Nem nézek tévét – gyakorlatilag nincs is tévém, ha valami érdekel, megnézem az interneten reklámok és bejátszások nélkül -, valamint a valóságshowk sem érdekelnek. Ettől függetlenül az aktualitásokkal tisztában vagyok, hiszen az internet jó barátom, és ott szembesülök a médiában történt eseményekkel. Az elmúlt héten az internet az Éden Hotelben történt konfliktus körül forgott. X-et szexuálisan zaklatta Y, amiből médiacirkusz kerekedett. Rengeteg cikk és beszámoló íródott az interneten a téma kapcsán, többen felháborodtak, mások a csatornát szidták, voltak, akik nem értették, miért kelt felháborodást az eset. Ennek kapcsán hosszas gondolatmenet indult meg bennem, mely felett nem tudok szó nélkül elmenni.
Röviden a sztori: X párba került Y-nal, ígért neki fűt-fát, szexet, csókot, miegymást, majd egyik éjszaka elutasította Y-t. Y kiakadt, majd X sírva kommentálta az eseményeket.
Az internetes cikkekből tudom, hogy X többször is elígérkezett szexuálisan Y-nak, aztán Y nem értette, hogy a konkrét pillanatban az ígéretei és megnyilvánulásai (melyek Y számára felhívás volt a keringőre) ellenére miért utasította el az aktust.
Kép innen: www.retrofm.hu
A mai világban a szexuális erőszak szinte mindennapos, a csapból is ez folyik, aztán mennek a találgatások, hogy mi miért történt. Jön az áldozathibáztatás, a kampányfilmek és miegymást, hatalmas vitákat kelt a téma.
A válasz rövid és egyszerű: A nem azt jelenti, hogy nem. Mindegy, milyen ruhát viselsz, mindegy, hogy ki vagy-e sminkelve, vagy sem, és az is mindegy, hogy mit ígérsz. A szex a két fél KÖZÖS akaratán alapul, ha az egyik nem akarja, vagy meggondolja magát, az szexuális erőszak. Az, hogy mit ígérsz, nem felhívás a keringőre. Mondhatsz nemet előjáték közben, csók közben, sőt az aktus közben is meggondolhatod magad. Innétől kezdve a dolog erőszaknak minősül. Itt hozzátenném, hogy ez nem csak a nőkre vonatkozik – a férfiak is mondhatnak nemet. Ha nincs meg a kölcsönös akarat, akkor az már büntetendő.
Ma abszolút népszerű az áldozathibáztatás (gondoljunk csak a pécsi rendőrség által közzétett kampányfilmre – Tehetsz róla, tehetsz ellene). Ja, hogy tehetek róla? Mert ha felveszek egy rövid szoknyát és tegyük fel csinos vagyok (ami ugye relatív), az azt mondja: Gyere és erőszakolj meg? Vagy ha kedves vagyok és mosolygok, az is felhívás a keringőre? Ha azt mondom, hogy nem, az akkor is nem, ha rövid a szoknyám. Akkor is, ha tűsarkúban vagyok. Akkor is, ha csinos és kívánatos vagyok. Akkor is, ha a páromnak mondok nemet. Akkor is, ha részeg vagyok. Akkor is, ha a másik fél úgy ítéli meg, hogy döntésképtelen vagyok. Akkor is, ha megígértem, hogy na, majd holnap… Akkor is, ha a nászéjszakámon mondok nemet. Akkor is, ha egyedül sétálok a sötét utcán. Akkor is, ha előjáték közben mondok nemet. Teljesen felesleges és nevetséges dolog a miérteket keresni. De hát ezt ígérted, de hát már levetted a bugyid… És? Egyáltalán nem értem, a téma egyáltalán miért szül vitákat, vagy miért nem egyértelmű a dolog, miért van több nézőpont. Az Éden Hotel kapcsán felmerült a téma, hogy de hát megígérte… És akkor mivan? Mindenki rendelkezik a saját teste felett és eldöntheti, akarja-e a szexet, vagy sem. A tested felett se az anyád, se a szomszédod, sőt, még a párod sem rendelkezi. Az engedélyed nélkül senkinek sincs joga hozzá. Se megjegyzéseket tenni, se hozzádérni, se szexuális kapcsolatot létesíteni veled, ha te nem akarod. Akkor se, ha a másik fél a reakcióid alapján azt feltételezi, hogy benne vagy a menetben.
A tested a te tulajdonod – nem rendelkezhet vele senki és nincs joga hozzá senkinek. Akkor sem, ha rövid a szoknyád és akkor sem, ha kihívó az öltözéked. A tested nem jár semmiért cserébe, nem fizetőeszköz, a te döntéseden múlik, mi az, amit szeretnél és mi az amit nem. Nincs kivétel.
Vakrandi… Előtte egy nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt. Szóval a csók még belefért volna, ha nem erőszakoskodik tovább…
Sajnos ez is tipikus példája annak, hogy a leginkább a szexuális erőszak nem ismeretlennel történik, hanem olyan emberrel, akibe az áldozat megbízik, vagy biztonságban érzi magát mellette. De ahogy a cikkben is írtam, akár csók közben, előjáték közben, vagy az aktus közben is mondhatsz nemet. Minden más erőszak. Szerencsés voltál, de sajnos ez egy olyan eset, amit egyszerűen nem lehet kivédeni, akkor és ott kell tudatosan cselekedni/védekezni. Úgy vettem ki az írásodból, hogy mivel csókolóztatok, ismerted az illetőt – ez a legborzasztóbb az egészben, hogy akkor már az ismerősökben sem lehet megbízni?
Persze, a görényem megvédett 🙂 Szó szerint! Az elején még úgymond magamat hibáztattam, mert miért csókoltam vissza, miért hagytam, hogy taperoljon, miközben szóban kimondtam, hogy menjen el, fejezze be. Aztán egyszer azt mondta nekem a telefonban, hogy megbánta, hogy akkor ott abbahagyta. Akkor jöttem rá, valóban veszélyben voltam, és nem csak képzeltem.
Tökmindegy, hogy szó szerint kimondod-e, hogy nem, vagy utalsz rá, esetleg más szavakkal fejezed ki. A történet arról szól, hogy akarod-e, vagy sem és ha nem akarod, akkor az már erőszak. Sajnálom a történteket, remélem jól vagy.
Igen. Egyszer ostoba mód én is taktikáztam. Rosszul, mert nem mondtam ki egyenesen a nemet. Akkor ott viszont szerencsém volt… Utána a földre zuhanva zokogtam. Nem kívánom senkinek azt az érzést!
Kedved Viv!
Örülök, hogy nem csak én látom így. Bár még jobb lenne, ha mindenki így látná, talán akkor kevesebb hasonló jellegű zaklatás létezne a világban.
Minden szavával egyetértek.