Mi ez? FlyLady egy észak-karolinai háziasszony, aki a munka és a háztartás mellett időről-időre azt tapasztalta, hogy egyre kevesebb ideje jut önmagára, a kikapcsolódásra és felismerte, hogy ez az életmód korai kiégéshez vezethet. Így lépésről lépésre kidolgozott egy olyan életmódprogramot, egy rendszert, amelyet a mindennapok során alkalmazott. A program lényegében egy időről időre ismétlődő rutin, amelyeket testre szabva, a saját életedhez igazítva vezethetsz be a mindennapjaidba úgy, hogy közben elkerülöd a stresszt, az önmarcangolást, a lelkiismeretfurdalást, illetve megtanulod a hatékony időgazdálkodás alapjait, melyet az életed bármely területén bevethetsz. A program lényegében a háztartásra épít, de messze túlmutat azon. A program nem a háztartási feladatokat könnyíti meg, hanem az egész életedet átrendezi, egy új és élhető életmódot alakít ki úgy, hogy mellette sokkal több időd és energiád jut magadra, illetve a kikapcsolódásra. Én időről időre megosztom veletek a tapasztalataimat, a pozitív és a negatív eredményeket egyaránt, hátha ti is kedvet kaptok hozzá. A magyar változatot ide kattintva Farkas Lívia blogján olvashatjátok.
4 napja kezdtem el a FlyLady programot, és úgy döntöttem, a program sikerességének méréséhez semmi mást nem fogok csinálni, csak azokat a lépéseket, amiket az aznapi feladatok megkövetelnek. Jelentem, eddig a program működik és már néhány sikerélménnyel is gazdagodtam, így jelentem, totál motivált vagyok és alig várom a folytatást. Alapvetően meglepett már az a tény, hogy egy “szükséges rossz” feladatot ennyire várok. A motivációs hírlevél minden nap éjfélkor érkezik meg a postaládámba, és alig várom, hogy elolvassam. Na itt már megszólalt a fülemben a kisördög, hogy na de ez mégsem teljesen normális, ha valaki azt várja, hogy végre takaríthasson, sikálhasson, vagy nyakig nyúlkálhasson a WC-ben.
Az első 4 napban viszonylag egyszerűen és kevés időráfordítással haladtam. Az első nap feladata az volt, hogy a mosogatót és a mosogatótálcát a konyhában súroljuk ki, alaposan takarítsuk ki, valamint polírozzuk ragyogóvá. Bevallom, nem igazán értettem a feladat okát, egészen addig, amíg el nem végeztem. Ahogy Lívia írja a blogján, ha egy picit haladunk, az is nagyon nagy változás a továbbiakban, valamint sikerélményt is nyújt, ami ösztönöz a folytatásra. Nagyjából áztatással, sikálással együtt 10 perc alatt végeztem (az egy órás tisztítószeres áztatást leszámítva) és gyors, látható eredményt kaptam. Persze rögtön neki akartam állni valami mást is csinálni a konyhában, mondván, ha már elkezdtem, ne hagyjuk abba ennyivel, de moderáltam magam, hiszen rendkívül kritikus módon kíváncsi vagyok, hogyan fog működni a rendszer a továbbiakban.
A második nap a mosogatófényesítés mellé még hozzájött egy rövidke feladat, ami arra buzdít, hogy ha felkelés után nem mész rögtön munkába, netán hétvége van, akkor is öltözz fel és szedd rendbe magad. Hihetetlen, hogy mennyire másképp áll hozzá az ember egy új naphoz, ha a pizsama és a meleg takaró helyett kényelmes otthoni ruhát vesz fel és bekrémezi az arcát. Sokkal motiváltabbnak és éberebbnek éreztem magam, valamint eszembe sem jutott visszafeküdni, hogy az egész napot lustálkodással töltsem. Emellett Via felhívja a figyelmet még egy aprócska dologra, ez pedig nem más, mint a prezentálhatóság. Ugye mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor kopog a postás, mi pedig eszeveszetten kezdünk egy nadrág és egy fésű után kutatni, hogy legalább az ajtót had nyithassuk ki. Probléma letudva. Pipa.
Harmadik nap a hálószoba került sorra, ahol a teendő az ágyazás volt. Na már most van akinél ez evidens, én bevallom, hogy az ágytakarómat utoljára 1 hónapja használtam, és mostanában a paplanok és párnák eligazgatásához sem volt nagy kedvem. A szellőztetés nálam nagy mumus, ezért most ezt is hozzávettem a listámhoz. Via szerint az ágy valahogy úgy funkcionál a hálóban, mint a csillogó mosogató a konyhában. Egyből bevonzza a tekintetet, és rögtön meghatározza az egész szoba érzetét. Egy szépen bevetett ágy rendezett környezetet sugall, ezért nálam ez a lépés többet nem maradhat ki.
Negyedik nap a hármas lista még egy feladattal bővült. A feladathoz egy időzítőre volt szükségem és arra, hogy találjak néhány olyan területet a lakásomban, ahonnan gyakran elfordítom a fejem, mert lusta vagyok elpakolni, vagy becsukom azokat a fiókokat, ahova tudom, hogy csak lelkiismeretfurdalással tudnék belenézni. A feladat naponta 2×2 percből áll – ami így elsőre nekem is elég hülyén hangzott, mégis ki a fene tud rendet tenni bárhol 2 perc alatt? Hát jelentem, működik. A reggeli 2 percben az íróasztalomra került sor, az esti 2 percben pedig az egyik fiókomat sikerült rendbeszednem, ráadásul úgy, hogy még le sem telt az idő, és én már készen voltam. Az emberek általában túl sok időt tulajdonítanak egy egy tevékenységnek, ezért neki sem állnak. Én sem álltam volna neki a pakolászásnak, hiszen sosem gondoltam volna, hogy 2 perc alatt az íróasztalomat és egy fiókomat is helyre tudom rázni.
A konklúzió: Napi 5 perc időráfordítással a hálószobám és a konyhám rendezettebbnek és tisztábbnak tűnik, mint annak előtte, a reggeli készülődés miatt a szabadnapokon nem érzem azt, hogy lustálkodással és fekvéssel töltöttem a napot, hanem jut időm a tartalmas kikapcsolódásra is, valamint a napi 2×2 perces rendrakással lassan, de biztosan tökéletes rendet tudok teremteni az otthonomban.
A teljes program megtekintéséhez kattints ide.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: