Varázsdoboz

Önérvényesítés – asszertivitás?

Az asszertív kommunikáció – de nevezhetjük erőszakmentes kommunikációnak is – lényegében egy olyan önérvényesítő magatartás, melynek alapja az empátia, a tolerancia és a problémamegoldó magatartás, mindezt úgy, hogy a kommunikáció folyamán egyik fél sem sérül. Tárgyalástechnikai szakszóval élve ezt hívjuk win-win magatartásnak, azaz egy olyan kommunikációs helyzetnek, konfliktuskezelési eszköznek, melyből mindkét fél nyertesen kerül ki. Az asszertivitás nem csupán önérdek érvényesítést, hanem indulatkezelést is hordoz magában, lényegében egy elegáns konfliktuskezelési stílus.

A módszert Marshall Rosenberg amerikai pszichológus dolgozta ki, és azóta is ez a leghatékonyabb kommunikációs forma, amelyet elsajátíthatunk. A módszer alapvetően 4 egyszerű lépésből áll, melynek begyakorlásával hatékonyabban kommunikálhatunk, illetve oldhatjuk meg a jövőbeli konfliktusainkat is.

  1. Észlelés: Az észlelés az az állapot, amikor felismerjük a problémát. Egy előadásban hallottam, és azóta is ez a legegyértelműbb magyarázat a helyes megközelítésre: Kommunikálj ufo nyelven. Tegyük fel, ha létenének ufo-k, mielőtt a földre jönnek, komoly kiképzésben részesülnek. Nem ismerik sem a kulturális normákat, sem illemszabályokat, és következetességre sem tanítják őket, csak megismertetik őket a tárgyakkal, mi mire való, mi mire használható. Tehát miután a földre érkeztek, csakis arra képesek, hogy meghatározzák, pontosan mit látnak, azaz tényszerű megállapításokat tesznek, nem alkotnak véleményt, vagy épp nem ítélkeznek. Tegyél te is így. Bármilyen konfliktushelyzetbe kerülsz, első lépésként ismerd fel a tényeket, azaz észleld a körülötted zajló folyamatokat és eseményeket, véleményformálás nélkül. (Például: Ott egy koszos tányér, itt egy törött pohár. Ne feledd, a rendetlen vagy, már nem ténymegállapítás, hanem vélemény, ezért fontos, hogy az észlelés során konkretizáld a jól látható tényeket és szorítkozz csakis erre.)
  2. Érzés: Teljesen mindegy, hogy milyen helyzetbe kerülsz, az észlelés hatással lesz rád. Ennek is bátran adj hangot úgy, hogy elmondod, milyen érzelmeket váltott ki belőled az adott ténymegállapítás. Köztudott, hogy mindenkinek joga van az érzéseihez, és az érzelmek éppen olyan tények, mint az észlelés fázisában megtörtént ténymegállapítás – azaz felesleges leállni vitatkozni velük.
  3. Szükséglet: Ha a vitapartneredet tájékoztattad az érzéseidről, melyeket a tények váltottak ki (észlelés fázis, 1. lépés), akkor rátérhetsz az egyéni szükségletekre. A tényekre való érzelmi reakció (és itt most a negatív érzelmekre szorítkozok), mindig valamilyen szükségletet fejeznek ki. Azaz azért érzed dühösnek/csalódottnak/elkeseredettnek magad, mert valamilyen szükségleted nem elégült ki. Például ha fontos számodra a rend és a tisztaság, de mégis rendetlenül találod az otthonodat, akkor tudatosítsd magadban, hogy a rendre és a tisztaságra való igényed nem elégült ki, ezért érzed magad rosszul. Ezt egy olyan egyszerű mondattal kifejezheted, ha azt mondod: Fontos számomra a rend, vagy szükségem van arra, hogy rend és tisztaság vegyen körül. Ha megfigyelted, akkor jól látható, hogy ezzel a kommunikációval még mindig nem fejeztél ki sem bírálatot, sem véleményt, tehát semmilyen módon nem bántottad meg a másikat, de mégis kifejezted a számodra problémás helyzetet jól érthető módon.
  4. A negyedik és egyben utolsó lépése a képletnek – azt hiszem bátran nevezhetjük így -, a világosan megfogalmazott és azonnal teljesíthető kérés. Az előző példánál maradva megkérhetjük a vitapartnerünket, hogy pakoljon össze, vagy hogy még konkrétabbak legyünk, elmondhatjuk neki pontosan, hogy mit várunk tőle. Azaz egy konkrét kérést állítunk a vitapartnerünk felé, melynek az előzőek tekintetében nagy valószínűséggel eleget tesz. Miért? Hiszen képtelenség leállni vitatkozni mindezzel. Hiszen a tények kikerülhetetlenek és mindkét fél számára nyilvánvalóak. Az érzéseink szintén tények, ezzel is teljesen felesleges vitába szállni, valamint a szükségletünk és a számunkra fontos értékek kifejezése is olyan dolog, amelyeket tényként könyvelhetünk el.

Önérvényesítés_asszertivitás

Marshall szerint az első 3 lépés már lényegében elegendő ahhoz, hogy önérvényesítő légy, ám komoly hátulütővel kell számolnod, mely semmiképpen nem empatikus megoldás: Ez pedig a bűntudat. Hiszen gondolj csak bele, hogyan érzi magát az a személy, akivel kapcsolatban az első három lépést alkalmazod: Közlöd a tényt, miszerint itt egy koszos zokni, ott meg egy üres sörösüveg, elmondod, hogy ez miatt te csalódottnak és dühösnek érzed magad, majd elmondod azt is, hogy számodra fontos a rend és a tisztaság, valamint szükséged van arra, hogy mindig ez vegyen körül. Ez pontosan az érzelmi manipuláció egyfajta megnyilvánulási formája. Azaz a bűntudatkeltésre. Ha erről többet szeretnél tudni, illetve arról, miért rossz ez, miért alkalmazzuk mégis oly gyakran, akkor kattints ide, korábban már volt szó róla a blogon.

Asszertívnak lenni tulajdonképpen egy életforma, de némi gyakorlással és tudatos életvitellel bárki számára elsajátítható. Ehhez azonban a fentiektől elvonatkoztatva – bár együtt a kettő a leghatékonyabb – meg kell felelnünk néhány tulajdonságnak, melyhez egy nagy adag önismeret, valamint némi önkontroll is szükségeltetik. Nézzük, melyek ezek a tulajdonságok.

  • Az asszertív ember “én-üzenetekben” fogalmaz. Azaz ahelyett, hogy a másik felet szidnád, magadról beszélj. A saját érzéseidre koncentrálj, és ha lehet, kerüld ki a “te” szó használatát. Ennek igen egyszerű az oka. Ha olyan mondatszerkezeteket használsz, melyben gyakran megjelenik a “te” szó, az tökéletes bizonyítéka a hárításnak, a felelősség áttolásának, vagy éppen a másik fél szidalmazásának. Ha “én-üzenetekben” kommunikálsz, akkor ennek az esélye kizárt, így nem áll fenn a bírálat, vagy a véleménnyilvánítás esélye sem.
  • Az asszertív ember nem általánosít. Kapcsolódóan az előző ponthoz fontos megjegyezni, hogy komoly különbség van a “te sose pakolsz el magad után” és a “nem raktad el a farmerodat a kanapéról” között. Az egyik tényt közöl, a másik rejtett bírálatot fogalmaz meg, hiszen azt is mondhatnád, hogy “rendetlen vagy”, ami már önmagában szubjektív, így egy vita során semmiképpen nem helytálló.

Mindez roppantul egyszerűnek hangzik, bár a valóságban mégsem mindig az. Ha szeretnél tovább olvasni a témában, akkor kattints a Koffein blogra, ahol egy 60 napos kihíváshoz is csatlakozhatsz! Hiszen egy konfliktushelyzetben nem egyszerű folyamatosan arra koncentrálni, hogy éppen milyen módon használjuk a verbális kommunikáció eszközeit, és persze az ehhez közvetlenül társuló nonverbális kommunikációt. A szuper az egészben az, hogy némi gyakorlással és odafigyeléssel mindez elsajátítható bárki számára – ha pedig egyszer berögzült, akkor a későbbiekben automatikusan jön is.

Te asszertívan kommunikálsz?

Ha tetszett ez a cikk, kérlek nyomj egy like-ot a jobb oldalon található Facebook dobozban a blogra, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!