Varázsdoboz

Nem tudom, hallottatok-e már a FlyLady programról, de ha nem, akkor azt gondolom érdemes egy kicsit beszélnünk róla. FlyLady egy észak-karolinai háziasszony, aki a munka és a háztartás mellett időről-időre azt tapasztalta, hogy egyre kevesebb ideje jut önmagára, a kikapcsolódásra és felismerte, hogy ez az életmód korai kiégéshez vezethet. Így lépésről lépésre kidolgozott egy olyan életmódprogramot, egy rendszert, amelyet a mindennapok során alkalmazott. A program lényegében egy időről időre ismétlődő rutin, amelyeket testre szabva, a saját életedhez igazítva vezethetsz be a mindennapjaidba úgy, hogy közben elkerülöd a stresszt, az önmarcangolást, a lelkiismeretfurdalást, illetve megtanulod a hatékony időgazdálkodás alapjait, melyet az életed bármely területén bevethetsz.

A program lényegében a háztartásra épít, de messze túlmutat azon. A program nem a háztartási feladatokat könnyíti meg, hanem az egész életedet átrendezi, egy új és élhető életmódot alakít ki úgy, hogy mellette sokkal több időd és energiád jut magadra, illetve a kikapcsolódásra. 

A FlyLady program magyar változatát Farkas Lívia blogján érhetitek el (itt) aki rendszerezte, átfordította, valamint a magyar nők és férfiak igényeire szabta azt. A program 30 napból áll, ezekben a napokban építjük ki azt a bizonyos rutint, amely hozzávezet bennünket a stresszmentes és harmonikus élethez. A rendszer kedvéért a 30 napos tréninget 3 részre osztja Via, az első részben viszonylag könnyű, napi rutint alakítunk ki, mellyel megkönnyítjük a saját életünket, megkíméljük magunkat a kampánytakarításoktól és tutira időben el tudunk indulni reggel a munkába, mert biztosan nem felejtünk otthon semmit. Emellett a napi rutinok néhány percnél többet nem is vesznek igénybe. A második részben a hét napjaihoz tartozó feladatokat listázzuk és vezetjük be az életmódunkba, végül pedig megtanuljuk a zónatakarítás mikéntjét és hogyanját. Természetesen az összes feladatot testreszabva, a mi saját életünkhöz és igényeinkhez igazítva. Soha többé nagytakarítás, szorongás és rettegés amikor vendégek érkeznek. Soha többé nem felejtünk majd el befizetni egy csekket, és sehonnan sem fogunk elkésni azért, mert otthon felejtettünk valamit.

De hogyan működik? Ha van kedved, csatlakozz velem a programhoz ide kattintva. Én időről időre megosztom veletek a tapasztalataimat, a pozitív és a negatív eredményeket egyaránt, hátha ti is kedvet kaptok hozzá. Holnap hétfővel kezdődik nálam a program, a rutinkiépítő motivációs hírlevelet is a fenti linken érheted el – én már feliratkoztam -, ha esetleg extra támogatásra szorulsz.

Holnaptól hivatalosan is beköszönt az ősz és ennek örömére elkezdtem a neten némi inspiráció után kutakodni. Végül megtaláltam Loreta fotóblogját (baromi jó fotókat készít a csaj, az oldalát itt érheted el), ahol annyira szép őszi fotókat találtam, hogy bűn lenne nem megosztani veletek.

Ugyan még csak augusztus közepén járunk, beköszöntött a rossz idő. Már néhány napja elkapott egyszer az “őszi érzés”, amit a hormonok és az időjárás játékának tudtam be, de valahogy nem akart csillapodni sehogy sem. Rájöttem, hogy valószínűleg tényleg (ha még csak időszakosan is) de beköszöntött az ősz.

Az ősz az egyik kedvenc évszakom. Kedvelem a tavaszt és a nyarat is, amikor kivirágzik a természet, csicseregnek a madarak és besüt az ablakon a nap, de számomra egyikben sincs semmi meghittség. A meghittséget nekem az ősz és a tél jelenti, és most lassan, de biztosan elkezdődik ez a csodálatos időszak. Ősszel szeretem az esőt, a szelet, mert tökéletes estéket lehet eltölteni a négy fal között néhány illatos gyertyával és egy bögre forró kakaóval kombinálva. Újra elő lehet venni a mézes-fahéjas-almás testápolókat, és a vaníliás öblítőket, lehet kuckózni egy teával és egy jó filmmel, el lehet kezdeni a családi beltéri tevékenységeket, lehet inspirálódni, alkotni. Nálam az ősz valahogy mindig előhozza a kreatív vénámat. Ezért ma arra gondoltam, hogy összeírom, mik azok a tevékenységek, amik számomra szorosan összekapcsolódnak a levélhullással és azokat is, amelyeket mindenképpen szeretnék idén ősszel megvalósítani.

♥ Minél több sütőtökös receptet kipróbálni – jöhetnek a klasszikus angol sütőtökös piték, a krémleves, meg az édes sült tök (mikróban is készíthető és nagyon finom, amikor a tök felső rétegén lévő cukor karamellizálódik).

♥ Házi kakaót készíteni az apukám receptje alapján – szuperfinom frissen, forró, csokis és ínycsiklandó. Nádcukorral vagy édesítővel is el lehet készíteni, ha diétázol, de ínyencek cukor nélkül is szívesen fogyasztják. Meg lehet spékelni néhány vanília-, vagy fahéjrúddal is, az igazán meghitt hangulatért.

♥ Illatos gyertyát gyújtani minden este, amikor csak lehet. Anno beszereztem egy mécsestartót, ami egy kis porcelán tűzhelyet ábrázol és a gyertya fölé egy pici kannába illóolajakat lehet csepegtetni némi vízzel hígítva. Ezzel az eszközzel akár naponta más illatot varázsolhatunk a lakásba, valamint a párolgás során a levegőt is párával dúsítja, ami a tüdőnknek és a közérzetnek is jót tesz.

♥ Ősszel a nyirkos és hideg idő miatt a frissen mosott ruhákat is jószerivel teregetjük beltéren, mert könnyebben és gyorsabban megszáradnak, nem áznak el az esőben és szerintem a frissen mosott ruhák illatához semmi nem hasonlítható. Itt is megemlítendő a levegő hatékony párásítása.

♥ Az egyik kedvenc szezonális termékem ősszel és télen is a gesztenye. Emlékszem, gyerekként mindenszentek napján a temető előtt árultak frissen sült szelídgesztenyét. Családi programmá vált a közös gyertyagyújtás a családi sírboltoknál és az utána családi körben eltöltött gesztenyézés. Amikor gyerek voltam, mindenki nekem pucolta a gesztenyét és bevallom, sokkal kényelmesebb is volt ez így. A gesztenye – legyen az sült, vagy főtt – egyik varázslata, hogy igencsak meg kell szenvedni a “feldolgozásért”. A pucolás legalább kétszer annyi időt vesz igénybe, mint az elfogyasztása.

♥ Ősszel rendkívül sok termés található a természetben, melyeknek széleskörű felhasználása ismert. Legalábbis nálam tutira, mert szeretem a lakásomat szezonális dekorációval beborítani. Ezek a termések rendkívül jól felhasználhatóak különféle kreatív projektekhez, és csupán a fantáziánk szabhat határt az alkotásnak. Gyerekként fogpiszkálóból és vadgesztenyéből készítettem különféle állatokat, és ezekkel raktam tele a szobám. Ma már azért jóval távolabb látok, de az alkotás szeretete és az őszi termések felhasználása továbbra is nélkülözhetetlen számomra ősszel.

Pár napja írtam Hughról és az ő kis angliai csodafarmjáról. Kikerestem a kedvenc őszi adásomat, ha inspirálódni szeretnél, érdemes kattintani.

River Cottage ősszel – a legjobb pillanatok

♥ Hugh-hoz hasonlóan szeretném én is kiélvezni az ősz ízeit és szeretném a legtöbb szezonális zöldséget beszerezni és finom fogásokat készíteni belőle, esetleg néhányukat eltenni télre.

Te milyen projekteket szeretnél megvalósítani idén ősszel? Mely tevékenységek állnak a bakancslistádon?

Alapvetően születésünktől fogva úgy vagyunk beprogramozva, hogy eltérő tulajdonságokkal, személyiségjegyekkel rendelkezünk. Azonban a társadalom egyes csoportjai felállítottak néhány “normát”, amibe ha nem illünk bele, akkor társadalmilag el vagyunk szeparálva a normálistól. Na de mit is jelent ez? Ha nem úgy szórakozunk, vagy nem azokat a hobbikat űzzük, mint mások, a nagy átlag, akkor el vagyunk titulálva furáknak. De mégis ki határozza meg ezeket a határokat, hogy meddig tartozol a normális és mikortól a nem normális kategóriába?

Az emberek nagy része önbizalomhiánnyal és a szociális elveknek való megfeleléssel küzd. Valamelyik nap azt hallottam a munkahelyemen nagy röhögések közepette, hogy én furcsa és introvertált vagyok, mert a szabadidőmben listákat írogatok – valójában nagyon szeretek tervezgetni, háztartási feladatokat, utazásokat, ajándékötleteket gyűjtök és felírok mindent, ami eszembe jut. Nem igazán értettem a megfogalmazás és az elképzelés lényegét, de egyből rájöttem, hogy attól kezdve, ahogy felvállalod önmagadat két lehetőség áll fenn: Vagy furának titulálnak, mert nem úgy kapcsolódsz ki, szórakozol, mint az átlag, vagy felveszed a társadalmi normáknak megfelelő álarcot, és ugyan nem ítélnek majd el, de te tutira nem fogod jól érezni magad a bőrödben. Na de mit jelent az átlag valójában? Valóban az lenne a normális, ha úgy életed az életedet ahogy mások elvárják tőled azt? Vagy bevállalod a valódi önmagad cenzúra és megjátszás nélkül, és elfogadod, hogy mások ezért elítélnek, elfordulnak tőled és negatív hangvétellel beszélnek rólad, vagy beállsz a sorba, és az általad normálisnak ítélt elvárásoknak felelsz meg – amivel becsapod önmagadat és megfosztod magad a számodra örömet okozó dolgoktól. A társadalom nem tudja elfogadni, hogy mások vagyunk. Beskatulyáznak minket annak alapján, hogy milyenek vagyunk, és vagy a normális vagy a nem normális kategóriába esünk. Na de mégis kik azok az átlagosak? Mitől átlagosak és milyen jogon ítélnek el másokat?

Emlékszem a gimiben volt egy lány, aki pár osztállyal felettem járt és írói álmokat kecsegtetett. Hamarosan kiadták az első rövid regénysorozatát. Persze a gimiben rögtön furcsán néztek rá, negatív jelzőkkel illették és beszéltek róla. Hatalmas szenzáció volt a hobbija – és nem a pozitív értelmében. Nem tudtak örülni a sikerének és a fáradtságot sem vették, hogy elolvassák a könyvét, vagy elismerjék a munkásságát, esetleg ne adj’ Isten, elfogadják, hogy számára az írás az, ami örömet okoz. Baromira sajnáltam a lányt, és irigy voltam rá, mert felvállalta önmagát a negatív kritikák és megjegyzések ellenére is. Ő volt a gimiben a fura lány, akire ujjal mutogattak és akiről beszéltek. Aztán elgondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy ha tegyük fel felvállalom, hogy milyen zenét hallgatok, vagy ha beismerem, hogy a szabadidőmben alkotok, vagy kreatív projektekkel foglalkozom, esetleg egy pillanatra nem játszom meg magam és nem akarok görcsösen megfelelni a normálisnak ítélt személyiségjegyeknek, akkor engem is furának titulálnak és kikezdenek.

Volt egy barátnőm, aki a párja elől rejtegette a viselt dolgait. Kitörölte a böngészési előzményeket, hogy a párja ne jöjjön rá, hogy miket olvas a neten, milyen szavakra keres rá, és mely dolgok iránt érdeklődik, mert félt, mi lesz akkor, ha a párja rájön, hogy igazából nem azzal a lánnyal él, akit elképzelt magának, vagy akit eddig tévesen megismert. Gondosan ügyelt rá, hogy az autóból mindig kiszedje a CD-ket, mert félt, mit gondol majd a párja, ha rájön, hogy nem az átlagosnak ítélt elektronikus zenét hallgatja, hanem hogy kedveli a 80-as évek zenéit, és szívesen meghallgatja Lady Gaga új számait is. Aztán a megjátszási roham addig fajult, hogy a lány teljesen más szerepet adott elő, mint amilyen ő valójában. De mi lesz ennek a vége? Egész életünkben meg kell játszanunk magunkat és megfelelni a társadalmi elvárásoknak ahhoz, hogy szeressenek bennünket, vagy felvállaljuk az igazi önmagunkat és kitesszük magunkat a furkálódásoknak, amely valószínűleg rövidtávon önbizalomhiányhoz és rosszalló tekintetekhez fog vezetni.

Na de miért félünk felvállalni önmagunkat? Valószínűleg azért, mert félünk, hogy kevesebb ember marad a közelünkben, hogy eltávolodnak tőlünk az ismerőseink és rosszalló pillantásokat kapunk. Attól, hogy két ember nem hasonlít egymásra még el kellene fogadnunk a másságot. Sőt, talán örülnünk kéne neki, hogy nincsenek ugyanolyan emberek, hogy mindenki más, hogy mindenkiben felfedezhetünk valami értékeset és valami figyelemreméltót. De mi a megoldás?

Fel kell fedeznünk azokat az embereket, akik úgy fogadnak el, amilyenek vagyunk. Gondoljunk csak bele, kivel érezzük a legjobban magunkat és kivel tudjuk a legszebb órákat, perceket eltölteni? Azokkal az emberekkel, akik szeretnek minket annak ellenére is, hogy esetleg más hobbit űzünk, vagy másképp kapcsolódunk ki, mint ők – ilyenek a barátok és azok az emberek, akik előtt nem játsszuk meg magunkat, akik cenzúrázatlanul látnak minket és ezért nem tartanak furcsának minket. Akkor a többi emberre egyáltalán miért pazarlunk időt? Miért töltünk időt azzal az emberrel, aki elítél minket, vagy aki furának tart bennünket? Egyáltalán tudják, hogy mások vagyunk? Felvállaljuk a párunk, vagy a kollégáink előtt, hogy kik vagyunk valójában? 

Oké, mások vagyunk mindannyian, de ha felvállaljuk önmagunkat és elítélnek, akkor mi van? Akkor megtudjuk, hogy kik azok az “átlag emberek” akiknek a külcsín és a látszat fontos, és ezekre az emberekre semmi értelme időt pazarolni. Meg kell találnunk azokat az embereket, akik hozzánk hasonlóak és higgyétek el ez abszolút nem nehéz. Az első lépés a boldog élet felé az, hogy felvállaljuk azt, hogy kik vagyunk, mit szeretünk és hogy mi okoz nekünk örömet.

Emlékszem az első arckifejezésekre, amikor elmondtam pár embernek, hogy blogot írok. Valaki elolvasta, és azt mondta, ő ugyan nem tudja megragadni az örömöt abban, hogy ír, de tetszik neki, amit csinálok és büszke rám. Volt, aki nevetség tárgyává tette, bármilyen beszélgetés vagy felmerülő téma során kaján vigyorral tette fel a kérdést, hogy “akkor most erről írni fogsz a blogodba?” – na ők azok, akik előtt ugyan nem játszom meg magam, de nem is a tartoznak abba a kategóriába, akikkel szívesen töltöm az időmet. Akik igazán szeretnek bennünket, azok úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk, a viselt dolgainkkal együtt, cenzúra nélkül – és velük is érezzük magunkat a legjobban. Azt hiszem, hogy ez elgondolkodtató, hogy akkor most kik is tartoznak a normális kategóriába – akik megpróbálnak megfelelni az elvárásoknak és ítélkeznek, vagy azok, akiket furának titulálnak, mert felvállalják önmagukat.

Gyerekkorom első igazi kulináris élménye és az első olyan befolyás, ami a gasztronómia, a kertészkedés és az önellátás felé való szerelmemet felébresztette, az Hugh Fearnley-Whittingstall és az ő csodafarmja volt. Hugh egy angol városban élte a hétköznapi emberek életét, azonban egy szempontból nem volt mindennapi. Elvágyott a városból, és elhatározta, hogy egész életében önmaga fogja ellátni magát mindenféle finomsággal, csakis a saját igényei szerint. Így vásárolta meg River Cottage-t, ahol elkezdődött az igazi és vágyott élete. A kis földterületből az évek során igazi paradicsomot varázsolt, mindenféle földi jóval, a természet lány ölén. A sorozatot régen a Spektrumon láthattad és az első évadot még rengeteg másik is követte. Nyomon követhetjük a csoda felépülését, minden egyes apró mozzanatba beavat minket Hugh, valamint rendkívül hasznos tippeket kaphatunk életvezetésről, gasztronómiából, kertészkedésből, állattartásból, és River Cottage mindennapos élményeiből.

Később a sorozat egy szezonális adással is indult, ahol megtanulhatunk az évszakoknak élni, megismerni minden évszak sajátosságait, hagyományait, valamint azt is, hogy a szezonális alapanyagokat miként használhatjuk fel, hogy minden évszakot maximálisan ki tudjunk élvezni.

Hugh külön adásokban foglalkozik a húsokkal (River Cottage minden napra), valamint egy külön sorozatrész indult a zöldségek számára is (River Cottage – Én és a zöldségeim címmel). Hugh teljesen más szemmel látja a világot, a természetet, megtanulta használni azt, visszaforgatni a visszaforgatnivalót, tisztelni és élni benne. Ezekből az apró kalandokból meríthetünk mi is, ha a Youtube-on rákeresünk Hugh-ra és az ő River Cottageára. Kellemes időtöltést!

A sorozat honlapjáért – és még rengeteg receptért, tippért – kattints ide.

Ma úgy döntöttem, felveszem a túrabakancsomat és új munkahely után kezdek kutatni. Már reggel listáztam a lehetőségeimet, hogy hová, milyen juttatásokkal és feltételekkel lehet bekerülni itt a környéken. Konkrét elképzelésem szerint bármilyen munkát elvégzek (feltétel a jó körülmény és a helytálló juttatások), igyekeztem a “testhezálló” hirdetések között böngészni. Ha már megvannak a listák és a címek, akkor igazából nincs más hátra, csak jelentkezni. Az a tapasztalatom, hogy online jelentkezéssel nem sokra megyünk, vagy el sem olvassák a HR-esek a jelentkezésünket, vagy egyszerűen elveszik a levelünk a többi jelentkező levele között. Ezért én a személyes megjelenést javaslom – egyrészt ha már nem aktuális a hirdetés, rögtön tudjuk, valamint rögtön láthatjuk a körülményeket, beszélgethetünk leendő főnökünkkel, valamint az esetleges kollégák közül is bemutatkozhatunk párnak, így elkerülhetjük a meglepetéseket. Persze a jó interjúalanynak van néhány kulcsfontosságú kritériuma. Ezek közül válogattam össze a legfontosabbakat, így talán te is ötletet meríthetsz belőle, ha váltanál, vagy esetleg munkát keresel.

Mielőtt bekopogtatunk vágyott munkahelyünk ajtaján, érdemes utánakérdezni a cégnek. Ha szemfülesek vagyunk, hamar kiszúrhatjuk a negatívumokat, valamint az előnyöket. Még jobb, ha olyan személlyel beszélgethetünk, aki már eleve az adott cégnél dolgozik, de törekedjünk a tényekre, mert egy munkatárs véleménye igencsak szubjektív lehet. Tegyünk fel egyszerű, egyenes kérdéseket, kommunikáljunk célzottan, hiszen minket a tények és nem a vélemények érdekelnek. Online is rengeteg információt találhatunk – ma már a legtöbb cégnek van honlapja, vagy Facebook oldala, ahonnan tájékozódhatunk.

Mielőtt besétálunk vágyott munkahelyünkre, érdemes megérdeklődni, kivel fogunk találkozni, ki lesz az, aki az interjút lefolytatja. Ez már eleve jó pont, ha tudjuk, kihez érkeztünk és nem a recepción mondjuk el a mondókánkat, miszerint “láttuk a neten a hirdetést, és mégis küldjön már valaki illetékest a drága asszonyom”.

Amikor az illetékes, esetünkben valószínűleg a jövőbeli főnökünk megpillant minket, az első benyomást a külsőnk alapján alkotja. Ezért több szempontra is figyeljünk oda. Első lépésként igyekezzünk az öltözékünkkel a megpályázott állás mivoltját követni. Persze ha segédmunkásnak jelentkezünk, akkor se állítsunk oda koszos, festékes kantárosnadrágban, de vannak munkakörök, ahol már a jelentkezés során illik a munkakörhöz mérten öltözködni. Ha például recepciósnak, vagy irodai asszisztensnek jelentkezünk, akkor öltözzünk elegánsan, nőiesen, de ne menjünk el az alkalmi öltözékig. Ne viseljünk farmert, de a szettünket egy magassarkúval, vagy egy blézerrel feldobhatjuk. Legyünk elegánsak, de ne ünnepélyesek. Legyünk lazák, de ne szakadtak. Feltétlenül olyan öltözéket válassz, ami illik a stílusodhoz, az állásinterjúra érdemes jól bevált ruhadarabokat választani, amiben jól érzed magad – a feszengés rögtön kiül az arcodra. Amíg várunk az interjúztatóra (ugye nem kell mondani, hogy érkezzünk időben), figyeljünk a testtartásunkra és az arckifejezésünkre is. Ha leültetnek minket, ne tegyük keresztbe a lábunkat vagy a kezünket, üljünk magabiztosan és húzzuk ki magunkat. Ha mégis feszültek vagyunk vagy nagyon izgulunk, tegyünk a táskánkat az ölünkbe és pihentessük rajta a kezeinket. Ha állva várakozunk, húzzuk ki magunkat, de ne feszüljünk be, álljunk lazán, kényelmesen. Magabiztosságot és tartást kell sugallnunk, hogy előnnyel induljunk.

A bemutatkozás és az egész beszélgetés során nézzünk az interjúztató szemébe. Ne süssük le a pillantásunkat, ne nézelődjünk idegesen, mutassunk magabiztosságot. Mosolyogjunk, a mosollyal szinte bárkit megnyerhetünk. Az interjúztató kérdésekkel fog bombázni minket. Mindig jól fontoljuk meg a választ. Ha nem tudunk azonnal válaszolni, tartsunk néhány másodperc szünetet, vagy kérjük meg az interjúztatót, hogy szeretnénk átgondolni a választ. Persze ilyenkor ne üljünk csendbe hosszú percekig, a legtöbbször elég, ha pár másodperces szünetet tartunk a válaszadásunk előtt. Ne fogalmazzunk bonyolult körmondatokban. Törekedjünk a lényegretörő, egyszerű válaszokra, így elkerülhetjük a félreértéseket. Ne feledjük, az interjúztató nem a magánéletünkre, vagy a kiskutyánk nevére kíváncsi, hanem a kompetenciánkra és a tudásunkra. Ne szerénykedjünk: Bátran meséljünk a képességeinkről, az eddigi sikereinkről.

Legyünk felkészültek. A legtöbb állásinterjún elkérik az önéletrajzod, a motivációs leveled, esetleg ha van ajánlásod, mindenképpen vidd magaddal. Lehetőleg na a táskádba gyűrd be, mert igénytelenséget és nemtörődömséget kelt. Egy átlátszó genothermbe (bugyi), vagy egy mappába rendezgesd el a szükséges papírokat, és a bemutatkozás során nyújtsd át beszélgetőpartnerednek. Valószínűleg gyorsan át fogja futni a dokumentumokat, így amellett, hogy rövid képet is kap rólad, nem fogja feltenni ugyanazokat a kérdéseket mégegyszer, amik már eleve fel vannak tüntetve az önéletrajzodban.

Ne kérdezgessük feleslegesen az interjúztatót, a fontos információkat úgyis el fogja mondani. Nyilván az interjú során beszélni fog a juttatásokról, az elvárásokról, a munkaidőről, és teljesen lényegtelen, hogy hány perces az ebédszünet, vagy hogy kimehetünk-e dohányozni munkaidőben. Bizonyára meg fogja kérdezni a leendő főnökünk, hogy van-e valamilyen kérdésünk, ekkor törekedjünk a lényeges információkra, valamint érdemes előre összeírni pár egyszerű kérdést, amit fontos lehet tudni, de nem tolakodó, vagy túl személyes. Például megérdeklődhetjük, hogy mi gondol az interjúról, vagy hogy mikor kapunk információt az interjúnk sikerességéről, vagy nem-sikerességéről és milyen módon. Köszönjük meg a türelmét és az idejét, valamint mondjuk el, hogy mi jól éreztük magunkat, szívesen dolgoznánk a cégnél és reméljük, hogy még látjuk egymást. Végig legyünk magabiztosak és őszinték.

Szerinted melyek azok a tulajdonságok, viselkedésformák, amiket egy interjú során érdemes bevetni?

Augusztus közepén járunk és idén sajnos (már aki nem szívleli a forróságot) rendszeresen kijutott nekünk az esős és borongós napokból. Ilyenkor az ember lánya nem szeret kimozdulni, ezt például az is magyarázza, hogy esőben a szabadtéri programok száma is jócskán leredukálódik. Sokak számára az eső rosszkedvet és alvást jelent – ezt aláírom én is, esőben fantasztikusakat lehet aludni -, azonban tudok még néhány programot, amit otthon, a négy fal között is be lehet vetni ezeken a napokon, hogy jobb kedvre derüljünk és megszüntessük a belső szürkeséget.

(Ide egy kis british afternoon tea fotót terveztem, de a rendszer valamiért ma nem engedelmeskedik, pótolom.) És sikerült.

Készíts levest! Nekem személyes kedvenceim a krémlevesek, amiket főként a szezon zöldségeiből, gyümölcseiből szoktam elkészíteni. Aktuális kedvencem a spárga, illetve a rókagomba krémleves. A szezonális termékekből készült levesek amellett, hogy felmelegítik a testet és a lelket, igazán ínycsiklandozóak és még a nyári meleget is felidézik. Nem tudom, hogy ettetek-e már télen görögdinnyét, vagy karácsonykor epret, de hihetetlen, hogy már néhány falat is azonnal nyári hangulatot idéz. Ezt a varázslatot bevetheted a többi fogással is (legyen az leves, főétel, vagy desszert). Nemrégiben beszereztem egy kézműves boltból egy hatalmas levendulás levesbögrét hozzá passzoló tányérral – igazi kulináris élmény enni belőle. Tény, hogy nem is használom naponta, de ilyenkor a borongós időben nagyon jó szolgálatot tesz. A leveskészítés másik nagy előnye, hogy az ínycsiklandó illat nagyon hamar belepi a lakást. Sokan ódzkodnak az ételszagtól, ami teljesen helyénvaló, ha például olajban sült fogásokat készítesz, de számomra a leves illata nem ebbe a kategóriába esik – bármikor szívesen szagolgatom munkám gyümölcsének eredményét.

Az esős napok egy alapos otthoni spa-ra is kiválóak. Attól függően, hogy mennyi időd van rá, érdemes kicsit kényeztetned a testedet, ami a lelkednek is jót tesz. Rossz időben előkaphatod a téli fahéjas-mézes testápolódat, vagy a gránátalmás arckrémedet is. Ha csak pár órám, vagy annál kevesebb van, jó meleg vízzel le szoktam zuhanyozni, majd alaposan bekenem magam testápolóval, felteszek egy arcpakolást, bebújok a kedvenc pihe-puha köntösömbe, és lepihenek, amíg a pakolás kifejti a hatását. Ha több időd van, akár magad is készíthetsz házi arcpakolásokat, ha van rá igény, szívesen írok róla nektek, milyen lehetőségek közül válogathattok. Ha több időd van, akár időzítheted a manikűrt-pedikűrt is, majd keress egy jó harsány lakkot, és fesd ki vele a körmeidet. Igen, a lábadon is, akkor is ér, ha a zárt cipőben nem látszik.

Kezdj el, vagy folytass valamilyen kreatív projektet! Persze itt most nem azt kell érteni, hogy állj neki sálat kötni télire, vagy fesd ki a lakásod különféle motívumokkal (bár ha neked ez tetszik, és az időd engedi, miért ne?), hanem hogy alkoss valamit. Alkotás az is, ha kidekorálod a naplód borítóját, sütsz egy sütit, majd mesteri kreativitással kidíszíted azt és átviszed a szomszéd néninek. Rendezd át a lakást, rendezgesd el a könyveket a polcon, csoportosítsd a fűszereket a konyhaszekrényben, vagy lapozd át a régi magazinokat, és dobd ki, amire már nincs szükséged. Egyszóval változtass át valamit a környezetedben. Cserélj háttérképet a telefonodon, rendszerezd a fájlokat a gépeden, ágyazz be úgy, mintha szobalány lennél egy hotelben. Írj mesét, verset, díszítsd ki a virágcserepeidet, készíts ékszert, vagy dobd fel az étkészletedet úgy, hogy porcelánfestékkel nyomdázol, vagy vágj ki sablonokat és fesd be őket. Akár a régi, már megunt ruháidat is feldobhatod, az interneten rengeteg kreatív projektet találhatsz.

Tarts teadélutánt. Hívd át a barátodat, barátnődet, vagy az anyukádat, süss aprósüteményt, készíts egy nagy kancsó forró teát és tartsatok traccsparti délutánt. Pótoljátok be az elmaradt beszélgetéseket, nevessetek, nosztalgiázzatok és emlékezzetek vissza a gyerekkorotokra. Sztorizzatok, találjatok ki programötleteket a nyár hátralévő részére, esetleg ha valakinek a születés-, vagy névnapja közeledik, tervezzétek meg az ünneplést, találjátok ki az ajándékot, ötleteljetek. A programszervezés akár egy közelgő nyaralásra, vagy akár a következő hétvégére is vonatkozhat. Találjatok ki programokat, szervezzetek.

Keresd fel a rég nem látott ismerősöket. Biztos mindannyiunk életében vannak emberek, akiket az utóbbi időben elhanyagoltunk (általában rajtunk kívülálló okok miatt), vagy nem beszéltünk velük régóta, pedig nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan telnek a napjai. Minél régebben látott ismerősről van szó, annál nagyobb a kihívás. Kivel voltál jóban a gimiben és már nem tartod vele a kapcsolatot? Írj neki egy kedves e-mailt, vess fel egy találkozót, vagy mesélj neki az életedről és kérd meg, hogy ő is mesélje el, mi történt vele az elmúlt x évben, amíg nem találkoztatok. Ha nincs ismerősöd, akivel szívesen felvennéd a kapcsolatot, vagy mindenkivel rendszeresen kommunikáltok, akkor küldj néhány “szép napot” SMS-t a szeretteidnek, vagy “gondolok rád” SMS-t a szerelmednek.

Végül ha van hozzá kedved, nosztalgiázz kicsit. Olvasd el a gyerekkori kedvenc könyvedet, emlékezz vissza, mi tetszett akkor annyira benne és figyeld meg, hogy a mostani “felnőtt te” ugyanolyan átéléssel olvasod-e, mint gyerekként. Nézd át a régi fotóalbumokat és próbáld meg visszaidézni a kirándulásokat, közös programokat. Nézd meg a kedvenc gyerekkori filmedet (VHS-en pluszpontért), játssz a kedvenc gyerekkori játékoddal, vagy készítsd el azt a fogást, amit az óvodában annyira imádtál.

Ti mivel foglalkoztok, amikor kinn esik az eső? Hogyan nyomjátok el a rosszkedvet?

Az egyszerű és gyors smink szinte elengedhetetlen kelléke a modern nő hétköznapjainak. A reggeli rohanás során nem árt, ha van egy sminkrutinod, amivel belátható időn belül elkészülsz – azaz nem vesz igénybe több órás alapozást, satírozást és rúzsozást -, úgy, hogy mellette még jól is festesz benne. Kis gyakorlással és némi odafigyeléssel nagyon hamar elsajátíthatod a natúr sminkelés alapjait.

Na már most tisztázzuk, hogy a natúr, vagy hétköznapi sminknek nem az a lényege, hogy úgy fess, mint aki most lépett ki a szépségszalonból, hanem nagyjából az, hogy kiemeld az arcod előnyös vonásait, elrejtsd az elrejteni valót, és üde, friss tekintetet kölcsönözz magadnak. Egy ilyen egyszerű sminkhez csupán néhány eszközre lesz szükséged, melyek nagy valószínűséggel már most is megtalálhatóak a neszesszeredben.

Én a reggeli készülődés előtt nagyon lényegesnek tartom, hogy a sminknek megfelelő alapot biztosítsak. Ezzel egyrészt óvom a bőrömet az idő előtti öregedéstől, másrészt pedig biztosítom, hogy a sminkem egész nap az arcomon maradjon. Ilyenkor nyáron azt hiszem még nehezebb dolgunk van, hiszen a meleg és a tűző nap hatására könnyen leégünk, izzadunk, és a nap végére hajlamosak vagyunk úgy kinézni, mintha egész nap kemény fizikai munkát végeztünk volna.

A sminkelés előtt mindenképp tisztítsd meg az arcodat a bőrtípusodnak megfelelő készítménnyel, valamint jól paskold át hideg vízzel, így beindul a vérkeringésed és rögtön fel is frissülsz. A natúr sminkek alapja nem a hangsúlyos szem, vagy szájsmink, hanem a szép, ragyogó, egyenletes bőr. Az a tapasztalat, hogy ilyene nincs senkinek, de pont ezért vannak a csodaszerek, amikkel segíthetünk rajta. Hogy alapként alapozót, BB krémet, vagy színezett hidratálót választasz, az rád van bízva, meg persze arra, hogy milyen állapotban van a bőröd. Ha nyúzott vagy, pattanásos, indokolt lehet az alapozó használata, de én azt mondom, hogy ha nincs semmilyen jelentős problémád a bőröddel, akkor egy BB krém is bőven megteszi. Figyelj rá, hogy legyen benne napfényvédő, hogy a napsugarak ne perzseljék meg a bőrödet (zárójelben hozzátenném, hogy a napfényvédő télen is igen ajánlott). Egyszerre ne vigyél fel sok alapot, inkább legyen kevesebb, mert az kipótolható, mint hogy túl sokat vigyél fel, aztán moshatod le az egészet, és kezdheted előröl. Alaposan dolgozd el, főleg az áll és állcsont vonalában, valamint a hajtőnél. A bőrhibák eltüntetésére használj korrektort, amit az ujjbegyeddel ütögess bele a bőrödbe – ha jó terméket választottál, szépen össze fog olvadni az alappal. Ha gyakran vagy fáradt, vagy vékony az arcbőröd, és gyakran kékes-lilás árnyalatú az arcod, akkor a kritikus területre válassz zöld színű korrektort. Ez így most extérmen hangzik, de hidd el, segít, ma már bármelyik drogériában beszerezhetsz ilyet.

Az alap legfontosabb és elengedhetetlen lépése a púderezés. A púder egyrészt fixálja az alapot, hogy egész nap a helyén maradjon és ne csurogjon le a képedről, és még a zsíros, fényes hatás ellen is szuper ellenfél. Én nyáron a púderemet mindig a táskámban tartom, így amikor olyan helyzet adódik, hogy szeretném felfrissíteni az arcomat, akkor mindig ott a segítség.

Keress egy olyan szemhéjpúdert, ami fényes árnyalatú – nem feltétlenül kell csillognia, de ne a teljesen matt árnyalatot válaszd. Ma már vehetsz metál hatásút, csillámosat, selyemfényűt is. Mindegy, milyen színben gondolkodsz, én a semleges árnyalatokat javaslom, amit bármilyen ruhához, szemszínhez, hajszínhez viselhetsz, így egy termékkel meg tudod oldani a mindennapi szemsminkedet, – nekem személyes kedvencem egy arany, gyöngyházfényű, egész halvány porpúder, ami a kedvenc és egyetlen sminkpalettám tartozéka. Sajnos az egy színt külön még sehol nem találtam meg, de ha meglesz, ide írom Nektek. Amikor választasz, tartsd szem előtt, hogy a választott szín legalább egy árnyalattal legyen világosabb a bőrödnél, ezzel kinyitod a tekinteted, és üdévé teszed azt. Felviheted ujjal, aplikátorral, vagy pici szemhéjporecsettel, ahogy neked kényelmes. Hordd fel a mozgó szemhéjadra, majd a szemöldököd felé dolgozd el. Formázd meg a szemöldöködet is, porral, vagy ceruzával, hiszen a szemöldök adja meg az egész arcodnak a keretet. Ha a szemöldököd rendben van, akkor már tuti nem mutathatsz rosszul. A neten számos videót és leírást találhatsz a helyes szemöldökformázásról, ha van igény rá, keresek párat. Na meg persze időnként nem árt a kósza szálaknak is a körmére nézned egy szemöldökcsipesszel. A szemsminkedre végül tedd fel a koronát, fesd ki a szempilláidat.Figyelj oda, mert ha nagyon fáradt vagy, akkor az alsó szempillák festésével csak rontasz a helyzeten. A szempillaspirálozásnál ne vigyél túl sok réteget egymásra, mert összecsomósodhatnak a pilláid, ami nagyon igénytelen hatást kelt. Inkább legyen kevésbé feltűnő, de szépen elválasztott szempillasorod, mint összeragadt póklábpillád. Végül használj pirosítót, hogy frissebbnek tűnj és ápold az ajkaidat. Én a hétköznapokra nem javaslom a rúzst, hiszen reggeltől estig nagy valószínűséggel nem fog a helyén maradni, valamint nem is indokolt, hiszen manapság már rengeteg színezett ajakápolót kaphatsz, amit mindig magadnál tarthatsz és bármikor előkaphatod, ha szükséges. Arra figyelj, hogy ez is mindenképp tartalmazzon fényvédőt, hogy védd az ajkaidat. Az ajakápoló jó barátunk, hiszen nyáron a káros sugárzástól, télen pedig a hűvös széltől védi ajkainkat.

Ezt a hétköznapi sminket sokkal kevesebb ideig tart elkészíteni, mint leírni, az is biztos. Viszont ha egyszer begyakorlod, már rutinszerűen, gondolkodás nélkül fogod végezni és biztos, hogy sokkal hamarabb el is készülsz a fürdőszobában, mint előtte bármikor, amikor a reggeli kóma közepette igyekeztél arcot rajzolni magadnak különböző technikák és fortélyok bevetésével.

Neked van kialakult sminkrutinod a hétköznapokra?

A következő rövid történet már nem aktuális, mert már nagyjából 5 hónap eltelt azóta, de sokat gondolok rá és úgy gondoltam, megér egy misét. Akkoriban talán január lehetett, és rólam tudni kell, hogy anno erős vashiánnyal küzdöttem, melyet végül pár év alatt sikeresen ki is kezeltek belőlem. Pár évig semmi tünet nem is mutatkozott, a vérképem is rendben volt, ezért nem aggódtam a továbbiak miatt. Aztán most januárba intenzív szédülés jött rám. Ezerrel döntöttem magamba a szénsavmentes vizet, a magnéziumot, a vitaminokat, de amikor napok után ahelyett, hogy enyhültek volna a tünetek, csak rosszabb lett, az orvos mellett döntöttem. Itt Ausztriában nagyjából úgy működik az orvosi rendszer, mint otthon, de mivel én külföldi vagyok és korábban még nem vettem részt kórházi vagy orvosi kezelésen, még nem volt háziorvosom, ezért annak alapján választottam, hogy éppen ki rendelt másnap reggel. 8-ra oda is értem a rendelőbe, ahol teljesen üres volt a váróterem, és egy kis recepciós pultnál egy szőke asszony üldögélt. A recepción kellett leadnom az E-Cardomat, ami az otthoni TB kártyának felel meg itt, majd röviden elmondtam a problémámat. A nő a számítógépbe felütötte a panaszaimat, továbbította az orvosi rendelőbe és megkért, hogy foglaljak helyet, amíg szólítanak.

A várakozás alatt volt alkalmam picit körbenézni. Ami elsőnek feltűnt, hogy a váróterem meg sem közelítette az otthoni jól megszokott kórházi hangulatot. A falak bézs színűek voltak, középen egy tölgyfa asztal, rajta a napi újságokkal, gyógyhír magazinokkal. Az ablakokon krémszínű sötétítő volt, a szőnyeg színéhez és mintájához igazítva, és a terem sarkában egy pici gyereksarok állt, érintőkijelzős játékpanellal, kirakóval és társasjátékkal. Nagyjából 10 perc várakozás után hallottam a nevemet a hangosbemondóban, majd benyitottam a vizsgálóba. Egy fiatal szőkeség fogadott rögtön az ajtónál, kezet nyújtott, bemutatkoztunk, majd megkért, hogy foglaljak helyet és mondjam el a panaszaimat, amit ő már nagyjából átlátott a recepció által átküldött rövid anyagból. Feltett még néhány kérdést, majd megkért, töltsünk ki közösen egy űrlapot, ami a “kórtörténetemet” és a lényeges egészségügyi adataimat tartalmazza, mert úgy látja, hogy még nem vagyok benne a rendszerbe, ezért a további kezeléseim során hasznos lehet, ha esetleg megint orvoshoz kell mennem. Itt Ausztriában az E-Card beolvasását követően bármelyik orvosnál látják az adataidat, hogy korábban hol és mivel kezeltek, illetve a fent említett kitöltött űrlap is elérhető lesz a rendszerben. Pár perc múlva kiderült, hogy a doktornő csupán helyettesítés miatt ül a rendelőben, mert a számítógép használata komoly gondot okozott, amin igen jótnevettünk. Érdekelte, dohányzom-e, szedek-e gyógyszereket, milyen rendszerességgel és mit sportolok, milyen betegségek fordultak elő a családomban korábban, majd a súlyomat és a magasságomat is megmérte. Megemlítettem neki a korábbi vashiányomat is, majdmegkért, hogy ha esetleg eszembe jut még valami, ami szerintem lényeges, de nem kérdezett rá, arról is meséljek. Az űrlap kitöltése és elmentése után megkért, hogy üljek le a vizsgálószékbe, ahol először a füleimet, az orromat és a szememet is ellenőrizte. Majd belenézett a torkomba, megtapintotta a nyirokcsomóimat is, majd átküldött a másik vizsgálóba, ahol egy nővér EKG tesztet készített és a vércukromat, valamint a vérnyomásomat is megvizsgálta. Utána az eredményeket átvitte a doktornőhöz, aki hosszú hümmögés után felállt, meghallgatta a tüdőmet és a szívemet is, majd megkért, hogy vegyem le a cipőmet és álljak egyenesen, hogy a gerincemre is vessen egy pillantást. Akkor már komolyan összezavarodtam, hiszen nem számítottam egy szédülés miatt szem és fülvizsgálatra, valamint egy konkrét teljes kivizsgálásra. Aztán újra leültünk, megkérdezte,szeretnék-e egy pohár vizet, vagy némi kekszet fogyasztani. Miután elutasítottam az ajánlatát és szinte hajlongva hálálkodtam, közölte, hogy szeretne egy vérképet készíteni, ha nincs ellene kifogásom, de ha úgy gondolom, visszamehetek egy következő alkalommal is. Ugyan rettegek a tűtől, de a szédülésem komolyabb gondot okozott, beleegyeztem. Ekkor egy másik nővér átkísért egy újabb vizsgálóba, megkért, hogy feküdjek le az ágyra, illetve megmutatta, hogy az ágyon elhelyezett panelen beállíthatom a megfelelő dőlésszöget, hogy a lábaim és a fejem milyen magasságban legyenek, valamint az ágy keménységét is szabályozhatom. Akkor már komolyan nagyon kínosan éreztem magam, hogy ilyen ellátásban részesülök egy sima szédülés miatt, és őszintén kezdtem hülyének érezni magam, amiért idejöttem. A nővér a munkámról kérdezett, meg hogy hogyan tetszik itt Ausztriában, majd közben szinte észrevétlenül, rendkívüli óvatossággal lecsapolt 3 fiolányi vért a karomból. Közben erősen szabadkozott, hogy ilyen sokáig tart (kb. 1 percet vett igénybe a vérvétel). Majd közölte, hogy ha szeretnék még picit pihenni, akkor bátran feküdjek még, amíg jólesik, majd jelentkezzek a doktornőnél az első vizsgálóban. Mivel alapból szédültem, úgyis mindegy alapon nem vettem igénybe a fekvési lehetőséget, ezért visszasétáltam a doktornőhöz. A doktornő megköszönte a türelmemet (hiszen 1 órát tutira benn töltöttem) és megkérdezte, hogy megfelel-e, ha 3 hét múlva ugyanilyen időpontban visszajövök, ekkor fog elkészülni a vérképem eredménye, ő azt kielemzi, így mire visszamegyek, már kész információkkal tud szolgálni. Hogy addig jobban legyen, javasolt néhány gyógyteát, amit érdemes fogyasztanom szédülés ellen, valamint felírt egy receptet is, hogy vészhelyzet esetén ahhoz nyúljak. Kifelé kézfogással, széles mosollyal búcsúzott, és biztosított, hogy ne aggódjak, mert minden rendben lesz. Hihetetlen módon a kérem és a köszönöm is szerepelt a repertoárjában. Akkor azt hiszem már a  meglepetés erejétől szédültem, így támolyogtam ki a kocsihoz. Teljesen le voltam döbbenve az ellátás színvonalasságán, az emberek kedvességén és előzékenységén és azon, hogy itt ők valóban azért dolgoznak, hogy segítsenek a beteg embereken, és ők itt valóban megdolgoznak a pénzükért.

Utólagosan utánanéztem, a doktor rendelőjének saját honlapja van, ahol rövid bemutatkozást olvashatunk az ott dolgozókról – még a takarítónőről is készült kép, ahol éppen virágot öntöz egy színes locsolókannával, valamint térképet találsz a rendelő pontos fekvéséről és ha ez nem lenne elég, még fényképek is szerepelnek a rendelőről. Ide kattintva nézheted meg.

Pár hét múlva kiderült, hogy valóban a vashiányom jelentkezett újból, ami csupán egy vérkép, egy beszélgetés és egy alapos vizsgálat után vált nyilvánvalóvá. Amikor Magyarországon felfedezték a vashiányomat, már hónapokon át könyörögtem az orvosnak, hogy legalább vizsgáljon meg, vagy kérjen egy vérképet, és így is nagyon nehezen ment bele. A szédülésemet ráfogta a stresszre, arra, hogy keveset iszom – hiába próbáltam elmagyarázni, hogy napi 3-4 liter folyadékot (főként szénsavmentes ásványvizet) fogyasztok, az volt az első feltételezés, hogy biztosan hazudok. Aztán az alváshiányt vette elő (ami szintén nem igaz), végül pedig közölte velem, hogy nekem nem orvosra, hanem pszichológusra van szükségem. Persze amikor kiderült később, hogy súlyosan vashiányos vagyok, egy pillanatra sem látta be, hogy esetleg a vérképet nem kéne hónapokig elhúzni, amíg már szinte hisztirohamot kapok a rendelőben. Persze, hiszen a laborban a nővérek túlterheltek (az egy órás kávészünetek mellett biztosan én is az lennék).