Hányszor halljuk a tévében, újságokból, barátoktól, családtól, hogy ha olyan dolog történt veled, amely miatt lelki mélypontra kerültél, vagy olyan élethelyzetben vagy, amit nem tudsz megváltoztatni, akkor az elfogadás az egyetlen lehetőséged. Tegyük fel például, hogy egy friss szakításon vagy túl – az esetek nagy részében a helyzetet nem tudod megváltoztatni, el kell fogadnod, hogy most szomorú, dühös, vagy csalódott vagy. Sajnos az emberek nagy része összekeveri az elfogadást a beletörődéssel. Az adott helyzetben való érzelmeiden nem tudsz mindig tudatosan változtatni – tehát el kell fogadnod azt, hogy léteznek, de tudatosan, pozitív gondolkodással hamarabb átlendülhetsz a mélypontokon, mintha beletörődnél a helyzetbe.
Tipikus példája az esetnek, ha nincs pénzed. Ez következhet abból, hogy kevés a kereseted, sok az adósságod, vagy akár abból is, hogy kifolyik a kezeid közül a pénz. Ez egy olyan része az életednek, amelyen tudatosan, hosszú távon változtathatsz. Ilyenkor a helyzet iróniája, hogy sokan “elfogadás” címén egész egyszerűen beletörődnek a helyzetbe: Nem törekednek változásra, hanem megélik a helyzetet és elkönyvelik magukban, hogy ez van és kész. Ellenben ha elfogadod a helyzetedet, az nem jelenti azt, hogy nem tudsz (akarsz) rajta változtatni. Az elfogadás művészete az itt és most megélésén alapul: Jelenleg, ebben a pillanatban/életszakaszaban kevés a pénzem – jelenleg nem tudok rajta változtatni, nem agyalok azon, hogy mi lett volna ha… hanem elfogadom az adott helyzetet, de a jövőben arra törekszem, hogy változzanak a körülmények. Ugye, te is mennyit agyalsz azon, hogy mi lett volna ha… ha újrakezdhetném, nem így csinálnám… de jó lenne, ha lenne egy nagy házam… bolond voltam… és társai. Az élet egyik alapvető pillére, hogy elsajátítsuk az itt és most megélését. Felesleges folyton a múltban elkövetett “hibákért” okolni magadat. Vond le a tanulságot, de tudatosítsd, hogy a múltadon nem tudsz változtatni. Hiába ostorozod magad és haragszol magadra a múltban elkövetett tetteidért, gondolataidért, döntéseidért – ez már megtörtént, nem tudsz rajta változtatni. Az életed során megtapasztalsz dolgokat, követsz el hibákat, de ha levonod a következtetést és átgondolod az eseményeket, azt, hogy mit kellett volna másképp csinálni, olyan konklúziót vonhatsz le, melyet a jövőben a saját hasznodra fordíthatsz. Azonban ha a “feldolgozás” menete ennél jóval továbbmegy, vagy ha akár nap, mint nap ostorozod magad, az hosszútávon nem szolgálja a boldogságodat. Az eset hasonlít ahhoz a feltevéshez, amikor valaki a jövőben él. Felesleges például szombaton azon stresszelned, mi lesz hétfőn a munkahelyeden. A hétfő még nincs itt – komolyan végigstresszeled az egész hétvégét? Én mindig azt mondom, nincs gond a stresszel, az idegeskedéssel, de csak akkor hagyom magam idegeskedni, amikor van rá okom és amikor az adott helyzet megkívánja. Szombaton felesleges és csak magadat hergeled fel, ha a hétfői (jövőbeli) problémák miatt aggódsz.
Kép innen: azebredes.cafeblog.hu
Hasonló példaként tudnám említeni a manapság oly gyakori kampányokat az ideális testkép és a testünk elfogadása témájában. Tegyük fel, hogy túlsúlyos vagy. Nem a vékony modellek szerint, hanem az orvosok és az egészségügyi adataid alapján. Vagy csupán nem tetszel magadnak úgy, ahogy vagy. Szeretnél sportosabb lenni, energikusabb. A sok kampány azt hangsúlyozza, hogy akkor vagy igazi nő, ha elfogadod magad olyannak, amilyen vagy. Ezzel a kezdeményezéssel nincs is baj, kivéve akkor, ha a kezdeményezést arra használod fel, hogy takarózz vele: Nem tetszem magamnak, egészségügyi problémáim vannak, de megtanultam elfogadni magam, ide a chipset! Ugye ugye? Az elfogadás és a beletörődés között komoly különbségek vannak, melyeket fel kell ismerned.
Az egyik legjobb módszer, hogy megtanulod megélni az itt és most-ot. Na de hogyan? Elképzelhető, hogy mérges vagy, dühös, csalódott – boldog, kiegyensúlyozott, vidám. Az elfogadás azt jelenti, hogy abban az adott pillanatban elfogadod a jelenlegi helyzetet és megpróbálod tudatosan megélni azt. A legtöbb konfliktus egyik alapja egyben, hogy az én-üzenetek helyett te-üzenetekkel próbálod kifejezni a célodat – ez egyrészt konfliktushelyzethez vezet, másrészt nem derül ki számodra, pontosan mi is bánt, vagy tesz boldoggá, így nem tudod az érzést elfogadni sem, hanem beletörődsz és inkább másokat okolsz a saját érzéseidért. Ha összeveszel a pároddal, könnyű azt mondani, hogy de hiszen szemét és bunkó volt velem. Ez egy tényállás, de nem enged arra következtetni, mit és érzel most. Teljesen más, ha azt mondod, rosszul esett, amit a párom mondott, ezért csalódott és dühös vagyok. Itt ahelyett, hogy valakit okolsz, hibáztatsz felismered a saját érzéseidet, ami jó alap az adott helyzet elfogadásához. Dühös vagy? Ne csinálj úgy, mintha minden rendben lenne. Vezesd le a feszültséget: Menj el futni, jógázz, vagy verj szét egy díszpárnát, tökmindegy. Fogadd el, hogy most ez van, dühös vagy, de a helyzet nem végleges. Add ki a dühödet, aztán nyugodj meg. Ugyanez vonatkozik arra a helyzetre is, amikor vidám vagy. Miért kezdenél el épp most stresszelni a problémáidon? Fogadd el az érzést: Vidám vagyok, pont itt, pont most, akkor is, ha jelenleg van 100 gondom és éld meg. Az aggodalom ráér máskor is.
A saját életedet te irányítod. Vannak helyzetek, melyek néha negatív érzéseket váltanak ki belőled, ilyenkor nem szabad beletörődni: Éld meg az érzéseid, hogy tovább tudj lépni, és helyet adj más érzéseknek is. A beletörődés hosszú távon semmi jóhoz nem vezet és nem szolgálja a boldogulásodat sem. Ugye mekkora a különbség?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: