A kulisszák mögött

   Egy blog alapvetően a külső szemlélő számára nem tűnik egy nagy hasraesésnek. Leülök a gép elé, írok valamit, megnyomom a közzététel gombot, aztán kész – valahogy így képzelhetjük el a blogolás menetét. Azonban sokkal több van emögött. A mai bejegyzésben megmutatom nektek, mi van a kulisszák mögött, hogyan készül el egy blogbejegyzés, és milyen jellegű munka van mögötte. Ahhoz azonban, hogy mindezt érthetően megosszam veletek, egy picit vissza kell mennünk az időben.

   Anno, amikor rájöttem, hogy az írás az a munka, amit egész életemben szívesen csinálnék, kézenfekvőnek tűnt egy blog létrehozásának gondolata. Nem azért, hogy majd követőket szerezzek a világhálón, vagy hogy magánvállalkozóvá lépjek elő, hanem egyszerűen azért, mert furdalt a kíváncsiság, vajon ha én örömömet lelem abban, hogy leírom a gondolataimat és mindazt, ami aktuálisan foglalkoztat, akkor lehet, elképzelhető, hogy azoknak, akik olvassák az írásaimat, szintén örömöt okozhatok-e? Ez így elsőre egy kicsit bután hangzik, de gondoljuk csak végig a dolgot. Hányan keresnek rá nap, mint nap bizonyos szavakra a Google-n, vagy pötyögnek be egy webcímet a böngészőbe azért, hogy információra leljenek, segítséget kérjenek vagy kikapcsolódjanak. Azt gondoltam, hogy írni – és ez azóta sem változott – elsősorban a saját örömömre írok (amit megmagyarázna, ha egy füzebe írogatnék, amit aztán a fiókba rejtek), de ha azzal, hogy közzéteszem a mondandómat, legalább 1 embernek a földön segítek, tanácsot adok, vagy inspirálom, akkor már megérte nyilvánosságra hozni a gondolataimat. Így és ezeknek a gondolatmeneteknek a hatására született meg a Varázsdoboz. 

Kép innen: www. cloudfront.net

   Most egy kis technikai rész következik, ha nem érdekel, nyugodtan görgess tovább. A blogot a WordPress blogmotor működteti, de a Nők Lapja Cafeblog szerverén keresztül jelenik meg a weben. A WordPress blogmotor az egyik legnépszerűbb blogtárhely a weben a Blogspot mellett, de egy kis részét a WordPress blogoknak a Cafeblog foglalja össze. A technikai háttérről ennyit, lehetne még boncolgatni a témát, de ez most nem lényeges szempont, ha valakit érdekel a dolog, szívesen válaszolok, kérdezzetek bátran.

   Alapvetően a blogindítás nem egy nagy was ist das. Gyakorlatilag bárki regisztrálhat egy blogoldalra, aztán miután választott egy frappáns címet a blognak, már mehet is az írás. Évek óta használom az internetet, rengeteg blogra és weboldalra kattintottam már az internetes múltam során, és elég hamar rájöttem, hogy egy színvonalas oldal nem csak a bejegyzések minőségén és színvonalasságán múlik. Ezért úgy határoztam, hogy ahhoz, hogy egy számomra (mert ugye ez is tökre relatív) színvonalas oldalt hozzak létre, több erőfeszítést kell befektetnem az oldalba, mint amilyennek az elsőre tűnt. A blogolás nem arról szól elsőrorban, hogy eszembe jut valami, leírom és kész. Sokkal több a háttérmunka, mint ahogy az első blikkre egy külső szemlélőnek tűnik.

   A legtöbb blogmotor esetében választhatunk különböző sablonok közül, amelyek az oldal kinézetét szabályozzák. Színek, formák, betűtípusok tömkelege áll a felhasználók rendelkezésére. Nekem ennél a pontnál az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy egy átlátható, felhasználóbarát, rendezett, letisztult és könnyen használható oldalt hozzak létre. Arra törekedtem, hogy az oldal mind elrendezésben, mind színvilágban egy barátságos arcot mutasson, hiszen az első pillantás (benyomás) nagyot nyom a latban. Abból indultam ki, hogy én milyen oldalakon böngészek a legszívesebben. Ahol menüpontok kavalkádjába ütközöm, ahol nem tudom, hova kattintsak, hogy elérjem a kívánt tartalmat, vagy ahol a sok kép és szöveg bonyodalmas hálójába ütközöm, ott hiába vannak számomra érdekes és színvonalas írások, nem szívesen böngészek és szinte azonnal megnyomom a képernyő jobb felső sarkában található X gombot. Szerettem volna a blogot egyedivé varázsolni, ezért teljesen a fantáziámra hagyatkoztam a testreszabás során. Emellett az oldal kinézetét igyekeztem a szezonalitás jegyében megalkotni, így az aktuális színvilágot és képeket kombináltam az oldalon.

   A bejegyzések születése

   Általában a bejegyzések nem előre megfontolt szándékkal jönnek létre, bár mindig van a tarsolyomban néhány olyan téma, amelyet az ihlethiányos pillanatokban felhasználhatok. Egy ötletelős füzetben gyűjtöm azokat a témákat, amik aktuálisan az eszembe jutnak, és ha nem is írok róluk azonnal (vagy nincs lehetőségem), akkor feljegyzem, így később még jól jöhetnek. Általában mindig van mondanivalóm, de vannak napok, amikor rossz kedvem van, vagy nincs kedvem írni, más foglalkoztat, esetleg nincs olyan téma, amiről úgy gondolom, hogy akkor abban a pillanatban szívesen írnék – ekkor elolvasom a jegyzeteimet, és általában mindig akad olyan téma, ami közel áll az aktuális állapotomhoz. Nem szeretnék hiteltelen lenni, ezért csak olyan témában írok, ami engem éppen aktuálisan foglalkoztat. Azért, hogy valamit írjak, nem állok neki gépelni. Egyrészt ezzel veszítek a hitelességből, másrészt meg ha olyan dologról kell írnom, ami számomra nem érdekfeszítő, akkor az a bejegyzések minőségén is látszik – és nem szeretek félmunkát kiadni a kezemből.

   Igyekszem a blogomba rendszeresen írni, hiszen ahhoz, hogy egy szépen felépített, aktuális témákat boncolgató blogról beszéljünk, fontos a rendszeresség. Szeretek naprakész lenni az élet minden területén, és ez a fajta meglátás a blogom írása során is megvalósul. Vannak időszakok, amikor nincs időm írni, vagy más dolgok foglalkoztatnak, esetleg ki se látszom a teendőimből és ilyenkor pont a fenti okok miatt nem írok, ekkor előveszem az időzített cikkeimet. Van néhány bejegyzés, amely már korábban megszületett – csak képeket kell keresnem hozzá, ki kell egészítenem, vagy csak formáznom kell a szöveget -, de akad olyan is, amely teljes egészében kész van. Ilyenkor ha tudom, hogy nem leszek gépközelben, vagy nincs erőm már írni, akkor ezeket a cikkeket előre beidőzítem, hogy egy adott időpontban a blogmotor közzétegye őket – tehát előre dolgozom, a blog pedig automatikusan frissíti a tartalmat. 

   A képeket a bejegyzésekhez általában az interneten keresem – sokszor nagyon nehéz megtalálni azt a képet, ami hangulatában, stílusában is illeszkedik az adott bejegyzéshez, illetve a bloghoz. Amennyiben szükséges, vagy van rá lehetőségem, szívesen szerkesztem meg a képeket a közzététel előtt. Általában az online elérhető, ingyenes képszerkesztő alkalmazást, a picmonkey.com-ot használom a képszerkesztéshez – többek között a fejlécek is így születnek – az interneten található, évszakhoz, vagy szezonhoz igazodó képekből mini kollázst készítek és úgy dekorálom őket, hogy illeszkedjenek a blog színvilágához és az oldal stílusához. Szeretem, ha a fejléc is éppen aktuális, tehát tavasszal lehetőség szerint mellőzöm a havas tájat és fordítva. Nálam ez is hozzátartozik az igényességhez.

   Alapvetően nagyon érdeklődő természetű vagyok, és szívesen fogadok új ismereteket. Ezt a részemet a blogolásba is át tudom fordítani. Az inspirációt általában már meglévő dolgok továbbgondolásából merítem. Olvasok egy cikket valamiről, vagy szerzek egy új ismeretanyagot, aztán végiggondolom, hogyan tudom az újonnan szerzett ismereteket beépíteni az életembe – majd továbbgondolom, kiegészítem, átalakítom, átformálom a saját életemhez igazítva. Az előző Szeparé cikkem például egy Facebookos beszélgetésből indult ki, amit továbbgondoltam, és megszületett belőle a bejegyzés. A tanulós cikket a vizsgaidőszak inspirálta. Fogtam a könyvet és próbáltam kitalálni, hogy na, akkor most hogyan álljak neki. Végül kitaláltam, hogyan vehetném rá magam a tanulásra, illetve hogyan verjem hatékonyan a fejembe az ismeretanyagot – majd teszteltem a stratégiát saját magamon és amikor láttam, hogy működik, leírtam. 🙂 Nagyjából így születik az összes cikkem. 

   A blogolás az idő során nem csak hobbiként funkcionált, hanem egyfajta felelősségként nőtte ki magát. Bevallom, sokszor aggódom, hogy mi lesz, ha ma nem írok, vajon mit fogtok szólni és hogy ezzel rontom-e a blogom színvonalát. Úgy gondolom, ha már elkezdtem ezt csinálni, akkor szeretném a maximumot teljesíteni és szívvel lélekkel foglalkozni azzal, amit a világon a legjobban szeretek. Szeretném a továbbiakban is ezt a jelenlétet nyújtani és remélem, hogy nektek is tetszik, amit csinálok.