igazság abban rejlik, hogy nem készültél fel rendesen az érettségire, nem tájékozódtál és tanultál eleget, ezért a jegyeid rosszak lettek, nem jutottál be sehová. A szülők hibáztatása egy dolog, megint másik dolog elfogadnod, hogy a helyzet rajtad múlott, mindegy, kit okolsz érte, a következményekkel neked kell szembenézned. Vagy: Ellopták a farzsebedből a pénzedet egy forgalmas buszmegállóban. Persze, rögtön a tolvaj lesz a hibás, haragszol, dühös vagy, de lássuk be, te tetted a pénzedet jól hozzáférhető helyre, ne csodálkozz, ha ellopják. De ha már ellopták, akkor legközelebb jól gondold meg, hová teszed az értékeidet. Rossz jegyet hozál a suliból? Igen, mert a tanár pikkel rád. Ennek manapság van valószínűsége, de ilyenkor sem érdemes egyből a tanárt támadni. Ja, hogy elsőbe direkt ráöntötted a kóládat? Ezért pikkel rád? Talán nem meglepő. A tetteid következményekkel járnak, az, ahol most éppen tartasz, az pedig a tetteidnek és a döntéseidnek a következménye. Itt az ideje okolás, hibáztatás helyett a változásnak.
Kommentek